Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Antoni Torres

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.05.12. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nou San Trafford A katalán remények csapata 2009.12.23 13:00:00
Katalónia - mint bizonyára minden földrajzban jártas ember nagyon jól tudja - Spanyolország észak-keleti részén helyezkedik el, központja a modernkori metropolisz, napjaink egyik legnagyobb városlátogatási úticélja, azaz Barcelona. Ugye mindenki hallott a csodás katalán…..
Antoni Torres 2009.12.31 16:41:40
Nou San Trafford Bajnokok ligája - Sok hűhó semmiért 2009.05.07 14:08:00
Létrejött a talán leginkább várt BL döntő, melyen elsősorban nem is a Barcelona és a Manchester United, hanem a futball két legmeghatározóbb fejlődési irányának csúcsképviselője játszik majd. All-around atléták a labdaszerelmesek ellen. A két – bizonyos szempontból…..
Antoni Torres 2009.05.12 14:18:34
Sziasztok!

Néhány gondolattal járulnék hozzá a cikkhez, s a kommentárokhoz.

A bajnokságok jellemzése kissé szélsőséges, egy kupacba van dobva néhány jellegzetesség, de én hiányolom belőlük az okozatok keresését.

Valóban, a spanyol futball sajátossága az attraktív támadójáték, a labdabirtoklás, az esztétikus támadások felépítése.
Elvégre a szurkolók nélkül hol lennének a klubok? Kit érdekelne egy meccs?
Így az a minimum, hogy szórakoztasson a játék. Persze vannak korlátok, most nem ez a lényeg.
Miért baj az, hogy nem a test-test elleni küzdelemről, s a villámgyors széleken való támadásokról szól?

Miért jobb az angol bajnokság (az élcsapatoknál szinte hazai labdarúgók nélkül)?

Másképp alakult ki a két futballkultúra.
A spanyol futballban az első az egyéni, technikai kvalitások. Az edzések a labda körül zajlanak. A taktika másodlagos.

Miért ilyen a játékmenet?
Tradicionális alapokon nyugszik.
Lényeg a labda birtoklása, a végsőkig kijátszott támadások, szép mozdulatokkal , passzjátékkal, cselekkel megbolondítva.
Hogyan várhatunk el egy hétről hétre mediterrán körülmények közt készülő, s szereplő csapattól, hogy az éghajlat adottságait semmibe véve, a Premier League-hez hasonló tempójú mérkőzéseket vívjanak?
Vagy akkor hogyan "nőhetne fel" a Premiership mellé? Badarságokat beszéltek.
Miért várnánk el ezektől a csapatoktól, hogy feladják az évszázados hagyományokat, s pálfordulással az enyhébb intenzitású, de mindenképp látványosabb, ha nem is mindig izgalmasabb, de szebb futballjukat feladják a taktikáért, a rendkívüli fizikális erőt igénylő gyors játékért, és az eredményességért?

Kinek a pap, kinek a pap fia.
Engem mindkét bajnokság szórakoztat, de összehasonítani nincs értelme.

Mekkora jelentőssége van a pénznek?
Elég megnézni mi lett a Francia bajnoksággal. Mára az egykor méltán híres, és elitbe tartozó csapatok csupán az egykori gyarmatokból megélő üzleti vállalkozások. Persze ez is szélsőséges megközelítés.
Angliáról nem is beszélve...

Miért nem lehet szeretni a PD-t?

Miért jobb attól egy bajnokság, ha az összes nemzetközileg induló csapatuk a végjátékig szerepel? A bajnoki címek a legértékesebbek, ez vitathatatlan. Vagy épp ahogy egyik előttem hozzászóló mondta: az angol csapatoknak fontosabb az FA kupa, mint az UEFA. Persze, ezt sem kell magyarázni.

Valóban: nagy pénz, nagy foci! Ettől még korántsem biztos, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a legjobb.
Attól, hogy a ködös albion csapatai már-már küzdősporttá, s pénzbányává degradálták a világ legnépszerűbb sportágát, attól még senki se mondja meg egy spanyol futball-pártinak, hogy márpedig az angol bajnokság a legjobb...

Egész egyszerűen ezek a csapatok csupán a saját bajnokságukban szereplőkkel hasonlíthatóak össze. Megnézném hogyan alkalmazkodna Roman Chelsea-je a PD-hoz. Vergődnének. Ahogy a Blaugrana sem tudna egyből alkalmazkodni a Premier League-hez.

Így a BL számomra egy érdekes versengés, egy igazi kuriózum, ahol a futball különböző definícióját alkalmazó csapatai, futballnemzetei találkozhatnak.
Mérleget vonhatnak mondjuk egy elődöntőben, hogy mi a fontos. Az üzlet, tehát mindent adjunk fel a továbbjutásért, vagy a másik oldalon a hagyomány, ezzel együtt a szurkolók, ami szűk korlátokat hagy maga után a taktikában.

Sokan írták...: a Barcelona egysíkú, kiismerhető.
El tudom fogadni ezt a nézetet, van alapja.
Azonban a Chelsea nem?
Miért nem próbálták eldönteni a párharcot azzal, hogy más perspektívából tekintenek a mérkőzésekre, s megmutatják, hogy az angol focinak, vagy csupán a Fulham Road-iaknak nem a küzdés, a taktika, a védekezés a kizárólagos védjegye, hanem egy új arcot mutatva támadnak?
Miért nem brusztoltak Valdés tizenhatosa előtt az ingoványos talajon mozgó katalán védelem hibájára várva?
Nem követem minden héten a Chelsea mérkőzéseit, de a L'pool elleni továbbjutásuk alkalmával nekem nagyon is úgy tűnt: egy séma működik, aztán mivel ez becsődölt a Stamford Bridge-i első félidő alatt, jöhetett az adok-kapok, ami legalább szórakoztató volt, s végül eredményes is, de jól láthatóan össze is zavarodtak, s ekkor már taktikailag is verhetőek voltak.
Ezt Guus valószínűleg így gondolhatta, szóval inkább meg akarta tervezni a mérkőzést, pontról-pontra, majd belebuktak. Ebben persze mekkora szerepe volt a végletekig profithajhász felfogásnak?
Melyik Chelsea drukker tudja szívére tett kézzel azt mondani, hogy ezek a fiúk a világ összes Chelsea szurkolójáért küzdöttek, úgy ahogy kellett?

Egyébként véleményem szerint ezt a sablonos játékot képes a jó formában, ideális körülmények között szereplő Barça könnyedén lehengerelni.

Valahol meg kellene találni a középutat.
A katalánok sohasem adják fel a játékukat, de az elmúlt évekhez hasonlóan már sikerült gördülékennyé tenni a gépezetet, amely ha valóban működik, akkor legyen az bármilyen taktika, mit sem ér.
Persze ehhez mentálisan, és fizikálisan is tökéletes állapotban kellett volna lennie a Blaugrana-nak ez ellen a rendkívül jól védekező, de önmagában egy hasonlóan vérszegény, akár töketlennek nevezhető Chelsea ellen, amely elhitte a 70. percben, hogy ennyivel tovább lehet jutni...

Kinek melyik stílushoz, csapathoz húz a szíve. Annak okát nem kell keresni, az mindenkinek a magánügye.
Azt azonban már badarságnak tartom, hogy ezen elvek ütközéséből ilyen viták alakuljanak ki.
A kommenteket átfutva a kompromisszum, vagy legalább a másik ember felé mutatott respekt nyomát sem láttam. Mindenki a saját kis világába zárkózva, onnan néha-néha ki-kinyögdécselve, szemzővel aprítja a másikat.

Végezetül: köszönöm azoknak, akik nem csupán elolvassák, megpróbálják értelmezni is, az én szemszögemből átgondolni, esetleg értelmes módon reagálni a mondandómhoz.

Minden jót!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása