Adatok
Szumóné
0 bejegyzést írt és 89 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24. - 25.
Lehet, kritikusaimat nem nyugtatja meg, de a felgyülemlett élményanyag feldolgozását a megszokott stílusban folytatom. Egy…..
Szumóné
2010.12.31 12:54:42
Szumóné
2011.02.07 14:22:58
Sziasztok!
Sajnos nem mindig tudok jót írni. Volt itt egy anyuka aki olvasott és csodát remélt a blogtól. Leveleztünk sőt találkoztunk is, de nem tudtam segíteni rajtuk. Szóljon ez a bejegyzés egy fiúért, akit legyőzött a rém, és legyen ez példa azoknak akik küzdenek:…..
Fél év levelezés, leszidások, javaslatok, és Tünde kitartása meghozta jutalmát. Olvassátok és örüljünk vele együtt. Azok kevesek közé tartozik akiknek talán sikerült sikeresen szembeszállni ezzel a betegséggel. Emberi gyarlóság, de büszke vagyok arra, hogy a blog és én…..
A profilváltás apropóján.A vizit, eredetileg egészségügyi rémtörténetekkel indult, melyeket egy szörnyű élményekben bővelkedő több esztendős vesszőfutás indukált. Akkoriban még abban az állapotban voltam, amikor látogatókat fogadtam. Orvosokat, szakápolókat, rokonokat,…..
Szumóné
2010.09.20 14:04:52
Szumóné
2010.09.20 14:05:22
Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23. - 24.
Történetemben még mindig az előző epizódban felbukkant titokzatos pöttyök eredetét keressük. Túl a sikertelen tüdőbiopszián,…..
Újabban visszatérő téma a gyógyszer szedés kérdése. Már nem a betegségből adódó makacs megtagadás a jellemző, hanem a kételyek, a bizonytalanság, ami egy gyakorlatilag gyógyult emberben merül föl. Nem zárkózom el a kérdés elől, és már félelem sincs bennem mikor…..
Rég nem írtam, ennek az az oka, hogy igazából éljük az életünket, tesszük a dolgunkat nem történt semmi különleges, legalábbis olyan, amit más annak lát. Megismerkedtem valakivel, az első lépéseket átvészeltük és úgy tűnik hosszabb időtartamban gondolkodunk. Attilával…..
Szumóné
2010.06.09 16:17:09
@fényeske: ó, a Balcsis nyaralás nagyon klassz! Reméljük jó meleg lesz a víz is és kellemes időben ki is tudtok kapcsolódni. :)
Igen, elfelejtettem, hogy eléggé be van osztva Attila ideje. Addig is további sportsikereket is kívánok neki! :)
Igen, elfelejtettem, hogy eléggé be van osztva Attila ideje. Addig is további sportsikereket is kívánok neki! :)
Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23.
Fejembe vettem, hogy megmentőim számára közös emlékeinkre utaló ajándékkosarat állítok össze, melyhez egy köszönetnyilvánító üzenetet…..
Szumóné
2010.05.25 10:50:27
Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22.
„Úgy a, nem az a legény, aki üti, hanem aki állja!
Megboldogult anyai nagymamám ösztönösen ápolta a néhány településből álló…..
Szumóné
2010.04.19 11:21:26
@Fehérszakál: atyaég...!
Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. - 21.
Jelentem, a felület indításának egyik középtávú célja megvalósulni látszik. A pénteki történettel kapcsolatban érkezett, főként előremutató…..
Attilám már jó pár napja dolgozik nálunk és mondhatom: telitalálat. Csak pozitív dolgokat tudok leírni. Minden várakozásomat felülmúlta a kollegáim és Attila helyzethez való hozzáállása. Beosztották a fiúk maguk között, az egyik a gépekre a másik az anyagokra,…..
A poszt címe egyben új szlogenje is a régi-új Mikroszkóp színpadnak, ahol bemutatkozott a friss igazgató, Verebes István.Ő próbálja gatyába rázni Sas József örökét, ami olyan mementója maradt az egykori pesti kabarénak, mint a domborművek az Ózdi kohászat falán. Vagyis vicces,…..
Szumóné
2010.02.11 10:44:41
@Mago comico: " Ami nekem hiányérzetet ad, hogy nincsenek ma Nóti Károly féle sziporkázó kabaré szerzők. Ez az egész mai kabarénak a rákfenéje!"
Pontosan!
Adalék:
mek.niif.hu/02000/02065/html/2kotet/122.html
A tévéből is hiányoznak ezek a kabaréjelenetek, pedig vagy 20 éve elég sokat feldolgoztak a királyi televízióban Antal Imrével, Kern Andrással, Mikó Istvánnal, Haumann Péterrel, Benedek Miklóssal, satöbbi... Én nagyon kedveltem azokat, pedig nem vagyok nyugdíjas.
Pontosan!
Adalék:
mek.niif.hu/02000/02065/html/2kotet/122.html
A tévéből is hiányoznak ezek a kabaréjelenetek, pedig vagy 20 éve elég sokat feldolgoztak a királyi televízióban Antal Imrével, Kern Andrással, Mikó Istvánnal, Haumann Péterrel, Benedek Miklóssal, satöbbi... Én nagyon kedveltem azokat, pedig nem vagyok nyugdíjas.
Sokan várjátok a megváltozott munkaképesség iránti kérelmünk elbírálásának eredményét. Jelentem megkaptuk a státuszt, 43%-ra értékelték, járulékot nem kap (nem is kértünk) de maga a státusz volt számunkra a lényeg. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért ma bementem…..
Eredetileg a feljegyzéseimet szerettem volna megosztani hasonló helyzetben lévő családokkal. De úgy érzem túl nőtt rajtunk ez a blog. Túl sok családot érint a skizofrénia, vagy valami egyéb pszichés betegség, túl sok kérdés maradt válasz nélkül. A jegyzeteket nagyjából…..
Amri51 kommentjén elgondolkodva úgy éreztem, talán hasznos lenne pár gondolattal segíteni a hasonló cipőben járók tisztánlátását.Legfontosabb kérdés az orvos és a gyógyszerezés. Attilát 4 éve kéthavonta egyszer látja az orvos, akkor is maximum öt percre, amíg a…..
Szumóné
2010.01.25 22:22:45
@fényeske: " A szívem szakad meg ezekért a családokért, mert tudom min mennek keresztűl, és én annyira kevés vagyok, hogy segítsek, ami rajtam múlik azt megpróbálom, de túl komoly ez a betegség ahhoz, hogy ez elég legyen."
Az első lépés megvan, hiszen itt a blog! A többi dolog is jön majd szépen. :)
Kérdésem is van: mi lett a melóval? Dolgozhat nálatok Attila vagy mégsem? Elvesztettem a fonalat.
Az első lépés megvan, hiszen itt a blog! A többi dolog is jön majd szépen. :)
Kérdésem is van: mi lett a melóval? Dolgozhat nálatok Attila vagy mégsem? Elvesztettem a fonalat.
A riportban elhangzott, Attila álma a 2020-as nyári olimpiára való kijutás.Beszélgettem erről egy szakmabelivel azóta. Szerinte Attilának ez a riportban utolsónak elhangzó mondata jelezte: a betegség még jelen van. Vitába keveredtünk, mert szerintem meg pont az ellenkezője igaz.…..
Tudom sokan követtétek, vártátok, meg kommentben beszélünk is róla. Mégis kiteszem a közvetlen linket, hogy a később jövőknek ne kelljen nagyon keresgélni a mai riport videóját.Tehát Fényeske és Attila IRL:http://rtlklub.hu/video/80891..
Fixálódott az időpont az RTL-en. Fényeske 19-én kedden reggel 7-9 óra között kerül adásba a Reggeli című műsorban. Akit érdekel, ott megnézheti élőben, mit hoztak ki az Attilával készült riportból.A véleményeket persze kíváncsian várjuk!..
Sokan olvassátok a blogot naponta. De van itt egy új olvasó, aki szeretnék ezúton üdvözölni.Az ő személye különös jelentőséggel bír, hisz a történetéről szól a blog. Igen, ez pont azt jelenti. Attila itt van köztünk -Szevasz, Cimbora! ;-) - Fényeskének és Sanyának…..
Szumóné
2010.01.19 22:38:00
Mikor nagyhirtelen sokat voltam egymagam, (a férjem elköltözött, Attila éjszakára járt dolgozni) bizony fölmerült bennem, hogy akár félhetnék is otthon egyedül. Gondolkodni kezdtem egy állaton. Volt már kutyánk, a fiam gyakorlatilag vele nőttek fel 12 évig, de mikor elpusztult…..
Szumóné
2010.01.15 11:42:40
Elnézést, megint hosszú lett a hsz-om, de ...
A kutya remek ötlet volt! És bájos jószág, kell ez a csibészség is hozzá!
Nekem makkám van, mert nem tudnék egy lakásban eleget foglalkozni kutyussal, amúgy imádom a kutyákat is. A mi cicánk egy igazi szeretetbomba, nagy igénye van az ember társaságára, de amellett ő is egy önálló csibészrosszcsont, aki tudatosan is szeret olyan dolgokat csinálni, amiről pontosan tudja, hogy nem szabad. :-) Imádjuk! :) Anykám egyedül él - persze látogatom, de ugye az nem együttélés - neki is van makka és gyakran mondja, milyen jó, mert nincs egyedül, nem érzi úgy magát. Persze fontos az emberi társaság is, de jól elvan a cicával.
Amit inkább szerettem volna írni: nekem van két lovam, gyerekkorom óta imádom a lovakat, mert valóban nagyon érzékeny állatok. És miért azok? Érdekes a lópszichológia, tanulmányozgatom a kérdést a magam szintjén, érdekes dolgokat tudtam meg és realizáltam. Szóval azért érzékeny a ló, mert ő menekülő avagy zsákmányállat. Ahhoz, hogy a természetben túléljen és ne egye meg az oroszlán vagy medve, ahhoz érzékenynek kell lenni a környezet változásaira, a rezdülésekre. Nekik alapból az ember is csak egy ragadozó lény, ezért fontos a bizalomépítés lehetőleg már csikókortól a lovaknál. Manapság kezd ez az újfajta irányvonal talán teret kapni a lóval foglalkozóknál. Pl a ló megérzi, ha feszült a lovasa. Megfeszülnek az izmai, másképp lovagol, másképp nyúl eleve a lóhoz, satöbbi. Megérzi, ha nagyon elhatározza magát az ember, hogy ma JÓL fogunk dolgozni, ha törik, ha szakad. Meglepetésként a ló az előző nap kevésbé sikeres munkát, amivel küzdeni kellett, simán végrehajtja. És még millió mindent megérez, ez nagyon nagy téma és nem is illik ide. (Pl. anno volt egy "számoló ló". A ló nem tudott számolni, azért jelzett a kívánt végeredménynél,mert a gazdája, ahogy közeledtek a kívánt számhoz egyre feszültebb lett. Ezt figyelte a ló és koppintott a patájával a számnál. Állítólag.) De amihez szeretném kapcsolni, az Attila lovaglási lehetősége.
Szerintem Attilának nem "simán" lovagolni kellene tanulni, hanem - bár meg kellene kérdezni őket - lovasterápiára kellene járnia, legalábbis első körben. A lovasterapeuták nagyon jól képzett szakemberek (gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok, akik plusz 2 éves képzésen tanulhatnak a hippoterápia elsajátításáról), akik segítenek pl a Down-szindrómás, autista, mozgáskorlátozott, látás- hallássérült, hiperaktív, embereknek abban, hogy oldódjanak, könnyebben teremtsenek kapcsolatot, jobb lehessen ezáltal az életminőségük. Ma Mo-n elég sok helyen van ilyen fajta lovagoltatás, maximálisan nyugodt, megbízható lovakon, amik azért egy lovasiskoláról nem mindig mondhatóak el, tehát ahol a lovasterápiás lovas nyugodtan tud a feladatra koncentrálni. A fogyatékosoknak (tudom, nem PC a szó, de így van a honlapon is) versenyeket is rendeznek, a lovasok így sikerélményt is kapnak pluszban, a szokásos edzésen kívül. Szerintem egy kérdést megér egy ilyen szakembertől, hogy vajon Attilának kell-e, lehetne-e speciális alapképzés, hisz mivel ugye hozzá speciális türelem kell, azt egy sima lovasiskolában nem biztos, hogy megkapja és csak esetleg elveszik a kedvét a dologtól.
Link: www.lovasterapia.hu
Érdemes böngészni.
Most látom, van "ló mediált pszichoterápia", na ez kellene, leírást itt láttam, de infót a szövetség tud adni, hogy hol van ilyesmi:
"A ló mediált pszichoterápia a ló – páciens - terapeuta háromszögében zajlik, melyben a ló, mint koterapeuta, facilitálja a terápiás folyamatot A ló asszisztált pszichoterápia alkalmas a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére, így affektív, depresszív kórképek, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok, szenvedélybetegek terápiájában is eredményesen használható."
Árakat és helyet nem tudok mondani, meg kell kérdezni.
(Én nagyon szerettem volna lovasterápiával foglalkozni, talán még nem is tettem le róla, de az kb 6 év tanulás, mire elvégzem az összes sulit és nyilván ki kell alakítani a szakmai gyakorlatot is. Szóval pénzkérdés is, sajna, mert nappalis a 4+2 év - ki tart el addig?)
A kutya remek ötlet volt! És bájos jószág, kell ez a csibészség is hozzá!
Nekem makkám van, mert nem tudnék egy lakásban eleget foglalkozni kutyussal, amúgy imádom a kutyákat is. A mi cicánk egy igazi szeretetbomba, nagy igénye van az ember társaságára, de amellett ő is egy önálló csibészrosszcsont, aki tudatosan is szeret olyan dolgokat csinálni, amiről pontosan tudja, hogy nem szabad. :-) Imádjuk! :) Anykám egyedül él - persze látogatom, de ugye az nem együttélés - neki is van makka és gyakran mondja, milyen jó, mert nincs egyedül, nem érzi úgy magát. Persze fontos az emberi társaság is, de jól elvan a cicával.
Amit inkább szerettem volna írni: nekem van két lovam, gyerekkorom óta imádom a lovakat, mert valóban nagyon érzékeny állatok. És miért azok? Érdekes a lópszichológia, tanulmányozgatom a kérdést a magam szintjén, érdekes dolgokat tudtam meg és realizáltam. Szóval azért érzékeny a ló, mert ő menekülő avagy zsákmányállat. Ahhoz, hogy a természetben túléljen és ne egye meg az oroszlán vagy medve, ahhoz érzékenynek kell lenni a környezet változásaira, a rezdülésekre. Nekik alapból az ember is csak egy ragadozó lény, ezért fontos a bizalomépítés lehetőleg már csikókortól a lovaknál. Manapság kezd ez az újfajta irányvonal talán teret kapni a lóval foglalkozóknál. Pl a ló megérzi, ha feszült a lovasa. Megfeszülnek az izmai, másképp lovagol, másképp nyúl eleve a lóhoz, satöbbi. Megérzi, ha nagyon elhatározza magát az ember, hogy ma JÓL fogunk dolgozni, ha törik, ha szakad. Meglepetésként a ló az előző nap kevésbé sikeres munkát, amivel küzdeni kellett, simán végrehajtja. És még millió mindent megérez, ez nagyon nagy téma és nem is illik ide. (Pl. anno volt egy "számoló ló". A ló nem tudott számolni, azért jelzett a kívánt végeredménynél,mert a gazdája, ahogy közeledtek a kívánt számhoz egyre feszültebb lett. Ezt figyelte a ló és koppintott a patájával a számnál. Állítólag.) De amihez szeretném kapcsolni, az Attila lovaglási lehetősége.
Szerintem Attilának nem "simán" lovagolni kellene tanulni, hanem - bár meg kellene kérdezni őket - lovasterápiára kellene járnia, legalábbis első körben. A lovasterapeuták nagyon jól képzett szakemberek (gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok, akik plusz 2 éves képzésen tanulhatnak a hippoterápia elsajátításáról), akik segítenek pl a Down-szindrómás, autista, mozgáskorlátozott, látás- hallássérült, hiperaktív, embereknek abban, hogy oldódjanak, könnyebben teremtsenek kapcsolatot, jobb lehessen ezáltal az életminőségük. Ma Mo-n elég sok helyen van ilyen fajta lovagoltatás, maximálisan nyugodt, megbízható lovakon, amik azért egy lovasiskoláról nem mindig mondhatóak el, tehát ahol a lovasterápiás lovas nyugodtan tud a feladatra koncentrálni. A fogyatékosoknak (tudom, nem PC a szó, de így van a honlapon is) versenyeket is rendeznek, a lovasok így sikerélményt is kapnak pluszban, a szokásos edzésen kívül. Szerintem egy kérdést megér egy ilyen szakembertől, hogy vajon Attilának kell-e, lehetne-e speciális alapképzés, hisz mivel ugye hozzá speciális türelem kell, azt egy sima lovasiskolában nem biztos, hogy megkapja és csak esetleg elveszik a kedvét a dologtól.
Link: www.lovasterapia.hu
Érdemes böngészni.
Most látom, van "ló mediált pszichoterápia", na ez kellene, leírást itt láttam, de infót a szövetség tud adni, hogy hol van ilyesmi:
"A ló mediált pszichoterápia a ló – páciens - terapeuta háromszögében zajlik, melyben a ló, mint koterapeuta, facilitálja a terápiás folyamatot A ló asszisztált pszichoterápia alkalmas a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére, így affektív, depresszív kórképek, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok, szenvedélybetegek terápiájában is eredményesen használható."
Árakat és helyet nem tudok mondani, meg kell kérdezni.
(Én nagyon szerettem volna lovasterápiával foglalkozni, talán még nem is tettem le róla, de az kb 6 év tanulás, mire elvégzem az összes sulit és nyilván ki kell alakítani a szakmai gyakorlatot is. Szóval pénzkérdés is, sajna, mert nappalis a 4+2 év - ki tart el addig?)
Most, hogy a lényeg mögöttünk van már, elárulhatom, felfigyelt esetünkre az országos média. Konkrétan az RTL-től kerestek meg, olvasták a blogot, és riportot akartak készíteni Attilával. Be kellett volna menni a tévébe, de erre nem volt hajlandó. Nem értette a dolgot: -semmi…..
Szumóné
2010.01.13 23:02:38
@zenooka: OK :)
(Bár kíváncsi lennék, ha szabad, és talán másokat is érdekel, hogy Téged mennyire viseltek meg annakidején a kezdeti történések? Gondolom, mára már beállt egy bizonyos fajta rutin, de mit érzékeltél belőle akkor, amikor hirtelen előjött a Rém, hogy élted meg? Nem kell oldalakat írni, csak a lényeget. :) Jó, jó, persze várok türelemmel a válaszra, nem kell sietni.)
(Bár kíváncsi lennék, ha szabad, és talán másokat is érdekel, hogy Téged mennyire viseltek meg annakidején a kezdeti történések? Gondolom, mára már beállt egy bizonyos fajta rutin, de mit érzékeltél belőle akkor, amikor hirtelen előjött a Rém, hogy élted meg? Nem kell oldalakat írni, csak a lényeget. :) Jó, jó, persze várok türelemmel a válaszra, nem kell sietni.)
Előzmények: 1. - 2. - 3. - 4. - 5. - 6. - 7. - 8. - 9. - 10. - 11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. -17. - 18. - 19. - 20. Mindenek előtt szeretném megköszönni önzetlen felajánlásaikat, melyek hozzászólások és drótposták formájában érkeztek hozzám. Jelentem, élnék a…..
Szumóné
2010.01.12 16:34:40
@theresa: illetve arra gondoltam, a nem tudom a sorrendet kapcsán, hogy van-e még köztes lépcső...
Egy közeli ismerősöm (33 éves nő) végbélrákból gyógyult, egy másikat agytumorral műtöttek, az ő blogjaikból jöttek át ezek az infók.
1. meggyogyulok.blogspot.com/
2. agydaganat.blogspot.com/
Elgondolkodtató, hogy mennyi olyan blogot olvasok, amelyet beteg vagy gyógyult emberek írnak. Hogy miért? Azt nem tudom, de érdekes kérdés. Talán mert pont emberiek, nagyon emberiek. Mert azokat a belső érzéseket, gondolatokat, szituációkat olvashatom, amely lelki finomságok, érzések, érzelmek, fájdalmak a mai durva és erőszakos világban háttérbe szorulnak? Nem tudom...
Egy közeli ismerősöm (33 éves nő) végbélrákból gyógyult, egy másikat agytumorral műtöttek, az ő blogjaikból jöttek át ezek az infók.
1. meggyogyulok.blogspot.com/
2. agydaganat.blogspot.com/
Elgondolkodtató, hogy mennyi olyan blogot olvasok, amelyet beteg vagy gyógyult emberek írnak. Hogy miért? Azt nem tudom, de érdekes kérdés. Talán mert pont emberiek, nagyon emberiek. Mert azokat a belső érzéseket, gondolatokat, szituációkat olvashatom, amely lelki finomságok, érzések, érzelmek, fájdalmak a mai durva és erőszakos világban háttérbe szorulnak? Nem tudom...
Mivel Attila takarítói "karrierje" olyan véget ért, amilyet, elkezdtem én keresni számára ismét munkalehetőséget mindenfelé. Kis idő múlva sikerrel jártam, kiböktem egy hirdetést, a Posta adatrögzítőket keres. Kivágtam az írást, és reménykedtem, Attilának lesz…..
Attila és a döntések, a helyzetfelismerés meg a logika nem voltak "barátok". Illetve sajátos viszonyban volt ezekkel a számunkra egyszerű fogalmakkal. Elmentünk egyszer cipőt venni, mert szükség volt rá. Tudtam mennyire nem lesz egyszerű, de ami ott várt rám, az még az én…..
Szumóné
2010.01.05 11:24:49
@ragamust:
Lenne egy kérdésem: apukád balesetben ütötte be a fejét a járdaszegélybe és az után lett ilyen? Előtte "normális" volt?
Ha igen, akkor a vérömleny is lehet a felelős, illetve az ütés! A vérömleny nyomhat, ezáltal ingerelhet olyan agyi központokat, amik eddig normálisan működtek. Nem lehet, hogy azért kérdez meg minden hússzor - mert elfelejti? Pl akik beütik a fejüket és agyrázkódást kapnak, több esetben egyáltalán nem működik rövid ideig a rövidtávú memóriájuk és százhuszonötször kérdezgetik, hogy mi történt? (Sport kapcsán többször volt sérült sporttárs, akinál mondjuk másnapra állt helyre a rend.)
Mindenesetre, ha a nálatok rendelő pszichológust nem tartod jó szakembernek, akkor keressetek másikat. Ne államit, ha van mód menjetek privát dokihoz, aki valóban foglakozik is a beteggel, nem csak elnyomja a tüneteit. Hátha segít apukádnak is, vagy neked, hogy hogyan tudsz hozzáállni. Nyilván számít, hogy van-e elég türelmed apukádat megérteni, átsegíteni és pl nem összeveszni vele, mert hússzor kérdez, mert csak ő rakhat rendet, satöbbi... Gondold át! Kis segítséggel mindőtök élete rendezettebb lehet. Jó, sokat kell nyelni, alkalmazkodni, de megéri.
Lenne egy kérdésem: apukád balesetben ütötte be a fejét a járdaszegélybe és az után lett ilyen? Előtte "normális" volt?
Ha igen, akkor a vérömleny is lehet a felelős, illetve az ütés! A vérömleny nyomhat, ezáltal ingerelhet olyan agyi központokat, amik eddig normálisan működtek. Nem lehet, hogy azért kérdez meg minden hússzor - mert elfelejti? Pl akik beütik a fejüket és agyrázkódást kapnak, több esetben egyáltalán nem működik rövid ideig a rövidtávú memóriájuk és százhuszonötször kérdezgetik, hogy mi történt? (Sport kapcsán többször volt sérült sporttárs, akinál mondjuk másnapra állt helyre a rend.)
Mindenesetre, ha a nálatok rendelő pszichológust nem tartod jó szakembernek, akkor keressetek másikat. Ne államit, ha van mód menjetek privát dokihoz, aki valóban foglakozik is a beteggel, nem csak elnyomja a tüneteit. Hátha segít apukádnak is, vagy neked, hogy hogyan tudsz hozzáállni. Nyilván számít, hogy van-e elég türelmed apukádat megérteni, átsegíteni és pl nem összeveszni vele, mert hússzor kérdez, mert csak ő rakhat rendet, satöbbi... Gondold át! Kis segítséggel mindőtök élete rendezettebb lehet. Jó, sokat kell nyelni, alkalmazkodni, de megéri.
No igen, József Attila óta tudjuk, tanulni miként kellene. De mondd ezt egy skizofrénnek, próbáld rávenni, hogy összeszedje minden bátorságát, és iskola padba üljön. Meg fogsz lepődni mennyire nem lesz egyszerű.
Én folyamatosan duruzsoltam Attilának, hogy fejezze be a negyedik…..
Szumóné
2009.12.28 12:42:25
@bore_out: bár nem ismerem - hála istennek - a betegséget közelebbről, de úgy tűnik, hogy ezek szerint több szintje van a dolognak. Elhiszem, hogy nyomaszt, engem is nyomasztanak ilyen régi dolgok, de túl kell lépni rajta. Remélem azóta megtaláltad a boldogságod máshol és ez már csak egy rossz emlék.
Meg persze az ember naiv és jóhiszemű, hogy a szeretett kedvest mindig felmenti a hibái alól, főleg amíg fent van a rózsaszín naphemügev(sic!).
Amúgy az ex eltűnt az életedből vagy voltak utórezgések? Pl a szakításkor hogyan reagált? Elfogadta vagy "üldözött" a szerelmével? Már ha nem nagyon zaklat fel a dolog, akkor érdekelne.
Én úgy vagyok az ilyen vacak dolgokkal (mert volt pár az életemben), hogy tanultam belőle és az is formálta az egyéniségemet, én úgy érzem, hogy jobb irányba. Érzékenyebb lettem másokra, a problémákra, jobban meg tudom oldani, átlátni a dolgokat, segíteni másoknak vagy épp örülni, hogy bizony az én életem jó, mert másoknak más, nagyobb problémái is vannak az enyéménél, fontossági sorrendet teremteni és nem egy torz, irányított és elvárásokkal teli értékvilágban kell élni. Legalábbis így gondolom.
Meg persze az ember naiv és jóhiszemű, hogy a szeretett kedvest mindig felmenti a hibái alól, főleg amíg fent van a rózsaszín naphemügev(sic!).
Amúgy az ex eltűnt az életedből vagy voltak utórezgések? Pl a szakításkor hogyan reagált? Elfogadta vagy "üldözött" a szerelmével? Már ha nem nagyon zaklat fel a dolog, akkor érdekelne.
Én úgy vagyok az ilyen vacak dolgokkal (mert volt pár az életemben), hogy tanultam belőle és az is formálta az egyéniségemet, én úgy érzem, hogy jobb irányba. Érzékenyebb lettem másokra, a problémákra, jobban meg tudom oldani, átlátni a dolgokat, segíteni másoknak vagy épp örülni, hogy bizony az én életem jó, mert másoknak más, nagyobb problémái is vannak az enyéménél, fontossági sorrendet teremteni és nem egy torz, irányított és elvárásokkal teli értékvilágban kell élni. Legalábbis így gondolom.
Szumóné
2009.12.28 12:46:08
@fényeske: Persze, ez teljesen így van, meg is értem, hogy nem erőlteted, és szerintem ezt a témát - mivel majdnem kizárólag érzelmi alapokon nyugszik - nem is szabad erőltetni. Hátha úgy alakul, hogy ő maga fog kezdeményezni egy lánynál. Olyan sok mindenhez volt türelmetek és erőtök, ez még belefér. :)
(A könyvkiadás/film témában kutakodom ám, nincs elfelejtve!)
(A könyvkiadás/film témában kutakodom ám, nincs elfelejtve!)
Szumóné
2009.12.28 15:05:21
Elnézést kérek az OFF-olásért, de kikívánkozik belőlem:
@bore_out: Pedig még fiatal vagy! Valahogy le kellene zárni a múltat és továbblépni. Mondjuk mondom én, aki szintén nem könnyen pergeti le magáról a sérelmeket. Nekem volt egy nagyon csúnya szakításom (nem én szakítottam), azok után kb 3 év múlva kezdtem érezni úgy magam, hogy na, most már talán rá tudok nézni egy férfire, mint férfi. Haverként működött a dolog, de hárítottam minden közeledést. Öt évvel a szakítás után ismertem meg a mostani férjem, aki pont olyan, mint amilyet annak idején elképzeltem, hogy fúdejó lenne egy olyan pasas, more or less. :-) Először el sem tudtam hinni, hogy pont neki pont én kellek, bizalmatlan voltam, de 1,5 év után tökéletesen meg tudtam bízni benne és ez tart azóta is.
A csúnyaszakítós exről pedig érdekesmód az után kezdtem álmodni, főleg a rendszerint a meg-nem-beszélt-szakításról, amint lelkileg megnyugodtam és már pár éve kapcsolatban voltam a mostani férjemmel. Mondtam is a családomnak, hogy annyira próbáltam kizárni őt akkor magamból, hogy ennyi év után kezdi az agyam feldolgozni, feloldani az akkoriban ért sérelmeket. Én láttam őt párszor, de mindig lebénultam tőle és menekülőre fogtam a dolgot, szerencsére aránylag messze lakunk egymástól.
A Te esetedben az ex szülei valószínűleg annyira ebben a világban forognak a fiuk körül, talán kicsit struccpolitikát gyakorolva, hogy bennük fel sem merül, hogy a fiuk tetteiért bocsánatot kérjenek. Hiszen az ő gyermekük beteg! Ami rendben van és sajnálatos tény, de... De ott van, hogy bakker másnak micsoda törést okoztak ezzel a védelemmel másoknak és nem kevés kellemetlenséget. Bár szerintem nem is sejtik vagy képtelenek szembenézni vele. :( Jó, nem lehet könnyű nekik, sőt! És sokan talán el is dobják maguktól a gyereküket még kevésbé komoly problémák esetében is.
Igen, a szépen előadott, érthető magyarázat nyilván megnyugtatott volna, vagy legalább kaptál volna arra esélyt, hogy megértsd az ő helyzetüket, az ő szemszögükből. Most meg már nyilván kár ezt feszegetni. Egy a lényeg, Te nem vagy hibás semmiben, ha netán magad okoltad volna bármiért is.
Azt kívánom, hogy tudd túllépni ezt a régi dolgot, nézz előre és remélem megtalálod az életben a boldogságot!
@bore_out: Pedig még fiatal vagy! Valahogy le kellene zárni a múltat és továbblépni. Mondjuk mondom én, aki szintén nem könnyen pergeti le magáról a sérelmeket. Nekem volt egy nagyon csúnya szakításom (nem én szakítottam), azok után kb 3 év múlva kezdtem érezni úgy magam, hogy na, most már talán rá tudok nézni egy férfire, mint férfi. Haverként működött a dolog, de hárítottam minden közeledést. Öt évvel a szakítás után ismertem meg a mostani férjem, aki pont olyan, mint amilyet annak idején elképzeltem, hogy fúdejó lenne egy olyan pasas, more or less. :-) Először el sem tudtam hinni, hogy pont neki pont én kellek, bizalmatlan voltam, de 1,5 év után tökéletesen meg tudtam bízni benne és ez tart azóta is.
A csúnyaszakítós exről pedig érdekesmód az után kezdtem álmodni, főleg a rendszerint a meg-nem-beszélt-szakításról, amint lelkileg megnyugodtam és már pár éve kapcsolatban voltam a mostani férjemmel. Mondtam is a családomnak, hogy annyira próbáltam kizárni őt akkor magamból, hogy ennyi év után kezdi az agyam feldolgozni, feloldani az akkoriban ért sérelmeket. Én láttam őt párszor, de mindig lebénultam tőle és menekülőre fogtam a dolgot, szerencsére aránylag messze lakunk egymástól.
A Te esetedben az ex szülei valószínűleg annyira ebben a világban forognak a fiuk körül, talán kicsit struccpolitikát gyakorolva, hogy bennük fel sem merül, hogy a fiuk tetteiért bocsánatot kérjenek. Hiszen az ő gyermekük beteg! Ami rendben van és sajnálatos tény, de... De ott van, hogy bakker másnak micsoda törést okoztak ezzel a védelemmel másoknak és nem kevés kellemetlenséget. Bár szerintem nem is sejtik vagy képtelenek szembenézni vele. :( Jó, nem lehet könnyű nekik, sőt! És sokan talán el is dobják maguktól a gyereküket még kevésbé komoly problémák esetében is.
Igen, a szépen előadott, érthető magyarázat nyilván megnyugtatott volna, vagy legalább kaptál volna arra esélyt, hogy megértsd az ő helyzetüket, az ő szemszögükből. Most meg már nyilván kár ezt feszegetni. Egy a lényeg, Te nem vagy hibás semmiben, ha netán magad okoltad volna bármiért is.
Azt kívánom, hogy tudd túllépni ezt a régi dolgot, nézz előre és remélem megtalálod az életben a boldogságot!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A blog találka jó ötlet, ha nem a blogról derül ki az időpont (esetleg már későn! :) ).
Én is szívesen olvasnám nyomtatott formában az "élményeket", én is át-átolvasgatom időnként, mert nagyon magával ragadott a stílus, de ezt már jeleztem párszor. :)
Drukkolok a továbbiakért és egy kellemes blogtalálkozóért!
Üdv,
Szumóné