LeoM 2013.02.25 19:56:16

A belinkelt könyvecske (libellus), amolyan előpublikáció (vajon a teljes kötet mikor lát már napvilágot???), nekem is megvan, de ha jól látom, a vers helyesírása némileg eltér a fentitől. A címben szereplő sajtóhibától ("Hugaricae" áll a helyes "Hungaricae" helyett) most tekintsünk el. A Princeps (kétszer) és a Praeses nagybetűire goldolok, amelyek a fenti közlésben valami miatt dekapitalizálódtak, csak a Praesidens őrizte meg a maga büszke P-jét. Ugyanígy elveszett a Sanctus Rex nagybetűs 'S'-e, cserébe viszont a "Christe" előtti 'o', továbbá korábban a "te, Praeside olim quo" 't'-je megnövekedett (a "te" utáni vessző hiánya a fenti közlésben kellemetlen, mert elfedi, hogy a megszólítás után vonatkozó mellékmondat kezdődik).

Lehet, hogy ezek apró figyelmetlenségnek tűnnek, de szerintem elhományosítják a vers egy fontos szevezőelemét. Abban ugyanis 2-2 versszak alkot egyetlen, az első strófa végén kettősponttal elválasztott mondatot, míg az utolsó, amely a "Falcone" szóval kezdődik, ügyesen nyitva hagyja, vajon mondatkezdő vagy tulajdonnévi nagybetűről van-e szó (alighanem mindkettőről).

További fontos szempont, hogy ugyanebben a könyvecskében van egy másik (bár nem választást, hanem kinevezést) köszöntő vers, amelynek szintén ugyanez a metruma, a tagolódása (2 + 2 + 1), sőt ott vannak benne a nagybetűs Princeps, Primas és Imperator szavak. Még a Sólyom-versben egyértelműen Horatiustól kölcsönzött "purpurei tyranni"-nak is megvan a nagybetűs megfelelője: "dignumque Sacrae pondere Purpurae".

Tekintve, hogy ez a másik vers korábbam, 2002 decemberében íródott, de igen hasonló módon ugyancsak "interretialiter" küldetett el, érdemes volna a kettőt egymásra vonatkoztatni. Nem lehetséges, hogy a későbbi Sólyom-óda e korábbi vers önreflexív-parafrazeáló átértelmezése is egyben? Elég csak a kezdőszavakat összevetni: "Quam vota multis' (2002) és "Quem nota cultis" (2005) — egyetlen betű változik mindegyikben. Ekkora véletlent nemigen tudok elképzelni.

LeoM 2013.02.25 20:02:30

Ja, és most látom csak, hogy a 4. sorban "mia Dei levat en potestas" áll a helyes "miRa Dei levat, en, potestas" helyett.

LeoM 2012.03.08 11:20:39

A mélyenSzántó elemzésből már csak a pontos hely megadása hiányzik: 1. ének, 764. és következő sorok.

At tamen erectumque genas oculisque vagantem
nullaque virginei servantem signa pudoris
defigit comitique obliquo lumine monstrat [sc. Ulixes].

P. Papini Stati Achilleis. Recensuit Aldo Marastoni, Teubner: Leipzig 1974, 36.

További olvasnivaló:

books.google.hu/books?id=drQLFeIVpiAC&pg=RA2-PA100&lpg=RA2-PA100&dq=%22at+tamen+erectumque+genas+oculisque+vagantem%22&source=bl&ots=sjJZNsD6Y-&sig=Jxm3vB2V8W6zap_a4orwgfnRKCw&hl=en&sa=X&ei=XodYT6WWHMaBOpOp3Z4N&redir_esc=y#v=onepage&q=%22at%20tamen%20erectumque%20genas%20oculisque%20vagantem%22&f=false

LeoM 2010.07.18 21:19:05

És akkor mit mondjunk erről az idestova 10 éve megjelent könyvről?

http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=XgxVo8SJSsV0YSMrdNf80A**?id=11523&type=22&_v=Hankovszky_Kerny_Moser_Ave_Rex_Ladislaus

Az eset annál sajnálatosabb, mivel itt komoly szakemberek követték el ugyanazt a primitív hibát. Kár, hogy akkor senki sem tiltakozott.

LeoM 2010.07.12 19:06:30

Filológiai szempontból megjegyezném, hogy Ianus epigrammáinak négy éve van modern kritikai kiadása (a Balassi Kiadónál jelent meg), amelyben már nem a Teleki—Kovásznai-féle, mára elavult és a megértést akadályozó központozás található, amelyhez az 1972-es szövegközlés érthetetlen módon ragaszkodott. A jelen epigramma esetében az olvasat egy apróságot leszámítva (a 7. sorban 'reserantes' helyett az archaizáló 'reserantis' áll) nem változott.

LeoM 2010.07.18 20:51:08

Egy megjegyzés Simpliciusnak a 1100sor.110mb.com/index.php?p=munka&id=m0002 bejegyzéshez, amelyhez valami miatt nem tudok kommentet írni:

A "dekretisztika" egy kánonjogi szakkifejezés, amely azt a tudományos irodalmat jelöli, amely Gratianus "Decretum"-ának kommentálása során jött létre. Mivel Gratianus művének keletkezése 1140 körülre tehető, "11. századi dekretisztika" nem létezik. Helyesebb tehát "11. századi kánonjogi szerzők"-ről vagy "kánonjogi gyűjtemények"-ről beszélni.

LeoM 2010.07.18 20:54:24

Bocsánat, a komment valójában a 1100sor.110mb.com/index.php?p=munka&id=m0003 bejegyzéshez lenne, tehát a sorozat 3. részéhez.

LeoM 2010.05.27 17:14:37

Az lehet, hogy az Origo fóruma megállt, viszont cserébe az Indexet - ha jól látom - megszállták "A latin mondások, melyeket szeretünk". Ráadásul rögtön magukat a rovatcímeket kerítették hatalmukba! Az index.hu/ olvasói az alábbi kategóriák közül válogathatnak:

"Anima sana in corpore sano" [a 'mens' ezek szerint inadekvát lenne a sportolóknak...?]
"Mors certa, hora incerta" [találó cím a tudományos-technikai rovatnak]
"Graeca fides, nulla fides" [ez meg a gazdaságról szól, enyhe áthallással]
"Aquila non captat muscas" [a parlamenti politika kurrens eseményei]
"Verba volant, scripta manent" [a celebvilág efemer eseményei]
"Homo homini lupus" [némileg állatbarát bűnügyi krónika]
"Omnis rex est in sua domo" [kishírek a külföldi nagyvilágból]

Innen már csak egy lépés, hogy maguk a hírek is latinul jelenjenek meg. Ha ez a mostani akció pusztán ízelítő, talán remélhetjük, hogy Magister urunk a háttérben már dolgozik is a szombati kiadás veretes fordításán.

Kíváncsi vagyok, mire jut majd a miniszterelnöki eskü és a kormányprogram szövegével!

LeoM 2010.04.08 13:31:12

A központozást nem a Nova Vulgata vezette be, hanem a Weber-féle stuttgarti kiadás szüntette meg, visszatérve a kódexek 'per cola et commata' írásmódjához. Ehhez képest az új egyházi kiadás valóban nagy előrelépésnek tűnik, a saját korábbi elődeivel összevetve (pl. a Gramatica-féle kiadással, amelynek Achille Ratti volt a lektora) azonban nem. Egyetlen nagy előrelépése mégis van a központozásban: az idézőjel bevezetése.

Ez bizonyos szempontból tényleg előny, másfelől azonban komoly problémát okozhat, mivel az egyenes idézés jelenségére az írásjelek helyett eredetileg sokszor verbális elemek utaltak, pl. a 'quod'/'quia'/'quoniam' kötőszó (a görög 'hoti' fordítása). Ezeket a korábbi kiadások rendesen nagybetűvel kezdték és az idézett mondat részének tekintették. Az új rendszerben azonban hova tartozzanak? A mondaton (és az idézőjelen) belül most már nincs helyük, azon kívül viszont nincs értelmük (szerepüket a kettőspont vette át).

Ez a példa is mutatja, hogy nincs az az apró civilizációs vívmány, amelynek ne lenne meg a maga saját kis hátránya.

Egyébként a fenti Vivaldi-videót időközben eltávolították a YouTube-ról, vélhetőleg "szerzői jogsértés" miatt. Hadd ajánljak helyette egy másikat, amely még jobban is illek a blog profiljához:

www.youtube.com/watch?v=SzHPt8sVPLk

A lényeg 4:25-nél kezdődik: XII. Pius húsvéti homíliája 1950. április 9-én. Nem vulgáris, hanem cicerói latinság, amelynek alkotója nem maga a pápa, hanem Mons. Antonio Bacci, az idő tájt 'segretario dei brevi ai principi', később pedig kardinális. Érdemes meghallgatni, 4 perc az egész.

A szöveg kiadása az Acta Apostolicae Sedisben: 42 (1950) 279-282, átirata pedig a vatikáni honlapon olvasható.

www.vatican.va/holy_father/pius_xii/homilies/documents/hf_p-xii_hom_19500409_pasqua_lt.html

LeoM 2010.01.25 20:02:42

Nem bírom megállni, hogy ne válaszoljak a Mester helyett:

Amikor megszólal, Cicero; amikor csöndben marad, Tacitus.

LeoM 2010.01.05 13:06:35

Rövid kiegészítés, ezúttal nem a középkortudomány, hanem a reformkori magyar irodalom felől.

Katona József: "Bánk bán (kritikai kiadás)", sajtó alá rendezte Orosz László, Budapest 1983, 407:

"Itt jegyezzük meg, hogy van még a királyné meggyilkolásával kapcsolatos eseményeknek egy olyan anekdotikus mellékszála, amelyet Katona nem használt fel: János esztergomi érsek kettős értelmű válasza az összeesküvőkhöz. Említi ezt a külföldi krónikák jelentős része, foglalkozik vele a [Katona István-féle] Hist. Crit. (5. k. 202.) is. ha maga az amfibologikus mondat ('Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico' — 'A királynét megölni nem kell félnetek jó ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem') — mint valószínű — költött is, János egyetértése az összeesküvőkkel valóság lehetett, hiszen súlyos sérelem érte a kalocsai érsek, Berthold mövé való szorításával. Katona talán azért mellőzte ezt a mozzanatot, mert kételkedett a hitelességében, talán drámaírói ökonómiából, de az is lehet, hogy a cenzúrára gondolva, amely tiltotta egyházi személyek szerepeltetését."

LeoM 2009.12.21 12:45:13

FOLYTATÁS:

FOLYTATÁS:

Egy dolog persze a szótár, és egy másik, ki mit használ a neolatin irodalomban. Az interneten mindössze egy példát találtam: a zürichi "Rumor Varius"-ban "ferrum spinosum" fordul elő (74, 1988, 129. 131: www.eclectica.ch/pdf/rumor_varius_74.pdf). Mivel biztos, hogy ebben a kérdésben még nincs közmegegyezés (ezért is adnak ennyi változatot a szótárírók), érdemes a nem létező latin nyelvérzék helyett (hiszen senki sem anyanyelvi beszélő) inkább a nemzeti nyelvekre támaszkodni, amelyek valamelyikéből már előbb ismerjük a szögesdrótot. A latin esetében az olasz, francia, spanyol és portugál jön szóba (áttekintésül l. a fent belinkelt Wikipédia-szócikk megfelelő változatait, sajnos latin nyelvű még nincs). Ezek közül az elsőnek és az utolsónak van a magyar "szögesdrót"-hoz és a német "Stacheldraht"-hoz hasonlóan egyetlen kifejezése a fogalomra: a már látott olasz "filo spinoso" és a portugál "arame farpado". Franciául ugyanez "fil de fer barbelé; ronce artificielle / barbelé", spanyolul pedig "alambre de púas, alambre de espinos, alambrada o alambre de bambua", sőt a szótár szerint még "espino artificial; alambrada espinosa / de espino / de púas; alambre espinoso / de espino". Mindegyik kifejezésben közös, hogy két szóból áll, kivéve a francia "fil de fer barbelé"-t, és hogy az alapszót a tüske, horog, szög stb. jelentésű szavak egy képzett változata módosítja. A spanyolban és az olaszban ezenkívül kifejezetten megvan a latin "spinosus" továbbélő formája.

Mindezek alapján az Örkénynél szereplő "szögesdrót" legmegfelelőbb latin elnevezése a "filum spinosum", amely — a biológiát leszámítva — mindig "ferreum" is, ezért ez a szó elhagyható. Györkösy megoldása, a "filum ferri aculeatum" egyrészt nehézkes ("ferri" a "ferreum helyett"), másrészt nem szabatos ("aculeatum" a "spinosum" helyett). A "szögesdrót kerítés"-t az ókori rómaiak és a mai puristák úgy mondanák, hogy "saepes ex filo spinoso contexta", esetleg "saepes ex filo spinoso", a latinul kevésbé tudó neolatin anyanyelvűek pedig nyilván úgy, hogy "saepes fili spinosi". A "communita" azért nem jó, mert a szögesdrót nem erősíti a kerítést, mintha rá lenne applikálva, hanem egyszerűen belőle van. Én leginkább egy olyan kételemű kifejezést látnék szívesen, amelyben nincs ott a nehézkes határozói bővítmény, ehhez azonban előbb kitartó és elterjedt használatra volna szükség (vö. "legatus (-i m.) Augusti pro consule" > "proconsul (-lis m.)"). A nekem tetsző "saepes spinosa" változat jelenleg erősen költőinek tűnik, de idővel a prózába is átkerülhet.

LeoM 2009.12.21 12:50:21

JAVÍTÁS:

Bocsánat, most veszem észre, hogy a "kerítés" Örkénynél is ott van, csak külön szóban írva a következő sorban; úgy látszik, ezt átugrottam (mármint a szót).

LeoM 2009.12.24 11:25:57

Ha már a Festschriftek kerültek szóba: mivel ma éppen Fest van, s így dolgozni sem kell, mi lenne, ha a tisztelt kolléga schriftlich közölné a maga változatát? Nem olyan hosszú szöveg ez, és így jobban lehetne látni, hogy hangzik szerinte Örkény még latinosabban. (A fenti megjegyzésekhez azért lenne egy-két hozzáfűznivalóm nyelvészeti szempontból, de inkább lássuk a Medvét!)

LeoM 2009.10.13 04:30:36

"Ettől függetlenül helyeselnék egy olyan tridenti rítusváltozatot, amelyben mondjuk a szentírási olvasmányokat (az összeset) magyarul lehetne fölolvasni, a többi rész latin volna. De ez az én szocproblémám, ilyen lehetőséget senki nem kínál föl. Se az új, se a régi rítus hívei."

Ez a megállapítás tévedésen alapul. Az említett kívánságot ugyanis a régi rítus körében nem kisebb személy teszi lehetővé, mint maga XVI. Benedek pápa, aki a "Summorum Pontificum" motu proprio 6. cikkelyében ezt írja:

"A XXIII. Boldog János Misekönyve szerinti, néppel végzett szentmiséken az olvasmányokat népnyelven is fel lehet olvasni, ha olyan kiadásokat használnak, amelyek elnyerték az Apostoli Szentszék recognitióját."

Úgy tudom, hogy a budapesti rendszeres tridenti miséken is magyarul olvassák az olvasmányokat, a most vasárnapi Haydn-misén még az evangélium is csak magyarul hangzott föl. Ezenkívül a latin tételek mellett (pontosabban után) énekelhető magyar gregorián is, egyszerű típusdallamokon, amint az szintén történni szokott. Kategorikus nyilatkozatok helyett talán érdemesebb lenne egyszer elmenni egy ilyen misére.

Ami pedig a római rítus rendes formáját (ún. Novus Ordo) illeti, szintén Budapesten két olyan mise is van, amelyen az olvasmányokon (meg a prédikáción és a hívek könyörgésén) kívül a többi rész latin: az egyik a Mátyás-templomban, a másik pedig épp a Belvárosiban. Ez utóbbiak délelőtt vannak, a régi rítusú mise pedig délután.

LeoM 2009.06.13 10:07:50

Mindez egyébként azért fontos a poszt szempontjából, mert ha azt a hamis levelet a magyarok tényleg megpecsételték, ügyelniük kellett rá, hogy ne a fent közölt királyi, hanem a valóságnak megfelelő császári pecséttel lássák el. Különben Gebhardt püspök kénytelen lett volna megkérdezni attól a hospestől: "Mondd csak, fiam, hogy van az, hogy kegyes és győzhetetlen urunk a monogrammában a rómaiak felséges császára, a pecséten azonban még 'csak' német király?"

LeoM 2009.06.13 13:24:24

Nagy Károly óta minden római császár használta a királyi címét is, hiszen egy sem volt köztük, aki ne lett volna előbb király (a frankoké és a longobárdoké, majd a németeké, sőt később – a császári cím fényéből átszármazva – a rómaiaké). A pecsétre azonban ez nem mindig fért rá, és ha választani lehetett, az említett okból természetesen a császári cím mellett döntöttek. Kizárt dolog, hogy egy császár normális körülmények között tovább használja a királyi pecsétjét, amelyen a császársága nincs megemlítve. Posse az összes pecsétet átnézte, és pontosan adatolta, melyiket mikor használta az uralkodó: leírásaiban világosan elválik a Königszeit és a Kaiserzeit. Az egész könyv fenn van az interneten, a megadott helyen el lehet olvasni.

A monogramma és a többi grafikus jel történetéről a legújabb összefoglalás:

www.thorbecke.de/graphische-symbole-in-mittelalterlichen-urkunden-p-551.html

Ez sajnos csak könyvtárban van meg, pl. az MTA-n (jelzete: 355.765).

LeoM 2009.06.15 00:45:49

Zusatz:

A Peter Rück által szerkesztett fenti kötet helyett online is elérhető viszont egy kitűnő cikk az oklevélről mint esztétikai médiumról:

www.peterrueck.ch/pdf/hochmittelalterliche%20papsturkunde.pdf

[A cikk adatai: P. Rück, "Die hochmittelalterliche Papsturkunde als Medium zeitgenössischer Ästhetik", Arbeiten aus dem Marburger hilfswissenschaftlichen Institut, hrsg. von Erika Eisenlohr – Peter Worm (Elementa diplomatica 8), Marburg 2000, 3–29.]

Ennek 18–19. oldalán egyébként a szerző a minket érintő császári különjelről is értekezik, amelyet a közvélekedéssel ellentétben a MARIA név rövidítésének, vagyis gyakorlatilag verbális invokációnak tart. A 22. oldalon pedig láthatunk egy teljes oklevelet is III. Henriktől – monogrammával, signum specialéval és egy rányomott (természetesen császári köriratú) pecséttel együtt.

LeoM 2009.05.30 23:51:47

Egy másik visszaemlékezés egy kortárs szerzőtől - ezúttal latinul, amelyben szintén kiemelt szerep jut Ritoók Zsigmondnak:


CONTRA-AQVINCVM
SIVE
STVDIORVM LATINORVM
IN FACVLTATE PHILOSOPHICA BVDAPESTINENSI
MEMORIA MILITARIS

Romanae monumentum unde potentiae
castrum barbarico prominuit solo,

ripae Pannonicae praesidium ac decus
structi magnifico munere limitis,

nunc excelsa domus surgit ad aethera,
Pestinae species urbis, ubi pius

pascebat pueros grex Calasanctii,
dein sedes Studio tradita Publico.

Hic tirocinium, dulcis et hic mihi
disciplina fuit, seu dare classicis

egit me studiis, sive reconditos
aetatis mediae duxit in hortulos

linguarum cupidum nobilis omnibus
praefulgens varia veste Latinitas.

Annos militiae sex numeravimus,
Thoma quos Adamik consule singulos

armatus merui dotibus ingeni
infenso patriae tempore litteris.

Quem primum memorem sub duce strenuo
Martis nos avidos arte docentium?

Illum nempe, rudes qui cruciatibus
syntaxis redigi sub iuga fecerat,

algoris pavidus, lactivorus, salax,
sursum corda trahens numine Töttössy?

An divum potius carmine devocem
Iohannem superis, gutture ferreo

miscens qui latices ignibus edidit,
quid dilecta sibi sidera panderent?

Ereptum meritis et Kapitánffyum
clarum iure dolet turba Byzantii

rerum docta, memor multi in eo salis
nigri, quo sine vix vivere possumus.

Vivorum reliquos dicere consules
gratus fert animus: prima Ritoókio

eversa populi voce tyrannide
libertas fragilis contigit aurea,

anno quem subiit sabbatico redux
susceptis Adamik rite negotiis.

Sigismunde, mali dux bone militis,
tironi iaciens ipse academicus

fundamen, docilis vita gregarii
cuius consiliis provehitur, parens

ac patrone, "Deo gloria" quem iuvat
"soli" danda: tua vix tamen haec prior!

Thomae si recolo verba frequentia,
"divorum" numero "nonne" reponere

constat iam "dominos ac dominas" eum
vivum? Rhetorices tanta potest amor!

Magnis consulibus proximus ordine
non vir, sed pariter culta tribuna erat:

hastatis docuit Poenica Livii,
Plautum principibus sive Terentium,

ut belli ratio ac curriculum iubet
auctorum. Sub ea centurionibus

commisere tribus munera consules:
exercere stilum et volvere Caesaris

libros, o Gabriel orte Bononia,
sum tecum solitus; lecta synonyma

sermonis Latii et quae sapientiae
Romanis dederat Graecia dogmata,

sunt a Kendeffyo tradita, quem furor
in castrum actum aliud propulit invidus;

expulsi patria tam sale quam solo
iactatique viri proelia legimus

praeceptore necis plena Ferenczio.
Sed tum christicolis venit amata pax,

res Cornelius ad classica biblicas,
hymnos cum Blasius iunxit homiliis:

alter nunc alibi consul, in altero
dictatura coit pontificatui.

Sic transit... Quid enim, quod mea missio
laudatur perhonesta, ut neque civitas

insit, nec meritis debita praemia?
Omnis transit honor iusque potentium:

castri non superant iam nisi rudera,
hausit militiam barbarici palus.

LeoM 2009.05.24 18:42:16

Az Intelmeknek Závodszky és az SRH után van egy újabb kiadása is, amelyet Havas László készített a rá jellemző monstre kritikai apparátussal + fordítással. A pdf-ek kudarcán okulva inkább beírom a vonatkozó részeket.

Sancti Stephani regis primi Hungariae Libellus de institutione morum sive Admonitio spiritualis / Szent István: Erkölcstanító könyvecske avagy intelmek. I. Textum edendum curavit, apparatu critico et translatione instruxit Ladislaus Havas (Agatha, Series Latina 2), Debrecini 2004.

A 6. fejezet és fordítása a 34–39. oldalakon található. A latin szöveg helyesírása meglehetősen sajátos – Havas lelke rajta, nem az enyém. Betűhíven idézem:

"(1) In hospitibus et aduentitiis uiris tanta inest utilitas, ut digne sexto in loco Regalis dignitatis possit haberi. [1] Inde enim inprimis Romanum creuit imperium Romanique Reges sublimati fuerunt et gloriosi, quod multi nobiles et sapientes ex diuersis illo confluebant partibus. Roma uero usque modo esset ancilla, nisi Æneades fecissent illam liberam, [2] sicut ex diuersis partibus et prouinciis ueniunt hospites, ita diuersas linguas et consuetudines, diuersaque documenta et arma secum ducunt. (2) Quae omnia Regna ornant et magnificant aulam et perterritant exterorum arrogantiam. [3] Nam unius linguae uniusque moris Regnum inbecille est et fragile. (3) [4] Propterea iubeo te, fili mi, ut bona uoluntate illos nutrias et honeste teneas, ut tecum libentius degant, quam alicubi habitent. Si enim tu destruere, quod ego aedificaui, aut dissipare, quod ego congregaui, studueris, sine dubio maximum detrimentum tuum patietur Regnum. Quod ne fiat, tuum quottidie auge Regnum, ut tua Corona ab hominibus habeatur Augusta."

Mindezek fordítása pedig a következő:

"(1) A vendég és jövevény férfiakban olyan nagy haszon rejlik, hogy méltán lehet számon tartani a Királyi méltóság hatodik helyén. Elsősorban emiatt nőtt a Római Birodalom, és emelkedtek magasra, lettek dicsővé a római Királyok, mert különféle területekről sok nemes és bölcs személyiség özönlött oda. Róma pedig még manapság is csak szolgálólány lenne, ha Aeneas leszármazottai nem tették volna szabaddá. Ahogy ugyanis a vendégek a világ különféle részeiből és tartományaiból érkeznek, úgy hoznak magukkal különféle nyelveket és szokásokat, valamint különféle tanító írásokat és fegyvereket. (2)Ezek az összes Királyságnak díszére válnak, és nagyszerűvé teszik az Udvart, és elrettentik a kihívóan fellépő külföldieket. Az egy nyelvű és csak egyetlen szokásmódra épülő Királyság ugyanis gyenge és törékeny. (3) Ezért megparancsolom neked, fiam, hogy jóindulatúan gondoskodj ezeknek az embereknek az eltartásáról, és tisztességgel bánj velük, hogy szívesebben időzzenek nálad, mintsem hogy másutt lakjanak! Mert hát ha arra törekednél, hogy lerombold, amit én magam építettem, vagy szétszórd mindazt, amit én magam fogtam össze egyetlen nyájjá, akkor kétségkívül roppant kárt szenved majd Királyságod. Hogy ez meg ne essék, mindennap felséges fejedelemként gyarapítsd (auge) királyságodat, hogy Koronádat az emberek csakugyan felségesnek (augusta) tartsák."

A kritikus szavak olvasatáról a kritikai apparátus így ír:

'Regna': sic TD [= Codex Thuroczianus s. XV et codex Debreceniensis a. 1578], 'regiam' vel 'R-' INKFGMW, fortasse recte, itidem srib. Samb. 1581 Decr. 1584 Vienn. 1628 Leg. eccl. PL Endl. Flor. Nagy Fitz 'aulam': plerique, 'Aulam' sic DMG, recte codd. Vienn. 1628 PL Bal., 'aulum' Z [= Závodszky], quod erratum typographicum grave esse videtur.

LeoM 2009.05.20 18:17:52

Sajnálom, hogy a linkek közül csak az egyik működik közvetlenül. A címeket úgy adtam, hogy aki letölti a jpg-fájlokat, pontosan lássa az adott kép bibliográfiai adatait, de nem sejtettem, hogy azok a linkbe magába is bekerülnek. A data.hu/get/ előtagot levágva róluk most még egyszer bemásolom őket:

1441804/ThLL_V_1_1910_931-932_s.v._dexter.jpg.html
1441833/ThLL_V_1_1910_933-934_s.v._dexter.jpg.html
1441836/ThLL_V_1_1910_937-938_s.v._dextrorsum.jpg.html

Az utolsó még kettőbe is töröm:
/1441839/Kuhner_R._-_Stegmann_C._Ausfuhrliche_Grammatik_der_lateinischen_Sprache_

II_1_Hannover_1914_360-361.jpg.html


Így talán működik. A letöltési korláthoz az internetről való egyenkénti le- és fölcsatlakozást tudom javasolni.

A többi megjegyzésre nem szeretnék válaszolni és a vita további menetébe sem kívánok bekapcsolódni. Ezt a blogot kezdettől fogva rendszeresen követem, mert nagyon hasznosnak és érdekesnek tartom. Sokat tanultam a felvetett problémákból, és egyébként is jó látni, hogy a latin nyelv és a hozzá kötődő kultúrák (ókori, középkori, újkori) mekkora érdeklődést és lelkesedést váltanak ki fiatal érdeklődőkből. Érdeklődőkből, mondom, hiszen céljai szerint ez egy "nyelvművelő, nyelvápoló blog", s úgy veszem észre, hogy a hozzászólók kompetenciája mögött legföljebb latin szakos (középiskolai tanári) diploma áll. Ehhez természetesen járulhat több-kevesebb gyakorlati nyelvtudás (ne felejtsük: anyanyelvi szintű sohasem), ami viszont nem pótolja az (elméleti) nyelvészeti hozzáértés hiányát (jól látható ez a magyar nyelvvédő fórumokon is). Márpedig a nyelvnek önálló tudománya – sőt manapság már inkább tudományköre – van, a maga paradigmáival és kurrens ismeretanyagával, egymásnak gyakran ellentmondó nézeteivel és aktuális problémáival.

Nem lehet feladatom, hogy bevezessem az olvasókat a latin nyelv modern nyelvészeti szemléletébe (amely messze több az általam említett szótárak és grammatikák alapos ismereténél), hiszen erre még a mai egyetemi oktatásban (graduális + doktori) sem nagyon kerül sor. Sajnos a magyar egyetemeken oktató maroknyi latinnyelvész, aki erre képes volna, az élő latinnal éppen nem foglalkozik. Ezt próbálta meg valahogy áthidalni a tavaly júliusi "Litterarum vis" konferencia, ahol az egyik megnyitó előadás éppen a latin szociolingvisztikáról szólt – ráadásul latinul. Nyomtatásban sajnos még nem láttam – akárcsak Epikurosz barátunk Cser András referátumát, amelyen szintén ott voltam. Úgyhogy jó lesz figyelni a szóba jöhető folyóiratokat!

Mert bizony a színvonalas szakmai eszmecserének továbbra is azok a fórumai, nem pedig egy blog, amely jellegéből adódóan legföljebb kiegészítheti, de nem helyettesítheti őket. És ez a másik oka annak, amiért nem kívánok laudatorrá válni, bármennyire csábító is az újoncozás: nyíltan vállalt személyes arc és szakmai felelősség nélkül a blogolás nem más, mint magas szintű értelmiségi eszmecsere – komoly tét nélkül. Ráadásul úgy látom, hogy itt a fiatalságnak nemcsak a lendülete, hanem a nyelve és a szellemisége is érvényesül (általánosan kötelező pl. a tegeződés), amiből én már kinőttem. Tudom persze, hogy ez adja a sajátos ízét, a sava-borsát ennek a blognak, de hát "non omnia possumus omnes".

Egyébként most is csak azért szólaltam meg, mert ez a kis körön belüli beszélgetés az Index szerkesztői révén kikerült a szélesebb publikum elé, sőt személyében érintett (és nem éppen pozitívan) egy olyan egyetemi kollégát, akinek viszont igenis szívügye az élő latin. Függetlenül attól, hogy a fordításával szubjektíve mennyire tudunk egyetérteni (objektíve, mint írtam, a két kifejezés klasszikus latin szempontból nem kifogásolható), a vele szemben való föllépés számomra emberileg és szakmailag egyaránt elfogadhatatlan. Olvassuk csak újra, mi is történt:

"Tehát valszeg ezt szerették volna írni a címer alá: 'tíz éve jobbra '."
— Vagyis már maga a kiinduló tétel egy hipotézis, egy képzelt magyar kifejezés "helyes" latin fordítását "ellenőrizzük".

"Csakhogy ez nem jött össze. A 'decem annis' sem jó már, a 'hány éve' kérdésre a latin accusativust (tárgyeset) használ [...]"
— A "hány éve" kérdésre valóban acc. a szokásos (!) válasz, csakhogy nem tőszámnévvel, hanem sorszámnévvel: a "már tíz éve" legközelebbi latin párja a "iam decimum annum" (szó szerint így a klasszikus latinban pl. Cic. fin. 2, 29, 94; a humanistában Buchanan, Rerum Scotiacarum historia [1582], 5, 35 és Sacchinus, Historiae Societatis Iesu pars secunda sive Lainius, Antverpiae 1620, 166; vö. még Liv. 30, 30, 14 "sextum decimum iam annum", a további példákhoz l. a ia351425.us.archive.org/0/items/ helyen a 4764221/4764221.pdf jelű Programmschriftet 1880-ból).

"A legcikibb azonban az 'ad dextram'. A hiszekegy ugrott be nekem azonnal [...] Tehát az 'ad dextram' már azért sem túl jó, mert a hiszekegy óta ennek a 'jobb oldalt', 'jobbján' jelentése gyökeresedett meg."
— Most akkor a római liturgiába a posztkaroling-korban bekerült Credo egy kifejezésének a mai népnyelvekben való meggyökeresedéséről beszélünk (ami egy valóban releváns, bár kissé komplex szociolingvisztikai kérdés), vagy azt vizsgáljuk, helyes-e a klasszikus latinban? Mert hogy a bejegyzés aztán így folytatódik:

"Egyébként valószínűnek tartom, hogy az ismeretlen kolléga, tehát a jelmondat lefordítója megnézte a legendásan rossz Györkössy-féle magyar-latin szótárat, ahol valóban ez áll, miszerint jobbra: 'ad dextram'."
— Ismét egy hipotézis, amely ráadásul minősít is. Magánvéleménynek, szóban elmegy – szakmai ítéletnek azonban kissé elhamarkodott és igazságtalan.

"De engem soha nem kérdeznek, brühühü."
— Hát bizony erről van itt szó... De hogy is kérdeznének egy név és arc nélküli műkedvelőt? Szerény véleményem szerint a blog tekintélyét valószínűleg emelné (alaposságát és kiegyensúlyozottságát pedig egészen biztosan), ha az adminisztrátor saját nevével vállalná a véleményét és tenné mérlegre – a hozzászólókkal együtt – a maga nagy munkával megszerzett és valóban értékes szakmai kompetenciáját. Nem volna éppen példa nélküli dolog: csak én számos hasonló – magyar és idegen nyelvű – blogot olvasok.

Végül egy záró megjegyzés. Egy-két éve én is kerültem hasonló helyzetbe: az ELTE BTK honlapján véletlenül rákattintottam a kis farkasra, amely a nyelveket jelképező zászlók sorában árválkodott. Egy latin nyelvű oldalra érkeztem (www.eltebtk2.hu/latin.asp), amelynek tudatosan klasszicizáló nyelvezete azonnal föltűnt. A "Baccalaureatus, Magistratus, Doctoratus" cím alatt megtaláltam a szakirányok felsorolását, s megdöbbenve láttam, hogy az ELTE-n újabban "Res gestae"-t, vagyis történelmi eseményeket és "Lingua et litterae Britannicae"-t, vagyis brit (szigeti kelta? esetleg breton?) nyelvet és irodalmat is oktatnak. Én magam természetesen "Historia"-t és "Lingua et litterae [esetleg: litteratura] Anglica"-t írtam volna, hiszen ezeket a modern tárgyakat mindig így hívták latinul a maguk szaknyelvi közegében. Mielőtt azonban nyilvánosan ítélkeztetem volna, megkérdeztem a latin tanszék vezetőjét. Ő megnevezte a fordítót (szintén tanársegéd, csak egy másik). Itt pedig el is dőlt a kérdés: az illető kompetenciája ugyanis valóban megáll a klasszikus latinnál, amelyhez viszont tényleg jól ért; legfeljebb annyi kérhető számon rajta, miért nem fordult neolatin témában egy neolatin szótárhoz vagy szakemberhez.

Ebben a helyzetben ugyanis már annak örülni kell, hogy (1) a sok nyugati nyelv és a kínai mellett van latin honlap is, (2) az grammatikailag kifogástalan, sőt (3) még stilisztikailag is elegáns, végül (4) annak ellenére jól érthető, hogy az újkori latin nyelvhasználathoz nem mindenben igazodik. A háttér és a körülmények ismerete nélkül nemcsak szakember, de bíróság sem ítélkezik, főleg nem olyan negatívan, ahogy azt itt láttuk.

Mindezek alapján Földváry Miklós urat az összes olvasó nevében nyíltan megkövetem, s remélem, hogy ez a kis incidens nem veszi el a kedvét a további hasonló feladatok vállalásától. A többi olvasónak további jó szórakozást kívánok, magam pedig az arénából szépen visszamegyek a nézőtérre.

LeoM 2009.05.21 11:29:15

POST SCRIPTVM:

Úgy látom, végül mégis jó vége lett ennek a dolognak, s baráti hangon zárul a beszélgetés. Ezért hálából megosztok a laudatorokkal két saját példát a rövid, kontextus nélküli szövegek latinra fordításának nehézségeiről. A nyelvészeti háttér, amelyet fönt emlegettem, ezekben már benne van, s remélem, az olvasóknak is átjön valahogy.


1. példa: FOGJUNK ÖSSZE A VÁROSÉRT!

Klinghammer István akadémikus, az ELTE volt rektora keresett meg az év elején azzal a kéréssel, hogy fordítsam latinra a fenti szlogent (ennél több információt nem adott). Idézem a neki írt e-mailemet:

"Januárban nem voltam itthon, s egyébként a kapott feladat sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Persze nem "a városért" okoz gondot: ez latinul "pro urbe", ami szinte köztudomású, hiszen ilyen néven díj is van. Az "összefogni" azonban ebben az értelemben modern fogalom, amelyet sokféleképpen lehet latinul visszaadni. Ezek közül egyeseknek ("uniamur" és "coniungamur") politikai (vö. "világ proletárjai..."), másoknak pedig szexuális ("coeamus" és "copulemur") mellékértelme van. A leginkább ide illő talán a "consociare" ige, amely szövetkezést, közös vállalkozásba fogást jelent, alapja a 'társ' jelentésű "socius" főnév.
A fordítás tehát valami ilyesmi lehetne: "Consociemur pro Urbe!" Ez azonban az egyes szám első személyű passzív igealakkal furcsán – kissé hivataloskodóan – hat latinul. Ezért helyette inkább valami egyszerűbb, aktív igét kellene keresni. Mivel ilyet nem nagyon találok, inkább felbontanám egy igére és egy főnévre, pl. így: "Dextras pro urbe iungamus!", ami annyit tesz: "Kössük össze jobbjainkat a városért!" – vagyis fogjunk össze érte. Így kiderül, hogy – mint annyiszor – a leginkább szó szerinti fordítás a legjobb. A "dextra" itt nem a balkezesek kirekesztését célozza, hanem az egyetlen lehetséges megoldás: a "manus" azért nem használható, mert a "manus iungere" a hűbéri eskünél, majd a liturgiában használatos "összetett kéz" szakkifejezése, amely egy ember két kezére utal. A "dextras iungamus" kifejezés egyébként már az ókoriaknál előfordul, Silius Italicusnál pl. a katonai kibékülés gesztusa (Punica 13, 76–77): "Dextras iungamus inermis, / foederis en haec testis erit!" – "Fogjunk kezet fegyvertelen jobbjainkkal, / íme, ez lesz a szövetség tanúja!"
A kért szlogen fordításaként tehát ezt javaslom:

DEXTRAS PRO URBE IUNGAMUS!"

[Itt nem akartam V-ket írni, nehogy a laikus felhasználók félreolvassák vagy elrontsák. A címzett megköszönte a segítséget; a továbbiakról már nem kaptam hírt.]


2. példa: MAGYAR NEMZETI IFJÚSÁGÉRT ALAPÍTVÁNY

Tavaly egy barátom arra kért, hogy egy rokona számára fordítsam latinra egy alapítvány elnevezését. Ezt válaszoltam:

"A lefordítandó kifejezést a magyar nyelv szórendje alapján két módon tudom értelmezni, amelyeket megfelelő írásjelhasználattal így lehetne jelölni: (1) Magyar Nemzeti "Ifjúságért" Alapítvány, ill. (2) "[A] Magyar Nemzeti Ifjúságért" Alapítvány. Ezek szerkezethű latin fordítása első közelítésben a következő: (1) Opus Fundatum Nationale Hungaricum "Pro Iuventute", ill. (2) Opus Fundatum "Pro Iuventute Nationali Hungarica". Az idézőjel egy kicsit nehézkes és a magyar mintában sem szerepel, ezért elhagyható, így pedig már a "Pro" is írható kisbetűvel. Második közelítésben világossá válik, hogy "magyar nemzeti" alapítványt magánszemély nemigen jegyezhet be, mert ezzel szinte állami feladatkört bitorolna (a "Nemzeti Tankönyvkiadó" és az "Akadémiai Kiadó" privatizálása a név megtartásával éppen ezért szerintem materiálisan alkotmánysértő volt). Így csak a (2) változat marad talpon. Ebben a "magyar ifjúság" kifejezést érdemesebb a "Magyarország ifjúsága" formában használni, mivel ilyenkor a latinban az ország genitivusa a szokásos jelző. Ugyanakkor a "nationalis" szónak a magyartól kissé eltérő tartalma van, mivel jelentése – újlatin megfelelőihez hasonlóan – elsősorban "országos" (l. pl. az OSZK hivatalos latin elnevezését: "Bibliotheca Nationalis Hungariae"). Helyette egy másik jelzőt, a "patrius, -a, -um"-ot lehetne alkalmazni, amelynek nőnemű alakja azonban zavaró módon egybeesik a "patria, -ae f." főnévvel. Marad tehát a belőle képzett "patrioticus, -a, -um" alak, amelynek viszont hátránya, hogy visszafordítva "hazafias"-nak hangzik, mint az egykori magyar népfront és a mai kínai katolikus egyház. Mindezek alapján tentatív végeredményként két megoldást javasolnék:

(A) "Opus Fundatum pro Iuventute Hungariae Patriotica": ebben ugyan ott a "hazafias" jelző, viszont szerkezethűen adja vissza a magyar eredetit.
(B) "Opus Fundatum pro Iuventute Nationis Hungaricae": ebben megmaradt ugyan a "natio", de mint főnév, így a fordítás egy kissé torzít, amennyiben "a magyar nemzet ifjúságá"-ról beszél (ráadásul a "natio Hungarica" történetileg nem az etnikai magyarokat, hanem Magyarország lakosait, az ún. hungarusokat jelölte).

Íme, erről az étlapról lehet választani. Jó étvágyat!"

[Persze további lehetőségek is vannak (az alapítvány pl. lehetne 'fundatio', mint a "Melissa", én itt a "Latinitas" mintáját követtem), a türelmem azonban itt fogyott el. Szerencsére a megrendelő így is meg volt elégedve.]

Ezek volnának tehát a belső (eredeti) példák. Javaslom, hogy a külső (utólagos) megközelítés is valami ilyen szellemben történjen ezen az egyébiránt kitűnő blogon, amelyet továbbra is nagy élvezettel követek.

LeoM 2009.05.22 19:25:06

EZT AZ INDEX JUBILEUMI BLOGJÁRA SZERETTEM VOLNA ÍRNI, DE NEM SIKERÜLT.

Azt hiszem, találtam valamit, ami véglegesen eldöntheti a vitát. Előkerült ugyanis a címer hiteles leírása, az alábbi obskúrus kiadványban:

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke. II: Címereslevelek, 9. kötet: 1909–2009, leírta † dr. Áldásy Antal, sajtó alá rendezte † dr. Czobor Alfréd, kiadja † dr. Áldásy József, Budapest 2009, 74–75. oldal (43. szám).

Az eredeti oklevél valahol lappang, ezért nem tudni, melyik uralkodó mikor és hol adományozta a címert az Indexnek. Maga a leírás a jegyzet szerint a M. Kir. Udv. Kancellária levéltárának 2009. május 17-én és 22-én kelt két hiteles másolatában maradt fenn: Kézirattár, 3648. fol. lat., LVI. kötet, 676–677. oldal (itt az adományozás részleteit egy mókus kirágta), ill. 963. oldal (a lap aljára utólag bevezetve). Idézem a kiadott szöveget:

"Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, sinuatim in cuspidem vergens, fundum illius triiugi viridi monticulo occupante, in cuius eminentiori quidem parte seu vertice integer sciurus naturaliter effigiatus considens caudaque sursum versus inflexa anterioribus pedibus auream falcem dentatam lamina capuloque dextrorsum versis tenere atque ad sinistram scuti plagam conversus esse, in depressiori vero monticuli parte ad dextram specula seu pharus auro tincta argenteos lucis radios hinc illinc emittens assurgere, superne vero in angulo a scuti sinistris incertae speciei avis alis utrimque extensis volare cernuntur. Scuto incumbentis galeae loco numerum decimum cifris Arabicis expressum, ipsum vero scutum serto laureo viridis coloris laciniarum seu lemniscorum in modum hinc illinc ambiente ac decentissime exornante. Toti autem scuto ad pedes subiectum est vocabulum 'Index' adiacetque lemma epigraphicum in taenia inter vocabulum et scutum ipsum posita inscriptum 'Decem annis ad dextram' [ill. a 963. oldal szerint:] 'Decimum iam annum dextrorsum', prout haec omnia in capite sive principio praesentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse conspiciuntur."

Amint látható, a jelmondat avagy deviz mindkét változata forrásszerű, így szerencsére senkit sem kell kiközösíteni.