Regisztráció Blogot indítok
Adatok
annakurosawa

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Elindult a Bevállalod? - A litera az Olvasóliget programsorozat keretében indított egypercesnovella-pályázatának közönségszavazása, amely a beérkezett pályázatok nagy száma miatt többfordulós lesz. Az első fordulóban a blogon publikálásra kerülés sorrendjében a legkorábban…..
Bevállalod? Anna: (cím nélkül) 2009.08.11 12:16:26
November van, halott-szagú, tél-ízű november, síkosra vasalt lépcsőfokokkal és jeges leheletnyomokkal az úton. Az egyetem folyosója olyan üres, hogy a cipőd kopogása kongásra bírja a kőfalakat.(Beleszorult a helybe a félhomály.)A szokottnál korábban indultál, mert zavarni…..
annakurosawa 2009.08.18 17:59:21
#


November van, halott-szagú, tél-ízű november, síkosra vasalt lépcsőfokokkal és jeges leheletnyomokkal az úton. Az egyetem folyosója olyan üres, hogy a cipőd kopogása kongásra bírja a kőfalakat.

(Beleszorult a helybe a félhomály.)

A szokottnál korábban indultál, mert zavarni kezdett, hogy a szobatársnőd dolgai szanaszét hevernek a padlón. Így még csak te vagy, meg a fura szemű fiú. Nem tudod, merre néz, nem tudod, miért nézed.

Végül vele szemben ülsz le.


#


A fény gyermekeit egyszerű felismerni. Útjuk mosolyvirágokat rajzol az arcokra, lelkesedésüktől dalolni kezdenek folyosók, kocsmák, termek és aulák.

Akkor kezdődik, mikor magától szaladni kezd kezed a papíron. (Akkor kezdődik, mikor általa megérted, mi is az a ragyogás.)

Mikor arról írsz, hogy követni akarod léptei nyomát. Érinteni akarod lábfejét, térdét, könyökét és kulcscsontját. Darabokra törni az időt, szeletekre szaggatni a tereket, megkötözni, fellökni őt, és vérző fülébe üvölteni: SZERETLEK.

(Április van és egy könnyed-súlyos titkot rejtegetsz.)


#


Folyosónyi dimenziók, előadásnyi idők, leheletnyi hódolók után, májusban mosolyogva ébredsz.

Jól áll neki a takaród.

Annyi mindent kéne mondani most, hogy inkább csak szeretkeztek. Tovább.


#


- Absztrakt zenéket csinálok.

- Absztrakt verseket írok.

- Színházban játszom.

- Meg fogom nézni a darabot.

- Tudományfilozófia.

- Kritikák, vágás, pepecs-munka.

- Kétbalkezes vagyok.

- Fél-árva, bánatos.

- Azt akarom, hogy fájjon.

- Édes dolog is a fájdalom.

- Ha tehetném, pilóta lennék.

- Én meg tengerész.

- Leszállnék a hajódon.

- Megosztanám veled a fedélzetét.


#


Június van és csak egy-egy napot tanultok a vizsgáitokra.

Néha arra gondolsz, hol volt eddig, ha nem melletted. És ő szívesen mesél neked arról, mennyit kapott, mennyit adott, ki bántotta és mikor. Átöleled, megnyugtatod.

Vannak ezek a kis hullámok a hátán. Jó tengerészhez híven szereted megfürdetni bennük az ujjaidat.


#


- Vedd le a cipődet – kéred.

- Miért?

- Én is leveszem az enyémet. Sétáljunk. (Mert tudnod kell, hogy milyen nehéz lesz velem.)

- Rendben. Mehetünk, kedves, add a kezed. (Mindent tudok rólad, azt is, amit talán nem kéne.)

- Nem fáj? (Ugye érzed, milyen nehéz velem?)

- Cseppet sem. (Semmi sem lehetetlen.)


#


Augusztus van, nyár-ízű, születés-szagú augusztus, színes homokszemektől csikorgó lépcsőfokokkal és szél-borzolta fákkal az úton. A falak pedig elfelejtenek kongani körülöttetek.

(szeretlek)