dirtyharry 2012.03.21 11:01:38

Szerintem LEGELŐRE száll fel.

dirtyharry 2011.10.24 10:21:50

Szabad ország, szabad félni.

Például szabad sértett kislányként azon rugózni, hogy nem névvel jelent meg a hvg.hu cikke hanem a szerkesztőség jegyezte. Juj, itt biztos névtelenül rágalmaznak!

Az már önmagában bájos, hogy a Robin Masters álnéven írt cikk után akad fent ennek a cikknek a szerzője azon, hogy a Robin Masters kilétét felfedő hvg.hu cikket a hvg.hu szerkesztősége jegyzi, de még szebb a történet, ha hozzátesszük, hogy van egy kézenfekvő magyarázat is erre, csak a mandiner újságírói vagy nem járatosak a szakmájukban vagy "elfelejtkeztek" arról, mikor szokás egy cikket az egész szerkesztőség nevében jegyezni.

Elárulom a titkot: akkor szokás a szerkesztőség nevében megjelentetni egy cikket, ha az csapatmunkában készült.

dirtyharry 2011.10.24 10:37:18

Ennyit a névtelensgéről:

"Hé, Böszörményi főosztályvezető úr! Itt a selyemzsinór Szij- és Zsinorjártó Pétertől, ni! Az interneten név nélkül írogatók gyáva szarok, ezzel kezdi. Nem lennék most a Mandiner stábja helyében!"

hvg.hu/w.nyuzsi/20111023_szj

dirtyharry 2009.10.21 15:28:34

A cinikus történészek szerint nemzet akkor születik, ha egy nép/ország/terület elitje abban látja érdekeinek érvényesülését.

Nemzet meg kétféleképpen születhet, összeolvadással vagy szétválással (vagy mindkettővel, csak nézőpont kérdése).

Példa tiszta összeolvadásra a modern francia nemzet születése. Amikor a nagy francia forradalom a király összes alattvalója helyett az egységes nemzetet tette az államot legitimáló ideológiává és erős, központosított államot épített magába olvasztotta nyelvileg is a provanszált vagy gaszkonyit beszélő délieket, pedig a katalánhoz közelebb álló provanszál egy időben a legjelentősebb újlatin nyelv volt. A középkorban egy párizsinak az anyanyelve az ófrancia (langue d'oïl) volt, de ha írástudó volt, akkor provanszálul írt (langue d'oc), mert az számított műveltnek. Hogy ma már csak lokálpatrióta csodabogarak beszélik (többnyire nem anyanyelvük, hanem direkt tanulják meg, mint ír nacionalisták a gaelt, vagy szélsőjobboldali honfitársaink a rovásírást) arról csak a politika tehet.

Amikor a Magyar Királyság északi hegyvidékén élő szláv parasztok nemzeti öntudatra ébredtek négy nyelv közül választhattak. A nyugat-szlovák egy suttyó cseh volt sok magyar jövevényszóval. A kelet-szlovák egy suttyó lengyel volt sok ruszin, román (pl.: brindza) és magyar jövevényszóval (gyakorlatilag a Kárpátokban élő dél-lengyel néprajzi csoport a gorálok nyelvének magyarországi változata) a legönállóbb a közép-szlovák volt és ott volt még a magyarországi evangélikus szlávoknál a cseh bibliafordítás nyelve a liturgiában. Mivel a szlovákok saját, szláv anyanyelvű értelmisége első körben kizárólag evangélikus lelkészekből és a pozsonyi evangélikus líceum szláv tanszékének diákjaiból állt, a bimbódzó szlovák nemzeti mozgalomban a modern cseh átvételének (és a nyelvjárások kiirtásának) állt a zászló, de ez megosztotta a felvidéki szlávságot (a katolikus papi és világ értelmiség a latint, a magyart és a saját, a modern és a biblikus csehtől is többé [kelet- és középszlovák] vagy kevésbé [nyugatszlovák] eltérő anyanyelvét használta. A cseh, mint nemzeti nyelv legfeljebb nyugaton merült fel katolikus részről. Ezért végül saját, önálló irodalmi nyelvet fabrikáltak a közép-szlovákra alapozva. Hogy szlávok voltak nem magyarok, az körülmény volt. Hogy szlovákok lettek, nem csehek és magyarok már a helyi elit elnyomott frakciójának döntése volt, akik végül sikeresen állították maguk mellé a szláv nyelvű parasztokat a magyar arisztokráciával vívott hatalmi harcukban.

Amikor a Kijevi Rusz felbomlott a bizánci keresztény keleti szlávok még mind óorosz nyelven beszéltek, ám az oroszok egy része lengyel-litván fennhatóság alá került és ez a körülmény egy kulturális törésvonalhoz vezetett a keleti szlávságon belül. Az ukrán nemzet születésekor nem csak a görögkatolikus papi értelmiségnek hiányzott úgy a pravoszláv oroszok fennhatósága, mint ablakos ruszinnak a hanyattesés, de a volt lengyel - akkor éppen Habsburg - területek világi értelmiségének is, akik a korszellemhez hűen a nemzeti önrendelkezés ügyét a francia forradalom eszméivel kötötték össze és többek között jobbágyfelszabadítást is hirdettek és semmi jót nem vártak a cártól. Galíciát ekkor Bécshez hű lengyel arisztokraták és német hivatalnokréteg irányította. Az adminisztratív eszközökkel végzett lengyelesítés, a Gergely-naptár bevezetése, a cirill írás üldözése tiltakozást váltott ki a keleti szláv lakosság körében, sokan Oroszország felé fordultak, ám a forradalmárok és az unitus papok a fent említett okok miatt nem. Na, ez a lengyelekkel és oroszokkal is szemben álló galíciai helyi elit nevezte magát ukránnak, és amikor meg kellett határoznia az ukrán nemzet határvonalait, akkor szűkebben értelmezte azt mint keleti szlávság ám tágabban, mint a Habsburg birodalom keleti szláv lakossága és nyelvi alapon húzta meg a határt, hiszen a volt lengyel területek keleti szlávjai akkor már más nyelven beszéltek, mint az „igazi” oroszok. A helyzet persze némileg bonyolultabb volt. Az orosz kézen lévő volt lengyel területeken csak a paraszt beszélt ukránul, az elit eloroszosodott. Az ukrán eszme, tehát nagyon kicsi területről indult el (Habsburg Galícia keleti fele), saját területén sem volt kizárólagos, létezett oroszbarát ellenzéke és a magát az ukrántól is megkülönböztetni akaró ruszin nemzeti mozgalomnak is volt oroszbarát szárnya (Putyin jelenleg is pénzel egy ilyen ruszin mozgalmat). Az oroszországi volt lengyel területeken az addigra már orosz ajkú nemesség körében fel sem merült a Moszkvától való távolodás, az ukrán eszme Oroszország területén csak a parasztok között terjedt jellegzetesen az idegen arisztokrácia elleni nép mozgalomként, de őket is megosztotta. Az ukrán nyelvű kozákok is feltétlen cárhűek voltak (emlékezve arra, hogy a mindenkori cár hányszor támogatta őket a lengyelekkel szemben).

Ahhoz, hogy az ukrán függetlenség eszméje végül a mai országhoz vezessen elengedhetetlen volt az I. világháború és „nagy októberi szocialista forradalom”. Az I. világháborúban a Monarchia ukránok lakta területeire bevonuló oroszok mindent elvettek az ukránoktól, amit addig elértek, betiltották a nyelvet, becsukták az anyanyelvi iskolákat és üldözték a görög-katolikus papokat. Viszont, amikor az osztrák-magyar csapatok visszafoglalták a megszállt területeket igyekeztek megnyerni az ukránokat, mindent megígértek és megadtak nekik kivéve a független országot. Oroszország összeomlásakor még a független Ukrajnát is kikiáltják, de ekkor valami olyasmi kezdődött, mint Hofinál a partizán naplójában. A doni kozákok például a fehérek oldalán harcoltak a polgárháborúban, a bolsevikok, doni kozákok, ukrán nacionalisták sőt a bolsevikokkal szemben álló ukrán paraszti anarchista mozgalmak és katonai alakulatok folyamatosan irtották egymást, ehhez jöttek a nyugat-ukrán terülteket elfoglaló lengyel csapatok, továbbá a központi hatalmak és az antant állandó szarkavarása, utóbbi például támogatta az ukránokat a bolsevikok ellen ám cserben hagyták őket, ha a Lengyelekkel vagy Románokkal konfrontálódtak. A központi hatlamak meggyengülése után az ukrán függetlenségi harc utolsó felvonása az volt, amikor Petljura a lengyeleknek adta a volt Habsburg területeket, azok meg cserébe támogatták, hogy a maradék terülteken létrejöjjön a független Ukrajna mint ütközőállam köztük és az oroszok között, ám ez a lépés megosztotta az ukránokat. Az ukrán területeket végül felosztották Lengyelország és a Szovjetunió között. A függetlenségüket frissen visszaszerzett lengyelek sem örültek annak, hogy léteznek ukránok, de Sztálin egyenesen mesterséges éhínséggel, népirtással, erőszakos oroszosítással, oroszok betelepítésével az ipari és bányavidékekre kívánta rendezni az ukrán-kérdést. A II. világháború idejére már minden ukrán utálta az oroszokat, mint a kukoricagölödint és a németektől várták a függetlenséget. Az ekkori szerepvállalásukat a bevonulók mellett egy újabb megtorlás és erőszakos eloroszosítás követte.

A harmadik felvonás viszont már nem más, mint a volt szovjet tagköztársaságok függetlenedése a SZU megroppanásakor. Gyakorlatilag a volt Szovjet Szocialista Köztársaság területe mondta ki függetlenségét, és a volt komcsi kiskirályok sikeresen használták ki az ukránokban meglévő oroszutálatot és gründoltak maguknak egy saját szemétdombot, ahol vígan korrumpálódhatnak. Igen ám, de a keleti részek addigra már tömve voltak oroszokkal, pont mint a balti államokban. Ez a balhé már erről szól...

dirtyharry 2009.10.22 12:11:45

@Cypriánus: az, hogy ukrajnában a nem ukránok is meghaltak nem az ukránellenesség cáfolata, hanem körülmény. ti. tényleg nem csak ukránok, hanem tatárok, németek, zsidók és oroszok is éltek a holodomornak kitett területeken. sztálin elvtársat meg nemigen zavartatta az ilyesmi, tudod: ahol gyalulnak, ott hullik a forgács ;)

az hogy sztálin alatt nem csak az ukránokat, baltiakat, tatárokat hanem, mondjuk a harbini oroszokat (harbin orosz diaszpóra volt Kínában, a japánok bevonulásakor szovjet területekre menekültek és egy az egyben vitték őket a gulágra) is irtotta/üldözte szintén nem helytálló érv a szovjet rezsim orosz nacionalizmusa ellen. a nácizmus sem csak a zsidókat üldözte, hanem a kommunista, szociáldemokrata, homoszexuális és fogyatékos németeket is, de ettől még antiszemita volt. lássuk be: a szovjetek ugyanúgy üldözték a kisebbségeket, mint a nácik, csak más volt az ideológiai háttér. az elmélet eltért (ha tetszik álszentebb volt) a gyakorlat azonos, és ez a lényeg.

a másik, hogy ne keverjük a direkt gerjesztett és rendszer sajátosságából (kuláktalanítás, kolhozosítás, padlássöprés) fakadó éhínséget. Az 1946-os éhínség ráadásul a háború utóhatása volt, egymásra rakódott, hogy a leggazdagabb (ukrán) területek a megelőző pár évre kiestek a termelésből, hogy a parasztokat elvitték katonának ráadásul a hadtáp kedvéért azt is lesöpörték a padlásról, amiből vetni lehetett volna.

igaz, a holodomor nem nettó ukránellenes céllal jött létre. megelőzte, hogy a kolhozosítás az egész szu területén élelmiszerhiányhoz vezetett és ezért extra begyűjtésekhez folyamodtak. mégis számtalan jel utal arra, hogy volt ukránellenes éle. egyfelől a propaganda az (az oroszok által úgyis zsírosparasztnak tartott) ukránokat okolta, és hadjáratba kezdett a "petljuristák" és "ukrán nacionalisták" (ez alatt természetesen valamennyi ukránt kell érteni) ellen. az, hogy Molotovot odazavarták, hogy katonai erővel gyűjtse be a gabonát egybeesett az erőszakos oroszosítási törekvésekkel, és nem túlzás azt hinni, hogy Moszkva kívánatos mellékhatásnak tartotta az ukránok tömeges (6-10 millió ember!) éhhalálát.