next generation! 2009.08.22 23:19:57

Heló! Nem tartozik szorosan a cikkhez, de nekem is van egy rohadtul bosszantó sztorim az egyetemi portásokkal kapcsolatban...pontosabban kettő... A történet Egerben játszódik, az Eszterházy Károly Főiskolán. ( Az elején szeretnék valamit leszögezni! A főiskola teljesen rendben van, a portások nem ott végeztek...)
Szóval:
1. történet - A főiskola egyik épületében az aulában - ahol a hallgatók várakoznak, beszélgetnek stb. - van a portások főhadiszállása. Általában egy férfi ül a helyén, de naponta többször megjelenik egy sikítozós nő, akiről senki semmit nem tud. Arrogánsan és bunkó módon viselkedik mindenkivel, ráadásul rohadt kellemetlen hangtónussal áldotta meg a sors. Kábé olyannal, mint Kiszel Tündéé éneklés közben. (emlékeztető: www.youtube.com/watch?v=mpffLPQDXSs&feature=related ). Viselkedéséből arra tippelünk, hogy a portások hozzá tartoznak. Történt egy nap, hogy megjelent az aulában egy idősebb bácsi. Nevezzük Tamás bácsinak. Tamás bácsit az adott épületbe járó főiskolások 90%-a ismeri látásból, mert rendszeresen jár be a lányáért, aki a főiskolán tanul, de testi fogyatékossággal él, ezért egyedül nem tud sehova menni. Tamás bácsi munkahelyéről jön a lányáért, és oda is megy vissza, miután feltette Őt a buszra. A probléma ott kezdődött, hogy Tamás bácsi nem nagymenő, nem üzletember, de nem is portásfőnök. Neki kétkezi munka jutott, piszkos munkásruhában jár, kopott poló és szintén kopott, öreg kabát, ha olyan az idő. - Ez csak az én véleményem, de szerintem anyagi helyzete nem engedi meg azt sem, hogy rendszeresen tisztítsa vagy cserélje ruháit tiszta munkásruhára. -
Csoporttársaim beszámolóiból tudom, hogy a portások főnöknője egy nap észrevette, hogy másfél éve megjelenik egy bácsi az aulában. Azt hitte, hogy hajléktalan ezért kiabálva és megalázva felszólította, hogy hagyja el az épületet, mert ha nem, akkor kihívja a rendőrséget. Esélyt sem adott Tamás bácsinak, hogy elmondja, hogy nem melegedni jött oda, hanem csak a lányára vár, mint minden nap, hogy neki ilyen a munkája, nem kiskosztünös, mint a főnöknőé és szép munkaruhára sem tud költeni...
2. történet: A város és az épület ugyanaz. A 3. emeleten vagyunk... Annamária (álnév) nevű hallgató egy előadást tartott társainak. Az előadás után senki nem rohant el, ott maradtak megbeszélni, hogy milyen volt, és mi lesz a következő előadás, stb. A teremben nyugodt beszélgetés folyik, a többség már áll, a tanári asztal köré gyűlve teszik a dolgukat. Senki nem veszi észre, hogy Annamária egyszer csak elgyengül, és eszméletlenül összecsuklik. Csak akkor kapják fel a fejüket, amikor az alsó állkapcsa koppan az előtte lévő asztal lapján. Egy pillanatra mindenki megdermed, nem tudják mi történt. Egy lány gyorsan átmegy a szomszéd terembe, ahol egy irodában ül a titkárnő, és teszi a dolgát. A lány megmondja, hogy baj van, hívja gyorsan a mentőket... A titkárnő felkapja a telefont, de technikai okokból a portát kell tárcsáznia. ( Legjobb tudomásom szerint a belső hálózat miatt a kimenő hívásokat a segélyszámok felé csak a portáról lehet indítani. Tudom, hogy ilyen helyeken van egy előhívó szám, hogy ha kifelé akarnak hívni, de ez a nő a titkár volt, és kizártnak tartom,hogy nem tudta volna ezt a számot. ) Mindegy is, mert nem ezen múlott... felhívja a titkár a portát, hogy baj van, mentőket de gyorsan, majd leteszi a telefont. Az irodában volt egy tanár is, aki épp jegybeírást tartott a levelezős hallgatóinak. Szerencsére az egyik levelezős hallgató mentős volt. Ez mentette meg a lány életét, mert ahogy meghallotta, hogy mi történt átrohant a másik terembe, hogy megnézze mit tud segíteni. A lány még mindig eszméletlenül feküdt a földön, társai körülötte, páran próbálták észhez téríteni olyan tanfolyamos praktikákkal. Odalépett a mentős és megállapította, hogy Annamária lenyelte a nyelvét és tulajdonképpen fuldoklik. Az állkapcsa kezdett görcsbe állni, de a mentős szétfeszítette a száját és sikerült kivenni a nyelvét. Eközben csörgött a telefon a titkárságon. A titkár visszament az irodájába, majd felvette a telefont... A portás volt az, aki a mentők telefonszámáról érdeklődött...az a hülye fasz... A titkár megmondta, majd elmesélte a többieknek, hogy mi történt. A többiek azt hitték,hogy minden ok, a mentők bármelyik pillanatban megérkezhetnek, de a hír hallatán ők is tárcsázni kezdtek. Nem tudom, hogy végülis kinek a hívására jöttek ki... Na de... Az épülethez tartozik egy kis parkoló ami az ott dolgozóknak van fenntartva, és sorompóval van elválasztva az úttesttől. A sorompó mellett van egy gomb és egy mikrofon, ott kell bemondani, hogy ki vagy és beenged a portás. Beenged mindenkit...ha bemondom egy tanár nevét, már nyílik is a sorompó, ha egyszeri meghívott előadó vagyok, és bemondok valamit, akkor is beengednek. DE! Jön egy szirénázó mentőautó, akit nem enged be az a hülye fasz portás. A mentősök kiugráltak az autóból, átrohantak a parkolón, be az épületbe. Elkezdik mondani a portásnak, hogy mi van, az meg: Ja, őőő, izé, jóóó... Egy mentős elindul felfelé, a többiek vissza az autóhoz a felszerelésért, közben a portás felengedi a sorompót, így a mentőautó egészen a lépcsőig tudott jönni.
Az elején epilepsziás rohamra gyanakodtak, de kiderült, hogy "csak" a fáradtság miatt esett össze, mert aznap még nem evett és a vizsgaidőszak miatt kicsit túlhajszolta magát. A fejét ért ütés miatt vesztette el az eszméletét.
Annamária végül teljesen felgyógyult. De amikor megjöttek a mentők csak a 3. emeleti teremben jelenlévők tudták, hogy ott egy mentős, és kivette a Annamária nyelvét. Ha a portáson múlik a lány meghal.