Regisztráció Blogot indítok
Adatok
paragrafus

0 bejegyzést írt és 934 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Homáron igazán hosszú az árnyéka az Intrum Justitiának, dehát milyen legyen egy követeléskezelő cégnek, ugye. A legismertebb behajtó cég kapcsán a mit, meddig és hogyanról is többször volt már szó, de  minden eset picit más, az ismétléses tanulás pedig igazán fontos módszer az ismeretek…..
paragrafus 2019.03.29 15:42:03
@illiberális:
...."Az elévülésnél javaslom olvasd el a Hírközlési tv. 143 paragrafusát ennek 2 pontja rendelkezik az 1 éves elévülésről csak az nem tűnik fel senkinek sem mi a címe a 143 paragrafusnak!! (Felelősség az előfizetői szerződés teljesítéséért) Ez a paragrafus arról szól hogyha neked kárt okoz a szolgáltató akkor egy évig pereskedhetsz miatta vele és nem arról hogy a számlatartozásodat csak egy évig lehet behajtani!!!"....

Tévedés, mert nem ezt jelenti.
Azt jelenti, hogy egy éven belül kell megindítani a jogi eljárást annak a félnek, akinek (önmaga szerint) a jogai sérültek. Egy év elteltével az eljárás megindításának nincs jogi alapja.
paragrafus 2019.03.29 15:48:14
@juhaszvik1:
A paragrafus 2019.03.29. 07:38:59 kommentemben leírtam, hogy sérti a tisztességes eljárás elvét. A rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A jóhiszeműség elvét. A kiszámíthatóságot. A szerződési szabadság elvét. A jogbiztonságot. Az emberi méltóságot.
És hozzáteszek még egyet: a tulajdonhoz való jogot is sérti.

Csak tájékoztatlak, hogy mindazt, amit kifejtettem, a jelenleg is joghatályos, a Magyar Köztársaság Alkotmánya, valamint azon Alkotmánybíróság döntései alapján állítom, amikor az Alkotmánybíróság még szakmai alapon működött. Ezeket az alkotmányos jogelveket még az akkori Alkotmánybíróság dolgozta ki.
paragrafus 2019.03.29 23:08:25
@illiberális:
....."A követelés értékesítése előtt a szerződést felmondja A (mivel C nem teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét) azaz nincs már szerződéses jogviszony"....

Egyrészt amikor "A" felmondja a szerződést (márha tényleg felmondja),akkor is annak jogszerűsége is megkérdőjelezhető és vitatható. Mert azt, hogy "C" nem teljesített, csak ú, mint "A" állítja.
Ugyanakkor ez akár igaz, akár nem, nem ad semmilyen jogosultságot arra, hogy ettől kezdve "B" követeljen "C"-ről.
Megjegyzem, ha "B" jogszerűen követelne "C"-ről, akkor "B"-t bizonyítási kötelezettség terheli. Ugyanúgy, ahogy "A"-t is ez a kötelezettség terhelte.
"B" pusztán azon az alapon nem követelhet "C"-től, hogy a vélelmezett követelést megvette "A"-től.
Az alkotmányjogász-miniszter úgy gondolja, a Fidesz = Magyarországgal. ..
A tegnap elhunyt tévészemélyiség nemcsak a nemzedéktársam volt. Az 1969/70-es tanévben egy szemesztert ültünk végig ugyanabban az egyetemi szemináriumban. A személyes mozzanatokat azonban mellőzném, mert tegnap volt alkalmam máshová megírni őket. Most inkább az egyik mondatot…..
"Kevéssé valószínű, hogy bármilyen érvelés meggyőzheti őket" – írta a nevet váltó pártlap konkrét alkotmánybírókról. Meg azt is, hogy nem függetlenek. Ugyanis egy konkrét politikai körhöz, személyhez köthetőek...
paragrafus 2019.02.07 01:46:32
Juhász Imre szintén tökéletesen kiszolgálja a kormányt. Hajlamos félretenni az alkotmányossági érveket határozataiban, a megváltozott történelmi körülményekre tekintettel.

Amikor Juhász Imrét megválasztották, akkor – a hivatalos jegyzőkönyv szerint - mindössze 8 perc kellett ahhoz, hogy 10 igen szavazattal, egyhangúlag Juhász megválasztását javasolják az Országgyűlésnek. Ebbe belefért a jelölt fideszes méltatása, hogy "fantasztikus" szakmai életútja mellett négy gyereke is van. Nyolc perc alatt irreális azt hitelt érdemlően bemutatni, hogy alkalmas alkotmánybírónak.
Az Alkotmánybíróság lepusztulásának legújabb jele, hogy belőle alkotmánybíró lehetett. Ahhoz is több mint 20 év kellett, hogy megszerezze a doktori fokozatot. A publikációinak száma alig két tucat, bármelyik komolyabb egyetemi kutató három év alatt ír ennyit. Évente legalább hat komolyabb publikációt illene összehozni, de a Juhászt meghallgató alkotmányügyi bizottság fideszes alelnöke, Papcsák Ferenc a jegyzőkönyv szerint elképesztő módon külön kiemelte, hogy szakmai publikációs jegyzéke is alkalmassá teszi a posztra. Publikációs jegyzék alapján valakit alkalmasnak találni és megválasztani? Hát ennek köze nincs az alkotmánybírói szakmaisághoz. (A jelöléséhez becsatolt publikációs listában 22 munkát sorolt fel Juhász Imre, míg a nemzeti bibliográfiai adatbázisként működő Magyar Tudományos Művek Tárában feleennyi publikációja található meg.) Juhász Imre egyébként sem alkotmányjogász, sőt még csak nem is alkotmányjoggal, közjoggal foglalkozó jogász, pedig nem véletlenül hívják ezt a testületet alkotmánybíróságnak.
Ha a halálbüntetés kérdése kerül szóba -- bármilyen fórumon is történjen -- legtöbbször nagyon vegyes reakciókra számíthatunk: a harcias pártolástól egészen a merev elutasításig. A halálbüntetést támogatók, vagyis az utilitaristák úgy gondolják, hogy a halálbüntetésnek van visszatartó ereje a…..
paragrafus 2019.02.02 12:52:12
2. (folytatás)
A halálbüntetés ellen szól az is, hogy ez a szankciófajta nem individualizálható. Míg a szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés kiszabása esetén a legmesszebbmenőkig figyelembe lehet venni a tett súlyát, körülményeit, az elkövető személyiségét, indítékát, célzatát, bűnössége fokát, a tettnek és elkövetőjének a társadalomra veszélyességét, addig a halálbüntetés esetében mindez lehetetlen. Halálbüntetésből nem lehet súlyosabbat vagy enyhébbet kiszabni, e szankció alkalmazásakor a bíró nem tud differenciálni, ugyanazt a büntetést kapja a „szimpla” gyilkos is, a sorozatgyilkos is és a gyerekgyilkos is egyaránt.

A halálbüntetés a társadalom egyik lényeges problémája. A halálbüntetés, mint büntetési tétel alkalmazhatósága rossz irányba terelheti a figyelmet, a társadalomban azt a látszatot kelti, hogy az életellenes bűnözés kérdése megfelelően kezelve van, ezáltal pedig a halálbüntetés éppen arról tereli el a figyelmet, hogy gondot fordítsunk a megelőzésre, a gyilkosságokhoz vezető feltételek (nevelés, oktatás, alkoholizmus, szegénység, tudatlanság stb.) felszámolására. A halálbüntetés elvonja a figyelmet a valódi okokról, arról, hogy sok bűncselekményért maga a társadalom is felelős: rossz mederbe tereli a társadalmi gondolatokat; nem a bűnözés, mint társadalmi betegség kiváltó okainak megszüntetésére, hanem csak a tünetek kezelésére ösztönöz. Sőt! A halálbüntetés azért sem hasznos, mert példát mutat az embereknek a kegyetlenségre.
Végezetül: egy ember élete pénzkérdés tárgya sem lehet. Életről vagy halálról dönteni pusztán gazdasági indokok alapján nem szabad, akár a halálbüntetésnek az életfogytig tartó szabadságvesztésnél olcsóbb, akár annál drágább mivolta igazolható ezáltal. Még ha azoknak is van igazuk, akik szerint egy gyilkos kivégzése olcsóbb, mint a haláláig történő tartása, őrzése, etetése stb., ez akkor sem lehet érv a halálbüntetés mellett. Ahogy a betegeket, rokkantakat, öregeket sem pusztítják el csak azért, mert életben tartásuk többe kerül a társadalomnak, mint ha meghalnának, úgy a bűnözők halállal való büntetésének megengedéséről vagy ennek tilalmáról szóló döntést sem hozhatjuk meg pusztán gazdaságossági megfontolások alapján.

(Álláspontomat jogelvi szinten fejtettem ki. Vonatkozik ez a véleményem a világ minden olyan államára egyaránt, ahol alkalmazzák még a halálbüntetést)
paragrafus 2019.02.02 18:17:19
@efi: ...."Nem ugyanaz. Az egyik adott esetben 800 Ft-ért öl, míg a másik azért, mert egy gyilkosról van szó.

De bizony ugyanaz. Jogi értelemben legalábbis pontosan ugyanaz. Ugyanis az a körülmény, hogy egy gyilkost ölnek meg, maximum a büntetés mértékét határozhatja meg, befolyásolhatja. De a tényállási minősítés tekintetében ennek a különbségnek jogi értelemben nincs relevanciája.
paragrafus 2019.02.02 18:19:47
@Magna cum laudeTigeri másztesz digrii:
...."Ha megölök egy gyilkost ,nem leszek ugyanolyan"....

Ha megölsz egy gyilkost, jogi értelemben ugyanúgy te is embert ölsz.
Ha nem ismernéd a sztorit, 2016-ban egy mentő minden figyelmeztető jelzést használva vonult egy helyszínre, miközben egy 16 éves lány a zebrán biciklijével áthaladt. A mentő elütötte, a lány életét vesztette. A történet nem ilyen egyszerű, máris mondom, miért...
Egy éven belül a kormány mindent tudni fog rólunk, még a zoknink méretét is. Létrejött az összeesküvéselmélet-hívők rémálma. ..
paragrafus 2019.01.27 17:00:26
Mondok még három területet, ahol a hatalom nagyüzemi módra gyűjti az állampolgárok adatait.
Az egyik az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér)jogintézménye

Ennek a rendszernek nagyon komoly adatvédelmi hiányosságai vannak. A rendszer, ebbéli oldalát tekintve rettentő sok sebből vérzik. Fordítva működtetik az adatvédelmet érintően: aki nem élt a digitális önrendelkezés jogával, annak hallgatását belegyezésnek tekintik és ezáltal gyakorlatilag az ő személyét illetően teljesen nyitottan kezelik a rendszert. Ez a körülmény viszont elfogadhatatlan, mivel egyrészt a társadalomnak jelentős része nem is tud minderről. Sem magáról az EESZT-ről, sem arról, hogy az ő személyes adatainak sokaságát tartalmazza ez a rendszer. Arról még kevesebben tudnak, hogy a rendszerben lévő adatainak láthatóságáról rendelkezhet, mert erről senki sem világosítja fel őket. És arról még kevesebben tudják, hogy ez a digitális önrendelkezési jog csak korlátozott, mert csak az egészségügy rendszerén belül rendelkezhetnek, de arról már nem, hogy az egészségügy rendszerén kívül mások láthassák-e, vagy sem. Vagyis az adatvédelem tekintetében a betegek tájékoztatása, különösen a saját adatvédelmi jogaikat illetően, gyakorlatilag sehol sincs.

A rendszer úgy működik, mintha a betegek hozzájárulásukat adták volna a teljes adatmennyiségben való tároláshoz, felhasználáshoz, keresgéléshez. vagy éppen a korlátok nélküli betekintéshez. Holott ez egyáltalán nem igaz, mert hozzájárulni csak ahhoz lehet, amiről az állampolgárt előzetesen tájékoztatták és adtak a számára esélyt, hogy kinyilvánítsa a szándékait. Elfogadhatatlan, hogy az EESZT rendszerében a közel tízmillió ember számára kvázi alapértelmezésként be van állítva a (szinte) korlátlan adatelérés, majd pedig arra apellálnak a felhasználók, hogy a betegek ezzel a hozzájárulásukat megadták volna. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Az ÁEEK adta meg az orvosoknak és a gyógyszerészeknek a hozzájárulást arról és ahhoz, amiről csak a betegek nyilatkozhattak volna.

Ha az EESZT-ben lévő adatállományt KIZÁRÓLAG csak az egészségügy rendszere látná, tudna belenyúlni, akkor talán egy szavaim sem lenne. De az egészségügyön kívül más rendszerek is rá tudnak kapcsolódni, bele tudnak látni, az EESZT-ben lévő adatokat önkényesen, saját hatáskörben fel tudnak használni. Ilyenek pl. a rendvédelmi szervek. Pl. a rendőrség, vagy éppen a TEK.

Az adatvédelem, a személyes, de különösen az egészségügyi szenzitív adatok körében nagyon erősen védendő. Nem véletlen az sem, hogy alkotmányos alapokon nyugszik. És mivel a betegnek, mint minden állampolgárnak, alapvető alkotmányos joga, hogy a saját adatai felett személyesen rendelkezzen, ennek bármilyen korlátozása alkotmányellenes. Bárkinek alkotmányos joga, hogy a saját adatait, ha rögzítették őket bárhol, ellenőrizze, figyelemmel kísérje, meggyőződjön azok kezelésének helyességéről. Az EESZT ennek nem felel meg. A beteg nem tud meggyőződni arról pl., hogy kik látnak még bele ebbe az adatbázisba, kik férnek hozzá, kik használ(hat)ják fel az ő engedélye és beleegyezése nélkül. Mindezek alapján pedig az EESZT alkalmazása, abba a betegek bármilyen adatának feltöltése, rögzítése súlyosan sérti, korlátozza és kiüresíti a betegek személyes és egészségügyi adata feletti önrendelkezés alkotmányos jogát.

Az EESZT alkalmazásával – mégha csak áttételesen, vagy közvetett módon is, de valójában titkosszolgálati besúgóállomásokká változtak az orvosi rendelők, vagy éppen a gyógyszertárak. Hiszen az összes, mintegy ide bekötött számítógép folyamatos kapcsolatban áll egy központi adattároló rendszerrel, ahová adatokat továbbítanak a betegekről azok tudta és hozzájárulása nélkül. A megismert adatokat a polgárokról mindhalálig összegyűjtik. Mintha közprédává tennék ezeket az adatokat.

Az EESZT rendszerének és működésének jogi környezete olyan, hogy még a magyar adatvédelmi törvény előírásait sem tartja be, a létező összes emberi jogi egyezményt semmibe veszi, az Európai Uniós adatvédelmi normák egyikét sem tartja be. Ebből világosan láthatjuk, hogy Magyarországon megszűnt az alapvető jogok védelme, felesleges itt bármilyen bírósági igazságszolgáltatásban reménykedni, mert az nincs. Eleve az EESZT a jogorvoslati eljárásokat reménytelenné, lehetetlenné teszi, meghazudtolva ezzel a polgári jogból ismert társadalmi normákat. Egy végtelenül erőszakos, alantas megfigyelő rendszerrel állunk szemben. Amit alkalmaznak és használnak az orvosok is és a gyógyszerészek is.

Az orvosi és a gyógyszerészi területen személyes, köztük szenzitív adatokat is rögzítenek az EESZT-ben, ezzel és ezáltal aktívan elősegítik, hogy azok a szervek, amelyek az egészségügyön kívül vannak, hozzájussanak az emberek, a betegek legbizalmasabb személyes adataihoz. Az egészségügy rendszere már önmagában az adatrögzítéssel lényegében kiszolgálja azok illetéktelen és főleg súlyosan alkotmánysértő érdeklődését, amelyre nem jogosultak, amely nem tartozik rájuk.
paragrafus 2019.01.27 17:04:39
2. Az új személyi okmány, az e-igazolvány. Amelynek kapcsán a hatalom nem győzte felvonultatni az érveket az mellett, hogy ez milyen jó és előnyös mindenkinek. Olyannak festette le, mintha ez tökéletes és hibátlan találmány lenne, minden létező szegmenst beleértve. Valójában pedig ez ezer sebből vérzik, de ezekről egy árva szót sem közöltek a közvéleménnyel. Talán ezért is lehetséges, hogy ezt az új igazolványfajtát viszik, mint a cukrot. Naponta százával igénylik.
Az e-igazolvány gyakorlatilag minden állami rendszerhez hozzáfér, ezáltal a különböző adatrendszerek, adatbázisok összekapcsolása mind újabb és újabb többletinformációval szolgálhatnak a polgárról az állam számára. Innen már csak egy lépés, ha a fideszes államhatalom az adatok összekapcsolásával személyiségprofilt épít minden egyes polgáráról. Egészségügyi állapot, vagyoni helyzet, költekezések, közlekedési szokások stb. alapján, amelyek immár egyetlen kártyachipből kiolvashatók lesznek. Mindez olyan mértékű adatkoncentrációhoz vezet, amely még jobban kiszolgáltatottá teszi az embereket az állammal és az esetleges visszaélőkkel szemben. Bár mindezt már cáfolták, de ez akkor sem eléggé megnyugtató e tekintetben.
Úgyhogy ez az igazolvány teljes mértékben tagadja az alapvető adatvédelmi elveket és ellentétes az Alkotmánybíróság korábbi döntéseivel. Szembemennek az adatvédelem egyik legfontosabb alapelvével, a célhozkötöttséggel, relativizálják a személyes adatok továbbításának és a különböző célú adatkezelések összekapcsolásának főszabályszerű tilalmát. A nagy mennyiségű összekapcsolt adat, amelyről az érintett legtöbbször nem is tud, kiszolgáltatottá teszi őt, egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket hoz létre, amelyben az egyik fél nem tudhatja, hogy (adott esetben) az állam milyen információkkal rendelkezik róla. Az e-igazolvánnyal dolgozó állami adatkezelők hatalma így mértéktelenül megnő. Növeli az adatalanyok és az adatkezelők közötti információs egyenlőtlenséget. Egy olyan rendszerben, ahol a személyes adatokat automatikus adattovábbító és elemző rendszerek közreműködésével kapcsolják össze és dolgozzák fel, az emberek egyre kevésbé tudják átlátni saját adataik sorsát, megérteni a rendszer működését, és egyre kevesebb ráhatásuk lesz arra, hogy mi történik az adataikkal, miközben az adatkezelők egyre több lehetőséget kapnak az adatalanyok életének megismerésére, elemzésére, befolyásolására.
Ha pedig az e-igazolványt a nem állami szférában is használhatják, ez nemcsak az ottani adatkezelőknek ad az érintett felett hatalmat, hanem az állam további hatalomnövekedéséhez vezet: még messzebbre terjeszti ki az adatokon keresztüli ellenőrzés lehetőségét, megteremti az információs köz- és magánhatalom szoros együttműködésének technikai lehetőségét. Ezáltal az e-igazolvány a totális ellenőrzés eszközévé válhat. Hiszen lehetőség nyílik arra, hogy egy speciálisan képzett „összerendezési kóddal” egy adott személyről az összes adatot együtt láthassák. Nem nehéz ezáltal belátni, hogy az adat-összekapcsolás és a polgárok szabadságát veszélyeztető profilalkotás veszélye még mindig nagyobb az egykártyás rendszereknél, és akkor még nem beszéltünk az adatbiztonsági (adatlopás, adatvesztés) kockázatokról. Éppen ezért nem elég pusztán a kártya funkcióit és főbb működési elveit ismerni, hanem mindennek a technikai oldalát is látni kell, vagyis azt, hogy milyen eszközök és módszerek biztosítják azt, hogy az e-kártya birtokosai ne váljanak kiszolgáltatottá sem az állam, sem a magánszféra szereplői számára. Ugyanis az e-igazolványt valahányszor elkérik és leolvassák, arról egy ún. naplóbejegyzés rögzül. Ezáltal az állam nyomon tudja követni az állampolgárok életét, mozgását, ténykedéseit.
A személyiséglopás áldozatait leggyakrabban anyagilag károsítják meg: bankkártyaadatok segítségével könnyen hozzá lehet jutni a számlánkon tárolt pénzhez, főbb adataink, aláírásunk segítségével pedig akár hitelt is felvehetnek a nevünkre. A pénzlenyúlásnál vadabb dolgok is történhetnek, ha az adataink bűnözők kezébe kerülnek: a tényleges használó fényképével, de a mi adatainkkal ellátott hamis jogosítványokat lehet így készíteni, de a nemzetközi terrorszervezetek és maffiák számára is nagyon hasznosak lehetnek teljes lopott személyiségek. Úgyhogy ez a csodakártya remek célpont lehet a kiberbűnözőknek, az állam részéről ez direkt felhívás a keringőre. Épp ezért nem lehet véletlen az sem, hogy a lopás esetén ingyen kap az állampolgár másikat.
A kormány fő érve a kényelem, a retorikai hangsúlyt pedig érthetően az állampolgári kényelemre helyezték. Csakhogy egy többfunkciós, szinte valamennyi személyi azonosítónkat tároló kártya elhagyása esetén például joggal érezhetjük magunkat teljesen elveszettnek.

Egyébként is csak célhoz kötötten lehet a polgárokról adatot gyűjteni - ezt megteheti minden hivatal a saját területén -, ám a célhoz kötöttség már nem valósul meg, ha ezeket az adatbázisokat összekapcsolják.
Fél éve kaptam egy e-mailt a Kukaholdingtól, hogy a helyben szokásos módon, tegyem közhírré az alábbi tájékoztatást: Az állami hulladékgazdálkodási feladatokkal törvényileg megbízott Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) értesíti a sződligeti polgárokat, hogy a…..
Senki nem bújhat el Nem biztos 2018.10.31 17:12:46
Na, végre! Van már űrkutatásért felelős miniszteri biztosunk is. Már nagyon hiányzott! Nem esett már jól a reggeli teám sem. Mindig az motoszkált a fejemben, nincs értelme olyan országban élni, amelyiknek még egy nyamvadt űrkutatásért felelős miniszteri biztosa sincs. Ha már így döntöttek,…..
paragrafus 2018.11.02 19:46:26
Akkor - a teljesség igénye nélkül - hadd mondja néhány, jelenleg is létező biztost:

- Bakondi György, a téli felkészülés kormánybiztosa, valamint a közszolgálati életpálya kidolgozásával összefüggő feladatok végrehajtásának koordinálásáért, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a közszolgálati jogviszonyban állók és a Magyar Honvédség hivatásos állománya új életpályamodelljének összehangolásával kapcsolatos belügyminiszterre háruló koordinációs feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos
- Batta András, az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos
- dr. Gál András Levente, a Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos
- Garancsi István, a természetjáró és kerékpáros turizmus, úthálózat és közlekedés fejlesztésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott
- Granasztói György Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos, továbbá egyéb, a kultúra és a művelődés szakterületeit érintő eseti feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott
- Halasi Tibor, a kormányzati döntések végrehajtásának ellenőrzéséért felelős miniszterelnöki biztos
- Hegedűs Zsuzsanna Gabriella, miniszterelnöki megbízott, akinek a feladata: szaktanácsadás a társadalmi felzárkóztatást, a társadalmi konfliktusok kezelését és megoldását szolgáló jelen- és jövőbeli stratégiák kidolgozásával kapcsolatos kérdéskörökben
- Kasó Attila, a magyarországi bányák újranyitási lehetőségeinek feltérképezéséért felelős miniszterelnöki biztos, valamint a nemzeti ásványvagyon hasznosítására irányuló feladatokért felelős miniszteri biztos
- Prof. Dr. habil. Kopek Gábor DLA, miniszterelnöki megbízott, akinek a feladata: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem „MOME Laboratory" Kreatív Innovációs és Tudáspark egyetem campus állami beruházás szakmai programjának – az egyes kiemelt jelentőségű budapesti beruházások kormánybiztosával együttműködésben történő – kidolgozása és a program megvalósulásának nyomon követése
- Matolcsy György, magyar-orosz és magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos
- Molnár Ágnes, a miniszterelnök fejlesztésekért felelős megbízottja
- Révész Máriusz, a népesedéspolitikáért felelős miniszterelnöki megbízott
- Magyar Levente, a frankofón ügyekért felelős miniszteri biztos
- Szőcs Géza, miniszterelnöki megbízott, akinek a feladata: szaktanácsadás kulturális kérdések vonatkozásában
- Tellér Gyula, miniszterelnöki megbízott, akinek a feladata: szaktanácsadás a kormánypolitika társadalomelméleti hátterével, valamint a hazai és nemzetközi politikai folyamatok történeti és aktuálpolitikai vetületével kapcsolatos kérdéskörökben.
- Vincze P. Márton, a Normafánál létesítendő téli-nyári sportcentrum és szabadidőpark előkészítéséhez kapcsolódó koordinációs feladatok ellátásért felelős miniszterelnöki megbízott
- Grezsa István, a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos
- Homolya Róbert, az új közbeszerzési rendszer kialakításának koordinálásáért felelős miniszteri biztos
- Kandra Ildikó, a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciójával és fejlesztésével összefüggő ügyekért felelős miniszteri biztos
- Szatmáry Kristóf, a kereskedelempolitika kormányzati összehangolásával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos
- Takács Szabolcs Ferenc, a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) 2015. évi soros elnökségi feladatainak összehangolásáért felelős miniszteri biztos
Belügyminisztérium
- Horváth András, az Országos Rendőr-főkapitányság nyomozó szervezeti egységeinél a szervezett bűnözői körök által az 1990-es években elkövetett élet elleni bűncselekmények, illetve az ún. „olajos” ügyekkel összefüggő élet és testi épség elleni, vagyon elleni bűncselekmények hatékony felderítésének és nyomozásának irányításáért, koordinálásáért felelős miniszteri biztos
- Cserháti Péter, a rehabilitációs szakellátás fejlesztéséért felelős miniszteri biztos
- Guller Zoltán, a Nemzeti Táboroztatási Koncepció kialakításáért, valamint az Erzsébet-program fejlesztési irányainak meghatározásáráért felelős miniszteri biztos
- Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos
- Háry András, a kis- és középvállalkozások duális felsőfokú képzéseinek összehangolásáért felelős miniszteri biztos
- Solti Péter, az intézményirányítási és finanszírozási rendszer kialakításáért felelős miniszteri biztos
- Baranyai Gábor, a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztos
- Joó István, a Duna Régió Stratégia végrehajtásáért felelős miniszteri biztos
- Kiss Antal, közvetlen közösségi forrásokkal kapcsolatos koordinációs feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos
paragrafus 2018.11.02 20:13:30
- Manno István, a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union), „Telecom World 2015” című konferenciájának Magyarországon történő megrendezésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáért és koordinációjáért felelős miniszteri biztos
Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
- Bogáti János, a Záhony-Kisvárda térség és Fényeslitke Ipari Parkra vonatkozó, a hazai fejlesztéspolitikai célok elősegítését szolgáló szakmai projektek, programok előkészítésével, végrehajtásával kapcsolatos koordinációs feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos
- Kunfalvi Zoltán, a felszámolói névjegyzék vezetésével kapcsolatos feladatok irányításáért és összehangolásáért felelős miniszteri biztos
- Mihalovics Péter, a Bakony-Balaton térségére vonatkozó, a hazai fejlesztéspolitikai célok elősegítését szolgáló szakmai projektek, programok előkészítésével, végrehajtásával kapcsolatos koordinációs feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos
- Kara Ákos, a Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötő fejlesztése során a nagyprojekt kapcsán kötött támogatási szerződés szerint az építés előkészítésével kapcsolatos koordinációs feladatok ellátásáért, és a fejlesztéshez kapcsolódó állami infrastruktúra beruházást a befektetői betelepülések elősegítése érdekében ellátásáért felelős miniszteri biztos
- Visy Zsolt régészprofesszor, A Római Birodalom határai – A dunai limes magyarországi szakasza elnevezésű világörökségi várományos helyszínnek a Világ¬örökség Jegyzékébe történő jelölésével összefüggő teendők ellátásáért, valamint a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palotának a magyarországi limes egyik legjelentősebb elemének bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos
- Szatmáry Kristóf földútfelszámolási miniszteri biztos, a Budapesti Útépítési Program koordinálásával megbízott miniszteri biztosaként tevékenykedhet.
Magyar Levente, a Miniszteri Biztosok Érdekvédelmi Szervezetének ellenőrzéséért felelős kormánybiztos
- Félegyházy-Megyesy Jenő József, miniszterelnöki megbízott, akinek a feladata: szaktanácsadás a nyugati magyarság, NGO/jótékonysági szervezetek nemzetközi kapcsolatai és működései, az észak-amerikai kapcsolatok és az ezekre vonatkozó média/PR kérdések körében
- Borbély Pál a Pénzügyminisztérium budai Várnegyedben történő elhelyezésével kapcsolatos beruházás megvalósításáért felelős miniszteri biztosa
- Vargha Tamás a Székesfehérvár – Az Ország bölcsője kiemelt alprogram I. és II. szakaszának megvalósításának irányítása”, illetve „az Árpád-ház történelmi művét, annak európai jelentőségét, továbbá az Árpád-ház uralkodóit, szentjeit, az Árpád-kor kulturális örökségi emlékeit, művészetét bemutató nagyszabású hazai kiállítás megvalósításának irányításaér felelős kormánybiztos
- Kohut Balázs, a Karib-térségbeli kiemelt külgazdasági intézkedések összehangolásáért és a magyarországi tudástranszfer elősegítéséért felelős felelős miniszteri biztos
- dr. Holló József, a kegyeleti diplomáciáért, a hadisírgondozásért, a hősi temetési hely feletti rendelkezési- és hozzájárulási joghoz, valamint a jubileumi centenáriumi katonai emlékmegőrzéshez kapcsolódó feladatokért felelős miniszteri biztos.
- Fűrész Tünde, a bölcsődei rendszer átalakításával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosa
- Fekete Péter, a nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztos
- András Pál; a határon túli magyarok választási részvételének felpörgetéséért felelős miniszteri biztos
JogÁsz Emberségből elégtelen 2018.10.21 13:31:13
Negyedik nekifutásra csak sikerült a Fidesz-parlamentnek megalkotnia a legszemetebb, legembertelenebb, leggyalázatosabb törvényt. Igaz, kellett hozzá egy barba-trükk, de megoldották. Már 2011-ben is megpróbálták kriminalizálni a legszerencsétlenebb emberek utcán lakását, és már akkor is úgy, hogy…..
paragrafus 2018.10.21 22:46:01
Mostantól a hajléktalan a mi saját, itthoni, magyarul beszélő migránsunk..
Mára a kereszténységét éppen erősen védő kormányzati politika magaslataiba emelkedett az a Bibliából amúgy nehezen visszafejthető elv, miszerint akinek megütötték a jobb orcáját, annak nyugodtan üssük meg a balt is.

