Adatok
hem
247 bejegyzést írt és 117 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ez a nap is, mint a tegnapom
- gondolom - :
Kevés fény, búgó madárhang
szűrődik be az ablakon,
még ölel az álom melege
és én hagyom.
Nem sokáig, hiszen tudom,
épp elég feladat van itt:
le kell fejteni az álomtündérek karjait.
Nem is baj hogy fejtegetni
az utcazaj és a szükség is…..
Ahogy száraz ágak közt megvillan a nap,
úgy ragyogott föl a szívem
mikor megláttalak.
Enyém vagy, s tied vagyok,
de édes ez a rabság:
átszínesedett
a megfakult valóság,
mióta hozzám sodort a szél.
Sokáig vártalak...
a fönt és lent
között
sárga köd
mögött a Hold
a holt
vidék
szívében
semmi
száraz fák közt
készül kimennia világból az utolsó madár..
Meséld el a másnak láthatatlant:
látomásaidat a múltról és jövőről.
A biztos sejtést,
a kitalálhatatlant.
Meséld el
az idő szövetén át rémlő
történeteket, képeket, arcokat:
Őseink sorsa a miénk is.
Küzdelmük és szerelmük emléke
fölfejthető: ösztöneinkben maradt.
Ne hallgasd el a sötét…..
Még mindig arról álmodom,
hogy az a nő hozzám érve
leveszi az átkot végre:
lándzsát döf a Sötét szívébe,
amely takarja a kék eget:
Kiállhatok tündöklő fénybe,
kiálthatok lobogó szélbe,
élhetek még boldog életet...
Leesett a tollam.
Miközben fölvettem, eszembe jutott az az egy évvel ezelőtti eset, amikor nem tudtam fölvenni a tollamat. A számítógépes asztalról löktem le véletlenül, és akkor valamiért nagyon fölment bennem a pumpa egy pillanatra – és ez elég volt ahhoz, hogy a toll eltűnjön. Nem elgurult – nem…..
Arcomon érzem Isten szemsugarát.
Bőrömön át a lelkembe lát,
és azt mondja: ó, csak tréfa volt a tél,
próba, hogy kemény legyél,
de mindig reménykedő.
Mert a megváltás úgyis eljő
a nehéz idők után:
Jövőre is,
végül is,
örökre is...
Már ahol – nálunk pl. nincs. De épp az előbb hallottam a hírekben, hogy Spanyolország és Franciaország is katasztrofális méretű aszállyal küzd, pedig számukra lenne megoldás: a tengervíz-sótalanítás. Izraelben 6 óriási sótalanító üzem annyi édesvizet állít elő a tengervízből, hogy még az…..
Kering egy árva gondolat
egyre lassuló körökben,
végül elhalványul, szakad,
csak a hiányérzet marad…
A test átmelegedve,
a lélek is pihenne
hogyha lehetne
bújni valakihez…
Végül csak elalszol,
ahogy araszol lassan az idő,
de az álom is panaszol
valamit…
Hogy mit? már nem…..
A részeg homály és a suttogó sötétség ölelnek az ölelés nélküli nappal után.
Visszaringatom magam a szép időkbe:
Megtart, még mindig tart a múlt.
Mert a jó történet újra megtörténhet, a szép álom valóra válhat, mint oly sokszor már…
Csak a remény maradjon meg
amíg csak élünk...
Legtisztább koromban
nagy, hófödte csúcsok
zöld mezőkre küldött
tiszta lehellete,
amely borzongat,
miközben felette
arany felhő ragyog:
ez akartam lenni.
És voltak pillanatok,
mikor voltam is:
Nem egyszer éreztem:
bájolok, gyógyítok.
(Végigsimítottak
a hálás angyalok.)
És bár…..
A „Helepolisz” ("városromboló" vagy "városhódító") nevű ostromtornyot i.e. 305-ben építtette Demetriosz makedón hadúr (a thesszáliai Polydus és az athéni Epimachus tervei alapján) Rhodosz ostromához. A 40 méter magas (alapjainál 20x20 méteres) csonka gúla alakú torony 9 szintjén összesen 8…..
Úgy tűnik, megszületett. (Én legalábbis nem látok hibát az elvben.)
(Nézd végig! Amíg nem láttad az egészet, ne trollkodj, mert kitörlöm.)..
hem
2020.09.15 07:29:44
@Varga Ákos 1967: Sőt, idővel az egész világ elmúlik. Az "örök" az örökmozgóban nyilván nem szó szerint értendő: "Csak" nagyon (nagyon-nagyon) hosszú időtartamot jelent.
Történelmi érdekességek
Pártus lovasíjászok négyszer nagyobb római sereget aláznak
2020.08.08 15:57:20
Carrhae – ma Harran, Törökország - i. e. 53. Ceasar Galliában elért sikerein fölbuzdulva triumvir társa Crassus, a szíriai kormányzó is háborúba kezd: A szomszédos pártus birodalom elég erős ahhoz, hogy legyőzőjét diadalmenettel ünnepeljék, és elég gazdag, hogy tovább növelje Crassus már most is…..
Villám hasította ketté az eget,
az egész világ beleremegett,
mikor a vágyunk egybeolvadt.
Minden fájdalmat, dühöt elégetett
bennünk a szerelem.
Maradt a szeretet...
A hiány fájdalom lett, egyre nőtt:
megölte virágos kertemet.
A szirmokat összegyűrve földre dobta,
hideg-szürkére festette az eget.
Sötét perceimből fagy-katonák lettek:
didergető halál-szelek,
s a fal résein át kifújták
fészkünk romjából meleged.
És mégis: hiába mosakszom naponta,
még…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz