Adatok
hungarisztan
41 bejegyzést írt és 1090 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A történetem valószínűleg nem egyedi, viszont fényesen példázza a hazai gépjárművezető-oktatás sajátságos helyzetét.
Mint közismert, a gépjárművezető-oktatásban zajló évtizedes korrupciót azzal a remek ötlettel próbálták felszámolni, hogy kiszervezték azt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy…..
Itt az ideje, hogy a nyaralás is felsorakozzon azok közé a dolgok közé, amikre zöld tudatossággal gondolsz, és ami azt illeti, nem is csak gondolsz, hanem úgy is cselekszel. Íme, négy különféle nyaralás és szempont, amit jó, ha figyelembe veszel, amikor a pihenésedet tervezed.
Lehet, hogy úgy…..
13 kilométeres műanyag csöveken ömlött volna a melegvíz a fonyódi mesterséges tóba, miután Táskán felmelegítette a primőr zöldségeket. Egy kis település hatalmas álmai...
A San Telmo sziget Panamában sokáig arról volt híres, hogy partjainál egy második világháborús japán tengeralattjáró roncs található. Ez a feltételezés egészen 2004-ig tartotta magát, mígnem Jim Delgado régész - jelenleg a Vancouver Tengerészeti Múzeum igazgatója - küldetést szervezett a környékre.…..
A minap pont a belvárosban volt dolgom így volt időm tüzetesebben szemügyre venni az Erzsébet téren levő Michael Jackson emlékfát. A fa A Google térképen is rajta van, közkedvelt turista célpont, Michael Jackson rajongóknak meg egyenesen zarándokhely. Jönnek turisták, iskolás csoportok, sőt, Michael…..
Természetesen ma sem maradtok Lego katalógus nélkül....csak megvártam amíg vége lesz a VB döntőnek :)
A mai darab egy többnyelvű, 22 oldalas európai katalógus 1987-ből. Kisebb méretű és német, francia illetve olasz nyelven vannak benne leírva a dolgok. Ami az igazán jó benne, hogy ez még tényleg…..
hungarisztan
2018.07.16 23:42:45
@Fotósképző: Ma is léteznek általános kockakészletek, nyílászárók, kerekek stb., amikből bármit ki lehet rakni. De nem szabad elfeledni, hogy sok ember egyáltalán nem annyira kreatív, hogy saját maga kitaláljon építéseket. És nem, nem lehet mindenki kreatív – ezt fotós oktatóként egészen bizonyosan tudod te is. Van, aki tökéletesen megérti az elméletet, tudja mi a blende, mi a záridő, tán még komponálni és bevilágítani is megtanul – ha van hozzá útmutató –, de alkalmazni, továbbvinni a tanultakat, ad absurdum felrúgni a „kőbe vésett” szabályokat nem tudja és nem is akarja, mert nem ilyen beállítódású. Amivel persze nincs semmi baj, nem lehet mindenki kreatív, ettől még csinálhat technikailag tökéletes képeket, ő is elégedett lesz, a rokonok is elégedettek lesznek (úgyse értenek hozzá), win-win. Kábé így van ez a LEGO-val is: a páromat például egyáltalán nem érdekli semmilyen változatban és nem is érti, hogy mit tudok én nézni 20 percig (sokszor 20 percig) a YouTube-on egy LEGO GBC-n, vagy hogy miért kéne még egy szettet venni. De múltkor a kisfiam őt akarta játékpartnernek, így kénytelen volt leülni vele legózni, és szerintem baromira boldog volt tőle, hogy van egy gyári sorvezető, és nem neki kell kitalálnia valamit. Ez egyszerűen nem az ő asztala.
De olyat is ismerek, akinek még a gyári sorvezető is túl bonyolult. Van ismerősöm, aki soha nem venne meg egy Technic LEGO-t, mert neki az – úgymond – túl bonyolult és úgysem tudná összerakni. Bármennyire is nehéz ezt elképzelni, létezik ilyen.
Ahogy azt sem szabad elfeledni, hogy a kényszer nagy úr: diktatúrákban mindig virágzik a művészet! Avagy: ha egyszerűen nem volt választék, nem lehetett hozzáférni LEGO-khoz, akkor az ember abból főzött, ami volt. Én is abból az egy készletből csináltam mindent, amim volt (ld. föntebb), de elnézem a kisfiamat, aki ma például nem hagyta hogy 4 db extra kockát rárakjak a „gyári” dizájnra, mert neki az úgy volt jó, ahogy az útmutatóban szerepelt, ahhoz én csak ne akarjak hozzákreatívkodni bármit is... Igaz, még fiatal, neki most 4,5 évesen pont az ad nagy sikerélményt, hogy vastagon a kora fölé belőtt készleteket tud összerakni az útmutató alapján. (És valóban, ilyen korban elég nagy teljesítmény 2 órát koncentrálni, követni a képeket és végül látni, hogy épített valami szépet. Lehet, hogy sokkal több önbizalmat ad, mintha saját maga kreatívkodna valamit, amivel nincs megelégedve, mert kevés még hozzá a térlátása, a tapasztalata, a tudása, hogy olyat csináljon, amit igazán elképzelne – vagy amit a profi tervezők bedobozolnak neki... Szóval nem erőltetem a kreativitást minden áron, mert talán jön majd később magától – ha meg nem, az sem tragédia, mert addig is jókat játszik/játszunk egy kivételesen jó fejlesztő játékkal. Ami akkor is jó, ha csak ugyanazt tudja összeépíteni belőle...)
De amúgy kreatív emberként is simán lehet élvezni 1-1 komolyabb építésű készletet. Én mondjuk a komolyabb Technic készletekre csorgatom a nyálam, gyárilag azokból is „csak” 2 építést lehet megcsinálni – persze kreatívan határ a csillagos ég, pláne ha több készletet is összenyit az ember. De a gyári építések összerakása is élvezhető, mert különösen az ilyen komplexebb építések során rengeteget tanul az ember, hogy mit hogyan lehet megoldani, milyen kockáknak milyen alternatív hasznosításai lehetnek, bizonyos mechanikai-gépészeti kapcsolatokat (pl. differenciálmű), hogyan lehet létrehozni (ill. mik ezeknek a limitációi), milyen látványmegoldások vannak stb. Ezek a tudások beépülnek, aztán majd jobbak lesznek tőle a saját építések is.
De olyat is ismerek, akinek még a gyári sorvezető is túl bonyolult. Van ismerősöm, aki soha nem venne meg egy Technic LEGO-t, mert neki az – úgymond – túl bonyolult és úgysem tudná összerakni. Bármennyire is nehéz ezt elképzelni, létezik ilyen.
Ahogy azt sem szabad elfeledni, hogy a kényszer nagy úr: diktatúrákban mindig virágzik a művészet! Avagy: ha egyszerűen nem volt választék, nem lehetett hozzáférni LEGO-khoz, akkor az ember abból főzött, ami volt. Én is abból az egy készletből csináltam mindent, amim volt (ld. föntebb), de elnézem a kisfiamat, aki ma például nem hagyta hogy 4 db extra kockát rárakjak a „gyári” dizájnra, mert neki az úgy volt jó, ahogy az útmutatóban szerepelt, ahhoz én csak ne akarjak hozzákreatívkodni bármit is... Igaz, még fiatal, neki most 4,5 évesen pont az ad nagy sikerélményt, hogy vastagon a kora fölé belőtt készleteket tud összerakni az útmutató alapján. (És valóban, ilyen korban elég nagy teljesítmény 2 órát koncentrálni, követni a képeket és végül látni, hogy épített valami szépet. Lehet, hogy sokkal több önbizalmat ad, mintha saját maga kreatívkodna valamit, amivel nincs megelégedve, mert kevés még hozzá a térlátása, a tapasztalata, a tudása, hogy olyat csináljon, amit igazán elképzelne – vagy amit a profi tervezők bedobozolnak neki... Szóval nem erőltetem a kreativitást minden áron, mert talán jön majd később magától – ha meg nem, az sem tragédia, mert addig is jókat játszik/játszunk egy kivételesen jó fejlesztő játékkal. Ami akkor is jó, ha csak ugyanazt tudja összeépíteni belőle...)
De amúgy kreatív emberként is simán lehet élvezni 1-1 komolyabb építésű készletet. Én mondjuk a komolyabb Technic készletekre csorgatom a nyálam, gyárilag azokból is „csak” 2 építést lehet megcsinálni – persze kreatívan határ a csillagos ég, pláne ha több készletet is összenyit az ember. De a gyári építések összerakása is élvezhető, mert különösen az ilyen komplexebb építések során rengeteget tanul az ember, hogy mit hogyan lehet megoldani, milyen kockáknak milyen alternatív hasznosításai lehetnek, bizonyos mechanikai-gépészeti kapcsolatokat (pl. differenciálmű), hogyan lehet létrehozni (ill. mik ezeknek a limitációi), milyen látványmegoldások vannak stb. Ezek a tudások beépülnek, aztán majd jobbak lesznek tőle a saját építések is.
hungarisztan
2018.07.17 00:08:01
@Fotósképző: Látom, miközben gépeltem, továbbment a diskurzus – ez a baj a hosszú hozzászólásokkal... :)
Említetted a marketinget. Ez hívószó, mert azt tudni kell, hogy a LEGO a 90-es években majdnem csődbe ment. Az emberek egyszerűen nem vették elég nagy számban, mert alighanem úgy voltak vele: vettek 1-2 basic készletet, amiből BÁRMI kirakható, akkor mivégre vegyenek még tizet. És ez olyan komoly válság volt a LEGO-nál, hogy akkor határoztak úgy, hogy le kell dobni a marketinges atombombát: egyszerűen olyan kívánatossá kell tenni az új készleteket, hogy ne lehessen őket a boltban hagyni. Ha ehhez az kell, hogy mindenféle franchise-okkal házasodjanak össze, akkor igenis el kell kezdeni gyártani Star Wars legót, meg Ninja legót, meg tökömtudja, milyen szarságokat. Igen, ezekről kábé ugyanaz a véleményem, mint neked: ezek aztán tényleg annyira tematikusak, hogy semmi mást nem lehet belőlük építeni – de hiszen pont ez volt a marketing osztály célja... Hogy meg kelljen venni a huszonkettedik doboz legót is, mert abban van a tökömtudja melyik kenobi minifig. Ezzel párhuzamosan felturbózták a készleteket, a csomagolást, a dizájnt, a termékvonalakat – mindent, ami ahhoz kell, hogy kívánatosabb legyen a LEGO.
És baromira jól csinálták, mert nemcsakhogy visszahozták a tönk széléről a céget, de kultuszt is építettek köré, rajongói tábort gründoltak, bátorították az egyedi építéseket, amelyeket időről időre bemutattak, vagy akár be is emeltek a gyári készletek közé, nyitottak egy csomó új szubkultúra fele (ld. gyűjtők, limitált sorozatok, branded sorozatok, máshonnan, pl. mozi vagy programozás világából bevonzott vásárlók, profi építők, legós művészek, mindenféle csodabogarak), kijöttek egy rakás újítással (a moduláris építéstől kezdve a világító téglán át a színpaletta-bővítésig, de ide sorolható a „gyűlöletes” egyedileg gyártott kockák garmadája is).
És hát tényleg nincs jobb bizonyíték arra, hogy a tematikus dobozok kellettek a népnek, mint az, hogy a cég túlélt, mit túlélt, új életre kelt. A profik persze morognak a szájbarágós készletek miatt, de hát nem ők tartják el a céget, úgyhogy ne morogjanak ;), mert a nagy tömegek kiszolgálása miatt létezhetnek kis piacos készletek is. Vagy a LEGO cég, mint olyan...
Említetted a marketinget. Ez hívószó, mert azt tudni kell, hogy a LEGO a 90-es években majdnem csődbe ment. Az emberek egyszerűen nem vették elég nagy számban, mert alighanem úgy voltak vele: vettek 1-2 basic készletet, amiből BÁRMI kirakható, akkor mivégre vegyenek még tizet. És ez olyan komoly válság volt a LEGO-nál, hogy akkor határoztak úgy, hogy le kell dobni a marketinges atombombát: egyszerűen olyan kívánatossá kell tenni az új készleteket, hogy ne lehessen őket a boltban hagyni. Ha ehhez az kell, hogy mindenféle franchise-okkal házasodjanak össze, akkor igenis el kell kezdeni gyártani Star Wars legót, meg Ninja legót, meg tökömtudja, milyen szarságokat. Igen, ezekről kábé ugyanaz a véleményem, mint neked: ezek aztán tényleg annyira tematikusak, hogy semmi mást nem lehet belőlük építeni – de hiszen pont ez volt a marketing osztály célja... Hogy meg kelljen venni a huszonkettedik doboz legót is, mert abban van a tökömtudja melyik kenobi minifig. Ezzel párhuzamosan felturbózták a készleteket, a csomagolást, a dizájnt, a termékvonalakat – mindent, ami ahhoz kell, hogy kívánatosabb legyen a LEGO.
És baromira jól csinálták, mert nemcsakhogy visszahozták a tönk széléről a céget, de kultuszt is építettek köré, rajongói tábort gründoltak, bátorították az egyedi építéseket, amelyeket időről időre bemutattak, vagy akár be is emeltek a gyári készletek közé, nyitottak egy csomó új szubkultúra fele (ld. gyűjtők, limitált sorozatok, branded sorozatok, máshonnan, pl. mozi vagy programozás világából bevonzott vásárlók, profi építők, legós művészek, mindenféle csodabogarak), kijöttek egy rakás újítással (a moduláris építéstől kezdve a világító téglán át a színpaletta-bővítésig, de ide sorolható a „gyűlöletes” egyedileg gyártott kockák garmadája is).
És hát tényleg nincs jobb bizonyíték arra, hogy a tematikus dobozok kellettek a népnek, mint az, hogy a cég túlélt, mit túlélt, új életre kelt. A profik persze morognak a szájbarágós készletek miatt, de hát nem ők tartják el a céget, úgyhogy ne morogjanak ;), mert a nagy tömegek kiszolgálása miatt létezhetnek kis piacos készletek is. Vagy a LEGO cég, mint olyan...
hungarisztan
2018.07.17 01:03:33
@Tota12:
Köszi a pontosítást.
Amúgy én baromira tisztelen a LEGO-t amiatt, hogy fegyverkezés nincs a palettán. (Pedig nyilván nagyon könnyű pénz lenne egyik-másik számítógépes játék, vagy mondjuk legendás haditechnikák legósítása.) Tegyük hozzá, ez a pacifista elv leginkább csak a modern/jelenkori fegyverekre vonatkozik, mert kalózos, ninjás, középkori lovagos készletek simán vannak – az űrháborús Star Wars készletekről nem is beszélve...
Sőt. A múltkor tökre meglepődtem, amikor ajándékot keresgéltem egy ismerős kisgyereknek, mert azt láttam, hogy egy csomó bankrablós-betörős készlet áll egymás mellett. Vagy öt különböző szettet láttam ezzel a tematikával, és nem ám nagyobb gyerekeknek szólót, hanem Juniors-t, meg City-t. Értem én, hogy ezzel lehet szerepjátékozni, hogy a rendőrhelikopter elfogja a bűnözőt, na de miért ilyen felülreprezentált ez a téma és miért pont ebben a korcsoportban? (Az én ovis kisfiam például nem tud ezekkel szerepjátékozni, mert nem tudja, mi az a bankrabló/bűnöző, és nem tudja, miért van lángvágó a kocsi oldalán, meg mire való a bilincs stb.)
Szóval a pacifista vezérelv abszolút tisztelendő, csak hát így eléggé következetlen...
Köszi a pontosítást.
Amúgy én baromira tisztelen a LEGO-t amiatt, hogy fegyverkezés nincs a palettán. (Pedig nyilván nagyon könnyű pénz lenne egyik-másik számítógépes játék, vagy mondjuk legendás haditechnikák legósítása.) Tegyük hozzá, ez a pacifista elv leginkább csak a modern/jelenkori fegyverekre vonatkozik, mert kalózos, ninjás, középkori lovagos készletek simán vannak – az űrháborús Star Wars készletekről nem is beszélve...
Sőt. A múltkor tökre meglepődtem, amikor ajándékot keresgéltem egy ismerős kisgyereknek, mert azt láttam, hogy egy csomó bankrablós-betörős készlet áll egymás mellett. Vagy öt különböző szettet láttam ezzel a tematikával, és nem ám nagyobb gyerekeknek szólót, hanem Juniors-t, meg City-t. Értem én, hogy ezzel lehet szerepjátékozni, hogy a rendőrhelikopter elfogja a bűnözőt, na de miért ilyen felülreprezentált ez a téma és miért pont ebben a korcsoportban? (Az én ovis kisfiam például nem tud ezekkel szerepjátékozni, mert nem tudja, mi az a bankrabló/bűnöző, és nem tudja, miért van lángvágó a kocsi oldalán, meg mire való a bilincs stb.)
Szóval a pacifista vezérelv abszolút tisztelendő, csak hát így eléggé következetlen...
Mr. Foster kalandozásai Budapesten
Már a Bud Spencer emlékfalra emlékező emlékfal is eltűnt a Filatorigátnál
2018.06.18 19:00:00
Óriási magyar rajongótáborral rendelkezett Magyarország Bud Spencer (vagyis Carlo Pedersoli) – a honlapját éppen ezért magyar nyelvre is lefordították. Amikor 2016. június 27-én a színész 86 évesen meghalt, nálunk ezrek, ha nem tízezrek gyászolták.
Az olasz nagykövetség épületének kerítését…..
hungarisztan
2018.06.20 23:42:38
@Gekko: Ember, eléggé jelentős szövegértési kihívásokkal küzdesz. Nem másolom most be az első kommentem, próbáld öntevékenyen újraolvasni, és értelmezni, hogy miről szólt.
A gumi cumi a ’70-es ’80-as évek magyar édességiparának egyik markáns terméke volt; a Limo népszerűségét talán nem érte el, de hasonlóan meghatározó volt azokban az években. Hogy ki volt a vásárlói célcsoport, nem volt teljesen világos, mi mindenesetre a felső…..
hungarisztan
2018.06.13 00:06:58
Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp
A román aranytartalék esete Moszkvával
2018.06.10 13:15:52
Komoly, vagyonbiztonságot érintő problémák (háború, forradalom, népvándorlás, Soros György) esetén a körültekintő embernek évezredeken keresztül két lehetősége volt biztonságba helyezni értékes ingóságait. Az egyik az, hogy elrejti ezeket és imádkozik, hogy a rabló vagy a tolvaj lehetőleg ne…..
hungarisztan
2018.06.11 13:39:36
@tiboru: Ennyi? Semmi forráskritika?
Pedig a sztori elég sok sebből vérzik, kezdve azon, hogy nem igazán életszerű az, hogy a parasztok körbeveszik a lelőtt jenki gép személyzetét, és idézném, „cseppet sem barátságosan érdeklődtek náluk, hogy a tökért kell Magyarország polgári célpontjait bombázniuk”.
Hát most két eset van: vagy rohadt dühösek voltak, és akkor nem kérdezősködtek, hanem lincseltek, vagy nem voltak ennyire dühösek, ezért leálltak kérdezgetni egy debil kérdést, na de akkor legott felvetődik, hogy milyen nyelven kérdeztek, míg a magyarul beszélő meg nem jelent... Jó, feltételezzük, hogy a fickó azonnal elkezdett nekik magyarul beszélni, onnantól nem volt kommunikációs probléma, na de mi az istent vártak egy ilyen debil kérdéstől? Hát baszod, az elég valószínű, hogy 44-re az még a pestről műveletlennek vizionált parasztok közé is eljutott, hogy háború van, annak meg az a természete, hogy lövik egymást a népek... Sőt, mivel minden faluból soroztak ifjakat akkor is, meg egy világégéssel korábban is, akiket aztán bevagonírozva elszállítottak valami tök ismeretlen helyre, hogy aztán ott lőjék a helyi ellent, akiket soha korábban nem láttak, soha semmi bajuk nem volt velük, nos, mivel minden faluban voltak olyanok, akik ezt megélték, elmesélték otthon, hát nagyjából egészen pontosan tudhatta mindenki, hogy háborúban a lövöldözés nem személyes ügy, hanem ún. parancsot kap a katona, aztán végrehajtja, függetlenül attól, hogy aznap épp kit fest ellenségnek a politika és a propaganda. Mert ha nem, akkor hadseregtől függően a parancsmegtagadót helyben lelövik, vagy pár nap műjogászkodásos bohóckodás után katonai bíróság ítéli akasztófára. 1944-re ezt nyugodtan vehetjük ismertnek még vidéken, még parasztok között is. (Sőt, elsősorban pont ott.) Életszerűtlen tehát, hogy bárki afelől érdeklődjön, hogy az elfogott faroklövész miért is akarta bántani a derék magyarokat.
Aztán ott a jegyző, aki nekiállt pofozkodni. Hát a fene tudja, egy bombázógép személyzete mondjuk 6-7 fő, mindnél van fegyver, még ha momentán ellenséges földön vannak is lezuhanva, én nem nagyon ismerem azt a vakmerő alakot (pláne kényelmes jegyzői bársonyszékek birtoklói közül), akik nekiállnak emberkedni felfegyverzett katonákkal, akiket lincselésre kész tömeg vesz körül, tehát akár érezhetik úgy is, nincs sok veszítenivalójuk. Tömeg... Vajon hány fő lehetett ott kaszákkal-kapákkal? Figyelembe véve, hogy a fiatalok besorozva, a maradék meg szanaszét szórva melózik a földeken.
De még mindig a jegyzőhöz: tegyük fel, hogy extra vakmerő, és tényleg nekiáll pofozni a magyar származású gyereket. Miért, kérdem én. Miért pont őt, miért csak őt – hát nem mindegy, hogy ki bombáz, ha bombáz? Mi az, hogy saját vér? Könyörgöm, Magyarország kurva rossz oldalon állt a második vh-ban (is), konkrétan hitler csatlósa volt. Hát én rohadtul nem tekinteném saját véremnek azt, aki hitler csatlósa, vagy ha hitler csatlósa vagyok, pont nem tekinteném saját véremnek azt, aki nem az... (Ha meg azt a csikicsukit játsszuk, hogy a kisember nem volt hitler csatlósa, akkor meg pont hogy értheti, miért kell hitler csatlósországát bombázni.) És akkor magát a pofozkodást hogyan kell elképzelni? Jegyző úr lekever kettőt a katonai kiképzésen átesett bombázótisztnek, azok bajtársai meg végignézik ezt szótlanul? Vagy esetleg a lokális rambó kiosztott mindenkinek még pár sallert? További alkérdés, hogy egy jegyző, aki alighanem jogi végzettségű, hogyhogy nem ismeri a háborús jogot, azaz azt, hogy hadifoglyokkal hogyan (nem) bánunk, mert ha mégis, az biza háborús bűncselekmény, és az egészségre nézve kellemetlen következményei lehetnek később?
A molnibalage által is felvetett kételyt, miszerint a szovjet érdekszférába betáncol egy amcsi tiszt (dehiszen az imperialista ősellenség!), és felakasztat egy magyar jegyzőt, már nem is említem, mert ez tényleg sci-fi. Persze, John Kovats Wisconsinból vesz egy interkontinentális repjegyet, átutazza a fél világot, inkluzív a háború utáni Európát, annak minden viszontagságos utazási-határátlépési körülményével együtt, csak azért, hogy revansot vegyen 2 pofonért. Hát, ez biztos életszerű – valakinek... :)
Én nem állítom, hogy a sztorinak nem lehet némi valóságmagja (például annyi, hogy lezuhant egy gép, tele amcsi katonákkal, akik túlélték), de a történet ebben a formában sokkal inkább hajaz a kukoricahántáskor szájról szájra hagyományozott, számos szövegromláson (nevezzük így a lódításokat, kiszínezgetéseket és egyéb sztorivariálásokat) áteső népmesére, és kábé a nyakamat merném tenni rá, hogy ez így kábé a legendás jereváni rádió... („A hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem ladákat, hanem moszkvicsokat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.” :)) Vagy ha mégis felakasztottak egy jegyzőt, akkor nem ezért, nem úgy, nem akkor, nem ott.
Forráskritika, forráskritika, forráskritika, kérném.
Pedig a sztori elég sok sebből vérzik, kezdve azon, hogy nem igazán életszerű az, hogy a parasztok körbeveszik a lelőtt jenki gép személyzetét, és idézném, „cseppet sem barátságosan érdeklődtek náluk, hogy a tökért kell Magyarország polgári célpontjait bombázniuk”.
Hát most két eset van: vagy rohadt dühösek voltak, és akkor nem kérdezősködtek, hanem lincseltek, vagy nem voltak ennyire dühösek, ezért leálltak kérdezgetni egy debil kérdést, na de akkor legott felvetődik, hogy milyen nyelven kérdeztek, míg a magyarul beszélő meg nem jelent... Jó, feltételezzük, hogy a fickó azonnal elkezdett nekik magyarul beszélni, onnantól nem volt kommunikációs probléma, na de mi az istent vártak egy ilyen debil kérdéstől? Hát baszod, az elég valószínű, hogy 44-re az még a pestről műveletlennek vizionált parasztok közé is eljutott, hogy háború van, annak meg az a természete, hogy lövik egymást a népek... Sőt, mivel minden faluból soroztak ifjakat akkor is, meg egy világégéssel korábban is, akiket aztán bevagonírozva elszállítottak valami tök ismeretlen helyre, hogy aztán ott lőjék a helyi ellent, akiket soha korábban nem láttak, soha semmi bajuk nem volt velük, nos, mivel minden faluban voltak olyanok, akik ezt megélték, elmesélték otthon, hát nagyjából egészen pontosan tudhatta mindenki, hogy háborúban a lövöldözés nem személyes ügy, hanem ún. parancsot kap a katona, aztán végrehajtja, függetlenül attól, hogy aznap épp kit fest ellenségnek a politika és a propaganda. Mert ha nem, akkor hadseregtől függően a parancsmegtagadót helyben lelövik, vagy pár nap műjogászkodásos bohóckodás után katonai bíróság ítéli akasztófára. 1944-re ezt nyugodtan vehetjük ismertnek még vidéken, még parasztok között is. (Sőt, elsősorban pont ott.) Életszerűtlen tehát, hogy bárki afelől érdeklődjön, hogy az elfogott faroklövész miért is akarta bántani a derék magyarokat.
Aztán ott a jegyző, aki nekiállt pofozkodni. Hát a fene tudja, egy bombázógép személyzete mondjuk 6-7 fő, mindnél van fegyver, még ha momentán ellenséges földön vannak is lezuhanva, én nem nagyon ismerem azt a vakmerő alakot (pláne kényelmes jegyzői bársonyszékek birtoklói közül), akik nekiállnak emberkedni felfegyverzett katonákkal, akiket lincselésre kész tömeg vesz körül, tehát akár érezhetik úgy is, nincs sok veszítenivalójuk. Tömeg... Vajon hány fő lehetett ott kaszákkal-kapákkal? Figyelembe véve, hogy a fiatalok besorozva, a maradék meg szanaszét szórva melózik a földeken.
