Adatok
hem
227 bejegyzést írt és 117 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A „Helepolisz” ("városromboló" vagy "városhódító") nevű ostromtornyot i.e. 305-ben építtette Demetriosz makedón hadúr (a thesszáliai Polydus és az athéni Epimachus tervei alapján) Rhodosz ostromához. A 40 méter magas (alapjainál 20x20 méteres) csonka gúla alakú torony 9 szintjén összesen 8…..
Úgy tűnik, megszületett. (Én legalábbis nem látok hibát az elvben.)
(Nézd végig! Amíg nem láttad az egészet, ne trollkodj, mert kitörlöm.)..
hem
2020.09.15 07:29:44
@Varga Ákos 1967: Sőt, idővel az egész világ elmúlik. Az "örök" az örökmozgóban nyilván nem szó szerint értendő: "Csak" nagyon (nagyon-nagyon) hosszú időtartamot jelent.
Történelmi érdekességek
Pártus lovasíjászok négyszer nagyobb római sereget aláznak
2020.08.08 15:57:20
Carrhae – ma Harran, Törökország - i. e. 53. Ceasar Galliában elért sikerein fölbuzdulva triumvir társa Crassus, a szíriai kormányzó is háborúba kezd: A szomszédos pártus birodalom elég erős ahhoz, hogy legyőzőjét diadalmenettel ünnepeljék, és elég gazdag, hogy tovább növelje Crassus már most is…..
Villám hasította ketté az eget,
az egész világ beleremegett,
mikor a vágyunk egybeolvadt.
Minden fájdalmat, dühöt elégetett
bennünk a szerelem.
Maradt a szeretet...
A hiány fájdalom lett, egyre nőtt:
megölte virágos kertemet.
A szirmokat összegyűrve földre dobta,
hideg-szürkére festette az eget.
Sötét perceimből fagy-katonák lettek:
didergető halál-szelek,
s a fal résein át kifújták
fészkünk romjából meleged.
És mégis: hiába mosakszom naponta,
még…..
Ugye tudod,
hogy minden álmod
valóra válhat egyszer.
Ha mindent megteszel,
újrakezdve tízezerszer
hogyha kell.
Ha az a mélyre ültetett
őserő-hit kitart.
Viharban is,
hullámok közt
őrzöd az álmot,
hogy ott a part...
Ugyan hogy lehetne
szerelembe esve
félni a holnapot?
Mikor édessége
elvarázsol, a napod
mesevilággá változik:
Minden gond feledve,
és a csillagporban
- mint gyerekkorodban -
felragyog millió csoda,
bűbáj ígérete.
És száll a kék madár,
és te is vele...
Hogy is lehetne
élni…..
Elállt az eső. Az ég borultan,
de lágyabban nézett le már.
És megfogant a halk remény,
hogy jön a megváltó sugár.
De mire megjött végre a fény,
este volt, a napnak vége már,
és nem tudtam igazán örülni annak
hogy rámborul a csillagos határ.
Csak álltam a tócsák közt…..
Álmok szállnak az éjszakában.
Mennyi sóhaj!
Néhány pillangó közt
sok magányos jaj
lebeg
az árkolt világ fölött.
Hol vagytok kedvesek?
Simogató, rokon lelketek
nélkül az elvadult
Mammon-világban
vakon tapogatózva
keresnek kezeket a kezek.
De fémhideg falak mindenütt.
Gőgösen…..
Eukratidész görög-baktriai király érméje az afganisztáni nemzeti bank emblémáján
1978-ban szovjet régészek 6 ókori királysírt tártak föl Afganisztán északi részén, a Shebergán tartományi székhelyhez közeli Tillia Tepe településen. A hatalmas, 22 ezer darabos (!), leletegyüttes nagyrészt…..
Szanaszét
csókolom
a szemét,
mindenét:
nem volt még
gyönyörűbb a lét,
mint ezen a délutánon.
Csak tartson még
kicsikét
a mámor,
hadd tartsam
egy kicsit még
a karjaimban
ringatva édes álmom.
És közben kék az ég
és bíbor az esti felhő:
soha még
nem volt ily
csodaszép
a…..
Már nagyon rég
találkoztam angyalokkal
igaz álmaimban.
Félnek:
árnyak ólálkodnak
lélek-kútjaimban.
Tisztulnék én:
megelevenednék
izzó pirkadatban.
De a sors kivár:
a fényözön jönne rég,
de nagy felhő áll felettem
mozdulatlan...
Tündérek álma: mély, tiszta forrás,
belőle indul fehér kavicsok közt
egy csilingelő patak.
Álomvirágok nőnek partjain,
vizében apró, színes halak
az ég tükörcserepeivel játszanak.
Csobogása gyógyít:
lelkedből pillangót varázsol:
megszépülnek szürke társaid
ahogy a szeretet kitör
…..
Már
nincs vér az érben,
hófehérben
nyugszik a táj
időtlen térben.
Bent is súlyos a csend.
Hiába volt tele a pince,
megroppant a ház gerince:
üszkös emlékek
hevernek szerteszét.
Szellemként bolyong,
teng-leng a lét.
Pedig
voltam én is
- vagy csak álom? -
fiatalon, örök…..
A vízen kacsák ringatóznak.
Az égen fehér vitorla.
Színes levelek peregnek
fodros vízsodorba.
Egy vadvirágon szitakötő ragyog,
a fűszálakon harmatcsillagok.
De hiába cirógat a napsugár,
a fákat nem nyugtatja már:
riadtan zizegnek, s adóznak
minden szellőrezdülésnek:
avarréteg…..
Fölöttem, az égen
szálldos egy madár.
Ismerős,
mintha kezdettől
itt körözne már.
Karcsún suhan, végül
lágyan vállamra száll.
Remélem, örökre
velem marad már...
Susognak a fák.
Bogár mászik, homok pereg,
a rét fölött egy ölyv kereng.
Az ember megáll és elmereng...
A fűben harmatcsepp-ékszerek,
az égen lágy ívű vonalak, jelek:
kondenzcsíkok, felhő-részletek.
Valaki őriz:
érzem, most csak nekem
ömlik a fény a végtelen
szélesre nyitott…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz