Adatok
Minden6o Gaben
130 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tiszta, makulátlanul tündöklő. Hibátlan felülete töretlenül ragyog fel. Nincs firka, sem giccs, apró ránc mi összképét rontja, sem halovány vonal mi tévedését mutatja. Könnyed, erős vonalak, határozottak s kellemesen tekintenek vissza ránk. Minden mi rajzolódik, mintha csak oda…..
Egy villanás volt csupán, semmi több. Zsigerből jött mélyen belülről. Hisz így diktálta az érzés, a nevelés. Emeltem kezem, mint a jól nevelt gyermek, nem tehettem mást. Elfogott az érzés. Emeltem kezem s már lengettem is! Majd vártam, türelmesen, nyugodtan! De nem jött válasz.…..
Élesebben él bennem mint bármelyik emlék! Mindennél jobban hasít szívembe, mint a legélesebb penge! Tisztán érzem, tisztán látom, érzem illatát, ajkai puhaságát, szíve dobbanását. Látom szeme csillogását mikor szemembe pillant. Lelkem tükre s az Ő lelke tükre. Egymásba…..
Mire is vágyom? Mire is vágyunk? Tudjuk mi az, mi igazán kell? Ismerjük vágyaink netovábbját, vagy csupán észre sem vesszük, mink adatot? Hogyan éljük életünk? Miért éljük mindenapunk? Karrier, család, pénz, boldogság? Mindez jelent egyáltalán valamit? Pénzed van, időd nincs!…..
Hát legyen, ormótlan szürkeség, robosztus óriás magasodik fölém. Szinte felém dől, oly magas csak a csalódás a látvány mi becsap, mégis érzem súlyát mi vállaim nyomja. Fölöttem tornyosul, remegő lábakkal tűröm a súlyt. Nem hátrálok, nem mozdulok. Mélyről tör felfelé,…..
Urald elméd. Villanó emlékképek, régről, pár percről, villódznak, nem hagynak nyugodni. Millió hang, szín és érzelem suhan szemeid előtt, ne erőltesd, had suhogjanak. Rakd félre őket, ne zavard, ne erőltesd, csak rakd őket félre. Hideg gömb kilincsen nyugszik kezem, fordul s…..
Lassan, egyenletesen, belélegez s kifúj. Benntart, benntart s feszülten figyel. Mint a pislákoló tűz, mely mely csaknem kialszik, elporlasztva hamvait, úgy lángol dühöm, tehetetlenségem! Suhanok, ugrok, bújok, s mászom mi elém akad. Akadály nem létezik, csupán hátráltató erő!…..
Durvulni akarsz, hát legyen! Nem volt elég, tudom, érzem. Látod, mint ezernyi tőr hegye, mint az utolsó tüske a tövis végén. Úgy járja testemet a világ érzelme. Látod, itt állok, vállaim megeresztettem, hátam görbe, térdeim gyengén remegnek rozoga pálcikáim közepén. Arcom…..
Hol kezdjem? A lépés sem múlik, nyomom sem hagytam, hát miből tudom, hova helyezzem első lépésem. Félve keresem helyem, elvesztem utamon, nem találom járt utam ösvényét. A talaj elszaladt alólam, elmenekült vagy Én futottam én ugrottam a mélybe, a sötétbe. Súlyok…..
Melegen, nyugtatón ölel körül a nyári napsugár, simogatja arcom, behunyom szemem, félmosoly ül ki arcomra, hagyom, had áradjon át rajtam a nyugtató meleg. Virágok illatát sodorja felém a szél, mindenfelől madárkák dala szól, száll a szélben virágillattal karöltve. Béke és…..
Előre tovább meg ne állj. Körülötted a világ suhan tovább. Elmosódott alakok százai, emberek tömegei jönnek melletted, válnak el tőled, hagynak el, csatlakoznak hozzád. Sokuknak csak a hátát látod, sosem mutatják arcuk, vonásaik természetük rejtve marad.
Vannak kik élesebbek,…..
Apró viszketés, bizsergető érintések sokaságának futkározása a hátamon. Milliónyi pontok, melengető érintése. Reakció, kölcsönhatás, vágy, fékezhetetlen tiszta vágy, mi egyetlen biztos pontba, egyetlen irányba vonz, köt, hajt. Személyének vonzása, szemei csillogása, ajkai…..
Látok, érzek, érzem, félem. Közelsége, távolsága, érintése, illata. Feromonjai járják át testem, töltik be tüdőm. Közelsége, szíve dobbanása, létezése, létem célja. Szeme csillogása, mosolyának fénye, lelkének szépsége. Minden lélegzete, minden szava, gondolata. Vele,…..
Ujjbegyeim finoman haladnak a kellemesen meleg lágy acélon. Kitüremkedéseket gyermeteg játékként kerülgetem, mintha csak versenyautók lennének az ujjaim, ki-ki beelőz, előre halad. Átveszi a vezetést a mutatóujj, majd lemarad s a többiek fej- fej mellett haladnak a gombsorok és…..
Sötét, mély sötét, mely örökkön körbe vesz. Átölel, magába foglal, már már a részem, egybeolvadva haladok előre, botorkálok, bukdácsolok láthatatlan akadályokban. Egész testem egy merő sebhely. Váratlanul, semmiből éles tárgyak szaggatják tépik ruhám, bőröm, húsom.…..
Küzdök, küzdök saját önmagam ellen. Előttünk terül el minden, mit elpusztított Ő a sötét Ő. Mosolya gúnyos, szemei bánattól és dühtől izzanak. Sötét koszos szakadt ruhájából csöpög a fekete büdös sár. Mintha csak a bűn s a kárhozat szülötte lenne. Haja fekete…..
Furcsa játék, sakktábla fekete fehér parancsló színei marják szemem, nyugtató fekete fehér lüktetve eszi be magát szemgolyóm mélyére s égetik agyamba a kétséget, reménytelenséget s a folytonos feszült pattanásig feszülő véget. Csak egy kicsi hiányzik csupán csak egy löket…..
Mögöttem az izzó mindenség, perzseli a tájat, olykor olykor vállamat éri, hajamba kap. Megperzselve testem is. Lemerevedik minden egyes porcikám, megállj parancsol lényem egésze. Vállam mögött hátrapillantok, elég volt. A perzselő világ hátam mögött megveszett vadként tombol,…..
Rövid de most én is ilyen vagyok, nyugodt de izgatott.
Csak hagyom, had vigyen az ár, csak fekszem, had vigyen a szél. Finoman simogat a szál, megannyi szál. Érdes mégis éles, de nem vét sebet testemen. Nem bánt, nem kínoz, finoman oltalmaz. Kicsusszan fejem alól bal kezem, lassan…..
Ezt nagyon régi papíron van rajta már sárgul a papír meg bomlik szét :D szóval nem mai szülemény, nem nyúltam bele egy szót írtam bele csak pluszba :)
Fájdalmak miket nem értek. Érzelmek melyek hatalmát csak szívünkkel mérhetjük fel. Emberi ész, tudomány, technika kevés…..
Nem tudnám megmondani mikori novella. Pár éves lehet, kicsit átírtam :) javítgattam. Azt meg pláne nem tudom már kinek szólt de van tippem :)
Egy apró vékony fehér szál. Vékony, sérülékeny és magányos szál! Több csonk, aranyszálak roncsolt tömkelege meredezik…..
Mély lélegzet, mélyre ható, hosszú lélegzet. Lecsukom szemem, s mély lélegzetet veszek, átáramoltatom az egész testemen. Mellkasom magasra emelkedik, lassan egyenletesen hullámzik a mellkasom, eltölti testem a friss Oxigén, az éltető levegő. Szívem dobbanásai kihagynak,…..
Szinte hangtalan, apró nesz, üres csend, én mégis hallom. Hallom, érzem, átélem, minden percem együtt töltöm, minden lélegzetem megerősíti távolból vándorló neszét. Súlytalan lebegek átlátszó felszínén, csupán apró hullámok háborgatják felszínét. Kristálytiszta vize…..
Félbemaradt mozdulat, megrekedt világ, mint a fogaskerék, mi olaj nélkül maradt. Lendület vitte még, de a törvények megakasztották. Megragadt, mint emlékben a csók íze mi mindent feletetett, megragadt, mint az utolsó szó, mi elhagyta ajkát s gyengéden fülembe mászott, hogy…..
Ismerős környezet, térdig botorkálok a papír fecnikben. Lassan, komótosan haladok, mint egy élőhalott, kit csupán egy dolog hajt előre, jobb formán mondva, egy dolog élteti. Ez az egy dolog különbözik részemről, mi részemből való. Hosszú, vékony göcsörtös ujjaim markolják a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz