Adatok
Father Merrin
0 bejegyzést írt és 150 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Irtsunk nagy bogarakat! Paul Verhoeven kellett ahhoz, hogy ebből a lássuk be nem túlságosan acélos alapötletből készült alkotásból kultfilm legyen. Habár a bemutató idején hatalmas bukta volt ez a Robert A. Heinlein könyve alapján készült műremek, az évek során mégis…..
Father Merrin
2018.06.19 21:06:45
@Online Távmunkás: Nem értek mindig minden téren egyet Puzsérrel, de speciel a ST-t abszolút eltalálta. Ez bizony egy rendkívül zseniális szatíra, ami olyan jól sikerült, hogy az emberek nagy része észre se vette, hogy mit lát és szinte mindenki komolyan vette (csak nézd meg a folytatásokat és rájössz).
Eleinte voltak aggodalmaim a Hang nélkül kapcsán. Az alapfelvetés nagyon ígéretes, szerintem ez tipikusan az a történet, aminek a hallatán az ember csettint egyet, és azt gondolja magában, hogy "igen, ez érdekes lehet, meg kéne nézni". A negatív előérzeteim előidézője a rossz kivitelezéstől való…..
Antológiasorozat lévén nem teszek nagy megállapítást a Black Mirror kapcsán azzal, hogy a mű sosem adott egy egységes színvonalat, hiszen minden egyes epizódnak újra el kellett nyernie a nézők kegyeit, a számos különböző műfaj és megközelítés miatt pedig még az sem…..
Father Merrin
2018.01.31 22:07:01
@danialves: Igen, de ha csak adott attribútumokból állnak össze, akkor nincs értelme a szimulációnak, hisz elég a preferenciákat megnézni (avagy ki mit talál vonzónak és ki mivel rendelkezik) és az alapján rögtön kiderül, hogy a két ember egymáshoz passzol vagy sem. (Nagyjából ugyanezt mondtam feljebb, amikor arról beszéltem, hogy a társkereső oldalak és applikációk objektíve megfogható tulajdonságokat tudnak megfogni, ugyanakkor az, hogy ki kit talál vonzónak, pláne az, hogy ki kivel tud párkapcsolatot kialakítani, nem ezek alapján dőle el.) Arról nem is beszélve, hogy akkor az egész epizód romantikus felhangjának, pláne a hiperoptimista lezárásnak se lenne semmi értelme (lásd: a virtuális karaktere döntése az epizód egyik csúcspontja).
Ha a Hang the DJ 2 évaddal korábban készült volna el, akkor vagy folytatódik a történet a való világban, vagy nem kezd el blöffölni Brooker és az egészet beemeli a valós, fizikai világ keretei közé, és egy igazi görbe tükröt tart a társkereső applikációk és az emberek felé.
Ha a Hang the DJ 2 évaddal korábban készült volna el, akkor vagy folytatódik a történet a való világban, vagy nem kezd el blöffölni Brooker és az egészet beemeli a valós, fizikai világ keretei közé, és egy igazi görbe tükröt tart a társkereső applikációk és az emberek felé.
Father Merrin
2018.02.03 20:48:03
@danialves: Bocs a kicsit megkésett válaszért.
Akkor próbálom az eddigieket némileg összefogni, egyben áttekinteni, hogy mi is a gondom az egész virtuális személyekkel kapcsolatos kérdéskörrel.
Szerintem amikor Brooker virtuális személyekkel foglalkozik, akkor lényegében minden esetben ugyanolyan virtuális entitásokat szerepeltet. Ezen személyekben közös, hogy a személyiségük, a gondolataik, tapasztalataik, preferenciáik nem maguktól alakultak ki vagy maguktól szerezték, hanem egy fizikailag létező személytől, ergó ők maguk másolatok. A probléma szerintem ott leledzik, hogy Brooker bizonyos esetekben feláldozza a racionalitást a dramaturgia és főleg a nézői empátia kedvéért és túlzásokba esik. Ez történt pl. a San Junipero, a Hang the DJ vagy a Black Museum keretes epizódja vagy akár a macis történet esetében.
Kezdetben Brooker a kérdéskört nagyon is földhöz ragadtan, racionálisan kezelte, hisz a Be right back-ben (ahol nyilván nem teljesen ugyanilyen volt még a helyzet, de maga a karakter teljesen megfelelt a későbbi virtuális személyeknek) egy szoftver a rendelkezésre álló levelek, üzenetek, hangok, képek segítségével megalkotta annak a személynek a mását, akit a főszereplő elvesztett. Ott pont az volt a poén, hogy a főszereplőnek rá kellett jönnie, hogy kapott valamit, de annak köze nincs ahhoz a korábban létező személyhez, akit elveszített. Aztán a White Christmas-ban már némileg csúszkálni kezdett, hisz bár ott a vádlott elméjét kopizták le és egy trükkel vele vallatták be a bűncselekményt, de már a nézőnek a virtuális másolat iránt kellett szánalmat éreznie, amikor a végén a nyomozók elég rendesen elbántak vele. Csakhogy az, akit amúgy poénból megkínoztak, egy kódsor volt, nem több, ennélfogva a lezárás egy olcsó húzás volt nem több. Másrészt ezen a ponton még Brooker a földön állt, hisz a virtuális személy egy másolat volt; a harmadik évadban már merészebbet lépett.
A San Junipero ugyanis bár végig valós emberek "avatárjain" keresztül zajlik, ott vannak az irányítópultban az élő emberek, ergó a dráma és az érzelmi tartalom abszolút átélhető és valós. Onnantól viszont, hogy zárásként azt állítja, hogy az emberek tudata és teste elválasztható, Brooker már elrugaszkodott a földtől. Ha ugyanis így van, akkor a Black Mirror már nem szatíra, hanem egy szimpla fikció. Ha viszont úgy nézed, hogy az ember nem élhet tovább, a tudatának, emlékeinek másolata(!) viszont igen, az már sokkalta realistább megközelítés, akkor viszont az ember maga meghal, a tudata, emlékei pedig egy kódsor formájában egy szerveren "éldegélnek". Maga az ember meghal, a tudata pedig max. azok számára lesz fontos, akiknek az ember fontos volt. Szerintem a lezárás ilyen olvasata lenne az, ami igazán passzolna a Black Mirrorhoz (és a szatirikus hangvételhez), nem pedig az, amit sugallnak Belinda Carlysle-lal a háttérben. Ez persze azt jelenti, hogy az amúgy végtelenül pozitívnak tartott San Junipero korántsem olyan pozitív.
Innentől Brooker ezen a (téves) vonalon haladt tovább; elrugaszkodva a valóságtól és a Black Mirror eredeti szellemiségétől. A USS Callisterben a másolatok már megérdemlik a "szabad" létezést; ezzel szemben a Hang the DJ szerelmespárja már csak egy kísérleti eszköz - ezért kérdeztem, hogy ők akkor miért nem?; a Black Museum macis epizódjában már odáig merészkedik, hogy a tudat és a test elválasztható (mégis milyen alapon? itt szerintem a "jövőben bármi megtörténhet" magyarázat nagyon vékony lenne, egyben az egész BM szellemiséget húzná le azon a bizonyos porcelánon), majd ugyanezt viszi tovább a kerettörténetben, ahol már odáig jut, hogy egy virtuális személy elméjébe(??) is beültethető egy másik személy. Utóbbit pedig azzal csapja el, hogy a nézőben szánalmat ébreszt a karakter iránt. Az iránt, aki, ha racionálisan közelítjük meg a történetet, akkor lényegében nem valós, aki egy kódsor formájában létezik. Ha pedig Brooker többnek szánja, mint egy kódsor, akkor viszont ennek megint nem a BM-ben a helye, hanem mondjuk az Alkonyzónában.
Tehát szerintem azok a virtuális személyek, akik eddig a BM-ben megjelentek, ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, csak mivel Brooker más-más szerepet és sorsot szán nekik, úgy is játszik a nézővel, ahogy az neki éppen jó. És ez így szerintem nagyon tévút.
Akkor próbálom az eddigieket némileg összefogni, egyben áttekinteni, hogy mi is a gondom az egész virtuális személyekkel kapcsolatos kérdéskörrel.
Szerintem amikor Brooker virtuális személyekkel foglalkozik, akkor lényegében minden esetben ugyanolyan virtuális entitásokat szerepeltet. Ezen személyekben közös, hogy a személyiségük, a gondolataik, tapasztalataik, preferenciáik nem maguktól alakultak ki vagy maguktól szerezték, hanem egy fizikailag létező személytől, ergó ők maguk másolatok. A probléma szerintem ott leledzik, hogy Brooker bizonyos esetekben feláldozza a racionalitást a dramaturgia és főleg a nézői empátia kedvéért és túlzásokba esik. Ez történt pl. a San Junipero, a Hang the DJ vagy a Black Museum keretes epizódja vagy akár a macis történet esetében.
Kezdetben Brooker a kérdéskört nagyon is földhöz ragadtan, racionálisan kezelte, hisz a Be right back-ben (ahol nyilván nem teljesen ugyanilyen volt még a helyzet, de maga a karakter teljesen megfelelt a későbbi virtuális személyeknek) egy szoftver a rendelkezésre álló levelek, üzenetek, hangok, képek segítségével megalkotta annak a személynek a mását, akit a főszereplő elvesztett. Ott pont az volt a poén, hogy a főszereplőnek rá kellett jönnie, hogy kapott valamit, de annak köze nincs ahhoz a korábban létező személyhez, akit elveszített. Aztán a White Christmas-ban már némileg csúszkálni kezdett, hisz bár ott a vádlott elméjét kopizták le és egy trükkel vele vallatták be a bűncselekményt, de már a nézőnek a virtuális másolat iránt kellett szánalmat éreznie, amikor a végén a nyomozók elég rendesen elbántak vele. Csakhogy az, akit amúgy poénból megkínoztak, egy kódsor volt, nem több, ennélfogva a lezárás egy olcsó húzás volt nem több. Másrészt ezen a ponton még Brooker a földön állt, hisz a virtuális személy egy másolat volt; a harmadik évadban már merészebbet lépett.
A San Junipero ugyanis bár végig valós emberek "avatárjain" keresztül zajlik, ott vannak az irányítópultban az élő emberek, ergó a dráma és az érzelmi tartalom abszolút átélhető és valós. Onnantól viszont, hogy zárásként azt állítja, hogy az emberek tudata és teste elválasztható, Brooker már elrugaszkodott a földtől. Ha ugyanis így van, akkor a Black Mirror már nem szatíra, hanem egy szimpla fikció. Ha viszont úgy nézed, hogy az ember nem élhet tovább, a tudatának, emlékeinek másolata(!) viszont igen, az már sokkalta realistább megközelítés, akkor viszont az ember maga meghal, a tudata, emlékei pedig egy kódsor formájában egy szerveren "éldegélnek". Maga az ember meghal, a tudata pedig max. azok számára lesz fontos, akiknek az ember fontos volt. Szerintem a lezárás ilyen olvasata lenne az, ami igazán passzolna a Black Mirrorhoz (és a szatirikus hangvételhez), nem pedig az, amit sugallnak Belinda Carlysle-lal a háttérben. Ez persze azt jelenti, hogy az amúgy végtelenül pozitívnak tartott San Junipero korántsem olyan pozitív.
Innentől Brooker ezen a (téves) vonalon haladt tovább; elrugaszkodva a valóságtól és a Black Mirror eredeti szellemiségétől. A USS Callisterben a másolatok már megérdemlik a "szabad" létezést; ezzel szemben a Hang the DJ szerelmespárja már csak egy kísérleti eszköz - ezért kérdeztem, hogy ők akkor miért nem?; a Black Museum macis epizódjában már odáig merészkedik, hogy a tudat és a test elválasztható (mégis milyen alapon? itt szerintem a "jövőben bármi megtörténhet" magyarázat nagyon vékony lenne, egyben az egész BM szellemiséget húzná le azon a bizonyos porcelánon), majd ugyanezt viszi tovább a kerettörténetben, ahol már odáig jut, hogy egy virtuális személy elméjébe(??) is beültethető egy másik személy. Utóbbit pedig azzal csapja el, hogy a nézőben szánalmat ébreszt a karakter iránt. Az iránt, aki, ha racionálisan közelítjük meg a történetet, akkor lényegében nem valós, aki egy kódsor formájában létezik. Ha pedig Brooker többnek szánja, mint egy kódsor, akkor viszont ennek megint nem a BM-ben a helye, hanem mondjuk az Alkonyzónában.
Tehát szerintem azok a virtuális személyek, akik eddig a BM-ben megjelentek, ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, csak mivel Brooker más-más szerepet és sorsot szán nekik, úgy is játszik a nézővel, ahogy az neki éppen jó. És ez így szerintem nagyon tévút.
Father Merrin
2018.03.17 20:58:01
@danialves: ne haragudj, nemrég hallgattam meg a BM-podcastotokat, és kíváncsiságból felnéztem ide is. Megnéztem, amit linkeltél, lényegében azt boncolgatja, amiről beszéltünk.
Nem szeretnék túl nagy önismétlésbe fordulni, de én továbbra is kitartok amellett, hogy a digitális személyek csak kódsorok, amik egy ember rögzített tulajdonságai alapján futnak le. Ilyenformában pedig az, amit Brooker mondani akar a cookie-król vagy éppen magáról az emberről, nagyon is sovány. Például a podcast-ben is elhangzik, hogy a USS Callister Robert-je szerinted ugyanolyan elnyomó, zsarnok, csak ő virtuális térben, sőt az is elhangzik, hogy egy szociopata. Ezzel nekem alapvetően az a problémám, hogy amíg nem tisztázott, hogy a virtuális személyek Brooker szerint micsodák, addig ez egész egyszerűen nem releváns probléma. Mert ha szociopataként, zsarnokként szabadidejében kódsorokat sanyargat, akkor azzal senki sem foglalkozik, hiszen nagyon sok ember tesz már ma is így. Az viszont a BM szatirikus élét venné el, ha ezek a virtuális személyek önállóan létező entitások lennének. Tehát vagy Brooker beszél mellé, vagy szimplán elrugaszkodott a földtől.
A Robert zsarnoksága vagy szociopata mivolta akkor lehetett volna releváns, ha ebből a virtuális közegből kilépve, a valóságban is megjelenne ez a tulajdonsága. Mindaddig, amíg ez nem jelenik meg, addig egyike annak a jópár embernek, aki a mindennapi frusztrációit, feszültségét számítógépes játékok formájában vezeti le.
Ugyanezt le lehetne vezetni a többi esetben is, de nem akarom tovább növelni az így is hosszúra nyúlt posztot. :)
Köszi a videót, érdekes elemzés!
Nem szeretnék túl nagy önismétlésbe fordulni, de én továbbra is kitartok amellett, hogy a digitális személyek csak kódsorok, amik egy ember rögzített tulajdonságai alapján futnak le. Ilyenformában pedig az, amit Brooker mondani akar a cookie-król vagy éppen magáról az emberről, nagyon is sovány. Például a podcast-ben is elhangzik, hogy a USS Callister Robert-je szerinted ugyanolyan elnyomó, zsarnok, csak ő virtuális térben, sőt az is elhangzik, hogy egy szociopata. Ezzel nekem alapvetően az a problémám, hogy amíg nem tisztázott, hogy a virtuális személyek Brooker szerint micsodák, addig ez egész egyszerűen nem releváns probléma. Mert ha szociopataként, zsarnokként szabadidejében kódsorokat sanyargat, akkor azzal senki sem foglalkozik, hiszen nagyon sok ember tesz már ma is így. Az viszont a BM szatirikus élét venné el, ha ezek a virtuális személyek önállóan létező entitások lennének. Tehát vagy Brooker beszél mellé, vagy szimplán elrugaszkodott a földtől.
A Robert zsarnoksága vagy szociopata mivolta akkor lehetett volna releváns, ha ebből a virtuális közegből kilépve, a valóságban is megjelenne ez a tulajdonsága. Mindaddig, amíg ez nem jelenik meg, addig egyike annak a jópár embernek, aki a mindennapi frusztrációit, feszültségét számítógépes játékok formájában vezeti le.
Ugyanezt le lehetne vezetni a többi esetben is, de nem akarom tovább növelni az így is hosszúra nyúlt posztot. :)
Köszi a videót, érdekes elemzés!
Tavaly megkezdett szokásunkhoz híven idén is listáztuk kedvenc újonc szériáinkat az elmúlt egy évből. Mivel 2017-ben sem volt kisebb merítés sorozatokból, mint egy évvel korábban, egyrészt idén is többen álltunk össze a szerkesztőség tagjai közül, hogy megosszuk veletek…..
Father Merrin
2018.01.13 07:27:33
@Werewolfrulez: Az utolsó 2-3 rész nálam is nagyon nehezen csúszott le :D, de a legnagyobb bajom az volt vele, hogy a misztikum, amivel promózták, valahogy kimaradt a végeredményből.
Viszont idén az Alienist, de főleg a Terror (ezt várom inkább) bizonyíthat. :)
Viszont idén az Alienist, de főleg a Terror (ezt várom inkább) bizonyíthat. :)
Emlékszem, a Budapest Noir volt az a film, amelyet a Saul fia győzelme után szinte már napokkal hazánk következő Oscar-esélyesként emlegettek - és nem magyar laikusok, hanem nemzetközi szaklapok. És igen, jó hírnek tűnt, hogy végre egy itthon szokatlan műfajt (sőt, egyáltalán, műfajt) próbálnak…..
Father Merrin
2017.11.03 22:21:57
@Könyveslány:
Nem mintha a blogtulajt nekem kellene megvédenem, de nem lehetne, hogy személyeskedés helyett esetleg rácáfolsz a kritikában megfogalmazott véleményre?
Nem mintha a blogtulajt nekem kellene megvédenem, de nem lehetne, hogy személyeskedés helyett esetleg rácáfolsz a kritikában megfogalmazott véleményre?
A véresen vicces The Babysitterrel kb. egy időben vált hozzáférhetővé az interneten a Better Watch Out című amerikai-ausztrál thriller. A két alkotás igen erős párhuzamosságokat mutat: mindkét filmben egy-egy sajátos mentalitású kisfiú marad összezárva egy vérgőzős éjszakára a felettébb dekoratív…..
Father Merrin
2017.11.03 22:18:48
SPOILER!
Akkor most én leszek az ünneprontó.:)
Az előzetest nem láttam, de Babysitter után, valahogy belebotlottam a filmbe; viszonylag pozitív vélemények, Netflix - fussunk neki!
Az első fél óra még úgy ahogy oké volt, de amikor rájöttem, hogy végeredményben hová akar kifutni a film, teljesen elment a kedvem az egésztől. A rendező valahogy lavírozni próbált a komolyabb hangvétel és a viccesebb, amolyan "véres Reszkessetek, betörők!" között, de nem éreztem az, hogy ez sikerült volna. A horror-vígjátékhoz túl komoly volt, egy komolyabb, nyomasztó gyerekhorrorhoz meg túl vicces. A főszereplő srác engem személy szerint idegesített és azzal se nagyon tudtam mit kezdeni, hogy az idősebb karakterek újfent teljesen életképtelennek bizonyulnak két 13 éves gyerekkel szemben.
Számomra csalódás volt. Ha maradnak a trailerben ígért felállásnál és mondjuk azt viszik el vagy a vígjáték vagy egy komolyabb, nyomasztóbb irányba, szerintem sokkal több is lehetett volna belőle.
Esetleg láttátok már a Különös erődöt (Arch Nicholson, 1985)?
www.imdb.com/title/tt0091069
Sunyi és alattomos ozploitation, én viszont pont ezért szeretem. Valami hasonlót vártam volna a Better watch out-tól is.
Akkor most én leszek az ünneprontó.:)
Az előzetest nem láttam, de Babysitter után, valahogy belebotlottam a filmbe; viszonylag pozitív vélemények, Netflix - fussunk neki!
Az első fél óra még úgy ahogy oké volt, de amikor rájöttem, hogy végeredményben hová akar kifutni a film, teljesen elment a kedvem az egésztől. A rendező valahogy lavírozni próbált a komolyabb hangvétel és a viccesebb, amolyan "véres Reszkessetek, betörők!" között, de nem éreztem az, hogy ez sikerült volna. A horror-vígjátékhoz túl komoly volt, egy komolyabb, nyomasztó gyerekhorrorhoz meg túl vicces. A főszereplő srác engem személy szerint idegesített és azzal se nagyon tudtam mit kezdeni, hogy az idősebb karakterek újfent teljesen életképtelennek bizonyulnak két 13 éves gyerekkel szemben.
Számomra csalódás volt. Ha maradnak a trailerben ígért felállásnál és mondjuk azt viszik el vagy a vígjáték vagy egy komolyabb, nyomasztóbb irányba, szerintem sokkal több is lehetett volna belőle.
Esetleg láttátok már a Különös erődöt (Arch Nicholson, 1985)?
www.imdb.com/title/tt0091069
Sunyi és alattomos ozploitation, én viszont pont ezért szeretem. Valami hasonlót vártam volna a Better watch out-tól is.
Előzménynek tekinthető cikkek jelen blogbejegyzéshez: Lenézett műfajok: a horror; A horrorrajongók személyiségtípusai
Drága Horrortestvéreim, hozzátok szólok!
Igen, hozzátok, akik Stephen Kinget olvastatok éjszakánként a takaró alatt, és hozzátok, akik azért maradtatok fenn…..
Az ezredforduló után a mainstream, amerikai horror egy komoly krízisen ment át: a műfaj jóformán a kiirthatatlan franchise-ok egyre gyengébb folytatásaira és rebootjaira redukálódott (egyedül a Fűrész törte meg ezt a törvényszerűséget, hogy 2-3 részen belül éppen saját maga váljon eklatáns…..
Father Merrin
2017.10.17 21:55:52
@danialves: Mondjuk a narrációval tényleg az a baj, hogy van olyan narráció, ami egyáltalán nem szól ki a nézőhöz, és van, ami viszont igen (mintha a karaktert együtt nézné a filmet a nézővel). Tarantino feliratai viszont szerintem nem szólnak ki a nézőhöz, hanem egyszerűen információforrások. A The Babysitter-ben ugyanakkor a feliratok (bár nem volt benne túl sok) szerintem egyértelműen a nézőhöz szóltak ki.
Ez teljesen szubjektív, de szerintem a popkult utalásoknak önmagukban lehet olyan funkciója, hogy kiszóljanak a nézőhöz. Mert mi is történik? A film bizonyos elemei egy vagy több olyan dologra reflektálnak, amik a néző és a film világában egyaránt jelen vannak, közösek. Lényegében kapcsolódási pontot teremtenek a valóság és a fikció között, ami így szerintem értelmezhető kiszólásként (pláne akkor, amikor olyan dolgokat mondanak ki, amik mondjuk a nézők nagy részének véleményével megegyeznek).
Ez teljesen szubjektív, de szerintem a popkult utalásoknak önmagukban lehet olyan funkciója, hogy kiszóljanak a nézőhöz. Mert mi is történik? A film bizonyos elemei egy vagy több olyan dologra reflektálnak, amik a néző és a film világában egyaránt jelen vannak, közösek. Lényegében kapcsolódási pontot teremtenek a valóság és a fikció között, ami így szerintem értelmezhető kiszólásként (pláne akkor, amikor olyan dolgokat mondanak ki, amik mondjuk a nézők nagy részének véleményével megegyeznek).
Father Merrin
2017.10.18 21:21:58
@danialves: Szerintem annyira nem voltak azok a döntések racionálisak vagy ésszerűek, de még ha akként is tekintesz rájuk, az abszurd humor és fordulatok élét veszik az egésznek. Én pont azért érzem ezeket az elemeket kiszólásoknak, mert ha egyben nézed a filmet, akkor szerintem túl komolytalan ahhoz, hogy ezekben ne egy (burkolt) kifelé történő kommunikációt láss.
Ha már horrorfilm reális karakterekkel és döntésekkel (gondolom ismered, de azért belinkelem) :D
www.youtube.com/watch?v=olEbwhWDYwM
Ha már horrorfilm reális karakterekkel és döntésekkel (gondolom ismered, de azért belinkelem) :D
www.youtube.com/watch?v=olEbwhWDYwM
Father Merrin
2017.10.20 14:13:57
@danialves: tesztelésképpen bevezethetnéd, aztán ha kellően elterjedt, Hollywood újabb lehetőséget kapna, hogy a lusta és ötlettelen írók, vagy a kockázatmentes, biztos üzlet reményében a komfortzónából véletlenül se kimozduló saját maguk helyett újfent tudna másra mutogatni. Nem szokásom félbehagyni sorozatot, de pl. tavasszal elkezdtem a Trapped (Ofaerd) című izlandi krimit és a második rész végére annyira felmérgelt, amit láttam (mocskosul olcsó módon erőszakolták előre a sztorit), hogy képtelen vagyok rávenni magam, hogy folytassam, pedig a hangulata, a színészek és úgy az alapfelállás is tetszett. Mondjuk ilyen szempontból számomra a Híd (Bron/Broen) első két évada is egy mocsok nagy rejtély, mert végső indíték és a negatív hős által alkalmazott eszközök ismeretében mindkét évad története bőven belefért volna 1-1 1,5 órás részbe. De persze most filmekről beszéltünk, úgyhogy nem offolok tovább. :)
Végállomás / End of the Line (2007)
Metróalagútban elszabaduló, tőrökkel hadonászó gyilkos szektások, néhány borzalmas rémlátomás, és egy maroknyi metrózó szerencsétlen, akik nem szeretnék átadni magukat a "feloldozásnak"... ez a Végállomás című alacsony költségvetésű kanadai horror…..
Szeretjük azt hinni, hogy a legtöbb filmes öntörvényű sznob, akik inkább a halált választanák, mint hogy hallgassanak nézőikre. A fesztiválkedvencek egyenesen büszkék arra, ha a pórnép utálja műveiket, a mainstream iparosokat pedig egyszerűen csak nem érdekli, amíg szépen csorog a pénz a kasszába.…..
Father Merrin
2017.06.06 21:39:05
@danialves: "szerintem nem az intézménnyel, hanem a megfelelő emberek hiányával van a probléma" - Hollywood az utóbbi évtizedekben iskolai szintre emelte a forgatókönyvírás oktatását, ugyanakkor ezzel kijelenthetjük, hogy az egész max. arra volt jó, hogy formalizálja az írók gondolkodását (és az írást), míg a kreativitást lecsavarja a stúdiók és/vagy a producerek igényeinek szintjére. A Suicide Squad szerintem az utóbbi évek egyik legnagyobb kihagyott ziccere, amire ha nem görcsöl rá a Warner és hagyja, hogy Ayer akár R-kategóriás akciófilmet csináljon belőle (és valljuk be, egy ilyen történethez bizony kellett volna a keményebb, sötétebb hangvétel), sokkal nagyobbat durranhatott volna. De ha " ha 6 hét van egy szkriptet megírni" akkor az nem film, hanem ipari termék lesz (tisztelet a kivételnek - lásd: Park Chan Wok)
Pedig él az a legenda, hogy Hollywoodban a producerek fiókjai tele vannak jobbnál jobb forgatókönyvekkel. Most képzeld el, hogy ha ez a felszín, akkor mi a lehet a mély! :D
"Alkotóként szerintem fontos lemérni külső szemlélőkön, hogy mi működik és mi nem" - most nem akarok sznobnak tűnni, de mi a helyzet egy Sergio Leone-val vagy egy Stanley Kubrickkal? Vagy ők inkább voltak alkotó művészek, mintsem olyan iparosok, akiknek történetesen rendező a szakmájuk? Számomra a tesztvetítés azt jelenti, hogy a rendező/producerek/stúdió nem rendelkezik határozott koncepcióval vagy szimplán "feszültség van" valamelyik főbb alkotó(k) között és így akarják eldönteni a kérdést.
"ha készítesz egy vígjátékot, amin nem röhögnek" - de érted: ott akkor valami nagyon félrement, ha közel sem azt a hatást éred el, amit vársz. Nem mellesleg visszautalnék az egyik korábbi hozzászólásra, ahol egyes filmek nem megfelelő fogadtatásáról és későbbi rehabilitálásáról váltottunk pár szót. :)
Ilyen alapon például el nem tudom képzelni, hogy a A:C a tesztvetítésein milyen visszajelzéseket kaphatott.
A Covenant-ből tavaly ősszel két jelenetet adtak be: a MediCab-es, meg a fürdős jelenetet (hogy lehessen cikkezni a filmben folyó vérről). Nem mellesleg ha belegondolok, hogy az Alien előzetesében villanások és sikolyeffektek váltották egymást...egy picit erős a kontraszt a mai előzetesekehez képest. Az A:C promója meg egyértelműen a túlkompenzálásra épült és kiváló példája annak, hogy mit nem szabad és lehet megtenni.
A trailer teaserét meg már felfogni se bírom, de ebből látszik, hogy öregszem. :D
Közben én is belekeveredtem a Xénia-lázba :D. Szóval a rendszerváltás utáni magyar mainstream kultúra egyik mélypontja volt az Űrgammák (a Xénia-láz a széria köré épített cirkusz volt). Ebben voltak a drachwulfok vagy drakvúfok - 10:30k láthatod:
www.youtube.com/watch?v=8oawDMztAOM
Amúgy hamár lopás: az Űrgammák intrója meg az Alien3 intróját koppintotta le, azt meg a videó elején láthatod, rögtön Kovács P József intrója után. :D
Ma amúgy láttam az Oats Studios új előzetesét is, de kb. ugyanazt érzem mint korábban: nem rossz, de majd meglátjuk egészében. Másrészt viszont felmerül az 5 forintos kérdés, hogy ha ennyire jó, akkor egy Netflixet mondjuk nem érdekelné dolog (urambocsá' nem érdekelte)?
Pedig él az a legenda, hogy Hollywoodban a producerek fiókjai tele vannak jobbnál jobb forgatókönyvekkel. Most képzeld el, hogy ha ez a felszín, akkor mi a lehet a mély! :D
"Alkotóként szerintem fontos lemérni külső szemlélőkön, hogy mi működik és mi nem" - most nem akarok sznobnak tűnni, de mi a helyzet egy Sergio Leone-val vagy egy Stanley Kubrickkal? Vagy ők inkább voltak alkotó művészek, mintsem olyan iparosok, akiknek történetesen rendező a szakmájuk? Számomra a tesztvetítés azt jelenti, hogy a rendező/producerek/stúdió nem rendelkezik határozott koncepcióval vagy szimplán "feszültség van" valamelyik főbb alkotó(k) között és így akarják eldönteni a kérdést.
"ha készítesz egy vígjátékot, amin nem röhögnek" - de érted: ott akkor valami nagyon félrement, ha közel sem azt a hatást éred el, amit vársz. Nem mellesleg visszautalnék az egyik korábbi hozzászólásra, ahol egyes filmek nem megfelelő fogadtatásáról és későbbi rehabilitálásáról váltottunk pár szót. :)
Ilyen alapon például el nem tudom képzelni, hogy a A:C a tesztvetítésein milyen visszajelzéseket kaphatott.
A Covenant-ből tavaly ősszel két jelenetet adtak be: a MediCab-es, meg a fürdős jelenetet (hogy lehessen cikkezni a filmben folyó vérről). Nem mellesleg ha belegondolok, hogy az Alien előzetesében villanások és sikolyeffektek váltották egymást...egy picit erős a kontraszt a mai előzetesekehez képest. Az A:C promója meg egyértelműen a túlkompenzálásra épült és kiváló példája annak, hogy mit nem szabad és lehet megtenni.
A trailer teaserét meg már felfogni se bírom, de ebből látszik, hogy öregszem. :D
Közben én is belekeveredtem a Xénia-lázba :D. Szóval a rendszerváltás utáni magyar mainstream kultúra egyik mélypontja volt az Űrgammák (a Xénia-láz a széria köré épített cirkusz volt). Ebben voltak a drachwulfok vagy drakvúfok - 10:30k láthatod:
www.youtube.com/watch?v=8oawDMztAOM
Amúgy hamár lopás: az Űrgammák intrója meg az Alien3 intróját koppintotta le, azt meg a videó elején láthatod, rögtön Kovács P József intrója után. :D
Ma amúgy láttam az Oats Studios új előzetesét is, de kb. ugyanazt érzem mint korábban: nem rossz, de majd meglátjuk egészében. Másrészt viszont felmerül az 5 forintos kérdés, hogy ha ennyire jó, akkor egy Netflixet mondjuk nem érdekelné dolog (urambocsá' nem érdekelte)?
Father Merrin
2017.06.14 20:51:00
@danialves: Tudom, talán túlságosan is idealista a hozzáállásom a filmkészítéshez (ebből is látszik, hogy én inkább nézem a filmeket, nem készítem), viszont abban biztos vagyok, hogy ha tesztvetítések után koncepciót kell módosítani (vagy akár egy karaktert kell átalakítani), akkor vagy a rendező fogta meg rosszul az alapanyagot vagy maga az alapanyag nem jó (legalábbis a papír=>film konverzió nem működik), de ez korrigálható, viszont akkor a végeredmény már egy teljesen más művészeti termék lesz, mint ami papíron elindult. Tökéletes filmet szerintem nem lehet készíteni, mert ez egy teljesen szubjektív kategória, de közel tökéleteset igen (lásd pl. Keresztapa II.). Másrészt a tesztvetítéssel felmerül az a kérdés, hogy akkor a néző maga is részt vesz a film megalkotásában? Nem tudom hallottál-e róla, de pár éve felmerült ötletként egy olyan film-, illetve mozitípus, ahová a nézők bekapcsolt mobillal ülnek be, elkezdődik a film és bizonyos pontokon valamelyik néző megkapja a lehetőséget, hogy a film és a karakter történetét maga alakítsa. Ez bizonyos értelemben posztmodern moziélmény, másrészről viszont mivel a közönség, így az alkotók összetétele változik, így újabb és újabb változatok, de akár önálló filmek is készülnek. Ezzel összehasonlítva akkor meddig terjed a tesztközönség kompetenciája? Másrészt a tesztközönség így maga is alkotóvá válik?
Igen, a Netflix politikájával tényleg vannak problémák (ezek mostanság kezdenek látványosan megszaporodni, sőt ezeket a hibákat már a NF is érzékeli - lásd pl. Sense8 kasza), ugyanakkor a NF-nek főleg arra kellene csak figyelnie, hogy megfelelő projektekre bólintson rá, mert ezeken túlmenően, a megadott anyagi kereteken belüli szabad mozgástér nagyon vonzó. Én főleg erre gondoltam, amikor változást említettem.
Értem, hogy a mid-bugdet se igazán nyereséges, de ha ezt befektetői szemmel nézed és összekapcsolod mondjuk azzal, hogy egy rendező mondjuk a NF-nél kis költségvetés mellett tud bizonyítani, akkor ebben a költségkategóriában (ahol az esetleges veszteség mértéke is kisebb), talán könnyebben bólintanak rá a nagy stúdiók is egy bátrabb filmre. Ebben piszok sok a ha, de pont ezért mondtam, hogy remélem, hogy ebből a kis NF vs stúdiók szurkálódásból egyszer majd ebbe az irányba indulnak el (vagy legalábbis megpróbálnak elindulni). Hollywood ne harcoljon a közösségi médiával, hanem próbálja meg kihasználni azt, hogy a nézők szondáztathatók, a nézői igény felmérhető és próbálja a saját javára fordítani.
A cikket köszönöm; később elolvasom!
Igen, a Netflix politikájával tényleg vannak problémák (ezek mostanság kezdenek látványosan megszaporodni, sőt ezeket a hibákat már a NF is érzékeli - lásd pl. Sense8 kasza), ugyanakkor a NF-nek főleg arra kellene csak figyelnie, hogy megfelelő projektekre bólintson rá, mert ezeken túlmenően, a megadott anyagi kereteken belüli szabad mozgástér nagyon vonzó. Én főleg erre gondoltam, amikor változást említettem.
Értem, hogy a mid-bugdet se igazán nyereséges, de ha ezt befektetői szemmel nézed és összekapcsolod mondjuk azzal, hogy egy rendező mondjuk a NF-nél kis költségvetés mellett tud bizonyítani, akkor ebben a költségkategóriában (ahol az esetleges veszteség mértéke is kisebb), talán könnyebben bólintanak rá a nagy stúdiók is egy bátrabb filmre. Ebben piszok sok a ha, de pont ezért mondtam, hogy remélem, hogy ebből a kis NF vs stúdiók szurkálódásból egyszer majd ebbe az irányba indulnak el (vagy legalábbis megpróbálnak elindulni). Hollywood ne harcoljon a közösségi médiával, hanem próbálja meg kihasználni azt, hogy a nézők szondáztathatók, a nézői igény felmérhető és próbálja a saját javára fordítani.
A cikket köszönöm; később elolvasom!
A különböző véleményeket és kritikákat olvasva szinte napok alatt terjedt el az a narratíva, hogy Ridley Scott-tól a rajongók szinte kikövetelték a Prometheus beszántását és egy klasszikus Alien-filmet, a rendező pedig a szerző szemléletének függvényében hol készséggel, hol sértődötten állva a…..
Father Merrin
2017.05.21 23:31:14
@danialves: "[...] Alienben semmi olyan mitológia lefektetve, ami túlmutatja az adott filmen. [...]" - ez így van, viszont a széria fokozatosan kijelölt egy utat, amihez illendő lenne tartania magát mindenkinek, aki ebben a világban gondolkodik (igen Blomkampnak is). És még ha most Scott inkább visszafelé kacsintgat is, legalább arra oda kellene figyelnie, hogy az újabb utak kitaposásával ne tegye tönkre a többit.
"az Alien vagy az Aliens sem más, mint a Covenant" - ezzel határozottan vitatkoznék. A mozi másnapján egy pár pillanat erejéig elgondolkodtam, hogy ha esetleg Scott kihozna az A:C-ből egy rendezői változatot, amiben helyre tesz bizonyos dolgokat, megválaszol kérdéseket, akkor kalapálhatna az összképen (ahogy mondjuk a Mennyei királyság DC-je egyenesen a legjobb történelmi témájú kalandfilmek közé emelkedett, a közepes moziverzióhoz képest), de aztán rájöttem, hogy nem. Félretéve a az Alien-vonalat ugyanis olyan blőd baromságok mentén halad a film, amiket egész egyszerűen kibővítéssel, újravágással nem lehet orvosolni. Az Alien és az Aliens papíron is stabilan álltak, az A:C-nek már papíron el kellett volna véreznie.
A T2, meg a hőzöngő kisebbség
Az interneten kvázi névtelenül hőzöngő emberekre valójában egy gyógyír van: a kesztyűt nem szabad felvenni és jó filmet kell csinálni. Ma már ott tartunk, hogy az emberek legalább felszínesen, de utána olvasnak a filmeknek (rotten és imdb gyakorlatilag alap), így ha ott jókat olvasnak, akkor az pozitív hatással lesz a nézőszámra függetlenül attól, hogy milyen hangosan hőzöng az a bizonyos kisebbség. Ha viszont csúnyákat olvas mindkét oldalon, akkor meg elkerüli a mozikat. Nem véletlen, hogy pár hónapja valaki odáig vetemedett, hogy be kellene zárni a rottentomatoest, mert a tevékenységével árt a filmeknek. Talán jó filmeket kellene gyártani és akkor több néző lesz, nem?
A Szellemirtók buktája véleményem szerint több rossz döntés eredményeként jött össze és ezek között nincs ott az, hogy a főszereplők nemét kicserélték. Ez most OFF lenne, ha érdekel a véleményem, majd leírom az ott megfelelő helyen.
John Carpenter ugyanakkor tudna mesélni arról, milyen amikor a "horror mesterének" tartják, ehhez képest a filmjei alig termelnek valamit. Gyakorlatilag az Apokalipszis-trilógia egyik darabja, vagy már A köd se volt a maga korában siker és csak később, 5-10-15 év múlva kezdték felfedezni őket és alakult ki a rajongói körük. Viszont azt se felejtsd el, hogy ezek a filmek önállóak voltak és nem egy sorozat darabjai, tehát ilyen szempontból az alkotókon nem is volt nyomás. Ahol viszont egy bejáratott széria újabb részét készítették el és nem tetszett a közönségnek, amit kapott (Star Wars-előzménytrilógia, A Good Day to Die Hard stb.), ott bizony nem kímélték az alkotókat.
A Prometheust véleményem szerint az idő helyre fogja tenni, de az A:C szerintem a széria egyik fekete báránya lesz. Jelen pillanatban két nagy kérdés van: történet szintjén mit tervez Scott és ebből lesz-e valami? Ha tud valami nagyot durrantani a hátralevő 1 (2? - szerintem max. 1) részben, az az A:C Alien-mitológiával kapcsolatos megoldásait helyreránthatja és így a film megítélése összességében, a rendszerben nézve javulhat. De ha nem, akkor nem látok túl sok esélyt arra, hogy érdemben rehabilitálják.
"a többség képtelen belátni, hogy a kedvenceik sem voltak megkérdőjelezhetetlen darabok" - ez abszolút így van, egyetértünk. Sőt, ahogy fentebb írtad, nem vagy nem úgy értette meg a saját koruk, ahogy mondjuk egy eggyel későbbi generáció.
"nem látta értelmét, hogy Ripley vagy Ripley-hasonmások hatodszorra is megküzdjenek a xenomorffal" - akkor majd az új Terminátor kapcsán is gondolkodjunk el azon, hogy mennyire érdemes erőltetni, hisz maga a formula az első két résszel ki is fújt (nem véletlen, hogy Cameron olyan könnyen elengedte élete addigi legnagyobb szakmai és közönségsikerét, tudta, hogy amit lehetett, kivett belőle).
@Mr.Straw:
"miért kell nekünk egyáltalán tudni, hogy hogy jöttek létre az xenomorph-ok" - ez az a kérdés, amire Prometheusig nem akartak választ adni és igazság szerint nem is lett volna szabad megválaszolni sosem, mert max. csak ilyen közhelyekre futná. :)
"az Alien vagy az Aliens sem más, mint a Covenant" - ezzel határozottan vitatkoznék. A mozi másnapján egy pár pillanat erejéig elgondolkodtam, hogy ha esetleg Scott kihozna az A:C-ből egy rendezői változatot, amiben helyre tesz bizonyos dolgokat, megválaszol kérdéseket, akkor kalapálhatna az összképen (ahogy mondjuk a Mennyei királyság DC-je egyenesen a legjobb történelmi témájú kalandfilmek közé emelkedett, a közepes moziverzióhoz képest), de aztán rájöttem, hogy nem. Félretéve a az Alien-vonalat ugyanis olyan blőd baromságok mentén halad a film, amiket egész egyszerűen kibővítéssel, újravágással nem lehet orvosolni. Az Alien és az Aliens papíron is stabilan álltak, az A:C-nek már papíron el kellett volna véreznie.
A T2, meg a hőzöngő kisebbség
Az interneten kvázi névtelenül hőzöngő emberekre valójában egy gyógyír van: a kesztyűt nem szabad felvenni és jó filmet kell csinálni. Ma már ott tartunk, hogy az emberek legalább felszínesen, de utána olvasnak a filmeknek (rotten és imdb gyakorlatilag alap), így ha ott jókat olvasnak, akkor az pozitív hatással lesz a nézőszámra függetlenül attól, hogy milyen hangosan hőzöng az a bizonyos kisebbség. Ha viszont csúnyákat olvas mindkét oldalon, akkor meg elkerüli a mozikat. Nem véletlen, hogy pár hónapja valaki odáig vetemedett, hogy be kellene zárni a rottentomatoest, mert a tevékenységével árt a filmeknek. Talán jó filmeket kellene gyártani és akkor több néző lesz, nem?
A Szellemirtók buktája véleményem szerint több rossz döntés eredményeként jött össze és ezek között nincs ott az, hogy a főszereplők nemét kicserélték. Ez most OFF lenne, ha érdekel a véleményem, majd leírom az ott megfelelő helyen.
John Carpenter ugyanakkor tudna mesélni arról, milyen amikor a "horror mesterének" tartják, ehhez képest a filmjei alig termelnek valamit. Gyakorlatilag az Apokalipszis-trilógia egyik darabja, vagy már A köd se volt a maga korában siker és csak később, 5-10-15 év múlva kezdték felfedezni őket és alakult ki a rajongói körük. Viszont azt se felejtsd el, hogy ezek a filmek önállóak voltak és nem egy sorozat darabjai, tehát ilyen szempontból az alkotókon nem is volt nyomás. Ahol viszont egy bejáratott széria újabb részét készítették el és nem tetszett a közönségnek, amit kapott (Star Wars-előzménytrilógia, A Good Day to Die Hard stb.), ott bizony nem kímélték az alkotókat.
A Prometheust véleményem szerint az idő helyre fogja tenni, de az A:C szerintem a széria egyik fekete báránya lesz. Jelen pillanatban két nagy kérdés van: történet szintjén mit tervez Scott és ebből lesz-e valami? Ha tud valami nagyot durrantani a hátralevő 1 (2? - szerintem max. 1) részben, az az A:C Alien-mitológiával kapcsolatos megoldásait helyreránthatja és így a film megítélése összességében, a rendszerben nézve javulhat. De ha nem, akkor nem látok túl sok esélyt arra, hogy érdemben rehabilitálják.
"a többség képtelen belátni, hogy a kedvenceik sem voltak megkérdőjelezhetetlen darabok" - ez abszolút így van, egyetértünk. Sőt, ahogy fentebb írtad, nem vagy nem úgy értette meg a saját koruk, ahogy mondjuk egy eggyel későbbi generáció.
"nem látta értelmét, hogy Ripley vagy Ripley-hasonmások hatodszorra is megküzdjenek a xenomorffal" - akkor majd az új Terminátor kapcsán is gondolkodjunk el azon, hogy mennyire érdemes erőltetni, hisz maga a formula az első két résszel ki is fújt (nem véletlen, hogy Cameron olyan könnyen elengedte élete addigi legnagyobb szakmai és közönségsikerét, tudta, hogy amit lehetett, kivett belőle).
@Mr.Straw:
"miért kell nekünk egyáltalán tudni, hogy hogy jöttek létre az xenomorph-ok" - ez az a kérdés, amire Prometheusig nem akartak választ adni és igazság szerint nem is lett volna szabad megválaszolni sosem, mert max. csak ilyen közhelyekre futná. :)
Father Merrin
2017.05.22 22:37:35
@danialves: A T:S alapötlete (áthelyezni az egész történetet a jövőbeli háborúba) nagyon jó volt (gyakorlatilag előtte és azóta is van ilyen igény), sikerült egy jó színészt fogni John Connornak, plusz a második sorban is egész jó nevek voltak. Kerültek bele jó ötletek, meg hajmeresztő baromságok de összességében az egész átment bazári látványosságba és szerintem ezen csúszott el igazán a próbálkozás. Plusz az volt az első PG-13-as Terminátor-film és ez meg is látszott rajta. Azok után, hogy az első két részben a nukleáris télről meg brutális harcokról szóltak a flashback-ek, most kaptunk egy javarészt világosban játszódó soft háborús filmet. Az irány jó volt, csak a megvalósítással voltak gondok.
Közben egy privát beszélgetés során felmerült, hogy mi van akkor, ha - mivel az alien részben átveszi a gazdatest genetikáját - királynő csak olyan idegenből lehet, ami egy nőből kel ki? Felmerült az is, hogy David nem csak poénból akarta megcsókolni Danielst, hanem ő maga akart áttolni egy embriót a testébe (persze a film végén azok az embriók facehugger-ök voltak, szóval a kérdőjel ettől még áll).
Az A:C bevételi eredményeinek kérdése megint olyan, hogy mérlegelni kellene, hogy a nézők mivel kapcsolatban fogalmaztak meg kifogásokat. Ha végigfutsz az IMDB-véleményeken, akkor láthatod, hogy a többség nem is a mitológia formálgatásán problémázott, hanem a forgatókönyv hibáin (karakterek, döntések, racionalitás stb.). Ezért írtam neked, hogy Scott az A:C mitológiával kapcsolatos most problémásnak tűnő részeit némileg kikalapálhatja a későbbiekben, de mint film az A:C nagyon komoly problémákkal küzd és emiatt a rehabilitációjára is elég kevés esély van. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van akkor, ha az egész dugába dől és az egész sztori a levegőben lógva marad.
OFF: láttam, hogy kiraktad a cikket, amit említettél. El fogom olvasni még a héten és reagálok, de mivel elkezdődött a vizsgaidőszak, így a napirendem némileg átalakult.
Közben egy privát beszélgetés során felmerült, hogy mi van akkor, ha - mivel az alien részben átveszi a gazdatest genetikáját - királynő csak olyan idegenből lehet, ami egy nőből kel ki? Felmerült az is, hogy David nem csak poénból akarta megcsókolni Danielst, hanem ő maga akart áttolni egy embriót a testébe (persze a film végén azok az embriók facehugger-ök voltak, szóval a kérdőjel ettől még áll).
Az A:C bevételi eredményeinek kérdése megint olyan, hogy mérlegelni kellene, hogy a nézők mivel kapcsolatban fogalmaztak meg kifogásokat. Ha végigfutsz az IMDB-véleményeken, akkor láthatod, hogy a többség nem is a mitológia formálgatásán problémázott, hanem a forgatókönyv hibáin (karakterek, döntések, racionalitás stb.). Ezért írtam neked, hogy Scott az A:C mitológiával kapcsolatos most problémásnak tűnő részeit némileg kikalapálhatja a későbbiekben, de mint film az A:C nagyon komoly problémákkal küzd és emiatt a rehabilitációjára is elég kevés esély van. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van akkor, ha az egész dugába dől és az egész sztori a levegőben lógva marad.
OFF: láttam, hogy kiraktad a cikket, amit említettél. El fogom olvasni még a héten és reagálok, de mivel elkezdődött a vizsgaidőszak, így a napirendem némileg átalakult.
Father Merrin
2017.05.25 16:10:46
@danialves: Látva az A:C-t a Fox jobban tette volna, ha Blomkamp-ot engedi egy kb. ekkora büdzsével a kamera mögé. 100 millióból simán kihozott volna egy normál Alien-filmet, esetleg hozhatott volna be 1-2 nem túl radikális újítást és ha nem rontja el, akkor tuti a siker. Véleményem szerint egyébként itt nem elsődlegesen a fan service-en van a hangsúly, hanem azon, hogy ez a filmes zsáner (sci-fi horror, akció horror, sci-fi akció) majdnem halott, mert drága és R-kategóriás. De pont ezért lehetett volna sikeres.
Közben volt egy kis időm és elolvastam azt a kritikát is, amit a twitteren linkeltél. Ez alapján végiggondolva a filmet, elismerem, több is lenne benne, csak jelen állapotában az A:C két szék között a pad alá tipikus esete. David történetszálának nem jut elég hely, mert a sekélyes-kötelező Alien-szál elveszi az időt. De akkor kérdem én: ha ennyire fix elképzelés volt az alien-mentes sci-fi szálról, akkor miért kellett ennyire korán belekeverni a xenokat? Ha tényleg ezt akarta elérni Scott, akkor már a Prometheust se arra kellett volna építeni, hogy az egy Alien-előzményfilm lesz és talán az emberek se úgy álltak volna a kérdéshez. Az A:C esetében dettó ez a helyzet, ráadásul ha kihagyják az erőlködést, akkor egy sor dramaturgia csapdától is megmentették volna a filmet - máris jobb lenne az összkép.
Mi a konklúzió? Azt majd eldöntik a fejesek. :) Most, hogy nézem, talán nullszaldós lesz Amerikában, ami azért kemény, de valahol érthető. Én bízom abban, hogy ezektől függetlenül most már nem hagyja a Fox, hogy a történetszál a semmibe vesszen és Sir Ridley ha nem is két filmre, de egy filmre megkapja a bizalmat, így az összeköttetés az Aliennel meglesz.
Kinti vélemények vs. itthoni vélemények
Szerintem a kinti és az itthoni helyzet kb. ugyanaz. A kritikusok nagyjából egyformán adnak neki közepes értékelést (Scott dicséretét speciel nem értem), kb. ugyanazokkal a véleményekkel. A nézőknél viszont egyértelműen borul a mérleg a negatív irányba, mind odakint, mind itthon (és ezeknek csak kis része foglalkozik azzal, hogy az Alien-mítoszt mennyiben bolygatja a film, sokkal inkább akadnak fenn az ostoba forgatókönyvön). Elég, ha az IMDB adatlap vélemény rovatában belenézel és láthatod, hogy a nagy többség inkább van róla rossz, mint jó véleménnyel. Végigfutva a hazai blogokon, a helyzet kb. ugyanez. Az, hogy nálunk egy körben jól teljesített, szerintem semmit nem jelent. Odakint is összeszedett az első hétvégén 36 milliót, most szűk 43 millánál tart, vagyis alig kúszott fentebb. Persze hétköznap meg miegymás, de véleményem szerint ezen a hétvégén már 18-20-nál többet nem fog összeszedni és végeredményben éppen hogy nullszaldós lesz.
Abban igazad lehet, hogy a rendszerváltásig bizonyos nyugati filmeknek egész kultusza alakult ki, így teljesen másként állnak hozzá itthon, mint odakint. Viszont ebben a relációban szerintem válasszuk el egymástól a fanboyizmust és a normál mértékű rajongást, mert te szerintem ebben a bekezdésben a kettőt összemostad. Nyilván van, akinek a szíve csücske az Alien-széria Ripleystől, facehuggerestől, mindenestől és ő minden alternatív próbálkozást személyes sértésnek vesz (fanboy). És vannak azok, akik szeretik a szériát és kb. tudják, hogy mit várnak tőle, így pozitív reményekkel ülnek le a vászon elé (különböző mértékű rajongók). Az vitathatatlan, hogy ma már az interneten boldog boldogtalan leírja, leírhatja a véleményét, amivel nem csak a saját álláspontjukat közlik egy adott műről, de két pillanat alatt akár véleményvezérré is válhat bárki. Kérdés, hogy ezeknek az embereknek a véleménye milyen mértékben mérvadó? Ki lehet-e jelenteni, hogy amit kritizálnak az amúgy jó avagy sem? Hogy a kritikájuk releváns-e vagy szimpla szardobálás, tehát alaptalan? Te mit gondolsz: ha egy hívő keresztény előtt besározod a Szent Grált, az nem fog felháborodni? :)
Ezzel már picit áteveztem a másik posztba, inkább majd ott folytatom.
Közben volt egy kis időm és elolvastam azt a kritikát is, amit a twitteren linkeltél. Ez alapján végiggondolva a filmet, elismerem, több is lenne benne, csak jelen állapotában az A:C két szék között a pad alá tipikus esete. David történetszálának nem jut elég hely, mert a sekélyes-kötelező Alien-szál elveszi az időt. De akkor kérdem én: ha ennyire fix elképzelés volt az alien-mentes sci-fi szálról, akkor miért kellett ennyire korán belekeverni a xenokat? Ha tényleg ezt akarta elérni Scott, akkor már a Prometheust se arra kellett volna építeni, hogy az egy Alien-előzményfilm lesz és talán az emberek se úgy álltak volna a kérdéshez. Az A:C esetében dettó ez a helyzet, ráadásul ha kihagyják az erőlködést, akkor egy sor dramaturgia csapdától is megmentették volna a filmet - máris jobb lenne az összkép.
Mi a konklúzió? Azt majd eldöntik a fejesek. :) Most, hogy nézem, talán nullszaldós lesz Amerikában, ami azért kemény, de valahol érthető. Én bízom abban, hogy ezektől függetlenül most már nem hagyja a Fox, hogy a történetszál a semmibe vesszen és Sir Ridley ha nem is két filmre, de egy filmre megkapja a bizalmat, így az összeköttetés az Aliennel meglesz.
Kinti vélemények vs. itthoni vélemények
Szerintem a kinti és az itthoni helyzet kb. ugyanaz. A kritikusok nagyjából egyformán adnak neki közepes értékelést (Scott dicséretét speciel nem értem), kb. ugyanazokkal a véleményekkel. A nézőknél viszont egyértelműen borul a mérleg a negatív irányba, mind odakint, mind itthon (és ezeknek csak kis része foglalkozik azzal, hogy az Alien-mítoszt mennyiben bolygatja a film, sokkal inkább akadnak fenn az ostoba forgatókönyvön). Elég, ha az IMDB adatlap vélemény rovatában belenézel és láthatod, hogy a nagy többség inkább van róla rossz, mint jó véleménnyel. Végigfutva a hazai blogokon, a helyzet kb. ugyanez. Az, hogy nálunk egy körben jól teljesített, szerintem semmit nem jelent. Odakint is összeszedett az első hétvégén 36 milliót, most szűk 43 millánál tart, vagyis alig kúszott fentebb. Persze hétköznap meg miegymás, de véleményem szerint ezen a hétvégén már 18-20-nál többet nem fog összeszedni és végeredményben éppen hogy nullszaldós lesz.
Abban igazad lehet, hogy a rendszerváltásig bizonyos nyugati filmeknek egész kultusza alakult ki, így teljesen másként állnak hozzá itthon, mint odakint. Viszont ebben a relációban szerintem válasszuk el egymástól a fanboyizmust és a normál mértékű rajongást, mert te szerintem ebben a bekezdésben a kettőt összemostad. Nyilván van, akinek a szíve csücske az Alien-széria Ripleystől, facehuggerestől, mindenestől és ő minden alternatív próbálkozást személyes sértésnek vesz (fanboy). És vannak azok, akik szeretik a szériát és kb. tudják, hogy mit várnak tőle, így pozitív reményekkel ülnek le a vászon elé (különböző mértékű rajongók). Az vitathatatlan, hogy ma már az interneten boldog boldogtalan leírja, leírhatja a véleményét, amivel nem csak a saját álláspontjukat közlik egy adott műről, de két pillanat alatt akár véleményvezérré is válhat bárki. Kérdés, hogy ezeknek az embereknek a véleménye milyen mértékben mérvadó? Ki lehet-e jelenteni, hogy amit kritizálnak az amúgy jó avagy sem? Hogy a kritikájuk releváns-e vagy szimpla szardobálás, tehát alaptalan? Te mit gondolsz: ha egy hívő keresztény előtt besározod a Szent Grált, az nem fog felháborodni? :)
Ezzel már picit áteveztem a másik posztba, inkább majd ott folytatom.
Szinte napra pontosan egy éve emlékeztem meg a The Perks of Being a Wallflower-ről, úgyhogy stílszerűen sikerült most kezembe kaparintanom az idei év coming-of-age sztárját. A Sundance fesztiválon bemutatkozott, és azóta mérsékelt közönségsikert arató film azonban nem csak…..
A The Edge of Seventeent kritikái az utóbbi évek egyik legjobb felnövéstörténeteként és indie-filmjeként harangozták be, és aki látta remek előzetesét (amelyet pont azért nem ajánlanék megnézésre, mert borzasztó sokat lelő belőle), azok maguk is meggyőződhettek arról, hogy…..
Sean Byrne a The Loved Onesszal bő hét évvel ezelőtt egy olyan horrorfilmet tette le az asztalra, amitől a műfaj rajongói tényleg elégedetten csettinthettek. Egy igazi dögös, fordulatos, feszült és vérbő alkotást kaptunk akkor az ausztál direktortól, ami bár nem újította meg a…..
A Nagy Fal /The Great Wall/ (2016)
Az abszolút középszer mintapéldánya lett ez a mozi. Hiába hangzik jól a rendező Yimou Zhang (Hős, A repülő tőrök klánja) és a főszereplő Matt Damon (Bourne-filmek) neve, hiába tűnik egzotikusnak a környezet, és érdekesnek a Kínai Nagy Fal fantasybe mártogatott…..
Father Merrin
2017.01.19 21:16:50
SPOILER!
A Blair Witch hatalmas csalódás, Wingard-t többre tartottam (még úgy is, hogy a You're the next se szólt akkorát - viszont nem is esett ennyire pofára -), ezek után viszont kénytelen leszek vele is nagyon vigyázni. A film első fele értékelhetetlen, a második fele meg a POV miatt max. tűrhető. Erre még mondhatnánk azt, hogy na, valami újdonság, de aztán meglátod a boszorkányt, elkezdesz hunyorítani, meg vakargatni a fejed, hogy "ezt mégis hol a francba' láttam...", mígnem beüt a felismerés, hogy Katalóniában, akarom mondani Spanyolországban cirka 10 éve ezt már elsütötték egyszer. Ha ezek alapján végiggondolod, akkor egyre nyilvánvalóbbak a hasonlóságok a REC-kel, csak amíg az a sablonos zombisztori, meg a ripacskodó színészek mellett is kb. közepes lángon elpislákolt egészen a csúcsszuper utolsó 15 percig (csak ez menti meg a filmet a középszertől és teszi összességében szórakoztatóvá), addig Wingard erre se képes, a POV-ből se tud újat kihozni, plusz még a boszorkány-dizájn is lopott.
Ha meg valakit érdekel, hogy az eredeti Blair Witch Project hogyan is végződött volna, akkor:
www.youtube.com/watch?v=RkHI7aZrNI4
:)
Lehet, hogy kérdeztem már, de a The Borderlands (2014) megvolt már?
www.youtube.com/watch?v=TEAqGzAzNIw
A Blair Witch hatalmas csalódás, Wingard-t többre tartottam (még úgy is, hogy a You're the next se szólt akkorát - viszont nem is esett ennyire pofára -), ezek után viszont kénytelen leszek vele is nagyon vigyázni. A film első fele értékelhetetlen, a második fele meg a POV miatt max. tűrhető. Erre még mondhatnánk azt, hogy na, valami újdonság, de aztán meglátod a boszorkányt, elkezdesz hunyorítani, meg vakargatni a fejed, hogy "ezt mégis hol a francba' láttam...", mígnem beüt a felismerés, hogy Katalóniában, akarom mondani Spanyolországban cirka 10 éve ezt már elsütötték egyszer. Ha ezek alapján végiggondolod, akkor egyre nyilvánvalóbbak a hasonlóságok a REC-kel, csak amíg az a sablonos zombisztori, meg a ripacskodó színészek mellett is kb. közepes lángon elpislákolt egészen a csúcsszuper utolsó 15 percig (csak ez menti meg a filmet a középszertől és teszi összességében szórakoztatóvá), addig Wingard erre se képes, a POV-ből se tud újat kihozni, plusz még a boszorkány-dizájn is lopott.
Ha meg valakit érdekel, hogy az eredeti Blair Witch Project hogyan is végződött volna, akkor:
www.youtube.com/watch?v=RkHI7aZrNI4
:)
Lehet, hogy kérdeztem már, de a The Borderlands (2014) megvolt már?
www.youtube.com/watch?v=TEAqGzAzNIw
Father Merrin
2017.01.24 21:25:06
@Werewolfrulez: Én a Borderlands-en elvoltam és ennek megfelelően a vége nálam is fentebb vitte az összképet. A BW-ben az jutott eszembe, hogy ha Wingard is bedobja ugyanezt a poént, akkor kikapcsolom és végig se nézem. :D
Father Merrin
2017.01.28 08:37:20
@Werewolfrulez: Ezen nem is lepődök meg! :D
Smoking Barrels
Villámkritikák: The Monster (2016), The Eyes of My Mother (2016)
2017.01.23 06:00:00
The Monster (2016)
A low-budget költségvetésű The Monster pont ott erős, ahol az átlagos horrorfilmek gyengék szoktak lenni (szerethető főszereplők, feszültségteremtés, gondolati többlet), viszont pont ott vérzik el, ahol más mozik általában helytállnak (a szörny kivitelezése,…..
Az egyre gyakrabban felmerülő kérdést, miszerint a néhány év leforgása alatt a popkultúra egyik meghatározó részévé vált zombimitológiát meddig lehet még facsarni, rendre azzal a válasszal zártam rövidre, hogy a kreatív alkotók mindig meg fogják találni, hogyan lehet még…..
Smoking Barrels
Villámkritikák: I Am Not a Serial Killer (2016), Ouija: Origin of Evil (2016), Morgan (2016),
2017.01.16 12:00:00
I Am Not a Serial Killer (2016)
Segítő szándékú olvasóink a 2016-os év top 10 horrorfilmjét összegző posztom kommentszekciójában említették meg nekem ezt a filmet, amelyet rohanvást pótoltam is. Meg kell mondanom, nem bántam meg a produkció megtekintését, hiszen egy szokatlan…..
Ahogy Werewolfrulez kolléga is megfogalmazta, 2016 nem a horror éve volt, legalábbis ahogyan azt megszokhattuk, nem a mainstreamben. Az amerikai függetlenek, illetve az európai, ázsiai alkotók ugyanakkor megbízhatóan szállították a jobbnál-jobb gyöngyszemeket, év végére pedig befutott a két…..
Father Merrin
2016.12.30 21:35:44
@Werewolfrulez: az elhunyt anya beemelése egy üres sablonra lett volna elég és az összkép most még rosszabb lenne. :) Ráadásul a lánynak nem ez volt a célja, hanem hogy átadja azokat a kínokat, amiket neki is el kellett szenvednie általuk. Ugyanez a helyzet az általad említett apa-fiú kapcsolattal is: a liftnél ez esetleg beemelhető lett volna, csak épp azt se felejtsd el, hogy a srác teljesen az apjára ütött és így logikusan következett az, hogy nem kezdett el a témán pörögni. Nem véletlen, hogy ott maradt vele este és nem a barátnőjével ment "mozizni". :)
Macska: szerintem nézd meg újra a jelenetet, Brian Cox arcára kiült minden. Én feleslegesnek érzem, hogy bármit is motyogjon akár a macska megtalálásakor, akár a hamvasztásakor.
Hozzáteszem ezek olyan dolgok, amik egy tisztán amerikai filmben 100%, hogy előjöttek volna. De hát Ovredal norvég, a film meg amúgy brit. :D
Macska: szerintem nézd meg újra a jelenetet, Brian Cox arcára kiült minden. Én feleslegesnek érzem, hogy bármit is motyogjon akár a macska megtalálásakor, akár a hamvasztásakor.
Hozzáteszem ezek olyan dolgok, amik egy tisztán amerikai filmben 100%, hogy előjöttek volna. De hát Ovredal norvég, a film meg amúgy brit. :D
Father Merrin
2017.01.01 15:49:34
Elnézést a kissé megkésett válaszért, de a vizsgák meg szilveszter eléggé lekötött az elmúlt két napban. :)
@Werewolfrulez: @danialves: a "macska-kérdéshez", meg az apa-fiú kapcsolathoz többet sajnos nem tudok hozzátenni. Én továbbra is fenntartom, hogy Ovredal szándékosan nem kezdett el mélyebbre ásni a két szereplő kapcsolatrendszerében, mert az csak feleslegesen törte volna meg a filmet és egy sablonos megoldásnál többre nem biztos, hogy futotta volna. Egyébként ha meg kibontják az egészet, akkor most azon morognánk, hogy a kevesebb több lett volna. :)
Az, hogy a film amerikai vagy brit: a wikipedia szerint amerikai, az IMDb szerint meg brit. :) A produkciós cégek alapján valóban inkább amerikai, viszont Londonban forgott, javarészt brit stábbal.
@Werewolfrulez: @danialves: a "macska-kérdéshez", meg az apa-fiú kapcsolathoz többet sajnos nem tudok hozzátenni. Én továbbra is fenntartom, hogy Ovredal szándékosan nem kezdett el mélyebbre ásni a két szereplő kapcsolatrendszerében, mert az csak feleslegesen törte volna meg a filmet és egy sablonos megoldásnál többre nem biztos, hogy futotta volna. Egyébként ha meg kibontják az egészet, akkor most azon morognánk, hogy a kevesebb több lett volna. :)
Az, hogy a film amerikai vagy brit: a wikipedia szerint amerikai, az IMDb szerint meg brit. :) A produkciós cégek alapján valóban inkább amerikai, viszont Londonban forgott, javarészt brit stábbal.
2016 nem volt a horror éve, legalábbis nálam nem. Személyes okokból fakadóan sajnos kevés időm és energiám jutott a horrorfilmekre, ami meg is látszik az éves kultnaplómon (finoman szólva nincsenek túlsúlyban a horror kategóriájú alkotások benne). Az a tény is ráerősít az…..
Father Merrin
2016.12.27 23:21:36
@danialves: Igen, ezzel kapcsolatban (is) vitatkoztunk. :D Moziban kimaradt, így egyelőre várok egy alternatív lehetőségre, aztán majd visszatérünk rá. :)
Father Merrin
2016.12.28 14:05:48
@Werewolfrulez: Az The Autopsy of Jane Doe-kritikát kíváncsian várom! :) Viszont a Wailing-gel kapcsolatos kérdésedre: tekintve, hogy augusztusban láttam nem hiszem, hogy túl konstruktív tudnék lenni a részleteket illetően.
Az első Ouija amennyire hallottam pocsék, de ne abból indulj ki!
Általában nincs időm mindenhová kommentelni, emiatt ha egyszer leülök írni, akkor abból jó eséllyel szóf***s lesz. :D
Az első Ouija amennyire hallottam pocsék, de ne abból indulj ki!
Általában nincs időm mindenhová kommentelni, emiatt ha egyszer leülök írni, akkor abból jó eséllyel szóf***s lesz. :D
Az American Horror Story idei évadának kivégzése után arra jutottam, hogy kénytelen leszek egy kritika keretein belül rávilágítani a sorozat újra meg újra felbukkanó hiányosságaira. Álláspontom szerint Ryan Murphy és Brad Falchuk hatodik felvonását taposó alkotása már évek…..
Elöljáróban szeretném megköszönni a rendezőnek, tehát Gallai Józsefnek, hogy rendelkezésemre bocsájtott egy premier előtti változatot jelen recenzió tárgyából. Az A Guidebook to Killing Your Ex című alkotásról a film facebook oldalán olvashattok folyamatosan frissülő információkat.
Az év elején azt…..
Father Merrin
2016.11.26 04:48:17
@Werewolfrulez: Igazán nincs mit. Viszont annyit pontosítanék a hozzászólásomon, hogy slasher és áldoku keverék.
Smoking Barrels
Másodvélemény: Rémálom az Elm utcában / A Nightmare on Elm Street (2010)
2016.11.08 12:00:00
AldoWinnfield kritikáját itt olvashatjátok
Nehéz a remake-ekkel és rebootokkal kapcsolatos gyűlölethullám antipatikus voltáról beszélni úgy, hogy Hollywood lépten-nyomon felesleges újrázásokkal indokolja annak létjogosultságát. Ráadásul nemcsak olyan darabokkal, amelyek…..
Hányszor láttad már a filmet? Nem elégszer! A 80-as évek egyik ikonikus alkotása több évtizeddel a bemutatója után sem tud kimenni a divatból, melynek legfőbb oka, hogy nemcsak igazi tesztoszteronbomba, hanem thrillernek is kiváló (horrornak azért nem nagyon titulálnám, mert én a műfaj…..
Father Merrin
2016.10.31 09:05:11
@danialves: ebben a formában részben tényleg igazad van, ezt belátom. Ugyanakkor én ezt nem érzem olyan dramaturgiai buktatónak, mint te. Mégis az osztrák tölgy filmjéről van szó...:D
A második részhez meg annyit, hogy az Intern-t még ennek ellenére is jobb filmnek értékeled. Az almát a körtével nem lehet összehasonlítani, ugyanakkor a kritikák végén akkor is ott egy pontszám, ami alapján sorba tudod állítani a filmeket egy objektív skálán. Tehát akkor össze lehet őket hasonlítani vagy sem? :)
A második részhez meg annyit, hogy az Intern-t még ennek ellenére is jobb filmnek értékeled. Az almát a körtével nem lehet összehasonlítani, ugyanakkor a kritikák végén akkor is ott egy pontszám, ami alapján sorba tudod állítani a filmeket egy objektív skálán. Tehát akkor össze lehet őket hasonlítani vagy sem? :)
Father Merrin
2016.10.31 14:29:14
@danialves: Hogyne értékelhetnéd jobbnak, csak éppen más szemszögből vizsgálod a két filmet és nekem alapvetően ezzel van gondom. Azért írtam a fenti kritikádra, hogy sznob, mert úgy érzem, hogy a Ragadozót túl mereven (ha úgy tetszik, mint egy filmszakos bölcsész) közelíted meg és kiragadod azokat a momentumait, amit negatívumként fel tudsz nagyítani, majd ezekre alapozva kihozol egy közepes akciófilmet belőle. Most ez kb. olyan, mintha az Aliens-t lehúznánk a grammra kimért forgatókönyvéért, a helyenként beleerőszakolt fordulataiért (lásd a szállítóűrhajó lezuhanását, az anyakirálynő megmenekülését [ami eleve ahhoz kellett, hogy a film nyitóötletét adó power suite - anyakirálynő összecsapás létrejöhessen!] vagy Ripley sikeres küzdelmét az űr vákuumával hogy csak néhányat említsek) és azért, mert az első rész szimbolikáját James Cameron zu sammen kidobta az ablakon csak azért, hogy egy tökös akció-sci-fit csináljon. Én ezt a fajta következetességet hiányolom, vagy ha az egyik oldalon engedünk, akkor engedjünk a másikon is. :)
Olyan szempontból meg mindenki sznob legalább egy kicsit, hogy vannak olyan filmek, esetleg (szub)zsánerek, amik közelebb állnak hozzá. :)
Olyan szempontból meg mindenki sznob legalább egy kicsit, hogy vannak olyan filmek, esetleg (szub)zsánerek, amik közelebb állnak hozzá. :)
Father Merrin
2016.11.01 09:04:20
@danialves: egy picit túlszaladt ez az egész, úgyhogy szerintem is tegyünk pontot a végére.
A két stílus (akció és vígjáték) kellékei nem azonosak, de az, hogy ezekkel a kellékekkel eléri-e a kitűzött célt (illetve, hogy mit ér el vele) már objektíven vizsgálható és összehasonlítható. Legalábbis szerintem, mert én mindig abból indultam ki, hogy egy kritika és a kritika végén található pontszám összefüggésben van egymással.
A másik dolog, amivel problémám van - és amiért sznobnak tituláltam a látásmódodat - az, hogy hogyan nyúlsz egyik vagy másik filmhez. A Ragadozónak felrovod, hogy egy összességében túlértékelt és buta akciófilm, gyenge forgatókönyvvel és színészi alakításokkal, miközben meg se próbálsz még említés szintjén se a filmben végigvonuló szimbólumokon megemlékezni (Vietnam-trauma, bajtársiasság, az akciófilmeken belül elfoglalt helye stb.). Az Intern esetében, ami egy rettenetesen rózsaszín, mű és steril világban próbál(!) aktuális kérdéseket feszegetni helyenként borzasztó humorral (lásd masszázsjelenetek), az első két harmadban robotpilótán tébláboló főszereplőkkel és klisé mellékszereplőkkel, majd a végén nem ad semmilyen érdemleges választ - mégis azt mondod, hogy az egy feelgood mozi és ezért objektíve jobb.
Az Aliens-t azért hoztam fel, mert az akció-sci-fi (a Ragadozó szerintem sosem volt horror) és a vígjáték nem összehasonlítható - ezért bedobtam egy zsáneren belüli példát. Az Aliens-t is lehet úgy nézni, hogy abból egy közepes sci-finél több ne legyen és lehet úgy is, hogy egy tempós, szórakoztató akciófilm, az egyik legjobb folytatás, ami valaha készült.
Eredetileg nem téged tituláltalak sznobnak, hanem a kritika látásmódját, azt, ahogy megközelíti a filmet.
Én elmondtam mindent, amit szerettem volna, tehát én sem akarom ezt a vitát folytatni. A kritikáiddal amúgy általában egyetértek (főleg azért, mert próbálsz tényleg kritikusan hozzáállni a filmekhez), azzal viszont nem, hogy bizonyos filmeknél jobban megnyomod a virtuális tintát, máshol meg valamiért lazábban kezeled a filmeket.
A két stílus (akció és vígjáték) kellékei nem azonosak, de az, hogy ezekkel a kellékekkel eléri-e a kitűzött célt (illetve, hogy mit ér el vele) már objektíven vizsgálható és összehasonlítható. Legalábbis szerintem, mert én mindig abból indultam ki, hogy egy kritika és a kritika végén található pontszám összefüggésben van egymással.
A másik dolog, amivel problémám van - és amiért sznobnak tituláltam a látásmódodat - az, hogy hogyan nyúlsz egyik vagy másik filmhez. A Ragadozónak felrovod, hogy egy összességében túlértékelt és buta akciófilm, gyenge forgatókönyvvel és színészi alakításokkal, miközben meg se próbálsz még említés szintjén se a filmben végigvonuló szimbólumokon megemlékezni (Vietnam-trauma, bajtársiasság, az akciófilmeken belül elfoglalt helye stb.). Az Intern esetében, ami egy rettenetesen rózsaszín, mű és steril világban próbál(!) aktuális kérdéseket feszegetni helyenként borzasztó humorral (lásd masszázsjelenetek), az első két harmadban robotpilótán tébláboló főszereplőkkel és klisé mellékszereplőkkel, majd a végén nem ad semmilyen érdemleges választ - mégis azt mondod, hogy az egy feelgood mozi és ezért objektíve jobb.
Az Aliens-t azért hoztam fel, mert az akció-sci-fi (a Ragadozó szerintem sosem volt horror) és a vígjáték nem összehasonlítható - ezért bedobtam egy zsáneren belüli példát. Az Aliens-t is lehet úgy nézni, hogy abból egy közepes sci-finél több ne legyen és lehet úgy is, hogy egy tempós, szórakoztató akciófilm, az egyik legjobb folytatás, ami valaha készült.
Eredetileg nem téged tituláltalak sznobnak, hanem a kritika látásmódját, azt, ahogy megközelíti a filmet.
Én elmondtam mindent, amit szerettem volna, tehát én sem akarom ezt a vitát folytatni. A kritikáiddal amúgy általában egyetértek (főleg azért, mert próbálsz tényleg kritikusan hozzáállni a filmekhez), azzal viszont nem, hogy bizonyos filmeknél jobban megnyomod a virtuális tintát, máshol meg valamiért lazábban kezeled a filmeket.
Manapság sokan kárhoztatják Hollywoodot, amiért új ötletek helyett, inkább a régi nagy sikerekről akar egyre több bőrt lenyúzni. Persze elvitathatatlan, hogy az elmúlt évek mozis kínálatában valóban túlsúlyba kerültek a folytatások/feldolgozások/franchise filmek, viszont azt…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Vagyis igazából Verhoeven és a trükkmesterek tehetsége turbózta fel ezt az amúgy eléggé egysíkú akciómozit, amelynek értelme nem sok van, de a coolságfaktora az Olümposzig ér. " - láthatóan te se értetted meg a filmet, ahogy '97-ben se sokan (lásd a folytatásokat, amik pont azért lettek pocsékak, mert az első rész értelmezésekor a készítők csak a mészárlásig jutottak). Keress rá Puzsér véleményére, ő egész jól összefoglalta a film lényegét!