everyday_normalguy 2012.08.29 16:18:11

Egyrészt nyilvánvaló, hogy az időjárást és a téli sötétséget leszámítva nagyon jó dolog kulturális, gazdasági és politikai értelemben is norvégnak lenni.

Másrészt igazából semmi meglepő nincs a Breivik ügy lezárásában. Bármi másnak lett volna hírértéke, Norvégia viszont a papírformát hozta: a jogszabályok alapján lefolytatott eljárás keretében ítélte meg Breivik tettét. Minden más kimenet a jogszabályok megerőszakolását, utólagos, visszamenőleges hatályú törvényalkotást, egyéb elhajlásokat feltételezett volna, ami nyilván túl nagy ár.

Az a kérdés releváns lehet, hogy adekvát-e a norvég jogrend a tömeggyilkosság kezelésére? Nyilván senki nem számított olyan mértékű elvetemültségre, mint amit Breivik produkált. Ilyen szempontból, az adott kultúrában és politikai közösségben elképzelhető cselekmények halmazán ilyen mértékben kívül eső gaztett esetén az igazságszolgáltatás meg a politikai rendszer egy kicsit csapdába esik. Az a nyugodt professzionalizmus, amellyel az elképzelhetetlen, égbekiáltó gonoszságot is a "mezei" emberölésekre szabott szabályok alapján ítélik meg (mi mást tehetnének), egyszerre két különböző, egymással ellentétes dologról szól. Egyrészt nem engedik Breiviknek, hogy kizökkentse az országot a saját értékrendjéből. Másrészt az is igaz, hogy egyszerűen nem tudnak mást csinálni, még akkor sem, ha az egész történet és a törvényes eljárás, annak következményeivel sérti az igazságérzetüket. Valószínűbb, hogy a norvégok attitűdjét az első, méltóságteljes, megrendíthetetlen hozzáállás jobban írja le.

Itt megint több dolog felmerül. Egyrészt ez az egész jelenség nyilván egy sajátos történeti fejlődés, kultúra és gazdasági helyzet együttállásának a terméke. Valóban irigylésre méltó, ugyanakkor az előbb említett elemek nélkül másokon nehezen számon kérhető.

Ami ennél is érdekesebb, az a bűn és bűnhődés morális és praktikus kérdéseinek témaköre. Elveszíti-e az állam a büntetés jogának morális alapjait az emberi méltóságot sértő büntetések alkalmazásával? Milyen dolgoktól lehet megfosztani az egyént, és milyen dolgokat kell a számára elérhetővé tenni, ha bűncselekményt követ el? Van-e értelme egy olyan büntetésvégrehajtási rendszer fenntartásának, amelyik bűnözőket alakít át kevesebb alternatívával rendelkező, agresszívabb, elvetemültebb bűnözőkké? Van-e a közösségnek joga a revansra, bosszúállásra, és ezt milyen mértékben erkölcsös/célszerű érvényesíteni? Milyen egyéb társadalmi dinamikákhoz vezet, ha ennek teret engedünk, és ezek hasznosak vagy veszélyesek-e? Működik-e az elrettentés, mi a morális és pszichológiai kapcsolata ezekkel a kérdésekkel, illetve létrehozható-e egy optimális egyensúlya ezeknek az egymásnak ellentmondó törekvéseknek?

A norvég ítéletet nyilván a fenti kérdésekben konzervatívabb álláspontot elfoglaló emberek bírálják. Ebben az esetben a konzervativizmus egybeesik a tömegek ítéletével. Szerintem ebben az esetben (is) téves ez az álláspont.

everyday_normalguy 2012.07.30 11:10:18

@Bujdosó Marci:

Amire nem reagáltál:

1) A homofóbia egy kézzelfogható, jelentős, visszafordíthatatlan egyéni és társadalmi károkat okozó téveszme, és miben különbözik az általad említett általános eszmerendszerektől. Miért nincs homofóbia-felvilágosodás párhuzam, és miért van homofóbia-rasszizmus párhuzam logikai értelemben.
2) Értékek és hagyományok tiszteletének lehetősége nem fundamentalista keresztény alapon.
3) Előítéletek alkotásának és erősítésének összefüggései a gyűlölettel, az érintettek veszélyeztetésével, érintettek kárára mások által elkövetett cselekedetekkel, akkor is, ha az előítéleteket propagáló befolyásos emberek nemcsak nem állnak kapcsolatban a bűncselekmények elkövetőivel, de akár retorikailag (meggyőződésből vagy PR szempontok miatt) még el is határolódnak az ilyen cselekedetektől, akár megtiltandónak is nevezik azokat.
4) A homoszexualitásra vonatkozó bibliai szakaszok újraértelmezésének szükségessége a Kal és Bo_TO_nd által említette tudományágak eredményei, alapos és lelkiismeretes teológiai munka alapján.

Bár a homofób attitűdöddel kapcsolatban fenntartom a korábbi álláspontomat, azért elismerés illet meg, hogy nagyon kitartó vagy, és ahhoz képest, hogy ebben a vitában három nagyon szenvedélyes partnerrel kell lépést tartanod, a saját paradigmádon belül türelmes és nyitott vagy (ettől persze továbbra is tarthatatlan, amit gondolsz, és továbbra sincs transzparadigmatikus érv, de ez akkor is figyelemreméltó).

A multikulturális társadalomban előforduló jelenségek megítélésének nehézségeiben igazad van, bár ezekre én is utaltam a zárójeles részben. Jelen egymás mellett elbeszélés szempontjából (mert a párbeszéd – közös alapvetések hiányában, sőt, antagonisztikus alapvetések mellett továbbra is lehetetlen) a szexmentes homoszexuális életre való felszólítás és ennek támogatása egy érdekes kérdés.

Itt szerintem önmagában az alapvetés logikailag ostoba. Vegyük a katolikus katekizmust, amely szerint a homoszexuálisok Istentől a „tisztaságra” kaptak meghívást. De a papok meg az apácák nem szintén a tisztaságra kaptak meghívást? Akkor a homoszexuálisoknak kizárólag ezekből a hivatásokból szabad választaniuk? De akkor miért erősödnek az egyházban a homoszexuálisok felszentelése elleni hangok? Egyáltalán honnan tudja az egyház, hogy Isten ilyen meghívást adott? A Bibliából csak az derül ki, hogy különböző homoszexuális magatartások (főleg az – akár templomi – prostitúció, nemi erőszak) bűnösek. Ebből miért nem a prostitúció és az erőszak tilalma, illetve az egyenlő felek kölcsönös beleegyezésen és tiszteleten, alapuló szeretetkapcsolatának a megerősítése következik, miért nem ezt mondja az egyház? A válasz szerintem az, hogy a társadalmi és egyházon belüli, évszázadokon átívelő előítéletek ezt az - egyébként szövegen kívüli feltételezéseken alapuló - értelmezést támasztják alá. Történelmileg ez volt a helyzet a korábban már ennek az egymás mellett elbeszélésnek a során is említett egyéb társadalmi-politikai kérdésekkel: rabszolgaság, rasszizmus, nők elnyomása, politikai berendezkedés, SŐT: felekezetek közötti konfliktusok.

A homoszexualitás „meggyógyítására” tett kísérlet egyértelműen kuruzslás, az, aki ezt ígéri, csaló. Az exgay mozgalom legtöbb képviselője persze rafináltabb annál, hogy konkrétan ezt ígérje, gyakran inkább arról beszélnek, hogy megtanítják az ügyfeleiket együtt élni a homoszexuális hajlamaikkal, anélkül, hogy azonos nemű partnerrel közösülnének. Egy jogász tudná megmondani, hol kezdődik a csalás és veszélyeztetés büntetőjogi értelemben. Az azonban már nem jogi kérdés, hogy mi szolgálná ezeknek az embereknek a valós érdekeit. Van egy ártatlan hajlamuk, amely nem bűn, értelmes keretek között sem a lelki üdvüket, sem az egészségüket nem veszélyezteti. A boldog, őszinte párkapcsolat és szexualitás ezeknek az embereknek a számára csak úgy elérhető, ha követik ezt a hajlamukat. Ennek a hajlamnak az elnyomása a legjobb esetben „csupán” ahhoz vezet, hogy az áldozatok soha nem ismerhetik meg a párkapcsolattal és szexualitással járó örömöket, nem élhetnek teljes életet. A következmények viszont valószínűleg nem állnak meg ezen a ponton: ezeknek az alapvető indíttatásoknak az elfojtása előbb lelki, majd a hosszú távú stressz miatt testi megnyomorodáshoz vezet, extrém esetekben öngyilkossághoz, egyébként „csupán” a szokásos stresszel kapcsolatos betegségekhez (szívbetegségek, rák, stb.).

Az ilyen egészségromboló, felesleges szenvedést előidéző életvezetési tanácsok egy része akár lehet bűncselekmény is, de viszonylag kis odafigyeléssel megoldható, hogy ugyanekkora kárt okozzunk mindenféle jogi felelősség nélkül. Ahhoz hasonlítanám, amikor valakit a szűkebb vagy tágabb környezete késztet kórosan sok vagy kevés evésre (mindkettőre van példa). Ilyenkor általában a károk „egyéni döntések” alapján alakulnak ki, de a környezet felelőssége erkölcsi értelemben nyilván megkérdőjelezhetetlen és súlyos.

