Adatok
momo2
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Személyes élmények nyomán írom a posztot. Vannak nők - azt hiszem, ők a többség -, akik első eszmélésük óta biztosak benne, hogy egyszer majd anyák akarnak lenni, és a gyerek utáni vágy olyan magától értetődő bennük, mint ahogyan ételre vágyunk amikor éhesek vagyunk,…..
momo2
2009.09.10 13:53:26
Olyan jó, hogy nincs egyedül az ember a kétségeivel... Kíváncsian várom majd a folytatást.
momo2
2011.06.22 17:23:43
@Felicitasz: Tényleg nagyon jó sorozat lett belőle. Lassan két év telt el időközben, még mindig töprengek, és most újra végig fogom olvasni...:)
Keveset lehet arról olvasni, hogy a gyerekeink hogyan tesznek boldoggá bennünket egyszerűen a létükkel: nem arról van szó, hogy milyen jó érzés büszkének lenni az olimpiai bajnok kislányomra, meg nem is arról, hogy egész további életünkben az Úr rózsaszín (vagy világoskék)…..
Ez itt egy kétértelmű cím. Ha kicsit belegondolsz, minden fogamzóképes korú nőre igaz, hogy "akár jöhetne is a baba", egy teherbe eséshez elég egy egyéjszakás kaland (főleg ha épp nem akarnál gyereket). De mire felfedezed, hogy terhes vagy, esetleg már eldőlt, hogy a…..
momo2
2009.09.02 16:54:34
Tényleg ráklikkeltél erre a kérdésre? Akkor, úgy látszik, még nem hallottad eleget. :-) Nekem öt év házasság után lett gyerekem, és ezúton köszönöm családomnak és barátaimnak (mint egy Oscar-átadáson...), hogy megkíméltek ettől az őrülettől. De nem mindenki ilyen…..
momo2
2009.09.02 16:11:07
@Felicitasz:
Ez a "hogyan döntsük el" kérdés engem is nagyon foglalkoztat, ezért is volt érdekes ez a poszt, jó támpontok vannak benne.
Ugyanakkor engem az is érdelne még, hogyan dolgozhatjuk fel a gyerekvállalással kapcsolatos félelmeinket, már akinek vannak... Mit kezdhet az ember lánya azzal, hogy van benne egy kis vágy a kisbaba után, mellette pedig sok-sok félelem: attól, hogy nem fogja bírni lelkileg, nem fog tudni annyi szeretetet adni neki amennyire szüksége lesz (mert mondjuk kissé depresszív alkat), nehezen fogja elviselni hogy egy időre kiszakad bizonyos (pl. munkahelyi) közösségekből, hogy nem hogy másra, magára se nagyon lesz ideje, stb. Szóval, van remény a félelmeink feldolgozására, hogy aztán tudjunk jobban is vágyni egy kisbabára?
Ez a "hogyan döntsük el" kérdés engem is nagyon foglalkoztat, ezért is volt érdekes ez a poszt, jó támpontok vannak benne.
Ugyanakkor engem az is érdelne még, hogyan dolgozhatjuk fel a gyerekvállalással kapcsolatos félelmeinket, már akinek vannak... Mit kezdhet az ember lánya azzal, hogy van benne egy kis vágy a kisbaba után, mellette pedig sok-sok félelem: attól, hogy nem fogja bírni lelkileg, nem fog tudni annyi szeretetet adni neki amennyire szüksége lesz (mert mondjuk kissé depresszív alkat), nehezen fogja elviselni hogy egy időre kiszakad bizonyos (pl. munkahelyi) közösségekből, hogy nem hogy másra, magára se nagyon lesz ideje, stb. Szóval, van remény a félelmeink feldolgozására, hogy aztán tudjunk jobban is vágyni egy kisbabára?
Súlyosan megbetegedett a varga és elment az orvoshoz. Az orvos igyekezett segíteni, de a varga állapota csak rosszabbodott, az orvos mindent megpróbált, de úgy tűnt, semmi nem segít. Megmondta őszintén a cipésznek, hogy eddig tartott a tudománya, itt már csak a halált lehet várni. Menjen haza a…..
momo2
2009.08.19 17:03:02
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz