Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ix8ys

0 bejegyzést írt és 14 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.05.22. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Utórengések 2011.02.20 23:18:00
Barátom egy kommentjében tömören "szuperszellemiségnek" nevezte azt, amit az utóbbi időben blogbejegyzéseimben leleplezek. A 2011-es év legelső napján rögtön az kezdett el foglalkoztatni, hogy más a Szentlélekkel együttműködés, az Istennel való személyes kapcsolat, és…..
ix8ys 2011.03.29 20:15:10
Tisztelt Olvasók!
Nagyon érdekes ez a téma. Szeretnék a "szuperszellemiség" - ami tulajdonképpen Isten Szellemének megszomorítása - megértéséhez némi adalékot adni. Pál is figyelmeztet, hogy ne tegyünk a Szent Szellem ellenére - természetesen nem is szándékosan tesszük általában, és a tudatlanságot tudjuk: elnézi Isten. Egyértelműen betöltekezett emberekről van tehát szó, akik szuperszellemiek lehetnek. Ennek a tudatlanságunknak az idején (ha beleesünk ebbe a bűnbe) viszont nem úgy viselkedünk, mint aki folyamatosan betöltekezik Szent Szellemmel - annak első lépése ugyanis az, hogy elismerjük, hogy szükségünk van Őrá (szellemi szegénység, Máté 5,3).
Nagyon jól leírja Anonymus (febr. 2-ai bejegyzésében), hogy "nem azé, aki akarja..." (Róma 9,16), hanem csak akkor működik bennünk az üdvösség (a megmentő kegyelem), ha azt valljuk: "Legyen meg a Te akaratod"! Hiszen Megváltónk is így, életét letéve tudta meghozni élete döntését (Márk 14,36) - ennek folytatásáról kell, hogy szó legyen a mindennapi keresztény életben. A febr. 6-ai bejegyzés - címe alapján - az a pár, ami illik a 2-aihoz, ugyanis a magunkban való bízás (önközpontúság) minden rossz (Isten elleni lázadás) gyökere - ez kapcsolat a két bejegyzés között. A Biblia egyértelművé teszi, hogy a magunkban való bízás büszke lelki cselekedete egylényegű a testi életmóddal ill. (egyszeri esetben) az Istenről tudomást venni nem akaró bűnnel: ilyenkor ugyanis a Szellem erejét tagadjuk meg.
Nem kellenek ehhez megvallások. Nagyonis egyértelmű minden egyes cselekedetünk mögött, hogy mi szerint járunk el: "megy ez nekem", vagy Istenre bízom? - Istenünk, az ÚR ugyanis belelát a szívekbe (vö. Péld. 21,2). És erre szeretnélek figyelmeztetni, kedves Anonymus: nem elég egyszerűen leleplezni a szuperszellemiséget - egy bűnt! Ezt, ha valóban helyes felismerés, bűnbánatnak kell követnie! Ehhez a témához nagyon ajánlom (ezúttal is) Gulliver utazásait, különösen a 4. epizódját (magában is van értelme), ami kifejezetten a Szent Szellem erejét megtagadó álszenteket leplezi le. Tudom, ezt a jelzőt senki nem alkalmazza magára szívesen, de nézzük csak meg a jellemzőit: mindig van kritikája másokra vagy dolgokra, megoldás mindig csak onnan származhat, ahonnan ő gondolja, a nem hasonszűrőeket nem érti, és ezért elítéli, és általában mindenkivel hideg (ilyenek a nyihahák, és inkább ez jellemzett engem is két éve, mint a szeretet). Nem kell képmutatóra gondolni, aki tudja: mi lenne a helyes eljárás, de sajnos tudatlanul ugyanúgy cselekedhetünk mind "hívők" is - ez viszont nem mentség.
Nagyon tetszik az "Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik" c. bejegyzés kicsengése is. Valóban az kell, hogy Isten legyen a pszichológusunk, az orvosunk, és mindenünk! Továbbra is hangsúlyoznám azonban, hogy ne magunkból induljunk ki!!! - például amikor Isten más által akar segíteni, akkor is el kell tudnunk fogadni. A büszkeség, amire az előbb körülírt álszent életmód is épül, egy olyan önközpontú hozzáállás, ami miatt nem vesszük észre, hogy bűnösök vagyunk. Ez tehát a legalattomosabb bűn - nem véletlenül ostromolja keményen Swift sem. Gulliver ugyanis büszke, éppen ezért nem veszi észre, hogy a nyihahák is büszkék (az is közrejátszik, hogy ráadásul álszentek), sőt saját bűnös volta fel sem merül benne. Ő tehát ellenpélda, de én is az voltam nem olyan rég magam számára - van, amikor a hibából kell tanulnunk.
A helyes (ill. helyreállított) szellemi életmód, amit Jézus szellemi szegénységnek nevez. Közismertebb nevén alázat. Utána (a rossz életmódomból levonva a tanulságot) ezek játszódtak le bennem:
1) Tudom, hogy bűnre vagyok hajlamos (gyarló = emberi természet - nincsen jó ember!!! - Luk. 18,19). Azelőtt ezt könnyen elnézte magának az ember keresztényként is (ami sajnálatos). Ez büszkeségünk és saját erőnkre való hagyatkozás miatt alakulhatott ki - ennek pont ellenkezőjét adta például Jézus: "...tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok..." (Máté 11,29)! Tehát, most az Igére alapozva, rájön a hívő, hogy radikális változástatásra van szükség:
2) Meggyűlöltem a bűnt. Csakis ez garantálja, hogy ne legyen közöm hozzá, ahogy Isten is akarja. Vagyis, amikor bűnben találom magam, azonnal kivetem. Sőt, a tanulság azért életre szóló, mert az egész lelkemet meggyűlöltem! Ez az, amiről Jézus beszél, az Ő követésének - helyesbítek: követői közül tanítványává válásnak - feltétele: "Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg... még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Luk. 14,26)!!!
Mire is jó ez? Nagyon gyakorlatias:
3) Tudom, hogy nem vagy képes semmire önmagamtól. Mindent el tudok rontani, de semmi jóra nem vagyok képes! Csakis így érezheti magát az ember igazán krisztusinak, mert így igaz ez a megvallás: "És többé nem én élek, hanem a Krisztus él bennem" (Gal. 2,20).

Nem látom jelét, névtelen barátom, hogy Te túllennél ezen a harcon. Ezért - csak ennyit tehetek: szeretettel figyelmeztetve leírtam, hogyan volt ez velem. Azt hiszem, Jézus is valahogy így beszélt: tapasztalatból! Kívánom, hogy Te is (ill. minden olvasó) tapasztald meg, milyen jó az Úrral járni, és cselekedj tapasztalatból, mert nincs mit félned, sőt boldog lehetsz, ha belé vetetted bizalmad! (vö. Zsolt. 34,9.)

