Adatok
DcsabaS
0 bejegyzést írt és 78 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Amerikai kutatók bejelentették, megfejtették a kígyók hőlátásának molekuláris hátterét. Eredményeik mindenkit megleptek, ugyanis a hőlátásért ugyanaz a gén felelős, ami emberekben egyes csípős ételek, például a wasabi érzékelésére szolgál. A felfedezés nemcsak azt…..
Én már az Exatlon első promója láttán attól rettegtem, hogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor a távolról skorbutos öregasszonynak tűnő Palik László lefordul a dobogóról Dominikán. És akkor még nem is tudtam, hogy a műsorvezető csak gyümölcsöt és zöldséget eszik, és minden nap edz valamit de a…..
Nézem az M5-öt - ez a csatorna talán az egyetlen nézhető a közszolgálati szemétkupacban -, ahol éppen arról diskurálnak, hogy miért nincsenek történelmi filmek. A beszélgetés egyszerre volt szánalmas és nevetséges. A résztvevők gyönyörűen hozták az "üléspontom határozza meg az álláspontom"-elvet. Az…..
DcsabaS
2018.11.24 19:00:41
@ednet2023:
Nagyon jó, hogy említetted a "kalandozások korát", mert szerintem TÉNYLEG lehetne belőle készíteni egy nagyszerű, minimum Európa-szerte sikeres TV sorozatot!!!
Persze ennek vannak feltételei:
- Amennyire csak lehet, a rendelkezésre álló adatokból, dokumentumokból kellene kiindulni, és erre mint vázra ráhúzni az egyes részek cselekményeit.
- A részek az egyes "kalandok" köré fókuszálhatnának, mindig támaszkodva az ADOTT ORSZÁG SZÍNÉSZEIRE és az ORSZÁG TÖRTÉNELMI EMLÉKEZETÉRE. (Magyarán a sorozat egy igazi EU-s projektté válhatna, és a még sorra nem kereült népek jó előre dörzsölhetnék a tenyerüket, hogy na vajon mi lesz a rájuk vonatkozó részben?)
- Az egyes részek történéseihez nem kell félni jó forgatókönyvírókat megkeresni, beleértve az adott országban ismert és népszerű írókat.
- Fel kellene használni az adott országok KORABELI ZENÉIT, ÖLTÖZKÖDÉSÉT, ÉTKEZÉSI KULTÚRÁJÁT, valamint khm., a JÓ NŐKKEL KAPCSOLATOS ÍZLÉSÉT IS (ha már kalandfilm sorozatot készítünk, ugye).
- A sorozat tehát burkoltan közvetíthetne fontos európai történelmi kulturális ismereteket. Olyan akusztikát adhatnánk az egésznek, hogy "Hogyan láttuk Európát 1000 akárhány éve...", és amely folyamat vége tudjuk jól, az Európához való csatlakozásunk lett.
- A sorozat finanszírozása is lehet EU-s, ha eléggé megfelelne az objektív történelmi ismereteknek.
- A személyek és események bemutatása mindig sokrétű, komplex lenne, a jó és a rossz dolgokat párhuzamosan bemutató.
- A sorozatnak konstans főhősei önmagukban is vitákban állhatnak ennek az egésznek a megítéléséről, generációkon átívelő módon, mindig továbbgondolásra ingerelve.
Hosszan tudnám még sorolni a lehetőségeket, de remélem ennyiből is világos: TUDHATNÁNK csinálni valami nagyot, csak ne rekedjünk meg olyan gyermeteg szinten, mint pl. a Magyar Vándor c. ópuszban - mert arra legfeljebb csak mi leszünk kíváncsiak.
Nagyon jó, hogy említetted a "kalandozások korát", mert szerintem TÉNYLEG lehetne belőle készíteni egy nagyszerű, minimum Európa-szerte sikeres TV sorozatot!!!
Persze ennek vannak feltételei:
- Amennyire csak lehet, a rendelkezésre álló adatokból, dokumentumokból kellene kiindulni, és erre mint vázra ráhúzni az egyes részek cselekményeit.
- A részek az egyes "kalandok" köré fókuszálhatnának, mindig támaszkodva az ADOTT ORSZÁG SZÍNÉSZEIRE és az ORSZÁG TÖRTÉNELMI EMLÉKEZETÉRE. (Magyarán a sorozat egy igazi EU-s projektté válhatna, és a még sorra nem kereült népek jó előre dörzsölhetnék a tenyerüket, hogy na vajon mi lesz a rájuk vonatkozó részben?)
- Az egyes részek történéseihez nem kell félni jó forgatókönyvírókat megkeresni, beleértve az adott országban ismert és népszerű írókat.
- Fel kellene használni az adott országok KORABELI ZENÉIT, ÖLTÖZKÖDÉSÉT, ÉTKEZÉSI KULTÚRÁJÁT, valamint khm., a JÓ NŐKKEL KAPCSOLATOS ÍZLÉSÉT IS (ha már kalandfilm sorozatot készítünk, ugye).
- A sorozat tehát burkoltan közvetíthetne fontos európai történelmi kulturális ismereteket. Olyan akusztikát adhatnánk az egésznek, hogy "Hogyan láttuk Európát 1000 akárhány éve...", és amely folyamat vége tudjuk jól, az Európához való csatlakozásunk lett.
- A sorozat finanszírozása is lehet EU-s, ha eléggé megfelelne az objektív történelmi ismereteknek.
- A személyek és események bemutatása mindig sokrétű, komplex lenne, a jó és a rossz dolgokat párhuzamosan bemutató.
- A sorozatnak konstans főhősei önmagukban is vitákban állhatnak ennek az egésznek a megítéléséről, generációkon átívelő módon, mindig továbbgondolásra ingerelve.
Hosszan tudnám még sorolni a lehetőségeket, de remélem ennyiből is világos: TUDHATNÁNK csinálni valami nagyot, csak ne rekedjünk meg olyan gyermeteg szinten, mint pl. a Magyar Vándor c. ópuszban - mert arra legfeljebb csak mi leszünk kíváncsiak.
DcsabaS
2018.11.25 18:16:21
@teéjesenmindegy:
A kalandozások kora beli filmhez:
Képzeld csak el egy pillanatra, hogy a magyar sereg kalandozgat Európa szerte mindenhova, és a film szerint mindenhol sz*rrá verik a helyi hős honfiak és honleányok. Szerinted még mindig nem lenne rá európai érdeklődés? :-)
A kalandozások kora beli filmhez:
Képzeld csak el egy pillanatra, hogy a magyar sereg kalandozgat Európa szerte mindenhova, és a film szerint mindenhol sz*rrá verik a helyi hős honfiak és honleányok. Szerinted még mindig nem lenne rá európai érdeklődés? :-)
DcsabaS
2018.12.10 00:36:40
@teéjesenmindegy:
Nem, dehogy. De gondolhatod, hogy a az érintett országok népeinek elsősorban azok a részek lehetnek érdekesek, amikor ők arattak sikert. Ezért a sorozatnak érdemes lenne bemutatni azt is.
Nem, dehogy. De gondolhatod, hogy a az érintett országok népeinek elsősorban azok a részek lehetnek érdekesek, amikor ők arattak sikert. Ezért a sorozatnak érdemes lenne bemutatni azt is.
Puzsér Róbert bejelentette, hogy indul a főpolgármesteri választáson. A szocik meg a DK már őrjöng, és a lakájmédiájuk sem tudja, hogyan reagáljon. Sokaknak meglepő lehet, hogy nem a jobboldalról, hanem a balról indult meg felé a támadás. Számomra viszont nem az, sőt, vártam is. 4 pontban…..
DcsabaS
2018.10.15 09:00:13
@maxval balcán bircaman:
Azt nem tudom, hogy ki és milyten alapon tekinti "fasisztának" "Puszér Róbertet" (megmaradnék ennél a verziónál, lásd a cikk végét :-)))....), de jobbos xarkeverőként kb. ugyanaz a kategória, mint Fábry Sándor. (Bármire képes, csak hagyják már egy kicsit xarkeverni. Tulajdonképpen szenvedélybeteg...)
Azt nem tudom, hogy ki és milyten alapon tekinti "fasisztának" "Puszér Róbertet" (megmaradnék ennél a verziónál, lásd a cikk végét :-)))....), de jobbos xarkeverőként kb. ugyanaz a kategória, mint Fábry Sándor. (Bármire képes, csak hagyják már egy kicsit xarkeverni. Tulajdonképpen szenvedélybeteg...)
DcsabaS
2018.10.15 10:37:47
@maxval balcán bircaman:
"nem akar egyik tábornak se tetszeni, egyiknek se fogadja el a dogmáit. "
Ebből csak annyi következik, hogy lélekben igazi magyar ember, az igazi magyar átokkal megverve (ami a széthúzás). De inkább arról kellene beszélnie, hogy kiknek és milyen alapon lehetséges vele együttműködni. Nem elvtelen tetszelgésről, hanem együttműködési hajlandóságról beszélek. (Mert ugye városvezetőként aligha akarhatja személyesen elvégezni a szóba jövő munkákat...)
"nem akar egyik tábornak se tetszeni, egyiknek se fogadja el a dogmáit. "
Ebből csak annyi következik, hogy lélekben igazi magyar ember, az igazi magyar átokkal megverve (ami a széthúzás). De inkább arról kellene beszélnie, hogy kiknek és milyen alapon lehetséges vele együttműködni. Nem elvtelen tetszelgésről, hanem együttműködési hajlandóságról beszélek. (Mert ugye városvezetőként aligha akarhatja személyesen elvégezni a szóba jövő munkákat...)
Mértéktelenül intelligens csapatunk ismét új szerzővel bővül! Agy Spencer barátunk egy igazi, rendes, békebeli nerd. A 80-as években született a magyar felföldön, és volt már etológus, hacker, és deszkás. Fogadjátok szeretettel első írását, melyben az IQ tesztek milyenségét és főleg milyen nemségét…..
DcsabaS
2018.04.29 16:24:57
Picit körbenéztem az Alkohol vs. IQ témában, és persze az van, ami várható is volt, hogy a vizsgálatok döntő többsége a tartós (rendszeres, és túlzó) alkoholfogyasztás negatív hatásait igyekszik kimutatni. Na bummm.
Csak kevés vizsgálat jutott el oda, hogy NEM LEHET teljes a kép, ha nem vizsgáljuk a rövidtávú hatásait, már csak azért sem, mert hiszen aki iszik, az SOSEM a hosszútávú hatásai miatt teszi! (Szóval ilyen szempontból a vizsgálatok elfogultságát nyugodtan minősíthetjük IDIOTIZMUSNAK.)
Azért van itt egy kis népszerűsítő színvonalú szöveg, amely érdemes átfutásra:
americanaddictioncenters.org/alcoholism-treatment/mental-effects/
Aztán meg egy rendes vizsgálat is, a témánkba vágó fontos részeredménnyel:
onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.2044-8295.1990.tb02363.x
Részlet:
"... alcohol impaired performance such that more incorrect sentences were erroneously recognized, particularly those which altered the meaning of the original sentence, rather than merely its surface structure. ..."
Alkoholos állapotban a paciensek hajlamosak voltak olyan módon félreolvasni a szövegeket, hogy azoknak ettől megváltozott a jelentése. Vagyis olvasás közben megengedőbbekké váltak azon a téren, hogy milyen tartományban is kell keresni a mondat értelmét. Ez ilyen "Jézuska" --><-- "géppuska" típusú félreértések elősorban a szóvicceknek kedvezhetnek. (Lásd még: "párbajban vérezni vs. vérbajban pározni", vagy "szarba csapni vs. csapba szarni", stb.
Csak kevés vizsgálat jutott el oda, hogy NEM LEHET teljes a kép, ha nem vizsgáljuk a rövidtávú hatásait, már csak azért sem, mert hiszen aki iszik, az SOSEM a hosszútávú hatásai miatt teszi! (Szóval ilyen szempontból a vizsgálatok elfogultságát nyugodtan minősíthetjük IDIOTIZMUSNAK.)
Azért van itt egy kis népszerűsítő színvonalú szöveg, amely érdemes átfutásra:
americanaddictioncenters.org/alcoholism-treatment/mental-effects/
Aztán meg egy rendes vizsgálat is, a témánkba vágó fontos részeredménnyel:
onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.2044-8295.1990.tb02363.x
Részlet:
"... alcohol impaired performance such that more incorrect sentences were erroneously recognized, particularly those which altered the meaning of the original sentence, rather than merely its surface structure. ..."
Alkoholos állapotban a paciensek hajlamosak voltak olyan módon félreolvasni a szövegeket, hogy azoknak ettől megváltozott a jelentése. Vagyis olvasás közben megengedőbbekké váltak azon a téren, hogy milyen tartományban is kell keresni a mondat értelmét. Ez ilyen "Jézuska" --><-- "géppuska" típusú félreértések elősorban a szóvicceknek kedvezhetnek. (Lásd még: "párbajban vérezni vs. vérbajban pározni", vagy "szarba csapni vs. csapba szarni", stb.
DcsabaS
2018.04.29 21:02:34
@ételizésítő:
"kabarétréfa, nem egy vicc"
A mi szempontunkból mellékes ez a kategorizálás, a lényeg az, hogy eltérő bonyolultsági szinten működnek. (Ha pedig "nem mondanád jónak", akkor sajnos remek párttitkár lehetne belőled... :-).
"Másrészt volt egy csomó ember, pl. az Eötvös-inga feltalálója, Eötvös Loránd is, aki kifejezetten humortalan volt a hírek szerint. Akkor most nem voltak intelligensek, vagy ismét ellentmondasz önmagadnak?"
Sehol sem mondtam ellent önmagamnak. Ellenben úgy reméltem, hogy azt már tisztáztuk:
- Aki folyton nevet a semmin is, az nem humoros, hanem idióta.
- Aki nem nevet az ismert vicceken, az meg nem feltétlenül humortalan, hanem esetleg csak tanulékony. (És egyébként még humorista is lehet.)
- Az meg végképp nem számít, hogy a buta kívülállók mit hisznek egy olyan ember humoráról, mint pl. Eötvös Loránd, ugyanis pont az a lényeg, hogy egy MÁSIK SZINTEN működik a humora, azaz olyasmikben látja meg a vicceset, amiben a közemberek a világon semmit sem látnak.
"Nem tudom, ezt a baromságot honnan szedted, de szerencsére nincs így."
Onnan, hogy bőven ismerek mindkét oldalról embereket. Ha szerinted nincs így, akkor már tudom is, hogy melyik oldalhoz tartozhatsz. De tegyünk egy próbát: Lehet-e erősíteni egy kollektor-kapcsolású tranzisztorral?
"Példaként megint felhozol egy készséget, mint a színészet, holott pont azzal kezdtem, hogy ne hasonlítgassuk a kettőt, mert egyikhez vagy van valakinek tehetsége, vagy nincs, a másik meg tanulható."
Ugyanis ebben a formában ez TÉVEDÉS. Egyik szakma műveléséhez sincs szükség semmilyen misztikus tehetségre, mindkettőre alkalmas egy egészséges pszichikumú ember, a megfelelő életkorban és irányítással végzett tanulás után.
"A gimnáziumnak nem az a dolga, hogy szakmákat tanítson. Ha tanítanák mondjuk a tévék hibakeresését s javítását, ..."
A példáim NEM erről szóltak, hanem arról, hogy BÁRMIT is tanuljunk, azt úgy tudjuk a legjobb minőségben megtanulni, ha a hozzá kapcsolódó HIBAKERESÉST tanuljuk meg. Tehát mondjuk jobb módszer a szorzótábla biztos ismeretének megállapítására az, hogy ha a diáknak ki kell javítania egy egyébként gyárilag hibásan kitöltött szorzótáblát, mint ha versszerűen kikérdeznénk! (Ezt már csak nem tekinted túlzottan specialista tananyagnak?!?)
"Egy jó színész bármit el tud játszani, és nem okvetlenül intelligens mellé."
Ha abból indulsz ki, hogy "egy jó színész bármit el tud játszani", akkor a jó színész csak nagyon intelligens színész lehet. (De megjegyzem a mai magyar színészek ilyen szempontból egyáltalán nem hasonlíthatók a régiekhez.)
Nagyon tipikus hiba, amikor egy színész olyan "ritmusban" ad elő egy tudományos szöveget amit elvileg a tudós éppen akkor gondolna ki, ami a valóságban semmiképp sem történhetne úgy. Ügyanis a frissen születő emberi gondolatoknak (ötleteknek, következtetéseknek) meg van a saját belső ritmusuk. Christoph Waltz a már említett Becstelen Brigantyk c. filmben tökéletesen hozta a figurát. Jogosan kapta az Oscart.
"A viccek szalonképtelennek tartása eleve méretes faszság."
Ez nem így van. Nagyon jó oka van annak, hogy egy társadalomban miért nem tekintünk bizonyos dolgokat szalonképesnek, pl. akár vicceket is. Ez ugyanis befolyásolja, hogy az emberek mikre ragadtathatják magukat.
"Ami az angol szöveget illet, attól tartok, az nem egészen azt jelenti, amit te fordítottál belőle."
Nem lefordítottam, hanem idéztem egy jellemző részt, és leírtam a cikk számunkra fontos üzenetét. (De úgy néz ki, hogy gondolkodásod meglehetősen szó szerinti, és meg sem próbáltál a lényegre koncentrálni.)
"kabarétréfa, nem egy vicc"
A mi szempontunkból mellékes ez a kategorizálás, a lényeg az, hogy eltérő bonyolultsági szinten működnek. (Ha pedig "nem mondanád jónak", akkor sajnos remek párttitkár lehetne belőled... :-).
"Másrészt volt egy csomó ember, pl. az Eötvös-inga feltalálója, Eötvös Loránd is, aki kifejezetten humortalan volt a hírek szerint. Akkor most nem voltak intelligensek, vagy ismét ellentmondasz önmagadnak?"
Sehol sem mondtam ellent önmagamnak. Ellenben úgy reméltem, hogy azt már tisztáztuk:
- Aki folyton nevet a semmin is, az nem humoros, hanem idióta.
- Aki nem nevet az ismert vicceken, az meg nem feltétlenül humortalan, hanem esetleg csak tanulékony. (És egyébként még humorista is lehet.)
- Az meg végképp nem számít, hogy a buta kívülállók mit hisznek egy olyan ember humoráról, mint pl. Eötvös Loránd, ugyanis pont az a lényeg, hogy egy MÁSIK SZINTEN működik a humora, azaz olyasmikben látja meg a vicceset, amiben a közemberek a világon semmit sem látnak.
"Nem tudom, ezt a baromságot honnan szedted, de szerencsére nincs így."
Onnan, hogy bőven ismerek mindkét oldalról embereket. Ha szerinted nincs így, akkor már tudom is, hogy melyik oldalhoz tartozhatsz. De tegyünk egy próbát: Lehet-e erősíteni egy kollektor-kapcsolású tranzisztorral?
"Példaként megint felhozol egy készséget, mint a színészet, holott pont azzal kezdtem, hogy ne hasonlítgassuk a kettőt, mert egyikhez vagy van valakinek tehetsége, vagy nincs, a másik meg tanulható."
Ugyanis ebben a formában ez TÉVEDÉS. Egyik szakma műveléséhez sincs szükség semmilyen misztikus tehetségre, mindkettőre alkalmas egy egészséges pszichikumú ember, a megfelelő életkorban és irányítással végzett tanulás után.
"A gimnáziumnak nem az a dolga, hogy szakmákat tanítson. Ha tanítanák mondjuk a tévék hibakeresését s javítását, ..."
A példáim NEM erről szóltak, hanem arról, hogy BÁRMIT is tanuljunk, azt úgy tudjuk a legjobb minőségben megtanulni, ha a hozzá kapcsolódó HIBAKERESÉST tanuljuk meg. Tehát mondjuk jobb módszer a szorzótábla biztos ismeretének megállapítására az, hogy ha a diáknak ki kell javítania egy egyébként gyárilag hibásan kitöltött szorzótáblát, mint ha versszerűen kikérdeznénk! (Ezt már csak nem tekinted túlzottan specialista tananyagnak?!?)
"Egy jó színész bármit el tud játszani, és nem okvetlenül intelligens mellé."
Ha abból indulsz ki, hogy "egy jó színész bármit el tud játszani", akkor a jó színész csak nagyon intelligens színész lehet. (De megjegyzem a mai magyar színészek ilyen szempontból egyáltalán nem hasonlíthatók a régiekhez.)
Nagyon tipikus hiba, amikor egy színész olyan "ritmusban" ad elő egy tudományos szöveget amit elvileg a tudós éppen akkor gondolna ki, ami a valóságban semmiképp sem történhetne úgy. Ügyanis a frissen születő emberi gondolatoknak (ötleteknek, következtetéseknek) meg van a saját belső ritmusuk. Christoph Waltz a már említett Becstelen Brigantyk c. filmben tökéletesen hozta a figurát. Jogosan kapta az Oscart.
"A viccek szalonképtelennek tartása eleve méretes faszság."
Ez nem így van. Nagyon jó oka van annak, hogy egy társadalomban miért nem tekintünk bizonyos dolgokat szalonképesnek, pl. akár vicceket is. Ez ugyanis befolyásolja, hogy az emberek mikre ragadtathatják magukat.
"Ami az angol szöveget illet, attól tartok, az nem egészen azt jelenti, amit te fordítottál belőle."
Nem lefordítottam, hanem idéztem egy jellemző részt, és leírtam a cikk számunkra fontos üzenetét. (De úgy néz ki, hogy gondolkodásod meglehetősen szó szerinti, és meg sem próbáltál a lényegre koncentrálni.)
DcsabaS
2018.05.01 09:48:08
@ételizésítő:
"Lehet-e erősíteni egy kollektor-kapcsolású tranzisztorral?"
Lehet, éspedig, áramot, teljesítményt, és még FESZÜLTSÉGET IS, bár az igaz, hogy ez utóbbihoz kiegészítő (de passzív) alkatrészek is kellenek. Válaszként csupán a közfelfogású dogmát adtad vissza. (Mondhatni a rutint, és nem a kreatívat.)
ÉN: "Egyik szakma műveléséhez sincs szükség semmilyen misztikus tehetségre"
TE: "Kivétel a készségszakmák, azaz a művészetek, mint pl. a színészet is."
Ha a normális (egészséges) pszichikum adott, akkor azzal azok a készségek is adottak, amelyek az ún. készségszakmák műveléséhez kellenek.
Ugyanakkor nyilván számít a teljesítmény színvonala, de pl. a tudományban ebben sokkal NAGYOBBAK differenciák, mint pl. a színészetben.
ÉN: ""jó színész csak nagyon intelligens színész lehet""
TE: "Egyáltalán nem."
Te írtad, hogy a jó színész mindent el tud játszani. Márpedig nagyon intelligens embert csak nagyon intelligens színész tud eljátszani. (Teljesen abszurd, hogy ezt kétségbe vonod. Olyan, mintha amatőr színészként hazabeszélnél...)
ÉN: ""Christoph Waltz a már említett Becstelen Brigantyk c. filmben tökéletesen hozta a figurát.""
TE: "Ó, hogyne, te már csak tudod, hiszen biztosan pszichológus is vagy, nemcsak laikus, mint kb. mindenhez, amiről eddig szó volt."
Mint írtam, Oscar-t és egy sor más díjat is kapott azért az alakításáért, de voltak további díjazott alakításai is ugyanebben a műfajban. NEM én adtam azokat a díjakat. Csupán felhívtam a filmre a figyelmet, amit bárki megnézhet, hogy AZUTÁN kialakíthassa a saját véleményét.
TE: "Ja, ha valamit félreértesz (angol szöveg), utána meg megmagyarázod, hogy nem is úgy van."
Nevetséges vagy!
De térjünk vissza a fő témára (nem mondhatod, hogy nem adtam elég időt a gondolkodásra). Többször is hangoztatott véleményed ugyebár az volt, hogy "az IQ nem fejleszthető", illetve állandó. Többen többféle példát is hoztunk, hogy ez miért NEM lehet igaz, de legyen itt újra:
Az IQ-t bizonyos szellemi feladatok segítségével igyekeznek mérni, mégpedig úgy, hogy a KOROSZTÁLYI ÁTLAGHOZ mérik a felmutatott teljesítményt (egy kiválasztott nagyobb közösségben), ís úgy NORMALIZÁLNAK, hogy ez az átlag 100 legyen. Az átlag kiszámításába beleveszik az idős, egyre inkább demens alanyok teljesítményét is, ha éppen azt a korosztályt mérik.
És PONT EZEN NORMALIZÁLÁS MIATT lesz pár különös következmény:
- Ha a korosztály 1/3-át is elérő, átlagosan 80-as IQ alá csökkent demens személyek ellenére is 100 marad a korosztályi átlag IQ (a normalizálás miatt), akkor a nem demens személyek átlagos IQ-jának szükségképpen kell minimum 110-re emelkednie. (Miközben az abszolút szellemi teljesítményük nekik is csökkent...)
- Serdülő korban NEM mindenkinél kezdődik és fejeződik be a folyamat ugyanakkor, mindenesetre a szellemi teljesítmény ugrásszerűen megnő. De mert a korosztályi átlagot 100-ra normalizálják, ebből következően aki előbb serdül, annak IQ-ja átmenetileg megnő, majd amikor a többieknél is lezajlik a folyamat, tipikusan visszatér a korábbi értéke közelébe. Aki viszont később serdül, annak az IQ-ja meg átmenetileg lecsökken, miközben persze arról nincs szó, hogy butulna, csak éppen átmeneti viszonylagos lemaradása kerül a korosztályához képest. Ezeket a változásokat a hormonok irányítják a háttérből, és mesterségesen is befolyásolhatók, mind fizikai, mind szellemi síkon.
- Felnőtt korban is vannak hasonló változások: pl. a népesség jó része alkoholizál, drogozik, vagy olyan betegséggel küszködik, amely rontja a szellemi teljesítményt. Ezen személyek IQ-ja a korosztályi átlaghoz képest romlani fog, a nem érintetteké pedig javulni.
- Aki átlagos életpályát követ, annak IQ-ja várhatóan nem fog nagyot változni, mert hiszen az is követi a korosztályi átlagot. Pl. a diplomás emberek abszolút szellemi teljesítménye a diploma megszerzéséig (a tanulási évek alatt) általában növekszik, aztán pedig csökken. De EGYMÁSHOZ KÉPEST ez még nyilván nem jelent változást. (Azért lehet egymáshoz viszonyítani, mert 120-130-s IQ tartományban nyugodtan feltételezhetjük, hogy a személyek 25-éves korukig lediplomáznak.)
Visszatérő gondolatod, hogy az IQ tesztekben típusfeladatok vannak, amelyek gyakorlása ugyan javítja az IQ-teszt kitöltési képességet, de nem javítja az IQ-t. Csakhogy az IQ teszt sem azt méri, amit mi szeretnénk, hanem amit ténylegesen mér. ("Az IQ az, amit az IQ teszt mér").
Továbbá: SEMMI sem támasztja alá, hogy bizonyos típusfeladatok betanulása (pl. szorzótábla) ne befolyásolná pozitívan a NEM-TÍPUSFELADATOKBAN felmutatott teljesítményt is. Éppen ellenkezőleg! (És Te magad is hoztál példát ilyen összefüggésre: több ideje marad az illetőnek.)
Más: 2018.04.25. 18:48:56 -es üzenetedből is látható, hogy gyakori látogatója lehettél a kocsmáknak, mert alighanem onnan hoztad ezt a stílust. :-(. (A tartós italozás ugyebár leghamarább az erkölcsi érzéket kezdi ki.)
"Lehet-e erősíteni egy kollektor-kapcsolású tranzisztorral?"
Lehet, éspedig, áramot, teljesítményt, és még FESZÜLTSÉGET IS, bár az igaz, hogy ez utóbbihoz kiegészítő (de passzív) alkatrészek is kellenek. Válaszként csupán a közfelfogású dogmát adtad vissza. (Mondhatni a rutint, és nem a kreatívat.)
ÉN: "Egyik szakma műveléséhez sincs szükség semmilyen misztikus tehetségre"
TE: "Kivétel a készségszakmák, azaz a művészetek, mint pl. a színészet is."
Ha a normális (egészséges) pszichikum adott, akkor azzal azok a készségek is adottak, amelyek az ún. készségszakmák műveléséhez kellenek.
Ugyanakkor nyilván számít a teljesítmény színvonala, de pl. a tudományban ebben sokkal NAGYOBBAK differenciák, mint pl. a színészetben.
ÉN: ""jó színész csak nagyon intelligens színész lehet""
TE: "Egyáltalán nem."
Te írtad, hogy a jó színész mindent el tud játszani. Márpedig nagyon intelligens embert csak nagyon intelligens színész tud eljátszani. (Teljesen abszurd, hogy ezt kétségbe vonod. Olyan, mintha amatőr színészként hazabeszélnél...)
ÉN: ""Christoph Waltz a már említett Becstelen Brigantyk c. filmben tökéletesen hozta a figurát.""
TE: "Ó, hogyne, te már csak tudod, hiszen biztosan pszichológus is vagy, nemcsak laikus, mint kb. mindenhez, amiről eddig szó volt."
Mint írtam, Oscar-t és egy sor más díjat is kapott azért az alakításáért, de voltak további díjazott alakításai is ugyanebben a műfajban. NEM én adtam azokat a díjakat. Csupán felhívtam a filmre a figyelmet, amit bárki megnézhet, hogy AZUTÁN kialakíthassa a saját véleményét.
TE: "Ja, ha valamit félreértesz (angol szöveg), utána meg megmagyarázod, hogy nem is úgy van."
Nevetséges vagy!
De térjünk vissza a fő témára (nem mondhatod, hogy nem adtam elég időt a gondolkodásra). Többször is hangoztatott véleményed ugyebár az volt, hogy "az IQ nem fejleszthető", illetve állandó. Többen többféle példát is hoztunk, hogy ez miért NEM lehet igaz, de legyen itt újra:
Az IQ-t bizonyos szellemi feladatok segítségével igyekeznek mérni, mégpedig úgy, hogy a KOROSZTÁLYI ÁTLAGHOZ mérik a felmutatott teljesítményt (egy kiválasztott nagyobb közösségben), ís úgy NORMALIZÁLNAK, hogy ez az átlag 100 legyen. Az átlag kiszámításába beleveszik az idős, egyre inkább demens alanyok teljesítményét is, ha éppen azt a korosztályt mérik.
És PONT EZEN NORMALIZÁLÁS MIATT lesz pár különös következmény:
- Ha a korosztály 1/3-át is elérő, átlagosan 80-as IQ alá csökkent demens személyek ellenére is 100 marad a korosztályi átlag IQ (a normalizálás miatt), akkor a nem demens személyek átlagos IQ-jának szükségképpen kell minimum 110-re emelkednie. (Miközben az abszolút szellemi teljesítményük nekik is csökkent...)
- Serdülő korban NEM mindenkinél kezdődik és fejeződik be a folyamat ugyanakkor, mindenesetre a szellemi teljesítmény ugrásszerűen megnő. De mert a korosztályi átlagot 100-ra normalizálják, ebből következően aki előbb serdül, annak IQ-ja átmenetileg megnő, majd amikor a többieknél is lezajlik a folyamat, tipikusan visszatér a korábbi értéke közelébe. Aki viszont később serdül, annak az IQ-ja meg átmenetileg lecsökken, miközben persze arról nincs szó, hogy butulna, csak éppen átmeneti viszonylagos lemaradása kerül a korosztályához képest. Ezeket a változásokat a hormonok irányítják a háttérből, és mesterségesen is befolyásolhatók, mind fizikai, mind szellemi síkon.
- Felnőtt korban is vannak hasonló változások: pl. a népesség jó része alkoholizál, drogozik, vagy olyan betegséggel küszködik, amely rontja a szellemi teljesítményt. Ezen személyek IQ-ja a korosztályi átlaghoz képest romlani fog, a nem érintetteké pedig javulni.
- Aki átlagos életpályát követ, annak IQ-ja várhatóan nem fog nagyot változni, mert hiszen az is követi a korosztályi átlagot. Pl. a diplomás emberek abszolút szellemi teljesítménye a diploma megszerzéséig (a tanulási évek alatt) általában növekszik, aztán pedig csökken. De EGYMÁSHOZ KÉPEST ez még nyilván nem jelent változást. (Azért lehet egymáshoz viszonyítani, mert 120-130-s IQ tartományban nyugodtan feltételezhetjük, hogy a személyek 25-éves korukig lediplomáznak.)
Visszatérő gondolatod, hogy az IQ tesztekben típusfeladatok vannak, amelyek gyakorlása ugyan javítja az IQ-teszt kitöltési képességet, de nem javítja az IQ-t. Csakhogy az IQ teszt sem azt méri, amit mi szeretnénk, hanem amit ténylegesen mér. ("Az IQ az, amit az IQ teszt mér").
Továbbá: SEMMI sem támasztja alá, hogy bizonyos típusfeladatok betanulása (pl. szorzótábla) ne befolyásolná pozitívan a NEM-TÍPUSFELADATOKBAN felmutatott teljesítményt is. Éppen ellenkezőleg! (És Te magad is hoztál példát ilyen összefüggésre: több ideje marad az illetőnek.)
Más: 2018.04.25. 18:48:56 -es üzenetedből is látható, hogy gyakori látogatója lehettél a kocsmáknak, mert alighanem onnan hoztad ezt a stílust. :-(. (A tartós italozás ugyebár leghamarább az erkölcsi érzéket kezdi ki.)
Szabadul a brandtől...
DcsabaS
2018.04.28 09:27:04
comment:com
Az Alkotmánybíróság szerint Hajdú Péter közszereplő, és Puzsér Róbert nyugodtan hívhatja pszichopatának
2018.04.25 12:17:45
Hosszú ideje pereskedik egymással Hajdú és Puzsér, azaz Hajdú perelte be legalább hétszer Puzsért mindenféle facebookos és egyéb beszólásáért. A hét(?) peres ügy között van három(?) büntető és négy(?) polgári, ember legyen a talpán aki (rajtuk kívül) tudja követni, hogy éppen kinek, mit ítéltek meg,…..
DcsabaS
2018.04.25 15:20:43
@Tangooo:
Már úgy érted, hogy "Három tucat kupac szarkupac, meg három tucat kupac szarkupac, az hány tucat kupac szarkupac?".
Már úgy érted, hogy "Három tucat kupac szarkupac, meg három tucat kupac szarkupac, az hány tucat kupac szarkupac?".
DcsabaS
2018.04.25 15:51:51
@,,:
"szóval az AB szerint a pszichopata azt jelenti, h "valaki nem azt csinálja, ami a másik félnek tetszik, vagy amit elvár" - ennyi elég is volt:)"
Ennyi tényleg elég, és azt kell mondjam, hogy rendkívül elszomorító. Ugyanis az, ha valaki pszichopata (már valóban az), az tényleg jelentősen befolyásolja, hogy mikor és hogyan ragadtatja magát bűncselekményekre:
Egy pszichopata embernek a normális ösztönök szintjén működő emberi érzelmek nincsenek a helyén: hiányoznak, torzak, vagy el vannak nyomva.
Minden amit amit tesz, azt HIDEGVÉRREL, ELŐRE ELTERVEZETTEN, és a lehetséges KÖVETKEZMÉNYEK MÉRLEGELÉSE UTÁN hajt végre (tehát büntethető is). Népiesen szólva az esze a helyén van, de a szíve az nincs.
Érdekes módon ez egyáltalán NEM jelenti azt, hogy egy pszichopata ember automatikusan rossz ember lenne. Mert ha a szíve úgymond kőkemény is, az eszével és műveltségével azért még rendkívül sok mindent beláthat, a magáévá tehet, és a társadalom hasznára lehet.
A gond a civilizálatlan, mondhatni barbár pszichopatákkal van: akiknek nemcsak a szívével van baj, de az eszükkel sem tudták belátni, hogy miért helytelenek azok a dolgok, amelyek a társadalomban tiltva vannak.
Egy tipikus pszichopatát amúgy a következővel lehet a leginkább jellemezni:
Egy tóban fuldoklik egy ismeretlen, amit a pár méterre lévő partról egy pszihopata közönyösen figyel. Ha egy számára hasznos munkatársa volna, akkor tenne valamilyen lépéseket a megmentése érdekében. És akkor is, ha hirtelen megjelennének más emberek, mert az eszével tudja jól, hogy ha megmenti a fuldoklót, azzal "pirospontot" kap. De amúgy azt gondolja, hogy ha nem kap még csak pirospontot sem, akkor mégis mi a fenéért kockáztatná a saját életét? Ilyen értelemben nincs benne emberi együttérzés.
Egy másik tipikus példa (a minap találkoztam vele egy filmben): Egy baráti kör egyik tagja igencsak perverz disznó módjára bánt el egy örömlánnyal, aki menekülni próbált és rendőrségi feljelentéssel fenyegetőzött. Amikor a perverz alakot a többiek kérdőre vonták, hogy mégis mi a fenét művel, magyarázatként azzal hozakodott elő, hogy: "De hiszen ez csak egy k*va!" Egyszerűen képtelen volt a számára amúgy idegen örömlányt emberszámba venni. Idegen volt a számára ==> TEHÁT NEM IS EMBER. Nem folytatom tovább a fejtegetést, de talán ebből is látszik, hogy:
1.) A pszichopata lelkiállapot TÖMEGEKET érint.
2.) Már a 10-Parancsolatot is miattuk kellett PARANCSOLATKÉNT kiadni. (Mert amúgy normális emberek maguktól is érzik a helyességét.)
Visszatérve az AB vélekedésére:
A művelt pszichopata nagyon is TUD úgy viselkedni, ahogy a másik embernek tetszik, vagy elvárja. De ezt csak akkor teszi, ha személyes hasznot remél belőle. Ösztönösen semmiképp.
"szóval az AB szerint a pszichopata azt jelenti, h "valaki nem azt csinálja, ami a másik félnek tetszik, vagy amit elvár" - ennyi elég is volt:)"
Ennyi tényleg elég, és azt kell mondjam, hogy rendkívül elszomorító. Ugyanis az, ha valaki pszichopata (már valóban az), az tényleg jelentősen befolyásolja, hogy mikor és hogyan ragadtatja magát bűncselekményekre:
Egy pszichopata embernek a normális ösztönök szintjén működő emberi érzelmek nincsenek a helyén: hiányoznak, torzak, vagy el vannak nyomva.
Minden amit amit tesz, azt HIDEGVÉRREL, ELŐRE ELTERVEZETTEN, és a lehetséges KÖVETKEZMÉNYEK MÉRLEGELÉSE UTÁN hajt végre (tehát büntethető is). Népiesen szólva az esze a helyén van, de a szíve az nincs.
Érdekes módon ez egyáltalán NEM jelenti azt, hogy egy pszichopata ember automatikusan rossz ember lenne. Mert ha a szíve úgymond kőkemény is, az eszével és műveltségével azért még rendkívül sok mindent beláthat, a magáévá tehet, és a társadalom hasznára lehet.
A gond a civilizálatlan, mondhatni barbár pszichopatákkal van: akiknek nemcsak a szívével van baj, de az eszükkel sem tudták belátni, hogy miért helytelenek azok a dolgok, amelyek a társadalomban tiltva vannak.
Egy tipikus pszichopatát amúgy a következővel lehet a leginkább jellemezni:
Egy tóban fuldoklik egy ismeretlen, amit a pár méterre lévő partról egy pszihopata közönyösen figyel. Ha egy számára hasznos munkatársa volna, akkor tenne valamilyen lépéseket a megmentése érdekében. És akkor is, ha hirtelen megjelennének más emberek, mert az eszével tudja jól, hogy ha megmenti a fuldoklót, azzal "pirospontot" kap. De amúgy azt gondolja, hogy ha nem kap még csak pirospontot sem, akkor mégis mi a fenéért kockáztatná a saját életét? Ilyen értelemben nincs benne emberi együttérzés.
Egy másik tipikus példa (a minap találkoztam vele egy filmben): Egy baráti kör egyik tagja igencsak perverz disznó módjára bánt el egy örömlánnyal, aki menekülni próbált és rendőrségi feljelentéssel fenyegetőzött. Amikor a perverz alakot a többiek kérdőre vonták, hogy mégis mi a fenét művel, magyarázatként azzal hozakodott elő, hogy: "De hiszen ez csak egy k*va!" Egyszerűen képtelen volt a számára amúgy idegen örömlányt emberszámba venni. Idegen volt a számára ==> TEHÁT NEM IS EMBER. Nem folytatom tovább a fejtegetést, de talán ebből is látszik, hogy:
1.) A pszichopata lelkiállapot TÖMEGEKET érint.
2.) Már a 10-Parancsolatot is miattuk kellett PARANCSOLATKÉNT kiadni. (Mert amúgy normális emberek maguktól is érzik a helyességét.)
Visszatérve az AB vélekedésére:
A művelt pszichopata nagyon is TUD úgy viselkedni, ahogy a másik embernek tetszik, vagy elvárja. De ezt csak akkor teszi, ha személyes hasznot remél belőle. Ösztönösen semmiképp.
DcsabaS
2018.04.26 01:53:58
@Dan da Man:
Akár ki is vizsgáltathatná magát, hogy papírja legyen róla, de ez majdnem olyan lenne, mintha úgy akarná bizonyítani magáról hogy nem hülye, hogy egy valakik által róla kiállított papírra hivatkozna. Eléggé nevetséges ízű dolog.
Amúgy meg az tudná eldönteni a kérdést, ha hallhatnánk róla egy-két témába vágó hiteles sztorit, amely rámutatna az igazi viselkedésére, amikor NINCS közönsége. De ugyanez Puzsérra is igaz. Ő is lehet pszichopata. Nem tudjuk (vagy én legalábbis nem tudom), mert csak közönség előtt láttam, amikor is a közönségének játszott, viselkedett, tudván tudva, hogy mikor milyen látszatot kelthet és hogy hogyan.
Akár ki is vizsgáltathatná magát, hogy papírja legyen róla, de ez majdnem olyan lenne, mintha úgy akarná bizonyítani magáról hogy nem hülye, hogy egy valakik által róla kiállított papírra hivatkozna. Eléggé nevetséges ízű dolog.
Amúgy meg az tudná eldönteni a kérdést, ha hallhatnánk róla egy-két témába vágó hiteles sztorit, amely rámutatna az igazi viselkedésére, amikor NINCS közönsége. De ugyanez Puzsérra is igaz. Ő is lehet pszichopata. Nem tudjuk (vagy én legalábbis nem tudom), mert csak közönség előtt láttam, amikor is a közönségének játszott, viselkedett, tudván tudva, hogy mikor milyen látszatot kelthet és hogy hogyan.
Mi a foton, részecske vagy hullám?
A félremagyarázott kétréses kísérlet
A „Hogyan gondolkozik a foton?” című írásomhoz érkeztek olyan megjegyzések, aminek megvilágítása segít jobban megérteni a foton természetét. Ezért kissé bővítve visszatérek a témára.
A kvantummechanika egész történetét…..
DcsabaS
2018.04.07 13:02:44
@38Rocky:
"A kvantummechanikai szuperpozíció nem a megvalósult állapotok összege, csupán a lehetséges állapotok valószínűségeinek összeadódása."
Nagyon nehéz úgy fogalmazni a kérdésben, hogy az emberek azt valamiképp ne értsék félre (lásd Murphy törvényeit).
Addig biztosan igaz a mondat, hogy "A kvantummechanikai szuperpozíció nem a megvalósult állapotok összege,...." ámde itt jönnek a nehézségek, hogy ti. HOGY AKKOR MI?
Ahogy kényszerűségből Te is folytatod, az megfelel egy gyakran idézett szemléletnek ("... csupán a lehetséges állapotok valószínűségeinek összeadódása."), amely azonban szintén pontatlan, illetve jórészt megfelelvén a klasszikus fizika szemléletének, NEM kapja el a lényeget.
Hogy direktbe kapcsoljak:
- Amikor valamilyen "valószínűségi hullámokra" utalnak egy kvantumos jelenségnél, az is biztosan hibás, márt bár vannak valamilyen hullámok, csakhogy a valószínűségek azok NEM közvetlenül a hullámoknak feleltethetők meg, hanem csupán az ABSZOLÚT ÉRTÉKÜK NÉGYZETÉNEK. Ennek súlyos következményei vannak, és valójában ebből fakad a kvantumfizika alapvető különössége.
A (kvantum)interferencia során NEM a végállapotok szuperponálódnak, és még csak az sem igaz, (mint a postagalambnál), hogy repülés közben "egyszerre venné fel az összes lehetséges repülési állapotát" (dehogy is repül úgy a galamb...). Van egy "repülési állapot", ez igaz, (a galambnak is), amelyik egyszerűen MÁSMILYEN, mint az az állapot (ti. a sajátállapot), amikor a kezdő, vagy végállapotként "várakozik" az adott "részecske" (postagalamb). Hogy milyen is ez a "repülési állapot" (terjedési állapot), arról tudjuk, hogy HULLÁMSZERŰ, mert vonatkoztathatjuk rá a hullámmozgás jellegzetes fogalmait (pl. frekvencia, fázis, terjedési sebesség, hullámhossz, periódusidő, koherencia, interferencia, stb.), de helytelen minden olyan törekvés, amely eleve azt a szemléletet sugallja, mintha a terjedési állapot ugyanolyan lenne, mint a kiinduló, illetve a végállapot, és hogy AKÁR VALÓSZÍNŰSÉGI formában is szabdna azt mondani, hogy "a valószínűségek szuperponálódnak", avagy összeadódnak.
A kvantuminterferencia kísérletekben tanúsága szerint NEM A VALÓSZÍNŰSÉGEK, hanem a PSZI FÜGGVÉNNYEL LEÍRT HULLÁMOK szuperponálódnak, és a megtalálási valószínűségekre már csak a bekövetkezett szuperpozíció UTÁN tudunk következtetni, ha képezzük a hullám helyben érvényes abszolút értékének négyzetét. Ennek a körülménynek tud lenni olyan következménye, hogy egy adott helyre beérkezik 2 hullám, és ezek után ott nem találunk semmit. (Mert a MEGTALÁLÁSI VALÓSZÍNŰSÉG nulla lesz, noha egyébként világos, hogy a hely maga NEM ÜRES.)
Vagyis a témában létezik egy
4. TÉVKÉPZET is, amley titkon fogalmi azonosságot feltételez a "TARTÓZKODÁSI VALÓSZÍNŰSÉG" (ez a klasszikus szemlélet), és a "MEGTALÁLÁSI VALÓSZÍNŰSÉG" (ez a kvantumosan helyes szemlélet) között. Amikor valamilyen módszerrel kimerünk egy pohár vizet a kádból, akkor mondhatjuk, hogy találtunk benne egy pohárnyi vizet (meg azt is, hogy hol), de az egészen biztos, hogy a kimert víz korábban NEM ilyen formában "tartózkodott" a kádban. A víz helye a kádban NEM azért bizonytalan, mert csupán mi nem tudjuk, hogy éppen hol volt, hanem mert tényleg objektíve szerteszét volt, és ezért nemcsak mi, hanem senki más sem mutathatott rá konkrátan egy helyre, hogy "na itt, ezen a szent helyen volt!", hacsak nem mutatunk rá a kád egészére (illetve a c határsebesség által korlátozott tartományára :-)).
Az én szemléletem szerint objektív valóság a Pszi hullámfüggvény által leírt "valami" is, csak éppen biztosan nem lehet közvetlenül azonosítani a fotonnal, elektronnal, vagy bármilyen más részecskével - de még valószínűségekkel sem, mert a valószínűséggel való kapcsolata is egy kissé trükkösebb.
Schrödinger macskája:
Egyetértünk abban, hogy a macska a mi megfigyelésünktől teljesen függetlenül is sajátállapotba kerülhet. A mérés lényege ugyanis nem az, hogy a szemünkkel látunk-e valamit, vagy az agyunkkal felfogunk-e valamit, mert a macska kölcsönhatási rendszere bőven elég bonyolult ahhoz, hogy lehetőségeket kínáljon az egyik (tipikusan gerjesztett) sajátállapotból egy másikba (tipikusan alapállapotba) való átmenethez, miközben történik valami érdekes (tipikusan kisugárzódik, vagy elnyelődik egy (vagy több) foton, vagy más részecske).
Ha úgy vesszük, általában véve eléggé rövid ideig tud csak megmaradni egy INTERFERENCIA-KÉPES állapot. Ezt a lézereknél bevezetett TÉRBELI és IDŐBELI KOHERENCIÁVAL szoktuk jellemezni, amelyet korlátoz az adott frekvenciájú hullámvonulat KITERJEDÉSE. (Ezért interferencia triviálisan csak abban a tartományban lehet, amelyre a hullám kiterjed.)
A kvantumszámítógépekkel kísérletezők a megmondhatói annak, hogy milyen nehéz is fenntartani az interferencia-képes állapotot, mielőtt az túl hamar (úgymond spontán) összeomlana. Érdekes módon szeretik az összeomlás (elnyelődés/kisugárzódás) folyamatait időtlenül rövidnek feltételezni, ami egy ÖKÖRSÉG, hiszen a hullám méretéből fakadóan nyilvánvalóan kiterjedt.
"A kvantummechanikai szuperpozíció nem a megvalósult állapotok összege, csupán a lehetséges állapotok valószínűségeinek összeadódása."
Nagyon nehéz úgy fogalmazni a kérdésben, hogy az emberek azt valamiképp ne értsék félre (lásd Murphy törvényeit).
Addig biztosan igaz a mondat, hogy "A kvantummechanikai szuperpozíció nem a megvalósult állapotok összege,...." ámde itt jönnek a nehézségek, hogy ti. HOGY AKKOR MI?
Ahogy kényszerűségből Te is folytatod, az megfelel egy gyakran idézett szemléletnek ("... csupán a lehetséges állapotok valószínűségeinek összeadódása."), amely azonban szintén pontatlan, illetve jórészt megfelelvén a klasszikus fizika szemléletének, NEM kapja el a lényeget.
Hogy direktbe kapcsoljak:
- Amikor valamilyen "valószínűségi hullámokra" utalnak egy kvantumos jelenségnél, az is biztosan hibás, márt bár vannak valamilyen hullámok, csakhogy a valószínűségek azok NEM közvetlenül a hullámoknak feleltethetők meg, hanem csupán az ABSZOLÚT ÉRTÉKÜK NÉGYZETÉNEK. Ennek súlyos következményei vannak, és valójában ebből fakad a kvantumfizika alapvető különössége.
A (kvantum)interferencia során NEM a végállapotok szuperponálódnak, és még csak az sem igaz, (mint a postagalambnál), hogy repülés közben "egyszerre venné fel az összes lehetséges repülési állapotát" (dehogy is repül úgy a galamb...). Van egy "repülési állapot", ez igaz, (a galambnak is), amelyik egyszerűen MÁSMILYEN, mint az az állapot (ti. a sajátállapot), amikor a kezdő, vagy végállapotként "várakozik" az adott "részecske" (postagalamb). Hogy milyen is ez a "repülési állapot" (terjedési állapot), arról tudjuk, hogy HULLÁMSZERŰ, mert vonatkoztathatjuk rá a hullámmozgás jellegzetes fogalmait (pl. frekvencia, fázis, terjedési sebesség, hullámhossz, periódusidő, koherencia, interferencia, stb.), de helytelen minden olyan törekvés, amely eleve azt a szemléletet sugallja, mintha a terjedési állapot ugyanolyan lenne, mint a kiinduló, illetve a végállapot, és hogy AKÁR VALÓSZÍNŰSÉGI formában is szabdna azt mondani, hogy "a valószínűségek szuperponálódnak", avagy összeadódnak.
A kvantuminterferencia kísérletekben tanúsága szerint NEM A VALÓSZÍNŰSÉGEK, hanem a PSZI FÜGGVÉNNYEL LEÍRT HULLÁMOK szuperponálódnak, és a megtalálási valószínűségekre már csak a bekövetkezett szuperpozíció UTÁN tudunk következtetni, ha képezzük a hullám helyben érvényes abszolút értékének négyzetét. Ennek a körülménynek tud lenni olyan következménye, hogy egy adott helyre beérkezik 2 hullám, és ezek után ott nem találunk semmit. (Mert a MEGTALÁLÁSI VALÓSZÍNŰSÉG nulla lesz, noha egyébként világos, hogy a hely maga NEM ÜRES.)
Vagyis a témában létezik egy
4. TÉVKÉPZET is, amley titkon fogalmi azonosságot feltételez a "TARTÓZKODÁSI VALÓSZÍNŰSÉG" (ez a klasszikus szemlélet), és a "MEGTALÁLÁSI VALÓSZÍNŰSÉG" (ez a kvantumosan helyes szemlélet) között. Amikor valamilyen módszerrel kimerünk egy pohár vizet a kádból, akkor mondhatjuk, hogy találtunk benne egy pohárnyi vizet (meg azt is, hogy hol), de az egészen biztos, hogy a kimert víz korábban NEM ilyen formában "tartózkodott" a kádban. A víz helye a kádban NEM azért bizonytalan, mert csupán mi nem tudjuk, hogy éppen hol volt, hanem mert tényleg objektíve szerteszét volt, és ezért nemcsak mi, hanem senki más sem mutathatott rá konkrátan egy helyre, hogy "na itt, ezen a szent helyen volt!", hacsak nem mutatunk rá a kád egészére (illetve a c határsebesség által korlátozott tartományára :-)).
Az én szemléletem szerint objektív valóság a Pszi hullámfüggvény által leírt "valami" is, csak éppen biztosan nem lehet közvetlenül azonosítani a fotonnal, elektronnal, vagy bármilyen más részecskével - de még valószínűségekkel sem, mert a valószínűséggel való kapcsolata is egy kissé trükkösebb.
Schrödinger macskája:
Egyetértünk abban, hogy a macska a mi megfigyelésünktől teljesen függetlenül is sajátállapotba kerülhet. A mérés lényege ugyanis nem az, hogy a szemünkkel látunk-e valamit, vagy az agyunkkal felfogunk-e valamit, mert a macska kölcsönhatási rendszere bőven elég bonyolult ahhoz, hogy lehetőségeket kínáljon az egyik (tipikusan gerjesztett) sajátállapotból egy másikba (tipikusan alapállapotba) való átmenethez, miközben történik valami érdekes (tipikusan kisugárzódik, vagy elnyelődik egy (vagy több) foton, vagy más részecske).
Ha úgy vesszük, általában véve eléggé rövid ideig tud csak megmaradni egy INTERFERENCIA-KÉPES állapot. Ezt a lézereknél bevezetett TÉRBELI és IDŐBELI KOHERENCIÁVAL szoktuk jellemezni, amelyet korlátoz az adott frekvenciájú hullámvonulat KITERJEDÉSE. (Ezért interferencia triviálisan csak abban a tartományban lehet, amelyre a hullám kiterjed.)
A kvantumszámítógépekkel kísérletezők a megmondhatói annak, hogy milyen nehéz is fenntartani az interferencia-képes állapotot, mielőtt az túl hamar (úgymond spontán) összeomlana. Érdekes módon szeretik az összeomlás (elnyelődés/kisugárzódás) folyamatait időtlenül rövidnek feltételezni, ami egy ÖKÖRSÉG, hiszen a hullám méretéből fakadóan nyilvánvalóan kiterjedt.
DcsabaS
2018.04.07 22:46:46
@38Rocky:
ÁLLAPOTFÜGGVÉNY: igen, ez lehet negatív is (sőt, képzetes, vagy éppen komplex is), nem úgy mint a valószínűség. És bár a valószínűség sem egy triviális fogalom (az emberiség többségének sehogyan sem áll rá az agya!), mégis közelebb van a "felfogható" dolgokhoz, ezért előszeretettel hivatkozunk rá olyankor is, amikor valójában egy még közvetettebb dologgal állunk szemben.
Hasonlóan kemény dió már önmagában az is, ha valamit négyzetre kell emelnünk: itt a hullámok abszolút értékét, de pl. a kinetikus energia számításánál a sebességet, a rugalmas energia számításánál a deformációt, stb. Szóval ez egyáltalán nem ritka a fizikában, és ezért meg is tanultuk tudomásul venni. De filozófiai szempontból egyáltalán NEM triviális a dolog, és ezért régen sokat vitatkoztak is róla, hogy akkor vajon mi jellemzi jobban a mozgást, az IMPULZUS-e (amely v-ben lineáris), vagy a KINETIKUS ENERGIA (amely v-ben négyzetes). Na most természetesen "meg lehet magyarázni" (egyáltalán, bármit meg lehet magyarázni, a legnagyobb hülyeségeket is), de érzi az ember, hogy a kézenfekvő magyarázatok nem forognak közszájon. Nem bocsátkozva most a részletekbe, ehhez a témához most csak annyit fűznék még, hogy legtöbbször olyankor emelkedik meg a kitevő, amikor az adott fizikai jelenség valójában magasabb dimenzióban zajlik, mint hisszük. Tehát pl. azzal szemben, miszerint pl. az egyenesvonalú egyenletes mozgás csak 1 dimenzióban (ti. az egyenes mentén) zajlik, valójában van kiterjedése egy általunk közvetlenül nem látott dimenzióban is. És igazából egészen a relativitáselméletig kellett eljutnunk ahhoz, köpésünk legyen ahhoz a magasabb dimenziós téridőhöz amely teljesebben írja le a mozgást, és hogy majd visszafelé érthetővé váljon az E=1/2*m*v^2 formula is. Az elvileg lehetséges legegyszerűbb mozgásformára vonatkozóan!
Visszatérve a valószínűségre: Azt tényleg mondhatjuk, hogy az állapotfüggvény a valószínűség előszobája. Ez egy jó összefoglalása a helyzetnek.
KOHERENCIA:
Ebben a kérdésben a legtöbb tapasztalata a lézerfizikusoknak van, és az ő tapasztalataik szerint a koherencia a SPEKTRÁLIS TISZTASÁGRA megy vissza. Minél szűkebb frekvenciatartományba esik egy hullámzás spektruma, annál több hullámra (periódusra) fog kiterjedni, és ezzel válik lehetővé a nagyobb térbeli és időbeli koherencia.
Az előbbivel szemben a szélesebb spektrum kisebb koherenciatartományt eredményez, illetve ha térben, illetve időben lokalizáltabb a hullámzás, az feltétlenül szélesebb frekvenciaspektrumot jelent.
A "hullámcsomag" az maga az a tartomány, amelyre a hullámmozgás kiterjedt. Ha ez korlátos (naná), akkor szükségképpen korlátos lesz a koherenciája is, hiszen az térbelileg nem terjedhet túl a hullámcsomag méretén, időbelileg pedig a méretét osztva a terjedési sebességgel.
Egy kibocsátott foton tehát akkor tud sokáig koherens (interferenciaképes) maradni, ha HOSSZÚ IDEIG (azaz nagyon sok periódusidőn át), fokozatosan sugárzódik ki. Ezt csak azért nem szokták érteni az emberek, mert a kisugárzási és elnyelési jelenségeket előszeretettel írják le "pillanatszerűnek", amivel természetesen EGYBŐL kiöntik a gyereket a mosdóvízzel. Hiszen itt az időt sohasem másodpercben kell mérni, hanem PERIÓDUSIDŐBEN. Ha egy adott kisugárzási jelenség mondjuk 10^-6 (1 milliomod) másodpercig tartott, akkor a fény (ha arról van szó) közben 3*10^8*10^-6 = 300m távolságra jutott, ami 1 mikrométeres hullámhosszú (infra) fény esetén a hullámhossz 300 MILLIÓSZOROSA (300m/10^-6m = 3*10^8). Szóval jó sok periódusról beszélünk.
És mi ez ahhoz képest, ha a koherenciát egy teljes másodpercig fenn szeretnénk tartani ugyanazon hullámhossz mellett? (Akkor 300 EZER MILLIÁRD-szorosa lenne...)
A gravitációs hullámok detektálásánál (LIGO project) a 4km-es interferométerek karjait többször is megjárja oda-vissza a kb. 1 mikrométeres lézerfény, ezért számoljunk mondjuk 40 km-es koherenciatávolsággal (nagyon szerény becslés): ebből 4*10^4/10^-6 = 4*10^10 db peródus jön ki. Az időbeli koherencia biztosan jobb mint: 40km /c = 40/(3*10^5) = 0.13 ms. (Ez legalább egy emberi léptékű szám. :-).)
FREKVENCIASTABILITÁS:
A frekvencia f= c/Lambda = 3*10^8 / 10^-6 = 3*10^14 Hz
Na most 100 Hz körüli frekvenciájú gravitációs hullámokat már szeretnének detektálni, ezért a lézer frekvenciája biztosan nem ingadozhat 100 Hz-cel, ami eredőben 100 Hz / 3*10^14 Hz = 0.33*10^-12-es stabilitást jelent, MINIMUM. (Ezek lenyűgöző számok, pedig még nem is vettük figyelembe azt, hogy a 20W-os lézernyalábot az interferencia során néhány fotonnyi differenciával nullázni tudják...)
ÁLLAPOTFÜGGVÉNY: igen, ez lehet negatív is (sőt, képzetes, vagy éppen komplex is), nem úgy mint a valószínűség. És bár a valószínűség sem egy triviális fogalom (az emberiség többségének sehogyan sem áll rá az agya!), mégis közelebb van a "felfogható" dolgokhoz, ezért előszeretettel hivatkozunk rá olyankor is, amikor valójában egy még közvetettebb dologgal állunk szemben.
Hasonlóan kemény dió már önmagában az is, ha valamit négyzetre kell emelnünk: itt a hullámok abszolút értékét, de pl. a kinetikus energia számításánál a sebességet, a rugalmas energia számításánál a deformációt, stb. Szóval ez egyáltalán nem ritka a fizikában, és ezért meg is tanultuk tudomásul venni. De filozófiai szempontból egyáltalán NEM triviális a dolog, és ezért régen sokat vitatkoztak is róla, hogy akkor vajon mi jellemzi jobban a mozgást, az IMPULZUS-e (amely v-ben lineáris), vagy a KINETIKUS ENERGIA (amely v-ben négyzetes). Na most természetesen "meg lehet magyarázni" (egyáltalán, bármit meg lehet magyarázni, a legnagyobb hülyeségeket is), de érzi az ember, hogy a kézenfekvő magyarázatok nem forognak közszájon. Nem bocsátkozva most a részletekbe, ehhez a témához most csak annyit fűznék még, hogy legtöbbször olyankor emelkedik meg a kitevő, amikor az adott fizikai jelenség valójában magasabb dimenzióban zajlik, mint hisszük. Tehát pl. azzal szemben, miszerint pl. az egyenesvonalú egyenletes mozgás csak 1 dimenzióban (ti. az egyenes mentén) zajlik, valójában van kiterjedése egy általunk közvetlenül nem látott dimenzióban is. És igazából egészen a relativitáselméletig kellett eljutnunk ahhoz, köpésünk legyen ahhoz a magasabb dimenziós téridőhöz amely teljesebben írja le a mozgást, és hogy majd visszafelé érthetővé váljon az E=1/2*m*v^2 formula is. Az elvileg lehetséges legegyszerűbb mozgásformára vonatkozóan!
Visszatérve a valószínűségre: Azt tényleg mondhatjuk, hogy az állapotfüggvény a valószínűség előszobája. Ez egy jó összefoglalása a helyzetnek.
KOHERENCIA:
Ebben a kérdésben a legtöbb tapasztalata a lézerfizikusoknak van, és az ő tapasztalataik szerint a koherencia a SPEKTRÁLIS TISZTASÁGRA megy vissza. Minél szűkebb frekvenciatartományba esik egy hullámzás spektruma, annál több hullámra (periódusra) fog kiterjedni, és ezzel válik lehetővé a nagyobb térbeli és időbeli koherencia.
Az előbbivel szemben a szélesebb spektrum kisebb koherenciatartományt eredményez, illetve ha térben, illetve időben lokalizáltabb a hullámzás, az feltétlenül szélesebb frekvenciaspektrumot jelent.
A "hullámcsomag" az maga az a tartomány, amelyre a hullámmozgás kiterjedt. Ha ez korlátos (naná), akkor szükségképpen korlátos lesz a koherenciája is, hiszen az térbelileg nem terjedhet túl a hullámcsomag méretén, időbelileg pedig a méretét osztva a terjedési sebességgel.
Egy kibocsátott foton tehát akkor tud sokáig koherens (interferenciaképes) maradni, ha HOSSZÚ IDEIG (azaz nagyon sok periódusidőn át), fokozatosan sugárzódik ki. Ezt csak azért nem szokták érteni az emberek, mert a kisugárzási és elnyelési jelenségeket előszeretettel írják le "pillanatszerűnek", amivel természetesen EGYBŐL kiöntik a gyereket a mosdóvízzel. Hiszen itt az időt sohasem másodpercben kell mérni, hanem PERIÓDUSIDŐBEN. Ha egy adott kisugárzási jelenség mondjuk 10^-6 (1 milliomod) másodpercig tartott, akkor a fény (ha arról van szó) közben 3*10^8*10^-6 = 300m távolságra jutott, ami 1 mikrométeres hullámhosszú (infra) fény esetén a hullámhossz 300 MILLIÓSZOROSA (300m/10^-6m = 3*10^8). Szóval jó sok periódusról beszélünk.
És mi ez ahhoz képest, ha a koherenciát egy teljes másodpercig fenn szeretnénk tartani ugyanazon hullámhossz mellett? (Akkor 300 EZER MILLIÁRD-szorosa lenne...)
A gravitációs hullámok detektálásánál (LIGO project) a 4km-es interferométerek karjait többször is megjárja oda-vissza a kb. 1 mikrométeres lézerfény, ezért számoljunk mondjuk 40 km-es koherenciatávolsággal (nagyon szerény becslés): ebből 4*10^4/10^-6 = 4*10^10 db peródus jön ki. Az időbeli koherencia biztosan jobb mint: 40km /c = 40/(3*10^5) = 0.13 ms. (Ez legalább egy emberi léptékű szám. :-).)
FREKVENCIASTABILITÁS:
A frekvencia f= c/Lambda = 3*10^8 / 10^-6 = 3*10^14 Hz
Na most 100 Hz körüli frekvenciájú gravitációs hullámokat már szeretnének detektálni, ezért a lézer frekvenciája biztosan nem ingadozhat 100 Hz-cel, ami eredőben 100 Hz / 3*10^14 Hz = 0.33*10^-12-es stabilitást jelent, MINIMUM. (Ezek lenyűgöző számok, pedig még nem is vettük figyelembe azt, hogy a 20W-os lézernyalábot az interferencia során néhány fotonnyi differenciával nullázni tudják...)
DcsabaS
2018.04.08 21:15:23
@38Rocky:
NÉGYZETES ÖSSZEFÜGGÉSEK:
Ezek (továbbá a színuszos, exponenciális, vagy másképp nemlineáris) összefüggések valóban nem idegenek a fizikától, ámde idegenek úgymond a "józan paraszti eszünktől". Szükségünk van olyan egyszerűsítő trükkökre, modellekre, eljárásokra, amelyek lehetővé teszik számunkra azt, hogy azt is lineárisként kezelhessük, ami igazából nem az. Korábban beszéltünk Newton infinitezimálisairól, de valóban ide sorolható akár Dirac egyenletrendszere is.
"... amikor egy molekula két konformáció között végez ugrásokat, amit a szakma KÉMIAI kicserélődésnek nevez"
Ezt még nem hallottam, de vegyészekről lévén szó... :-)))
"a két állapothoz egyenlő valószínűség tartozik. Ekkor mondhatjuk, hogy a molekula a két lehetséges konformációban azonos ideig tartózkodik, bár az már kérdés, hogy ebből az időből mennyi, amit a molekula az egyes állapotokban „tölt” és mennyi, ami az ugráshoz kell. "
Az "ugrási idő" elsősorban attól függ, hogy mennyivel magasabb az átmeneti forma energiája a konformációk energiájához képest. A határozatlansági reláció közvetlen becslést tesz lehetővé (dE*dt =kb.= h/2Pi). Minél nagyobb a köztes potenciálgát, annál gyorsabbnak kell lennie az átugrásnak - már ha spontán természetű. (Külső gerjesztés jelenlétében természetesen megváltoznak a viszonyok.)
De hiába nevezzük az átmenetet "ugrásnak", az valójában sok-sok periódusideig fog tartani, és igazából ha fellép interferencia a jelenség során, akkor pont azon átmeneti idő alatt fog fellépni!
Ebből máris adódik, hogy ha hosszabb ideig tartó interferenciát szeretnénk (valamilyen célból), akkor olyan molekulából lenne célszerű kiindulnunk, amelynél a konformációkat a lehető legkisebb potenciálgát választja el egymástól.
Határesetben nemcsak a konformációk energiája lenne azonos, de a közöttük lévő átmeneti állapotoké is. A gond csak az, hogy ez mint hullámmozgás kifejezetten alacsonyfrekvenciás (kisenergiájú), úgyhogy nem tudom lehetne-e vele valamit kezdeni (hogyan tudna önmaga pl. fotonokat kisugárzani vagy elnyelni).
Reális esetben az átmeneti állapot energiája egy kicsit magasabb, és a molekula töltésviszonyai lehetővé teszik, hogy fotonnal gerjeszthető legyen. Végeredményben persze a fotont nem kell elnyelnie a rendszernek, hanem csak egy ÁTMENETI és RÉSZLEGES elnyelődésről volna szó, amely pont arra elég, hogy a molekula megmássza a potenciálgátat (felvéve az átmeneti formáját), aztán visszasugározza a korábban részlegesen elnyelt fotont.
Az optikai közegekben teljesen hasonló mechanizmussal lassul le a fény terjedése: a fotonok mindig részlegesen elnyelődnek az atomokhoz kötött elektronokon (rezonanciához közel), de sohasem teljesen, és ezért kis késleltetés után mindig vissza is sugárzódnak, mégpedig szigorú fáziskapcsolatban a bejövő fényhullámmal (kényszerrezgés), ezért a fény megőrzi az interferenciaképességét, és maga az egész folyamat is tulajdonképpen egyfajta interferencia. E jelenség jellegzetessége, hogy elég tág frekvenciatartományban tud működni a dolog, csak legfeljebbb különböző lesz a gerjesztő fény terjedési sebességének a késleltetése (a törésmutató).
Ha igazam van, és az általad leírt molekula konformációs helyzet (2 konformáció azonos energiával (valószínűséggel), és kicsiny potenciálgáttal közöttük, fénnyel gerjeszthetően) analógnak tekinthető az optikai közegek (pl. üveg) és a fény kölcsönhatásával, akkor érdekes módon sem éles rezonanciára, sem elszigetelt foton elnyelésre, illetve kisugárzásra nem kell számítanunk, ellenben a koherenciahossz az kifejezetten nagy tud lenni, mert legalábbis ez a közeg nem rontja el.
(Mindenesetre még gondolkodnom kell a dolgon.)
NÉGYZETES ÖSSZEFÜGGÉSEK:
Ezek (továbbá a színuszos, exponenciális, vagy másképp nemlineáris) összefüggések valóban nem idegenek a fizikától, ámde idegenek úgymond a "józan paraszti eszünktől". Szükségünk van olyan egyszerűsítő trükkökre, modellekre, eljárásokra, amelyek lehetővé teszik számunkra azt, hogy azt is lineárisként kezelhessük, ami igazából nem az. Korábban beszéltünk Newton infinitezimálisairól, de valóban ide sorolható akár Dirac egyenletrendszere is.
"... amikor egy molekula két konformáció között végez ugrásokat, amit a szakma KÉMIAI kicserélődésnek nevez"
Ezt még nem hallottam, de vegyészekről lévén szó... :-)))
"a két állapothoz egyenlő valószínűség tartozik. Ekkor mondhatjuk, hogy a molekula a két lehetséges konformációban azonos ideig tartózkodik, bár az már kérdés, hogy ebből az időből mennyi, amit a molekula az egyes állapotokban „tölt” és mennyi, ami az ugráshoz kell. "
Az "ugrási idő" elsősorban attól függ, hogy mennyivel magasabb az átmeneti forma energiája a konformációk energiájához képest. A határozatlansági reláció közvetlen becslést tesz lehetővé (dE*dt =kb.= h/2Pi). Minél nagyobb a köztes potenciálgát, annál gyorsabbnak kell lennie az átugrásnak - már ha spontán természetű. (Külső gerjesztés jelenlétében természetesen megváltoznak a viszonyok.)
De hiába nevezzük az átmenetet "ugrásnak", az valójában sok-sok periódusideig fog tartani, és igazából ha fellép interferencia a jelenség során, akkor pont azon átmeneti idő alatt fog fellépni!
Ebből máris adódik, hogy ha hosszabb ideig tartó interferenciát szeretnénk (valamilyen célból), akkor olyan molekulából lenne célszerű kiindulnunk, amelynél a konformációkat a lehető legkisebb potenciálgát választja el egymástól.
Határesetben nemcsak a konformációk energiája lenne azonos, de a közöttük lévő átmeneti állapotoké is. A gond csak az, hogy ez mint hullámmozgás kifejezetten alacsonyfrekvenciás (kisenergiájú), úgyhogy nem tudom lehetne-e vele valamit kezdeni (hogyan tudna önmaga pl. fotonokat kisugárzani vagy elnyelni).
Reális esetben az átmeneti állapot energiája egy kicsit magasabb, és a molekula töltésviszonyai lehetővé teszik, hogy fotonnal gerjeszthető legyen. Végeredményben persze a fotont nem kell elnyelnie a rendszernek, hanem csak egy ÁTMENETI és RÉSZLEGES elnyelődésről volna szó, amely pont arra elég, hogy a molekula megmássza a potenciálgátat (felvéve az átmeneti formáját), aztán visszasugározza a korábban részlegesen elnyelt fotont.
Az optikai közegekben teljesen hasonló mechanizmussal lassul le a fény terjedése: a fotonok mindig részlegesen elnyelődnek az atomokhoz kötött elektronokon (rezonanciához közel), de sohasem teljesen, és ezért kis késleltetés után mindig vissza is sugárzódnak, mégpedig szigorú fáziskapcsolatban a bejövő fényhullámmal (kényszerrezgés), ezért a fény megőrzi az interferenciaképességét, és maga az egész folyamat is tulajdonképpen egyfajta interferencia. E jelenség jellegzetessége, hogy elég tág frekvenciatartományban tud működni a dolog, csak legfeljebbb különböző lesz a gerjesztő fény terjedési sebességének a késleltetése (a törésmutató).
Ha igazam van, és az általad leírt molekula konformációs helyzet (2 konformáció azonos energiával (valószínűséggel), és kicsiny potenciálgáttal közöttük, fénnyel gerjeszthetően) analógnak tekinthető az optikai közegek (pl. üveg) és a fény kölcsönhatásával, akkor érdekes módon sem éles rezonanciára, sem elszigetelt foton elnyelésre, illetve kisugárzásra nem kell számítanunk, ellenben a koherenciahossz az kifejezetten nagy tud lenni, mert legalábbis ez a közeg nem rontja el.
(Mindenesetre még gondolkodnom kell a dolgon.)
Hogyan gondolkodik az elektron?
(Fizikus és filozófus beszélgetése nemcsak fizikáról és filozófiáról)
dr. Rockenbauer Antal fizikus
dr. Nemes Ilona filozófus
Fil: Az ön munkásságára akkor figyeltem fel, amikor fizikus létére Kínáról tartott előadást. Minthogy a gondolkodás szűkösségével és…..
DcsabaS
2018.04.04 10:37:23
@csakférfi:
A fejlettebb állatoknál a nagyagykéreg relatív nagysága a többi (ősibb) agyi területhez képest nagyobb, szóval érthető, hogy az elektromos aktivitása is nagyobb.
Ezen túlmenően még az is igaz, hogy az újabb agyi területek előszeretettel vonják gátlásuk (irányításuk) alá az ősibb részeket. Talán erre gondolhattak.
.
Ami a termodinamikai elméletedet illeti:
Ha az embereket tekintjük részecskéknek, a közöttük lévő információcserét pedig a termodinamikai récseszkék közötti energiacsere analógjának, akkor valóban lehet számítani hasonló törvényszerűségekre.
- Pl. a fizika szerint információt ugyanúgy nem lehet a c határsebességnél (azaz a fény vákuum-beli sebességénel) gyorsabban továbbítani, mint energiát. (A logikus magyarázat szerint azért, mert az információ terjedése is energiaterjedési mechanizmussal zajlik.
ÍMegjegyzés: az ún. TELEPORTÁCIÓS kísérletekkel összefüggésben előszeretettel hivatkoznak ún. szuperlumináris (c-nél nagyobb) infóterjedési sebességre, de az alapos vizsgálat mindig azt mutatta, hogy ilyesmi előfordulását NEM bizonyítja a kísérlet. Az, hogy "logikailag" el tudunk képzelni ilyesmit, még NEM bizonyíték, mint ahogy az sem, hogy ezzel a kényelmes hipotézissel nagyon könnyen magyarázhatnánk meg dolgokat. Ahogyan pl. egy mindenható varázsló feltételezésével is.)
- Az analógia olyan szempontból is működni látszik, hogy ahol (akinél) sok van belőle, onnan idővel szétterjedhet a többi emberre. Itt azonban már van egy fontos különbség is: az információra NEM érvényes olyan megmaradási törvény, mint az energiára, ezért ha "átadok" (elmondok) valakinek egy viccet, ez NEM vezet szükségképpen arra, hogy jómagam meg azon nyomban elfelejtsem.
- Minden jel arra utal, hogy az információ kifejezetten hajlamos úgymond a semmiből KELETKEZNI (véletlennek nevezett fizikai folyamatok során, lásd kvantumvákuum). Minthogy az információ végső forrása ilyenformán a kvantumvákuum, az általunk ismert magasabb szintű anyagi struktúrák (beleértve az elektront, atomokat, sejteket, embert, stb.) csak mind valamilyen szintű KÖZVETÍTŐI, avagy MEGSZŰRŐI az eredeti információnak, ugyanis a saját struktúrájuk meghatározza azt, hogy a kvantumvákuum eredetileg zaj-szerű információjából mi tudjon a felszínen megjelenni, avagy a létezésnek egy magasabb, stabilabb szintjére jutni. (az evolúciós mechanizmus képes egyenesen fejlődési pályát létrehozni a véletlen mutációkból, és az utólagos szelekció esetleges hatásaiból.)
- Egy "emberi részecskére" nézve a hőmérsékletet azon az alapon lehetne definiálni, hogy mennyi olyan információt hordoz, amelyet igyekszik átadni más emberi részecskéknek. Az abszolút szintet lehetetlenségnek tűnik meghatározni, minthogy a kvantumvákuum energia és infótartama a mélyben végtelennek mutatkozik. További nehézség, hogy az igazi termodinamikában nem is az energia abszolút mennyisége számít, hanem az, hogy ún. SZABDSÁGI FOKONKÉNT mennyi van belőle. Ilyen alapon gondolkodva egy adott tárolt infómennyiség hamarabb vezetne magsabb "információs hőmérsékletre" (azaz az információ szivárgására, átadására, terjesztésére), ha az illetőnek kisebb a memóriája. :-))). Ez talán igaz is, legalábbis megfelel pl. a következő népi bölcsesség megfigyelésének:
"Aki tudja csinálja, aki nem tudja, tanítja!"
Érdekesek az előbbi típusú kalandozások, és időnként remek ötletadók is, de közben emlékezni kell arral, hogy utólag a legjobbnak tűnő ötleteket is ellenőrzizni kell. (A tudomány lényege pont az, hogy kitaláltuk milyen módszerekkel lehet elvégezni a kísérleti/elméleti ellenőrzéseket..)
Hadd hozzak 2 érdekes példát (én legalábbis remekül szórakoztam rajtuk):
- Még általános iskolás koromban egy nem különösebben jótanuló osztálytársam egyszer csak a következővel rukkolt elő:
"Rájöttem miért áll az ember fütyije reggel, felébredéskor! --- Mert pisilnünk kell!" :-)
Azóta sem tudom, hogy helyes-e az elmélete, de van benne logika, engem viszont főleg az nyűgözött le, hogy tőle semmiképp sem vártam volna, hogy ilyen magsröptű filozófiai kérdéseken merengjen... hahaha
- Más. Volt a falunkban egy kanász (a neve után bizonyos "Náci bácsi"), akinek volt egy elmélete. Ezt egy barátomtól hallottam, aki hozzám hasonlóan nagy barkácsoló volt. Egyszer ez a kanász pont akkor járt a barátomnál, amikor én is nála voltam. Úgyhogy a barátom egy kissé provokálta, hogy előjöjjön az elméletével. Pont akkor röpült egy lökhajtásos repülő az égen, így megkérdezte tőle, hogy vajon tudja-e, hogy az hogyan repül az égen? Jött is a válasz tüstént:
- "Tudom! Az is úgy működik, mint a porszívó! Elől beszívja a levegőt, hátul meg kifújja, és aztán így megyen előre!"
Az öreg elmélete kis módosítások után szinte mindenre, még a kukoricadarálóra is érvényesnek látszott. Tetszett a dolog, de igazán csak egyetemista koromban röhögtem szét magam rajta (10 év múlva), amikor kvantumfizikai operátorok működését az egyik tanárunk rö'viden így magyarázta:
"Balról bejön a vektor, az operátor átalakítja, aztán az eredmény jobbra távozik..."
A fejlettebb állatoknál a nagyagykéreg relatív nagysága a többi (ősibb) agyi területhez képest nagyobb, szóval érthető, hogy az elektromos aktivitása is nagyobb.
Ezen túlmenően még az is igaz, hogy az újabb agyi területek előszeretettel vonják gátlásuk (irányításuk) alá az ősibb részeket. Talán erre gondolhattak.
.
Ami a termodinamikai elméletedet illeti:
Ha az embereket tekintjük részecskéknek, a közöttük lévő információcserét pedig a termodinamikai récseszkék közötti energiacsere analógjának, akkor valóban lehet számítani hasonló törvényszerűségekre.
- Pl. a fizika szerint információt ugyanúgy nem lehet a c határsebességnél (azaz a fény vákuum-beli sebességénel) gyorsabban továbbítani, mint energiát. (A logikus magyarázat szerint azért, mert az információ terjedése is energiaterjedési mechanizmussal zajlik.
ÍMegjegyzés: az ún. TELEPORTÁCIÓS kísérletekkel összefüggésben előszeretettel hivatkoznak ún. szuperlumináris (c-nél nagyobb) infóterjedési sebességre, de az alapos vizsgálat mindig azt mutatta, hogy ilyesmi előfordulását NEM bizonyítja a kísérlet. Az, hogy "logikailag" el tudunk képzelni ilyesmit, még NEM bizonyíték, mint ahogy az sem, hogy ezzel a kényelmes hipotézissel nagyon könnyen magyarázhatnánk meg dolgokat. Ahogyan pl. egy mindenható varázsló feltételezésével is.)
- Az analógia olyan szempontból is működni látszik, hogy ahol (akinél) sok van belőle, onnan idővel szétterjedhet a többi emberre. Itt azonban már van egy fontos különbség is: az információra NEM érvényes olyan megmaradási törvény, mint az energiára, ezért ha "átadok" (elmondok) valakinek egy viccet, ez NEM vezet szükségképpen arra, hogy jómagam meg azon nyomban elfelejtsem.
- Minden jel arra utal, hogy az információ kifejezetten hajlamos úgymond a semmiből KELETKEZNI (véletlennek nevezett fizikai folyamatok során, lásd kvantumvákuum). Minthogy az információ végső forrása ilyenformán a kvantumvákuum, az általunk ismert magasabb szintű anyagi struktúrák (beleértve az elektront, atomokat, sejteket, embert, stb.) csak mind valamilyen szintű KÖZVETÍTŐI, avagy MEGSZŰRŐI az eredeti információnak, ugyanis a saját struktúrájuk meghatározza azt, hogy a kvantumvákuum eredetileg zaj-szerű információjából mi tudjon a felszínen megjelenni, avagy a létezésnek egy magasabb, stabilabb szintjére jutni. (az evolúciós mechanizmus képes egyenesen fejlődési pályát létrehozni a véletlen mutációkból, és az utólagos szelekció esetleges hatásaiból.)
- Egy "emberi részecskére" nézve a hőmérsékletet azon az alapon lehetne definiálni, hogy mennyi olyan információt hordoz, amelyet igyekszik átadni más emberi részecskéknek. Az abszolút szintet lehetetlenségnek tűnik meghatározni, minthogy a kvantumvákuum energia és infótartama a mélyben végtelennek mutatkozik. További nehézség, hogy az igazi termodinamikában nem is az energia abszolút mennyisége számít, hanem az, hogy ún. SZABDSÁGI FOKONKÉNT mennyi van belőle. Ilyen alapon gondolkodva egy adott tárolt infómennyiség hamarabb vezetne magsabb "információs hőmérsékletre" (azaz az információ szivárgására, átadására, terjesztésére), ha az illetőnek kisebb a memóriája. :-))). Ez talán igaz is, legalábbis megfelel pl. a következő népi bölcsesség megfigyelésének:
"Aki tudja csinálja, aki nem tudja, tanítja!"
Érdekesek az előbbi típusú kalandozások, és időnként remek ötletadók is, de közben emlékezni kell arral, hogy utólag a legjobbnak tűnő ötleteket is ellenőrzizni kell. (A tudomány lényege pont az, hogy kitaláltuk milyen módszerekkel lehet elvégezni a kísérleti/elméleti ellenőrzéseket..)
Hadd hozzak 2 érdekes példát (én legalábbis remekül szórakoztam rajtuk):
- Még általános iskolás koromban egy nem különösebben jótanuló osztálytársam egyszer csak a következővel rukkolt elő:
"Rájöttem miért áll az ember fütyije reggel, felébredéskor! --- Mert pisilnünk kell!" :-)
Azóta sem tudom, hogy helyes-e az elmélete, de van benne logika, engem viszont főleg az nyűgözött le, hogy tőle semmiképp sem vártam volna, hogy ilyen magsröptű filozófiai kérdéseken merengjen... hahaha
- Más. Volt a falunkban egy kanász (a neve után bizonyos "Náci bácsi"), akinek volt egy elmélete. Ezt egy barátomtól hallottam, aki hozzám hasonlóan nagy barkácsoló volt. Egyszer ez a kanász pont akkor járt a barátomnál, amikor én is nála voltam. Úgyhogy a barátom egy kissé provokálta, hogy előjöjjön az elméletével. Pont akkor röpült egy lökhajtásos repülő az égen, így megkérdezte tőle, hogy vajon tudja-e, hogy az hogyan repül az égen? Jött is a válasz tüstént:
- "Tudom! Az is úgy működik, mint a porszívó! Elől beszívja a levegőt, hátul meg kifújja, és aztán így megyen előre!"
Az öreg elmélete kis módosítások után szinte mindenre, még a kukoricadarálóra is érvényesnek látszott. Tetszett a dolog, de igazán csak egyetemista koromban röhögtem szét magam rajta (10 év múlva), amikor kvantumfizikai operátorok működését az egyik tanárunk rö'viden így magyarázta:
"Balról bejön a vektor, az operátor átalakítja, aztán az eredmény jobbra távozik..."
DcsabaS
2018.04.05 04:06:20
@38Rocky:
Az idegi struktúrák kódoltságának mértéke a DNS-ben:
Valamennyire biztosan kódolt, mert hiszen egyes élőlények úgy jönnek a világra, hogy szinte mindent tudnak (ami a fajra jellemző), bármiféle utólagos tanulás nélkül! (Mint pl. a légy.)
Ugyanakkor a magsabb rendű állatokra, pl. a gerincesekre nagyon jellemző a tanulás képessége, amelynek során olyan tudásra és képességekre tehetnek szert, amelyet garantáltan NEM örökölhettek a felmenőiktől. Persze náluk is létezik olyan tudás, amit eleve megörököltek, pl. az ösztönök is ilyenek.
Az embernél valószínűleg már az igaz, hogy a tanult dolgok mennyisége jócskán meghaladja a genetikailag örököltekét, de erre nézve még becslést is igen nehéz adni.
De azért van itt egy érdekesség, ami általában nem kap nagy publicitást:
Noha az emberiség evolúcióját hajlamosak vagyunk valami nyílegyenesen előrehaladó dologként elképzelni, a valóság egészen más: nagyon sok az elágazás, helybenjárás, regresszió, aztán újbóli gyors előrehaladás, stb. - szövevényes a dolog. És pl. az emberi agy a csimpánz agyához képest sem olyan, hogy előrehaladással lehetne megkapni belőle, hanem pont fordítva! (!) A csimpánz agyában relatíve sokkal több minden van genetikailag előre huzalozva, ezért sokkal erősebb és változatosabb az ösztönrendszere! Na most az emberi agy ehhez képest olyan, mintha valamilyen okból ("hibából") kifolyólag NEM FUTNA VÉGIG a csimpánz agyát előállító genetikai program, ezért amikor ki kellene alakulniuk azoknak az idegi kapcsolatoknak, amelyek a jellegzetes csimpánz ösztönökért felelősek, helyettük valami más történik: ahelyett, hogy az agykéreg felvenné a genetikai program szerint elvárt struktúrát, helyette az idegsejtek tovább szaporodnak, így egy nagyobb, de kevésbé struktúrált, ha tetszik relatíve "üresebb" agyat kapunk. Aztán ez az agy később az egyedfejlődés során és a tanulás révén veszi majd fel az aktuálisan kívánt struktúrát. A genetikának ebben már csak annyi a szerepe, hogy a TANULÁS KÉPESSÉGE van genetikailag kódolva. (Nagyon érdekes téma, csak messzire vezet.)
A tanulás persze egy igen fáradságos és hosszadalmas folyamat. Talán sokkal jobb lenne mégis, ha úgy jönnénk a világra, hogy bizonyos dolgokat eleve tudnánk, pl. a szorzótáblát, pár fontosabb nyelvet, természettudományos ismereteket, stb. És a röhej az, hogy mindez könnyedén elférne a DNS-ünkben! Csak persze a természet ezeket nem tudhatta előre, amit meg tudott (az ösztönöket), azok meg jórészt elavultak. Mindenesetre, a civilizált emberiség valószínűleg dönthet majd úgy (pár évszázados távlatban), hogy bizonyos hasznos tudást eleve, genetikailag beépít az utódokba.
DNS redundancia:
Nemcsak az emberé, de minden fejlettebb élőlény DNS-e is redundáns, mert benne a gének általában SOK példányban fordulnak elő. Pl. az ivaros szaporodás miatt már az egyes kromoszómáinkból is kettő van (kivéve az ivari X és Y kromoszómát a férfiaknál).
A genetikai redundancia olyan szempontból NEM meglepő, hogy az evolúciós mechanizmus hatékony működéséhez pont erre van szükség! Mert tegyük fel, hogy van egy gén, amely egy adott fehérje (enzim) előállításáért felel, de hasznos lenne egy kissé módosult verziója IS. Szóval jó lenne MINDKETTŐ. Mi erre az evolúció válasza? Hát a következő:
1.) másolato(ka)t készít az eredeti génről
2.) ezután ha az egyik másolat mutálódik (ritka szerencsés esetben a kívánt irányban), az nem fogja eredményezni az eredeti (és még mindig szükséges) funkció elvesztését, mert hiszen a gén nem mutálódott verziói is még megvannak!
3.) de megvannak már a mutálódott verziók is, amelyek közül ha akad olyan, amelyik hatékonyabb az új funkcióra, az majd a generációkon át elkezd szelektálódni (és tökéletesedni).
Szóval a gének szintjén ugyanaz a replikáció-mutáció-szelekció történik, mint az evolúciónál általában. A folyamat jellegzetessége, hogy az eredeti génnek több másolata (utóda) is megjelenik.
Visszafelé gondolkodva az is feltételezhető, hogy ha egy élőlény különösen sok példányban tárolja a génjeit (innen adódik a nagy DNS!), akkor valószínűleg erős mutációs hatásnak volt kitéve valamikor a múltjában. Ha pl. a radioaktív sugárzási intenzitás a Földön megnőne (mondjuk egy nukleáris háború miatt), akkor előnybe kerülnének az erősen redundáns DNS-sel rendelkező élőlények, mert jobb eséllyel élnének túl, és még az evolúciójuk is felgyorsulna! Ugyanakkor későbbi, "békésebb" korokban a felhalmozott redundancia feleslegessé is válhat. Olyankor a DNS-nek csak relatíve sokkal kisebb részére lesz szüksége az élőlénynek, de megmarad a felesleg is.
Úgy tűnik, hogy a DNS megnagyobbodását provokáló (ugyanakkor az evolúció sebességét felgyorsító) hatás nemcsak a radioaktív sugárzás és különféle kemikáliák, hanem pl. a napsugárzás és az időnkénti szárazság is lehet. Az Etióp gőtehal pl. 133 milliárd bázispárral bír az emberi 3.2 milliárddal szemben, és még akkortájt alakulhatott ki, amikor az első gerincesek meghódították a földet, mert az ártereken így tudták átvészelni a száraz időszakokat.
Az idegi struktúrák kódoltságának mértéke a DNS-ben:
Valamennyire biztosan kódolt, mert hiszen egyes élőlények úgy jönnek a világra, hogy szinte mindent tudnak (ami a fajra jellemző), bármiféle utólagos tanulás nélkül! (Mint pl. a légy.)
Ugyanakkor a magsabb rendű állatokra, pl. a gerincesekre nagyon jellemző a tanulás képessége, amelynek során olyan tudásra és képességekre tehetnek szert, amelyet garantáltan NEM örökölhettek a felmenőiktől. Persze náluk is létezik olyan tudás, amit eleve megörököltek, pl. az ösztönök is ilyenek.
Az embernél valószínűleg már az igaz, hogy a tanult dolgok mennyisége jócskán meghaladja a genetikailag örököltekét, de erre nézve még becslést is igen nehéz adni.
De azért van itt egy érdekesség, ami általában nem kap nagy publicitást:
Noha az emberiség evolúcióját hajlamosak vagyunk valami nyílegyenesen előrehaladó dologként elképzelni, a valóság egészen más: nagyon sok az elágazás, helybenjárás, regresszió, aztán újbóli gyors előrehaladás, stb. - szövevényes a dolog. És pl. az emberi agy a csimpánz agyához képest sem olyan, hogy előrehaladással lehetne megkapni belőle, hanem pont fordítva! (!) A csimpánz agyában relatíve sokkal több minden van genetikailag előre huzalozva, ezért sokkal erősebb és változatosabb az ösztönrendszere! Na most az emberi agy ehhez képest olyan, mintha valamilyen okból ("hibából") kifolyólag NEM FUTNA VÉGIG a csimpánz agyát előállító genetikai program, ezért amikor ki kellene alakulniuk azoknak az idegi kapcsolatoknak, amelyek a jellegzetes csimpánz ösztönökért felelősek, helyettük valami más történik: ahelyett, hogy az agykéreg felvenné a genetikai program szerint elvárt struktúrát, helyette az idegsejtek tovább szaporodnak, így egy nagyobb, de kevésbé struktúrált, ha tetszik relatíve "üresebb" agyat kapunk. Aztán ez az agy később az egyedfejlődés során és a tanulás révén veszi majd fel az aktuálisan kívánt struktúrát. A genetikának ebben már csak annyi a szerepe, hogy a TANULÁS KÉPESSÉGE van genetikailag kódolva. (Nagyon érdekes téma, csak messzire vezet.)
A tanulás persze egy igen fáradságos és hosszadalmas folyamat. Talán sokkal jobb lenne mégis, ha úgy jönnénk a világra, hogy bizonyos dolgokat eleve tudnánk, pl. a szorzótáblát, pár fontosabb nyelvet, természettudományos ismereteket, stb. És a röhej az, hogy mindez könnyedén elférne a DNS-ünkben! Csak persze a természet ezeket nem tudhatta előre, amit meg tudott (az ösztönöket), azok meg jórészt elavultak. Mindenesetre, a civilizált emberiség valószínűleg dönthet majd úgy (pár évszázados távlatban), hogy bizonyos hasznos tudást eleve, genetikailag beépít az utódokba.
DNS redundancia:
Nemcsak az emberé, de minden fejlettebb élőlény DNS-e is redundáns, mert benne a gének általában SOK példányban fordulnak elő. Pl. az ivaros szaporodás miatt már az egyes kromoszómáinkból is kettő van (kivéve az ivari X és Y kromoszómát a férfiaknál).
A genetikai redundancia olyan szempontból NEM meglepő, hogy az evolúciós mechanizmus hatékony működéséhez pont erre van szükség! Mert tegyük fel, hogy van egy gén, amely egy adott fehérje (enzim) előállításáért felel, de hasznos lenne egy kissé módosult verziója IS. Szóval jó lenne MINDKETTŐ. Mi erre az evolúció válasza? Hát a következő:
1.) másolato(ka)t készít az eredeti génről
2.) ezután ha az egyik másolat mutálódik (ritka szerencsés esetben a kívánt irányban), az nem fogja eredményezni az eredeti (és még mindig szükséges) funkció elvesztését, mert hiszen a gén nem mutálódott verziói is még megvannak!
3.) de megvannak már a mutálódott verziók is, amelyek közül ha akad olyan, amelyik hatékonyabb az új funkcióra, az majd a generációkon át elkezd szelektálódni (és tökéletesedni).
Szóval a gének szintjén ugyanaz a replikáció-mutáció-szelekció történik, mint az evolúciónál általában. A folyamat jellegzetessége, hogy az eredeti génnek több másolata (utóda) is megjelenik.
Visszafelé gondolkodva az is feltételezhető, hogy ha egy élőlény különösen sok példányban tárolja a génjeit (innen adódik a nagy DNS!), akkor valószínűleg erős mutációs hatásnak volt kitéve valamikor a múltjában. Ha pl. a radioaktív sugárzási intenzitás a Földön megnőne (mondjuk egy nukleáris háború miatt), akkor előnybe kerülnének az erősen redundáns DNS-sel rendelkező élőlények, mert jobb eséllyel élnének túl, és még az evolúciójuk is felgyorsulna! Ugyanakkor későbbi, "békésebb" korokban a felhalmozott redundancia feleslegessé is válhat. Olyankor a DNS-nek csak relatíve sokkal kisebb részére lesz szüksége az élőlénynek, de megmarad a felesleg is.
Úgy tűnik, hogy a DNS megnagyobbodását provokáló (ugyanakkor az evolúció sebességét felgyorsító) hatás nemcsak a radioaktív sugárzás és különféle kemikáliák, hanem pl. a napsugárzás és az időnkénti szárazság is lehet. Az Etióp gőtehal pl. 133 milliárd bázispárral bír az emberi 3.2 milliárddal szemben, és még akkortájt alakulhatott ki, amikor az első gerincesek meghódították a földet, mert az ártereken így tudták átvészelni a száraz időszakokat.
DcsabaS
2018.04.05 10:57:09
@38Rocky:
"Utánozás, majomszokás":
Természetesen nemcsak a majmok, de minden gerinces, az emlősök meg különösen - a majmokról már nem is beszélve - rendelkeznek igen komoly tanulékonysággal az egyéni életük során. Sőt, már bizonyos puhatestűekre is, mint pl. a polipok, nagyon jellemző! Szóval ennek az állati képességnek a megjelenése elsősorban az életkürülmények függvénye. A sokféle, bonyolult és tartós alkalmazkodási kényszer elősegíti.
Ha meggondoljuk, hogy kívülről nézve mit jelent a tanulékonyság, akkor belátható, hogy nemigen jelenthet mást, csak mint azt a képességet, hogy a környezet sokszor kaotikusnak tűnő változásai közepette felismerjük a térben, időben, vagy más dimenziókban megjelenő ISMÉTLŐDÉSEKET, ha tetszik MINTÁKAT. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy "Nincs más felismerés, csak minta-felismerés."
Ha nincs felismerhető szabályosság a környezet kaotikusságában, akkor nem találtunk benne mintákat. Ha látunk szabályosságokat, akkor itt-ott, vagy ekkor-akkor ismétlődő mintákat látunk, vagyis az ismétlődést értjük a szabályosság alatt. (Egy oldalvágás a fizikára: a kristályfizika sem szól másról, mint arról a szabályosságról, hogy az elemi cellák eltolásával elő lehet állítani a kristályt. De roppant sok további példát is lehetne hozni, kezdve magukkal az atomokkal avagy az elemi részecskékkel, amelyek valahogy mind ismétlődései, sokszorozódásai egy alapvető struktúrának.)
Ha az intelligencia egyik legelemibb építőköve a DÖNTÉSHOZATAL, úgy a tanulás egyik legelemibb építőköve a MINTA-FELISMERÉS ("pattern recognition"). Persze ahol nincs ismétlődés, ott a tanulékonyság is tehetetlen, hiszen nincs mit és miért megjegyezni. Pont azért érdemes megjegyeznünk valamit, mert majd máshol, vagy más időben meg fog ismétlődni!
KÖZBEVETÉS:
- Már a régi latinok is rájöttek erre: "Repetitio est mater studiorum." (Ismétlés a tudás anyja.)
- Az iskoláink mintha elfelejtkeztek volna erről, de azért szerencsére akad jó példa is. Az első valóban jó angol nyelvkönyv amivel találkoztam, az a Czobor-Horlai féle volt ( m.nyest.hu/hirek/bunteny-az-angoloran ), amely képregényes formában indít, és annyiszor ismétlődnek meg benne kisebb módosulásokkal a korábban tanultak, és olyan humoros formában, hogy sikerült vele úgy megtanulnom az alap szintű angolt (kb. 1 hónap alatt), hogy közben egyetlen sort sem szótáraztam, de bezzeg végig gurultam a nevetéstől. (Szóval le a kalappal!) Ezzel szemben milyenek a hivatalos tanönyveink? Minden órán 50 tök új szó vagy fogalom, amelyek persze sohasem térnek vissza, vagy csak akkor, amikor már teljesen elfelejtettük őket...
Nade térjünk vissza arra, hogy vajon milyen módon lehet a mintákat felismerni? Erre viszont nem lehetséges másfajta válasz, mint hogy az elmének MODELLEZNIE, ha tetszik REPRODUKÁLNIA kell a mintát a saját szintjén. A majmoknak tehát igazuk van! A majom pont azért utánoz, mert az utánzás közben és révén tanul! Sőt, a majom kész olyasmiket is megtanulni, amikről még nem is tudható biztosan, hogy később szükségesek lesznek, szóval nem kell kalapáccsal beleverni a fejébe, mert megteszi önként is, szórakozás képpen. (Lásd még: játszva tanulás. - A magasabb szintű tanulás mindig játék!)
Minden magasabb rendű agy legfőbb funkciója a külvilág MODELLEZÉSE, amelynek révén előbb sejtheti meg valamely esemény bekövetkezését (az előzmények ismételt felbukkanása révén). És ez a modellezés annyira erős, hogy nem is függ az akaratunktól, hanem a háttérben szinte állandóan zajlik! Ha tudatosul bennünk ha nem, a tudattalan mély állandóan keresgéli és megjegyezgeti az ismétlődéseket. (Masszív párhuzamos processzálás üzemben.)
KREATIVITÁS:
Ebben az összefüggésben a kreativitás az elmebeli evolúciós mechanizmus "MUTÁCIÓS" lépésének felel meg. Az első lépés mindig az adott struktúra (pl. gondolat) lekopírozása, azaz megjegyzése (és ebből fakadó felismerési képessége), majd jön a mutáció (itt most a kreativitás), amely lehetővé teszi, hogy az elme képes legyen egy kissé módosítani is azt. A módosítás legtöbbször hátrányos, vagy közömbös, de nagy ritkán jobb eredményt adhat, mint az eredeti gondolat, szóval alkalmasint nagyon előnyös tud lenni! Hogy mi jó és mi nem, az csak utólag állapítható meg, a SZELEKCIÓS lépésben. (Valószínűleg sejted már, hogy én is miért gondolom azt, hogy az egyetlen fundamentális elmélet amely mégsem a fizikából származik, az az evolúcióelmélet, amiért is le a kalappal Darwin előtt!)
A kreativitás biztosan nagyon jellemző az emberre, de amúgy már egyes állatokra is. A hatékonysága 2 dolgon biztos múlik:
1.) Mekkora a felhasználható ismeretbázis.
2.) Milyen bátran merjük kombinálni az elemeit.
De ez nem egy teljes lista. Mert amikor egy dolog árnyékaiból (vetületeiből) próbáljuk meg kitalálni a 3D alakot, akkor 2D-ből 3D-be kell lépnünk, szóval csak az lehet rá képes, aki már képes a 3D-re, és ennek alapja már genetikailag kódolt.
FIZIKA: Ez egy hosszú és izgalmas történet, csak kifogytam a karakterekből az 5000-es korlát miatt...
"Utánozás, majomszokás":
Természetesen nemcsak a majmok, de minden gerinces, az emlősök meg különösen - a majmokról már nem is beszélve - rendelkeznek igen komoly tanulékonysággal az egyéni életük során. Sőt, már bizonyos puhatestűekre is, mint pl. a polipok, nagyon jellemző! Szóval ennek az állati képességnek a megjelenése elsősorban az életkürülmények függvénye. A sokféle, bonyolult és tartós alkalmazkodási kényszer elősegíti.
Ha meggondoljuk, hogy kívülről nézve mit jelent a tanulékonyság, akkor belátható, hogy nemigen jelenthet mást, csak mint azt a képességet, hogy a környezet sokszor kaotikusnak tűnő változásai közepette felismerjük a térben, időben, vagy más dimenziókban megjelenő ISMÉTLŐDÉSEKET, ha tetszik MINTÁKAT. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy "Nincs más felismerés, csak minta-felismerés."
Ha nincs felismerhető szabályosság a környezet kaotikusságában, akkor nem találtunk benne mintákat. Ha látunk szabályosságokat, akkor itt-ott, vagy ekkor-akkor ismétlődő mintákat látunk, vagyis az ismétlődést értjük a szabályosság alatt. (Egy oldalvágás a fizikára: a kristályfizika sem szól másról, mint arról a szabályosságról, hogy az elemi cellák eltolásával elő lehet állítani a kristályt. De roppant sok további példát is lehetne hozni, kezdve magukkal az atomokkal avagy az elemi részecskékkel, amelyek valahogy mind ismétlődései, sokszorozódásai egy alapvető struktúrának.)
Ha az intelligencia egyik legelemibb építőköve a DÖNTÉSHOZATAL, úgy a tanulás egyik legelemibb építőköve a MINTA-FELISMERÉS ("pattern recognition"). Persze ahol nincs ismétlődés, ott a tanulékonyság is tehetetlen, hiszen nincs mit és miért megjegyezni. Pont azért érdemes megjegyeznünk valamit, mert majd máshol, vagy más időben meg fog ismétlődni!
KÖZBEVETÉS:
- Már a régi latinok is rájöttek erre: "Repetitio est mater studiorum." (Ismétlés a tudás anyja.)
- Az iskoláink mintha elfelejtkeztek volna erről, de azért szerencsére akad jó példa is. Az első valóban jó angol nyelvkönyv amivel találkoztam, az a Czobor-Horlai féle volt ( m.nyest.hu/hirek/bunteny-az-angoloran ), amely képregényes formában indít, és annyiszor ismétlődnek meg benne kisebb módosulásokkal a korábban tanultak, és olyan humoros formában, hogy sikerült vele úgy megtanulnom az alap szintű angolt (kb. 1 hónap alatt), hogy közben egyetlen sort sem szótáraztam, de bezzeg végig gurultam a nevetéstől. (Szóval le a kalappal!) Ezzel szemben milyenek a hivatalos tanönyveink? Minden órán 50 tök új szó vagy fogalom, amelyek persze sohasem térnek vissza, vagy csak akkor, amikor már teljesen elfelejtettük őket...
Nade térjünk vissza arra, hogy vajon milyen módon lehet a mintákat felismerni? Erre viszont nem lehetséges másfajta válasz, mint hogy az elmének MODELLEZNIE, ha tetszik REPRODUKÁLNIA kell a mintát a saját szintjén. A majmoknak tehát igazuk van! A majom pont azért utánoz, mert az utánzás közben és révén tanul! Sőt, a majom kész olyasmiket is megtanulni, amikről még nem is tudható biztosan, hogy később szükségesek lesznek, szóval nem kell kalapáccsal beleverni a fejébe, mert megteszi önként is, szórakozás képpen. (Lásd még: játszva tanulás. - A magasabb szintű tanulás mindig játék!)
Minden magasabb rendű agy legfőbb funkciója a külvilág MODELLEZÉSE, amelynek révén előbb sejtheti meg valamely esemény bekövetkezését (az előzmények ismételt felbukkanása révén). És ez a modellezés annyira erős, hogy nem is függ az akaratunktól, hanem a háttérben szinte állandóan zajlik! Ha tudatosul bennünk ha nem, a tudattalan mély állandóan keresgéli és megjegyezgeti az ismétlődéseket. (Masszív párhuzamos processzálás üzemben.)
KREATIVITÁS:
Ebben az összefüggésben a kreativitás az elmebeli evolúciós mechanizmus "MUTÁCIÓS" lépésének felel meg. Az első lépés mindig az adott struktúra (pl. gondolat) lekopírozása, azaz megjegyzése (és ebből fakadó felismerési képessége), majd jön a mutáció (itt most a kreativitás), amely lehetővé teszi, hogy az elme képes legyen egy kissé módosítani is azt. A módosítás legtöbbször hátrányos, vagy közömbös, de nagy ritkán jobb eredményt adhat, mint az eredeti gondolat, szóval alkalmasint nagyon előnyös tud lenni! Hogy mi jó és mi nem, az csak utólag állapítható meg, a SZELEKCIÓS lépésben. (Valószínűleg sejted már, hogy én is miért gondolom azt, hogy az egyetlen fundamentális elmélet amely mégsem a fizikából származik, az az evolúcióelmélet, amiért is le a kalappal Darwin előtt!)
A kreativitás biztosan nagyon jellemző az emberre, de amúgy már egyes állatokra is. A hatékonysága 2 dolgon biztos múlik:
1.) Mekkora a felhasználható ismeretbázis.
2.) Milyen bátran merjük kombinálni az elemeit.
De ez nem egy teljes lista. Mert amikor egy dolog árnyékaiból (vetületeiből) próbáljuk meg kitalálni a 3D alakot, akkor 2D-ből 3D-be kell lépnünk, szóval csak az lehet rá képes, aki már képes a 3D-re, és ennek alapja már genetikailag kódolt.
FIZIKA: Ez egy hosszú és izgalmas történet, csak kifogytam a karakterekből az 5000-es korlát miatt...
Az asztma egy véglegesen nem gyógyítható, de ugyanakkor jól kezelhető betegség. A kialakulásának oka még nem ismert, az azonban biztos, hogy az asztmás betegek száma rohamosan nő Magyarországon. 2015-ben már 290 ezer fölé emelkedett a nyilvántartott betegek száma.
..
Hetek óta azért klikkelek néha az Origo förmedvény lejárató cikkeire, mert kíváncsi vagyok, milyen nyakatekert érvelés mellett tudják a zöldre magabiztosan azt mondani, hogy piros, a sárgára meg azt, hogy fekete. Nem mondanám, hogy tehetségesek a Viktornak kedves alternatív valóság építésében, mert…..
DcsabaS
2017.04.24 23:05:24
@funivia:
" A cikk címe nem okés.
Nem a hazugsággyárnak lett vége /szart be/, csak a kommentelésnek. A hazugsággyár jól van, most már a kommentekből is kimosdatták."
.
PONTOSAN! Maradt a hazugsággyár, bármilyen kontrol nélkül! (Nesze neked fékek és ellensúlyok rendszere és efélék...)
" A cikk címe nem okés.
Nem a hazugsággyárnak lett vége /szart be/, csak a kommentelésnek. A hazugsággyár jól van, most már a kommentekből is kimosdatták."
.
PONTOSAN! Maradt a hazugsággyár, bármilyen kontrol nélkül! (Nesze neked fékek és ellensúlyok rendszere és efélék...)
DcsabaS
2017.04.24 23:06:54
@illiberális:
"Hát annak meg mi értelme lenne? Kit érdekelnek a régi kommentek?"
Képzeld csak, a tudományos szekcióban NEM anyázás folyt, hanem olyan érvelések amelyek még ÉVEK MÚLTÁN is érdekesek és tanulságosak voltak. Egyúttal az Origó komment rendszere lehetővé tette a DIREKT LINKET is azokra a kommentekre, továbbá az egymásra utaló kommentek ELEVE EGY CSOKORBAN jelentek meg, stb., szóval FÉNYÉVEKKEL jobbak voltak a lehetőségei egy értelmes beszélgetésre, mint pl. itt.
Amúgy csupán inaktiválták a kommentelést a régi kommentekkel együtt. Elvileg visszaállíthatják. A gond csak az, hogy nyilván nem akarják a nyakukba venni az agyalágyult hekkereket. Ehhez tudni kell, hogy az Origó, még a demagóg Origó is, a legjobb terepe volt a szólásszabadságnak, mert a kommentek NEM VOLTAK CENZÚRÁZVA, és MODERÁLVA is csak alig. (Nem úgy mint pl.a HVG-nél, a Népszavánál, vagy akár itt.) Ha visszaállítják a kommentelést, tartok tőle hogy immár csak csökevényes formában. Ezt érték el a hekkerek.
"Hát annak meg mi értelme lenne? Kit érdekelnek a régi kommentek?"
Képzeld csak, a tudományos szekcióban NEM anyázás folyt, hanem olyan érvelések amelyek még ÉVEK MÚLTÁN is érdekesek és tanulságosak voltak. Egyúttal az Origó komment rendszere lehetővé tette a DIREKT LINKET is azokra a kommentekre, továbbá az egymásra utaló kommentek ELEVE EGY CSOKORBAN jelentek meg, stb., szóval FÉNYÉVEKKEL jobbak voltak a lehetőségei egy értelmes beszélgetésre, mint pl. itt.
Amúgy csupán inaktiválták a kommentelést a régi kommentekkel együtt. Elvileg visszaállíthatják. A gond csak az, hogy nyilván nem akarják a nyakukba venni az agyalágyult hekkereket. Ehhez tudni kell, hogy az Origó, még a demagóg Origó is, a legjobb terepe volt a szólásszabadságnak, mert a kommentek NEM VOLTAK CENZÚRÁZVA, és MODERÁLVA is csak alig. (Nem úgy mint pl.a HVG-nél, a Népszavánál, vagy akár itt.) Ha visszaállítják a kommentelést, tartok tőle hogy immár csak csökevényes formában. Ezt érték el a hekkerek.
DcsabaS
2017.04.25 21:34:29
@eßemfaßom meg áll:
"Én mondjuk annyira nem örülnék, ha innen a telenor NAT-ja mögül nem tudnék hozzászólni valahol azért mert valami istenbarma miatt kitiltották a telenoros IP-t "
Ha valakinek van türelme hozzá, lehet próbálkozni azzal, hogy elsőként csak az adott IP címet blokkolja. De mint írtam, szerintem nem gond egy egész tartományt átmenetileg blokkoni. (Mindenesetre NAGYSÁGRENDEKKEL jobb, mint magát a szolgáltatást leállítani.)
"Én mondjuk annyira nem örülnék, ha innen a telenor NAT-ja mögül nem tudnék hozzászólni valahol azért mert valami istenbarma miatt kitiltották a telenoros IP-t "
Ha valakinek van türelme hozzá, lehet próbálkozni azzal, hogy elsőként csak az adott IP címet blokkolja. De mint írtam, szerintem nem gond egy egész tartományt átmenetileg blokkoni. (Mindenesetre NAGYSÁGRENDEKKEL jobb, mint magát a szolgáltatást leállítani.)
A szépségideálok elég gyakran változnak. A mozik berobbanása óta pedig már egészen pontosan meg lehet határozni, hogy az adott korszakban milyen nők számítanak vonzóknak. A Harley Street kozmetikai klinika plasztikai sebésze, Dr. Julian De Silva kereken 10 évig jegyezte fel páciensei elképzeléseit a…..
DcsabaS
2017.04.11 17:04:56
Mai Manó Ház Blog
Gáspár Miklós ritkán látott képei az Egészséges erotika című film forgatásáról (1985)
2015.12.31 00:02:00
Az Egészséges Erotika című kultikus film a Mafilm fóti telepén készült Tímár Péter rendezésében 1985-ben. Az operatőr Kardos Sándor volt, a főbb szerepeket Rajhona Ádám, Koltai Róbert, Haumann Péter, Kristóf Kata és Németh Judit játszotta. A filmet 1986. július 10-én mutatták be és az abban az évben…..
A fél magyar sajtó egy pályaelhagyó újságírón köszörüli a tollát. Vajon irigységből? (Bakos András írása)
ByeAlex nem akkor szúrta el, amikor a közönségszavazatokkal – a zsűri igyekezete ellenére – megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál magyar döntőjét. A végzetes…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Hogy-hogy mit, hát azt, hogy "forró"! (Az embernél is úgy van, hogy a "csípős" és a "forró" érzése hasonlít.)