A kérdés az, mit tenne egy homoszexuális hajlamú ember, ha nem sulykolnák belé, hogy a homoszexualitás bűn, illetve nem járna veszélyekkel és súlyos negatív társadalmi következményekkel a nyílt homoszexualitás? Szerintem kb. azt tenné a saját neméből választott partnerekkel, amit heteroszexuálisok tesznek a saját partnereikkel: szerelembe esne, kamasz korában próbálkozna, számára tetsző embereknél kezdeményezne, némelyikükkel „járna”, aztán, ahogy egyre érne a személyisége, egyre jelentősebb és mélyebb kapcsolatai lennének, míg végül megtalálná élete párját, és vele élne boldogan, amíg meg nem halna. A legtöbb homoszexuális élete egész másképp folyik le, és örülhet, ha a húszas éveire összegyűjti a bátorságot, hogy olyan párt keressen magának, akibe tud szerelmes lenni, akivel tud úgy együtt élni, ahogy azt Isten rendelte. Általában még az első (megkésett) próbálkozásoktól számítva is hónapokig vagy évekig tart, amíg az ezzel kapcsolatos bűntudatot és félelmeket el tudja nyomni olyan mértékben, hogy normálisan tudjon élni. És ekkor kezdődik a következő nehéz időszak, amikor a már rendbe rakott életét el kell fogadtatnia a családjával és a barátaival, amikor számára addig fontos kapcsolatok szakadhatnak vagy változhatnak meg. Sokan el se jutnak odáig, hogy mondjuk a munkahelyükön is felvállalják a párkapcsolatukat, ellenkező nemű fiktív partnerről hazudoznak vagy arról, hogy miért nem találnak párt, stb. Ezt a hihetetlen mennyiségű szenvedést csak azért kell elviselniük, mert a homoszexualitással kapcsolatos előítéletek még élnek a társadalomban.

Megint oda értünk vissza, hogy Ratzinger, Szabados és Te a homoszexuálisok számára elérhető három megoldás közül (1. nyílt és boldog élet, 2. titkolózás, 3. elfojtás) a két rosszabbikat teszitek elérhetővé és a lehető legrosszabbat ajánljátok. Ez nem büntetendő, végülis a legtöbb áldozatotok a saját „szabad” döntése alapján károsítja önmagát. Az ilyen károkozásnak azonban a jogi megítélésénél sokkal súlyosabb kell, hogy legyen az erkölcsi megítélése. Ahogy már mondtam: nem lehet alku tárgya.

everyday_normalguy 2012.07.30 15:56:37

@Bujdosó Marci:

1) A személyes véleményem a házasság előtti/nélküli szexről. Ennek a kérdéskörnek a bibliai hátterét nem ismerem annyira (sem), mint a homoszexualitásét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bűnösnek tartom azt, ha az embernek életében több emberrel is van szexuális kapcsolata. Úgy látom, el tud tartani egy darabig, amíg az ember megtalálja azt, akivel tényleg le tud élni egy életet, és ezen a területen nem lehet csak elméleti úton fejlődni (mármint arról elmélkedni, ki lenne jó társunk): meg kell ismerni lehetséges embereket, el kell mélyíteni a kapcsolatot, és amikor megvannak az érzelmi alapjai, megvan a vágy, akkor szerintem nincs akadálya a szexuális kapcsolatnak. Benne van a pakliban, hogy nem jön össze elsőre (vagy sokadikra). Az életre szóló kapcsolatban megvalósuló szexuális teljesség és exkluzivitás szerintem egy olyan tökéletes állapot, amelyre törekedni kell, de amelyet kevesen érnek el elsőre. Hangsúlyozom, hogy ez az én véleményem, és tisztában vagyok azzal, hogy a Te véleményed sokkal közelebb áll a mainstream keresztény állásponthoz. Azt még leszögezném, hogy elképzelhető olyan állapot, amikor egyszerre igaz, hogy nem szabad házasság előtt és azon kívül szexelni, és hogy a megáldott homoszexuális kapcsolatban viszont szabad - ennek az állapotnak a lehetősége teljesen független attól, hogy én mit gondolok a házasságon kívüli szexről.

2) Számozott kérdésekhez

Egyeshez: az, hogy valami számos nagy erkölcsi rendszer része, nem jelent semmit. Ezt a rasszizmusról és a nők elnyomásáról ugyanúgy el lehet mondani. A rasszizmus definíciód önkényes, a homoszexuális gyakorlat és a homoszexuális ember elválasztása pedig egy gyakori, de csak a homoszexuálisok iránt közömbös emberek igényeit kielégítő trükk. Ha a homoszexualitás – a homoszexuális elválaszthatatlan, boldogulása szempontjából alapvető tulajdonságának – elfogadását lehetetlenné teszed, ezzel a homoszexuális boldogságának a lehetőségét zárod ki. Aki ezt nem érzi át, azt talán meg lehet győzni ezzel a kettéválasztással, de én nyilván nem vagyok ilyen.

Hármashoz: azzal a felekezeti hitvallással sem volt gond, hogy a rabszolgaság elfogadható? Vagy hogy a nőnek a férje az ura? Bocs, de olyan ez a válasz, mintha nem értetted volne meg ezt a pontot.

Négyeshez: ebbe az esetben sem arról szólt az eredeti pont, amire válaszolsz. Az eredeti pont arra vonatkozott, hogy vannak olyan, alapos vizsgálatokon alapuló értelmezések, amelyek szerint a kölcsönös szereteten alapuló homoszexuális kapcsolat egyszerűen nem bűn, egyenrangú, stb. Ezek az állítások komoly történeti-filológiai érveléssel vannak alátámasztva, amelyhez a Te válaszodnak semmi köze.

3) Az utolsó bekezdésedre a négyes ponthoz írt megjegyzésem a válasz: igen, valószínű, hogy a jó, Istennek tetsző szexualitáshoz szükséges egy sor emberi késztetés elnyomása. Ugyanakkor mivel nincs olyan parancs, amely a homoszexuális párkapcsolatot, sőt házasságot tiltaná, nincs bizonyíték arra, hogy ez ezek közé tartozna (ugyanakkor vannak bizonyítékok arra, hogy a párkapcsolatban megélt szexualitás által elérhető kiteljesedés homoszexuálisok számára kizárólag homoszexuális kapcsolatban érhető el). Először Neked kéne bizonyítanod, hogy a homoszexualitás üldözésére használt bibliai szakaszok hagyományos, kevésbé szofisztikált vizsgálaton alapuló értelmezése a helyes. Ha kicsit utánanézel, kiderül számodra, hogy nem magasröptű filozófiai elemzések alapján bizonyítható, hogy nincs egyértelmű, a homoszexualitásra vonatkozó tilalom a Bibliában, hanem már a szókészlet szintjén bizonyítható, hogy egy esetben sem homoszexuális emberek kölcsönös beleegyezésen alapuló, monogám párkapcsolatairól szólnak a hírhedt szakaszok. Figyelmeztetés: ehhez nem érdemes leemelni a polcról egy mai nyelven írott fordítást. Ehhez bizony minél régebbi, holtnyelveken íródott szövegek tudós összehasonlítására van szükség… Amit bárki megtehet, az az, hogy az ilyen vizsgálatokról beszámoló szakértők tanulmányait elolvassa, és az alapján alkot véleményt.

Eleve azzal kezdtem ezt az egészet, hogy nem látom értelmét az ilyen beszélgetéseknek. Most azt hiszem, ezen a ponton ezt az elvet fogom követni. Engem ez már kicsit fáraszt, amit akartam el tudtam mondani, szerintem Te is.

everyday_normalguy 2012.07.30 19:23:27

Szerintem a fenti közlésekben meg lehet találni, hogy én mit gondolok az általad sokadjára felvetett kérdésekről. Többes számot használok, mert itt több kérdésről van szó:

1) Biztos-e hogy azok az emberi késztetések, amelyeket szerintem el kell nyomni, elnyomhatók a személy boldogságának és lelki egészségének csorbítása nélkül?

A rövid válasz: nem, nem biztos. Egyéne válogatja, gondolom. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy ráunnak a szexre ugyanazzal a partnerrel, és akár egy boldog párkapcsolat mellett is szükségük van újabb élményekre, stb. Az emberi boldogság ráadásul nem egy konstans dolog. Amikor kísértésbe esik az ember, hogy félrelépjen, rövid távon nyilván úgy tűnik, hogy akkor lehet maximálisan boldog, ha azonnal utat enged az ösztöneinek, míg hosszú távon nyilván az szolgálja a boldogságát, ha hűséges marad a párjához. Általában úgy gondolom, hogy egy tartós, érzelmi és szexuális közösségen alapuló párkapcsolat egy olyan dolog, amiért megéri várni a szexszel, amíg meg nem győződünk arról, hogy a másik emberrel lehetőségünk van az ilyen fajta kiteljesedésre. És egy ilyen párkapcsolat megéri azt a lemondást is, ami a későbbi kísértés elutasításával jár.

2) Elismerik-e ezt az érintettek?

Egyrészt: kik az érintettek? Gondolom az emberiség? Másrészt: lásd a fenti választ: embere válogatja.

3) Elismerik-e az én jogomat, hogy azt mondjam nekik, nyomják el, amit nem kéne?

Egyrészt: mi ennek a jelentősége? Másrészt: ritkán találkozom olyan esettel, amikor úgy gondolom, valakinek el kéne nyomnia valamit. Még ritkábban érzem úgy, hogy az érintettnek arra van szüksége, hogy ezt én mondjam meg neki, és az én intervencióm valóban segíthet neki valamiben. Ha nem érzem ezt, inkább nem szólok, mert az olyan figyelmeztetés, amit nem érez az érintett elfogadhatónak, gyakran csak olaj a tűzre. Kirívó esetekben érzem azt, hogy emberek olyan dolgokat csinálnak szexuális téren, amelyek valóban ártalmasak (ez azért is lehet, mert nem igazán kísérem figyelemmel mások szexuális szokásait).

4) Ha bizonyos késztetések szerintem elnyomhatók az egyén boldogságának feladása nélkül, miért gondolom, hogy a homoszexuális késztetés nem nyomható el e nélkül az áldozat nélkül?

Sokat hallani arról, hogy az emberi szexualitás egy spektrumon alakul, nyilván létezik biszexualitás, stb. Én csak a saját tapasztalatom alapján tudom ezt a kérdést megválaszolni, azaz egy olyan férfi perspektívájából, aki kipróbáltan nem tud szerelmet és szexuális izgalmat érezni nők iránt, férfiakkal viszont mindkettő nagyon is működik, olyan testi és lelki örömöket okozva, amelyek semmilyen más összefüggésben nem hozzáférhetők az én számomra.

A kérdést szerintem már megválaszoltam. A mondat első és második tagmondatában található elnyomás/lemondás alapvetően két különböző helyzet: „bizonyos késztetéseket” szerintem azért nyomunk el, mert ez az ár, amit a lehető legjobb életközösségért és szexualitásért fizetünk: két egyenlő, egymást szerető, tisztelő ember életre szóló együttéléséért. Talán itt elég lenne csak annyit mondanom, hogy innen mindenki kitalálhatja, mi az alapvető különbség e között a helyzet, és a második tagmondatban foglalt helyzet között.

De azért leírom a biztonság kedvéért: a homoszexuális ösztön elnyomása a homoszexuális számára azt jelenti, hogy lemond a szeretetteljes, meghitt, önfeladáson, eggyé váláson alapuló életközösségről. (Akkor is, ha bevállal kamu kapcsolatot a másik nem egy szerencsétlen képviselőjével, akit ugyanúgy megfoszt az őszinte boldogságtól, mint magát, meg akkor is, ha a „tisztaságot” választja, amely esetben legalább más életét nem rontja el.) Ezt az óriási áldozatot pedig teljesen feleslegesen hozza meg, nem kap cserébe semmit. Nyilván azért írom ezt így le, mert nem hiszem el azt az abszurd téveszmét, hogy bárkinek a lelki üdvét boldogtalanság és magány, felesleges kínlódás, sőt az ember alapvető hivatásának: a szeretetnek és a felelősségvállalásnak a feladása árán kéne megváltania, anélkül, hogy ez bárkinek bármilyen hasznot hozna.

4/a) Emlékezzünk meg a késztetések feladásának néhány különleges esetéről:

- Papok, apácák: ezek az emberek (jó esetben) nem céltalanul és külső nyomásra mondanak le a szexualitásról és a párkapcsolatról, hanem egy általuk feltételezett magasabb cél érdekében, hogy életüket egészen Istennek szenteljék. Nyilván nem lehet összehasonlítani a helyzetüket annak a homoszexuálisnak a helyzetével, akit félelemkeltéssel és elnyomással kényszerítenek hasonló (tehát nem azonos) áldozatra.
- Pedofilok, zoofilok: ezeknek az embereknek a boldogságuk árán el kell nyomniuk a szexuális késztetésüket, mert a vágyuk olyan tárgyra irányul, aki/amely nem képes a beleegyezésen alapuló szexre és együttélésre, illetve aki/amely nem alkalmas arra, hogy az egyenjogú partner szerepét betöltse, nem tud érett és felelős döntéseket hozni ilyen ügyekben. Ennek a témakörnek a homoszexualitással való egybemosásának tisztességtelenségéről már esett szó, le se írom, mi a különbség ezen emberek lemondása és a homoszexuálisoktól megkövetelt lemondás között.

5) Boldogak lehetnek-e azok a heteroszexuálisok, akik nem találnak társat, illetve akik egyéb (egészségügyi?) okból nem élhetnek szexuális életet?

Ezeknek az embereknek természetesen van esélye a boldogságra, és nyilván hallani olyan esetekről, amikor ilyen helyzetekben boldog életet élnek az érintettek. Ugyanakkor ez a helyzet kivétel: kivételes, hogy valaki nem talál társat, és kivételes, hogy valaki nem tud szexuális életet élni. Kivételes ez a helyzet, hisz ezeknek az embereknek az életéből olyan alapvető dolog hiányzik, amely az átlagember és a nagy statisztikai többség életében egy nagyon fontos örömforrás. Megkockáztatom, hogy kivételes emberek képesek ilyen hiányállapot mellett igazán boldog életre.

6) Ha az 5-ös pontban említett emberek lehetnek boldogak, a homoszexuálisok miért ne lehetnének boldogak szex és párkapcsolat nélkül?

Erdei Zsolt boldog a lába nélkül, így is tud hegyet mászni. Akkor most mindenkinek vágjuk le a lábát? Azért, mert olyan emberek, akik önhibájukon kívül egy kivételes helyzetbe kerültek és együtt kell élniük egy hiányállapottal, képesek elérni a boldogságot, miért kellene azzal kísérletezni, hogy olyan szerencsés emberek, akik nem kerültek ilyen nehéz helyzetbe, képesek-e ugyanerre? Ez valamiféle perverz bravúr lenne. Nagy veszteségek után is meg lehet találni a szépséget az életben (ez kegyelem). De ha valakit nem ér nagy veszteség, az miért idézné elő ezt a helyzetet mesterségesen (ez önhittség, vakmerőség, önsorsrontás)?

Végezetül. Miért haragudnék, hogy megszólaltál? Én akartam elhallgatni, nem Te. A konkrét kérdés(eke)t megválaszoltam, mert úgy gondoltam, ez így fair. Most már remélem, megadtam a szükséges felvilágosítást.

everyday_normalguy 2012.05.23 17:30:10

Wow... Most akkor azt látjuk, ahogy a győztesek írják a történelmet? Ez lenne az a narratíva?

Azért szerzőnek nagyon sikerült rácsavarodnia a fasiszta témára. Olyan, mintha egy függöny választaná el a valóságtól, és ez lenne az egyetlen lyuk, amin keresztüllát. Nem gond, ha egy írásban egy kiegyensúlyozatlan, egyoldalú világképet skiccelünk fel, de legalább meggyőző, releváns példákkal, érveléssel kéne alátámasztani, nem csak olyanokat mondani, hogy ez meg ez az elszigetelt történés bizonyítja a szerintem általános magyarázóerejű elméletemet. Ez így soványka.

Jól megmutatja az írás, milyen ön- és világképbe sikerült belemantráznia magát a tág értelemben vett Fidesznek. Íme egy vallomás arról, hogyan látják ők magukat és ellenfeleiket. A valósághoz kevés köze van, belső mechanizmusokra világít ez rá.

A legviccesebb az, ahogyan szerző nem látja meg a nyugati értelemben vett modern, demokratikus identitást, mint a magyar jobb- és baloldali vircsaft kívánatos alternatíváját. Akkor már tényleg inkább Schöpflin.

everyday_normalguy 2012.05.23 19:34:50

@Bell & Sebastian: Elhiszem, hogy szívesen vitatkozna erről. Talán keressen egy olyan kommentelőt, aki olyasmit írt, amire reagálni szeretne.

everyday_normalguy 2012.05.22 10:41:53

„Szögezzük itt le: a nemzeti mivolt egy pillanatra sem azonos a nacionalizmussal, illetve a kirekesztéssel - de ennek a kérdésnek az elemzése már más irányba vinne.” – Érdekes, hogy ezt az irányt soha nem akarják felvázolni a Fidesz-közeli szakértők…

„Az, ami ebből a konstrukcióból [t.i. a baloldali modernség fogalomból] kimaradt, maga a magyar társadalom aspirációi, illetve az elmúlt húsz év társadalmi változásai, amik mindezt csak tovább bonyolították.” – Mindezek nem csak a baloldali modernség fogalomból, hanem en bloc a magyar pártpolitikából maradnak ki, talán már ’94 óta… Az, hogy a Fidesz vizionál valamit, amit megpróbál a társadalomra projektálni, vagy hogy Orbán Viktor országot jár, nagyon messze van a társadalom aspirációit, változásait figyelembe vevő politikától.

„Elsősorban azért, mert nem volt egy mély cezúra, a kommunista rendszer haszonélvezőinek túl sok hatalmat, befolyást, társadalmi tőkét sikerült átmentenie (…)” – Így válhatott belőlük 2010 után akár álamfő, alkotmányszerző, miniszter, igaz-e?

„tehát szükség volt a radikális törésre” – szükség lett VOLNA. Tetszettek volna. 20 évvel később ez már csak egy zsigeri hívószó és mobilizációs eszköz, szánalmas operett, a lopás és koncepciótlan vagdalkozás elé felhúzható patyomkinhomlokzat.

„A 2010-ben megválasztott Fidesz-kormánynak ez nem egyszer komoly problémát jelentett” [t.i., hogy Európa nem egységes és sokféle politikai hagyomány, identitás lelhető fel benne, ú.n. „egység a sokféleségben”] – ahonnan én nézem, onnan úgy tűnik, hogy a térségbeli országok között szinte egyedül van a Fidesz vezette Magyarország ezzel a gonddal, amelynek súlyos gazdasági és politikai költségeit az egész ország, sőt az egész magyarság kénytelen megfizetni; én úgy gondolom, hogy a l’art pour l’art, valójában pártpolitikai-taktikai indíttatású konfrontáció és a diplomáciai realitásérzék teljes hiánya közelebb vinne ennek a jelenségnek a megértéséhez…

„Ebben a kontextusban Európa a demokráciát jelenti, a konfliktusok békés megoldását, a puha hatalom szerepét, a szolidaritást (elvben legalább is), de leginkább a gyors változások kezelését, a tudásalapú társadalmat, a hatékony államgépezetet, a formális és informális intézmények integrálását és nem utolsó sorban az önreflexivitást, a nem-lineáris folyamatok legitimitását. A modernség egy sokkalta összetettebb életmódot jelent, mint a kommunizmus, tegyük hozzá.” – Ez most akkor valami bátortalan Fidesz-kritika???

„Lehet, hogy ebben a komplexumban legfontosabb eltérés a következő: a magyarországi magyar társadalom számára a kulturális önújratermelődés adott, a határon túliak számára pedig nem. Ez jelenti a félreértések talaját. Innen nézve a kettős állampolgárság egy problémát megoldott, de sok másikat nem, illetve a magyar állam nem is képes megoldani ezeket, pl. a többségi társadalom intézkedéseinek következményeit.” – Ez egy nagyon fájó és megoldhatatlannak tűnő probléma. Ezt jó lett volna jobban kibontva megismerni. Nem látom, mi az a probléma (a szubjektív közérzetre gyakorolt hatáson kívül), amelyet a kettős állampolgárság megoldott. Ez egy újabb, heroikus, szimbolikus, rövid távú szavazatszerzésre kihegyezett, nagy költségű, kicsiny vagy semmi hasznú, stratégiai szempontból elhibázott vagy elhibázottan kivitelezett lépés…

„A magyar valóságból kiindulva lehet, hogy a legnehezebb feladat a hatalom számára elfogadni a pozitív kritika létjogosultságát.” – aha, ez nekem is így tűnik… Az ezt követő szakasz azért nagyon vicces. Kérdés (azt a vicces premisszát elfogadva, hogy az Orbánpárt hirtelen nyitottá válik a széles körű párbeszédre): vajon Schöpflin György szerint mit kell ahhoz tennie valakinek a polgári ethosz és az alapvető intézmények ellen, hogy teljesen alkalmatlanná váljon a párbeszédre?

„Innen nézve örvendetes az új, kritikus jobboldali értelmiség ébredezése (ez a sorozat is részének tekinthető).” – Különösen az első néhány cikk, amelyeknek még a magyar megmondó értelmiség ’89 előtti vívmányait is sikerült integrálnia…

„Ennek az értelmiségnek több feladata is van, több talán, mint aminek tudatában van.” – Annál meg, aminek meg tud felelni, pláne…

everyday_normalguy 2012.05.15 11:10:32

Balázs Zoltán - mint általában - jól beszél. Nem hiszem, hogy lennének jelentékeny rétegek, akik meghallják. És ha meghallanák, mit lehetne tenni?

Ki lehet Kádár János legjobb tanítványa? És vajon ki az 1990. óta eltelt időszak legmeghatározóbb politikusa Magyarországon? Csak azt nem értem, hogy lehetett gondolni, hogy az az ember "polgár".

everyday_normalguy 2012.05.04 15:57:27

Jobbulást, minél hamarabbi teljes felépülést, ahogy azt már mondták előttem.

Nem tudom, mi lenne ilyen helyzetben fair eljárás Bayer Zsolt részéről. Írni vagy nem írni? Hisz ha ír az ember, nyilván sokkal enyhébben tudják csak majd kritizálni. Senki sem akarja a lábadozót támadni.

Sok minden eszembe jut Bayer Zsoltról, és őszintén szólva semmi jó.

Két dolog:

1) Önmagában a kultúrpesszimizmus és kb. 100 éves kultúr-antropológiai, filozófiai közhelyek felületes ismételgetése hogy lenne már mélyenszántó írás? Ilyet csak igénytelen olvasók mondhatnak.

2) Elhiszem, hogy Bayer Zsolt elitista. A sznobok, parvenük, wannabek jól ismert módján annak is tűnik. Ez valahol nagyon szánalmas és nagyon szomorú, de épp ezért illeszkedik olyan jól a Fidesz vircsaftba.

everyday_normalguy 2012.05.04 16:10:56

@B. Bíró:

A kérdést megválaszolva: az írás nagyon nagy dolgokról állapít meg nagyon keveset. Szerintem gyönyörűnek sem gyönyörű. Bayer pedig nem pazarol el semmit: pont annyit teljesít, amennyi van benne.

everyday_normalguy 2012.05.03 17:07:42

Érdekes írás, amellyel értelmesen lehet vitatkozni, de azért annyit nem ér, hogy még egy helyre regisztráljak. Inkább majd ide…

1) Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy az EU-nak olyan hatása lenne az értékek, identitások alakulására, amilyenről Köntös László ír. Szerintem amire ő gondol, az egy általános nyugati társadalmi változás, amely a 20. századra, annak is főleg a második felére volt jellemző: egy általános liberalizálódási trend, amely a különböző másságok iránti tolerancia növekedését, illetve a multikulturalizmust (is) magával vonta. Az EU történetileg ezzel párhuzamosan fejlődött ki, és vannak átfedések e között az értékrend, illetve az EU bizonyos politikai törekvései között, de nem hiszem, hogy az EU lenne a legfőbb hajtó erő ezek mögött a kulturális fejlemények mögött. Innentől kezdve (bár Köntösnek nyilván nem ez volt az eredeti szándéka) én csak metaforaként tudom értelmezni azt, amikor Köntös az EU-ról beszél, és valami nyugatos, liberális értékrendet értek alatta.

2) Nem csoda, hogy Köntös ebbe a hibába esik. A magyar diskurzusban minden oldalról hivatkozási ponttá vált az EU, illetve az „európai” értékek. Ezeket szerintem jellemzően – bármilyen kontextusban is hivatkoztak rájuk – csupán kihasználták a politikai szereplők. Akár baloldali-liberálisok próbálták ilyen jellegű érveléssel leszólni az ellenfeleiket, akár Miépesek, a Munkáspárt, újabban a Fidesz és a Jobbik használták negatív referenciaként az EU-t, valójában kevés valós alapja van az ilyen érvelésnek, ha értékekről és identitásokról van szó. Ugyanúgy nem volt egyedüli letéteményese egy ilyen értéknek Magyarországon a baloldal, mint ahogy nem létezik az a kulturális veszély, amely ellen a jobboldal mozgósít. Az EU-ellenes és konzervatívkodó, magyarkodó érvelés nagyon megmosolyogató, és kicsit arra emlékeztet, amit Cseresnyési László írt a Magyar Narancsban a PC elleni magyarországi küzdelemről: vicces módon ez a küzdelem még azelőtt vált divatossá, hogy a PC igazán meghonosodhatott volna.

3) Szerintem – ahogy az Origos cikkben nyilatkozó némelyik egyetemista erre rá is világít – hiba a magyar pártpolitika realitásait kihagyni egy ilyen elemzésből. Azért ezek a fejlemények mégiscsak egy olyan politikai térben jelentkeznek, amelyben a baloldal évekre diszkreditálta magát, a jobboldalt hegemón módon dominálni próbáló párt pedig szerintem már szintén túl van ezen a ponton. Ráadásul nagyon gyakran előfordul, hogy ez utóbbi olyan intézményeknek megy neki, amelyekre valójában óriási szükség lenne az ország problémáinak megoldásához, az indulatok pacifikálásához. El lehet-e képzelni ennél ideálisabb terepet a Jobbiknak – főleg válság idején? Erre még rá is erősít a Fidesz rendkívül rövidlátó, kizárólag taktikai gondolkodása. Amikor Orbán Viktor az EU-tól az IMF-ig mindenkit ellenségként állít be, hogy a következő havi népszerűségét egy kicsit feljebb tornássza, ez egy eleve vesztes taktika: nyilván nem fog tudni ezekkel a szereplőkkel valóban szakítani, azaz mindenképp fel kell majd adnia a korábbi vehemens álláspontját, ezzel pedig a Jobbik malmára hajtva a vizet.

4) Szerintem a különböző szélsőségek (valamint egyébként az elvakult politikai elköteleződések bármilyen színezetű megnyilvánulása) megértése szempontjából továbbra is meghatározó kell, hogy legyen az autoriter személyiség megértése. A kritikai gondolkodás, illetve a kétely hiánya, a rend, az egyértelmű viszonyok iránti vágy, az erős vezető iránti vonzódás, az állandó veszélyérzet, az abszolút igazságokba vetett hit – ezek az elemek mindenképp meg kell, hogy legyenek egy olyan emberben, aki a Jobbikot tudja támogatni. Ilyen szempontból komikus Köntösnek az a hipotézise, hogy a Jobbik csak a ki nem alakult „EU-s” identitás helyét tölti ki. Ilyen személyiségjegyekkel pont egy jobbikos (meg egyébként szerintem mára már fideszes, illetve gyurcsányista) vonalat lehet támogatni, az egyén, a szabadság és a sokféleség értékeit középpontba állító alternatív értékrendet meg nem.

