Adatok
b-bbbbbbbb
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az IIHF kongresszusa szombaton Magyarországnak ítélte a 2010. évi, valójában 2009. december 13. és 19. között megrendezendő divízió 2-es U20-as világbajnokságot. Az esemény megrendezésére határidőig senki nem jelentkezett, így annak elenére, hogy eredetileg nem…..
b-bbbbbbbb
2009.05.09 15:42:11
@KCs: Akkor tulajdonképpen az NSO cikknek kell hinni, mert a Sport Pluszos nem mond igazat, csúsztat?
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nemzeti Sport 2009.05.03.
A munkakerülő
Azonkívül, hogy Noé sem látott olyan özönvizet, mint amilyen Zürich-Klotenre zúdult szombat kora délután, sok rendkívüli nem történt velünk, ezért a magyar játékvezetői társadalom egy jeles tagjának történetét meséljük el, az ő engedélyével. Nagy Attila vonalbíró otthon, a Norvégia elleni két edzőmeccs idején még idegesen kérdezgetett minket is, hogy miként tudna kijutni a világbajnokságra, mondván, a Nemzetközi Jégkorongszövetség, az IIHF nem túlzottan készséges a tagországok „zebráival”. A spori aztán valahogy megoldotta a kiutat, és habár a startra nem érkezett meg, az alsóház első meccsére igen. Sőt már előző nap ott szobrozott a sajtóközpont előtt, várva az időközben elintézett akkreditációs kártyájára, jóllehet addigra már szerzett egy másikat tartalékba. Végül nem a magyar küldöttség által akkreditált vendég lett, hanem önkéntes, „Joker” feliratú kártyával. Ilyen munkatársakat a szervezőbizottság hónapokkal ezelőtt kezdett toborozni, akik az ajtónyitogatástól az útbaigazításig mindenféle feladatot ellátnak. Hősünk is beállt közéjük, fel is vette a neki járó teljes csomagot, a vb hivatalos jelvényével ellátott baseballsapkától és pulóvertől kezdve az övtáskán át a hátizsákig, egyúttal közölte: ha a magyar csapatnak dolga akad, ő sajnos nem ér rá. Ennek nem örültek különösebben, de patália nem lett a dologból, azóta pedig kiderült, hogyan kerülhető ki a munka. Ha az ember úgy tesz, mintha nagyon dolgozna valamin, a többi önkéntes hozzá sem szól. Így aztán a Magyarország–Ausztria alatt Nagy Attila a Palla Antal technikai igazgatótól kért statisztikai lapot szorongatta, és amikor közeledett a főnök, gyorsan cserélt a strigulákat valójában húzogató Hetényi Zoltánnal, így a teleírt papiros láttán az igazgató elismerően jegyezte meg: „Ja, statistik, gut…” Másnap persze sikerült fél tizenegyre a csarnokhoz érnie reggel nyolc helyett, de az „Elnéztem a vonatot” kifogás itt elégnek bizonyult, ráadásul éppen ebédidő volt az önkénteseknek, ezért a spori tele hassal lépett le a magyar válogatott utolsó edzésére Dübendorfba…
nso.hu
Sport Plusz 2009.05.06.
Lejmolás
Ritka jópofa ember Nagy Attila, ismerjék meg Önök is. Azt feltétlenül tudni kell róla, hogy a magyar játékvezetői társadalom jeles tagja - idézet a történetet közreadó Nemzeti Sportból - egyszerűbben szólva a hazai jégkorong napszámosa, lévén, hogy kétkezi vonalbíróként szolgálja a mostanában hazai népszerűsége csúcsán lévő sportágat. A történet ott kezdődik, hogy Nagy sporttárs szeretett volna kijutni a svájci világbajnokságra, csak azt nem tudta eldönteni, milyen trükkel tudja megúszni a jegyvásárlást. Miután játékvezetőként nem volt rá igény, arra gondolt, hogy megvezeti a szervezőket. Ő is hallotta ugyanis a rólunk keringő történetet, amely szerint a magyar a világ legélelmesebbje. A gyanútlan ember mögött lép be a forgóajtón és előtte lép ki.
Attilánk kurucos fortéllyal újságíró akkreditációt szerzett, ám akadt ennél jobb ötlete: önkéntesnek állt. Azzal ugyanis járt ez-az: Baseball sapka, pulóver, hátizsák, övtáska. Azt, persze, nem gondolta komolyan, hogy ugyanúgy keccsöl, mint a többi, többnyire helyi élhetetlen, aki szabadsága terhére önkénteskedik, idegent tájékoztat, csámborgót kísér; még csak az kéne, inkább sumákolt.
Csak úgy tett, mintha, közben dehogyis. Csupán az ingyen ebéd volt számára szent, a munkát elbliccelte. Több tréfás történet - ezeket most nem idézem - hőseként röpke két-három nap alatt legendás honfitársaink szintjére küzdötte fel magát. Azokéira, akikkel távozáskor kinyittatják a bőröndöt a minibár tartalmát kutatva és akik miatt a szálloda éttermében a második nap reggelén már pincér áll a svédasztal mögött, megakadályozandó, hogy a kedves vendég táskába, farzsebbe, pulóver alá, akárhová pakolja az ebédre-vacsorára szánt szendvicset.
Azért nem árt, ha tudjuk: amit Nagy sporttárs jópofának gondolt, azt a Hős utcában lejmolásnak hívják. Ami, persze, nem büntetendő, viszont büszkének sem kellene rá lenni. Ennél már csak az a kellemetlenebb, hogy a kollégák is viccesnek gondolták a vonalbíró kalandjait. Még engedélyt is kértek rá, hogy megírhassák: megkapták, megírták.
Én is.
J.J.
Sport Plusz