Regisztráció Blogot indítok
Adatok
The Man Who Laughs

132 bejegyzést írt és 690 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Először megették a terményt, ezért megpróbáltuk kiéheztetni őket. Nem volt elég. Visszatértek, és most már nem a káposztánk kell nekik, hanem mi magunk! Meg lehet állítani a terrort? A terrort, ami cuki, szőrös, pufók nyuszikák képében tör rá az álmos, amerikai…..
Smoking Barrels Mi / Us (2019) 2019.04.12 18:00:00
Annak ellenére, hogy a Mi nem olyan kiforrott és kompakt alkotás, mint amilyen Tűnj el! volt, ki merem jelenteni, hogy ha így folytatja, akkor Jordan Peele simán korunk John Carpenterjévé vagy Wes Cravenjévé válhat...
Az algíri csata csak űrlényekkel. Jól hangzó koncepció. Kár, hogy Rupert Wyatt nem mert (vagy nem tudott) teljesen beleállni a téma kényesebb részeibe is...
Smoking Barrels Shazam! (2019) 2019.04.11 12:00:00
Az eredeti Marvel kapitány, akinek képregény eladásai a negyvenes években még az Acélemberét is túlszárnyalták, Shazam végre megtalálta az utat a mozivászonra is (persze ha csak nem számítjuk az 1941-es sorozatát), elhozva ezzel a DCEU eddigi legszerethetőbb és legjobban összerakott filmjét...
Trashnevelés Békaváros 2019.04.03 14:00:00
Hell Comes to Frogtown. Talán a legtökösebb és figyelemfelkeltőbb cím, amit csak adni lehet egy 80-as évekbeli Mad Max koppintásnak. Minden benne van, amit tudni érdemes a filmről: adott egy elképesztően menő hangzású névvel megáldott szupermacsó főhős (Sam Hell szerepében Roddy…..
Sziasztok. A Filmbarátok Podcastben már megemlítettem, de a rend kedvéért ide is kiírom, nehogy valaki keresse majd hajnalban.Idén jó 20 év után először nem fogom nézni az Oscar gálát és egy 2011 óta fennálló hagyományt szakítok meg ezzel, mert azóta csináltam mindig az élőblogolást is. Mindig…..
The Man Who Laughs 2019.02.25 01:00:01
Abszolút érthető

Én eddig életem során kétszer követtem élőben az Oscar díjátadót. Mind a kétszer közösségi nézés keretében, másként el sem tudom képzelni, hogy lekössön. Ám másnap azért gyakran feljártam ide, utólag végig pörgetve a "streamet" és a kommentárokat is sokszor érdekes volt látni, hogy milyen lehetett a hangulat este.

Az Oscarral az a baj, hogy hatalmasra duzzadt, és látható identitásválságában nem tudja eldönteni, hogy mi akar lenni.

Noha a presztízse nem olyan, mint régen tagadhatatlanul még mindig ez a filmes díj, amire mindenki figyel. Ez jut el a legtöbb emberhez, ez az ami egyaránt érdekli a szakmát, a stúdiókat és a legszélesebb közönséget is.

Ám, amióta van Oscar sokat változott a világ, sokkal diverzifikáltabb és sokszínűbb lett a filmkészítés is, amivel nem volt képes lépést tartani a gála. Emiatt jelent meg ugye a pejoratív "tipikusan Oscar film" megjelölés, mert az évtizedek során leszűkült, kiszámíthatóvá vált a Filmakadémia ízlése.

Életrajzi filmek, zenés filmek, giccsesc/minden szempontból szuper-poll korrekt drámák, olyan rasszizmusról szóló filmek, amelyek a fehér nézőknek sem kényelmetlenek...

Egyértelművé vált, hogy az Oscar már nem az év legjobb filmjeiről szólt, hanem egy bizonyos réteg (Az Akadémia szavazók) kedvenceiről. Hiszen a kisebb független alkotásoknak, legyen bármennyire is jók, azért nem sok esélye van/volt eddig sem, hiszen a lobbi erő mindig sokkal többet nyomott latba. (Azért ha az ember visszanézi a nyerteseket jól megdöbben, hogy mennyi olyan középszerű "legjobb film" van, amiről azóta egyáltalán nem beszélünk, míg sok csak jelölésig - Pl Scorsese klasszikusai - vagy addig sem (Hitchcocok) jutott film pedig ma már megkerülhetetlen hivatkozási alap.

Az elmúlt években több kevesebb sikerrel ezen akar(t) változtatni az Akadémia, de teljesen maga sem tudja, hogy milyen irányban.

Hiszen jó megoldás a "begyöpösödöttség" legyőzésére és a "tipikus oscar-bait" filmek kizárására az lehet, ha frissítik az akadémia tagjait mindenféle rasszból, nemből kikerülő, de legfőképp FIATAL, izgalmas nézőpontú filmesekkel. Na, de ha ők behozzák a saját ízlésüket, akkor már megváltozik az Oscarra jelölt filmek összetétele, ami meg lehet hogy sokaknak nem tetszik.

És talán épp ez a baj, hogy az Oscar mindenkinek meg akar felelni, hogy a legnagyobb maradjon, de mindenkinek soha nem lehet megfelelni. Persze muszáj változnia, reagálnia kell az idők és a filmek változására, de el kell fogadni, azt, hogy az internet korábban egészen valószínű - tekintve az esemény mértékét - hogy most már sosem lesz botránymentes gála.

" A 3 órás limitet sem értem. Ha egy show tényleg jó (...) lehet tőlem 5 óra is, mert szórakoztat."

Na ez remek példa arra, hogy az Oscar szervezői nem tudják, hogy kinek kéne megfelelni. Ugyan sokan kárhoztatták mindig is a gálát mert túl hosszú (én is részben ezért nem nézem, bár ha nálunk is vasárnap délután lenne, lehet ez nem zavarna annyira), de érzésem szerint, akik eddig nézték és szerették a gálát, azok épp a monumentalitása az esemény jelege miatt nézték. Akiknek 4 óra túl hosszú volt, azoknak 3,5 is az lesz.

" közösség minden évben nyilvánvalóvá teszi mit akar."

De épp ez is a probléma: ma már túl sok a hangos vélemény. Valakik rövidebb Oscart akarnak, akkor jön a döntés: 3 órás lesz max. Na, de ezen meg sokan fanyalognak.

Teszem hozzá a lehető legnagyobb baromság volt a díjátadókból húzni, amikor épp a filmünnepe lenne ( engem az is zavart, hogy az Életmű díjakat sem élőben adják át.)

Főleg, hogy csomóan több kategóriát akarnak, pl.: a kaszkadőröknek (elnézve egy Mad Max 4-et/M:I 6-ot) is simán járhatna.

Nem vagyok az ellen, hogy populárisabb filmek is legyenek a legjobb filmek között, viszont nem szabadna az Oscarnak sem "a legnépszerűbb filmek versenyévé" válnia, hisz arra van már verseny: a box office.

A Mad Max szerintem abszolút jogosan volt a főkategóriában, de például a Martian jelölése a mai napig totál érthetetlen számomra, azt még - a Black Panthernél felhozott - társadalmi mondanivalója sem indokolta.

A mostani felhozatal sokszínű: van tipikusabb Oscar film (a zenések, Green Book), blockbuster, független (sőt streaming szolgáltatós) és művészibb film is. De maga a felhozatal szerintem sem túl erős. Kérdés, hogy ekkorra film termés mellett egyetlenegy gála letudja-e fedni az egészet, és van-e létjogosultsága továbbra is egy olyan díjnak, ahol egy fekete-fehér, minimalista dráma versenyez egy szuperhősfilmmel? Az Oscar egyszerre akar megfelelni a mainstream közönségnek, a régi/törzs-Oscar nézőknek és a kortárs trendeknek, de mindnek egyszerre lehet, hogy nem lehet/nem érdemes.

2018 amúgy remek film év volt, de sajnos az én kedvenceim is partvonalon maradtak, mert nem volt a korra hájpjuk és lobbyerejük. Azért az esélytelennek nyugalmával a First Reformednek és a Kedvencnek szurkolok (ennek nyerése roppant kellemes meglepetés lenne, hisz az Oscar mezőny tipikus jelöltjeihez képest merőben egyedi, karakteres darab)
Trashnevelés Tomboló terror 2018.12.24 06:00:00
Ha karácsony és akciófilm, akkor a többségnek Die Hard, a maradéknak pedig Halálos fegyver, szegény Chuck Norrisról pedig mindenki elfeledkezik. Pedig az ember, aki elszámolt a végtelenig (kétszer!) karácsonykor sem pihen. 1985-ös akció eposza a Tomboló terror (avagy U.S.A. invázió) nem pusztán a…..
Trashnevelés Halálhajó 2018.10.19 17:00:00
A Halálhajó egyike a kevés űr-horrornak, tele van általam kedvelt színészekkel (Sam Neil, Jason Isaacs, Laurence Fishburne, Sean Pertwee), a sztorinak igen erős H.P. Lovecraft érzete van, a díszletei pedig olyanok, mintha Clive Barker legszörnyűbb rémálmainak a tervezői dolgozott volna rajtuk.…..
Trashnevelés Béta teszt 2018.09.27 16:45:00
A sors iróniája, hogy ha a film forgatásának nehézségeiről szóló, erősen önéletrajzi ihletésű, dokumentumfilmbe hajló „meta-dráma” a Legmélyebb pont nem készül el, akkor a Béta teszt valószínűleg sosem kerül be a Jameson Cinefest programjába. Tekintve, hogy a magyar származású Nicholas Gyenei…..
És azt ismered, amikor a félkarú bokszoló találkozik a kés nélkül küzdő szamurájjal, a yoga guruval és a repülő guillotine vak mesterével? Nem? Akkor itt az idő, hogy bemutassalak az egyik legelvetemültebb kungfu filmnek, Jimmy Wang Yu trash mesterművének, a Master of the Flying Guillotinenak. A…..
Hányszor láttad már a filmet? Nem elégszer! A 80-as évek egyik ikonikus alkotása több évtizeddel a bemutatója után sem tud kimenni a divatból, melynek legfőbb oka, hogy nemcsak igazi tesztoszteronbomba, hanem thrillernek is kiváló (horrornak azért nem nagyon titulálnám, mert én a műfaj…..
The Man Who Laughs 2018.09.09 17:15:51
@danialves:

Nem írtam Micheal Bayre, hogy kutyaütő.

Azt sem mondtam, hogy neked kéne ezekkel foglalkozni. (Foglalkozok vele én.) Csak leírtam - FilmBaráth részére is reagálva -, hogy több van ebben a filmben. (Nyilván mint írtam, egy ilyen tartalom nem tesz automatikusán jóvá egy filmet, de szerintem a Predator messze nem ízléstelen - tényleg a mai napig elképesztően néz ki - és ellenben más hasonszőrű filmekkel én abszolút érzem benne a tudatosságot. Hogy direkt azért járatja túl a macsósságot, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt, amikor beszarnak a Predatoról és mint az állat értelmetlenül szétlövik a bokrokat. Nem feltétlenül erény ez a mögöttes réteg, de szerintem ott van. Nyilván egy Invasion U.S.A-nél nem emelnék ki ilyeneket, mert az egy összetákolt férc mű, amibe véletlenül sem került tartalom azon túl, hogy USA > CCCP, Norris > bárki más.

(Persze Arnie izmainak a mutatása kicsit komoly is, hisz a kor akciófilmjeinek eleve durva test fétise volt.) Hidd el elég sok szar/B filmet láttam én is, és nem is sütőm rá mindegyikre, hogy poén meg szubtextus meg kutyafasza.

A Predator 2 egy tökéletes, monstre-B film szerintem. De emellett korának egy emblematikus darabja. Az ilyen filmeket meg szerintem ebből a szempontból IS érdemes vizsgálni. (De ettől még neked nem kell.)
The Man Who Laughs 2018.09.09 20:23:04
@danialves:

"mindig a 30+-os filmeknél igyekszik a nagyközönség elméleteket gyártani, hogy mennyire duplafenekűek meg többrétegűek, miközben sokszor ezekkel kontrasztban ekézik a korunk ugyanezen szerepet betöltő darabjait."

Igen, vannak ilyennek, sokan. Nevezzük őket.... mondjuk.... retrofanoknak, nem is.... inkább nosztalgiasznoboknak :D

Nem tagadom, hogy csomó ilyen filmet tényleg csak a nosztalgia szépít meg a többségnek. Csak azt, hogy a Predator nem ezek közül való (meg a Szörnyecskék sem :D)

Ami engem illett én a Fury Road-ot is megvédeném, ha arról lenne szó, hogy "milyen szar a forgatókönyve" mert csak mennek. Persze nem is mondtam, hogy a Predator "magasművészet", de én nem szerettem ennyire élesen, értékelésben ketté választani a dolgokat.
Mostanában igyekszem a lehető legtöbbet járni moziba (esetemben ez kb kétheti rendszerességgel egy film). Egy-egy film előtt nem tudom megállni, hogy bele ne olvassak egy-két kritikába, hogy mégis mire számítsak. Na, ez az, amiről azt hiszem, hamar le kell szoknom. Két filmet is láttam a…..
The Man Who Laughs 2018.07.08 18:13:50
"Persze, biztos én vagyok igénytelen filmfogyasztó, hogy egy Jurassic World-től nem várok nagy színészi mélységeket, csavaros történetvezetést, vagy elképesztő fordulatokat."

De basszus, hagyjuk már ezt a kritikusokat direkt démonizáló, őket megkeseredett fikahuszároknak bemutató ostoba közhelyet. Semmi baj azzal, ha valakinek tetszett a Jurassic World 2, a Solo vagy bármelyik film, sőt irigylem őket, hiszen ők jobban szórakoztak a pénzükért, mint én. Foglalkozom kritikával és elárulok egy titkot: én is szeretem a filmeket és én is annak örülök a legjobban, ha dicsérhetek egy filmet, nem lelem örömömet a fikában.

És persze helyén kell kezelni a filmeket, de a JUrassic World nem is a Sergio Leone, Akira Kuroszava összeshez, a Stalkerhez vagy épp David Lynch filmjéhez képest szar, hanem a Jurassic Parkhoz képest.

A Jurassic Park a 90-es évek legemlékezetesebb és legmeghatározóbb blockbustere. Trükk történeti mérföld kő és szórakoztató kalandfilm. Egy olyan kalandfilmé, amiben jó színészek játszottak emberi karaktereket, akiknek volt jellemük, céljuk. Voltak a filmben a karaktereknek fejlődési íveik (nem csak fizikailag de belsőleg is eljutottak A-ból, B-pontba). És persze korának leglátványosabb filmje volt, DE ennek ellenére a film akkor is képes volt izgalommal szolgálni, ha épp nem voltak dinók a vásznon. Mindeme lett pedig megjelentek benne az eredeti könyv által is felvetett érdekes filozófiai kérdések, arról, hogy az embernek szabad-e packázni a természettel és úgy általában korrekten volt megírva, néhány kisebb hihetetlen jelenttől eltekintve nem hemzsegett az arcpirító hülyeségektől a cselekmény. És épp ezek azok, amik a mostani Jurassic World filmről nem mondhatóak el. És a Jurassic Park épp ugyanabban a ponyva-blockbuster ligában játszik, mint a Bukott birodalom (de mondhatnék jól sikerült kortárs blockbustereket, amik amellett, hogy látványosak még képesek okosak, érdekesek, egyediek lenni.) Hagyjuk már ezt a hülyeséget, hogy a látvány film = buta látványosodás, amitől nem szabad többet elvárni, mint a szép CGI. Hiszen szép CGI-t ma már szinte bármelyik filmben láttunk. (Persze pont a Megtől én sem várok többet, mint, hogy egy szórakoztató baromság legyen, na, de az eleve egy nagy költségvetésű trashnek ígérkezik. Ám egy blockbusternek nem mindig kell annak lennie, lehet az is okos és látványos lásd: bármelyik Pixar filmet, vagy az újkori Majmok bolygója trilógiát.)

