Regisztráció Blogot indítok
Adatok
virezma

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kiss Judit Ágnes naplova legalja 2012.02.24 11:45:39
 Mármint a Maslow-piramisé. Szerdán olyan rosszul voltam, és olyan hirtelen tört rám, hogy egy barátom látogatását akkor mondtam le, mikor már itt volt az utcában. Estére a fogam is berobbant, másnapra bekönyörögtem magam fogorvoshoz. Egy órával később értem oda, mert a…..
virezma 2012.02.24 15:11:51
Amitől nem tarthatom magam feministának, az talán csak egyetlen dolog, de alapvető. A feministák azt kommunikálják, hogy nincs szükségük a férfiakra, jól megvannak nélkülük is. Nekem meg nagyon is szükségem van rájuk, de sosem kaptam meg, amire vágytam, ezért tudok olyan…..
virezma 2009.08.12 02:03:43
Én nem tekintem magam túl tapasztaltnak, bizonyos tekintetben naiv is vagyok. Olyan kislány vagyok, aki egészen régtől fogva egyedül dudorászott az iskolaudvaron, és minimum tanévenként beleesett valakibe. Ha ilyen alapon vesszük, mindenki bántott, aki ezt nem viszonozta, bár az esetek döntő többségében a szembesítésre nem került sor.
21 éves lettem, mire megtaláltam a páromat, akivel majdnem két éve együtt vagyunk. Ő nem olyan, mint akik régen tetszettek, nem lehet kirakni kólareklámnak a hasát. Ahogy a "férfiról" tett leírást olvastam, ő jutott eszembe. Ha bánt valami, hozzá mindig odabújhatok, és ő is kimutatja, ha fél, vagy kétségbeesett. Jó a humora, gyengéd, jó szerető, kicsit gyermeklelkű, nagyon érdeklődő. Közben pedig határozott is. Persze nem mondom, hogy mindenben egyetértünk, mert olyan pasit nem is szeretnék, meg aki mindig vigyorog, mint a vadalma.
Ezt inkább azért is meséltem el, mert szerintem KJÁ is egy ilyen kicsit bebábozódott pillangó, és csak időnként lép ki, nehogy letépjék a szárnyát, de az én naiv világképem szerint eljön neki is egy ilyen férfi, mert igazságtalanságnak tartanám a világtól, ha pont neki nem jutna.
Egyébként mielőtt összejöttünk a barátommal, írtam magamnak egy mantrát, hogy milyen férfit szeretnék, és azt kitettem az asztalomra, és sokszor elolvastam, és szerintem ez segített abban, hogy észrevegyem.
Amúgy pedig szomorúnak tartom, amikor egy olyan művésznek, akit sokra tartok, nem születik gyereke, mert az én agyam úgy van beprogramozva, hogy a gyerek része a földi boldogságnak, és aki ennyit ad a világnak, az kapjon is sok örömet egy gyermekben pl.
És még azt is hozzáteszem, hogy én is ilyen önismeretbuzgó nőszemély vagyok, szeretem pl a pszichológiai könyveket, és fiatalságom ellenére belegondoltam már, hogy a szerelem nem örökéletű, meg mellette főzni, mosni, takarítani is kell, dehát tenni kell a kapcsolatért - bár ez közhely. És tényleg sok a lehetetlen alak, de azért kívánom a többieknek, hogy ne adják fel, és találják meg a boldogságot! Amellett pedig nyugodtan ki lehet állni önmagunkért.