5) És van még egy kulcskérdés: az egyén autonómiája, amely érettséget, felelősségtudatot (ha úgy tetszik: polgári identitást) feltételezne. Na, ez Magyarországon hiánycikk, illetve még bizarrabb a helyzet, ugyanis ez a jelenség Magyarországon egy korlátozott, projektált formájában van leginkább jelen. Mire gondolok? Itthon mindig a másikkal kapcsolatban merül fel az egyén felelőssége, és általában az autonómia és az érettség feltételezése nélkül. A másik (zsidó, cigány, buzi, másik párt támogatója, szomszéd, akárki) ne számítson szolidaritásra, oldja meg a saját gondjait, ne a jogaira gondoljon, hanem a kötelességére, egyébként meg alantas, buta, erkölcstelen, piszkos, stb. Az ÉN viszont támogatást érdemel, a gondjait kötelessége a közösségnek megoldania, mindeközben akár a legbanálisabb tulajdonságai (az ellenkező nemre izgul, fehér a bőre, magyar) is érdemek, amelyek a másik fölé emelik. Ez a szellemi beállítódás nyilván nem az „EU-s” értékek érvényesülésének, hanem a Jobbik erősödésének és a Fidesz jobbikosodásának, általában a felelőtlen politikai gazemberségnek kedvez.

Felmerül a kérdés, hogy ha Magyarországon valóban viszonylag sok az autoriter személyiség, és a politikai kultúrában gyengék a nyugatos, liberális értékek, akkor miért épp most erősödött meg a Jobbik, miért nem egyből 90-ben állt be ez az állapot? Egyrészt most – a fent említett mozzanatok miatt: pártpolitikai „vákuum”, válság – különösen jók a feltételek egy ilyen párt megerősödésére. Másrészt jelenleg az a benyomásom, hogy a 90 óta eltelt időszakban az ország folyamatosan sodródott ebbe az irányba, amelyhez minden kormány hozzátett valamit. A baloldal nem volt képes szakítani olyan vezetőivel, akik a 90 előtti szerepvállalásuk miatt hiteltelenek voltak, a jobboldal nem tudott ellenállni a korrupció, a demagógia, sőt a személyi kultusz kísértésének, a politikai elit elmulasztotta a nemzeti jelentőségű stratégiák kialakítását, a társadalom szembesítését a kor kihívásaival, a népszerű politikák fenntarthatatlanságával.

Ilyen az élet.

everyday_normalguy 2012.05.03 12:17:14

@is: Szerintem úgy is lehet gyengének találni egy szöveget, ha képes az ember az összetett mondatok és a csapongó gondolatmenet követésére.

Egy ilyen szöveg a legtöbb esetben (főleg publicisztikában) nem a kifinomult stílusa vagy mélyenszántó gondolati tartalma miatt válik bonyolulttá, hanem mert a szerző képtelen vagy lusta volt érthetőre, logikusra szerkeszteni.

Az erkölcsi dimenzió megítélésében egyetértek.

Gyakran egy olyasmi áramlatot érzékelek ezeknek a cikkeknek a hátterében, hogy "Meg akartunk élni. Sikerült. Mi elégedettek vagyunk..." Ez sem példátlan a történelemben. Ilyen az élet.

everyday_normalguy 2012.05.01 13:35:37

Az utolsó mondatra reagálva: de igen, szerintem lehet. Kezd abszolút leíróvá válni a magyar politikai és társadalmi jelenségekhez való hozzáállásom, kezdek belefáradni abba, hogy olyan dolgokat kérjek számon akár a magyar politikai eliten, akár a magyar társadalmon, amelyekre nyilvánvalóan képtelen...

Az első bekezdés végén említett csoporttal kapcsolatban (t.i., akik nem akarnak Ázsiába menetelni a szélső jobbal) úgy gondolom, hogy azért egy elég kicsi halmazról lehet szó.

Az, hogy az elmúlt két évhez egy Pokorni és egy Navracsics is a nevét adta, teljes mértékben kiábrándító és reménygyilkos fejlemény. Az, hogy egy Pokorni aláír egy ilyen határozati javaslatot, egyetlen kérdést vet fel bennem: vajon mivel tudják zsarolni? Végeredményben azonban ez is tök mindegy: miért nem lépnek fel a tisztességes fideszesek az esztelen és becstelen lépések ellen? Miért nem mondanak le? Végül is egyetlen kérdés van: miért nincs gerincük? Valójában azonban ez a kérdés is hiábavaló. Nincs gerincük. Ez az információ önmagában bőven elég.

És akkor a tisztességes, józan, európai értelemben vett polgárok magyarországi létezésével kapcsolatban elegendő csak elolvasni a Mandiner Tarlós-Bagdy-Németh-Pokorni-féle javaslatról szóló "ilyen ország"-os bejegyzésének a kommentjeit. Kétségbeejtő, ahogy sokan az egyértelműen demokrácia- és alkotmányellenes javaslat kapcsán is csak odáig jutnak, hogy minek a buziknak vonulgatni. Amikor molotovkoktéloztak a pride előtt, meg buzit vertek, akkor is kb. ugyaneddig jutott az átlagpolgár. Magyarországon nincs igény emberei jogokra, demokráciára és nulla szolidaritás van. Ilyen ország pedig nagyon is van...

everyday_normalguy 2012.05.01 10:52:29

sz*r

everyday_normalguy 2012.05.01 10:54:16

Miért nem jelenik meg, hogy az előbb azt kommenteltem, hogy ez az írás egyszerűen SZAR?

everyday_normalguy 2012.05.01 10:55:51

Jó, most persze megjelent... Csak még egy kérdés: ha már ilyen vicces sorozat van, nem lehetne Obersovszky is?

everyday_normalguy 2012.04.30 23:00:52

Látom, hogy ez egy egyéves írás, de mostanában hivatkoztál rá a mandineren, ezért néztem el erre. Egy következetes keresztény/keresztyén politika biztosan úgy nézne ki, ahogy itt nagy vonalakban leírtad.

Mivel én nem abból az irányból közelítem meg ezt a kérdéskört, mint Te, három kérdést tennék fel:

1) Létezik/létezett-e a fentieknek megfelelő keresztény politika bárhol a világon?

2) A Te adataid is mutatják, hogy Magyarország (ahogy a legtöbb nyugati ország is) ateista. Reális cél lehet-e, és hogyan valósulhat meg egy keresztény politika ilyen kontextusban?

3) Egy konszenzusos, távlatos, hosszú távú stratégiákra épülő, demokratikus, szolidáris, szekuláris politika a politikai/társadalmi célok elérésében nem lehet, hogy megfelelőbb lenne, az ismert körülmények között?

És egy megjegyzés: a konzis-mandineres Szilvay Gergellyel néhány éve volt egy vitám. Akkor ő egy írásában azzal magyarázta a Vatikán távolmaradását különböző emberi jogi témájú ENSZ-kezdeményezésektől, hogy azok egy téves, megalapozatlan emberi jogi paradigmán alapulnak. Szilvay írása (és az általa hivatkozott vatikáni nyilatkozatok) szerint a katolikus értelemben vett "Krisztusban való egyenlőség"-ből levezetett emberi méltóság lenne az emberi jogok egyetlen elfogadható alapja.

Kételyekkel nem küzdő, hanem együtt élő katolikusként, aki melegként próbálja követni a hagyományokat, nekem ez nem egy kielégítő vagy akár megnyugtató álláspont. Úgy látom, hogy a kereszténységnek rendkívül sok értelmezése létezik egyszerre, amelyek ellentmondanak egymásnak, részben antagonisztikusak. Ezeket a bizonytalanságokat nem szívesen látnám viszont a politika világában, mert szerintem kiszámíthatatlansághoz és önkényhez vezethetnének. Így számomra egy szekuláris politikai tér tűnik megfelelőnek. Ebben a térben megjelenhetnek olyan politikai törekvések, amelyeket keresztény elvekből vezetnek le, ahogy keresztény pártok is, de csak az általános keretek és határok között.

Politikai értelemben számomra a szekularizmus ezért sokkal vonzóbb, mint egy ú.n. "valódi keresztyén/keresztény" politika.

everyday_normalguy 2012.04.30 22:30:54

Igazi érzelmi hullámvasút ez az írás: 11 pontot végigizgultam, már kezdtem kételkedni, hogy bízik-e a szerző a Pártban, de aztán persze kiderült, hogy bár vannak hibák, de azért minden jó, ha a vége jó.

Ahogy már mondtam: Kerényi Imi-féle marhabőrért kiáltó sorozat kerekedik itt, a szemünk előtt!

everyday_normalguy 2012.04.27 10:01:39

Öröm látni, ahogyan ez a sorozat alakul. Két, a 70-es évek hivatalos magyarországi sajtóját idéző cikk után most elérkeztünk a groteszkhez.

Ez valami retró-sorozat lesz végül? Meg lehetne kérni Kerényi Imit, hogy ezt is kösse be spanyol marhabőrbe...

everyday_normalguy 2012.04.25 15:20:23

Azt azért sikerül elkerülnie Aron M-nek, hogy állást foglaljon a dr. Ámbedkár iskola ügyében. Ez a szellemi önkielégítés, ami e helyett történik, remélhetőleg megérte Aron M-nek.

Az első bekezdéshez: a szumóhoz és a kosárlabdához való hozzáférés, az abban való részvétel biztosítása - az oktatással ellentétben - nem alapvető joga a gyerekeknek, a szüleik anyagi hátterétől, szellemi-erkölcsi felkészültségétől függetlenül. Ilyen jogokról nem tesznek említést nemzetközi szerződések, sem a Magyar Köztársaság néhai alkotmánya, sem az a közröhej, amelyet általában alaptörvénynek neveznek. Társadalmi érdek sem igazán fűződik a minél nagyobb esélyegyenlőség megteremtéséhez a kosárlabda vagy a szumó területén. Arról sem igazán hallani, hogy bármely országban a magyar gyakorlattól eltérő módszertannal áttörést értek volna el az alacsony gyerekek kosárlabdázásának vagy a sovány gyerekek szumózásának az elősegítésében. Vajon miben különbözik az oktatás, a szegény gyerekek oktatáshoz való joga és az oktatás egyenlőtlenségek kérdésköre a szumótól és a kosártól? Van esetleg olyan alkotó a Konzervatórium környékén, akinek lenne erről elképzelése?

Vajon miért érzik azt olyan sokan a jobboldali véleményformálók között, hogy az önsajnálat, illetve a kisebbségi komplexusos örökös védekezés tenné ki a magyarságot? Vajon miért vetik el az önkritikus attitűdöt? Mondjuk ezekre a kérdésekre sokkal kevésbé érdekel a válasz, mint az előző halmazra.

everyday_normalguy 2012.04.25 16:34:03

@Never:

Egyrészt jó, hogy ez így megjelenik, hadd lássa Aron M, kivel kerül egy platformra.

Másrészt vajon azok a cigányok, akik a nagy szegénység, a foglalkoztatást hátráltató adó-, gazdaság- és oktatáspolitika ellenére is próbálnak tisztességesen megélni, miért maradtak ki ebből a beszámolóból?

everyday_normalguy 2012.04.25 13:23:47

Úgy érzem, valamennyire álproblémával foglalkozik az írás. Két okból is:

1) Azért valljuk be, kevés konzervatívot érhet ma nyilvános kritika Magyarországon, hisz vajmi kevés konzervatív létezik egyáltalán (már ha elfogadjuk, hogy a jelenlegi kormánypárt és annak gazdasági-kulturális-szellemi holdudvara javarészt azért nem az).

2) Én viszonylag kevés és igazából komolytalan, konzervatívok elleni támadást tudok felidézni a közelmúlt közbeszédéből. Persze nincsenek ilyen dolgokra érzékeny antennáim, simán lehet, hogy csak nem vettem észre, mennyire égető probléma is ez.

Az írás a maga ironikus módján, ugyan duplán negatív állításokkal, de nyilván körülír valamilyen konzervatív-definíciót. Ennek azért nem minden eleme magától értetődő szerintem.

Miért ne lehetne valaki konzervatív és szekularista. Vagy akár vallásos és szekularista?

Miért ne lehetne konzervatív az, aki azt gondolja, hogy ha már támogat anyagilag az állam bizonyos vallási közösségeket, akkor az összes vallási közösséget azonos feltételekkel kéne támogatnia?

Az nem lehet konzervatív, aki mondjuk azt gondolja, hogy a vallási közösségek teremtsék elő a tevékenységük kifejtéséhez szükséges forrásokat, állami pénzt meg csak olyan esetekben kapjanak, amikor állami feladatot látnak el, normatív alapon, az adott feladatot ellátó többi szervezettel azonos feltételekkel? Ha valaki hisz az egyéni felelősségben, az alulról szerveződő, önfenntartó közösségekben és a piacban, az már nem konzervatív?

Míg nyilván nem lehet megkövetelni egy konzervatívtól se, hogy az LMBT csoportokkal kapcsolatban támogató álláspontot foglaljon el, vajon az esetleges támogató állásponttal már rögtön ki is iratkozik az illető konzervatív a konzervatívok sorából?

Vajon a különböző juttatások egy részének a megvonását lehet-e konzervatív alapon kritizálni, ha azok szerződésen alapultak, a szerződések betartásának fontosságára való hivatkozással? Illetve a szerződéseket semmibe vevő intézkedések vajon elfogadhatók konzervatív szemszögből?

Kb. ennyi.

everyday_normalguy 2012.04.25 11:17:40

Hmmm… Főleg az első részben szereplő kronológiát, de az írás többi részét is lehetett volna még szerkesztgetni, szelektálni, bizonyos gondolatokat kikerekíteni, ilyenek.

Bár tudom, hogy az az első parancsolat, hogy a konzervativizmus nem ideológia, talán nem vagyok egyedül azzal, hogy erősen ideologikusnak találom a jobboldali elemzők hozzáállását ahhoz a jelenséghalmazhoz, amit Magyarország kormányának meg Fidesznek neveznek.

Érdekes:

1) Ahogy a szerző nagyon éles és határozott kritikát fogalmaz meg a „posztkommunista-szocialista”, illetve a szerinte a rendszerváltás előtti szellemi szélsőbaloldal hagyományait folytató „hedonista-relativista liberális” oldallal szemben, amelyet tömbszerűen ír le, ugyanakkor a saját oldalán tapasztalható jelenségeket óvatosan, elkenve érinti csak.
2) A Lánczi manifesztum szerint a konzervativizmus (és, gondolom, felkent magyarországi képviselője, a Fidesz) ’a „politikai bölcselet talaján áll”, mentes az utópizmustól, és a forgalomban lévő ideológiák mellett egyedül képes a valóság megközelítőleg helyes leírására, továbbá hisz az objektív igazság létezésében’. Felmerül a kérdés, nem kéne-e mindezt számon kérni a Fidesz-kormány szakpolitikáin? Vajon például a tankötelezettség korhatárának csökkentése, az ún. gazdaságpolitika és a szövetségesi- és külpolitika beváltotta ezt az ígéretet?
3) A Körösényi cikkben megfogalmazott kérdéssel (a „populista, etatista, protekcionista és plebejus” elemek a Fidesz retorikájában maradandónak bizonyulnak-e) kapcsolatban a szerző azt mondja, hogy ez „ma egyéni ízlés szerint válaszolható meg”. Valóban? És akkor vajon mi a szerző egyéni ízlése alapján megfogalmazott válasz erre a kérdésre? És hová tűnik ilyen helyzetekben szerző éleslátása és határozottsága, amellyel a magyar baloldalt tudja minősíteni?
4) Orbán Viktor személyét, befolyását és felelősségét megint sikerült nem elemezni. Vajon a józan, ideológiamentes konzervativizmussal mennyire egyeztethető össze a „jobboldal fejedelme’’ státusz kiosztása, és khm… a személyi kultusz?
5) A Schmitt-ügyet fordulópontként értelmező gondolatmenet az írás általános kritikátlanságával kombinálva azért a Kádár-korszak konstruktív rendszerkritikáját idézi…
6) „A jobboldal elkövetkező tíz éve sok tekintetben fontosabb lesz, mint a mostani állapotának kialakulásához vezető első évtized.” Ezért a konklúzióért aztán igazán érdemes volt mindezt végigolvasni.

everyday_normalguy 2012.04.24 14:16:08

Kíváncsi lennék a Fidesz jobboldali hegemóniájának és a Fidesz szakpolitikák olyan jellegű kritikáira, hogy mennyi kádárizmus van ezekben (a demagógiát, vezetési stílust, szociális vízió egyes részeit tekintve), és hogy valóban szükséges-e ennyi.

Érdekes cikk, amely helyenként utal olyan dolgokra, amelyeken változtatni kéne, hogy aztán néhány sorral lejjebb kijelentse, hogy nyilván ez a világ minden világok legjobbika. Hát nyilván ez a kétfenekűség a szabad, érdekektől mentes újságírás egyik alapvető ismérve. Kicsit emlékeztet ergé viharos-hajós újévi (vagy szilveszteri?) írására.

A cikk egyik állítása, hogy kizárólag a jobboldal és kizárólag a Fidesz alkalmas egy "nemzeti minimum" megteremtésére. Két gondolat:

1) Elképzelhető egy olyan egészséges nemzettudat, amely erős polgári (citoyen) értékekkel, független és erős civil társadalommal, meg kevésbé etatista politikai elittel párosul? Mintha az ilyen elegyek jobb eredményeket hoznának...

2) Lehet azt nemzeti minimumnak nevezni, amivel a nemzet 50%-a nem akar azonosulni?

everyday_normalguy 2012.04.24 15:13:46

@takács bálint:

A kulturális adekvátság egy nagy kérdés, és bennem is felmerül néha, hogy lehet, hogy az, amit jelenleg látunk Magyarország tulajdonképpeni optimális politikai outputja, főleg az összehasonlító értékfelmérések tükrében.

Minden értékítélet nélkül: ha valahol rendre a déli-ortodox társadalmakhoz hasonló értékminták jönnek ki, akkor lehet, hogy ott olyan a kultúra, és olyan dolgok fognak működni. Ezzel semmi gond.

Lehet, hogy csak érdekes adalék, hogy azért nem ilyennek indult a Fidesz, és mondjuk ez a cikk sem arra hivatkozik, milyen tanácsot kapott OV Franjo Tudjmantól, még a Magyar Hírlap munkatársa is (!) Helmut Kohlra hivatkozik.

Ha a kultúra szempontjából előfordulhat is, hogy valahol nem tájidegen egy nyugatos politikai kultúra, még akkor is megállja a helyét a kérdés, hogy az a fajta politikai kultúra egyébként nem vezet-e jobb élethez...

everyday_normalguy 2012.04.19 14:32:31

Hát, a konzervatóriumon (ahol korábban néha leálltam vitatkozni, majd egy idő után javasoltam, hogy nevezzék át "hittan"-ra az oldalt) annyi komment volt, hogy gondoltam, felesleges lenne bármit is írni a főszerkesztő asszony műve alá.

Az megnyugtatott, hogy azoknak a kommenteknek a java, amelyeket volt időm elolvasni, alaposan helyre tette ezt a szellemi terméket. Személy szerint nehezen tudtam volna eldönteni, hogy melyik dimenzió kirívóbb az írás esetében: a butasága vagy a gonoszsága.

Meg még annyi jutott eszembe, hogy a a szerző ugye hivatkozik az obligát (szeretetre méltó, de megtévelyedett) meleg barátra, egy bizonyos Csongorra. Azt szívesen odaírtam volna, hogy ha Csongornak ilyenek a barátai, akkor ellenségekre már nincs is szüksége. Dehát 180 komment esetében ennek is mi értelme lett volna...

Nyugtalanító, hogy ilyen emberek kvázi véleményvezérek tudnak lenni.

Ez egy ilyen ország, és az itthoni egy ilyen kereszténység...

everyday_normalguy 2012.04.17 15:25:33

@rajcsányi.gellért (ergé):

Az alább idézett rész utolsó mondata véletlenül nem jelen időben van? Ez az idézet szerintem valahogy nem azt sugallja, hogy ez egy múltbeli, befejezett kísérlet és elvetett ötlet... Ezzel szemben Carlos> felhívja a figyelmet arra, hogy a valós helyzet az eredeti cikk google translate-es fordítása szerint ez.

Nincs nagy jelentősége az egész írás szempontjából, meg ilyenek nyilván be-becsúsznak.

Amikor becsúsznak, nem lehet, hogy egyszerűbb lenne azt mondani, hogy bocs, ez tévedés volt?

Azt hiszem, nemcsak a PC, hanem bármilyen paradigma jegyében történnek hülyeségek és túlkapások. Ráadásul valószínűleg te is vágod, hogy nincs homogén PC-ista mozgalom, összeesküvés, vagy ilyen izé. Gondolom, te is találkozol például olyan kommentelőkkel a portálotokon, akiknek igazából jót tenne valamilyen PC-s érzékenyítés, vagy bármi egyéb módszer, amitől csökkenne az agressziójuk, szűklátókörűségük, ilyesmi. Ilyen az élet, emberek vagyunk...

"Egy óvodában meg is szüntették a szabad játékidőt, mivel a pedagógusok felfigyeltek arra, hogy ekkor a gyermekek maguktól „újratermelik” a „sztereotípiákat” és a hierarchiát – a szabad játék már csak ilyen, a gyerekeknek meg mint tudjuk, sosem volt érzékük a PC-hez. Veled most nem játszunk, téged most nem szeretünk. Ezért a felszabadítás nevében a gyermekek minden egyes percét szemmel tartják, hogy szabadon tartsák őket a hagyományos sztereotípiáktól."

everyday_normalguy 2012.04.17 16:15:40

Csak én érzem úgy, hogy Dobray LMBT témába vágó cikkei mintha mérsékeltebbé válnának? Én például viszonylag kevés kivetni való dolgot találok ebben az írásban. Olyan, mintha Dobray PC tanfolyamon járt volna… Azt külön dicséretesnek tartom, hogy Dobray elolvasta a Homofóbia Magyarországon tanulmánykötetet. Nekem ugyan ott van a polcomon, de még nem jutott rá időm.

Nekem az az érzésem, hogy Dobray egy nagyon tágkörű jelenséghalmaz legkirívóbb elemeit ismerteti ebben az írásában, és bevallom, ebben a tálalásban még én is (Dobray világnézetét nem osztó melegként is) felvonom a szemöldököm. Nem gondolom, hogy Dobray írása reális képet festene az LMBT emberek elleni előítéletek leépítését célzó erőfeszítések javáról vagy megragadná a lényegüket, de véleményírásként szerintem elfogadható ez a cikk.

Első blikkre azért van néhány dolog, amiről érdekelne Dobray véleménye bővebben:

1) Heteronormatív kulturális imperializmus. El kell olvasnom a kötet elejét (is), hogy megmondjam, egyetértek-e azzal, ahogy ez a fogalom ott szerepel. A kulturális imperializmus nyilván egy nagyon határozott világkép fogalomrendszerébe tartozik, érteni vélem, hogy Dobray ezzel miért nem ért egyet. Az érdekelne, hogy Dobray a heteronormativitás, mint társadalmi jelenséget leíró kifejezés létjogosultságát is vitatja-e. Azaz: Dobray szerint megfigyelhető vagy sem, hogy a társadalomban van egy csomó szabály, amely előírja, hogy mi tesz ki egy férfit és egy nőt és a közöttük elfogadható kapcsolatokat? Ha ez a jelenség megfigyelhető, Dobray egyetért-e azzal, hogy ebben a szabályrendszerben a heteroszexualitás és bizonyos fajta férfiasság és nőiesség felsőbbrendű, követendő modellként jelenik meg? Nem kérek állásfoglalást azzal kapcsolatban, hogy ez így jó vagy rossz-e, csak azt szeretném megkérdezni, hogy Dobray szerint van-e olyan társadalmi jelenség, amelyet a heteronormativitás kifejezés leírhat?

2) Bele lehet menni abba is, hogyha a heteronormativitás kifejezéssel leírt szabályrendszer bizonyos elemei az átlagostól elütő emberek (lányos fiúk, fiús lányok, melegek, leszbikusok, transszexuálisok, stb.) életét nagyon megnehezítik, a nélkül, hogy a társadalom számára bármilyen hasznot hoznának (azon kívül, hogy lehetőséget adnak saját identitásukban bizonytalan embereknek, hogy a másság támadása által erősítsék az önbizalmukat), akkor nem alapból elvetendő, hogy ezeket a normákat meg kéne változtatni. Értem, hogy Dobray szerint ebből a szempontból a nyugati PC main-stream túllőtt a célon, de valamilyen mértékű változásról talán Dobray is belátja, hogy társadalmi károk nélkül is bevállalható, és valójában hasznos dolog lehet.

3) A hen szó megalkotása valamennyire emlékeztet arra, ahogy a frau névmás megjelent a német nyelvben a man határozatlan névmás alternatívájaként. Amikor először olvastam, furcsának találtam. Nem szaporodott el gombamódra, de van, aki használja, és ha ez boldoggá teszi, mi a gond ezzel? Ehhez a problémakörhöz rendelném a nyelvrombolást, hisz Dobray hivatkozik egy svéd író nyelvrombolással kapcsolatos aggodalmaira. Nyilván Dobray sem gondolja, hogy a nyelvet (ezt az absztrakt, állandóan változó, sokszínű jel- és szabályrendszert) lehet rombolni. A nyelvhasználatot lehet befolyásolni, és ennek az iránya bizonyos emberek ízlésének jobban, bizonyos emberek ízlésének kevésbé fog megfelelni.

Épp Dobray is hivatkozik az írásban olyan nyelvekre, amelyekben három nyelvtani nem van, illetve olyanokra, amelyekben egy sincs. Az angol nyelvből kihaltak a nyelvtani nemek, és gondolom, az ilyen kategóriával rendelkező nyelvekben egyszer megjelentek. Azon túlmenően, hogy önmagában egyetlen új szó megjelenése nem alakítaná át a nyelv rendszerét, azaz nem jelenne meg új nyelvtani nem, a fenti példák alapján is belátható, hogy még a nyelvtani nemek számának a változása sem veszélyeztetné a nyelvet semmilyen módon.
Nem tudom, hogy ennek Dobray örül-e, de az új svéd „hen” szó sorsa épp olyan demokratikusan fog eldőlni, mint bármilyen új szóé, amelyik megjelenik egy nyelvben: a beszélők nyelvhasználati szokásai fogják eldönteni, hogy elterjed-e vagy eltűnik…

everyday_normalguy 2012.04.12 15:36:39

Ez eddig eszembe se jutott (mármint hogy az OGY elnökének kéne ilyen szűrő szerepét ellátnia), de érdekes és jogos felvetés.

Jó lenne, ha egy alkotmányjogász vagy a házszabályt ismerő ember megmondaná, hogy van-e mérlegelési lehetősége az országgyűlés elnökének ilyen esetekben... Lehet, hogy az az eljárás, hogy az alkotmányügyi bizottságnak kell az ilyen szűrő szerepét betöltenie, ha elé kerül egy ilyen javaslat. Passz.

everyday_normalguy 2012.04.12 21:13:25

Hát, nem hagyott nyugodni, ezért csak megkerestem az OGY (überciki) honlapján a házszabályt. Remélem, hogy a hatályos házszabályt sikerült megtalálnom, de igazából abban sem vagyok biztos.

Amit találtam, az a házszabály kifejezetten annak a bizottságnak a feladatául szabja az egyéni törvényjavaslat alkotmányosságának és többi törvénynek való megfelelésének a vizsgálatát, amelyik bizottságot az OGY elnöke kijelöl erre (felcseréltem a két idézett szakasz sorrendjét, mert így logikusabb elolvasni ezeket a kiragadott részeket):

3. Fejezet
Az Indítványok tárgyalása

(...)

