Regisztráció Blogot indítok
Adatok
netke

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.07.26. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Dr. Tucc Önismereti gyakorlat az evésről 2009.09.15 11:55:00
Ahol étkezem, és van hölgytársaságom, szóba kerül. A szebb, a legszebb is közülünk fogyókúrázik. Az biztos, hogy a szépségideálnak való megfelelés az elsődleges cél. De az ember nem egy doboz; hogy beteszel bele egy célt, észleli, és utána a nap hátra lévő részében…..
netke 2009.09.20 16:22:25
Sokat olvasgattam mostanában erről a kérdésről. Legmesszebb a német orvosok jutottak ebben a kérdésben. Rájöttek, hogy gyógyszerekkel nem lehet segíteni a lefogyást. Az emberi test komplex szerkezet és ha egyik oldalról hatnak az éhségérzetre, akkor a szervezet egy másik oldalon gondoskodik arról, hogy a testsúlyt, amit elért megtartsa. Minden fogyókúráért bosszút áll. Egyik módja a testsúly kontrollálásának, ha nem hizunk el. Ahogy felszedtünk 2-3 kilót, azonnal reagálni kell rá. Aki sokat szedett fel, az biztos lehet abban, hogy minden fogyókurának hízás lesz a vége.A zsirszövet egy hormont termel, ami követeli a magáét és lehet bármennyire erős valakinek az akaratereje, bizony ez annál is erősebb. Társakkal sikerülhet, ha az a társ odafigyel, segit, meggyőz, szeretettel hat a másikra. Minden fogyókúrázó olyan, mint egy ember, aki épp egy kábitószerről szokik le. Ideges, kötekedős, szidja azt, aki beleszól a dolgába. Ehhez bizony nagyon nagyon jó társnak kell lennie a segitőnek. Nekem annak idején a lányom segített. Szeretettel, aggódással, törődéssel, kedvesen. Igy lehet, vagy fizikai erőfeszítéssel. Torna, edzés, vagy fizikai munka, a lényeg, hogy a testnek el kelljen égetnie a feleslegesen felhalmozott zsirt. Ez azonban lassú és nagyon fárasztó. Ehhez is segítség kell, csak ehhez kissé kevesebb.
Dr. Tucc Majd le kell vágni egyszer, addig kéregessen időpontot, nem csinálunk semmit... 2009.09.11 11:27:12
A levelet - szokásunktól eltérően - nem vágjuk meg. Így teljes. Teljes meséje egy embernek, betegségének és annak, amit ő az egészségügyben tapasztalt. "Az ember, amig egészséges el sem tudja képzelni micsoda kálváriát kell megjárnia betegként. Jó állampolgárhoz híven…..
netke 2009.09.11 22:25:01
Nos, az orvosokról én csak annyit jegyeznék meg, hogy én a magam részéről még se éhező, se hajléktalan, se szegénynek nevezhető orvost nem láttam. Megette a fene, ha mindenki azt mondja, nem fizetnek eleget, nem dolgozom. Letette a nagyesküt, igenis, kutya kötelessége lelkiismeretesen dolgozni. Amikor az ember pályát választ még ott van előtte a lehetőség. Anyagi okokból választom, vagy hivatástudatból. Sok olyan ember van, aki bár nem fizetik meg, mégis lelkesen főzi az ebédet a konyhán, vagy varrja a ruhát, vagy tanitja a gyereket, végzi a dolgát és büszke arra, ha sikeres és eredményes. Valamiért az orvosoknál mindig ott van, hogy a meg nem fizetett orvos közönyös. Hát ne legyen az! Legyen szakmája elhívatott, sikeres dolgozója és akkor talán jobban meg lesz fizetve, ha másképp nem erkölcsileg. Rá van bizva az ember élete, a beteg bizalommal fordul hozzá és elvárja, hogy foglalkozzanak vele. Jó lenne már, ha ők sem azt lesnék, hogy hogyan lehet minél több pénzt kicsikarni, hanem a szakmai sikereket hajszolnák.
netke 2009.09.15 20:29:58
Liriell! Szerintem nagyon is igazad van. Az orvosok is csak azon tudnak segíteni, aki magán is akar, aki foglalkozik a saját problémájával. Azt azonban még elmondanám, hogy a másik orvoshoz megyek dolog nem mindig jön be. Tapasztalatból tudom, hogy ha ugyanazzal a dologgal másik orvoshoz fordulok az mást fog javasolni és mondani. Ha megemlited neki, hogy már voltál egy orvosnál és az ezt meg ezt mondta, akkor az éppen aktuális orvos elmondja a másikat mindennek, hogy mennyire nem ért hozzá és direkt is mást javasol. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy mi is van. Miért áskálódnak egymás ellen az orvosok. Legutóbb általános kivizsgáláson vettem részt. A belgyógyász rákérdezett ki a háziorvosom, majd közölte, hogy ja, az mindig gyenge gyógyszereket ir fel, majd ő ir másikat. Nekem ez egyáltalán nem növeli az orvosokba vetett bizalmam.