Ráadásul a Jurassic Parkkal az is a baj, hogy rohadtul túl lett tolva és a korszakalkotó, ma is remek első rész után, három folytatás sem tudta velem elhitetnie, hogy itt van a készítőknek azon túl célja, hogy minél több pénzt zsebeljenek (pl.: hogy elakarnának mesélni egy korrekt vagy bármilyen történetet). Ezen pedig a Bukott Birodalom sem változtat, ami épp annyira buta és klisés, mint amennyire megalomán. A forgatókönyv épp annyira következetes, mint egy Asylum produkció és pont olyan sablonos és egydimenziós karakterekkel dolgozik, mint egy Hallmark családi film. Ettől pedig hiába a minden eddiginél gonoszabb halálosztó-dínó, a monumentális látvány és a több robbanás, a második Jurassic World mozi teljesen súlytalanná válik. Mivel az előző rész egy fanservice hajhász kvázi remake volt, annak még el lehetett kicsit nézni, hogy gátlástalanul másolja az eredetit. A Bukott birodalom ugyan nem lép rá a gátlástalan fanservicekedés útjára, ám ez nem azt jelenti, hogy képes lenne új témákat, fordulatokat hozni a sorozatba. Ugyan azokat a jeleneteket látjuk immár ötödjére, és ez már nem a hommage, hanem a fájó ötlettelenség kategóriája.

Bevallom nekem a kedvenc Jurassic Park folytatásom mindig is a lesajnált 3. rész volt. Hogy miért? Nos a nosztalgia mellett egész egyszerűen amiatt, mert nem akarja magát többnek mutatni, mint ami: egy B kategóriás, guilty pleasure, itt-ott (jó értelembe vett) trashbe hajló szörnyfilm. Nos a Bukott birodalom a legjobb pillanataiba képes volt visszahozni ezt a hangulatot. A végső "gótikus dinóhorror" szegmense még kifejezetten szórakoztató is. Ám ahhoz, hogy B filmes, bűnös élvezet legyen túlságosan hosszú.

Ha fél órával rövidebb lenne, kivágnánk belőle a sok érdektelen és a sztoriszempontjából is fölösleges mellékalakot és nagyobb teret kapnának a rajzfilmes filmes elborult ötletek és túlzások, akkor lehetett volna egy igazi, nagy költségvetésű trash gyöngyszem is. Mondjuk most úgy érzem, hogy a vicces baromságai és a második félidő elborultsága miatt előbb nézném újra, mint a fantáziátlanabb Jurassic Worldöt (vagy éppen a halálosan szürke Solo-t, ez legalább szép színes), de valószínűleg úgy sem fogom.

Már csak azt nem értem, ha a technika adott, hogy bármilyen filmben legyenek dinoszauruszok, akkor miért csak ilyen vacak filmben szerepelnek?

(Ja, Michael Giacchino film zenéje nem rossz, mert ellenben az előzővel ez nem csak abból áll, hogy hányszor csendülhet fel a Williams téma. Giacchino-nak sikerült hű maradni a klasszikus zenéhez miközben sokkal komorabb, sötétebb hangvételre váltott.)
The Man Who Laughs 2018.07.08 18:17:45
A Solo ugyanez pepitában. És én sem örülök annak, hogy nem tetszett, hiszen imádom a Csillagok háborúja filmet, de ezt egyszerűen unalmasnak tartottam. És itt sem Ingmar Bergman vagy Fellini volt az összehasonlítási alap, hanem az eredeti 1977-es film, amire sokadjára is jól szórakozok (sőt kövezettek meg, de én az új Disney filmeket is szeretem és az előzményekben is akadnak élvezetes részek.)

Ám sajnos Solo végül az első olyan Star Wars film, aminek elkészültét teljesen fölöslegesnek érzem.

gy lapos, túlságosan is hosszú, kiszámítható kalandfilm. Egy fárasztó utalásrengeteg, ahol minden mondat vagy egy karakter expozicíója ("Sziasztok, én ez a karakter vagyok, innen jöttem és ezt fogom csinálni a továbbiakban") vagy a klasszikus filmekre tett valamiféle utalás/kikacsintás/foreshadow.

Nem az a baj, hogy Han Solo-t nem Harrison Ford játssza, hanem, hogy Alden Ehrenreich nem igazán tud mit kihozni a szerepből. Noha nem olyan vészes, mint, ahogy az előzeteseben mutatta magát, de igazán sosem éreztem azt, hogy most azt a Han Solo-t látom. Ráadásul a filmből pont az nem derül ki, ami a lényege lett volna, hogy miként lett Solo-ból olyan cinikus figura, mint ahogy az eredeti film elején találkoztunk vele, hiszen már a film elején készen érkezik meg. A címszereplő tulajdonképpen ugyanazt a karakter utat járja be ebben a filmben, mint a Csillagok háborújában. (Pénzhajhász cinikus csempész, de a végén mégis a nemes ügy mellé áll a személyes haszon ellenében.) Így pedig igazán semmivel sem árnyalja jobban a karaktert, semmi olyat nem ad hozzá, amit eddig nem tudtunk. Pedig egy előzménynek épp ez lenne a lényege. És, akkor mi marad az érdekes karakterív helyett: egy rakás felszínes utalás. Látjuk, hogy Han hogy ismerkedik meg Chewival (és miért hívja őt annak), honnan kapta a Solo nevet, honnan van a pisztolya és persze Harrison Ford, az eredeti filmben rögtönzött "Kessel run" említése is megelevenedik. Csak épp ezek olyan dolgok, amik teljesen másodlagosak. Ugyan, ha lenne egy kielégítő sztori/karakterív, akkor ezek adhatnának egy kis pluszt az élményhez, de mivel az előbbiek hiányoznak, így képtelenek a hátukon vinni a filmet.

Ami a mellékszereplőket illeti, noha többségében szórakoztatóak, meglehetősen egysíkúak. Ráaádsul míg Donald Glover (kiköpött fiatal Billy-Dee!), Woody Harrelson vagy Paul Bettany láthatóan lubickolnak a szerepeikben, szegény Emilia Clark meglehetősen elsikkad. Ami azért baj, mert épp az ő karaktere lenne Han karakterfejlődésének kulcsa, de mind a karaktere, mind pedig az alakítása (és így a kettőjük szerelme is) meglehetősen súlytalan.

Persze most lehetne azzal jönni, hogy "Ugyan minek ide komoly dráma meg karakterfejlődés? Ez csak egy könnyed kaland film!". És tényleg az, de amellett, hogy a toposzokból összetákolt, kiszámítható és sablonos sztori a kelleténél sokkal hosszabb, igazán a látvány sem túl érdekes. Persze az effektek jól néznek ki, (ma már melyik filmben nem azok?), ám az akciójelenetek meglehetősen fantáziátlanok és nem túl emlékezetesek. Alig van olyan látványeleme, jelenete, megoldása a filmnek, amire tényleg azt tudtam volna mondani, hogy "wow, ez kibaszott menő". Még pedig még a legrosszabb Star Wars filmekben is voltak ilyenek szép számmal. Ám a Solo akciói épp olyan szürkék, mint a karakterei (kivéve Lando-t) és a sztorija.

Tényleg sajnálom, hogy ezt kell írnom: lehet, hogy a Solo nem a legrosszabb Star Wars film, de az biztos, hogy a legfölöslegesebb, és a legjellegtelenebb. Az első olyan darab a sorozatban, ami képtelen bármi újat, egyedit vagy legalább menőt hozzáadni a széria mítoszához. Sablonos, túlnyújtott sztorija és nem túl izgalmas vizualitása miatt pedig az a helyzet, hogy nem csak a Star Wars filmek között számít gyengébb eresztésnek, de úgy általánosságában ez az utóbbi évek legunalmasabb űreposza is. Ha látványos, kreatív és vicces űreposzt akarok, akkor a Guardians of the Galaxy filmeket nézem, ha űrwesternt akkor a Firefly sorozatot, ha egy remek karakter interakciókkal/pillanatokkal ellátott oldschool hangulatú űrkalandfilmre vágyom, akkor a Star Trek Beyondot veszem elő. A Solo-ról el nem tudnám képzelni, hogy mikor nézném újra, és Star Wars film esetében még nem történt ilyen. Nem gondoltam volna, de most elkezdtem úgy érezni, hogy túl sok lesz a Star Warsból, és ez most kissé fáj. (Pedig lennének itt érdekes történetek, de úgy néz ki, hogy a Disney megelégszik azzal a lábvizszagú, biztonsági játékkal, hogy addig tömködi a III. és IV: epizód közötti narratív űrt, ameddig csak lehetséges. Ilyen sok filmmel, amik ennyire nem mernek elrugaszkodni az eddigiektől pedig csak azt érik el, hogy a végletekig felvizezik a franchiset.)
The Man Who Laughs 2018.07.09 11:19:56
@Jericho 1:

"mely elől menekülni kell de sebesen"- Oké Vulkánkitörés nem volt, de eddig is volt szakasztott olyan jelenet, amiben futottak a dinók elől sebesen. A vulkán kb annyi újdonság, mint, hogy ha egy Transformersben még nagyobb a robot, mint korábban. Vagy több/monumentálisabb a robbanás.

"dínókat fenyegető rosszak" - Már az eredeti Jurassic Park 2 is arról szólt, hogy kapzsi emberek elakarják vinni a dinókat, hogy nyerészkedjenek.

"génmanipulált dínót" - Ami a Jurassic World Indominius Rex után már szintén nem új.
Ezek nem új ötletek, ezek csak a korábbi filmek fordulatainak a fokozása. De már a JP III is arról szólt, hogy jön egy eddigieknél is nagyobb és halálosabb dinó.

Ez csak fokozása annak, amit már négyszer láttunk. (A hülyeségről meg annyit, hogy "titkos dinó árverés" tényleg? Hova rak egy ukrán maffiózó egy dinót? Hova rejti el? Mit kezd vele? A gonoszoknak van technológiájuk arra, hogy tökéletes emberi klónokat hozzanak létre. Kb a legnagyobb tudományos áttörés ever, de azt nem akarják pénzé tenni, miért? Én nem szoktam kiakadni azon, ha egy fantasztikus film, nem valóságos és reális, mert nem kell annak lennie, de ezek a dolgok a film saját, felépített világán belül is átgondolatlanok. Mint az is, hogy visznek magukkal dinó orvost - aki úgy tudott dinó orvos lenni, hogy életében nem látott dinót -, de felszerelést nem adnak neki, viszont elvárják, hogy mentse meg a legtöbbet érő, legfontosabb dinót eszközök/felszerelés nélkül.

A génmanipuláció egy tök érdekes és releváns téma, de a film semmit nem állít róla, érdemben egyáltalán nem foglalkozik vele.
Smoking Barrels Cargo (2018) 2018.06.22 06:00:00
Kevés olyan alműfaja van a horrornak (vagy úgy magának a filmnek), amelyet az elmúlt évtizedek alatt olyan teljességgel sikerült volna kizsigerelni, mint a zombifilmeket. Mióta George A. Romero 1966-ban elsőként támasztotta fel az emberi húsra éhező holtakat, az élőhalottaknak gyakorlatilag már…..
Trashnevelés Zardoz 2018.06.11 00:01:00
Túl a 2001: Űrodüsszeián, túl James Bondon, túl a halálon, túl a szerelmen, túl mindenen, de legfőképpen túl a néző befogadóképességén, csupán egyetlen dolog marad: Zardoz!..
Könnyű hiánypótló darabként beszélni a The Lost City of Z-ről, hiszen régen lehetett látni nem hogy kalandfilmet, de olyan kalandfilmet, amely nem az Indiana Jones-utódok könnyed hangvételével, hanem a még annál is régebbi klasszikusok eposzi léptékeivel célozta meg nézőit. James Gray mozija minden…..
The Man Who Laughs 2018.05.07 09:00:58
"hagyományos tekintetben ez a darab is egy majdhogynem elviselhetetlen, rossz film, mégis ennek köszönhetően lényegül át és tölti be szerepét tökéletesen. "

Júj, de kis sznob mondat ez. :D Vagy csak én nem értem teljesen. Vagy persze lehet minden filmre automatikusan rásütni, hogy rossz film, ami nem követi pontról pontra a funkcionalista forgatókönyvírás szent szabályát, aztán ha mégis tetszik nekünk, akkor jöhetnek az ilyen kifacsart magyarázatok. :D

Amúgy a filmről:

Különlegesebbre számítottam, főleg a kritika fényében. Nem rossz, de sajnos inkább egy korrektül összerakott, jól eljátszott, sokszor hangulatos biopic. Pont az a bajom vele, amit a cikk szerzője, úgy fogalmaz meg, hogy

"fogalma sincs, mit ragadjon meg központi alakja életéből"

Épp ezt éreztem. Hogy egyszerre akar szólni a megszállottságról, a felfedezés kalandjáról/szépségéről (élteti a felfedezőt), közben kicsit dzsungeles túlélősztori, meg klasszikus kalandfilm a végére beemel egy kis spiritualitást is. Így sok minden van a filmben, de igazán egyik szegmensében sem teljesedik ki, így végül bár érdekesnek/élvezetesnek tartottam, a katarzis elmaradt. Egyszerre Kígyó ölelése, Sierra Madre kincse és Apocalyptico, de közben egyikhez sem ér fel.

Charlie Hunnam azonban tényleg meglepően remek (hogy Pattinson is az, az már nem újdonság.)

Igaz, hogy ki"lúgozta" a főszereplője életét (én mondjuk kíváncsi lettem volna azokra a részekre, amikor állítólag leterített egy 60 láb hosszú anakondát, meg a zoologia által ismeretlen állatokkal találkozott - mondjuk valószínűbb, hogy csak túl sok ayahuascát fogyasztott), de én nem éreztem olyan kapkodóan vázlatosnak, mint sok más biopicet.
Mivel már vagy három hónapja nem rombolta le semmi az USA egyik nagyvárosát sem, Hollywood úgy gondolta, hogy épp itt az ideje elszabadítani pár toronyház méretű szörnyet: így előbb érkezett a kaijuk és jaegerek visszavágója, majd közvetlen utánuk pedig a Szikla, hogy az albínó King Kongja…..
Trashnevelés xXx: Újra akcióban 2018.02.20 10:00:00
Ha túl sok időt töltenek együtt, akkor még a legszeretőbb családokban is kiborul olykor-olykor a bili. Ez alól pedig minden idők legcsaládiasabb családja, a Halálos iramban filmek sokszínű gárdája sem lehet kivétel. A minden korábbinál halálosabb, iramosabb és kínosabb…..
Yorgos Lanthimos azon kevés rendezők egyike, akit csupán néhány film után olyan vegytisztán kiforrt stílus jellemez, amely nehezen téveszthető össze másokéval. A Cannes-i Filmfesztiválon debütáló, a görög mitológiából építkező műve nemcsak a megosztó vélemények miatt lehet ismerős a számunkra, hanem…..
The Man Who Laughs 2018.01.10 09:15:49
@Kata SWL: "Mi öncélú ebben a filmben"

A fentebb említett modoros, kínos, már-már robotszerű színészi játék és az életszerútlen dialógusok. Igen, ez a rendezői utasítás. A színészek ennek megfelelően jól alakítanak, ám itt az a kérdés, hogy ennek mi a funkciója? Mennyivel add/mond többet így a film, mint ha bemutatna "egy hétköznapi családot" és azonosulható párbeszédeket. A sztori ugyanúgy működne anélkül is, hogy emberek robotként viselkednek és egymás szőrös hónalja felől érdeklődnek. Persze gondolom ez Lanthimos stílusa (még nem láttam az eddigi filmjeit), de attól ez még egy öncélú dolog.
  A 2018-as Kultnaplóm első fele   Az összes írásom itt olvasható 2015-ben megtekintett filmjeim listája, pontozással 2016-ban megtekintett filmjeim listája, pontozással A 2017-es kultnaplóm első fele... ...és a várva várt folytatás   Filmek (Félkövér: 2018-as filmek, Dőlt: újranézések,…..
Az összes írásom itt olvasható 2015-ben megtekintett filmjeim listája, pontozással 2016-ban megtekintett filmjeim listája, pontozással A 2017-es kultnaplóm első fele... ...és a várva várt folytatás (Félkövér: 2018-as filmek, Dőlt: újranézések, aláhúzott: mozivetítés) Filmek   Okja (r.:…..
Minden idők legbotrányosabb karácsonyi (horror) filmjének folytatása egy röhejesen pofátlan, és pofátlanul röhejes trash parádé. A cinikus, haszonmaximalizáló produceri attitűd meghökkentő csúcsteljesítménye. Tökéletes slasher paródia, a filmtörténelem méltatlanul elfeledett legkiválóbb rossz…..