98. § (1) A törvényjavaslatot az Országgyűlés elnökénél kell benyújtani.
(2) Az elnök a törvényjavaslat benyújtását az Országgyűlés következő ülésén bejelenti, megnevezve egyúttal a kijelölt bizottságot.
(3) A képviselő által benyújtott törvényjavaslat csak abban az esetben kerül az Országgyűlés tárgysorozatára, ha azt a kijelölt bizottság támogatja.
(4) A képviselő által benyújtott törvényjavaslatot az Országgyűlés elnöke kiadja a kijelölt bizottságnak, amely harminc napon belül - ha a képviselő sürgős tárgyalást kért, nyolc napon belül - határoz az indítvány tárgysorozatba vételéről. Ha a kijelölt bizottság a tárgysorozatba vételt elutasítja, az önálló indítvány címét, benyújtójának nevét és a bizottsági határozathozatal időpontját az Országgyűlés legközelebbi ülésén a jegyző bejelenti.

(...)

95. § (1) A kijelölt bizottság az Országgyűlés elnöke által a részére kiadott törvényjavaslathoz (…) ajánlást nyújt be az Országgyűlésnek.

(…)

95. § (3) A kijelölt bizottság a törvényjavaslat részletes vitájához készített ajánlásában azt is vizsgálja, hogy a törvényjavaslat, a határozati javaslat, illetve a bizottság által támogatott módosító javaslat
a) összhangban áll-e az Alkotmánnyal, továbbá más törvénnyel, illetve beilleszthető-e a hatályos magyar jogrendszerbe, (…)

net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=994h0046.ogy

Az elnök szerepéről annyit ír, hogy hozzá kell benyújtani az indítványt, és hogy ő azt eljuttatja az illetékes bizottsághoz.

Ez alapján nekem úgy tűnik, hogyha a megfelelő személy nyújt be egy indítványt, akkor arról legelőször egy bizottság jelentheti ki, hogy akkora hitvány, aljas szemét, amilyet csak egy idióta tud kitalálni... Remélem, ennek a törvényjavaslatnak ez lesz a sorsa.

everyday_normalguy 2012.04.13 07:08:30

Hát, lehet, ez az én tudásomat meghaladja. Erre járhatna Dobray, és szólhatna valami alkotmányjogász arcnak a Mandiner környékén...

Csak annyit tudnék még mondani, hogy az Országgyűlés Hivatalának a szakapparátusát a bizottság (sőt képviselők is) igénybe vehetik, szóval ezt a mechanizmust nem csak az általad feltételezett elnöki szűrő esetében lehet(ne) alkalmazni.

everyday_normalguy 2012.01.17 13:24:49

@bbjnick:

Ne csigázzon már engem se! Árulja már el, legyen olyan jó, hogy mit művel nénike. Ha maga nem teszi meg, Dobray interpretációjában is szívesen elolvasnám.

everyday_normalguy 2012.01.17 13:47:40

@bbjnick: Hát, akkor Dobrayn a világ szeme...

everyday_normalguy 2011.12.21 22:48:21

Na most a hal, az nem a fejétől bűzlik? Mer itt erről nem sikerült szót ejteni, pedig nem az írás hosszán múlott.

Furcsa egy cikk lett ez. "Itt és most még mindig nem késő???" Mert ha levegőt vesznek, akkor majd hirtelen visszacsinálják az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat meg az egyéb, alkotmányosságot érintő disznóságokat? Ez hihető? Ergé, magadat akarod becsapni???

Nekem meg úgy tűnik, hogy most bukik meg harmadszor a kádárizmus Magyarországon, és megint főleg azért, mert kimerítette az anyagi lehetőségeit, kölcsönt meg nem kap. Jobb lenne, ha azért történne, mert a zemberek kiábrándultak belőle, de annyi szerencsénk nincs. Nemcsak 21 évet szúrtunk el, hanem a világszínvonalú politikai elitünk elég szart termel a következő 10-20 évre is. Köszönet nekik, a Mandinernek meg köszönet az ilyen mértéktartó írásokért.

everyday_normalguy 2011.12.21 23:27:05

@Bell & Sebastian: Pedig gyakran olvasgattam itt, és látja, a NER most még azt is elintézte, hogy kommenteljek is egy kicsit. Már megérte...

everyday_normalguy 2011.12.17 23:19:11

Ez rohadt durva. Mit lehet erre mondani? Ne szívd mellre? Ez is egy jó nagy barom lehet...

everyday_normalguy 2011.12.14 15:21:36

Az evangélikusokkal kapcsolatos előbbi, meg ez a bejegyzés is elég érdekes. Ugyanakkor valami engem nagyon fáraszt az egyházakkal kapcsolatban.

Mindkét cikk olyan, valójában politikai, intézmények működési anomáliáiról szól, amelyeket nagyjából átlátható hatalmi és anyagi érdekek dominálnak, és amelyek egyre anakronisztikusabbá válnak a mai világban. Tudom, hogy Magyarországon jelenleg átmenetileg, mesterséges módon helyzetbe hozták magukat, de Spanyolország és Írország példája mutatja ezeknek a mellékvágányoknak a hiábavalóságát.

Szerintem egy ateista/agnosztikus országban (mint Magyarország vagy Nagy-Britannia) nem igazán az egyházak álláspontján áll vagy bukik a melegek ügye. Ha odafigyelünk erre a szánalmas vergődésre, azzal magunknak felesleges bosszúságot, ezeknek a szerencsétleneknek meg ki nem érdemelt örömet okozunk. Egyszerűen a tanításaik és a valóság közötti szakadék, illetve az alkalmazkodásra való alkalmatlanságuk miatt ezek a szervezetek a megmaradt jelentőségük elvesztésére vannak ítélve.

Jómagam eljárok görög katolikus misékre, hogy részt vehessek azokban a rítusokban, amelyek az én családomban szokásosak, és a spirituális igényeim egy jól meghatározott részét kielégítsem. De ugyanakkor látom, hogy a templom csak ünnepkor telik meg, és eszem ágába sem lenne tényezőként gondolni a pomázi görög katolikus papra, aki a magyar katolikus egyház szexuáletikai felelőse, és sületlenségek terjesztésével tölti az ideje egy részét.

Az egyházak szerintem dinoszauruszok, és csak csodálni tudom a te türelmedet, amellyel az ügyes-bajos dolgaikat figyeled, és próbálod jobb útra téríteni őket. Ez rajtuk sajna már nem fog segíteni.

everyday_normalguy 2011.09.22 16:05:32

Hát, ezzel a párhuzammal vitatkoznék. Jézus ugyanis olyan páriákkal is kereste a kapcsolatot, akik nemcsak a kor értékítélete, de az evangélium erkölcsi üzenete szerint is bűnös életet éltek. Az evangélium ilyen szereplőire a Jézussal való találkozás transzformatív hatással van: valószínűleg megváltozik az életük, jobb útra térnek.

Ha ezt a párhuzamot szeretnéd alkalmazni a melegek és a legtöbb keresztény egyház mai kapcsolatára, az akkor azt jelentené, hogy a melegek azért páriák, mert valóban erkölcsileg elítélendő életet folytatnak, és hogy a velük szemben tanúsított nyitottság célja és értelme az lenne, hogy esélyt kapjanak a változásra.

Dehát ezt sok keresztény egyház már ma is hirdeti és teszi: erről szólnak a katolikus katekizmus vonatkozó részei, az ex-gay kezdeményezések, stb. Ezek pont úgy tekintenek a melegekre, mint az evangélium a prostituáltakra, vámosokra, stb., akiket meg kell téríteni.

Szerintem ezt az eszmefuttatást te is elveted, és szerinted sem Máté, hanem a szimpla heterok megítélését kellene a melegekkel szemben alkalmazni a keresztény egyházakban. Jól gondolom?

everyday_normalguy 2011.09.23 16:11:13

@kaleidoscope:

Valóban nem lehet egy analógia 100%-os, mert hisz akkor nem is analógiáról, hanem azonosságról lenne szó. Ugyanakkor a Bibliában ott vannak az önhibájukon kívül számkivetett szereplők, akiket Jézus a nélkül emancipál, hogy az érintetteknek bármilyen szokásukon vagy gyakorlatukon változtatniuk kéne. Mondjuk a nem zsidók en bloc.

Szóval vannak olyan példák, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a többség vagy egy elit igaztalanul is ki tud közösíteni egy közösséget, és ez bűn. Ezért én még mindig úgy érzem, hogy nem jó, ha Máté történetét (meg a bűnösök elfogadásának többi történetét) azzal állítják párhuzamba, ahogyan egyes befolyásos keresztény egyházak hozzám viszonyulnak a melegségem miatt. Épp ez a hivatkozási pontja a katolikus katekizmusnak, és az ex-gay mozgalomnak is: ahogyan Mátét is ki kellett menteni a bűnből, úgy a melegeket is, nem szabad a bűnöst elítélni, csak a bűnt, stb.

Csak azért, mert meleg vagyok, nem vagyok "beteg", akinek "orvos kell". Én mondjuk szamaritánus vagyok, akinek az élete még jobban is tetszhet Istennek, mint a kirekesztő elitistáké. Nem kell velem foglalkozni, csak békén kell hagyni és nem kell elítélni, aztán csókolom.