Regisztráció Blogot indítok
Adatok
inyencmester

0 bejegyzést írt és 62 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
világevő Az utolsó (l)ehetőség 2011.06.05 11:03:00
Ma van a Budai Gourmet zárónapja, aki eddig valamiért hezitált vagy nem ért rá, itt az utolsó lehetőség, hogy ne maradjon ki az év gasztroeseményéből!   Íme a tegnapi gasztrokalandjaim a Millenáris Parkban képekben, ma nekifutok még egyszer, rengeteg mindent nem kóstoltam…..
inyencmester 2011.06.05 18:30:42
@kicsi11: csak egy ár volt, 2900 Ft.
Ezért cserébe a gyerekeim kezébe nyomtak 1-1 borospoharat, ami miatt végig idegeskedtek, nehogy eltörjön.
Szerintem jövőre nem így fogják megszervezni, tanulnak a hibákból. Ha meg nem , akkor pancserok.
inyencmester 2011.06.05 22:25:50
Hogy ne legyek igazságtalan:
1. A szervezés tényleg jó volt, sok hosztesz, minden információ rendelkezésre állt.
2. Nekem a kártyás fizetés bejött, nem kellett félni a zsebesektől, meg hogy valamelyikőnk elveszti a pénzét.
3. A felhozatal nekem kicsit elbillent a borosok felé. Tudom, hogy a bor (sör, pálinka) is része a gasztronómiának, de úgy tűnt, kétszer annyi boros pavilon van, mint éttermi.
4. Öt pavilonnál ettünk.
- Costes: kiváló kóstolók, de kenyeret szinte követelni kellett. Úgy tűnt, nem szívesen adnak öt étel mellé öt szeletet.
- Kis tücsök: harcsa nagyon ott volt, nyúlkolbász inkább érdekes, mint kimagasló élmény.
- Chateau Visz: gyerekek nagyon élvezték a -190 fokos nitrogénezést. amúgy a lazac hab nagyon jó volt, a többi csak jó.
- Baldaszti's: csirkemell saláta oké, kacsamellen a bőr nem volt elég roppanós, de amúgy finom volt.
- Bock bisztro: az egyetlen csalódás, ami szerintem abból fakadt, hogy nem Lajosék voltak ott, hanem egy másik étterem (pénteken voltunk kint).
Szuvidolt hús nem puhult meg, csirke íze nem volt jó. Viszont az ubisali nagyon jó volt.

Összegzésképpen: ha sikerülne normális keretek közé terelni ezt a rendezvényt, még harminc embert el tudnék vinni magammal, akik soha nem jönnek el egy Onyxba vagy Costesbe enni, mondván, hogy a csúcsgasztronómia hülyeség. Így azonban igazolva érzik magukat, hogy egy nyálverés ez az égész.
A „10:23 – Nincs benne semmi!” kampány lényege ez volt: 2011. február 5-én (szombaton) 10:23-kor Budapesten, Székesfehérvárott és Szegeden homeopátiás túladagolást hajtottunk végre magunkon. Gyári homeopátiás szerből egy-egy teljes doboznyit fogyasztottak el…..
inyencmester 2011.02.07 13:36:56
@kovi1970: igen, ez volt a hiba.
inyencmester 2011.02.07 15:17:34
@Vágó István: Nem tudom, hogyan hat a rezgés a szervezetre. Azt ugyan már tudja a modern orvostudomány, hogy mely testrész milyen rezgésszámot produkál, éppen ezért meg tudják állapítani, az abnormális működést a rezdégszámvizsgálattal. Azt viszont, hogy hogyan jön létre a kölcsönhatás a bevitt gyógyszer és a szervezet között, senki nem tudja. Éppen ez a tudomány hiátusa az ügyben.
Maga a homeopátia úgy jött létre, hogy a Hahnemann nevű orvos azt vette észre, sokkal jobban gyógyulnak azok a betegek, akikhez hosszú, rázós úton ér el a lovaskocsijával, mint azok, akik ugyan azt a gyógyszert kapják (ugyan arra a problémára), de közel laknak, és gyalog viszi el nekik.