De még mindig a jegyzőhöz: tegyük fel, hogy extra vakmerő, és tényleg nekiáll pofozni a magyar származású gyereket. Miért, kérdem én. Miért pont őt, miért csak őt – hát nem mindegy, hogy ki bombáz, ha bombáz? Mi az, hogy saját vér? Könyörgöm, Magyarország kurva rossz oldalon állt a második vh-ban (is), konkrétan hitler csatlósa volt. Hát én rohadtul nem tekinteném saját véremnek azt, aki hitler csatlósa, vagy ha hitler csatlósa vagyok, pont nem tekinteném saját véremnek azt, aki nem az... (Ha meg azt a csikicsukit játsszuk, hogy a kisember nem volt hitler csatlósa, akkor meg pont hogy értheti, miért kell hitler csatlósországát bombázni.) És akkor magát a pofozkodást hogyan kell elképzelni? Jegyző úr lekever kettőt a katonai kiképzésen átesett bombázótisztnek, azok bajtársai meg végignézik ezt szótlanul? Vagy esetleg a lokális rambó kiosztott mindenkinek még pár sallert? További alkérdés, hogy egy jegyző, aki alighanem jogi végzettségű, hogyhogy nem ismeri a háborús jogot, azaz azt, hogy hadifoglyokkal hogyan (nem) bánunk, mert ha mégis, az biza háborús bűncselekmény, és az egészségre nézve kellemetlen következményei lehetnek később?
A molnibalage által is felvetett kételyt, miszerint a szovjet érdekszférába betáncol egy amcsi tiszt (dehiszen az imperialista ősellenség!), és felakasztat egy magyar jegyzőt, már nem is említem, mert ez tényleg sci-fi. Persze, John Kovats Wisconsinból vesz egy interkontinentális repjegyet, átutazza a fél világot, inkluzív a háború utáni Európát, annak minden viszontagságos utazási-határátlépési körülményével együtt, csak azért, hogy revansot vegyen 2 pofonért. Hát, ez biztos életszerű – valakinek... :)
Én nem állítom, hogy a sztorinak nem lehet némi valóságmagja (például annyi, hogy lezuhant egy gép, tele amcsi katonákkal, akik túlélték), de a történet ebben a formában sokkal inkább hajaz a kukoricahántáskor szájról szájra hagyományozott, számos szövegromláson (nevezzük így a lódításokat, kiszínezgetéseket és egyéb sztorivariálásokat) áteső népmesére, és kábé a nyakamat merném tenni rá, hogy ez így kábé a legendás jereváni rádió... („A hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem ladákat, hanem moszkvicsokat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.” :)) Vagy ha mégis felakasztottak egy jegyzőt, akkor nem ezért, nem úgy, nem akkor, nem ott.
Forráskritika, forráskritika, forráskritika, kérném.
Szeretem azt az érzést, amikor úgy tudnak az alkotók befejezni egy-egy sorozat epizódot, hogy azonnal akarjam a következőt is, és tudom, hogy sokan vagyunk ezzel így. Szóval, 3 ilyen sorozatról lesz most szó. Kell ettől nagyobb hygge? :)..
hungarisztan
2018.01.19 16:27:58
@hyggeblog: „Tovább is van, mondjam még?”
A hyggéből arra következtetek, hogy dán vonalon mozogsz. Vannak további nagyon jó skandináv detektívesek.
- Dicte
Dán sorozat Iben Hjejle főszereplésével, aki nekem a High Fidelity-ben vált kedvencemmé. Egy pörgős, frissen elvált riporternő nyomoz és kerül az események középpontjába. IH nagyszerű színész.
- Bordertown
Na ez az igazán lassú folyású finn sorozat. Lassú, de nem uncsi.
- Wallander
A legendás Henning Mankell krimik megfilmesítése. Kellőképpen lassú. Gyönyörű vágóképekkel a svéd délvidék (Skåne) tájaival.
- Case
Mindig lenyűgöz, hogy ez a maréknyi izlandi ember mennyi menőséget bír csinálni a sporttól kezdve a szoftvereken át a valahavolt legjobb jazzrock bandáig (Mezzoforte). No hát ehhez jön ez az izlandi sorozat is a maga lepukkant és/vagy fura karaktereivel.
- Easy living
Egy másik finn sorozat, az alapszitu az, hogy van egy házaspár, akik bűnözésből tartják fenn az elég nagypolgári életüket, de persze jönnek a bonyodalmak.
- The Killing
Más is ajánlotta már. Figyelem: van belőle amcsi remake is, a dán jobb. Mindenki gyanús jellegű krimi, és ezt nagyon sok epizódon át tudják húzni, de egy pillanatig nem ül le.
- The Girl with the Dragon Tattoo
A Millennium trilógia első része, persze a másik kettő is szuper. Szintén alapmű, muszáj látni és/vagy olvasni. Ha véletlenül még nem tetted volna, akkor a kedvcsináló: svéd iparmágnás megbízza az újságírót, hogy nyomozzon ki egy ősrégi családi rejtélyt, ami a család szigetén történt. A nyomozásba nemsoká bekapcsolódik az antiszociális, durva családi hátterű, sárkánytetkós, veszett csaj is. Az újságírót amúgy a nemrég elhunyt kiváló svéd színész, Michael Nyqvist alakítja.
- Van még egy rakás egyéb ígéretes skandináv mozi a listámon, csak a legtöbbjükhoz nincs angol felirat a Netflixen, nekem meg még dolgoznom kell a svédemen, de ha te magas szinten bírod valamelyik skandináv nyelvet, akkor érdekes lehet még az Occupied, a Rita, a Lava Field.
Egyéb országok termékei:
- Luther
Angol detektíves, ahol a robbanékony hekus úgy nyomoz, hogy közben utána is hajtóvadászat folyik. Főszerepben Idris Elba, akit egy hibbant nő manipulál.
- The Fall
Meg nem mondanám már, hogy miről szólt :) (na miről szólhat egy krimi...), csak arra emlékszem, hogy tetszett, meg hogy szerettem a Gillian Anderson által megformált nyomozónő angol spleenjét és a szomorkás légkört, ami körüllengte.
- Breaking Bad
Félve írom, mert hát van-e sorozatjunkie, aki még nem ismeri... Ha mégsem, akkor kötelező alapmű, egészen elképesztő módon szippant be a rákkal diagnosztizált kémiatanár esete, aki minden mindegy alapon úgy dönt, legalább a családjának legyen könnyű élete, és belevág a nagyüzemi meth-gyártásba a lunatikus ex-diákjával. Naná, hogy rátaposnak drogos nagyhalak lábujjára, a történetszövés meg olyan, hogy rendes sorozatszokás szerint jó nagy cliffhangerrel ér véget minden epizód, és amikor az ember már az ötödiket nézi meg egy nap, mert nem bír leállni vele, akkor a hajnali hármas fogmosás közben még azon filozofál, hogy basszameg, ebből a slamasztikából hogy fognak kimászni. A BB spinoffja a Better Call Soul, ami szintén nagyon ígéretesnek tűnik, csak még nem láttam, mert nem szeretek olyan sorozatokat nézni, amelyeknek még nincs végük.
- Orphan Black
Más is írta már, tényleg fasza sorozat, úgy kezdődik, hogy egy csaj észreveszi, amint a kiköpött hasonmása épp vonat elé lép. Gondol egyet, és belép az életébe, hogy megtudja, honnan van neki ikertestvére, de a helyzet innentől csak bonyolódik, mert egyre több ikertesó bukkan fel a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból és a legkülönbözőbb személyiségekkel. Az ártatlan nyomozás meg hamarosan rémálommá válik.
Ha meg nem csak krimi érdekel, akkor vannak más szempontból érdekes sorozatok is:
- The Office
Ricky Gervais zseniális áldokumentarista sorozata egy papírárut forgalmazó iroda mindennapi életéről exhibicionista és beképzelt menedzserrel és a világgal állandó harcban álló, lefele taposó, felfele nyaló, állandóan szétszivatott Dwight Schrute-val (akinek a neve mára szállóigévé vált). Kell egy kis idő, mire az ember felveszi a sorozat hangulatát és ritmusát, de utána nagyon szórakoztató, különösen az első pár évad, utána picit kifárad. (Van angol eredetije is, de az még rövidebb.)
- Freaks and Geeks
Egy nagyon aranyos sorozat amcsi gimnázistákról. Néhol vicces, néhol elgondolkodtató, néhol eszünkbe juttatja a saját gimnazista útkeresésünket, bénázásainkat, naivitásunkat. Méltánytalanul kevés rész után kinyírták, pedig igény lett volna a folytatásra.
- Firefly
A méltánytalanul hamar kinyírásról jutott eszembe ez az aranyos sci fi. Ennek is komoly rajongótábora van, én is szerettem, pedig engem a hideg ráz a star wars - star trek stb. világoktól.
- Skins
Anglia válasza a föntebb említett aranyos amcsi gimis sorozatra, csak ez kemény, haragos, önpusztító, kilátástalan tinivilág. Ettől függetlenül megvan a varázsa és a nagy pillanatai, amivel bevonz, de alapvetően inkább dráma
A hyggéből arra következtetek, hogy dán vonalon mozogsz. Vannak további nagyon jó skandináv detektívesek.
- Dicte
Dán sorozat Iben Hjejle főszereplésével, aki nekem a High Fidelity-ben vált kedvencemmé. Egy pörgős, frissen elvált riporternő nyomoz és kerül az események középpontjába. IH nagyszerű színész.
- Bordertown
Na ez az igazán lassú folyású finn sorozat. Lassú, de nem uncsi.
- Wallander
A legendás Henning Mankell krimik megfilmesítése. Kellőképpen lassú. Gyönyörű vágóképekkel a svéd délvidék (Skåne) tájaival.
- Case
Mindig lenyűgöz, hogy ez a maréknyi izlandi ember mennyi menőséget bír csinálni a sporttól kezdve a szoftvereken át a valahavolt legjobb jazzrock bandáig (Mezzoforte). No hát ehhez jön ez az izlandi sorozat is a maga lepukkant és/vagy fura karaktereivel.
- Easy living
Egy másik finn sorozat, az alapszitu az, hogy van egy házaspár, akik bűnözésből tartják fenn az elég nagypolgári életüket, de persze jönnek a bonyodalmak.
- The Killing
Más is ajánlotta már. Figyelem: van belőle amcsi remake is, a dán jobb. Mindenki gyanús jellegű krimi, és ezt nagyon sok epizódon át tudják húzni, de egy pillanatig nem ül le.
- The Girl with the Dragon Tattoo
A Millennium trilógia első része, persze a másik kettő is szuper. Szintén alapmű, muszáj látni és/vagy olvasni. Ha véletlenül még nem tetted volna, akkor a kedvcsináló: svéd iparmágnás megbízza az újságírót, hogy nyomozzon ki egy ősrégi családi rejtélyt, ami a család szigetén történt. A nyomozásba nemsoká bekapcsolódik az antiszociális, durva családi hátterű, sárkánytetkós, veszett csaj is. Az újságírót amúgy a nemrég elhunyt kiváló svéd színész, Michael Nyqvist alakítja.
- Van még egy rakás egyéb ígéretes skandináv mozi a listámon, csak a legtöbbjükhoz nincs angol felirat a Netflixen, nekem meg még dolgoznom kell a svédemen, de ha te magas szinten bírod valamelyik skandináv nyelvet, akkor érdekes lehet még az Occupied, a Rita, a Lava Field.
Egyéb országok termékei:
- Luther
Angol detektíves, ahol a robbanékony hekus úgy nyomoz, hogy közben utána is hajtóvadászat folyik. Főszerepben Idris Elba, akit egy hibbant nő manipulál.
- The Fall
Meg nem mondanám már, hogy miről szólt :) (na miről szólhat egy krimi...), csak arra emlékszem, hogy tetszett, meg hogy szerettem a Gillian Anderson által megformált nyomozónő angol spleenjét és a szomorkás légkört, ami körüllengte.
- Breaking Bad
Félve írom, mert hát van-e sorozatjunkie, aki még nem ismeri... Ha mégsem, akkor kötelező alapmű, egészen elképesztő módon szippant be a rákkal diagnosztizált kémiatanár esete, aki minden mindegy alapon úgy dönt, legalább a családjának legyen könnyű élete, és belevág a nagyüzemi meth-gyártásba a lunatikus ex-diákjával. Naná, hogy rátaposnak drogos nagyhalak lábujjára, a történetszövés meg olyan, hogy rendes sorozatszokás szerint jó nagy cliffhangerrel ér véget minden epizód, és amikor az ember már az ötödiket nézi meg egy nap, mert nem bír leállni vele, akkor a hajnali hármas fogmosás közben még azon filozofál, hogy basszameg, ebből a slamasztikából hogy fognak kimászni. A BB spinoffja a Better Call Soul, ami szintén nagyon ígéretesnek tűnik, csak még nem láttam, mert nem szeretek olyan sorozatokat nézni, amelyeknek még nincs végük.
- Orphan Black
Más is írta már, tényleg fasza sorozat, úgy kezdődik, hogy egy csaj észreveszi, amint a kiköpött hasonmása épp vonat elé lép. Gondol egyet, és belép az életébe, hogy megtudja, honnan van neki ikertestvére, de a helyzet innentől csak bonyolódik, mert egyre több ikertesó bukkan fel a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból és a legkülönbözőbb személyiségekkel. Az ártatlan nyomozás meg hamarosan rémálommá válik.
Ha meg nem csak krimi érdekel, akkor vannak más szempontból érdekes sorozatok is:
- The Office
Ricky Gervais zseniális áldokumentarista sorozata egy papírárut forgalmazó iroda mindennapi életéről exhibicionista és beképzelt menedzserrel és a világgal állandó harcban álló, lefele taposó, felfele nyaló, állandóan szétszivatott Dwight Schrute-val (akinek a neve mára szállóigévé vált). Kell egy kis idő, mire az ember felveszi a sorozat hangulatát és ritmusát, de utána nagyon szórakoztató, különösen az első pár évad, utána picit kifárad. (Van angol eredetije is, de az még rövidebb.)
- Freaks and Geeks
Egy nagyon aranyos sorozat amcsi gimnázistákról. Néhol vicces, néhol elgondolkodtató, néhol eszünkbe juttatja a saját gimnazista útkeresésünket, bénázásainkat, naivitásunkat. Méltánytalanul kevés rész után kinyírták, pedig igény lett volna a folytatásra.
- Firefly
A méltánytalanul hamar kinyírásról jutott eszembe ez az aranyos sci fi. Ennek is komoly rajongótábora van, én is szerettem, pedig engem a hideg ráz a star wars - star trek stb. világoktól.
- Skins
Anglia válasza a föntebb említett aranyos amcsi gimis sorozatra, csak ez kemény, haragos, önpusztító, kilátástalan tinivilág. Ettől függetlenül megvan a varázsa és a nagy pillanatai, amivel bevonz, de alapvetően inkább dráma
hungarisztan
2018.01.19 16:32:44
@hyggeblog: „Addigra kezdett el kicsit dühíteni is, hogy felvesznek egy parókát, és máris nem ismeri meg őket senki. :)”
Na igen, az tényleg picit amatőr, de hát ez kell a történetbonyolításhoz. Meg igazából nem exponálják magukat ugyanott/ugyanazoknál különböző személyekként (az tényleg védhetetlen lenne), csak azért álcázzák magukat, hogy az esetleges szemtanúk barna helyett szőkét mondjanak, meg jól látó helyett szemüvegest. Szóval alapszintű konspiráció.
Nekem a Homeland kezdett érdektelenné válni onnan, hogy a fickót kinyírják. Abba is hagytam.
Na majd, írd meg, mi hogy tetszett. (Kommentben, mert azt látom radaron. Vagy ha blogposzt, akkor írd be kommentbe is.)
Na igen, az tényleg picit amatőr, de hát ez kell a történetbonyolításhoz. Meg igazából nem exponálják magukat ugyanott/ugyanazoknál különböző személyekként (az tényleg védhetetlen lenne), csak azért álcázzák magukat, hogy az esetleges szemtanúk barna helyett szőkét mondjanak, meg jól látó helyett szemüvegest. Szóval alapszintű konspiráció.
Nekem a Homeland kezdett érdektelenné válni onnan, hogy a fickót kinyírják. Abba is hagytam.
Na majd, írd meg, mi hogy tetszett. (Kommentben, mert azt látom radaron. Vagy ha blogposzt, akkor írd be kommentbe is.)
hungarisztan
2018.02.06 12:30:53
@noelisha: Nem azonnal hagytam abba a Homelandet, még az egész rákövetkező évadot végigszenvedtem, de egyrészt utálok 1 évet várni a következő évadra (ezért nagyon ritkán vágok bele még futó sorozatba), mert időközben mindent elfelejtek, másrészt meg nem igazán kötött le a közel-keleti adok-kapok.
A többiből egy része már rajta van a megnézendők listáján, a maradéknak meg utána nézek majd.
A többiből egy része már rajta van a megnézendők listáján, a maradéknak meg utána nézek majd.
A veterán akcióhős szupersztár két emeletet elfoglaló, hat hálószobás duplexe egy teljeskörű szolgáltatást nyújtó, neoreneszánsz stílusú házban van a Central Park Westen. Most 17 millió 750 ezer dollárért hirdette meg...
Szeretjük azt képzelni magunkról, hogy igazán logikus gondolkodók és szónokok vagyunk, de gyakrabban vétünk az érvelés szabályai ellen, mint hinnénk. Újévi fogadalomnak azt ajánljuk, hogy határozzuk el, 2018-ban sikeresebb érvelők leszünk! Az egyik első lépés a megvalósítás…..
Bár a "méret nem minden", ha a következő turisztikai nevezetességeknek nem néztetek pontosan utána, könnyen lehet, hogy csalódni fogtok a nagyságukban. Nem tagadom, én is jártam már így. Most következzen az a 10 látnivaló, amitől nagyságilag mindenki kicsit többet vár...
© Bored Panda
Mona-Lisa,…..
Fapados tippek, trükkök, élmények
Így dorbézolnak a fapados utasok a ferihegyi burzsujváróban
2017.10.08 18:20:48
Több mint fél éve nyílt meg a lehetőség, hogy a Wizz hitelkártya elfogadása miatt fapados utasok is ingyen beszabaduljanak a ferihegyi Mastercard lounge-ba. Látogatjuk mi is persze szorgosan, itt az ideje, hogy leírjuk, miket tapasztaltunk. Az biztos, hogy jócskán megdobja az utazás kényelmi…..
hungarisztan
2017.10.09 15:37:35
@Skywatcher: Azt hiszem, alaposan félreérted a hitelkártya lényegét. Az alapvetően nem neked jó, hanem a banknak. Ha mégis jó neked (is), akkor az csak annak köszönhető, hogy valamilyen szempontból kívül esel az átlagügyfél fogyasztási és hiteltörlesztési gyakorlatán. Mondjuk időben fizetsz mindig. Nem tűnik rakétatudománynak, mégis, a hitelkártyákhoz kapcsolódó bónuszokat (no meg a vastag margint) is mind-mind azok fizetik meg, akik azt az egyszerű összefüggést is képtelenek átlátni, hogy ha nem fizetnek időben, akkor nagyon sokba fog kerülni nekik utólag. Ez az egyetlen, apró – ám annál nagyobb emberismeretről tanúbizonyságot tévő – ismeret vezérli a hitelkártya-bizniszt, nem az, hogy neked jó legyen... :D
Hát mire mennének azzal, ha nem 100x proli fizetne tetemes hitelkamatokat, hanem csak x darab gondolkodó egyed venné igénybe a reklámokból ismert bónuszokat (mindennemű, vagy minimális ráfizetéssel)?
Hát mire mennének azzal, ha nem 100x proli fizetne tetemes hitelkamatokat, hanem csak x darab gondolkodó egyed venné igénybe a reklámokból ismert bónuszokat (mindennemű, vagy minimális ráfizetéssel)?
Az előző részben indított Babett-Vivi háborút kicsit félretesszük, de Babettet nem, mert ő rájött, hogy neki brandet kell építeni, és erre az a legjobb, ha elmegy Yvonne-hoz, aki üzletasszony, és aki megtévesztésig hasonlít egy luxifelire, megfeszített bőr az arcon, a szemöldöknél túlcsorduló…..
Rubint Réka kevesebbszer lesz látható a Feleségek luxuskivitelben, mint a többi milliomosfeleség, tudta meg a Bors. A Viasat az ügyben azt közölte, hogy Schobert Norbi neje sűrű időbeosztása, folyamatos elfoglaltságai, illetve hosszabbra nyúlt nyári szabadsága miatt látható ritkábban a műsorban.
A…..
Eddig 6 vagy 7 svéd háztartás/hotel fürdőszobájában jártam, így ez alapján, illetve a sajátunk után írom le az itt tapasztaltakat.
A hotelek fürdőszobái nagyon hasonlítanak a magyarországiakhoz, gondolom ez egész kb. Európában egységes. Talán annyi a különbség, hogy itt minden fürdőszoba kisebb…..
hungarisztan
2017.08.08 13:27:44
@onderon: Ja, ja, órák alatt, hogyne.
A felújítás itt kötelező modernizálást is jelent, hogy minden háztartásban a legmodernebb technológiák legyenek beépítve, mert az alsó szomszéd eláztatása egyszerűen nem opció. Olyan drága a vízkár javítása (ill. bármilyen javítás), hogy a biztosítók előírják az alkalmazandó technológiát (és ehhez jogszabályi hátterük is van). Konkrétan 2 hét egy 5-7 négyzetméteres fürdőszoba, mert olyan technológiai előírások vannak, amiket kötelező betartani, kizárólag minősített és rendszeresen továbbképzett szakember (VVS-behörig) végezhet vizes/fűtéses/gázos/villanyos szakmunkákat, amiket fényképpel, leírással dokumentálni kell, mert ha nem, akkor a biztosító egy petákot sem fizet, ha bármi gebasz van. Akkor sem, ha az ázásnak semmi köze a szakemberek közreműködéséhez, a biztosító azt mondja: itt kérem, valami gányolás volt, nem fogunk vizsgálódni, hogy ki hol merre meddig, nem fizetünk és kész, tetszettek volna szakemberrel dolgoztatni. A szakember ugyanis azért drága, mert 2 évente tanfolyamra és vizsgára kell mennie, vállalkozást tart fönn, adót fizet és károkozási BIZTOSÍTÁSA van (10 év garanciát ad!), a lengyel fusimelós meg azért olcsó, mert mindezt megússza. Most akkor tessék szépen kifizetni egy fél lakás árát az alsó szomszéd felújítására.
Ami a technológiát illeti: a fürdőszobát többszörösen vízhatlanná kell tenni. Nem választás kérdése, ha bármiképpen megbontod a régi burkolatot, akkor már csak a mai sztenderdek szerint építheted vissza. Spéci fürdőszobai gipszkartonra (våtrumsskiva) kell cserélni az esetleges korábbi gipszkartonokat, erre jön egy vízzel nem oldható ragasztóval felvitt vízhatlan rostszerkezetű műanyagtapéta (külön előregyártott elemekkel a csőcsatlakozásokhoz, sarkokhoz, ki- és betüremkedésekhez), aztán az egészet lekenik egy vízhatlan türkizkék ragaccsal, és csak ezután jöhet a megrendelő által kívánt – de szintén vízhatlan – esztétikai burkolás (festés, PVC, csempe). Ez azt jelenti, hogy a mai társasházi fürdőszobák minimum 4x-esen vízzáróvá vannak téve; ha falban vezetsz vezetéket (mint ahogy általában nem ott vezetik, hanem azon kívül), akkor csak 2-rétegű csővel teheted, és a fal belsejének kell lennie kivezetésnek a vízhatlan fürdőszoba belseje fele – tehát ha a falban van csőtörés, akkor a víz elsősorban a vízhatlan fürdőszobádba megy, vagy ha nem is oda megy az összes víz, legalább látod egyből, hogy gáz van, nem áztatod hónapokig a falat, mire kiderül.
Mindegyik rétegnek száradási idői vannak, úgyhogy nem is igen lehet gyorsítani a folyamaton.
Ennyit arról, hogy pár óra...
A posztírónak:
A kádak valóban ilyen őrültek, de állítólag a rendes svédek bizony ki is fordítják őket, hogy kitakaríthassanak alattuk (vagy kitakaríttathassanak a takarítóval). Mikor beköltöztünk, a mi lakásunkban is olyan kád volt, hogy körbe tíz centi volt a 3 körbevevő falig. Viszont a padlóról enni lehetett volna, se kosz, se vízkő; kiderült, hogy az előző tulaj rendszeresen kifordította a kádat a lefolyó, mint elforgatási középpont körül, és takarított alatta.
Annyit érdemes még tudni a fürdőszobákról, hogy mint nagyon sok mindenben, itt is dominál a praktikum (könnyű takaríthatóság) és a puritán egyszerűség (fehér csempe, esetleg szürkével vagy feketével variálva). A szaniteráruházakban egészen elképesztő választék van kiállítva (többség persze csak rendelésre, 3-5 hét, mire a gyárból leszállítják), általában a közepesen drágától a méregdrágáig, de az összes kivitelező azt a tanácsot adta, hogy ha tervben van a lakás pár éven belüli eladása, akkor kizárólag az egyenfehérben gondolkodjunk, mert az a biztonsági választás, az minden svédnek jó, míg ha csinálunk egy egyedi fürdőszobát, az lehet bármilyen ízléses vagy drága, könnyen lehet, hogy nem találkozik az IKEA-designon nevelkedett svédek ízlésével. (És ezzel egy pillanatig nem akarom degradálni az IKEA-design-t vagy a svédek ízlését.) A szaniteráruházakban kiállított földi paradicsomokat az átlagsvéd átlaglakásában nem lehet fellelni, azokat legfeljebb a nagyon exkluzív villákba, házakba viszik – másképp nem is lehet, mert a négyzetméterenként 160ezer forintos csempét, a 6000 koronás fogmosópolcot és társaikat akárki nem is tudja megengedni magának – még a svédek között sem.
A felújítás itt kötelező modernizálást is jelent, hogy minden háztartásban a legmodernebb technológiák legyenek beépítve, mert az alsó szomszéd eláztatása egyszerűen nem opció. Olyan drága a vízkár javítása (ill. bármilyen javítás), hogy a biztosítók előírják az alkalmazandó technológiát (és ehhez jogszabályi hátterük is van). Konkrétan 2 hét egy 5-7 négyzetméteres fürdőszoba, mert olyan technológiai előírások vannak, amiket kötelező betartani, kizárólag minősített és rendszeresen továbbképzett szakember (VVS-behörig) végezhet vizes/fűtéses/gázos/villanyos szakmunkákat, amiket fényképpel, leírással dokumentálni kell, mert ha nem, akkor a biztosító egy petákot sem fizet, ha bármi gebasz van. Akkor sem, ha az ázásnak semmi köze a szakemberek közreműködéséhez, a biztosító azt mondja: itt kérem, valami gányolás volt, nem fogunk vizsgálódni, hogy ki hol merre meddig, nem fizetünk és kész, tetszettek volna szakemberrel dolgoztatni. A szakember ugyanis azért drága, mert 2 évente tanfolyamra és vizsgára kell mennie, vállalkozást tart fönn, adót fizet és károkozási BIZTOSÍTÁSA van (10 év garanciát ad!), a lengyel fusimelós meg azért olcsó, mert mindezt megússza. Most akkor tessék szépen kifizetni egy fél lakás árát az alsó szomszéd felújítására.
Ami a technológiát illeti: a fürdőszobát többszörösen vízhatlanná kell tenni. Nem választás kérdése, ha bármiképpen megbontod a régi burkolatot, akkor már csak a mai sztenderdek szerint építheted vissza. Spéci fürdőszobai gipszkartonra (våtrumsskiva) kell cserélni az esetleges korábbi gipszkartonokat, erre jön egy vízzel nem oldható ragasztóval felvitt vízhatlan rostszerkezetű műanyagtapéta (külön előregyártott elemekkel a csőcsatlakozásokhoz, sarkokhoz, ki- és betüremkedésekhez), aztán az egészet lekenik egy vízhatlan türkizkék ragaccsal, és csak ezután jöhet a megrendelő által kívánt – de szintén vízhatlan – esztétikai burkolás (festés, PVC, csempe). Ez azt jelenti, hogy a mai társasházi fürdőszobák minimum 4x-esen vízzáróvá vannak téve; ha falban vezetsz vezetéket (mint ahogy általában nem ott vezetik, hanem azon kívül), akkor csak 2-rétegű csővel teheted, és a fal belsejének kell lennie kivezetésnek a vízhatlan fürdőszoba belseje fele – tehát ha a falban van csőtörés, akkor a víz elsősorban a vízhatlan fürdőszobádba megy, vagy ha nem is oda megy az összes víz, legalább látod egyből, hogy gáz van, nem áztatod hónapokig a falat, mire kiderül.
Mindegyik rétegnek száradási idői vannak, úgyhogy nem is igen lehet gyorsítani a folyamaton.
Ennyit arról, hogy pár óra...
A posztírónak:
A kádak valóban ilyen őrültek, de állítólag a rendes svédek bizony ki is fordítják őket, hogy kitakaríthassanak alattuk (vagy kitakaríttathassanak a takarítóval). Mikor beköltöztünk, a mi lakásunkban is olyan kád volt, hogy körbe tíz centi volt a 3 körbevevő falig. Viszont a padlóról enni lehetett volna, se kosz, se vízkő; kiderült, hogy az előző tulaj rendszeresen kifordította a kádat a lefolyó, mint elforgatási középpont körül, és takarított alatta.
Annyit érdemes még tudni a fürdőszobákról, hogy mint nagyon sok mindenben, itt is dominál a praktikum (könnyű takaríthatóság) és a puritán egyszerűség (fehér csempe, esetleg szürkével vagy feketével variálva). A szaniteráruházakban egészen elképesztő választék van kiállítva (többség persze csak rendelésre, 3-5 hét, mire a gyárból leszállítják), általában a közepesen drágától a méregdrágáig, de az összes kivitelező azt a tanácsot adta, hogy ha tervben van a lakás pár éven belüli eladása, akkor kizárólag az egyenfehérben gondolkodjunk, mert az a biztonsági választás, az minden svédnek jó, míg ha csinálunk egy egyedi fürdőszobát, az lehet bármilyen ízléses vagy drága, könnyen lehet, hogy nem találkozik az IKEA-designon nevelkedett svédek ízlésével. (És ezzel egy pillanatig nem akarom degradálni az IKEA-design-t vagy a svédek ízlését.) A szaniteráruházakban kiállított földi paradicsomokat az átlagsvéd átlaglakásában nem lehet fellelni, azokat legfeljebb a nagyon exkluzív villákba, házakba viszik – másképp nem is lehet, mert a négyzetméterenként 160ezer forintos csempét, a 6000 koronás fogmosópolcot és társaikat akárki nem is tudja megengedni magának – még a svédek között sem.
hungarisztan
2017.08.09 00:10:55
@NRebeka: Azért nyilván itt sem forgatja mindenki.
2 iskola van: az „oroszlánlábas”, ami ilyen retrósabb kád a giccses lábakkal és a modernebb-sarkosabb kád, ha ez nem faltól falig megy, akkor általában leszerelhető oldallemezei vannak, hogy lehessen alatta is takarítani.
A fürdőszobafelújításban mi is csak azért merültünk el, mert kénytelenek voltunk... :)
2 iskola van: az „oroszlánlábas”, ami ilyen retrósabb kád a giccses lábakkal és a modernebb-sarkosabb kád, ha ez nem faltól falig megy, akkor általában leszerelhető oldallemezei vannak, hogy lehessen alatta is takarítani.
A fürdőszobafelújításban mi is csak azért merültünk el, mert kénytelenek voltunk... :)
hungarisztan
2017.08.15 11:50:49
@Hobbiszakács: Igen, az nagyon gyakori, hogy a fürdőszobákban nincs semmiféle konnektor, sokszor még a modern építésűekben sem. (Mosógép ugyebár nem divat minden háztartásban, mert ott a tvättstuga profi, ipari mosógépekkel; hajszárító, elektromos borotva, hajnyíró, miegymás meg így járt...)
Én sem tudom biztosra, hogy kötelező-e a 'jordfelsbrytare' (FI-relé) beépítése hozzá, de valószínű. Llogikusnak tűnik és ártani egészen biztosan nem árt. Nálunk is beépítették, amikor ragaszkodtunk a fürdőszobai konnektorokhoz.
Én sem tudom biztosra, hogy kötelező-e a 'jordfelsbrytare' (FI-relé) beépítése hozzá, de valószínű. Llogikusnak tűnik és ártani egészen biztosan nem árt. Nálunk is beépítették, amikor ragaszkodtunk a fürdőszobai konnektorokhoz.
Nem túl nehéz műfaj a kvíz, alapesetben két ember kell hozzá:: egy műsorvezető és egy játékos, a kellékek közül mondjuk egy asztal, dísznek egy kis pohár vízzel és mehet is a közönségszórakoztatás. A műfaj etalonja a rendszerváltás után egyértelműen a mostanra politikai karriert építgető…..
hungarisztan
2017.08.07 14:47:48
@A te embered: Ne szaporítsd már a hozzászólások számát, amint ezzel a közismert trollal próbálsz vitatkozni. Olyan sok szinten fölösleges, hogy elmondani sem lehet. Ignoráld – ő is ezt teszi minden észérvvel.
ONTOPIC: a posztban leírtakkal tökéletesen párhuzamba állítható az a tendencia, amint akár relatíve értelmes emberek is megosztanak FB-on olyan „kvízeket”, amelyekre – úgymond – csak az emberek pár százaléka tudja a helyes választ. Hogy ezek a szánalmas oldalak pusztán kattintást vadásznak és ezzel a reklámbevételt hajtják, avagy adatot is halásznak, gyakorlatilag majdnem érdektelen ahhoz képest, hogy vajon mit jelent számunkra az, hogy ismerőseink egy nem elhanyagolható része simán bedől ezeknek az ostoba álkérdéseknek, és nemcsakhogy elhiszi, hogy ő most a társadalom krémjét képviseli (hiszen ő is jól tudta a választ, beletartozik a top 1%-ba!), hanem büszkén meg is osztja, mekkora nagy balfék.
A világgal megint elhitették, hogy simán a műveletlen és/vagy tanulatlan marhák kezébe lehet adni a döntést egy sor létfontosságú kérdésben, azok boldogan elhiszik, hogy ők is vannak olyan jók, mint az, aki az egész életét a tanulásnak, önképzésnek szenteli, akik meg hitegetik őket, azok is boldogok, mert ezeket az agyalányultakat tök könnyű megvezetni. Mindenki jól jár. Vagy legalábbis majdnem. Rövidtávon. (Sem.) Alternatív tények (leánykori nevén: hazugságok), kuruzslás, jóslás, kemtrélek és sorosozás és egyéb bűnbakok, minden megy, csak gondolkodni ne kelljen.
Meg lesz az eredménye, de a legrosszabb az, hogy tanulni ebből sem fog senki – mert hiszen a tanulás macerás...
ONTOPIC: a posztban leírtakkal tökéletesen párhuzamba állítható az a tendencia, amint akár relatíve értelmes emberek is megosztanak FB-on olyan „kvízeket”, amelyekre – úgymond – csak az emberek pár százaléka tudja a helyes választ. Hogy ezek a szánalmas oldalak pusztán kattintást vadásznak és ezzel a reklámbevételt hajtják, avagy adatot is halásznak, gyakorlatilag majdnem érdektelen ahhoz képest, hogy vajon mit jelent számunkra az, hogy ismerőseink egy nem elhanyagolható része simán bedől ezeknek az ostoba álkérdéseknek, és nemcsakhogy elhiszi, hogy ő most a társadalom krémjét képviseli (hiszen ő is jól tudta a választ, beletartozik a top 1%-ba!), hanem büszkén meg is osztja, mekkora nagy balfék.
A világgal megint elhitették, hogy simán a műveletlen és/vagy tanulatlan marhák kezébe lehet adni a döntést egy sor létfontosságú kérdésben, azok boldogan elhiszik, hogy ők is vannak olyan jók, mint az, aki az egész életét a tanulásnak, önképzésnek szenteli, akik meg hitegetik őket, azok is boldogok, mert ezeket az agyalányultakat tök könnyű megvezetni. Mindenki jól jár. Vagy legalábbis majdnem. Rövidtávon. (Sem.) Alternatív tények (leánykori nevén: hazugságok), kuruzslás, jóslás, kemtrélek és sorosozás és egyéb bűnbakok, minden megy, csak gondolkodni ne kelljen.
Meg lesz az eredménye, de a legrosszabb az, hogy tanulni ebből sem fog senki – mert hiszen a tanulás macerás...
Szigeti Cecília írása
Mivel nem ért a nyomozó hatóságok munkájához, Dabóczi Kálmán, a BKK vezérigazgatója nem tud és nem is akar azzal foglalkozni, hogy helyes volt-e a BKK online értékesítési oldalát feltörő, 50 forintért bérletet vásárló 18 éves fiatal éjszakai előállítása.
Dabóczinak…..
hungarisztan
2017.07.24 22:01:07
Eredeti kiadás dátuma: 1982
Platform: PC, Apple II, Commodore 64 stb.
Fejlesztő: Hiroyuki Imabayashi
Műfaj: Puzzle
A Soko-Ban az egyik legnagyszerűbb példa arra, hogy pár egyszerű szabály alapján létrehozott játék, hogyan válik rendkívül komplexszé. Pillanatok alatt megtanulhatók a szabályok,…..
Minden idők harmadik legnagyobb atomkatasztrófája 1957-ben történt az akkori Szovjetunióban. Ez volt az első komoly baleset a szupertitkos Majak Termelési Egyesülés ipari komplexum területén, az Urál hegységtől délre. A hadászati célokra (atombombához) plutóniumot előállító 817-es üzemben kémiai…..
hungarisztan
2017.07.03 14:03:42
@Dorottya Veres: Ne legyél arrogáns, mert én sem voltam az veled.
Az elbagatellizálás nem érv, ráadásul nem is engem kell meggyőznöd. Viszont ha érvnek szánod azt, hogy egy, az IAEA által 3-asnak (azaz súlyos incidensnek) minősített esetet merőben gazdasági következménnyel járó apróságnak állítasz be, azt gondold újra, mert ezzel épp kontraproduktív hatást fogsz elérni. Ugyanígy, ha azzal érvelsz, hogy minden a legnagyobb OK, csak nem számoltak egy német szaki szakszerűtlenségével – ezzel gyakorlatilag ugyanazt mondod, mint én a föntebbiekben: az emberi tényező a leggyengébb láncszem, és ha egy ilyen – relatíve faék egyszerűségű – hűtőtartálynál előfordulhat az, hogy „nem gondoltak” erre vagy arra, az bizony teljes joggal vet fel kérdéseket azt illetően, hogy egy sokkal komplexebb rendszerben vajon gondolnak-e majd mindenre azok a szupertitkosított szakemberek, akiket a kormány és strómanjai ki tudja, milyen szempontok szerint felbérel arra, hogy építsen nekünk. (Föntebb valaki írta azt is, hogy Fukushima sem számít, mert ott spéci körülmények voltak. Nem jó ez az „érvelési” irány, mert senkit nem fognak érdekelni a spéci körülmények. Nincsenek spéci körülmények. Körülmények vannak, amelyek vagy figyelembe lettek véve, vagy nem. A paksi incidensnél legalább egy olyan körülmény volt, ami nem lett figyelembe véve, és ez épp elég precedenst teremt a bizalom megingásához – amit a bagatellizálás csak súlyosbít.)
Még egyszer mondom, nem engem kell meggyőznöd, de ha érvelsz, érvelj rendesen.
„Az összes többi, amit lírtál, nagyon szívhezszóló, de semmi köze a technikai/tudományos oldalhoz.”
Ez egy óriási nagy tévedés. Az alternatív tények korában semminek nincs több köze a technikai/tudományos oldalhoz, mint annak, hogy ki kiben bízik meg. A technika/tudomány elképesztően komplex lett, az egyes szakterületek átláthatatlanok nem csak az átlagember, de még komoly kutatók számára is. Ilyen körülmények között létfontosságú, hogy egy döntéshozó (vagy akár egy szavazópolgár) kinek az adatait/bemondásait hiszi el.
Illusztráció gyanánt itt van ez a kommentfolyam is: magukat komoly szakemberként láttató ellenoldali érvek (vagy érvnek látszó állítások) csatáznak egymással, az egyik oldal pro, a másik oldal kontra módon citál érveket, miközben mindkettő egyszerre nem lehet igaz. És ha kvázi „szakemberek” (no, azért nem teszem félre a szkepszisemet, hogy vajon ki mennyire szakember és mennyire politikai bozótharcos) nem tudnak egyezségre jutni azt illetően, hogy akkor most szeretjük-e Paks 2-t avagy nem szeretjük Paks 2-t, illetve nem tudnak közös nevezőre vergődni eléggé alapvető kérdésekben sem (ami persze a téma komplexitását ismerve egyáltalán nem meglepő), akkor még kevésbé várható az, hogy a plebs szakmai döntést fog hozni, mikor arra kerül a sor (például egy parlamenti választás során). A hitelesség és a bizalomvesztés baromira nem egy elvont, elvi kérdés. Az kőkeményen olyan dolgokat határoz meg, aminek következtében egy ország (vagy választott képviselje) berendel egy technológiát vagy sem. És hogy hozza-e mindezzel az adott technológiát üzemeltető technikai személyzetnek a szakmai kultúráját (vagy annak hiányát), avagy sem.
Rohadtul nem mindegy, hogy ki kinek hisz. (Amit mondjuk ennek a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak aligha nevezett blognak a léte is nagyszerűen igazol. Nem babra megy a játék, és a legkevésbé beszélek itt és most arról, hogy már megint kik és hogyan fogják gennyesre keresni magukat és kiknek a kárára.)
Az elbagatellizálás nem érv, ráadásul nem is engem kell meggyőznöd. Viszont ha érvnek szánod azt, hogy egy, az IAEA által 3-asnak (azaz súlyos incidensnek) minősített esetet merőben gazdasági következménnyel járó apróságnak állítasz be, azt gondold újra, mert ezzel épp kontraproduktív hatást fogsz elérni. Ugyanígy, ha azzal érvelsz, hogy minden a legnagyobb OK, csak nem számoltak egy német szaki szakszerűtlenségével – ezzel gyakorlatilag ugyanazt mondod, mint én a föntebbiekben: az emberi tényező a leggyengébb láncszem, és ha egy ilyen – relatíve faék egyszerűségű – hűtőtartálynál előfordulhat az, hogy „nem gondoltak” erre vagy arra, az bizony teljes joggal vet fel kérdéseket azt illetően, hogy egy sokkal komplexebb rendszerben vajon gondolnak-e majd mindenre azok a szupertitkosított szakemberek, akiket a kormány és strómanjai ki tudja, milyen szempontok szerint felbérel arra, hogy építsen nekünk. (Föntebb valaki írta azt is, hogy Fukushima sem számít, mert ott spéci körülmények voltak. Nem jó ez az „érvelési” irány, mert senkit nem fognak érdekelni a spéci körülmények. Nincsenek spéci körülmények. Körülmények vannak, amelyek vagy figyelembe lettek véve, vagy nem. A paksi incidensnél legalább egy olyan körülmény volt, ami nem lett figyelembe véve, és ez épp elég precedenst teremt a bizalom megingásához – amit a bagatellizálás csak súlyosbít.)
Még egyszer mondom, nem engem kell meggyőznöd, de ha érvelsz, érvelj rendesen.
„Az összes többi, amit lírtál, nagyon szívhezszóló, de semmi köze a technikai/tudományos oldalhoz.”
Ez egy óriási nagy tévedés. Az alternatív tények korában semminek nincs több köze a technikai/tudományos oldalhoz, mint annak, hogy ki kiben bízik meg. A technika/tudomány elképesztően komplex lett, az egyes szakterületek átláthatatlanok nem csak az átlagember, de még komoly kutatók számára is. Ilyen körülmények között létfontosságú, hogy egy döntéshozó (vagy akár egy szavazópolgár) kinek az adatait/bemondásait hiszi el.
Illusztráció gyanánt itt van ez a kommentfolyam is: magukat komoly szakemberként láttató ellenoldali érvek (vagy érvnek látszó állítások) csatáznak egymással, az egyik oldal pro, a másik oldal kontra módon citál érveket, miközben mindkettő egyszerre nem lehet igaz. És ha kvázi „szakemberek” (no, azért nem teszem félre a szkepszisemet, hogy vajon ki mennyire szakember és mennyire politikai bozótharcos) nem tudnak egyezségre jutni azt illetően, hogy akkor most szeretjük-e Paks 2-t avagy nem szeretjük Paks 2-t, illetve nem tudnak közös nevezőre vergődni eléggé alapvető kérdésekben sem (ami persze a téma komplexitását ismerve egyáltalán nem meglepő), akkor még kevésbé várható az, hogy a plebs szakmai döntést fog hozni, mikor arra kerül a sor (például egy parlamenti választás során). A hitelesség és a bizalomvesztés baromira nem egy elvont, elvi kérdés. Az kőkeményen olyan dolgokat határoz meg, aminek következtében egy ország (vagy választott képviselje) berendel egy technológiát vagy sem. És hogy hozza-e mindezzel az adott technológiát üzemeltető technikai személyzetnek a szakmai kultúráját (vagy annak hiányát), avagy sem.
Rohadtul nem mindegy, hogy ki kinek hisz. (Amit mondjuk ennek a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak aligha nevezett blognak a léte is nagyszerűen igazol. Nem babra megy a játék, és a legkevésbé beszélek itt és most arról, hogy már megint kik és hogyan fogják gennyesre keresni magukat és kiknek a kárára.)
hungarisztan
2017.07.03 15:07:06
@Válasszunk: Van a Netflixen egy dokumentumfilm City 40 címmel. No, az pont a 40-es számú titkosított városról (igen, Озёрск-ról) és a Majakról szól, no meg arról, hogy az ottani hivatalos szervek mind a mai napig mennyire leszarják a veszélyeket, az emberéleteket, sőt, konkrétan ellenségnek tekintik, aki bolygatni meri a témát.
Védőfelszerelés? Újrahasznosító üzem? Veszély és/vagy veszélyforrás semlegesítésére való törekvés? Hát a nagy orosz rögvalóságban ezek kacagtató naivizmusok – lennének, ha nem lenne az egész téma annyira oroszosan brutálisan-leszarósan, gyomorbavágósan egyszerű: akik ott laktak, így jártak, majd meghalnak szépen, mint mindenki más is, legfeljebb picit hamarabb, meg picit rákosabban. Az emberek jogait védőket meg szabadon zaklatható külföldi ügynöknek nyilvánítják (ismerős valahonnan?), az aktivistára ráküldik még a gyámhatóságot is, míg kénytelen nem lesz külföldre szökni... Mert így kell az ilyen ügyeket kezelni, ez az állami norma, a polgár csak ne lázadozzon, húzza meg magát, és örüljön, hogy csak ipari balesetet kapott a nyakába, miközben közé is lövethetnének, vagy elküldhetnék a Gulágra.
És pont ez a része az, az ipari slendriánságba oltott túlhatalmi packázás az, ami engem, atomenergiától alapból nem zsigerileg irtózót is arra késztet, hogy tízszer is meggondoljam, jó-e az nekünk, ha ők csinálnak nekünk atomerőművet. Nem, nem érv nekem, hogy lám, Paks 1 sem pukkant el. Az meg végképp nem érv, hogy ugyanmár, nem kell már ajvékolni, egy kis kiszóródásba senki nem hal bele, lám, milyen szépen vegetál a természet Pripjatyban is, meg Ozorszkban is, meg Fukushimában is. (Szinte már ott tartunk, hogy az itt kommentelgetők lassan oda lyukadnak ki, hogy direkt jó időnként egy kis Csernobil... Hát azért álljon már meg a menet! Tessék érvelni atomerőmű mellett, de ésszel! Azért valami mindenki által elfogadott benchmarkot fogadjunk már el, és ne nevezzük a feketét fehérnek...)
Ja, és elhangzott egy olyan „érv”, hogy lám, nem lehetett kimutatni daganatos megbetegedésekkel az összefüggést. Egyfelől nem tudom, hogy ezt honnan veszi az „érv” elővezetője (a sugárbetegség is csak merő szimulálás, nem?), másfelől meg hatalmas logikai bakugrást követ el az, aki abból, hogy egy összefüggés nem mutatható ki (ad absurdum, a vizsgálat megrendelőjének/lefolytatójának nem érdeke, hogy kimutatódjon), azt a következtetést vonja le, hogy az összefüggés nem is létezik. Ez tudományos módszertani nonszensz. De erre több szót vesztegetni is kár lenne. Megint csak ott tartunk, hogy hitelesen kéne érvelni, nem hülyeségekkel, mert kontraproduktív.
Aki szerint meg Csernobil és Fukushima prímán regenerálódott/rekultiválódott, az menjen oda nyaralni, dokumentálja jó sok fotóval, ahogy fürdik a tavakban, folyókban, tengerben, túrázzon a környéken úgy, hogy felveri a port, aztán majd fél év múlva beszélünk róla, hogy jó ötlet volt-e. Innen, fotelből bagatellizálni roppant egyszerű a természeti hatásokat – de kábé ugyanennyire hiteltelen is...
Védőfelszerelés? Újrahasznosító üzem? Veszély és/vagy veszélyforrás semlegesítésére való törekvés? Hát a nagy orosz rögvalóságban ezek kacagtató naivizmusok – lennének, ha nem lenne az egész téma annyira oroszosan brutálisan-leszarósan, gyomorbavágósan egyszerű: akik ott laktak, így jártak, majd meghalnak szépen, mint mindenki más is, legfeljebb picit hamarabb, meg picit rákosabban. Az emberek jogait védőket meg szabadon zaklatható külföldi ügynöknek nyilvánítják (ismerős valahonnan?), az aktivistára ráküldik még a gyámhatóságot is, míg kénytelen nem lesz külföldre szökni... Mert így kell az ilyen ügyeket kezelni, ez az állami norma, a polgár csak ne lázadozzon, húzza meg magát, és örüljön, hogy csak ipari balesetet kapott a nyakába, miközben közé is lövethetnének, vagy elküldhetnék a Gulágra.
És pont ez a része az, az ipari slendriánságba oltott túlhatalmi packázás az, ami engem, atomenergiától alapból nem zsigerileg irtózót is arra késztet, hogy tízszer is meggondoljam, jó-e az nekünk, ha ők csinálnak nekünk atomerőművet. Nem, nem érv nekem, hogy lám, Paks 1 sem pukkant el. Az meg végképp nem érv, hogy ugyanmár, nem kell már ajvékolni, egy kis kiszóródásba senki nem hal bele, lám, milyen szépen vegetál a természet Pripjatyban is, meg Ozorszkban is, meg Fukushimában is. (Szinte már ott tartunk, hogy az itt kommentelgetők lassan oda lyukadnak ki, hogy direkt jó időnként egy kis Csernobil... Hát azért álljon már meg a menet! Tessék érvelni atomerőmű mellett, de ésszel! Azért valami mindenki által elfogadott benchmarkot fogadjunk már el, és ne nevezzük a feketét fehérnek...)
Ja, és elhangzott egy olyan „érv”, hogy lám, nem lehetett kimutatni daganatos megbetegedésekkel az összefüggést. Egyfelől nem tudom, hogy ezt honnan veszi az „érv” elővezetője (a sugárbetegség is csak merő szimulálás, nem?), másfelől meg hatalmas logikai bakugrást követ el az, aki abból, hogy egy összefüggés nem mutatható ki (ad absurdum, a vizsgálat megrendelőjének/lefolytatójának nem érdeke, hogy kimutatódjon), azt a következtetést vonja le, hogy az összefüggés nem is létezik. Ez tudományos módszertani nonszensz. De erre több szót vesztegetni is kár lenne. Megint csak ott tartunk, hogy hitelesen kéne érvelni, nem hülyeségekkel, mert kontraproduktív.
Aki szerint meg Csernobil és Fukushima prímán regenerálódott/rekultiválódott, az menjen oda nyaralni, dokumentálja jó sok fotóval, ahogy fürdik a tavakban, folyókban, tengerben, túrázzon a környéken úgy, hogy felveri a port, aztán majd fél év múlva beszélünk róla, hogy jó ötlet volt-e. Innen, fotelből bagatellizálni roppant egyszerű a természeti hatásokat – de kábé ugyanennyire hiteltelen is...
hungarisztan
2017.07.03 15:42:51
@Dorottya Veres:
Változatlanul bagatellizálni próbálsz. Változatlanul nem jó az irány.
Adott egy eset, ami nem volt kontroll alatt. Tök mindegy, hogy orosz, német, vagy francia okozott galibát (illetve olyan szempontból nem mindegy, hogy kit nevezünk ki bűnbaknak, és legközelebb kitől rendelünk vagy nem rendelünk terméket, szakértelmet, szolgáltatást, de ez politika). Te azt mondod, hogy a 3-as szint az smafu, említésre sem érdemes. Én azt mondom, nem véletlenül van hétfokú skála. Az IAEA azért említésre érdemesnek tartja az 1-es és 2-es szinteket is, a 3-asnál pedig konkrétan a paksi esettel példálóznak. Tény, hogy van ennél durvább eset is, de ez nem változtat azon, hogy egy komolyan veendő incidens volt, amiből szakmai konzekvenciákat kellett levonni, bizonyos dolgokat újratervezni, előírni, szabályokat, képzéseket, protokollokat módosítani.
Elbagatellizálni nem lehet, sem akkor, sem utólag. És nem érv, hogy nem üzemmenet része (amúgy már hogyne lenne az, csak nem a napi üzemmeneté), mint ahogy az sem érv, hogy nem a reaktor forgott veszélyben.
Hogy az orosz mérnökök milyenek (általánosságban! ehh, hogy ez a generalizálás milyen béna már!), az pont annyira nem mondható meg, mint az, hogy a francia vagy német mérnökök milyenek. De ha az általuk tervezett és legyártott termékekből (ún. statisztikai sokaságból) indulunk ki (nem kell a bizonyításhoz RBMK reaktor!), akkor azért egészen sokáig az volt a közmegegyezés, hogy ha választani lehet mondjuk egy Merci és egy Lada között, akkor a túlnyomó többség nem a Ladát választaná, ha választani lehet egy kellemes Urál-menti nyaralás és a francia Riviéra között, akkor a túlnyomó többség nem a nagyon szimpatikus Urál menti vendéglátóipart, hanem a borzasztó ellenszenves és nacionalista franciákat választja. Hogy az utóbbi időben megint divat az értelem és az érzékszervekkel tapasztalható tudás megerőszakolása, és sokan megpróbálják megmagyarázni, hogy a nyugat ismét haldoklik, bezzeg a kelet, azok a tökös csávók az öröklétnek méretezik az indítómotorként T-34-esbe szerelt Zaporozsec motort (tudom, hogy urban legend), az társadalmilag egy elég rémisztő jelenség, és mindenképpen rámutat a magyar lakosság elképesztően rövid kollektív memóriájára.
Hogy te az oroszokban jobban megbízol, mint bárki másban, azt én nem tudom mivel magyarázni. Menj le a hármas metróba, basszus, és nézd meg azokat a gányolásokat, amiket művelnek egy ilyen síkprimitív szerkezeten is. Ilyet azért a halódó és mocskosan tőkevezérelt nyugati mérnökök/szakik nem adnak ki a kezükből. Régebben legalább azt el lehetett mondani, hogy azért szeretjük az orosz technikát, mert kötelező azt szeretni, aztán picit később azzal lehetett feledtetni az orosz ipari bumfordiságot, hogy jó, hát nem egy formatervezésileg díjnyertes alkotás, ronda is, büdös is, kényelmetlen is az Aleko, de legalább olcsó és könnyen szerelhető. De most már csak az sincs, hogy olcsó, mert drágábba fájt a felújított(nak) csúfolt metró, mint ha vadi újakat veszünk... Szóval felőlem bízz az orosz mérnökökben/szakikban, csak ne várd, hogy más is megy utánad ebbe az utcába, mert már voltunk ott és nem tetszett. És azóta sem tetszik a Zsiguli – és a most, 2017-ben leszállított metró sem. Egy másodpercig nem győztek meg a szakértelmükről.
(És akkor a hibajavítási hajlamaikról még nem is szóltunk egy szót sem. Amit mondjuk a „szőnyeg alá söprés” kifejezés jellemez a legjobban – ld. a vitaindító Karacsáj-tavi hozzáállást mind a mai napig – nem a sztálini Szovjetunióban, hanem a 2017-es, putyini Oroszországban. Mondjuk pont nincs nagy különbség.)
„nyugi, nem Mészáros Lőrinc fogja lánghegeszteni a primer hőcserélőt, bármennyire is profilba vágó feladat lenne számára”
Ezen azért – minden véleménykülönbség dacára – jót nevettem. De azért ez is eléggé sokatmondó...
Változatlanul bagatellizálni próbálsz. Változatlanul nem jó az irány.
Adott egy eset, ami nem volt kontroll alatt. Tök mindegy, hogy orosz, német, vagy francia okozott galibát (illetve olyan szempontból nem mindegy, hogy kit nevezünk ki bűnbaknak, és legközelebb kitől rendelünk vagy nem rendelünk terméket, szakértelmet, szolgáltatást, de ez politika). Te azt mondod, hogy a 3-as szint az smafu, említésre sem érdemes. Én azt mondom, nem véletlenül van hétfokú skála. Az IAEA azért említésre érdemesnek tartja az 1-es és 2-es szinteket is, a 3-asnál pedig konkrétan a paksi esettel példálóznak. Tény, hogy van ennél durvább eset is, de ez nem változtat azon, hogy egy komolyan veendő incidens volt, amiből szakmai konzekvenciákat kellett levonni, bizonyos dolgokat újratervezni, előírni, szabályokat, képzéseket, protokollokat módosítani.
Elbagatellizálni nem lehet, sem akkor, sem utólag. És nem érv, hogy nem üzemmenet része (amúgy már hogyne lenne az, csak nem a napi üzemmeneté), mint ahogy az sem érv, hogy nem a reaktor forgott veszélyben.
Hogy az orosz mérnökök milyenek (általánosságban! ehh, hogy ez a generalizálás milyen béna már!), az pont annyira nem mondható meg, mint az, hogy a francia vagy német mérnökök milyenek. De ha az általuk tervezett és legyártott termékekből (ún. statisztikai sokaságból) indulunk ki (nem kell a bizonyításhoz RBMK reaktor!), akkor azért egészen sokáig az volt a közmegegyezés, hogy ha választani lehet mondjuk egy Merci és egy Lada között, akkor a túlnyomó többség nem a Ladát választaná, ha választani lehet egy kellemes Urál-menti nyaralás és a francia Riviéra között, akkor a túlnyomó többség nem a nagyon szimpatikus Urál menti vendéglátóipart, hanem a borzasztó ellenszenves és nacionalista franciákat választja. Hogy az utóbbi időben megint divat az értelem és az érzékszervekkel tapasztalható tudás megerőszakolása, és sokan megpróbálják megmagyarázni, hogy a nyugat ismét haldoklik, bezzeg a kelet, azok a tökös csávók az öröklétnek méretezik az indítómotorként T-34-esbe szerelt Zaporozsec motort (tudom, hogy urban legend), az társadalmilag egy elég rémisztő jelenség, és mindenképpen rámutat a magyar lakosság elképesztően rövid kollektív memóriájára.
Hogy te az oroszokban jobban megbízol, mint bárki másban, azt én nem tudom mivel magyarázni. Menj le a hármas metróba, basszus, és nézd meg azokat a gányolásokat, amiket művelnek egy ilyen síkprimitív szerkezeten is. Ilyet azért a halódó és mocskosan tőkevezérelt nyugati mérnökök/szakik nem adnak ki a kezükből. Régebben legalább azt el lehetett mondani, hogy azért szeretjük az orosz technikát, mert kötelező azt szeretni, aztán picit később azzal lehetett feledtetni az orosz ipari bumfordiságot, hogy jó, hát nem egy formatervezésileg díjnyertes alkotás, ronda is, büdös is, kényelmetlen is az Aleko, de legalább olcsó és könnyen szerelhető. De most már csak az sincs, hogy olcsó, mert drágábba fájt a felújított(nak) csúfolt metró, mint ha vadi újakat veszünk... Szóval felőlem bízz az orosz mérnökökben/szakikban, csak ne várd, hogy más is megy utánad ebbe az utcába, mert már voltunk ott és nem tetszett. És azóta sem tetszik a Zsiguli – és a most, 2017-ben leszállított metró sem. Egy másodpercig nem győztek meg a szakértelmükről.
(És akkor a hibajavítási hajlamaikról még nem is szóltunk egy szót sem. Amit mondjuk a „szőnyeg alá söprés” kifejezés jellemez a legjobban – ld. a vitaindító Karacsáj-tavi hozzáállást mind a mai napig – nem a sztálini Szovjetunióban, hanem a 2017-es, putyini Oroszországban. Mondjuk pont nincs nagy különbség.)
„nyugi, nem Mészáros Lőrinc fogja lánghegeszteni a primer hőcserélőt, bármennyire is profilba vágó feladat lenne számára”
Ezen azért – minden véleménykülönbség dacára – jót nevettem. De azért ez is eléggé sokatmondó...
Ideális esetben minden szónak van egy és csak egy, többé-kevésbé jól meghatározható jelentése. Ettől az ideális esettől sokféle eltérés létezik. A szavak jelentésváltozása, egyáltalán jelentéstörténete és etimológiája mellett éppen ezeknek az anomáliáknak a vizsgálata szolgált alapul a tudományos…..
Arra a fajta hasadásra gondolok, amely a legtöbb mai társadalmat jellemzi: nagyon eltávolodott egymástól a baloldali (újító, liberális felfogású) és a jobboldali (konzervatív, hagyományőrző) emberek gondolkodásmódja. A legtöbb országban a választók nagyjából 50-50%-os megoszlásban tartoznak a…..
hungarisztan
2017.05.03 13:54:24
@Ad Dio:
Akkor javaslom újraolvasásra a posztomat. Röviden összefoglalva arról szólt, hogy én nem vagyok párbeszédben senkivel, aki számára Brüsszel = Moszkva, de ugyanakkor élteti a putyinista receptet lekopizó hazai akasztófavirágok regnálását, mert ez nem egy párbeszéd egyenrangú vitapartnerek között. Ez egy egymás mellett történő elbeszélés, amelyben az egyik fél OPNI-szökevény.
Sorry, nem fogom egyenrangú vitapartnernek tekinteni az illetőt, mint ahogy egy vizilovat sem tekintek egyenrangú vitapartnernek. Ez nem elitizmus, sznobság, beképzeltség, hanem merő racionalizmus. Gyökérkezelést sem végeztetsz hegesztő szakmunkással, társadalmi kérdésekről sem fogok vitába bocsátkozni azzal, akinek a fejében egyszerre él a moszkvázás és a keleti nyitás meg a putyinhoz dörgölőzés vagy a véleményszabadsággal visszaélve véleményszabadság ellen való vagdalkozás. Érthető így? Hogy nem vitázom senki olyannal liberalizmusról, aki nem tudja, hogy mi az?!
Az hol párbeszéd, hogy én szépen leírom, úgynevezett érvekkel, miért jó a sajtószabadság (mondjuk számomra már az is eléggé furcsa és az ép elme toleranciahatárait súroló párbeszéd, ahol ezt bizonygatni kell), de az ún. „párbeszéd” másik oldaláról annyi jön csak (feltételezem, nagy tisztelettel), hogy mocskos liberálnácik?
Megjegyzem, az sem párbeszéd, hogy „ennyit a párbeszédről”.
Érvelhettél volna, miért kellene megtisztelnem a butaságot, xenofóbiát, alternatív tényeket, mindazt, amiről azt állítottam, nincs értelme tisztelni és egyenrangúként kezelni – abból párbeszéd lehetett volna. Mondjuk érdekes kísérlet lenne amellett érvelni, hogy jobb a tudatlanság, mint a tudás, jobbak az alternatív tények, mint az igaziak, és hogy a 70-es IQ egyenlő a 120-assal. Nem mondom, hogy lehetetlen érvelni ezek mellett, de azért elég nagy kihívás. Mondjuk az emberiség jelentős részének ösztönből megy a dolog (ha érvelni nem is tud mellettük), szóval hajrá, van ebben potenciál!
Érvelj, hogy miért kell tisztelni és egyenrangúként tekinteni az érvként legfeljebb mocskoszsidózni képest emberszabásút, a migráncsozót (aki még életében nem látott „migráncsot”), a sorosozót (aki nem tudja, ki az), aztán ha érveltél, akkor majd lesz ebből párbeszéd. Addig coki, sorry. Mert ez kevés, mint mackósajtban a brummogás.
Akkor javaslom újraolvasásra a posztomat. Röviden összefoglalva arról szólt, hogy én nem vagyok párbeszédben senkivel, aki számára Brüsszel = Moszkva, de ugyanakkor élteti a putyinista receptet lekopizó hazai akasztófavirágok regnálását, mert ez nem egy párbeszéd egyenrangú vitapartnerek között. Ez egy egymás mellett történő elbeszélés, amelyben az egyik fél OPNI-szökevény.
Sorry, nem fogom egyenrangú vitapartnernek tekinteni az illetőt, mint ahogy egy vizilovat sem tekintek egyenrangú vitapartnernek. Ez nem elitizmus, sznobság, beképzeltség, hanem merő racionalizmus. Gyökérkezelést sem végeztetsz hegesztő szakmunkással, társadalmi kérdésekről sem fogok vitába bocsátkozni azzal, akinek a fejében egyszerre él a moszkvázás és a keleti nyitás meg a putyinhoz dörgölőzés vagy a véleményszabadsággal visszaélve véleményszabadság ellen való vagdalkozás. Érthető így? Hogy nem vitázom senki olyannal liberalizmusról, aki nem tudja, hogy mi az?!
Az hol párbeszéd, hogy én szépen leírom, úgynevezett érvekkel, miért jó a sajtószabadság (mondjuk számomra már az is eléggé furcsa és az ép elme toleranciahatárait súroló párbeszéd, ahol ezt bizonygatni kell), de az ún. „párbeszéd” másik oldaláról annyi jön csak (feltételezem, nagy tisztelettel), hogy mocskos liberálnácik?
Megjegyzem, az sem párbeszéd, hogy „ennyit a párbeszédről”.
Érvelhettél volna, miért kellene megtisztelnem a butaságot, xenofóbiát, alternatív tényeket, mindazt, amiről azt állítottam, nincs értelme tisztelni és egyenrangúként kezelni – abból párbeszéd lehetett volna. Mondjuk érdekes kísérlet lenne amellett érvelni, hogy jobb a tudatlanság, mint a tudás, jobbak az alternatív tények, mint az igaziak, és hogy a 70-es IQ egyenlő a 120-assal. Nem mondom, hogy lehetetlen érvelni ezek mellett, de azért elég nagy kihívás. Mondjuk az emberiség jelentős részének ösztönből megy a dolog (ha érvelni nem is tud mellettük), szóval hajrá, van ebben potenciál!
Érvelj, hogy miért kell tisztelni és egyenrangúként tekinteni az érvként legfeljebb mocskoszsidózni képest emberszabásút, a migráncsozót (aki még életében nem látott „migráncsot”), a sorosozót (aki nem tudja, ki az), aztán ha érveltél, akkor majd lesz ebből párbeszéd. Addig coki, sorry. Mert ez kevés, mint mackósajtban a brummogás.
hungarisztan
2017.05.03 14:39:27
@Ad Dio:
Hehe, alapból vicces ez a lábszagú és súlyosan idejétmúlt jobbozás-balozás, ami már az egész kiinduló poszt mondanivalóját áthatotta, kábé a politológia szakok első alapozó tárgyában már mentőkérdés nélkül buktatják a hallgatót, ha 2017-ben még mindig ott tart, hogy „két oldal van”. Ezt azért aktuálpolitikától függetlenül nehéz röhögés nélkül megállni. De az önmagunkból viccet csinálást csak fokozza, ha mindeközben ebből a gyönyörűen tudatlan perspektívából az úgymond „nyugati világra” vetjük vigyázó szemünket (vigyázat, kulturkampf volt, egy ún. parafrázis! nem kell tudni, csak általános iskolás tananyag ez is), és úgymond a nyugati világban kitapintható jelenségként írjuk le mindezt a csacsiságot. Mármint hogy van a bal, meg van a jobb, és hogy ez szétszakítja a társadalmat, mert az egyik maradi, a másik meg túl haladó. Szerencsére a cikk ad 6 tanácsot, hogyan kovácsoljuk össze a bal és jobb mentén szétszakadó társadalmat.
Az ember azt hinné, hogy ez a bal-jobbozás a sajátosan torz magyar és/vagy ká-európai országokat írja le, erre durr, kiderül, hogy nem, ez bizony a nyugati világban kitapintható jelenség.
Üdv Svédországból, ahol 8 parlamenti párt van, amelyből 7 kábé szabadon tud permutálódni, ezért minden választáskor érdekes kérdés, hogy ki kivel köt majd koalíciót. A nyolcadik, a Sverigedemokraterna (SD), eddig egészen kiközösített volt, mert olyannyira szalonképtelenül és elavultan hitt ebben a kétpólusú világfelosztásban, amiben saját magát a megváltó széljobb kategóriába pozicionálta, hogy senki nem állt szóba velük komolyan. Persze a világ itt is változik, jönnek a félműveltek és a teljesen egészében műveletlenek, úgyhogy jön fel a SD is, ma már luxus lenne kihagyni őket az alkudozásból. (Más kérdés, hogy egy bizonyos liberális minimumot még ők sem kérdőjeleznek meg, lassan mondom, hogy mindenki megértse: igen, egy széljobb párt, amelyik a liberális minimumokat nem kérdőjelezi meg (skandallum!), de ez túl bonyolult, már másodéves tananyag a politológia szakokon.) Viszont ettől még mindig 8 parlamenti párt van, meg egy rakás azon kívül (amelyek mondjuk csak helyi szinten érnek el eredményeket, vagy eleve csak ott indulnak) nem csak bal és jobb. Kerdem és ateista, piacpárti és állampárti, zöld és iparosodást követelő, liberális és munkáspárti, sőt, még kalóz és viccpártok is vannak. Ennyit a nyugati világban kitapintható jelenségről, miszerint bal és jobb van, ami két részre szakítja a társadalmat.
Örültem, hogy segíthettem és hogy érvelés hiányára ismét érvekkel válaszolhattam. Ami, mint tudjuk, feszkókeltés.
Tagadhatatlan, hogy van azért egy szórakoztató jellege is ennek a nem-párbeszédnek! ;)
Hehe, alapból vicces ez a lábszagú és súlyosan idejétmúlt jobbozás-balozás, ami már az egész kiinduló poszt mondanivalóját áthatotta, kábé a politológia szakok első alapozó tárgyában már mentőkérdés nélkül buktatják a hallgatót, ha 2017-ben még mindig ott tart, hogy „két oldal van”. Ezt azért aktuálpolitikától függetlenül nehéz röhögés nélkül megállni. De az önmagunkból viccet csinálást csak fokozza, ha mindeközben ebből a gyönyörűen tudatlan perspektívából az úgymond „nyugati világra” vetjük vigyázó szemünket (vigyázat, kulturkampf volt, egy ún. parafrázis! nem kell tudni, csak általános iskolás tananyag ez is), és úgymond a nyugati világban kitapintható jelenségként írjuk le mindezt a csacsiságot. Mármint hogy van a bal, meg van a jobb, és hogy ez szétszakítja a társadalmat, mert az egyik maradi, a másik meg túl haladó. Szerencsére a cikk ad 6 tanácsot, hogyan kovácsoljuk össze a bal és jobb mentén szétszakadó társadalmat.
Az ember azt hinné, hogy ez a bal-jobbozás a sajátosan torz magyar és/vagy ká-európai országokat írja le, erre durr, kiderül, hogy nem, ez bizony a nyugati világban kitapintható jelenség.
Üdv Svédországból, ahol 8 parlamenti párt van, amelyből 7 kábé szabadon tud permutálódni, ezért minden választáskor érdekes kérdés, hogy ki kivel köt majd koalíciót. A nyolcadik, a Sverigedemokraterna (SD), eddig egészen kiközösített volt, mert olyannyira szalonképtelenül és elavultan hitt ebben a kétpólusú világfelosztásban, amiben saját magát a megváltó széljobb kategóriába pozicionálta, hogy senki nem állt szóba velük komolyan. Persze a világ itt is változik, jönnek a félműveltek és a teljesen egészében műveletlenek, úgyhogy jön fel a SD is, ma már luxus lenne kihagyni őket az alkudozásból. (Más kérdés, hogy egy bizonyos liberális minimumot még ők sem kérdőjeleznek meg, lassan mondom, hogy mindenki megértse: igen, egy széljobb párt, amelyik a liberális minimumokat nem kérdőjelezi meg (skandallum!), de ez túl bonyolult, már másodéves tananyag a politológia szakokon.) Viszont ettől még mindig 8 parlamenti párt van, meg egy rakás azon kívül (amelyek mondjuk csak helyi szinten érnek el eredményeket, vagy eleve csak ott indulnak) nem csak bal és jobb. Kerdem és ateista, piacpárti és állampárti, zöld és iparosodást követelő, liberális és munkáspárti, sőt, még kalóz és viccpártok is vannak. Ennyit a nyugati világban kitapintható jelenségről, miszerint bal és jobb van, ami két részre szakítja a társadalmat.
Örültem, hogy segíthettem és hogy érvelés hiányára ismét érvekkel válaszolhattam. Ami, mint tudjuk, feszkókeltés.
Tagadhatatlan, hogy van azért egy szórakoztató jellege is ennek a nem-párbeszédnek! ;)
Mert megéri. Itt akár be is fejezhetném a bejegyzést. Persze a dolog nem ilyen egyszerű és nem is feltétlenül igaz mindenkire. Nekem megéri. Így már pontosabb. A minimalista életszemlélet egyik fontos alapköve, hogy a költséghatékony és környezetbarát megoldások mindig előnyben részesülnek..
Néhány kép a Getty kimeríthetetlen képtárából. Sosem látott képek a zschopaui MZ-gyárból és az eisenachi Wartburg szerelőcsarnokából. NDK autó- és motorgyárak,1968-69...
hungarisztan
2016.12.21 13:20:00
@pmobilTB: de lehetne gondolni az Airbus A380-ra is, amelynek a gyártását egész Európába szétszórták, a főbb részeken Franciaország, Anglia, Spanyolország és Németország osztozik, hogy a kisebb alkatrészeknek hány országból van beszállítója, azt a jó ég sem tudja. Csak az A380 esetében a méretekből adódóan még csak a szállítás sem olyan egyszerű, hogy felrakjuk egy teherautóra vagy vonatra, aztán hajrá. De állítólag megéri így...
Kézműves autókhoz meg annyit, hogy '90-es évek végén jártam a mátyásföldi Ikarus-gyárban, hát ott sem tobzódtak a robottechnikában. Svájcisapkás józsibácsik kalapálták a lemezeket, svájcisapkás gézabácsik meg hegesztették őket szorgosan (vagy kevésbé szorgosan). A széria akkoriban volt 30 éves körüli, több tízezer példány volt már a hátuk mögött, volt hát (lett volna hát) idő beletanulni a know-how-ba, de valahogy mégsem jutottak el a Rolls Royce (mint egy másik kézműves jármű) szintjére... (Csak a kézzel húzott dekorcsík hiányzott! :) )
Kézműves autókhoz meg annyit, hogy '90-es évek végén jártam a mátyásföldi Ikarus-gyárban, hát ott sem tobzódtak a robottechnikában. Svájcisapkás józsibácsik kalapálták a lemezeket, svájcisapkás gézabácsik meg hegesztették őket szorgosan (vagy kevésbé szorgosan). A széria akkoriban volt 30 éves körüli, több tízezer példány volt már a hátuk mögött, volt hát (lett volna hát) idő beletanulni a know-how-ba, de valahogy mégsem jutottak el a Rolls Royce (mint egy másik kézműves jármű) szintjére... (Csak a kézzel húzott dekorcsík hiányzott! :) )
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Megjegyzem, az előzetes beleegyezése nélkül senkiről nem készíthető hang- és képfelvétel (legalábbis jogszerűen, magánemberként nem), fel meg aztán végképp nem használható semmiféle bizonyítási eljárásban. Arra meg aztán várhatsz, hogy az a tisztviselő, amelyik éppen korrupcióból akarja kiegészíteni a fizetését, hozzájárulását adja a felvétel készítéséhez. Höhö. Azt mondja, hogy nem járul hozzá, s ha nem tetszik, akkor nincs vizsga. Ugyanott áll a történet szereplője, mint így; a pénzt bukta, a vizsgát bukta.
Rendőrségi feljelentés dettó értelmetlen: egy állítás áll szemben egy másik állítással, bizonyíték nuku. Az ügyet be sem veszik, mert bizonyíthatatlan, nincs mit vizsgálni, csak rontaná a felderítési statekot, elhajtanak melegebb éghajlatra. Vagy ha nagyon állhatatos vagy, hogy márpedig neked jogod van feljelentést tenni, ha bűncselekményt tapasztalsz, akkor ímmel-ámmal beveszik, de már ott szívatni fognak, ahol tudnak, nem lesz rendelkezésre álló rendőr, toll, pecsét, akármi, ott töltheted a fél napodat, amit persze igaza tudatában akár még be is vállal a jogtudatos állampolgár, de ha azt is tudja, hogy ezek után 3 hónapra a fiók mélyére kerül a fél napos időpocséklással kitöltött feljelentés, aztán érkezik egy stencilezett határozat, hogy bűncselekmény / bizonyíték hiányában az eljárást megszüntették (valójában soha el sem kezdték), akkor már kérdés, hogy megéri-e jogtudatosnak lenni.
(És akkor még azzal is vigyázni kell, hogy kire mit jelent ki az ember, mert a végén, ha nem tudja bizonyítani, akkor még őt állítják bíróság elé rágalmazásért, becsületsértésért, jó hír megsértéséért – és ezek mindegyike büntetőtörvénykönyvi tényállás, tehát akár még priuszod is lehet az ügyből...)
Igen, kapitálisan el van ez így baszva, ahol az állampolgár egyre kiszolgáltatottabb az államhatalomnak, s ahol nem számíthat érdemi védelemre. De hát a t. állampolgárok szavaznak erre minden egyes alkalommal, mikor nem jogállamot akarnak, hanem ún. erős vezetőt. Meg amikor elhiszik, hogy az a követendő irány, hogy legyen rezsicsökkentés, legyen minden óccsó – hát akkor ez az eredmény. Nem óccsósággal kéne haknizni, hanem rendes fizetésekkel (ún. skandináv modell). Ha a közlekhatósági vizsgabiztos rendes fizetést kapna, nem szorulna rá a korrupcióra. Persze csak akkor kaphatna rendes fizetést (ő, a tűzoltó, a rendőr, a tanár, a mindenki), ha a befizetett adókat egyrészt nem lopnák el, másrészt azok mértéke is jelentős lenne, mert sokan sok adót fizetnének be. (Ami akkor megy, ha mindenki jól keres – de hát nem ez lenne mindenki érdeke amúgy is?) Eh, reménytelen ez így.
Svédországban élek, itt az ilyen dolgok teljességgel elképzelhetetlenek. Nem azért, mert itt jobbak az emberek, vagy mert itt kolbászból van a kerítés, fenéket. Itt is van sok marhaság. Na de az, hogy a nagyon vastagon leadózott pénzedből befizetsz egy nem is kicsike vizsgadíjat (mert állam bácsi cerkája vastagon fog, ha bevétel kell neki – épp csak fizetni nem szeret, illetve nem mindenkinek), aztán azt a zsarolást kapod érte cserébe, hogy fizess még többet feketén (azaz konkrétan bűncselekménybe kényszerít az állam!), na az itt elképzelhetetlen. Van helyette kurva drága jogsi, igen. Mert az oktatónak és a vizsgabiztosnak is pénzből kell élnie, nem rezsicsökkentésből...
Amúgy amikor nyelvvizsgát csináltam, tök alap volt, hogy az egészet videóra vették, persze előzetes adatkezelési hozzájárulás után. Pedig baráti viszonyban voltunk a tanárral, de ez itt így megy, így tisztességes. A videó mindenkit véd: a diákkot is, a tanárt is, ha utólag vita van, egyértelműen el lehet dönteni, merre hány óra. Olyan egyszerű dolgok ezek, de tényleg. Csak akarni kell.