Adatok
12szer
1 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Vagy a magyar liberális gondolat képviseletének már csak egy új szervezet, egy új liberális párt adhat csak esélyt? Ez a kérdés foglalkoztat sokunkat egyre erősebben. Amikor az európai parlamenti választást követő napokban megfogalmaztuk, majd közzétettük a szabadságról és…..
Ebben a dolgozatban nem szeretnék a viszonylagosság bűnébe esni, egyszer sem fogom mondani, hogy igen de… Következetesen és szigorúan arról írok, amit rossznak vélek, és nem arról, hogy ahhoz képest … milyen. Félre az önsajnálattal! Ha olvasmányaimra,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Elnézést, ha próbára teszem türelmeteket.
Egy liberális, tudományosan nehezen igazolható, gondolatai.
Ebben a dolgozatban nem szeretnék a viszonylagosság bűnébe esni, egyszer sem fogom mondani, hogy igen de… Következetesen és szigorúan arról írok, amit rossznak vélek, és nem arról, hogy ahhoz képest … milyen.
Félre az önsajnálattal!
Ha olvasmányaimra, például a Gilgames eposzra, a Bibliára vagy a Népszabadság sok ezer számára gondolok, akkor elmondhatom, hogy helyzet mindig volt és, hogy leginkább aggasztó. Virág et. szavaival: „… a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”. Ebből az évezredek óta „fokozódó” helyzetből, annyit kiokoskodtam, hogy a közösségek, az egyének nem nehézségeikben, hanem inkább az arra adott válaszaikban (tetteikben) különböznek egymástól.
A nemzetközi helyzet (ami fokozódik)
A világ (benne Magyarország) valamilyen hitelválságnak nevezett izétől szenved, amit –állítólag- a pénzügyi (és kormányzati) szervezetek mohósága okozott. Engem, aki nem vagyok közgazdász, a fedezetlen váltó kibocsátására emlékeztet a dolog. Nem hiszem, hogy a „fedezetlen váltót” Magyarországról bocsátották ki, és azt sem, hogy a válságot mi fogjuk megoldani. A következmények mégis kíméletlenül érintenek, olyan ez mind az árvíz: Nem mi hoztuk az égi áldást, mégis meg kell küzdenünk vele.
Azzal egyetértek, hogy célszerű a pénzügyi válságot gazdasági szakemberek bevonásával kezelni, és ha a politika csak pénzügyi válságkezelésről szólna, akkor egyetértenék a „szakértői kormány” gondolatával, mivel a politika nem erről szól ezért határozottan nem.
Továris konyec, avagy a fürdővízzel együtt a gyereket...
Az elmúlt húsz év története lényegében sikeres kísérletek sorozata arra, hogy ismét a hárommillió koldus országává váljunk.
Első lépésként meglévő piacainkat, a vidék termelési kultúráját számoltuk fel. Valamilyen illúzió miatt és nem kevés kényszerből teljesen nyitottá, védtelenné tettük a nemzetközi nagytőkével szemben a magyar gazdaságot. Ebben az időszakban a rendszerváltó országok közül hozzánk áramlott leginkább a tőke, hozva magával áldást és átkot. Az áldást nem tudtuk megosztani, az átoktól ma is szenvedünk.
A rendszerváltás rendellenességei miatt az egyéni és közösségi érdekérvényesítés lehetősége beszűkült. Ma a verseny szabadsága helyett a szabad verseny érvényesül, melyben mindig az erősek, sőt az erősek versenykorlátozó szövetsége győz a gyengék és kisebb gazdasági erővel rendelkezők felett, ahol a multinacionális vállalkozások, a bankok foglya a politika, a média és kiszolgáltatottja nagyszámú mikró, kis és középvállalkozás valamint magánszemélyek tömege.
Mára a munkavállalók szervezkedése gyakorlatilag megszűnt, a fogyasztók kiszolgáltatottsága jelentős.
A falvak népe a legszegényebb
A falvak termelésből és fogyasztásból egyaránt kizárt lakói termelő eszközök, munka, föld és termelési kultúra nélkül, a színvonalas oktatástól, egészségügyi ellátástól megfosztva élnek. A még talpon lévő gazdálkodóknak nincsenek értékesítési, beszerzési szervezeteik, jelentős adminisztrációs terhekkel, magas költségen termelnek, költségeikhez képest nyomott áron értékesítenek, áraikkal Magyarországon és az unióban is versenyképtelenek.
A jog
Megingott a jogbiztonság, nincs jogegyenlőség. A folyamatos törvénymódosítások kikezdték a törvény tekintélyét, nehezítik a jogkövető magatartást, növelik a jogi kiszolgáltatottságot, lehetővé teszik a törvény alóli kibúvást.
A hatalmi ágak függetlensége.
A bíróságok, az ügyészség az alkotmánybíróság függetlenségüket megtartva a politika szereplőivé váltak. Legalábbis ügyeikhez való hozzáállásból bennem, az avatatlanban ilyen érzéseket keltenek. Másrészt a bírósági perek korlátlanul elhúzhatók, gyakori az egymásnak ellentmondó, vagy előítéletes határozat. Néha úgy tűnik, hogy ezen szervezetek nemcsak a politikától, hanem a társadalomtól is függetlenek, legalábbis társadalmi ellenőrzésük nincs. Az őket érő kritikákat, mint politikai beavatkozást utasítják vissza.
A rendőrség
A rendőrség, szegényellenes (ezen belül cigányellenes). A bűnüldözés nem lép túl a kis halakon. Nem ismertek az olajszőkítés milliárdosai, a fém tolvajok orgazdái, a borhamisítók, és a lakásmaffia meggazdagodott csibészei. Az ellenük fellépni próbáló rendőrök ilyen-olyan módon eltűnnek. Joszip Tot, és Kaja Ibrahim nevének említése könnyen rágalmazási pert eredményezhet, az egészségügyben működő hálapénz-maffiáról szólni nem lehet, hálapénzből felhalmozott vagyonok vizsgálata szóba sem kerül. A cigánybűnözés lassan polgárjogot nyerő fogalma ártatlan százezreket bélyegez meg.
A parlament és politika
A közvélemény előtt tekintélyét veszített parlament folyamatosan az alkotmányos mulasztás állapotában van, a pártok közötti kapcsolatok a konszenzus, a kompromisszum teljes hiányával és a konfliktus totálissá válásával jellemezhetők. A pártfinanszírozás, a párt pénzek forrása és felhasználása nem átlátható. A parlamenten kívüli pártok politikai lehetősége kicsi.
Megjelentek szélsőséges, félkatonai szervezetek, melyek szervezésében, integrálásában jeleskedő párt nagy (a rendszerváltás óta parlamenten kívüli pártként példátlanul nagy) politikai sikert ért el.
A vidéki önkormányzatokban a szegénység elleni politika mára szegényellenes politikává vált. Az elesettekkel szembeni szolidaritás hiánya nemcsak rájuk, hanem a falvakban tekintélyes befolyású egyházakra is jellemző.
Köztársasági elnökünk magatartása megosztó, pártos. Állami ünnepeinktől látványosan távol tartja magát, kirekesztő megnyilvánulásokkal szemben inkább megengedő, mint tiltó.
A családvédelem
A családvédelem lehetősége kicsi, gyakorlata lehangoló.
A fogyasztóvédelem, „belső ellenőrzés”
A fogyasztóvédelem, az ellenőrzéssel megbízott kormányhivatalok, az autonóm jogállású központi államigazgatási szervek, a parlamenti ellenőrzés szerveinek működése erőtlen, a bandákba tömörült multinacionális szervezeteknek és a parlamenti pártoknak kiszolgáltatott.
A társadalom
A társadalom politikai erővonalak mentén megosztott, vagy politikaellenes, a szalon rasszista, szegény-, és cigányellenes megnyilvánulásokat nem utasítja vissza, érzésem szerint idegenellenes, és szolidan homofób.
A visegrádi országokon belüli összehasonlításban a lakosság jövedelmi helyzete kifejezetten romlik. Nálunk valamikor rosszabb helyzetben lévő Szlovákia, Lengyelország lakosságának életszínvonala magasabb. Az alacsonyabb jövedelmek mellett egyes rétegek közötti jövedelmi különbségek nagyok. Magas a munkajövedelemmel (szerintem munkajövedelmet kapnak a nyugdíjasok és a munkanélküli ellátásban részesülők is, hisz munkával teremtették meg ennek fedezetét) nem rendelkezők száma, jelentős tömegek idényjellegű vagy alkalmi feketemunkából élnek, számos család számára pénzforrást csak az idősek nyugdíja, a családi pótlék és a segély jelent.
Kiútkeresés
A parlamenten kívüli pártok lehetőségeiről írtam, az-az egy, a szürkeségből kiemelkedő, és parlamentbe rövidesen bejutó párt nem igazán megnyugtató kivétel.
Az MSZP megalkuvó, határozatlan az általam igenlésre méltó kezdeményezéseiben is az. Ígéretes próbálkozásai gyakran gyámoltalansága miatt úgy fulladnak kudarcba, hogy közben másutt jó megoldásként működnek. Az MSZP a nagytőkétől várja a csodát és ebben az SZDSZ-hez hasonlóan naiv, vagy ami rosszabb a multik pénzelt kiszolgálója.
A FIDESZ és szatelitjei saját hatalomvágyuk áldozatai. Gyűlöletre alapozott politikájuk termelte ki félelmetes rokonukat, akiről még a FIDESZ vezetés nem döntötte el, hogy ellenség vagy barát. Miközben nem tudjuk, milyen szörnyű szövetségeket tartalmaz a jövő, úgy tűnik, hogy a FIDESZ kétharmados ámokfutását csak ez a párt akadályozhatja meg.
MDF, SzDSz, a legnagyobb törpék. Kétségbe esve küzdenek, már érzik a parlamenten kívüli pártok esélytelenségét, a lassú elmúlást.
Az MDF tehetséges elnöke a jobboldal kereszt tűzével dacolva, tagságával politikai irányváltását próbálja elfogadtatni. Ezen a damaszkuszi úton járva átmeneti sikere ellenére pártjának jövője bizonytalan. Politikai sikerként a „haláladó” eltörlése, üzenetként a középosztály támogatása nem tűnik kiútmutatónak. Bokros gazdasági kérdésekben már bizonyított, de mint fent jeleztem a kiút nem gazdasági, mint ahogy nehézségeink zöme sem az.
Ebben a helyzetben szövetségből elégtelenre vizsgázott, mindentudásának hitétől arrogáns SzDSz liberalizmusa olyan mind a herélt férfi szerelme. A szép szavakat nem követik tettek.
Tettekre szükség lenne.
Méghozzá liberális tettekre. Olyanokra, amelyek a mostani szabad verseny helyett megteremtik a verseny szabadságát; ahol a tehetség kibontakozhat egy szegregációtól mentes oktatásban, és a minden vállalkozás számára egyenlő esélyt adó gazdasági életben; ahol az erősek túlkapásai ellen védelmet élvez a gyenge, legyen magánszemély, vagy vállalkozás; és ahol az egyoldalú szerződéskötés törvénybe ütköző cselekedet, és a legnagyobb szolgáltató sem képes versenykorlátozó magatartásra, gazdasági erőfölényének érvényesítésére. Ahol még a bankok is… Legyen ez egy befejezetlen mondat.
Olyan liberális tettekre lenne szükség, ahol az uniós pályázatokon szerezhető pénzek nem az erős vállalkozások helyzetét javítja, tovább rontva a verseny szabadságát, hanem a leszakadók, különösen a leszakadó térségek felzárkózását segíti elő; ahol a jog és jogbiztonság nem válik ügyeskedők martalékává.
Egyáltalán olyan tettekre lenne szükség, amelyek nyomán létrejövő országban megférnek egymás mellett kultúrák, vallások, nem sérülnek nők, gyermekek jogai, ahol az éhség elleni küzdelem nagyobb dicsőséget élvez, mind az éhezők elleni harc.
Csakis olyan állam lehet liberális (és gazdag), amelyik polgárai között kiegyenlíti az esélyeket.
Mindezek tudatában és a kiútra adható jó válaszok reményében csatlakoztam a SzDSz néhány prominensének felhívásához (szabadsagszolidaritas). Egyetértek azzal, hogy „…az önsorsrontó magyar demokráciának szüksége lenne egy erős, hiteles liberális pártra”