Adatok
lethe
728 bejegyzést írt és 33 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Minden eddigi életem nem szól másról, csak feledésről.
Magyar vagy? Nem értesz. Orosz vagy? Nem ismersz. Zsidó vagy? Megtagadsz. Cigány vagy? Elfordulsz tőlem.
És lőn este, és lőn reggel: első hazugság.
Nem vagyok utóda senkinek, nem beszélem a nyelveket, az érzéseim nincsenek összhangban az…..
Jó nekünk ez a távolság-teremtő idegenség,ez a mélységből fakadó sűrűség. Jó, hogy nem látjuk egymást.Nem érintjük egymás testét, haját, bőrét,szívét.Nem értjük egymás színét,szavát, kutyáját és macskáját.Nem ér el minket holtomiglan tartó eskü, utálat, harag vagyelkeseredés.Nem téveszt meg minket…..
A titok alaktalan.
Ormótlan teremtménye a léleknek.Fület és szemérmet sértőmezítelensége túlzásba hajlik,Könyörgése viszolygást fakaszt..
..
A hazugság angyala jött el Budapestre. Ő lelte kedvét abban, hogy elesettségemből tréfát űzzön, s rajtam, két kezét hanyagul nadrágjának zsebeibe dugva, jóízűt nevessen.
Abban az időben Isten gyakran ráért és gyakran odafigyelt az emberekre.
„Ugyan, - mondta, - miért ne leckéztetnénk meg a…..
Így könyörgött az öreg mester az angyalokhoz.
Én nem tudom, mi az, amiért élek. Mi az, amit szeretnék. Mert megvan mindenem. Meleg ágyam, takaróm. Ezekből lehetne jobbat remélnem, nem ilyen göcsörtöset, keményet, ami az ágyat illeti, nem ilyen szúrós-rövidet, hogy a takaró se ússza meg fricska…..
Amikor a szerelem helyét az unalom, a csömör, a fásultság, az egymás iránti közömbösség veszi át, amikor az érintés, a csók helyét a megszokás, az elzárkózás bitorolja, akkor, sokan és egyre többen, azt az oly gyakran felemlegetett gondolatot idézik, amely szerint a szerelem, amint a hormonok…..
Igazából hálásnak kell lennem azért, hogy nem válaszolsz. Magányos, nyomorult blogger vagyok, s a csönd, amibe beburkoltál, abban segít, hogy legyek, ami lényegem szerint vagyok. Tudom, sokan bolyonganak hozzám hasonlóan a csodát ígérő virtuális galaxisban. Sokan időznek vak angyalként pislákoló…..
Szeretnék nem írni. Se naplót, se jegyzetet. Azt akarom, A nap teljesség legyen.
Amit ígértem, hazugság. Amit adtam, tündérmese. Ami eztán lesz. Amit eztán mondanék, Filléres, Vacak Kacat.
..
Az embert utoléri a szeretetlenség. És akkor elkezd hízni, és hízik és hízik, mint valami disznó, és akkor rádől a torony és rádől a harang, és akkor eltemetik és azt mondják, itt nyugszik J. vagy L., aki azért evett, mert éhezett.
..
Néha úgy érzem, felesleges. Tüntetni, plénumokra járni, emlékeztetőül annak, hogy ez itt nem az én életem, van négy évem és elhúzok nyugdíjba, feltéve, hogy nem segítesz melegebb éghajlatra kerülni valamiért, amit el sem követtem.
Néha úgy érzem, felesleges. A diáknak balhé, amit mi, tanárok…..
Nekem már mindegy. A magam életét leéltem. Ezt mondatja velem az idő, el kéne mennem, hogy maradjon idő, avaron, éhes kis héják hadának, azt mondják, az idő lejár, nem kapunk szerelmet, nem kapunk koldusnak kijáró alamizsnát, csakis ha nevetség szolgálatába szegődöm öreg, hibbant ráncaimba öltözött…..
„Használtak lettünk." Ezekkel a szavakkal búcsúzott, gyűrött ruhában, kopott, maszatos cipőjével a járdaszegélyhez dörgölve combjait, testemben tébolyult gondolatai visszhangoztak a nyárnak arról, hogy az ember nem eszköz, de mindenkor cél, és mert használni csakis az eszközt lehet, ha…..
Itt nyugszik halhatatlan szerelmünk.
Nyugodjon békében.
..
Nézem a bolondot, nézem önmagam, amint elnyúlok az óriási karosszékben, trónusban, sipkával a fejemen, fásult, érzéketlen-tompán elmerülve a múltban és merengve a jövőn, belesüppedve a hazugság bársonyos párnáiba.
Szerettem, szerettem.
Olyan nagyon szerettem, hogy a szeretettől kiégtek a…..
Semmit nem tudok. Amit hiszek, elfordul. Amint remélek, ezerszer kegyetlenebb.
Ülök, nyakig a szenvedésben. Az pedig duzzad, mint a Duna, a Balaton, és felemészt.
Bódultan, bambán bámulom és magasztalom: Fájj, élet! Fájj, ha elveszítelek!Félek mindenkitől. Félek a…..
Mostanában kilengések vannak. A felhőtlen élek-bele-a-világba érzéstől az öngyilkos vágyakig. Ezek napjában többször váltakoznak. Most, az orvos után, egészen könnyűnek érzem magam. Nem érdekel, hogy nem törődik velem a kutya sem, ez persze nem igaz, a gyerekeim túlzottan is…..
Ne haragudj, ha elragadnak az álmaim. Így volt ez mindig, talán így is marad.
Tegnap ígértem, gondolkodom Dean Blunt The Narcyssist dalán. Ha nem tudnám, ha nem mondtad volna nyomatékkal, hogy a dalnak nincs, nem lehet köze kettőnkhöz, azt hinném, nekem, rólunk szól. De félre a…..
Csöndes minden. Nem tudom, ismered-e az érzést, amikor ezernyi idegszáladdal a telefont fürkészed, nem veszíted szem elől a kijelzőt, hátha üzen, ő már csak ilyen, fontos személy az életedben, és persze csönd van, rendíthetetlen csönd, a ki-nem-szarja-le-hogy-várok-rád…..
Nincs más, csak jelen. A jelenben azonban semmi nincs. A négy fal között, a várakozástól kimerülten, a várakozás maga is múlt. Vagy itt ragadtunk a múltnak egy darabkájában, a csillagok közötti űr egy szögletében, és most nem vagyunk sem élő, sem halott, mert a testünk…..
Aludjatok, páfrányok mélyén, szerelmeim!
Aludjatok és halljatok bűvös muzsikát!
Álmok jönnek és álmok álmodják az éjszakát.
Öleljétek egymást szorosan,
majd esküdjetek hűséget, örök szerelmet, szerelmeim,
hogy leheveredve tölgyfa ágyatok tövébe,
gyönyörködjem…..
Örök hűséget fogadtunk ott,a parkban, a Duna-parti hóban,a híd alatt,a kihalt játszóterén,egymásba ölelkezve,egymásban feloldozva,fulladozva a szerelemtől,a hidegtől.
Látom, amint megnyílnak a kapuk,Isten kinyújtja felém a karját,látlak téged,látom arcodat,az egyetlen kép,…..
Rémálom,
aljas indokban fogant ölelés,
ölés,
ítélet,
megszegett szó,
szeg,
könny,
kenyér,
ige,
ígéret,
meg nem írt levél,
sikamlós idegenség,
idétlenség,
eleven égi jel,
jelöletlenség,
minden üt,
a névtelen sír mellett a kesernyés,
kései sirató,
az…..
Éjszaka van. Nem látni csillagot. A hőségtől fülledt panelszuszogástól nem hallani az angyalok énekét, csak a vaskos tréfákat hallom a sarki presszóból, néhány magányos bolond nyöszörgését.
Olyanná lettem, mint ők. Egy közülük. Fülledt, mocskos,…..
Reggel azt gondolom, már mindent értek. A rezzenéstelen arc, a rideg, elutasító mozdulatok, a merev testtartás, - mit lehet itt még nem érteni? Egyszer elmosolyodik. Amikor a nővéréről és annak barátnőjéről beszél, hogy ízléstelen öngyújtókat gyűjtenek, hogy ő lenyúlja…..
Nem akarok holokauszt emlékünnepet. A megemlékezés nem az én kenyerem. Ahogyan a halottak nem beszélnek, én sem akarom megtörni a némaságot. Szótlanul nézem, amint a gyűlölködő az utcákat rója, fogcsikorgatva, mécsessel. Nekem nem kell emlékeznem. A csönd vagyok - kirekesztve…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz