elandem 2009.06.11 08:50:28

"(Fontos mellékszál itt az óvoda kérdése: elméletben ennek az intézménynek kellene ezeket a hátrányokat kiküszöbölni, azonban az óvodák, helyhiányra hivatkozva, előszeretettel nem veszik fel azokat a gyerekeket, akiknek otthon van kistestvére vagy az anyuka egyéb okból egyébként is otthon van, mondjuk munkanélküli…)" Hát ez az! Nem is mellékszál az óvoda, hanem főszál. A családi szocializációból adódó hátrányokat már az óvodában el lehet kezdeni kezelni és így, amikor bekerül az általános iskolába nem hátránnyal, vagy nem akkorával indul. A közoktatás nyelve, a középosztály nyelve, erre számos kutatás rámutat. A hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetből, kistérségekből érkező gyerekek nyelvi hátránnyal indulnak és még ha hat évig alapozzák is, mindegy lesz, mert az első két éveben alig ért valamit abból, amit a tanító mond neki, nem érti a feladatokat. (láttam erre egy kutatást,, ahol a például egy gyerek azért nem karikázta be, hogy mely képek hasonlóak, mert nem értette mit jelent karikázni, ezért aláhúzta, vagy áthúzta, de olyan is volt aki értette a karikázást és bakirákázta mindegyiket, pedig nyilván látta, hogy két fa van meg egy autó meg egy labda, stb., és nem a tárgyakat keverte össze, hanem nem értette az instrukciót). Ha a nyelvi szocializáció elindulna óvodában, mindjárt más lenne a helyzet. Helyhiány van? Akkor oldjuk meg ezt. Kevés az óvodapedagógus? Fizessük meg őket, tegyünk az ellen, hogy az értelmiségi szakmák közül az övé legyen a legkevésbé megbecsült, ahogy ezt a már említett Magyar Bálint interjúhoz írt hozzászólásomban megemlítettem. Ez is feladat lenne, ne adj isten, reformokat követelne és sokkal közelebb állna az esélyegyenlőség megteremtésének kérdéséhez. Már magába a rendszerbe a lehető legnagyobb egyenlőségbe kellene bekerülni, mert ott megteremteni azt szinte lehetetlen, napról napra széjjelebb nyílik az olló. A pozitív diszkrimináció nem minden esetben megoldás, sőt. Mert az, hogy ne buktassunk az bizony pozitív diszkrimináció. Inkább azon kellene dolgozni, hogy ne is bukjon meg senki az első négy osztályban, hiszen akkor még tényleg csak az alapkészségekről van szó, amit a már említett óvoda igen jól meg tud alapozni. De a pozitív diszkrimináció kedvelt megoldás, gondoljunk csak arra, hogy az egyetemi felvételihez pont jár (vagy két éve még járt) a hátrányos helyzet miatt. A romológia tanszékünk vezetőjének óráján vitattuk meg ezt a problémát, úgyhogy rasszizmussal senki sem vádolható. Maga a tanár is elítélte, hogy valaki eme plusz pontok alapján jusson be az egyetemre, méghozzá azért mert ez nem megoldás. Aki nem jutott be a pontjai alapján az nyilván nincs azonos szinten a többiekkel, ergo hátránnyal indul. Azért mert bekerül a rendszerbe még nem lesz jobb neki. A megoldás az, hogy megteremtjük számára a lehetőséget az évek során, hogy önerőből bejusson, és az órán is az óvodával kezdődtek a lépések. A legszegényebb kistérségekben jóformán alig van óvodába járási lehetőség, aztán csodálkozunk mekkora különbség tud lenni 6 éves gyerekek között. Vicc hogy pont az értelmiségi szülők gyerekei járnak óvodába meg tanulnak már két évesen angolul, mikor nekik lenne rá kevésbé szükségük. És ha már a drága Magyar Bálint mindenhol a ráhangolódást, az alapozást hírdeti, miért nem foglalkozik inkább óvoda-reformokkal? Bár lehet, hogy jobb ha nem...

elandem 2009.06.04 17:37:48

Bár pedagógiát hallgatok az egyetemen, nem szeretném azt állítani, hogy nagyon értek hozzá. Viszont úgy látom, hogy a közoktatásban körülbelül a szerkezettel van a legkisebb gond. Ahogy a blogunkban is kifejtem a témával kapcsolatban (ped2.hu/173), ha az általános iskolákban minőségi oktató-nevelő munka folyna, akkor közel sem menekülnének annyian a nyolcosztályos gimnáziumokba, mint így. A minőség kérdését viszont láthatóan évek óta nem veszik komolyan az oktatási minisztériumban, hiszen sokkal egyszerűbb a szerkezeten változtatgatni, azt gondolva, hogy ez bármire is hatással lesz, mint érdemi lépéseket tenni. Hogy mást ne mondjak, ami a bologna folyamattal a tanárképzésben látszik bekövetkezni kissé nevetségesnek tűnik. Felsőbb évesként a tanítási gyakorlatom során másodéves pedagógia szakosokat tanítottam, akiknek például pszichológiai előképzettsége nem volt. Azt mondjuk nem tudom, mit csináltak akkor másfél évig és azt se tudom, hogy várják el, hogy nevelésmódszertant oktassunk olyan diákoknak, akik például semmit nem tanultak fejlődéspszichológiából, stb.. Szóval a szerény véleményem az, hogy marhára mindegy, hogy 4+8 vagy 6+6 vagy 8+4, amíg nincs minőség, hiszen már eleve az jelzi a problémát, hogy vannak akik lemaradnak. És nem azon kellene gondolkozni, hogy velük mit kellene kezdeni, hanem meg kéne előzni, hogy lemaradjanak. De tipikus magyar hozzáállás, hogy tüneteket kezelünk a prevenció helyett...

elandem 2009.06.06 18:22:45

"Itt egyetértek elandemmel, hogy a kérdés már a tanárképzésben el van szúrva. És elméletben (!) nem kellene, hogy számítson, a szerkezet. Vagyis, ha mindenütt jó tanárok lennének, mindegy lenne hova megy a gyerek. De ez nem így van. Így a szerkezet igen is számít. Sajnos."
De itt akkor nem arról van szó ismételten, hogy tüneti kezelésre (ami valószínüleg nem is használna) pazarlunk pénzt, időt és energiát? Mert lehet, hogy így számít valamennyit a szerkezet, de tényleg annyit, hogy érdemes lenne energiát fektetni bele? Az a baj, hogy mindig azt gondolják, hogy olyan intézkedések kellenek, amik azonnal éreztetik a hatásukat, nem akarnak hosszú lefolyású reformokat, hiszen ha például a tanárképzéssel foglalkoznának akkor annak mikor lenne látható eredménye? 5 év mire végeznek utána 4-8 év mire az első gyerek kikerül a kezük közül, aki még 5-6 évig végzi az egyetemet, stb.. Egy megélhetési politikusnak nincs ideje ilyen "marhaságokra", hiszen mit mondjon a választóknak, hogy majd 20 év múlva meglátjátok, mi mindent tettem?? Persze ne kenjünk mindent a politikusokra: pár hete arról beszélgettem néhány tanárommal, hogy vajon a tanárképzés miért nem maradhatott osztatlan, miért nem álltak a sarkukra, mint a jogon vagy az orvosin, hogy már pedig nem kell a bologna?? Igen, ez egy érdekes kérdés...