Szükséges, hogy mindemellett becsülje magát az ember. Ezért folytatom, és köszönöm, hogy szánsz ennyi időt a hittel való foglalkozásra (hiszen a szellemünk a legfontosabb)! Igen, a szellemi (tehát alázatos) ember képes erre leginkább. Hiszen van-e annál nagyszerűbb dolog, hogy Isten gyermeke lehetsz?
Csak helyreállított, szellemi emberként van ez így: mert el kell fogadnunk a helyreállítást a Szellemtől. Tehát
1) Isten fia vagyok. Ez, az ígéret örökösének lenni, eleve nagy örömre ad okot, mert Isten minden ígéretét betartja.
2) A hívőnek nincs bűne (ugyebár a szellemi emberről beszél János is: 1Ján. 3,9-11). Tehát bennem sincs helye a bűnnek. Ilyen egyértelműek a szellemi dolgok. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek kísértések, sőt azt sem, hogy nem fogsz elkövetni bűnt. De az önazonosságod akkor csak az maradhat, hogy benned nem lehet bűnt, ezért ahogy felismered, meg is szabadulsz tőle. A bűnkérdést egy nem szellemi ember sem érti igazán (tehát a vallásosak és a szuperszellemiek sem). Az egyetlen igazi és tartós megvilágosodás a Szellem beszédének, a kijelentett Igének az elfogadásával, az arra való építéssel és a hozzá való hűséggel lehetséges. (Az 1-es pontot is a Bibliából fogadtuk el. Azt miért volt mégis könnyebb elfogadni? A büszkeségünk miatt: a jót elvennénk Istentől, a rosszat viszont nem akarjuk elhinni.)
3) Isten mindent nekem ad Krisztussal együtt (Róma 8,32). Szükségem is van mindarra, amit szánt nekem, úgyhogy akarok tanulni: épülök szellemileg (vö. Luk. 2,40). Megtanulom tehát, hogyan ne bízzam el magam és ne fuvalkodjak fel - valóban megváltozik a jellemem. De a lelki boldogságnál is többet tartogat nekünk Istenünk: testünket is be fogja tölteni! Mármint ilyenkor tudnak működni a gyógyulások, jutok el a házasságig, stb. - mert okos istentiszteletként átadtam tagjaimat is az ÚRnak!
Ezek az átadások (minden átadása = odaszánás) pont a benne való bizalmunk megerősödését jelentik.
Halleluja!
Szóval bemutattam a hasznát is ennek a hozzáállás megváltoztatásának: hogy milyen jó a helyreállított állapot. Még egy fontos tényezőről kell beszélni ennek kapcsán: a személy felelősségéről.

A félelem bizony gyakran értelmetlen. Nekem olyan esetem volt még évekkel ezelőtt, hogy egy darázs bekerült a pullóverem alá. És éppen ahogy ki akartam engedni és megfogtam a pulcsit, azon keresztül megcsípett. Azután éveken keresztül, ha csak megláttam egy darazsat, mindenfelé azt kezdtem érezni a bőrömön, mintha kis csípések jelennének meg rajta. Mindig azt kellett megállapítanom, hogy csak képzelődöm. A bőröm hiperérzékenységgel, az agyam pedig hamis tünetekkel reagált a rossz emlékre (ami a szívben volt).
Te is egy ilyen esetet írsz le, Anonymus: amikor a szívben történt egy rossz fordulat. Ez fontos: amikor a szívünkbe valami rosszat engedtünk be, annak egész (lelkünkre, azaz) életünkre nézve rossz hatása lesz, hacsak nem módosítjuk egy feljebbvaló hatalom által. "Minden féltett dolognál jobban vigyázz a szívedre, mert abból indul ki minden élet" (Péld. 4,23)! Mi is ez, ami őrködik a szívünk felett (az egész lelkünkre)? A szellemünk! Tehát a szellem cselekedete, a hit által kell elintézni ezeket a szívünkbe nem illő dolgokat. Már ha ugye 1) úgy gondolom, nem illik a szívembe, 2) el akarom intézni egyszer s mindenkorra, és 3) tudom, mivel fogom betölteni a megüresedő helyet. Bár én nem vagyok képes betölteni annak a rossznak a helyét, amit kegyelem által kivetek magamból, de Uram, a Szent Szellem, nem csak akarja, hanem meg is teszi, ha kérem.
Valóban, nem szükséges éppen ki is mondani azt, ami megváltozik a szívünkben, de azt mindenki tudja ilyenkor, hogy Istennek elmondta. És itt érkezünk meg a személyes felelősség kérdéséhez. Az, hogy mit mondasz ki, a te dolgod: a beszéd már a lélek része (nem a szellemé). Éppen ezért: mivel ha valamit mondasz, az szabad akaratodat nyilvánítja ki, Isten is ezt várja tőlünk - nem köteleződhetünk el neki szó nélkül. Másrészt pedig Ő maga követeli meg, hogy így járjunk el, mert a lelki dolgok csak úgy fognak működni, ha megvallással elkezdjük. Pl. "valljátok meg egymásnak bűneiteket" (Jak. 5,16): a gyógyulás előfeltétele (mint kiderül leírásomból is). A magunknak tett megvallások is hasznosak, mert bizonyságok magunk előtt. Isten látja a szívünket, éppenhogy mi magunk nem látjuk tisztán, ezért akkor derül ki, mivel van tele a szívünk, amikor kimondjuk (vö. Luk. 6,45).
A fontos dolgokat kimondjuk, és a kimondott szó megváltoztatásához megbízható ember esetében másik szó kell. Persze Isten tisztában van vele, hogy nem bízhat meg bennünk (vö. Ján. 2,24-25), ezért a cselekedetet fogadja el igazi válasznak, nem a szót, amit nem követ megfelelő tett (vö. Máté 21,28-31). De ezért mondom újra, hogy magunknak van nagy szükségünk a megvallásokra, amik elméletben talán nem tűnnek olyan fontosnak. De nem csak elméletben áll az Isten királyi uralma, hanem abban az erőben, ami az "igazság-, békesség- és Szent Szellemben való öröm"-ből jön elő (vö. Róma 14,17 & 1Kor. 4,20).
Amit tettél, Anonymus, az pontosan a Szent Szellemmel való együttműködés volt. A szóban is benne van (együtt-működés): nem lehet passzív (a szellemünk). Te magad is írod, hogy mitől oldódott volna meg a helyzet, ha nem teszed ezt?! Ez a nagy felelőssége annak, aki hitt Istennek: cselekednünk kell, csak nem azt, amit magunktól gondolnánk, hanem amit Ő gondol helyesnek számunkra. Nem az a kérdés, hogy te teszed-e - mert te teszed ugyanúgy a Jézus nevében való szellemhajszolást, mint az egyszerű szabadulás-kérést is, hanem az, hogy az adott helyzetben mit jelent az engedelmesség. A büszke nem akar engedelmeskedni, az alázatos viszont mindig csak alávetettségben akar lenni. Szellemi emberként, alázatos életmódban még radikálisabbak lehetünk (és csak így érdemes), mint a magukban "nagyon" bízó büszkék. És ez nem a mi érdemünk, hanem az alázat a célunk mindenben: így tud minket használ Isten, s úgy, hogy Őt emeljük (vö. Ez. 36,22-23).
Tehát nekünk kell kezdeni valamit saját életünkkel (akkor is, ha ebben Isten irányít) - erre pont akkor szabadulunk fel csak igazán, ha a Fiú az úr a házunkban. Ez a hitből jövő cselekedet az engedelmesség, s ennél jobb nincs. Ez az isteni rend: az igazi boldogság másokért életünket letenni, adni, szeretni (szerelem), a másiknak örömöt szerezni, és a másikban élni (szeretet).
Legyetek áldottak ennek az egyetlen mindent betöltő indítéknak, hozzáállásnak és életmódnak a gyakorlásában!
Szeretettel: halacska
ix8ys 2011.03.30 12:16:14
Mellesleg a szellemi ember ugye, aki tisztában van gyarlóságával és törékenységével, vagyis aki átment a szenvedés keresztségén, mint Jób (a könyv végén). Ezt a nem dicsőséges áthaladást tisztítótűznek is szokták nevezni, ami viszont egy eléggé vitás fogalom. Aki szellemileg értéktelen dolgokat épít keresztény életében, meg fog döbbenni, mert ő (is) meg fog próbáltatni az idők végén, ezért érdemes már az életünkben átesni ezen a tűzpróbán. Ezért vannak kipróbált emberek. Hogy mi van a kipróbálatlanokkal, szerintem bízzuk Istenre - ne legyenek nem követendő példáink.
A katolikus tisztítótűz-tan nem az Igére épül és tele van ellentmondásokkal. Maga II. János Pál pápa mondta, hogy "a tisztítótűz fogalma nem egy helyet, hanem az élet állapotát jelöli". Ez magában igaz is lenne, és a katolikus dogmatikába valószínűleg csak azért illeszkedik bele, mert a halált is életnek nevezik (abszurd módon). Ez aztán szabad utat nyit mindenféle okkultizmusnak - és így is történik: csak meg kell nézni a tradicionális katolikus közösségeket (azaz, hogy a nép milyen irányba torzítja tovább a nem egyértelmű tanításokat). Csodálkoztam rajta, de egy cikk olvasása kapcsán most személyesen tapasztaltam, hogy tényleg majdnem úgy van, mint a viccben: "A katolikus a pokolra kerül, és azt mondja: Ez a tisztítótűz! ..." Nagyon szomorú valójában.
Szóval az az isteni tűz, ami valóban megtisztít, az élők számára van, az egyetemes keresztény álláspont szerint nem az ítéleten átesettek büntetése, tehát nem a pokol tüzéről van szó. És minden komoly hívőre ez az Isten szerint való próbatétel vár, hogy megkereszteltessünk azzal a keresztséggel, amivel Jézus is (vö. Máté 20,17-23).
Legyetek áldottak!
Webnyelv - Több nyelv, több szó, több mondat Országok, földrajzi helyek neme a németben 2010.12.02 17:34:00
Országok:Hímneműek:der Irakder Irander Jemender Libanonder Sudantört.: der LausitzNőneműek:Ha -ei, -ie, -e, -a végűek, és még néhány esetben:die Normandiedie Türkeidie Slowakei (tört.: die Tschechoslowakei), die ČSSRdie Dominikanische Republikdie Vatikanstadtdie…..
ix8ys 2011.01.31 17:20:38
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Az emberi problémákról - egy különös szabadulás 2011.01.13 02:09:00
Több bejegyzésem szól az emberi problémákról. A legutóbb itt írtam róla, konkrétabban a démonokról, akik kilátástalannak állítják be az ember számára a helyzetet, a problémát, illetve az angyalokról és Istenről, akik a problémából mindig a kiutat akarják megmutatni és a…..
ix8ys 2011.01.26 21:30:06
Kedves Anonymus!
Mindent meg kell vizsgálni - Isten Szava fényében. Éppen ennek fényében úgy látom, nem szimplán valamiféle angyal volt, aki segített neked akkor, hanem maga Jézus Krisztus. A Biblia gyakran nevezi "az ÚR angyalának" őt - ne felejtsük ki a mondatokból az Ő-t. Ki veszi el a terheket? Nem angyal, hanem Isten! "Gyertek hozzám, és könnyebbüljetek meg!" "Vessétek rá minden terheteket." Azt feltételezhetem, hogy nem olvastad A zarándok útja c. fantasztikus szellemi utazást (Bunyan története) - ugyanis mintha csak annak az egyik kulcsjelenetét írtad volna le: ami történik a megtéréskor. Krisztussal találkozunk - bármilyen formában is - és ettől a teher mintegy lerepül rólunk. Igen, Krisztus kijelentheti magát angyal által is, ahogy a keresztben is az Ő ereje jelenik meg (pl. A zarándok útjában), álmokat, s sok minden mást is használhat; DE ez sosem úgy történik, hogy ne legyen egyértelmű, hogy az maga Krisztus, aki megjelenik. A Bibliában is határozottan elválik az angyal, aki "csupán" szolgál, és Krisztus, aki elfogadja a hódolatot, ám sokkal inkább kell ezt tudnia a gyakorlatban a kereszténynek: kivel állunk szemben. Az angyalok tisztelete a bálványimádás egy népszerű vallásos formája. A szabadulás és szellemi élet viszont Jézusban VAN, akié a dicsőség örökké - ámen!
Tudom, hogy Te sem szándékozol eltérni attól, amit már megismertél Istenből, mindamellett remélem, hogy ez a gondolatsorom hasznos lesz számodra. A látomások nagyon érdekes dolgok - valószínűleg azért, mert ritkák. Éppen ezért még az álomnál is egyértelműbbnek tartom annak megítélését, hogy mi látomás. Nem tudja-e az ember, hogy ébren van-e? Ébren - látomást látunk, én azt hiszem. Volt olyan, hogy annyira álmos voltam, hogy ébren álmodtam, azt is nevezhetjük látomássornak, de az összefüggéstelen, kósza álom volt: inkább hallucinálás, miközben ébren kellett maradnom. Világos volt, hogy előtte egy perccel ébren voltam, és utána egy perccel is, mégis tudom, hogy álmodtam. Ha te tudod, hogy abban a percben is ébren voltál, amikor azt a bizonyos látomást láttad és az a csodás változás történt - tudod, hogy nem álmodhattál, - akkor mi okod lenne feltételezni, hogy kósza hallucinációról (beképzelésről) van szó? Az normális lenne? Ha ezt tételezzük fel, arra is kellene valami ésszerű magyarázat. Arra viszont, hogy isteni látomás volt, már megvan az indoklás: a tények beszélnek.
