Regisztráció Blogot indítok
Adatok
JamesBotond

1 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sarka Kata úgynevezett karrierje új dimenzióba lépett, a hazai celebvilágból katapultált a világpolitikába. Pedig ő csak ugyanazt tette amit mindig: szép volt valahol, ami altesti vérbőséget okozott a környező férfiakban. Ki tudhatta 2013-ban, hogy annak a moszkvai picit türhő felszedési kísérletnek…..
Vendégszerzőnk: Sebestyén Eszter Miért függhet össze a Teréz körúti robbantás a népszavazással, de nem úgy? Miért mindig mást és máshogy töltenek a fejekbe a kormányzati propagandán keresztül? Mert az szinte mindegy is, hogy szélsebesen elterjedt, hogy ez csakis a kormányzat érdeke lehet. Ahogy az…..
TUDOMÁNY A művészeteket gyakorló emberek anyagi helyzetüktől függetlenül boldogabbak, mint művészet nélkül élő társaik - közölték norvég kutatókErről az jutott reggel az eszembe, hogy ennek most van-e hírértéke. Kiindulva a "felfedezésből" azonnal az az…..
JamesBotond 2011.05.25 12:48:35
@anakreon: Kedves Anakreon!

Aki ilyen nevet választ magának, arról elképzelhető, hogy Anakreónhoz (aki társaival Trákiába vonult száműzetésbe) hasonlóan szintén száműzetésként élte meg a tanári létet, amelybe azért vonult önkéntesen, hogy a külvilág zajától elzárva a saját abderai kolóniáját alapítsa meg.

Az a maroknyi tanár, akiben megvan a szükséges hármas: felkészültség, pedagógiai érzék és motiváció, másokban is ki tudja fejleszteni azt az önálló képességet a diákokban, hogy életük során változatos módon tudjanak elvonatkoztatni a világ bajaitól. Megadják az önkifejezésre való lehetőséget, amely végső soron kiemeli majd őket a növény- és állatvilágból, és egyeseket még azok soraiból is, akiknek nem adatott meg, hogy kifejleszthessék ezeket a képességeiket.

Hiszek benne, hogy a boldogság forrása bennünk van, pont amint az önkifejezés lehetősége is; csak vannak, akik képesek élni vele, mások pedig stimulánsokkal vagy lelki placebókkal élnek. És aki nincs tisztában a saját lehetőségeivel, értékeivel és értékrendjével, az tök fölöslegesen megy el múzeumba is: mások elképzeléseit csak nézni, hallgatni, de nem megbeszélni, hozzátenni, átformálni, újat teremteni belőle - egy lépéssel se visz közelebb a személyes boldogságunkhoz.
Kevés az olyan film, aminek a második része jobb, mint az első. A most következő történet is ilyen, ami egyik legolvasottabb bejegyzésünk várva várt folytatása.   …..Mikor elváltunk remegő gyomorral igyekeztem hazafelé. Nem tudtam mitévő legyek. Tudtam, hogy el kell…..
JamesBotond 2009.08.18 11:35:00
Lehet, hogy egy romantikus rovatban úgy fogok hangzani, mint a negatív hősök szájába adott (de amúgy valós) igazságok, amelyek fájnak, mert rossz hallani őket, még ha az ember valahol mélyen tudja is és be is ismeri őket.

Erről a cikkről eszembe jut, mennyire örülök, hogy túlvagyok a huszas éveimen, amikor még efféle dolgok jelentették a nagy problémákat az én számomra is... már csak nosztalgia, milyen jó volna, ha ez lenne a legnagyobb problémám.

Egyetértek aLEx-szel: ha én volnék a nemtommilyen miniszter egy kis időre Magyarországon, tutira betiltanám a 28 éves kor előtti házasságot, és előtte is min. 2 év próbaidőre küldenék mindenkit. Aki pedig 24 éves kora előtt vkivel 2 évnél többet jár együtt, szabálysértésért elítélném, annyira rosszat tesz a társadalommal és -nak. Remélem nem is kell példálózni vagy magyarázni ezzel kapcsolatban semmit. Ha valaki még ott tart, hogy egy csóktól nem észleli a külvilágot, csak Andrást, annak gyorsan adjon valaki sok csókot, mert ezek a tünetek kb. egy drogos tüneteivel egyeznek meg (még szerencse, hogy nem vezetett hazáig, mert ilyen állapotban lehet, hogy ő is képes lett volna egy családot lesodorni a zebráról) és ha rövid időre is, de látványosan döntésképtelen helyzetbe sodorják a gazdáját. Márpedig remélem mások is egyetértenek velem abban, hogy egy ember boldogsága nem magánügy. Egyrészt mert szeretnénk szurkolni neki és látni, h nem szúrja el a szemünk láttára az életét, másrészt mert kinek kell az egyre több válás, ahol a "résztvevők" legnagyobb része süldő fejjel rohant bele egy házasságnak látszó tárgyba? Kinek kell egyre több félcsaládban nevelkedő gyerek, meg a sok veszekedő házas fiatal, akiknek remek ötleteik már vagy 10 éve vannak, csak a tapasztalatuk van még mindig közel szinusz píhez? Szerintem ez igenis valahol közügy. És ha a fejlett társadalmakban (pl. Japán) egyre kijjebb tolódik a házasodók életkor átlaga, a fejletlenekben meg talán most is 12-15 év, akkor talán nem ítélkezhetünk-e úgy, hogy gyerekek, ez még nem nektek való?

Ha ez a kedves és jóindulatú lány már túl volna pár szakításon, párszor ő, másszor őt hagyták volna el, ha átélt volna hideget-meleget, különféle pasikat, akkor talán lenne egy olyan értékrendje, amely alapján kiszűrhetné, hogy milyen pasi az, akivel akár 50-60 évig is képes lesz együtt maradni még akkor is, ha Brad Pitt és András keverékei folyton őt ostromolják is. Az ilyen 3 hónap alatti gyűrűzgetéseket meg meghagyná a 19 éves kelet-orosz váltókezelő lányoknak (ahol ha valaki végre elveszi őket feleségül, akkor hurrá megvan a túlélés...)

Szumma szummárum (teendők á la JamesBotond):
1.a féltékeny pasit rövid úton kirakni,
2.Andrást kiélvezni amíg még egy kicsit is izgi,
3.aztán meg világot látni, tapasztalni, megjegyezni, emlékezni, felhasználni,
4.30-34 évesen férjhez menni, nem elválni, 3 gyereket szülni
5.szemetet levinni
6.virágokat meglocsolni
7.csibészt megetetni
:)
JamesBotond 2009.08.19 21:13:08
aLEx: Köszönöm a kedves megjegyzést az irományomról; kár, hogy a "szerző" nem kommentálja, mert érdekelt volna az ő reakciója is, de biztos épp a folytatás köti le.. megértem, végülis vmiből neki is meg kell élnie.
Ami azt illeti, engem a megírásakor nem foglalkoztatott őszintén szólva, hogy J megsértődik-e, mert ahogy ő se magának írta a cikket, én se neki írtam a kommentemet, hanem a mélyen tisztelt publikumnak.
Ami pedig a további meglátásaidat illeti, én 33 évesen nősültem, 32 éves lányt vettem el, és mindketten bőven túl voltunk már (szerencsére) a rózsaszín szerelmi Andrisosdin, és meg vagyok győződve, hogy ez ad lehetőséget nekünk a tartós boldogsághoz. Mi elfogadjuk egymást és magas a kompromisszum-készségünk, mintegy szimbiózisban élünk és nem a szerelemre alapoztuk sosem a kapcsolatunkat, annál sokkal de sokkal tartósabb dolgokra, amelyek alapját képezhetik egy vagy több gyerkőc 18 évi felcseperítésének. Az első már megtermett, és soha gyerek kevesebb szeretetet ne kapjon, mint ő tőlünk. Idősnek látszó szülők vagyunk 35 és 34 évesen, de amellett, h az általad említett szülői ego megvan, hiszen mi sosem felejtjük el, hogy egymást VÁLASZTOTTUK, a gyerek mégis minden szeretetünk receptora lett. És ami ehhez még hozzájárul, h veszekedésmentesen... Amit egy civakodó huszonéves tervezgetős-még_lázadozó posztneotini 2-3 évig se tud produkálni, nem hogy 18 évig.
Ezért "mertem" olyan határozottnak és egyesek számára talán hidegnek lenni, amikor a fent említett elméletemet vázoltam.
A szerelem annál szebb, minél szövevényesebb. Az alábbi történet mintha egy regényből származna, pedig minden sorát az élet írta.   Az én sztorim nem kimondottan vicces, sőt…de ezt inkább ti döntsétek el. Adott egy lány, akit nevezzünk Júliának, s adott egy fiú,…..
"Ez nem a te hibád. Azért jót beszélgettünk." – hatékony és udvarias lerázás, kemény pont a mondat végén, mentőöv a fuldoklónak, netán szöges deszka. Nem szeretjük hallani, de néha kénytelenek vagyunk mondani. Használjuk, amikor kell, mint ahogy az alábbi…..
JamesBotond 2009.08.13 15:29:57
Akadékoskodó észrevételek:
1. kocsival tényleg gyorsabban el lehet tűnni egy randiról, mint bárhogy máshogy? pl. bicajjal vagy gyalog, metróval vagy taxival?
2. "A kávézóba érve egy átlagos srác fogadott." ez már az előítéletek ideje? :) vagy "átlagos külsejű"-t akartál érteni alatta? Ha olvasnék pszichológiát, lehet hogy azt gondolnám, hogy az első benyomásod projektálódott a metakommunikációdban, amitől a srác ilyen "nyomott" és szűxavú lett.. :) de nem olvasok.
3. "Persze" -mondtad kényszeredetten.. de ki vagy mi volt a kényszerítő tényező? Egyetértek Templomegerével, hogy önmagában a felvetés olyan arcátlan, hogy a kérés megtagadása a normális társadalmi reakció; még szerencséd h nem azt kérdezte egyenesen, hogy "és elviszel magadhoz, hogy legalább sz.xeljünk egyet, ha már a beszélgetés része befuccsolt?", mert ezzel a fölösleges udvariasságoddal akár erre is igent mondhattál volna...
4. mi történt a kb. 10 perc kínos csönd alatt az autóban? :D azalatt majdnem 600-ig el lehet számolni fejben.
5. számomra az 1-4 kissé szarkasztikus és cinikus megjegyzések, mert önmagában a szituáció olyan szürreális - annak ellenére, hogy el tudom képzelni, hogy gyakran előfordul mégis.. Az egyetlen nem szarkasztikus megjegyzésem: az ilyen embereken mint ez a Blind Date Guy (amellett, hogy feltételezem róluk, hogy valahol mélyen bizonyára megvannak az értékeik és valaki nagyon boldog lesz hogy az övéik lehetnek), nos az ilyen embereket tökéletesen arra "tartom" magamnak az életemben, mint Szergejt, Mr. Bean-t, Benny Hill-t és társait, vagyis hogy az emberi bénaságon, gyarlóságon, böszmeségen (dunántúli vagyok) és lúzerségen tudjak felhőtlenül nevetni.

"Epilógus"
Persze biztosan mindannyian el tudjátok képzelni, hogy statisztikailag legalább ennyi esetben van olyan, amikor a srác próbálkozik (egész normális) témák felvetésével, de vágyai tárgya csak hallgat, terel vagy passzol. Nekem 18 évesen volt egy barátnőm (kemény 1 hónapig), akinek nem ismertem volna meg a hangját a telefonban, mert folyton csak azt akarta, hogy én beszéljek, arra hivatkozva, hogy "úúúúgy szeretlek hallgatni". De 31 napig azért kitartóan hittem benne, hogy néha legalább dialógussá fejlődik a monológom..
Romantikus kitartásom a 31. napon érett meg rá, hogy kitegyem őt a kapcsolatunk "autójából".