Dr. Tucc Anya és iskola konfliktusa a nevelés mikéntjéről 2009.09.08 12:55:00
Olvasói levél. Megtetszett, mert érdekes kérdést boncolgat a szülők-iskola-nevelés-állami nevelési- és pszichológiai rendszer tekintetében. Ki a felelős a nevelésért, hogyan szólhat bele egy szülő, mit tehet, ha nem ért egyet az állami nevelde jutalmazási és büntetési…..
netke 2009.09.08 15:05:21
Nos, én amondó vagyok, hogy egy vélemény nem vélemény. Mindennek két oldala van. Lehet, hogy a pedagógusok kifogták azt a gyermeket, de lehet, hogy valóban gond van vele. A pedagógia nem egy egzakt tudomány. Nem egyforma minden gyermek, igy nevelni sem egyformán kell. Azt gondolom ilyenkor valóban a másik iskola a megoldás. Ha az anyuka nem működik együtt a nevelővel, háborog, haragszik, indulatos, az sem neki, sem a nevelőknek, sem a gyermeknek nem jó. Legjobb mindig az összedolgozás, az együtt gondolkodás. Egy szülő és egy pedagógus ha összefog sokféle problémát meg tud oldani. Sokszor ott vész el a gyermek, hogy otthon azt hallja: "ne is hallgas rá kisfiam, nem jó az a tanár" Ilyenkor a szülő saját maga alatt vágja a fát, mert mutat egy kibúvót a gyereknek a felelősség alól és mindenki higyge el, a gyerek él is ezzel a lehetőséggel. Én voltam már szülő is és pedagógus is. Tudom, hogy egy környezet változás segithet egy gyereken, de azt is, hogy néha épp ez árt. Volt olyan szülő, aki dacos volt és kikérte magának és volt olyan is, aki meghallgatott és elmondta, hogy miben ért egyet és miben nem. Szerintem a konfliktus helyzeteket kezelni kell és nem elfutni előlük. A tagadás is egy elfutás, mégha ezt is tagadjuk, de ebben egy pszichológus véleményét is szívesen meghallgatnám. Egy biztos. Nem vagyunk tökéletesek, sem mint szülők, sem mint pedagógusok és legkevésbé tökéletes a gyermek. Kialakulófélben van a személyisége és ez közös felelősségünk.
netke 2009.09.11 22:34:03
Mint már irtam a gyerekek sem egyformák. Néhány típusu gyermek kudarcként éli meg, ha más közösségbe kerül. Pláne, ha ez párszor megismétlődik. Egyrészt nem akar barátkozni, mert ugyis elvesziti a barátot, másrészt egyre jobban retteg attól, hogy nem fog tudni beilleszkedni egy zárt és már kiforrott közösségbe. Vigyázni kell, mert a gyerekek más struktúrákban gondolkodnak, mint a felnőttek. Fiuknak nagy szenvedés egy új közösség, mert ott már felépült hierarchia van és a többiek nagyon védik a kiharcolt helyüket, rangsorokat. A lányoknál pedig a szépségfaktor amit ellenőriznek egymáson és ha bizony veszélyt jelent az új lány, akkor meg tudják keseriteni az életét. Persze, mint irtam személyiség kérdése. Az a gyermek, aki szereti a kihívásokat, aki inkább közösségi lény, az gyorsan beilleszkedik, minden probléma nélkül, de sajnos akadnak gátlásosabb, zárkózottab, érzékenyebb gyerekek, akiknek sokféle gondot jelent egy új közösség. Vannak tapasztalataim iylenek is, olyanok is. Láttam már siró új lányt és szenvedő új fiút is. Megpróbálják maguk megoldani ezeket a problémákat, de ezek a megoldások általában nem jó irányban fejlesztik a szeméályiségüket. Rossz utakra tévednek, rossz társaságba keverednek.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása