Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Székely Melinda

2 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„A legszerényebb számítások szerint India, Kína és Arábia 100 millió sestertiust visz el a birodalmunktól minden évben – ennyibe kerülnek nekünk a luxuscikkek és az asszonyaink!” – sóhajtott fel a Kr. u. 1. század derekán az idősebb Plinius. A bejegyzés…..
Székely Melinda 2009.10.12 08:42:23
@bucsin: A bevágott érmékről: nem gondolom, hogy ilyen drasztikus módon vizsgálták volna az érméket.
Egy indiai ókori forrás szerint az indiai pénzváltó igen képzett volt: megnézi az érmét, meghallgatja a csörgését, megszagolja, megízleli, leméri a súlyát, és pontosan tud mindent.
Az egyszerű falusiak persze nem tudták ezeket, szenvedtek is a csalóktól, de hozzájuk nem kerülhettek az értékes római arany és ezüst érmék.
Székely Melinda 2009.10.14 09:40:24
@bucsin: Jogos a felvetés, de csak Rómára igaz.
Indiában különböző korú, eredetű, alapanyagú érmék voltak használatban, kezdve a kagylópénzektől. Ott tényleg lehetett szaga a pénznek.
Plinius leírja, hogy amikor egy római Taprobané szigetére vetődött, az ottani király csodálattal bámulta a nála lévő egységes, azonos súlyú denariusokat, ez ott elképzelhetetlen volt.
Székely Melinda 2009.10.12 08:31:26
@bucsin: Köszönöm.
A lapis lazuli legfontosabb lelőhelye valóban a mai Afganisztán területe már 5000 év óta. Ez a terület időnként indiai uralkodók alá tartozott (pl. Maurja-dinasztia időszaka).
A felsorolt árucikkek közül nem mind származik egyébként Indiából. Sok fűszert pl. a Hátsó-indiai-szigetekről szállítottak Indiába, és innen kerültek Rómába. A nyugatiak az ókorban Indiát ismerik, ezeket indiai termékeknek tartják.
Igen, valóban szép hagyomány a különböző kultúrákban a nő bűnössége.
Amikor évekkel ezelőtt az ókori Róma és India közötti kereskedelem témájával kezdtem foglalkozni, volt, aki ironikusan megjegyezte, hogy ez „jó” téma, mivel ilyen nyilvánvalóan nem létezett. Az ókori szerzők valóban csak apró utalásokat tesznek a távoli Indiára: a…..
Székely Melinda 2009.08.09 08:07:43
@buvarkund:
Folytatom. Van, aki úgy gondolja, hogy nem is Taprobanéra, hanem inkább Szumátra szigetére vonatkozik inkább a leírás.
Székely Melinda 2009.08.09 08:17:53
@Gyagilev: Horatius sem értette... :)
Több versében írja, hogy "istentelen" dolog "deszkán" a nyílt tengerre, a viharos szélbe merészkedni.
A források és a hajóroncsok alapján tudjuk, hogy sok hajós és kereskedő vesztette életét a tengeren a teljes rakománnyal együtt elsüllyedve.
Székely Melinda 2009.08.10 17:43:02
@buvarkund: Nagyon köszönöm az alapos és érdekes leírását. Érthetően ír még a bonyolultabb kérdésekről is.

Foglalkoztat engem is a "vélhetően le nem jegyzett, hajós dinasztiák között öröklődő titkok" kérdése.
A hajósok és a kereskedők nagy tapasztalattal és gyakorlati tudással rendelkeztek, de a céljuk a haszonszerzés és a gazdagodás volt, nem a tudás széleskörű terjesztése.
Ezért a tudósok megvetették őket, megbízhatatlannak tartották az információikat - jogosan.
Viszont sajnálatosan hiányzik a római századok irodalmából az ő tapasztalaton alapuló tudásuk pl. a távoli kelet földrajzi viszonyairól.
Ez a bejegyzés az első fejezete Caius Cornelius Gallusról szóló kétrészes sorozatunknak. Karikásostor kolléga írta, a Sírásók naplója nevű régészblog oszlopos tagja. Ebben az első részben Gallus politikai pályafutását, s e pályafutás különleges tárgyi emlékeit -…..
Székely Melinda 2009.07.30 11:46:06
@G.d.Magister: Nekem megvan a könyv :) A szerzőtől kaptam ajándékba.
Székely Melinda 2009.08.01 21:20:18
@Loge: Üdvözlöm! Éppen én is olaszt akartam fordítani.
Nem aprózzák el Észak-Rajna–Vesztfáliában a teutoburgi ütközet kétezer éves évfordulóját, amelynek során a germán törzsek Arminius herceg vezetésével Augustus császár három teljes legioját semmisítették meg egy hatalmas, több napos rajtaütésben. A Birodalom,…..
Székely Melinda 2009.07.01 14:16:03
Székely Melinda: Calamitas atrocissima (Teutoburgi-erdő, Kr. u. 9) AETAS 2001/2. 5-14.

A hiányzó 10. oldal:

Szekereik nagy részét és minden olyan felszerelést, amire nem volt feltétlenül szükségük, elégették. A következő napon rendezettebb, zártabb, védekezésre alkalmasabb rendben vonultak tovább. Amíg nyílt terepen haladtak, kedvezőbbek voltak a viszonyok a védekezéshez, de amikor újra erdős vidékre értek, azonnal folytatódtak a germán támadások. A légiók súlyos veszteségeket szenvedtek ezen a napon. Éjszaka táborépítés nélkül próbáltak meg továbbjutni. Hatalmas vihar tört ki, erős szél fújt. A zuhogó eső a talajt nehezen járhatóvá tette, a római fegyverek bevethetőségét és működtetését pedig nagymértékben korlátozta. A könnyűfegyverzetű germánok ezalatt megszakítás nélkül folytatták támadásaikat a vonuló had ellen. A római sereg valószínűleg a Wiehengebirge északi peremén át haladt nyugati irányba. Ezen a szakaszon egy szűk átkelő volt a 169 m magas Kalkrieser Berg és az attól északra fekvő nagy mocsár között. A szoros körülbelül 1 km hosszú volt, és elég szélesnek tűnhetett a sereg számára, de valójában a talaj mocsaras, ingoványos volt, kis folyások szabdalták át, és a területet cserjés nőtte be. Ezen a helyen várta a több germán törzs csapataival megerősített cheruscus sereg Arminius vezetésével a rómaiakat. A germán vezérnek sikerült megnyernie a bructerek, angrivariusok, marsusok és chattusok vezetőit a felkelésben való részvételhez. Ez volt az első eset, hogy különböző germán törzsek összefogtak a rómaiak ellen. Maroboduust, a legerősebb és ebben a korban legszervezettebb germán törzs, a markomannok vezetőjét viszont Arminius nem tudta maga mellé állítani. Arminius naprakészen ismerte a római sereg állapotát, helyzetét, hadmozdulatait, kitűnően felhasználta a római hadművészetben és fegyvertechnikában való jártasságát. A pontos helyismeret alapján a germán harcmodort alkalmazva alapos előkészítés után intézett meglepetésszerű támadást. Egy olyan szűk helyre kényszerítette a rómaiakat, ahol nem tudtak a jól bevált csatarendjükbe felfejlődni. A germánok ügyesen csapdát állítottak, ők diktálták a küzdelem idejét és helyét is. Előre elkészítettek egy 400 m hosszú földfalat, amely védelmet nyújtott számukra, és amely mögött csatarendbe álltak. Lejtőn lefelé harcolva rontottak a rómaiakra. Az addigi sikerek hatására és a zsákmány reményében újabb germán csapatok is csatlakoztak a támadókhoz.
Székely Melinda 2009.07.01 14:18:20
És a hiányzó jegyzetek:
Cass. Dio 56, 20, 2
Wolters 52.
Cass. Dio 56, 21
Wolters 52.
Arminius gondosan előkészítve a csatát az időjárási viszonyokat is számba vette. Vihar ugyan nyáron is előfordulhatott, de az esős időjárás ősszel igen gyakori ezen a vidéken (Schmidt 107-108). Ezért Varust valószínűleg hosszabb ideig a nyári táborban tartóztatták (Vell. 2, 117, 4).
Íjaik, nyilaik, pajzsaik átáztak (Cass. Dio 56, 21).
Cass. Dio 56, 21
A csata pontos helyszínéről a mai napig folyik a vita. 1987-ben W. Schlüter archeológus és J. A. S. Clunn angol tiszt – Th. Mommsen elméletét figyelembe véve – Kalkriese közelében folytatott ásatásokat korszerű fémkereső felszerelést használva. Rövid idő alatt jelentős éremleletet találtak, amelyek közül egyik sem későbbi Kr. u. 9-nél. Ezután csatára utaló leletekre, katonai felszerelésre, és ruhatartozékokra bukkantak. Megállapították, hogy az ásatások során feltárt régészeti leletek és a történetírók által leírt csatahelyszín mind elhelyezkedését, mind nagyságát, mind jellegét, mind pedig korát tekintve megfelel a teutoburgi katasztrófa színhelyének. Lásd: Schlüter, W.: Archäologische Zeugnisse zur Varusschlacht? Untersuchungen in der Kalkrieser-Niewedder Senke bei Osnabrück. Germania 70 (1992) 307-402.; Schlüter, W. – Wiegels, W.: Rom, Germanien und die Ausgrabungen von Kalkriese. Osnabrück 1999. Wolters viszont azt állítja, hogy bár vitathatatlan, hogy a helyszínen egy korabeli germán-római csata nyomait találták meg, de minden kétséget kizáró lelet nincs, ami azt bizonyítaná, hogy valóban a teutoburgi csata, és nem egy másik összecsapás helyére bukkantak (Wolters 53-54).
„inclusus silvis, paludibus, insidiis” (Vell. 2, 119, 2). Timpe feltételezi, hogy Arminius azt a római iskolázottságú cheruscus segédcsapatot vezette Varus ellen, amely Kr. u. 7-8-ban a pannon területen kialakult felkelés leverésében részt vett Arminius vezetése alatt (Timpe 38, 49).
Bengtson 1981. 90.
Székely Melinda 2009.07.02 12:46:13
@sapuh: Timpe hipotézise, hogy a cheruscus segédcsapat részt vett Arminius vezetése alatt a pannon-dalmata felkelésben és a Teutoburgi-csatában is (Timpe, Dieter: Arminius-Studien, Heidelberg 1970, 38, 49.).
Arminius részvétele a pannon-illyr területen már korábban felmerült nézet, a feltételezések szerint Kr. u. 7-8-ban vehetett részt római szolgálatban a felkelés leverésében, utána került vissza Germaniába.
Velleius mondatai erősítik ezt a feltevést: „adsiduus militiae nostrae prioris comes”;
„opprimi posse Romanos et dicit et persuadet” – személyes tapasztalatra utal;
az opprimere jelentése lehet legyőzni, meglepni, rajtaütni (Vell. Pat. 2, 118, 3.).