Remélem: érthető volt kis okfejtésem. Isten óvjon!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm.8.31.) 2011.01.08 14:32:00
Ha Isten velünk, ki ellenünk? avagy: Hogyan használjuk Jézus nevét 3. avagy: Karizmatikus "tévtanításokról" avagy: Isten irántunk való hatalmas szeretetéről   Ha Isten velünk, ki ellenünk? Meglehetősen gyakorlatias ez a kérdés, illetve nem is kérdés, hanem…..
ix8ys 2011.01.22 19:54:09
Örülök ennek a megerősítő, hitben bátorító irománynak - ajánlom mindenkinek!
Úgy látom, ez írja le a lehető legmélyebben azt az élményt, amit szuperszellemiségnek hívnak (avagy régen képmutatásnak, és mellesleg Swift Gulliverjének 4. könyve is erről szól). Én is átéltem - és innen, túlról szemlélve érdemes tanulmányozni. A karizmatikusok között bizony nagyobb a veszélye ennek a "ló másik oldalára lendülésnek", de ettől még ugyanolyan vallásos (nem igazán hívő) életmód / hozzáállás, mint a Jézusra nem hivatkozó. Erről szól a vicc: "Az egyszeri karizmatikus ember reggel azt mondja: vaj ugorj a kenyérre! Semmi nem történik. Vaj ugorj a kenyérre (Jézus nevében)! - még egyszer megpróbálja, de csak nem akar a vaj rákenődni a kenyérre. -Úgy látszik, Isten azt akarja, hogy ma is böjtöljek."
Ez nagyon komoly. De mondom, így tudom felfogni mostmár: mikor túl vagyok rajta. Pontosan olyan volt, hogy "csak ismételgettem heteken, hónapokon át, hogy Jézus nevében...", és hittem, hogy történnek is a dolgok. Bár semmi nem történt - becsaptam magamat. Én nem gondoltam, hogy valami átok lenne rajtam, nem gondolkodtam ilyenről, hanem reménykedtem, csakhogy hamis dologban. Ez a másik véglet pedig ugyanolyan rossz, mint az, amit Anonymus ír magáról. A túlzás a lényege a SZUPERszellemiségnek. Abban az időben bizony Isten egyre inkább szorongatott, hogy végre észrevegyem magamat, mielőtt nagyobb bajt okozok magamnak ezzel a elferdült gondolkodással, és megkaptam életem legnagyobb büntetését. Végül elfogadtam, hogy még az ige is, amit akkoriban kaptam, konkrétan intés volt nekem, és igen, életreszóló büntetésben részesültem. Erre szükségem volt, hogy el ne felejtsem gyarlóságomat (a bűnre való hajlamom szemem előtt legyen) - és akkor már nem tud az ember szuperszellemien gondolkodni. Meg van mindez már írva: Dávid ugyanezen ment keresztül, és utána így imádkozott: "Teremts bennem tiszta szívet, ó Uram, és az erős szellemet újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent Szellemed ne vond meg tőlem! Támogass az engedelmesség szellemével, és szabadításod örömét add meg nekem!" Ekkor megértettem e szavak mélységét, és én is így imádkoztam sokáig teljes szívből. Erre a szellemiségre (engedelmes szellem) van szükségünk, és akkor nem fogunk módszerekben - magunkban sem bízni.
Akkor tudunk igazán szellemi emberek lenni, amikor már nem akarjuk túlzásba vinni. És ebben igenis benne van a Jézus nevében való hatalomgyakorlás, de csak akkor, amikor ezirányú akaratát kifejezetten kinyilvánítja! Azóta sokkal ritkábban mondogattam nagy dolgokat a szellemvilágnak, viszont sokkal jobban elkezdtem odafigyelni saját életemre. Úgy van, a szeretet az, ami mindent megold ebben a kérdésben - ahogy Anonymus helyesen rávilágít. Szeretnünk kell Istent, nem "bevennünk" és "beadnunk" másoknak; másokat is szeretni... és így csak nem szeretnivalók leszünk? Azt hiszem Szeretet-Istenünk érti a dolgát. :)
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Érzések helyett hit 2010.05.08 15:39:09
Régebben és mostanában is előkerült a téma, hogy ha hitbeli "erőfeszítéseinket" Isten megjutalmazza, akkor sem kell megállni, akkor sem kell azt gondolni, hogy elértük a csúcsot. Most hallgattam egy tanítást, amiben megint előjött ez a téma, kicsit más…..
ix8ys 2011.01.22 19:08:12
Tisztelt Holle apó!
Látom, van bölcsessége, bár a fogalmazás kicsit összekapottnak tűnik. Örülök, hogy leírta véleményét, s az így kezdeményezett disputa által Ön is formálódhat. Nekem is eszembe jutottak dolgok ezekkel kapcsolatban - hátha tovább segítik a kölcsönös megértést.
Anonymus csodálatos értelemmel és megfontoltan válaszolt, ehhez is szeretnék kapcsolódni (fontosnak tartom ezt a témát). Egy potenciális félreértést fedeztem fel abban, hogy kicsit összemosódik a két kommentben a "Szentlélek erőteljesebb megnyilvánulása" a "Szentlélek kenetével". Egyikőtök a karizmatikus viselkedést éppen a kenettel ellenkezőnek tartja, a másik pedig a karizmatikus mozgalmat védi, mint amiben megnyilvánul Isten kenete. Erőteljesebben? Én onnan közelíteném meg, hogy Isten mit gondol erről - ahelyett, hogy mi hogyan látjuk (ami egyezik a cikk által közvetített üzenettel).
Hiszem, hogy nem magamtól kell megítélnem a karizmatikus vagy bármelyik másik mozgalmat - tudom ugyanis, hogy abból csak rossz származna. Igen, csak arra tudok építeni, amit az Ige mond: hogy az utolsó időkben kitölti az Ő Szellemét. Egyrészt ez beteljesült az ApCsel-ban pünkösdkor (ezt a Bibliában való hit által mondhatjuk), másrészt azt is hit által vallom, hogy minden újabb pünkösdkor megtörténik. Egy egész időszakról beszél a Joelben, és éppen az utolsó időkről, aminek a jeleit a 20. században már kezdték felismerni emberek (pl. a zsidók összegyűjtetése)... szóval egyszerűen elfogadom, hogy a karizmatikus mozgalom ez az újra-kiáradása a Szentléleknek.
A kenet viszont nem csak "erőteljes megnyilvánulás" lehet - ez a kulcs, ami szerint mindketten írtok is. És ehhez szerintem nagyon is jó magyarázatot kaphatunk éppen Keresztelő János kérdése alapján, amiről Anonymus nemrég írt. Jánoson is volt kenet, mégsem tett csodát. Jézus sok csodát tett, János mégis azt kérdezteti: van-e rajta kenet! Azért mert a kenetnek vannak megnyilvánulásai, de azt, hogy van-e kenet, nem lehet csak a gyümölcsök alapján megítélni: magának Istennek a Szava kell hozzá (azt is Ő mondja: vizsgáljátok meg a gyümölcsöket). Ez most nekem is keményen hangzik, de leírom: miért ez a különleges helyzete a kenetnek.
Olyan, mint a szél mozgása: a "Szentlélek megmozdulása" (vagy angolul: amikor 'mozog' Isten) egy másik kifejezés ugyanerre a fogalomra. Ugyanis, ha nem kívánatos, továbbáll! Azt mondja erről: "Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét!" Sokan ellenálltak neki (pl. Saul) - nem is volt többé kenet rajtuk. A rossz gyümölcsök hamarosan jöttek is, de az alapvető változás ez volt: Isten megvonta tőle a Szentlélek kenetét (ami ugye szellemi: nem ember adja). Bár gyakorlatilag fel volt kenve Saul (egy kirívó példa), de nem Sámuel meg az olaj volt a lényeg, hanem a Szél, ami oda megy, ahova akar - Isten vissza is vonhatja, ha úgy akarja. (Természetesen azért, mert kemény maradt a szíve az embernek.)
Akkor már be is fejezem ezt a kenet meghatározását. Ez egy emberi fogalom - a Bibliában is úgy szerepel, mint fizikai kenet: olaj. Az ember szellemén van a kenet (Jézus: "felkent ENGEM az ÚR"), így minden cselekedetét az hatja át. A Szentlélek megnyilvánulása viszont sokkal magasabbrendű a kenetnél, hiszen Isten magasabbrendű az emberi szellemnél ("ahogy az egek magasabbak a földnél"). Például Saulra is rászállt a Szellem, úgyhogy prófétált, mikor egy csepp jószándék sem volt benne, hanem Dávidot megölni ment Sámuelhez (már nem volt rajta kenet!) - Isten megteheti. Ezt (magát a Szent Szellemet) hasonlítja Jézus a szélhez, ami mozog (itt nem CSAK a mozgásról van szó tehát).
Sőt, van más emberfeletti is, ami felette áll a kenetnek. Az Isten ismerete! "Mert szeretetet kívánok Én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat." (Hóseás 6,6.) Amikor látszólag nem működik a "keneted", mint pl. Jánosnak a börtönben, attól még az Isten-ismeretével hatalmasan, Istennek tetszően szolgálhatott. Pál is pontosan tudta ezt. Ez az a sík, ami összeköti a kenetet a Szentlélekkel: az Isten-ismeret. Ez nem elmebeli tudás, hanem az, amire eleve épül az élő kapcsolat Ővele - tehát Isten munkája. Isten legalázatosabb műve, ami még emberfeletti, amellyel minden ember felé szolgál, és éppen azért teheti ezt, mert ehhez nem kell engedélyt kérnie. Be fogja tölteni az ÚR ismerete az egész Földet! (Habakukk 2,14.) Halleluja!
Legyetek áldottak, legyen áldás bennetek ez! Békesség!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Mindenem a tiéd! (Lk.15.31.) 2011.01.03 23:03:00
A tegnapi bejegyzés után talán kell is, hogy most erről írjak. Az elmúlt év alatt többször szólta hozzám az Úr ezt a dolgot, de csak most jutottam el addig, hogy ezen igazán el is gondolkozzak. Most esett ez az Ige olyan földbe, ahol nem azonnal elhal a mag, hanem meg tud gyökerezni…..
ix8ys 2011.01.21 14:26:36
Sziasztok! BÚÉK!
Jó újra olvasni Anonymust.
Bizony ezt a tékozló fiú bátyja nem tudta... (BÁTYJA, nem öccse!!!)
Kiegészíteném ott, hogy "...ez a konkrét esettől függ...": igenis, Isten konkrét fizikai dolgokat is akar adni nekünk! És ez nem csak Isten akaratából függ - néma gyereknek, ugyebár, anyja sem érti a szavát. Szerintem a Jó Atya azzal, amivel nyugtatta a bátyot, azt is mondta: bármikor kérhettél volna egy kecskegidát, hogy mulass a barátaiddal! Egyszerűen nem tette.
De ő (Keresztelő Jánossal ellentétben, úgy tűnik) hiába bővölködött, ezt nem tudta élvezni, hanem morgolódott magában, és azzal, amikor az öccsére megharagudott, éppen áthágta Isten törvényét (lásd alább az 1Kor 13,4-ben). Milyen ironikus az emberi tudatlanság...
Keresztelő János valószínűleg fentről való ajándéknak fogta fel a börtönben való szolgálatát is (Pál biztosan), bár nem lehetett könnyű - ugyanis élete erről a hozzáállásról tesz bizonyságot. Nem tudjuk, mi zajlott benne az utolsó napjaiban, bár úgy tűnik, elbizonytalanodott hitében. Ez elég összetett történetnek tűnik. Miért nem mondták meg a tanítványai: persze, hogy Ő az (a Messiás)! minek is menjünk el megkérdezni?! hiszen te is mondtad... Tehát ez inkább a kenetről szólt, amit János nem láthatott működni, nem a személyről (akiről meg volt győződve, hogy Az, akinek az utat készítette - különben miért őt kérdeztette volna meg?). A Felkent pedig látta a kérdés lényegét, és ennek megfelelően válaszolt: igen, ne aggódj, testvérem, útkészítőm, működik a kenet! Azt figyelmeztet minket (Jézus), hogy ne becsüljük le Jánost kérdése miatt!
Ha tehát valóban Istentől számára készített helynek fogadta el a börtönt, az csak így lehetett: mert nem magáért élt. Előtte a pusztában töltötte élete nagy részét! Miért? Hogy mások előtt tanú legyen. Miért került börtönbe? Mert tanúskodott. Kikerült belőle? Igen - egyenesen a mennybe!
(Hasonló története Illéséhez.) Biztos nem tetszett neki a börtön - nem hiszem, hogy önkínzó hajlamú lett volna - hanem azt tudom elképzelni, hogy Istentől kapott kijelentést, hogy az lesz jó, ha halálával is tanúskodik. Kiről tanúskodik ez? Nem Krisztus legjobb előképe-e, akit szintén ártatlanul ítéltek halálra, és sietve végeztek ki, de a hatását nem tudták megállítani? Keresztelő János hatása tovább élt Krisztus tanítványi körében - ezt maga Heródes tanúsította. Ez tehát János halálának a közvetlen hatása: egy esély Heródesnek a megtérésre.
Nem emberi terv volt. Tetszik.
Köszönöm, hogy végigolvastátok!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Amerikai irodalom vizsga - A kegyelemről 3. 2010.06.24 21:58:00
Nem tudom, mentem-e már az elmúlt 3 év alatt valaha egy vizsgára olyan felkészületlenül, mint most. Kb. 13 tétel volt, amiből talán egyet-kettőt tudtam úgy, ahogy. Végső soron saját magamat hibáztathattam, amiért nem készültem fel rendesen, mindig volt valami más…..
ix8ys 2010.08.03 22:39:04
Mindenkit találjon meg Isten kegyelme!
Hatalmas Istenünk van; aki ugyanilyen jót tett velem is. Az utolsó tanévem volt az egyetemen - angol irodalom szigorlat, szintén az amerikai fele volt hátra... Tehát ugyanebben a vizsgaidőszakban, Magyarország agy másik pontján én is így fordultam Istenemhez: Te látod, hogy ennyit tudtam tanulni, légy'szi hozz ki belőle mégis jót. Nem érdemlek sokat - ezért is lett kettes. De az csoda volt. 18 tétel van Amerikából, ebből én a 6-osig jutottam mélységében, mikor el kellett mennem (szóbeli) viszgázni.
Egy félévvel azelőtt több reménnyel néztem a szigó elé: öt teljes napom volt rá készülni, de az jórészt a brit tételekre volt elég. Megkérdeztem Istent, hogy melyiket tanuljam meg, és Amerikából a 6-osat mondta. Még nem volt ilyen velem, hogy így kiszűrtam volna egyet "a szénakazalból", de gondoltam: ez az, amivel a semminél többet tehetek a siker érdekében. Hallottam róla, hogy másnál működik ez, de igazából nekem csak reménységem volt, hitem nem volt rá, hogy ez a sültgalamb tényleg ilyen úton jön majd. A hit ugyanis az engedelmesség cselekedetei által nyilvánul meg, s nekem még meg kellett tapasztalnom negatív példámon, hogy engedelmeskedni kell akarnom, ha hinni akarok a csodában. Így történt, hogy mást húztam, mint amit szerettem volna: a legkönnyebb tételt, az egyest, amire azonban nem emlékeztem. A húzáson van a hangsúly: nem kérdeztem Istent, mit húzzak, hanem azt gondoltam, hogy az "elsőt" (hozzám közel állót), mert ez annak jele, hogy nem akarok én magam kombinálni. Itt viszont az "azt gondoltam" lényeges. Ez Isten általános akaratának megfelelt volna ugyan, de hát én azt szerettem volna, ha egy személyes kijelentés teljesül be - és azt nem lehet a véletlenre bízni!
A következő félévben tehát, amikor újra mentem az amerikai részéből a szigorlatnak, úgy éreztem: a 4-es tételt kell átrágnom, így azt tudtam leginkább. Átnéznem még azokat is, amelyeket azelőtt már tanulmányoztam. Ezúttal azonban nagyon figyeltem arra is: mit akar Isten, mit húzzak. Bementem tehát, győztes tudattal, és istenfélelemmel húztam ki a nekem szánt cetlit (talán éppen a 4.-et mondta Istenem) - az odahányt kupacból (a hozzám való közelség szerint számolva ki). A hatos volt. Nálunk rá van írva, amit tudni kell róla, a tanár nem tesz hozzá semmit, csak megkérdezi általában: "jót húzott?" Hát én húztam a helyemre lelkemben mosolyogva, és először is dicsérnem kellett Istent - Övé volt az első perc.
És így betöltekezve (talán mondhatom ezt) láttam hozzá, a tudásom azonban hamar kiábrándított. Még a nevekre sem emlékeztem, amelyeket az előző vizsgára olyan szépen bemagoltam. Ha nem lett volna a cetli, nem tudom, milyen segítségem lett volna - mert Isten megengedte, hogy most aztán szenvedjek vele. Ő megmondta: eredetileg ezt kellett húznom. De éppen ebben a félévben hoztak egy olyan új szabályt, hogy a cetlikre nem csak a tétel címét, hanem a benne foglalt főbb személyek nevét is ráírják. Ajándék. Az első tétel mellett ez volt "a" nekem való tétel: a kezdeti Amerika irodalma teljesen keresztény volt (1-es), a romantikus költészet pedig az egyént helyezi középpontba, ami egyértelműen nem akar hallani a kereszténységről (ami jó, mert nem mossa össze) vagy egyértelműen igen. Emily Dickinsonról, "a" költőnőről bőven tudtam mesélni. Bár cifra kérdésekkel jöttek a vizsgáztatók, én mindig ugyanarra lyukadtam ki (ő az, aki a keresztényies vonalat képviseli), és mindeközben látták a vizsgáztatóim, hogy tudok is. (Volt a végén, hogy akarok-e még valamit mondani, és mondtam, hogy igen...)
Összegezve: Felszabadító volt, hogy Isten megadta, amit ígért, bár hibámnak fél év türelmi idő és felejtés volt a bére, és természetesen nagyon jó volt nekem, hogy beteljesült, amit ígért (az örömmel telt szívről megismerhető a jó gyümölcs); másrészről szembesített azzal, hogy mennyire egyszerű lett volna már elsőre kihúzni az általa ajánlott és (általam) kívánt tételt: ha nem csak az ígéret elvételekor, hanem az éles helyzetben való döntő cselekvéskor is rá figyelek, és ez megalázott (ami az istenfélő szív helyes gyümölcse), mert csak én ronthattam el ezt az egyszerű feladatot.
ui.: A csoda is próbán keresztül érhető el, nem akaratunk és annak megvalósítása nélkül "talál el" mint egy külső személytelen erő. Hasonló ehhez az, amit megállapítottam hugom puskával való készüléseiről is: amennyi idő alatt elkészíti a jól kidolgozott puskákat, annyi erővel fel is készülhetne minden dolgozatra. Hát igen, kinek ez a puskája, kinek az. Nekem Apuskám a puskám. :-)
Áldja az ÚR, aki az áldásában reménykedik!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Óriásokkal szemben - "nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!" 2010.05.13 14:08:00
Mióta pár éve megtapasztaltam Istenből valami olyat, amit azelőtt nem, sok dolgot másképp tudok csinálni, mint azelőtt, hitem és életem egyes dolgaihoz más a hozzáállásom, más rájuk a rálátásom. Régebben életem egyes dolgai, problémái lógtak a levegőben, kizárólag az…..
ix8ys 2010.05.21 20:35:35
Hali! avagy: <><i :)
Az én gondolkodásomban is ilyen változás történt a minap - a szívem hozzáállása megváltozott, bár nekem nem a jelenemre vonatkozik, hogy mást csinálok, mint amihez értek... De mi van, ha a jövőmre ilyet tartogat nekem is Isten? (Még a cikk olvasása előtt fordult meg bennem, tehát nem befolyásoltak a leírtak.) Ő bizony tud használni mindenben. És nekem van egy tervem, hogy mit akarok csinlni... na de mi van, ha az Övé nem az a "tökéletes" egyenes (vagy rövidítő) út? Szóval miután jól kitaláltam, hogy nekem merre kéne továbblépnem a szolgálatban, jóval később, most, hogy rájöttem gyarló mentalitásomra, örültem, hogy még nem valósult meg ez a saját utam. Mert ugye mindenki a saját útjára tért, de Jézus meg azt akarja elérni itt a Földön (a szívünkben), hogy AZ ÚTra térítsen (ha kell, vissza) bennünket.
Nincs is annál jobb, mint tudni, hogy azon a helyen vagy, ahol Isten akar látni. Ennél több nem kell, de kevesebbel se érjük be! Mindig az Ő szava a döntő. Ma pecsételődött meg bennem, hogy mindenben keresnem kell (érdemes) a személyes akaratát, és aztán, ha valamit kijelent Uram, az olyan legyen, mint a "szentírás" :) Ha viszont nem jelent ki semmi különlegeset (a minket körülvevő mindennapi csodákon kívül - tehát hálára bőven van okunk), akkor Ő azt is pontosan tudja, ez (a hallgatása) milyen felelősséggel jár - akkor nem mondhatja: "de hát én megmondtam!" Szóval - nyugi van - Isten mindig szól, csak éppen mindig szereti variálni: hogyan. A próbákban - örüljetek! Ha vége - örüljetek!! Ki hallott már olyat, hogy valamit a végéről kezdenek! Tehát KEZDJ el örülni! A célmarad - s ennek mély, benső értelme van: Mindenkor ÖRÜLJetek!!!
Amúgy nekem az "Óriásokkal szemben"-ről rögtön a 'Facing the Giants' c. film ugrott be. Nagyon mély és megérintő keresztény film - mindenkinek ajánlom! Egészen a végéig egyre fokozódik az izgalom...
Áldás elétek, Békesség belétek!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Ne nézze kiki a maga hasznát! (Fil.2.4.) 2010.03.03 00:03:50
Egy ideje rájöttem, van valami, amiben még sokat kell változnom: gyakran kerül előtérbe számomra az, ami nekem jó lenne, nekem fontos lenne és ez nagyon le tud kötni. Viszont ami nekem jó és fontos lenne, másnak már nem feltétlenül. Rájöttem, hogy erőteljes…..
ix8ys 2010.03.11 19:22:46
Igen, Ámen! Én éppen egy héttel később mentem keresztül ezen, amiről írsz ebben a két bejegyzésben. (Szívesen olvaslak, Nevesincs :-), és kapok is mindig az Úrtól ezáltal.) Magamat helyeztem előtérbe, amikor engedtem a kívánságnak, hogy elcsábítson a munkától. Ezután tudtam, hogy meg kell térnem, de valahogy nem akaródzott. Már miközben szórakoztam, rájöttem, hogy ez nincs rendben, hogy megszegtem ígéretemet... És talán pont ezért nehezemre esett bűnként megvallani ezt a munkahanyagolást. De szerencsére kezdtem meg meggyűlölni ezt az önmagamat, aki még csak nem is fordul Istenhez, aki attól még Ura maradt, miután ellenére tett. Azt gondolta ez a konfliktuskerülő ego, hogy ha őszintén tettem ezt a rosszat, akkor már mindegy, de Isten talán elnézi - vagyis fojtsam el; aminek tudtam, hogy csak az lenne a következménye, hogy még sokáig nem hagy nyugodni, hogy mit kellett volna tennem. Tehát kértem a Szent Szellemet, hogy töltsön be, és ezzel a hittel elkezdtem imádkozni. Arra a tudásra alapoztam ugyanis, hogy még ha én magam nem is látok reményt a helyzetemre, Isten az ilyenek felett van: Jézus akkor is készen vár a megoldásával - MOST. Még abban a percben szívből bocsánatot kértem, és átformálódott a hozzáállásom is a helyes istenfélelemre: hogy nem akarok máskor ilyet elkövetni.
Dicsőség Hatalmas Istenünknek! Ő igenis elvégez helyettünk dolgokat, csak fel kell ajánlanunk Neki - magunkat. Ez az egyre lejjebb haladás (amit Jézus tökéletesen megélt, és ő Alámerítő Jánosra mutatott még, akiben láthatjuk a legjobb emberi példát) a mindennapi harc... egyelőre, csak ezután jön, hogy részesülünk a dicsőségből is. HALLELUJA!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Különös történet a pénzről, adakozásról 2009.11.25 13:46:00
Biztos azt várná a kedves Olvasó, hogy arról írok bejegyzést, hogy miért jó az adakozás, és hogy ezt különböző bibliai igékkel alátámasztom. Nem cáfolom az adakozás szükségességét, hiszen a Biblia is ír róla, de én most valami másról fogok írni. Az adakozás lényegét…..
ix8ys 2009.12.29 12:38:41
Jó mindenkor ilyen igei (a Bibliának megfelelő) megtapasztalásokról olvasni.
"Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten”." (2Kor 9,7)
Igaz, hogy az 'előre' egyáltalán nincs benne a szövegben ("Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből"), de beleérthető, sőt így érthető szerintem. Ha eleve nem vagy hajlandó adni, akkor képmutatás kedvéért nincs értelme. Ha pedig eleve kész vagy adni, akkor ebben az igében van részletezve, hogy hogyan illik hozzád: az adakozó ne sajnálja, amit ad!
Végső soron mindig Istenre kell figyelni: van, hogy azt mondja, hogy ne adj, mint Czimby példájában is. Ha azt kérdeztem, hogy "Mennyit adjak?", természetesen mindig megmondta. De ha nem jó szívvel (jó kedvvel) adnék, nem akarja kierőszakolni, ahogy az Ő szolgái sem.
Halleluja!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Isten szeretetéről 2009.08.14 03:03:00
Nem tudom, ki hogy van a számítógéppel, ki hogyan reagál arra, amikor a számítógép nem akar valamilyen programot elindítani, hanem valami hibaüzenetet küld helyette, esetleg lefagy, újraindul. Vagy ha bekapcsolás után nem csinál semmit, nem indul el a vindóz, vagy ha el is indul,…..
ix8ys 2009.10.28 05:29:34
Pardon! - helyesbítenék:
Jézusnak nagyon is gondot okozott, hogy lemondjon saját magáról!
ad 1:
"és kezde rettegni és gyötrődni; És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!" (Mk 14,33b-36.)
(elviselhetetlen félelem és lelki fájdalom)
ad 2:
"Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék: ...
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben...
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek." (Lk 22,15.28.37.)
(kísértések ÉS szenvedések)
ad 3:
"Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek." (Jn 12,24-30.)
(gyűlölnie kellett saját magát: tudta előre, hogy erre a saját lelke nem képes...)

Isten, aki a mi Atyánk is, áldjon meg, kedves olvasók!
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Sötétben világosság gyúl 2009.05.21 12:22:00
Ezt bírom nagyon az Úrban, hogy néha egyszerre több kérdésre is megadja a választ, és olyan, addig rejtélyes dolgok között derül fény összefüggésekre, amikre nem is gondoltál volna, mindezt egy szempillantás alatt megmutatja a Szentszellem: az előbb még sötét volt, és…..
ix8ys 2009.06.10 14:21:54
Nameless blog, hiszen a cím részletkérdés Hit 2009.05.02 15:32:00
Amikor a hitről volt szó, mindig azt éreztem, van valami, amit ezzel kapcsolatban nem értek, ami sok nekem, nem vagyok képes befogadni. Sosem értettem azokat a dolgokat, hogy egyesek hittel elfogadják, hogy nekik ez és ez jár Istentől és meg is kapják. Meg régebben az a "vád…..
ix8ys 2009.05.22 12:29:13
Békesség a földön a jó akaratú embereknek!
Jó, hogy egy középutat mutat be a cikk - nem hagyhatom ki azonban, hogy kiegészítsem azzal, ahogy Jézus buzdít: ilyen hitünk legyen. A Máté 18,3-4-ben van jól szájba rágva:
"Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába!
Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában."
Teljesen illik a cikk mondanivalójához. Ugyanakkor az egyik oldal mellett is leteszi a voksát!
Ez radikális!!!
A középutat a krisztusi hitben soha nem úgy találjuk meg, hogy a két végletet megpróbáljuk kikapcsolni. Csak úgy vagyunk képesek jó teljesítményt nyújtani: az aranyközépúton, a szeretet keskeny útján maradni, ha nem azt keressük, hanem a végén váró tökéletes célt, csak akkor, ha arra nézünk, ami lehetetlen!
Miért? Kézust is őrültnek nézték. Egyszerűen azért, mert ezt mondja Apánk! A Hit, amit ő talált ki, nem úgy működik, hogy ami tetszik, abban erősen hiszek... Így erőlködnek a pogányok, mert félnek attól, ami nem tetszene nekik.
A kereszténynek azonban egy dolga van: pontosan azt tenni, amit Isten mond. Sajnos pont közöttünk, keresztények között felejtődik el gyakran ez: az ellentét aközött feszül, hogy beérjük-e azzal, ami tegnap áldás volt, vagy kíváncsiak vagyunk ma is a Mindenség Urára? Lehet azzal is kezdeni, hogy ráállunk arra, amit már mondott; de Ő ma is szól. Ezért mi sem állhatunk meg; sosem mondhatjuk azt semmivel kapcsolatban, hogy: megtaláltuk a középutat! Az egyház legerőteljesebb vezetője (a 13. apostol), Pál is azt vallotta, hogy még nem értem el a célt. (Fil 3,12) A lényeg, hogy arra nézzek, ne az útra! Három verssel később megjegyzi: mi tökéletesek vagyunk!!! (Fil 3,15)
Nem értjük?! Nem is józan paraszti ésszel fogható fel, azt el kell felejteni! A gyermeki hit mondatja ezt velünk, mert a Szellem kiált bennünk vissza az Atyának: valóban gyermekei vagyunk. Ezért becsülöm nagyon azokat, akik megvallásokat tesznek, és így építik a hitüket azokkal, amiket Isten üzent - nekik is. A lehető legjobb úton járnak: Isten szólni fog. A félelem viszont magába zárkózik, és - szomorú valóság, de - Istentől is megijed, ha megszólítja. Ezzel nem tudok mit kezdeni; persze Ő (Krisztus) elveheti a félelmet is, ehhez csupán az kell, hogy a félelemtől ne félj... :)
LEmondani önmagunkról folyamatosan... Ez az keresztelő jánosi alászállás a gyermeki hit lényege. Radikálisan azt akarni, ami látszólag a vesztünk lehet (Jézusra is azt mondták: öngyilkos akar lenni?!), de mindenható Urunk ígért egy fénysugarat, sőt: szerető Apánk hív együttmunkálkodásra.
Az egyszerű hit számára tehát nincs olyan, hogy jobb - bizonyságok vannak: a Legjobb megerősítései.
A vallásban van olyan, hogy jó - Isten számára igazak vannak.
Az Igazság, az egyetlen lehetséges Út az Atyához, tehát minden istenfélő ember számára, Jézus Krisztus. Na és persze: az Élet (Jn 14,6), ami azt jelenti, amit mindenki számára jelent: bizonyíték, nem ígéret! Próbáld ki, és már itt az életben megvalósul! Nem: amit megélsz, arról bebizonyítja, hogy jó vagy rossz! Az Ige tökéletes! (Jn 1,1) Fizikailag (Jn 1,14) érintkezhetsz vele Te is: bele van írva egy könyvbe IS. Emiatt ne gondoljuk azt, hogy a mi utunk ne lenne tökéletes! - bár sokan elkövetik ezt a hibát (Jn 1,10-11). Egy Út van, s az a Tökéletes.
A kerszténydéget ezek a szavak jellemzik a legjobban: mindig emlékezzünk rájuk.
KRISZTUS KÖVETÉSE: Ő előttünk jár. Aki megcselekszi az akaratát, az szereti Őt.
KERESZTHORDOZÁS: Nem a láthatókra nézni, nem az érzékelhetőkből kiindulni, hanem igenis Krisztust,
a Világot megmentő Világosságot hordozni: az Atya nagyköveteiként járni végig ezt az utat. Meghalni a saját akaratunknak (Mk 14,36) - ezután vár ránk az Atya csodálatos tervének újjáélesztő ereje.
A SZENT SZELLEM ÁLTALI VEZETETTSÉG ill. FIÚSÁG (gyermek-lét): Mert a Szellem az, aki megelevenít. (Jn 6,63) Ha megismertük Jézust és Apánkat, ugyanúgy meg fogjuk ismerni Őt is. "Mert akiket Isten Szelleme vezérel (indít), azok Isten fiai (gyermekei). Mert nem szolgaság szellem(iség)ét kaptátok ismét a félelemre, hanem a (fogadott) fiúság Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: APU, Apám!" (Róma 8,14-15)
Ámen.
(Ez mind az első idézett igét volt hivatott kifejteni. Istenünk, az Úr áldásának hatalmas növekedését kívánva idézem még János evangéliuma elejének 13-13. verseit:)
"Valakik pedig befogadák őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá (gyermekeivé) legyenek, azoknak, akik az ő nevében HISZNEK;
Akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfi (ember) indulatjából, hanem Istentől szüleTTek." (Nekem ez erőteljes ráébredés volt: hogy a Tökéletes szült engem, tökéletesen születtem, s tökéletes szellemi ember vagyok. - vö. Róma 8,13)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása