Adatok
Mónika32
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
BÁNTALMAZOTT NÕK TÁRSFÜGGÕSÉGE (KODEPENDENCIÁJA)Pándi Tiborné és dr.Molnár GáborBMSZKI Anyaotthon és Orvosi Krízis SzolgálatA családon belüli erõszak fontos társadalmi probléma, ami fõleg a nõket súlytja. Az USÁ-ban a testi bántalmazás a családok 21-30%-ában, Dél…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mintha elment volna az esze, az utóbbi időben dührohamai vannak, egészen apró dolgokból is kifolyólag. Ilyenkor káromkodik, engem szid, fenyeget, olykor megrángat. A vicc az egészben, hogy saját keresettel (nem is akármennyivel)és tehermentes lakással rendelkezek. A kodependens személyiségi vonásokat olvasva jövök rá arra, hogy velem is ez lesz a baj. Az elmúlt évek alatt, egy megfelelési kényszer van rajtam, hogy tökéletes feleség legyek, a férjemet boldoggá tegyem és családom, gyerekem lehessen. Ezért nagyon sokat dolgozok a keresetem beadom a közösbe, már jó pár éve. Ezt felismervén a férjem, már számol a fizetésemmel és gazdálkodik belőle. Azt gondoltam, teljesen mindegy melyikünk adja fel a vilanyszámlát, hiszen egy fedő alatt élünk. A pénügyekbe nem hagy beleszólást, rengeteg adósságot felhalmozott fel és mostmár követeli rajtam a megkeresett anyagiakat. Elkezdődtek a hazudozások, letagatom a teljes keresetem, mert nem tudnám fenntartani a fővárosi lakásomat. Jól keresek, mégsincs sose pénzem. A ragaszkodásom okán, már odaáig jutottunk, hogy a meglévő lakásom is elakarja adatni velem. Én csak pedzegetem, hogy nem jó ötlet, de ő egyre erőszakosabb. Közben meg hallom, ahogy másoknak ígéri az adóssága rendezését az én még elnem adott lakásom bevételéből.
Eldöntöttem: hazautazok, csak egy kis időre, úgyis van anyagi elintéznivalóm, de félek, hogy ezt megtudván, elhagy, megver és engem okol majd az ő bajos ügyei miatt. Azon kaptam magam, hogy egy ideje rettegésben élek, mert nem tudom az akaratom szép szóval érvényesíteni, és már nem is mondok semmit,mivel nem jutunk közös nevezőre ollyannyira, hogy a neki nemtetsző cselekedeteim, szavaim, kiabálással, káromkodással veszi tudomásul. Olykor azt mondogatja, nem hagyhatom el, mert az oltár előtt ígéretet tettem, ki kell mellette tartanom. De meddig? Félek, az egész családja majd nekem esik, hogy én hogy tehetek ilyet, hogy elhagyom az ő dolgos, rendes kicsi fiukat. Arról nem tudnak, hogy az ő támogatásuk is általam van, mert megfenyegetett,ha az anyjának elmondom az igazat,hogy mennyi adóssága van, akkor azt nagyon megkeserülöm.
Nagyon félek az előttem álló napoktól, kénytelen leszek megint hazudni, hogy hazatudjak menni.
Kb. ennyi az én történetem, tudom, hogy még van visszaút, csak az erőm legyen elég!
Mindenkit üdvözlök, köszönöm, hogy meghallgattatok, talán ez is tanulsággal szolgál másoknak.