De a valós szándék a hatalom részéről igazából nem is a segítség, hanem Patyomkinország díszleteinek továbbépítése: amit nem látunk, az nincs, legyen szó hajléktalanokról, melegekről, kritikus gondolatokról vagy a létminimum alatt élőkről.

De ma egyre kevésbé van igazság, különösen a hajléktalanok számára, akik még megvédeni sem tudják önmagukat. Ebben a pár napban már több tárgyalás(nak látszó) igazságtalanság ült tort és hozott ítéleteket. A hajléktalanok bűnösnek lettek kimondva közterületen folytatott életvitelszerű lakhatás bűnében. Ezen törvényben korlátozzák a hajléktalanok szabad mozgását a közterülettől való eltiltással, noha törvényesen tartózkodnak az állam területén.

Miközben Mészáros Lőrincnek adják már az egész országot, addig büntetik a hajléktalant, mert nekik még az emberhez méltó élet sem adatott meg. Bűnösnek lettek kimondva, azért, mert az utcára kerültek. Akiknek meg volt álomra hajtani a fejüket, azokat ugyanez a hatalom meg utcára paterolja. Majd utána tűnés az utcáról is.
Ez azoknak az igazsága, akik soha nem nélkülöztek, akik kastélyokban élnek, és a közpénzt kamionszám dézsmálják. Ezek az emberek azért kerültek az utcára, mert azok a hatalmasok, akik állítólag képviselnek minket, csak a saját érdeküknek megfelelve vezetik az országot.
Ez az a szint, amikor a lámpánál az autóhoz közeledő hajléktalannak lehúzod az ablakod, de nem ám azért, hogy pénzt adj, hanem hogy leköpd.
Egy kormánypárti orgánumban olvasom azt is, hogy kedves vezetőnk a nyíregyházi állatkertben örökbe fogadott egy orrszarvú bébit. Azzal biztosan kevesebb a baj.
paragrafus 2018.10.21 22:58:08
És ha már a bírósdági titkár szerint a belső jog megelőzi a nemzetközi jogot, akkor minden bizonnyal ez a súlyos tudásbeli hiányosság vezette odáig, hogy azt sem volt (egyik ügyben sem) képes az eljáró bírósági titkár felismerni, hogy a hatályos (belső) törvényünk nemzetközi jogot sért abban a szabályozásában, ami alapján egyáltalán bírósági titkár eljárhat.
Álláspontom szerint az ügyben csak hivatásos bíró járhatott volna el, nem egy olyan személy, akit még nem kentek fel. Már elnézést a véleményemért, de a bírósági titkár az élő példa arra, hogy a jogi végzettség nem garancia az alkalmasságra.

Ugyanis nagyon súlyosan, alkotmányos és nemzetközi jogokat sértőnek tartom annak lehetőségét, hogy hivatásos bíró helyett csak egy igazságügyi alkalmazotti jogállással, de bírói kinevezéssel nem rendelkező, egyébként pedig egy szakmailag teljes mértékben alkalmatlan bírósági titkár járjon el. Ezáltal nincs biztosítva, sőt, egyenesen sérül a tisztességes és pártatlan bírói eljáráshoz fűződő alkotmányos jog. A bírósági titkár eljárásával sérül a bírói úthoz való alkotmányos jog is. Arról nem is beszélve, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosításáról rendelkező szabályán túl, már önmagában a bírósági titkár eljárási jogosultsága sérti az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4.-én kelt Római Egyezményt. Nevezetesen annak a tisztességes tárgyaláshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogról rendelkező cikkelyeit.

A bírósági titkár és a hivatásos bíró között több lényeges különbség van. Egyrészt a bírósági titkár az Alkotmány alkalmazásában nem tekinthető hivatásos bírónak, hiszen e bírákat a köztársasági elnök nevezi ki ebbéli tisztségükre, míg a titkárokat a megyei bírósági elnökök. Így pl. a bírósági titkárok vonatkozásában nem érvényesül a Magyar Köztársaság Alkotmányának 48.§.(3) bekezdésében foglalt elmozdíthatatlanság követelménye sem. Ami viszont már önmagában kételyt ébreszt a bírósági titkár pártatlansága és függetlensége felett.
A bíróságok legfontosabb feladatait az Alkotmány 50.§.-a határozza meg. Eszerint a bíróságok „védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit.„ Ezek a rendes bíróságokra tartozó igazságszolgáltatási feladatok (95/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1327, 1336.). E feladatok törvényekben meghatározott módon történő teljesítése az érdemi
ítélkező tevékenység, melynek tanácsban történő ellátása során a tanács elnöke, egy bíró által történő ellátása esetén az egyesbíró az Alkotmány rendelkezése értelmében csak hivatásos bíró lehet. Ugyanis csak hivatásos bíró tudja biztosítani a jogszerűséget (ami ez esetben többszörösen és súlyosan sérült) és a szakszerűséget.
A bírósági titkárok döntéshozatali jogkörökkel való feljogosítása a bíróságok (pontosabban az ítélkező bírák) tehermentesítése céljából történt. Ugyanakkor ez a jogalkotói cél nem vezethet arra az eredményre, hogy az Alkotmány kifejezett rendelkezésével ellentétes módon, az igazságszolgáltató, érdemi ítélkező tevékenység kikerüljön a hivatásos bírák hatásköréből. Az ítélkező tevékenység pedig a bíróságoknak az Alkotmány 50. §.-ában megjelölt feladataival összefüggő érdemi cselekménysorozat.
Az Alkotmánybíróság – ahogyan arra a 18/2004 (V. 25.) AB határozatában is utalt – azokat az alkotmányos cikkeket, amelyek tulajdonképpen az Emberi Jogok Európai Egyezményének leképeződései, esetenként szószerinti átvételei, maga is „[a]z Emberi Jogok Európai Bíróságának a felfogásában, amely a magyar joggyakorlatot alakítja és kötelezi” [18/2004 (V. 25.) AB határozat, ABH 2004, 303, 306.], értelmezze.

Tekintettel arra, hogy a bírósági titkár státusát az Alkotmánynak a „bíróságra” és a „bíróra” vonatkozó szabályaival szembesíti, úgy ítélem meg, hogy ezen fogalmak értelmezésekor sem lehet elvonatkoztatni a strasbourgi joggyakorlattól, ami ezen a téren (ti. az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. és 6. cikkei alapján) igen bőséges, koherens.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint „a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő” – ez esetben, értelemszerűen a bírósági titkár – akkor felel meg pl. a habeas corpus kritériumainak, ha az igazságszolgáltatási funkciókkal együttjáró garanciákat hordozza. Ez alapján pedig, álláspontom szerint a „bírósági titkár” nem lehet azonos a bíróval. Ugyanakkor kell, hogy bizonyos minőségi feltételeknek megfeleljen, azaz, hogy az eljárásban érintett fél számára garanciát jelentsen. Pl. az Egyezmény 5. cikk 3. szerint mindehhez egy eljárási és egy anyagi feltétel társul: a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselőt (ez esetben a bírósági titkárt) arra kötelezi, hogy személyesen hallgassa meg az ügyben érintett személyt.
(folytatás)
paragrafus 2018.10.21 23:05:17
(folytatás)

Ezek alapján tehát a kérdés az, hogy a bírósági titkár, aki bírónak sem az Emberi Jogok Európai Egyezménye, sem pedig a magyar jog szerint szakmailag nyilvánvalóan nem minősíthető, kerülhet-e olyan helyzetbe, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikkének 3. bekezdése alapján „a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő”-nek minősíthető-e. Álláspontom szerint semmiképpen sem. Még akkor sem, ha a magyar jog időközben ezt lehetővé tette. Csakhogy azáltal, hogy jogilag ezt a lehetőséget biztosította a törvényalkotó a bírósági titkár számára, a szakmaiságot nem adta vele együtt a kezébe. A szakmaiság hiánya pedig sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alkotmányos alapelvet, a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, a védekezéshez fűződő jogot, a jogbiztonság alkotmányos alapjogát. És mindezen alkotmányos jogaim együttes megsértésével megsértették a hajléktalan emberi méltóságát is.

U.i.: a kommentemben többször is az Alkotmányra hivatkoztam. Ezt tudatosan tettem, mert álláspontom szerint az alaptörvény jogi normaként alkotmányos keretek között nem létezik. Egy norma csak akkor norma (jogszerű keretek között), ha a megalkotása vonatkozásában teljesült kivétel nélkül valamennyi kritérium és feltétel. Amely az alaptörvényre is kötelező érvénnyel kell, hogy vonatkozzon, de ezeket a kritériumokat és feltételeket az alaptörvény megalkotása során nem tartották be. Az alaptörvény esetében több törvényalkotási feltétel nem teljesült, ezért állítom azt, hogy az alaptörvény alkotmányosan nem létezik. Ugyanakkor a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkotmányos keretek között jogszerűen sosem helyezték hatályon kívül, ezért az alkotmányjogi szempontból jelenleg is joghatályos.
A volt miniszterelnök visszatért a közéletbe. Pártja áprilisban 308 ezer szavazattal épp csak bejutott a parlamentbe. Ő be is jelentette, hogy eltűnik a nyilvánosság elől, és kötcsei magányában végiggondolja a DK és saját helyzetét. Azt vártam tőle, hogy furcsa kijelentéséről - „Amit gondolok erről…..
Nagyon kellett volna neki vasárnap a szélsőjobboldali győzelem Svédországban. ..
paragrafus 2018.09.12 02:13:49
Csak kontrasztként megemlíteném, hogy Orbán Viktor, mint a Kereszténydemokrata Internacionálé (akkori) alelnöke 2003-ban elítéltette Magyarországot az alábbi tézisek tekintetében:
- pártpolitikai befolyás a rendőrségre,
- politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások,
- állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása,
- ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából,
- "felségsértésszerű" bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt,
- a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns,
- a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.

Figyelembe véve az ügyekben érintett személyek, illetve tanúk beszámolóit, valamint a médiában nyilvánosságra hozott információkat, több esetben világossá vált, hogy a kormány szervezeteinek, hatóságainak, közintézményeinek egyes képviselői Magyarországon olyan lépéseket tesznek, amelyek nincsenek összhangban a Magyar Köztársaság alkotmányával, valamint az ENSZ, az Európai Tanács és az Európai Unió dokumentumaiban az emberi, polgári és politikai szabadságjogok biztosításának szabályozásaival.
www.politicalcapital.hu/konyvtar.php?article_read=1&article_id=1070
JogÁsz Köszönd a Fidesznek! 2018.08.06 20:32:19
Elsöprő népharagot váltott ki az a bírói döntés, amely szerint Sztojka Iván, aki bűnsegéd volt a román kézilabdázó, Marian Cozma megölésében, 9 év 5 hónap letöltése után feltételesen szabadlábra kerülhetett, holott anno a bíróság 13 évre ítélte. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a Fidesz-közeli…..
JogÁsz Sorozatbarát 2018.07.21 21:07:02
Ugye önök is szoktak sorozatokat nézni? Akkor azt is tudják, hogy a sorozatok úgy „fejeződnek be”, hogy a rendező szinte mindig hagy lehetőséget arra, hogy a véget nem érő történetet egyszer még újabb epizódokkal folytathassa. Nos, ezért nem merem leírni, hogy a Btk. legújabb módosításának tervezete…..
paragrafus 2018.07.22 22:09:44
...."Czunyiné Bertalan Judit nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely szerint „aki a zaklatást hivatalos személy sérelmére, hivatali tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben követi el, az két évig, vagy – ha fenyegetéssel valósítja meg – három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

Ehhez két megjegyzés:
1. A jelenlegi Btk.-ban eredendően nem volt benne az, hogy az országgyűlési képviselő, kormánytag hivatalos személy lenne, ez csak egy későbbi módosítás során került bele.
Ugyanakkor a törvény tételesen éa taxatíve csak felsorolja, hogy kik minősülnek hivatalos személynek, ugyanakkor a kihagyták a törvényekből a "hivatalos személyek" jogi fogalmát deklarálni. Azt felsorolták, hogy kik a hivatalos személyek, de kihagyták annak szabályozását, hogy mik a hivatalos személyek. (Mit jelent az a fogalom, hogy hivatalos személy)
Ezért - álláspontom szerint - mindaddig, amíg a hivatalos személy jogintézmény fogalmát a jogszabály nem szabályozza, addig nem jelenthető ki senkiről sem, hogy hivatalos személy. Önmagában a felsorolás - álláspontom szerint - nem elég ahhoz, hogy valakiről kijelenthető legyen, hogy hivatalos személy.

Hogy egy példát mondjak: attól, hogy egy utcaseprőt megcímkéznek azzal, hogy te hivatalos személy vagy, ennyitől még nem lesz hivatalos személy. Még akkor sem ha ezzel megcimkézték. (Egyébként pedig elnézést kérek az utcaseprőktől)

2. Az Országgyűlés nagyon sokszor szinte kong az ürességtől. Miközben ez megint csak látszat. Ugyanis az Országgyűlés munkájában hivatalosan részt vevő (de egyébként távollévő) képviselőt, vagy kormánytagot rendszeresen azzal mentik ki, hogy halaszthatatlan közfeladatának tesz eleget.
Ilyen volt pl., amikor a Parlamentben Orbán VIktor nem tudott válaszolni az ellenzéki képviselők kérdéseire, mert halaszthatatlan közfeladata ellátása körében éppen egy futballmérkőzés lelátóján szotyolázott.
Vagy Kósa Lajos hasonló szituációban, halaszthatatlan közfeladata ellátása körében éppen a téli olimpia nézőterén volt. És még sorolhatók a példák.
Na már most: ha hivatalos dokumentum van arról (márpedig van), hogy az érintett politkus adott pillanatban halaszthatatlan közfeladatának tesz eleget, akkor fogalmilag kizárt, hogy akkor éppen magánéletet él, vagy szabadidős tevékenységet folytasson. Még akkor is kizárt, ha egyébként tényleg azt teszi.
A napokban tele volt a média egy nemrég megjelent OECD tanulmánnyal, melyből az derült ki, hogy Magyarországon kb. 7 évvel - 72 évre - kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az időskori függőségi ráta 2015 és 2050 között stabilizálódjon. Elég elkeserítő a helyzet, de ezt már sok-sok éve tudni…..
paragrafus 2018.06.09 17:23:17
Ez nem egészen így van. Legalábbis alkotmányjogilag.
Nekem az a jogi álláspontom, hogy mindenki esetében az a törvény a mérvadó, amelyik az első munkába állásának napján hatályban volt. A munkavállalónak ezen a napon már tudni kell kiszámolni (feltéve, ha megéri), hogy mikor mehet nyugdíjba. Ez egy szerzett jog, amelyet tőle a későbbiekben már törvénymódosítással, új törvénnyel sem lehet elvenni, elvonni.
Ha a törvényalkotó akár módosítással, akár új törvénnyel szabályozza ezt a jogterületet, akkor az - alkotmányos keretek között - kizárólag mindig csak azokra vonatkozhat, akik ezt követően lépnek először munkába. Az nem lehetséges alkotmányjogilag, hogy az állam állandóan mindig odébb tolja a nyugdíjba menetel időpontját. Ez alkotmányos jogbizonytalanságot okoz.
Az Alkotmánybíróság (amikor még szakmai alapon működött) megfogalmazta, hogy egy jogszabály nemcsak akkor ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába, ha visszamenőleges hatállyal léptetik hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybalépés önmagában ugyan nem visszamenőlegesen történt, de a törvény joghatálya kihat a hatálybalépése előtti időszakra is. És pontosan erről van szó. A jelenlegi törvény a visszamenőleges hatály tilalmába ütközik akkor, amikor valamely személyek esetében a korábbi szabályok alapján már jogosultságot szereztek.
Mert az úgy nem működhet, hogy az állam azt mondja (egykoron), hogy elmehetsz 55 évesen nyugdíjba. Majd ugyanannak az embernek, hogy csak 60 évesen. Aztán majd csak 62 évesen, utána ebből 65 lett. És most tovább akarják emelni. Ez így nem működik alkotmányjogilag.
Mondok egy példát: aki 1975 és 1997 között lépett először munkába, arra az 1975.évi II. törvény vonatkozik alkotmányos keretek között akkor is, ha most egész más a törvényi szabályozás.
Az 1975. évi II. törvény azt mondja ki, hogy a nők 55, a férfiak 60 évesen mehetnek nyugdíjba. Akinek van korkedvezménye, azt ebből kell visszaszámolni. És akik az 1975. évi II. törvény hatálya alatt léptel először munkába, azokra ez a törvény vonatkozik alkotmányos keretek között akkor is, ha tényleg 72 év lesz a nyugdíjkorhatár.
Értelemszerűen a többi esetben is ugyanez a helyzet.
Jártam Párizs mellett, a Versailles-i épületegyüttes egyik pavilonjában. Láttam ama íróasztalt, amelyen a magyar állam képviselője 1920. június 4-én, napra pontosan kilencvennyolc éve, reszkető kézzel írta alá a történelmi Magyarország halálos ítéletét. S bár a második világháború után jöttem a…..
paragrafus 2018.06.06 07:15:54
Az akkori magyar államvezetés hazug és szélsőséges propagandával belevitte az országot egy olyan háborúba, amelyikből csak rosszul jöhetett ki. De az ugyanilyen trianoni hazugságok miatt vesztek százezrek a Don-kanyarnál és a II. világháborúban. Magyarország szelet vetett és vihart aratott.

Ezért bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) nagyon is igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak. A jogos önkritika sajnálatos módon sokakból hiányzik. Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál. Még az ország érdekénél is. És mindezzel a maiak közül is sajnos sokan azonosulni tudnak és képesek. Pedig Trianon a magyar jobboldal csődje, az akkori magyar jobboldali vezetés politikájának következménye. Éppen ezért különösen abszurd, hogy az akkoriak által elkövetett bűnök be nem ismerésének egyesek még külön megemlékezést is szerveznek.

Amivel a mai emlékezők mintha azt akarnák sugallni, hogy Magyarország a saját, akkori felelőssége alól akarna kibújni. Miközben azt viszont nem hajlandóak belátni, hogy amikor Trianon következtében az ország területét szétszabdalták és elcsatolták az anyaországtól, akkor ez egyben válasz volt az akkori elnyomó nemzetiségi politikára is. Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, a magyaroknak legfeljebb az egyharmad arányban magyarlakta területekért fájhat a szívük. Az nem indok, hogy a “történelmi Magyarország” jussaként a magyarok igényt tartottak olyan területekre is, amelyeken nem magyarok éltek. Miközben azok a nemzetiségek, akik többségben éltek az elcsatolt területeken, boldogok voltak, hogy elszakadhattak Magyarországtól. Ez a tragédia.

Az akkori magyar politikai vezetés az erő nyelvén beszélt a kisebbségekkel. Soha nem tekintette egyenlőnek őket. Nem úgy bántak velük, hogy az otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne. (Mintha a Fidesz köszönne vissza)

Kétségtelen tény hogy a diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal. De mindezért nem a trianoni döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, a jobboldali politikusok voltak. Akik belevitték az országot abba a háborúba, amelybe sosem lett volna szabad részt vennünk. És akikre – különösen az időnként harci retorikájával - kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz. Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája, a magyar nacionalizmus következménye. Ami történt, az nem az igazságtalan döntés, hanem egy rossz politika következménye. Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt leginkább a miénk. Éppen ezért alapjaiban téves az az egyesek szerinti beállítás, miszerint Trianon igazságtalan döntés volt velünk szemben. Pedig nem. Sőt! Mind az akkori, mind pedig a jelenlegi vezetést a csőlátásmód jellemzi. Egyik sem volt képes felismerni, hogy a jövő azoké, akik elismerik az emberi jogokat, és lemondanak a nemzeti fölényről.

Ezért ami a magyaroknak veszteség volt, az a magyarok által elnyomott kisebbségnek felszabadulás. Ez az igazán fájdalmas, és ez az igazi oka Trianonnak. Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. És nem ünnepelni, sem megemlékezni minderről. Ezért is a magam részéről elutasítom, hogy a fideszes-jobbikos parlamenti többség – visszaélve a trianoni békeszerződéssel más államokban kisebbségi helyzetbe került magyarokkal való természetes együttérzéssel – politikai gesztusokkal, az állampolgárság és a választójog határon túliakra való kiterjesztésével, a Jobbik részéről a területi revízió követelésével mérgezi Magyarország és szomszédai, illetve az anyaországi és kisebbségi magyarok kapcsolatát.

És még két szempont mindehhez: az 1920-as Trianoni szerződést nemzetközi jogi értelemben az 1947-es párizsi békeszerződés váltotta fel. Másrészt Magyarország a vesztesek oldalán állt. A forgatókönyvet viszont mindig a győztesek írják. Ugyanakkor a megemlékezések a rossz oldalon, rossz célok mentén vesztessé vált és az országnak csak kárt okozó elődeinkről szólnak.
BEKIÁLTÁS Trianon béklyójában 2018.06.04 18:11:36
Nincs igényünk arra, hogy az elcsatolt országrészeken kívüli világról is információink legyenek. De az elcsatolt területeken élőkről tudásunk sincs köszönő viszonyban a valósággal, mert a politikusok arra használják Trianont lassan egy évszázada, hogy elfedjék vele önző játszmáikat.  „TRIANON:…..
paragrafus 2018.06.06 07:15:18
Az akkori magyar államvezetés hazug és szélsőséges propagandával belevitte az országot egy olyan háborúba, amelyikből csak rosszul jöhetett ki. De az ugyanilyen trianoni hazugságok miatt vesztek százezrek a Don-kanyarnál és a II. világháborúban. Magyarország szelet vetett és vihart aratott.

Ezért bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) nagyon is igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak. A jogos önkritika sajnálatos módon sokakból hiányzik. Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál. Még az ország érdekénél is. És mindezzel a maiak közül is sajnos sokan azonosulni tudnak és képesek. Pedig Trianon a magyar jobboldal csődje, az akkori magyar jobboldali vezetés politikájának következménye. Éppen ezért különösen abszurd, hogy az akkoriak által elkövetett bűnök be nem ismerésének egyesek még külön megemlékezést is szerveznek.

Amivel a mai emlékezők mintha azt akarnák sugallni, hogy Magyarország a saját, akkori felelőssége alól akarna kibújni. Miközben azt viszont nem hajlandóak belátni, hogy amikor Trianon következtében az ország területét szétszabdalták és elcsatolták az anyaországtól, akkor ez egyben válasz volt az akkori elnyomó nemzetiségi politikára is. Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, a magyaroknak legfeljebb az egyharmad arányban magyarlakta területekért fájhat a szívük. Az nem indok, hogy a “történelmi Magyarország” jussaként a magyarok igényt tartottak olyan területekre is, amelyeken nem magyarok éltek. Miközben azok a nemzetiségek, akik többségben éltek az elcsatolt területeken, boldogok voltak, hogy elszakadhattak Magyarországtól. Ez a tragédia.

Az akkori magyar politikai vezetés az erő nyelvén beszélt a kisebbségekkel. Soha nem tekintette egyenlőnek őket. Nem úgy bántak velük, hogy az otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne. (Mintha a Fidesz köszönne vissza)

Kétségtelen tény hogy a diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal. De mindezért nem a trianoni döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, a jobboldali politikusok voltak. Akik belevitték az országot abba a háborúba, amelybe sosem lett volna szabad részt vennünk. És akikre – különösen az időnként harci retorikájával - kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz. Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája, a magyar nacionalizmus következménye. Ami történt, az nem az igazságtalan döntés, hanem egy rossz politika következménye. Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt leginkább a miénk. Éppen ezért alapjaiban téves az az egyesek szerinti beállítás, miszerint Trianon igazságtalan döntés volt velünk szemben. Pedig nem. Sőt! Mind az akkori, mind pedig a jelenlegi vezetést a csőlátásmód jellemzi. Egyik sem volt képes felismerni, hogy a jövő azoké, akik elismerik az emberi jogokat, és lemondanak a nemzeti fölényről.

Ezért ami a magyaroknak veszteség volt, az a magyarok által elnyomott kisebbségnek felszabadulás. Ez az igazán fájdalmas, és ez az igazi oka Trianonnak. Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. És nem ünnepelni, sem megemlékezni minderről. Ezért is a magam részéről elutasítom, hogy a fideszes-jobbikos parlamenti többség – visszaélve a trianoni békeszerződéssel más államokban kisebbségi helyzetbe került magyarokkal való természetes együttérzéssel – politikai gesztusokkal, az állampolgárság és a választójog határon túliakra való kiterjesztésével, a Jobbik részéről a területi revízió követelésével mérgezi Magyarország és szomszédai, illetve az anyaországi és kisebbségi magyarok kapcsolatát.

És még két szempont mindehhez: az 1920-as Trianoni szerződést nemzetközi jogi értelemben az 1947-es párizsi békeszerződés váltotta fel. Másrészt Magyarország a vesztesek oldalán állt. A forgatókönyvet viszont mindig a győztesek írják. Ugyanakkor a megemlékezések a rossz oldalon, rossz célok mentén vesztessé vált és az országnak csak kárt okozó elődeinkről szólnak.
Kilenc évtizede állították fel az első országzászlót, majd a következő években mintegy ezer településen követték a pesti példát...
paragrafus 2018.06.04 20:49:54
Az akkori magyar államvezetés hazug és szélsőséges propagandával belevitte az országot egy olyan háborúba, amelyikből csak rosszul jöhetett ki. De az ugyanilyen trianoni hazugságok miatt vesztek százezrek a Don-kanyarnál és a II. világháborúban. Magyarország szelet vetett és vihart aratott.

Ezért bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) nagyon is igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak. A jogos önkritika sajnálatos módon sokakból hiányzik. Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál. Még az ország érdekénél is. És mindezzel a maiak közül is sajnos sokan azonosulni tudnak és képesek. Pedig Trianon a magyar jobboldal csődje, az akkori magyar jobboldali vezetés politikájának következménye. Éppen ezért különösen abszurd, hogy az akkoriak által elkövetett bűnök be nem ismerésének egyesek még külön megemlékezést is szerveznek.

Amivel a mai emlékezők mintha azt akarnák sugallni, hogy Magyarország a saját, akkori felelőssége alól akarna kibújni. Miközben azt viszont nem hajlandóak belátni, hogy amikor Trianon következtében az ország területét szétszabdalták és elcsatolták az anyaországtól, akkor ez egyben válasz volt az akkori elnyomó nemzetiségi politikára is. Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, a magyaroknak legfeljebb az egyharmad arányban magyarlakta területekért fájhat a szívük. Az nem indok, hogy a “történelmi Magyarország” jussaként a magyarok igényt tartottak olyan területekre is, amelyeken nem magyarok éltek. Miközben azok a nemzetiségek, akik többségben éltek az elcsatolt területeken, boldogok voltak, hogy elszakadhattak Magyarországtól. Ez a tragédia.

Az akkori magyar politikai vezetés az erő nyelvén beszélt a kisebbségekkel. Soha nem tekintette egyenlőnek őket. Nem úgy bántak velük, hogy az otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne. (Mintha a Fidesz köszönne vissza)

Kétségtelen tény hogy a diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal. De mindezért nem a trianoni döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, a jobboldali politikusok voltak. Akik belevitték az országot abba a háborúba, amelybe sosem lett volna szabad részt vennünk. És akikre – különösen az időnként harci retorikájával - kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz. Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája, a magyar nacionalizmus következménye. Ami történt, az nem az igazságtalan döntés, hanem egy rossz politika következménye. Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt leginkább a miénk. Éppen ezért alapjaiban téves az az egyesek szerinti beállítás, miszerint Trianon igazságtalan döntés volt velünk szemben. Pedig nem. Sőt! Mind az akkori, mind pedig a jelenlegi vezetést a csőlátásmód jellemzi. Egyik sem volt képes felismerni, hogy a jövő azoké, akik elismerik az emberi jogokat, és lemondanak a nemzeti fölényről.

Ezért ami a magyaroknak veszteség volt, az a magyarok által elnyomott kisebbségnek felszabadulás. Ez az igazán fájdalmas, és ez az igazi oka Trianonnak. Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. És nem ünnepelni, sem megemlékezni minderről. Ezért is a magam részéről elutasítom, hogy a fideszes-jobbikos parlamenti többség – visszaélve a trianoni békeszerződéssel más államokban kisebbségi helyzetbe került magyarokkal való természetes együttérzéssel – politikai gesztusokkal, az állampolgárság és a választójog határon túliakra való kiterjesztésével, a Jobbik részéről a területi revízió követelésével mérgezi Magyarország és szomszédai, illetve az anyaországi és kisebbségi magyarok kapcsolatát.

És még két szempont mindehhez: az 1920-as Trianoni szerződést nemzetközi jogi értelemben az 1947-es párizsi békeszerződés váltotta fel. Másrészt Magyarország a vesztesek oldalán állt. A forgatókönyvet viszont mindig a győztesek írják. Ugyanakkor a megemlékezések a rossz oldalon, rossz célok mentén vesztessé vált és az országnak csak kárt okozó elődeinkről szólnak.
Az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatović közleménye szerint ha a T/333-as törvényt elfogadják, az alapján a magyar hatóságok és a kormány újabb önkényes módokon korlátozhatják majd a civilszervezetek nélkülözhetetlen tevékenységét és ezzel alapvető szolgáltatásoktól foszthatják meg a…..
paragrafus 2018.06.02 08:52:25
@Bravehearth:
Álláspontom szerint a fél órával későbbi időpontban megismételt közgyűlés alkotmányossági szempontból nem jogszerű. Sajnálatos, hogy maga a törvény ilyenre lehetőséget ad, ezáltal a törvény korlátozza egyes tulajdonostársak jogait.

Elsőre nem határozatképes a közgyűlés. Majd ugyanazokra a megjelentekre fél óra múlva kimondjuk, hogy most már határozatképes, csak azért, mert közben eltelt fél óra?
Miközben lényegében az első lakógyűlésről akármilyen okból távolmaradottaknak az esélyét sem adták meg arra, hogy a megismételt lakógyűlésen jelen legyenek. Ezáltal az első lakógyűlésen megjelenni nem tudó tulajdonostársakat lényegében megfosztják azon jogaiktól, hogy személyesen jelen legyenek és gyakorolni tudják tulajdonosi jogaikat.

A korábbi társasház törvény még úgy szabályozott, hogy a megismételt közgyűlést minimum hány nap elteltével lehet és kell megtartani. De nem fél óra múlva. De most? Aki tulajdonos az elsőn nem tudott megjelenni, az nagy valószínűséggel a fél órával későbbi másodikon sem tud jelen lenni.
Ez gyönyörű iskolapéldája annak, hogy (adott esetben) a kisebbség hogyan tud kvázi többséggé változni, miközben a létszám ugyanannyi maradt. És így a kisebbség tud döntést hozni a többség felett.

Ezek miatt is a lakógyűlés megismétlése - álláspontom szerint - nem azt jelenti, hogy öt perc múlva vagy fél óra múlva ugyanazokra s megjelentekre már ráhúzhatjuk a második, megismételt lakógyűlés mundérját. Ezt én nem is engedném a törvényalkotó helyében. Sajnálom, hogy olyanok hoznak abszurd törvényi szabályozásokat, akiknek halvány lila fogalmuk sincs az egész jogrendszerről és azok ismérveiről, paramétereiről.
A Munkácsy-trilógia, Golgota című alkotásának kálváriája, úgy tűnik, egyelőre véget ért. Ahogy az a 2016 szeptemberében írt bejegyzésben, a "Lófej a Golgota alatt"-ban olvasható, a Magyar állam a hatalom vértjében feszítve, neki ment Justitiának, - kard ki, kard - hogy legázolja. Úgy tűnik, hiába a…..
paragrafus 2018.05.26 21:50:14
@Magyar ember ne viseljen baseball sapkát:
Mert a Nemzeti Banknak nem az a feladata. A törvény ilyen jogot nem biztosít a számára.
Úgyhogy ha ezt alaposan és jogszerűen vizsgálat tárgyává tenné a nyomozóhatóság, akkor kiderül(het)ne, hogy ez iskolapéldája a hűtlen kezelésnek.
Fidesz 2016-os kvótanépszavazás után nyújtotta be a hetedik alaptörvény-módosítást, mely akkor a kétharmad hiányában nem sikerült nekik megszavaztatni. A csütörtöki Fidesz frakciógyűlésen Kocsis Mátét választották a Fidesz frakcióvezetőjének, aki bejelentette, hogy a frakciójuk azt javasolja,…..
paragrafus 2018.05.06 13:20:38
@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:
maxval bircaman szeredőci szürke proletár · www.bircahang.org 2018.05.06. 07:45:21

@paragrafus:

"a Magyar Köztársaság Alkotmányát - alkotmányos keretek között - sosem helyezték hatályon kívül. "
"De igen, az új alkotmány átmeneti és záró rendelkezéseit nézd át."

1. Ahhoz alkotmányos keretek között léteznie kellene egy új alkotmánynak. De az alaptörvény alkotmányos keretek között nem létezik, alkotmányosan sosem alkották meg, következésképp egy alkotmányosan nem létező norma nincs miről rendelkezzen.
2. Ha az új alkotmány néven az alaptörvényre gondolsz, akkor javaslom, hogy az alaptörvény eredeti, 2011. márciusában megszavazott állapotát nézd át.
Az Alkotmány hatályon kívül helyezéséről az alaptörvény legelőször a negyedik módosításban rendelkezett, amelyet 2013. április 1.-jén léptettek hatályba. Azért úgy megkérdezném tőled, ha igazad lenne (mint ahogy egyébként nincs):
- Mi volt a helyzet 2012. január 01. és 2013. április e. között?
- Hogyan tudja az alaptörvény hatályon kívül helyezni az Alkotmányt, ha maga az alaptörvény nem létezik alkotmányos keretek között?
- A negyedik módosítás hogyan lehet alkotmányjogi szempontból jogszerű, ha a negyedik módosítás önmagában sem volt alkotmányos? Ugyanis a negyedik módosítás esetében a sok közjogi alkotmányellenesség mellett a felkészülési időt sem biztosították. Márpedig egy norma esetében a felkészülési idő hiánya önmagában megalapozza a közjogi alkotmányellenességet. Ha a kihirdetés másnapján hatályba lép a norma - mint a legtöbb fideszes törvény esetében - akkor bizony a felkészülési idő hiányzik. Akkor meg különösen, ha mindez még hétvégére is esik.

Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a törvény(javaslat) zárószavazás előtt történt érdemi módosítása a törvény közjogi érvénytelenségét vonja maga után. Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének jogállami követelménye. A zárószavazás előtti érdemi módosítás vonatkozásában már nem történt parlamenti vita, az ellenzéknek nem volt joga, sem lehetősége módosítási javaslattal élni, nem tudtak hozzászólni, vagyis gyakorlatilag a korábbi, a vita alapját képező változathoz képest, diktátumként átverve, egy alapjaiban más tartalmú törvényjavaslatot emeltek jogszabályi szintre. Ebben a zárószavazás előtti módosításban már semmilyen tekintetben nem érvényesült a parlamenti mechanizmus, a jogalkotási szabályok folyamata, ráadásul zárószavazás előtt – alkotmányosan – már csak koherenciazavar okán lehetne módosítást benyújtani. És az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közjogi alkotmányellenességben szenvedő norma visszamenőleges hatállyal semmis, érvénytelen és hatálytalan.
Ezek a zárószavazás előtti, a norma tartalmát érdemben és koncepcionálisan átíró és átalakító módosítások
még a törvényhozás vonatkozásában sem elégítik ki azt az alkotmányos jogelvet, amely az Alkotmány jogállami klauzulája alapján elvárható minimális követelményeket teljesíti. Az alaptörvény zárószavazás előtt beterjesztett módosítói tekintetében nem hallgattak meg jogi szakembereket, szakértőket, a zárószavazásra bocsátott végső tervezetet egyetlen bizottság sem tárgyalta meg. Ezért az alaptörvény elfogadása nem felel meg a jogállamiság legalapvetőbb mércéjének sem.

Az alaptörvény eredeti felállásában Lázár János akkori frakcióvezető a zárószavazás keretében tizennégy további módosító javaslatot is beterjesztett és egy részük kifejezetten új, érdemi módosításra irányuló rendelkezéseket tartalmazott. Tehát ezek a módosítási javaslatok nem csak a tervezet belső összhangjának helyreállítását – a koherenciazavar kiküszöbölését – szolgálták, hanem alapjaiban írták át azt a változatot, amelyet addig az Országgyűlés megtárgyalt.

Az Alkotmánybíróság (amikor még szakmai alapon működött) kiemelte, hogy valamennyi eljárási szabály egyaránt fontos. Minden eljárási szabály, minden eljárási szakasz azonos legitimációs erővel rendelkezik.” Az eljárási szabályok megsértése tehát a norma közjogi érvénytelenségét vonja maga után. Tehát a hibás törvényhozási, törvényalkotási eljárás a törvény közjogi érvénytelenségét idézte elő. És ez értelemszerűen vonatkozik az alaptörvényre is.

Közjogi érvénytelenség esetén ex tunc, vagyis a norma a kihirdetése napjára visszamenő hatállyal semmis. Aminek következtében továbbra is joghatályában fennmaradt az Alkotmány (1949. évi XX. törvény).
paragrafus 2018.05.06 16:09:59
@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:

Nem az én értelmezésem téves, hanem a tied kifejezetten hibás.
Egyrészt a módosítás esetében kifejezetten rendelkezni kell a módosításnak a régi helyébe lépéséről. A magyar jogrend - még ez a despota fideszes sem - rendelkezik arról, hogy az általad hivatkozott jogelv érvényes, avagy alkalmazható lenne.
Másrészt a Záró rendelkezések 2. pontja nem helyezi hatályon kívül az Alkotmányt.
Harmadrészt hogyan hivatkozhatna arra, hogy az Alkotmány alapján alkották meg az alaptörvényt, amikor ugyanebben az alaptörvényben (feljebb) pedig azt mondták ki:
Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.

Tehát először megtagadják az Alkotmányt, kinyilvánítják annak érvénytelenségét, majd erre a megtagadott és általuk érvénytelennek nyilvánított Alkotmányra hivatkoznak, mint az alaptörvény alapjául szolgáló felhatalmazó normára?

Alkotmányjogi szempontból igencsak aggályos és ellentmondásos az, hogy az alaptörvény előbb kimondja a joghatás kiváltására felhatalmazott preambulumban az Alkotmány érvénytelenségét, majd az érvénytelennek deklarált Alkotmányra, mint felhatalmazó normára hivatkozva megalkotja az alaptörvényt. Holott ez alapján a fent kifejtettek tekintetében nem lehetett volna alaptörvényt alkotni, előbb ahhoz magát az Alkotmányt kellett volna erre vonatkozóan módosítani. Ami viszont nem történt meg.

Negyedrészt: a Zárórendelkezés 2. pontjában foglaltakra tekintettel:
Az Alkotmány 24. §-ának (3) bekezdése alapján, mely szerint:

„Az Alkotmány megváltoztatásához … az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.”

E rendelkezés szöveghű értelmezése szerint az Alkotmányt valóban csak megváltoztatni (vagyis módosítani) lehetne, vagyis hatályon kívül helyezni és helyette egy újat alkotni nem. (Természetesen ez is orvosolható lett volna, egy előzetes Alkotmány-módosítással.)
Az Alkotmáby megváltoztatása módosítást jelent. Nem az eltörlését.
Meg egyébkén is: ha így lenne (mint ahogy nincs így), akkor miért rendelkeztek az önmagában is szintén közjogilag alkotmánysértő negyedik módosításban az Alkotmány hatályon kívül helyezéséről. Hiszen ha igazad lenne, akkor ezt nem kellett volna deklarálni.
Viszont minderre tekintettel arra még mindig nem kaptam autentikus választ:
Ha a fidesz diktatúra (szerintük) 2012. január elsején hatályba léptette az alaptörvényt, de az Alkotmányt csak 2013. április elsején helyezték hatályon kívül (hozzáteszem, ezt sem alkotmányos keretek között), akkor az Alkotmány vonatkozásában mi is volt a helyzet 2012. január elseje és 2013. április elseje között?
paragrafus 2018.05.09 09:59:51
@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:
1. Nem módosítás volt, hanem új jogszabály elfogadása. A jelenlegi alkotmány nem módosítása az előzőnek. S erre éppen a 19. § (3) adja a jogot.
- Pontosan ez a probléma. Az Alkotmány felhatalmazása alapján jogszerűen és alkotmányosan csak módosítani lehetett volna az Alkotmányt, hatályon kívül helyezni viszont nem. Szóval pont az a probléma, hogy nem módosítás volt, hanem új norma alkotás, amire nem volt jogszerű felhatalmazás.

2. A "lex posterior derogat legi priori" jogelv magától értetődik, nem kell külön leírni minden egyes alkalommal. Egyébként meg van jogalkotási törvény, 2010. évi CXXX. tv. az alapelvekről.
- A "lex posterior derogat legi priori" jogelv egyáltalán nem értetődik magától. Annyira, hogy ez az elv a hatályon kívül helyezésre, a hatályon kívül helyeződésre nem ad sem jogot, sem felhatalmazást. A jogalkotási törvény pedig kifejezetten rendelkezik arról, hogy a korábbi szabályt hatályon kívül kell helyezni.

3. A Záró rendelkezése 2. pontja hivatkozik a korábbi alkotmány 19. § (3) a) pontra, az pedig az új alkotmány elfogadását írja le. Azaz ugyanabban a témában történik jogalkotás, tehát ez is a hatályon kívül helyezést jelöli.
- Egyrészt az Alkotmány nem korábbi, mivel az jelenleg is joghatályos. Másrészt annak a 19. § (3) a) pontja sem ad felhatalmazást az Alkotmány hatályon kívül helyezésére. Az, hogy ugyanabban a témában történik jogalkotás, nem jelent a korábbi szabályra automatikus hatályon kívül helyezést. Nem is ad ilyen értelmet. Jelölést meg pláne nem.

4. Plusz, az Átmeneti rendelkezések, mely eredetileg egy külön jogszabály volt, még expressis verbis is kimondja a hatályon kívül helyezést.
- Az átmeneti rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Másrészt azt is kimondta az Alkotmánybíróság a megsemmisítés mellett, hogy az átmeneti rendelkezések nem részei az Alkotmánynak, sem az alaptörvénynek, alkotmányos normaszinttel nem rendelkeznek. És egy alacsonyabb norma nem helyezhet hatályon kívül egy magasabbat. Ezen túlmenően az átmeneti rendelkezések egy szóval sem rendelkeztek az Alkotmány hatályon kívül helyezéséről. Arról legelőször csak a negyedik módosítás rendelkezett, de az is csak 2013. április 1. hatállyal. (és addig mi volt? Erre nem válaszoltál!)

5. A "nem ismerjük el az alkotmányt" szöveg a preambulumban van, nem fűződik hozzá joghatás, ez ünnepélyes nyilatkozat csupán.
- Az alaptörvény (ha alkotmányos keretek között létezne) R. cikke a saját preambulumát jogszabályi szintre emelte. Ha ismernéd az alaptörvényt, akkor ezt a megjegyzést nem tetted volna. Egyébként alaphelyzetben és normál körülmények között valóban így kellene lennie, de egy fidesz alatt semmi sem normális. Miért pont ez lenne az?

6. A 34. § (3) nem csak az alkotmánymódosításra vonatkozik, hanem "az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához" is, s ezek egyike éppen az új alkotmány elfogadása.
- Az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatala nem jelenti új Alkotmány megalkotását.

7. A 4. módosításnál jogilag csak annyi történt, hogy a korábban különálló átmeneti rendelkezéseket beemelték magában az alkotmányba. Jogi hatás szempontjából ez nem jelentett változást.
- Ahogy már mondtam: az alaptörvény nem volt része az Alkotmánynak. Nem is emelték bele. nem is alkotmányos rangú volt az átmeneti rendelkezések. És mindezeken felül az átmeneti rendelkezéseket az Alkotmánybíróság meg is semmisítette, mivel az abban foglaltak nem átmeneti rendelkezések voltak.

Matt!