A hatásmechanizmus mikéntjét nem tudom tapasztalati úton leírni.
Csak azt a tapasztalatomat tudom megosztani Önnel, hogy HP-s szert szedve kevesebb a megbetegedés, és gyorsabb a gyógyulás.
inyencmester 2011.02.07 15:28:14
@Vágó István:
Kedves István!
Írta Tekincsa Wakumba-nak: "Az egész témának csak egy kicsi szelete a mechanizmus magyarázata. Középpontban az a kérdés áll: működik-e egyáltalán?"

Sztem itt kell befejezni a kérdés boncolgatását. Ha én azt mondom, hogy nekem működött, Ön pedig a tudományos magyarázat hiányában megkérdőjelezi az én tapasztalatomat, akkor egyrészt elvakult, másrészt kirekesztő. Elvakult, mert saját látásmódját rá akarja erőszakolni a másikra, megvonva annak lehetőségét, hogy igazat mond. Képtelen elfoglalni egy alázatos "lehet, hogy igaza van, de én nem hiszem, nem tudom elképzelni" álláspontot.
Kirekesztő, mert saját meglátásait olyan mértékben általánosítja, hogy a véleményével nem egyező megítélést "nullára írja", mint nemlétező tapasztalatot, és egy felsőbbrendű attitüddel annak képviselője felé helyezi magát.
Én soha nem hittem egyetlen gyógyszerben sem, de használom a HP-s szereket. Maga elvakultan hisz a tudományban, és harcol a HP ellen.
Nem tudom, melyik jobb...
Felkavarta az indulatokat Tarlós István főpolgármester bejelentése, miszerint a Szigetnek ezentúl területhasználati díjat kell fizetnie a fővárosnak. 2,5 milliárd forintra taksálta Budapest első körben az összeget, amit másnap maga Tarlós tompított azzal, hogy ebből 1-1,5…..
inyencmester 2011.01.14 13:51:15
@abaka: segítek.
Az Európai Rádió Szövetség adatait vettem alapul. 55 országot tömörít a szervezet, mely tavaly márciusi genfi közgyűlésén úgy döntött, hogy a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál 16 koncertje olyan színvonalúnak ígérkezik, hogy érdemes a sugárzásra. Az általad talán nem sokszor hallgatott Bartók rádió világszínvonalon rögzítette, és továbbította a koncerteket.
Amúgy igen, a BL döntő nézettségével vetekszik a fesztivál hallgatottsága, mivel azt kb. 109 millióan látták.
Azért, mert nem hallasz róla, hidd el, sokkal nagyobb értéket termel a klasszikus zene országunk számára, mint az összes ilyen-olyen bulifesztivál tíz év alatt együttvéve.
inyencmester 2011.01.14 14:01:00
@abaka: Tévedsz. Ha koncertenként csak 8 millió hallgatója van a fesztiválnak, az 16 koncert esetében menyi is?
8 millió hallgató 55 országban az mennyi is?
Mindegy. Hagyjuk.
inyencmester 2011.01.14 14:11:47
@Mogyoró007: segítek.
Arról volt szó, hogy KULTÚRA és ORSZÁGIMÁZS.
Hidd el, a sziget kulturális jelentőssége konvergál a nullához. Aki sokat jár külföldre, találkozik fiatalokkal (akik hallottak a Szigetről), az tudja, hogy semmiféle kulturális vonzereje nincs.
Ebből a szempontból a környező országok fesztiváljai kilómétereket vernek a Szigetre.
Országimázs szempontjából pedig érdemes végiggondolni: a Sziget közönsége takonyban és sárban fetrengő fiatalokból áll leginkább, akiknek a /fő költése messze elmarad egy átlagos turistáétól. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell megbecsülni minden bejövő fillért, de helyén kell kezelni ezt is!
A múlt héten a Nobuban ebédeltem, ami egyfajta áttörést jelent a gasztronómiai tekergéseimben. Kettő plusz egy étteremről tudtam, hogy kiemelkedik, kiemelkedhet a hazai mezőnyből: a Costesről, a Chateau Viszről, meg a Noburól. Az előbbi kettőről egyszerűen tudni lehet, hogy jó,…..
inyencmester 2010.12.07 20:12:28
@Behajtó70:
1. Hát, ha neked a fenti hozzászólások után a Nobu a profi étterem, akkor minőségi kérdésekben nem állok le veled vitázni.
2. Miért lennék irigy? Kitől, és mit irigylek? Maximum a Nobuban hagyott 45.000 Ft-ot Andy-től.
3. Szűk látókörű. hmmm...
4. Pont azért posztoltam ide, mert szeretem a japán ételt, de sajnos nem jót adtak.
Nnna mindegy. Én már úgy is csak bunkó maradok neked...
inyencmester 2010.12.07 20:46:10
@baliquez: tévedsz. beleteszik. a szemed előtt. legalábbis abban a 8-10 étteremben Tokióban, ahol már jónéhányszor ettem. és a parton is. mindegy. valószínű, te még náluk is jobban tudod.
inyencmester 2010.12.07 21:39:25
@Dr. Schwanzkopf Rudolf: Sztem ahogy a "tag" leírhatja egy Index címlapra kitett posztban, hogy szerinte miért jó egy étterem, ugyan úgy mások leírhatják, ha nekik ezzel ellentétes tapasztalatuk van. Ezzel csak segítik a valóban érdeklődket abban, vajon tényleg a Nobuban akarnak-e hagyni 40-50-60 rugót egy vacsiért.
Nics ebben semmi baj. Sztem neked is sokat tud segíteni, hogy ne vágjanak át mindenhol mindenféle szar kajával. Rengeteg ismeretet tudsz szerezni az ilyen hozzászólásokból, és tanulhatsz mások hibájából/pénzéből. Úgyhogy sztem relax.
Az állam úgy viselkedik, mint a rossz pedagógus. Nem szabályoz, hanem erőből büntet. A szomorú igazság az, hogy ez az állam nem erős, hanem gyenge. Holtzer Péter különvéleménye. (Fotó: Orin Optiglot/flickr.com) A miniszterelnök múlt szerdai bejelentéseit, miszerint 14 hónapra…..
inyencmester 2010.10.18 11:35:09
1. Látott-e már a XX. század embere pusztán a menedzsment hibájából tönkremenni magánnyugdíj pénztárat? – Igen.
2. Voltak köztük giga-mega méretű bukták is? – Igen.
3. Volt-e olyan válság az elmúlt ötven évben, amikor a nyugdíjalapok ilyen jellegű befektetései elvesztették értéküket? – Igen.
4. Aki 1997 óta részt vesz a kényszerű magánnyugdíj rendszerben, annak a saját pénztára tizenhárom év után fel tud mutatni akár egyetlen Forint hasznot? – Nem.
5. Meg tudják indokolni tizenhárom év után, hogy miért nincs egy fillér hasznom sem a befizetéseim után? – Igen.
6. Transzparens módon működnek e pénztárak? – Igen. Annyira, amennyire maga a globális piac transzparens módon működik. Tehát NEM.
7. Igaz-e, hogy az állam rosszabb gazdája a befizetéseknek, mint a magánnyugdíjpénztár? – Nem.
8. Az állami korrupció nagyobb, mint az üzleti világ által okozott ilyen jellegű károk (árkartellek, egyeztetett tender-árak, monopol helyzetek, stb)? – Nem.
9. Ahol alacsonyabb a „Transparency International index”, ott az üzleti szféra is sokkal nagyobb kérdőjelek között működik? – Igen.
10. A hatékony és transzparens működés valódi kontrollja a piac? – Nem.
11. A normális piaci kontroll, és az önszabályozó piaci működés ugyan olyan elméleti fikció, mint a tökéletesen működő állami gépezet? – Igen.

És még:
„Groteszk dolog látni azt a dominót, ahogy az elmúlt egy-két évben egyik országról a másikra inog meg ez a korábbi konszenzus. Ugyanis a latin-amerikai és kelet-európai kormányok, amelyek most lépkednek visszafelé az elmúlt húsz évben végrehajtott nyugdíjreformok útjáról, ezt alapvetően két érvkészlet mentén teszik: 1. Nincs rá pénz; 2. A dolog borzalmasan kockázatos, a válság során a nyugdíjalapok nem álltak a vártán. Pedig valójában egy harmadik kérdés az igazán releváns: mennyit is segítenek a nyugdíjalapok az öregedő társadalmak nyugdíjproblémáinak enyhítésében? Valóban ez a nagybetűs megoldás?”

Pedig a szerző itt téved. A nyolvanas-kilencvenes években lehetett még filozofálni az általa legfontosabbnak tartott kérdésen. Ma már nem.
1. Tényleg nincs rá pénz. Óriási (és drága) kölcsönökkel lehet csak pótolni az így kieső pénzeket. Nincs az a gazdasági fellendülés, ami akár tíz év múlva már elviselhetővé tenné ezt a hiányt. Ilyen helyzetben arról filozofálni, hogy ez-e „A megoldás”, remek értelmiségi időtöltés, de a kormány dolga az, hogy próbálja meg elviselhetővé tenni az aktív dolgozókat sújtó adók mértékét. Muszáj csökkenteni az eladósodottságot, muszáj munkahelyeket teremteni. Ehhez szükség van erre a pénzre.
2. Néhány nyugdíjalap még „normális” gazdasági környezetben is képes volt nullára írni a befektetett pénzt, a válság során pedig mindegyik letérdelt. Azok, akik 1997 óta fizetik ide a pénzüket – mint és is – jelenleg 0% hasznot realizálunk eddigi befizetéseinken. Azért efölött nem kéne olyan nagystílűen átsiklani, pláne nem azt a látszatot kelteni, mint ha eddig bárkinek is megérte volna ez a rendszer!

„Ha öregszünk és borul a korfa, vajon miért gondoljuk, hogy húsz-harminc év múlva az egyre több nyugdíjas jó áron tudja pénzzé tenni értékpapírosított megtakarításait, ha egyre kevesebben lépnek be új megtakarítóként, hogy ezt tőlük megvegyék?”

Jó a kérdés, és maga a szerző itt ad igazat a kormánynak. Ez a lényeg, semmi más! Nincs az a gazdasági fellendülés, mely ellentételezni tudná az egyre fogyó aktívak befizetéseit. De ez akkor is igaz, ha parádésan teljesítenek a magánpénztárak – nem úgy, mint az elmúlt 13 évben! Olyan kis része a nyugdíjnak a kötelező magánpénztár, hogy évi 10% profit sem segít semmit rajtunk. 2035-ben az így felhalmozott összeg mellett továbbra is az akkori aktívak befizetései jelentik majd a nyugdíj döntő többségét. (Egyébként itt tetten érhető a témával foglalkozók csúsztatása: úgy tesznek, mint ha a kötelező magánpénztári befizetés egyet jelentene a nagy összegű öngondoskodó előtakarékossággal.)
Tehát ha a 2035-ös év nyugdíjproblémáját egy kormány valóban meg akarja oldani, akkor csak egy dologra koncentrál: szülessenek gyerekek, akik majd akkor dolgozni fognak.
A nyugdíjjal kapcsolatos összes többi kérdésről bár ki nyugodtan filozofálhat, de akinek valóban döntenie és cselekednie kell, az csak ezt tarthatja szem előtt. Semmilyen más megoldás nincs.

„Ha a befektetéseink között van olyan, amely a miénknél kedvezőbb gazdasági és társadalmi-demográfiai növekedési jellemzőjű régiókat céloz meg, akkor oly módon csökkentettük az egyoldalú hazai kockázati kitettségünket, hogy az a nyugdíjkilátásainknak valószínűleg jót tesz. Így nem csupán attól függ a majdani időskori életszínvonalunk, hogy idehaza mi történik, és nem csak egy zárt rendszerben tudjuk pénzzé (havi nyugdíjjá) konvertálni majd megtakarításainkat.”

Egy ilyen fajsúlyos témában nem volna szabad ezt leírni. A szerző is tudja, hogy leendő nyugdíjunknak mekkora hányadát fogja kitenni a magánpénztári bevétel. Még egyszer leírom: évi garantált 10% nyereség esetén sem jelent érezhető megoldást az akkori nyugdíjasoknak a magánpénztárak működése. A várható életszínvonalba nem tud beleszólni! Az önkéntes, és nagy összegű előtakarékosság igen, de ez két teljesen különböző dolog!
Ezt a mondatot leírni minimum csúsztatás, és a téma komolyságához nem illő hozzáállás.

„Összegzésül azt kell mondjam, hogy ha ma valaki 1997 óta magánpénztári tag, és majd 2030-40 körül megy nyugdíjba, arra a kérdésre, hogy neki egyértelműen többletnyugdíjat jelentene-e a pénztári tagság és megtakarítás, nem tudunk határozott igennel válaszolni. Mint ahogy nemmel sem.”

Szeretnék látni egy számítást arról, vajon hány százalék profitot kéne a következő 20 évben realizálnia a magánpénztáramnak ahhoz, hogy először is az elmúlt 13 év mára veszteséges működését ellentételezze, majd pedig profitot hozzon nekem. Mivel a szerző gazdasági szakember, gondolom, nem lenne nehéz kiszámolnia. De a laikus is érzi, hogy a konstrukció – a XXI. század reális gazdasági környezetét szemlélve – inkább mínuszba hajlik.

„Mindettől függetlenül jó ötlet-e a kockázatmegosztás, miszerint ha van esélye annak, hogy többletet adna a pénztári rendszer, akkor hadd egészítse ki az is az állami szisztémát (ha már amúgy is működik)? Jó ötlet.”
13 éve volt bizonyítani a rendszernek. Jelenleg vesztésre áll.
1. Számítsuk ki, mennyi hitelt vettünk fel a kieső nyugdíjbefizetések miatt + adjuk hozzá a kamatokat.
2. Számítsuk ki, mekkora kárt okoztak a pénztárak azzal, hogy 13 év alatt legtöbbünknek 0% profitot tudnak felmutatni.
3. Gondoljuk át még egyszer, jó ötlet-e, hogy „úgy is működik” ez a rendszer?

„Ha mindez így van, akkor van-e értelme lerombolni egy működő intézményrendszert, és ezzel aggasztó üzeneteket küldeni a társadalom azon részének, amely még mindig hisz a jogrendszer stabilitásában? Nincs.”

Hát ez azért így elég necces:-)
A szerző maga ízt írja, hogy a normálistól eltérően épült fel hazánkban a gazdasági környezet. Saját szavaival élve „kizsákmányoló” szisztéma működik, ami igen csak szabályozásra vár. A társadalom pont azért aggódik, mert ő tartja el ezt a kizsákmányoló rendszert! Az ő adója elképesztő magas, ő fizet 25% ÁFA-t mindenre, és őt nem látják el a kórházban rendesen. Nem tudom elhinni, hogy egy 2/3-os választás után még vannak olyanok, akik komolyan leírják ezeket a mondatokat.

„Egy tisztességesen működő NDC-rendszer annyi nyugdíjat enged csak kifizetni, amennyire van fedezet, nem többet, nem kér az államtól az általános adóbevételekből is, teljesen transzparens, és ha a társadalom öregszik, a foglalkoztatottság csökken, akkor bizony a nyugdíjak is csökkenhetnek – vagy szinte automatikusan nő magától a korhatár, annak érdekében, hogy ne a nyugdíjak csökkenjenek. Szép rendszer, de rendkívül rizikós, és nem politikusbarát, amint ebből a rövid leírásból is látszik. Nem véletlen, hogy egyetlen hely van, ahol valóban tisztességesen működik (ez annak a bizonyos szőke modellnek a hazája), a többi fellelhetőségi helyei többnyire elég viccesek.”

Hát ez is elég sommásra sikeredett. A jelenlegi rendszer – magánpénztárral együtt – „tisztességes”? Mert ha az lenne, nyilván nem kérne az államtól plusz pénzt. De még is kér. Engedjük meg az NDC-rendszernek is, hogy kérjen. És a most felszabaduló pénzeket költsük arra, hogy sokkal kevesebbet kérjen, mint ez a rendszer.
1. Szülessen sok gyerek. Ha csak a nyugdíjra felvett kölcsönösszeg felét erre költenénk, már meg lenne oldva az egész kérdéskör. Akkora kedvezmény, annyi támogatás kell minden egyes gyermek vállalása mellé, amekkora hasznot hoz. Ez gazdasági kérdés, nem szociálpolitikai. Ők fogják jelenteni az én nyugdíjamat, tehát követelem, hogy a kormány azonnal állítsa le a jelenlegi nyugdíjbefizetéseim magánpénztárakba fizetését, és adja oda a gyermekeket vállalóknak. Befizetéseim újraelosztásán keresztül bírja rá a társadalmat, hogy ne csak reprodukálja önmagát, hanem növelje létszámát. Na, akkor lesz nyugdíjunk 2040-ben.

„Ha rosszul mennek az országban a dolgok, nem fog segíteni, ha pedig jól, a jövő nyugdíjasainak ebben a rendszerben is több jutna, meg egyébként is.”

A szerző úgy tesz, mint ha nem ismerné a nyugdíjrendszerben rejlő problémákat.
Hiába megy jól a gazdaságnak, ettől a nyugdíjkérdés 2040-ben nincs megoldva, mivel a magánpénztár nem képes ellensúlyozni a demográfiai problémákból fakadó bevételkiesést. NEM TUD a magánpénztár annyi hasznot termelni, ami miatt megérné továbbra is fenntartani, ahelyett, hogy a gyermekvállalást ösztönöznék. Aki gazdag, annak persze mindegy, mert vagy előtakarékoskodik, vagy befektetései vannak. Az átlagember azonban csak arra számíthat, amit majd akkori kortársai befizetnek. Alig észrevehető részét fogja a nyugdíjának képezni a magánpénztári összeg. (És ehhez még adjuk hozzá, hogy a pénztárak jelenleg semmi profitot nem hoztak a befizetőknek!)

„Továbbá, hacsak nem fogja a szép új NDC-világ úgy összekötni a nyugdíjrendszert a családtámogatással, és úgy ösztönözni a gyermekvállalást (erős nyugdíjjogosultság-beszámítással), hogy ettől megugrik a születésszám, amely valóban az egyik elengedhetetlen feltétele lenne egy jó „nyugdíjreformnak”. De egy ilyet – ha meg lehet csinálni egyáltalán, s erről is nagy vita van a szakmában – nem csak az NDC tudhat.”

Itt a lényeg. Filozofálhatunk NDC-ről, meg akármiről, egy dolog számít: születnek-e gyermekek, vagy sem? Ezért nem kell védeni a jelenlegi rendszert, mert a társadalom mai helyzetében nem segíti elő a gyermekszületést. A pénzt jelenleg nem szabad magánvállalkozásokba önteni, hanem a társadalom érdekében ösztönözni kell vele a gyermekszületést.

„Jól érzékelhetően nagyon sokan úgy élik meg, hogy most elvesznek tőlük valamit, ami a sajátjuk, ami az egyéni számlájuk, amit nem az államra óhajtottak bízni, amely örökölhető stb.”
40 alatti vagyok. Egy kicsit sem érzem így. 1997 óta nem óhajtottam a pénzemet a magánnyugdíj alapokra bízni, törvénnyel köteleztek rá. Azóta háromszor váltott tulajdonost a pénztáram. Jelenleg 0 Ft hasznot termelt az összes befizetett pénzemre. De nem reklamálhatok, mert köteles vagyok tagja lenni egy pénzpiaci vállalkozásnak. Törvénnyel tartanak életben egy olyan vállalkozást, mely 13 év alatt 0% hasznot termelt. És erre valaki azt mondja, hogy „piaci vállalkozás”. Ez vicc.
Ezt a pénzt így is úgy is be kellett fizetnem, sokkal jobb lett volna, ha nem drága kamatos hitelből fizeti az állam a mostani nyugdíjasok pénzét, hanem az én befizetésemből. Most ott tartunk, hogy 1. az állam (tehát ÉN) kamatot fizet arra a hitelre, ami azért (is) alakult ki, mert az én befizetésem a törvény miatt 1997 óta egy magánvállalkozásba megy.
2. Ez a magánvállalkozás 13 év után 0 Ft hasznot tud nekem fizetni.
Tehát a pénzrendszer kétszer járt jól rajtam eddig: ingyen használta a pénzem, és kamatot fizettet velem a hiányzó pénzem után felvett hitel miatt.

„Sokaknak, főleg a fiatalabbaknak a tb-be kerülő nyugdíjjárulék olyan, amelyben nem is bíznak, hogy valaha viszontlátják, viszont a magánpénztári megtakarításokat a magukénak érzik (bármennyit is panaszkodnak a hozamok miatt).”
1997 óta tudom, hogy egy fillér hasznot nem fog hozni nekem a magánpénztár, sőt, el fog úszni a befizetésem. A magánnyugdíj alapok működésének létjogosultsága ezelőtt kb. tíz évvel lejárt. Két-három generációt tudott kiszolgálni a rendszer – tehát még így is sokkal jobb volt, mint a legtöbb üzleti vállalkozás – de annak a gazdasági környezetnek vége, amiben ez megbízhatóan működni tudott. Ezt a mondatomat el lehet tenni, és öt év múlva elővenni.

„Reális veszély, hogy a járulékfizetési hajlandóságot, a formális rendszerekben való általános részvételi készséget egyáltalán nem a jó irányba mozdítja a pénztári rendszer gyalulása.”
Szerintem kifejezetten jó irányba fogja mozdítani!
Sok időnek kell még eltelnie, hogy a magamfajta úgy érezze, akár csak egyetlen fillért is szeretne a pénzpiacra bízni. Inkább kezelje egy normálisan működő állami gépezet. Sőt! Kezelje egy, a piacival megegyező korrupciós rátával működő állami gépezet, még akkor is jobban járok én is és a társadalom is, mivel kevesebb hitelt kell felvenni a mindenkori nyugdíjak kifizetésére.

„Ennek extrém megnyilvánulási formájáról, arról, amikor az ilyen lépések lökik a versenyképes tudással rendelkező egyént külföldre (nehogy már ilyen helyre fizessem az adómat!), ne is beszéljünk, mert az ilyen hatást nehéz megbecsülni.”
Ez azért csúsztatás! :-)
Az adó miatt senki nem megy külföldre dolgozni. Maximum a cégét telepíti Szlovákiába vagy Svájcba. Az éhenhalás veszélye miatt viszont sokan elmennek. De miért hal éhen? Mert magasak az adók. Miért? Mert sok a kölcsönünk. Miért? Mert a nyugdíjakat (is) kölcsönből finanszírozzuk. Miért? Mert a mai aktívak befizetéseinek egy részét magánvállalkozásokba kell fektetni.

„Van egy még ennél szomorúbb megállapítás is. Az állam ebben az esetben úgy viselkedik, mint a rossz pedagógus az általános iskolában. Nem irányítja a gyerekek viselkedését, nem együttműködésre ösztönöz, nem az érdeklődésüket felkeltve tereli őket a helyes irányba, hanem erőből büntet. Azért oszt fekete pontot és egyest, mert ő a tanár, mert megteheti, és ezt az eszközt találja a legegyszerűbbnek.”
Ezt csak az mondhatja, aki büntetésnek éli meg a lépést – tehát valami haszna volt az előző rendszerbeli működésből. Nekem – mint már mondtam – 0 Ft hasznom volt, viszont a kieső pénzt pótoló nyugdíj-hitelt (és kamatait) én fizetem vissza, tehát vastagon veszteséges vagyok. Nekem nem büntetés. Kíváncsian várom a fejleményeket – ennél csak jobb lehet. Ha már nullára kihozzák az egyenlegemet, jobbak, mint a mostani rendszer.

„Arról hallunk, hogy véget ért a piacok mindenhatóságának ideje, és most az erős állam, a modern állam válik főszereplővé, amely rendet tesz. Ezzel szemben a szomorú igazság az, hogy ez az állam nem erős, hanem gyenge. Ugyanis nem szabályoz, hanem büntet.”
Ez igen sommás, és sokkal kevesebbeknek büntetés, mint ahányaknak jól jön a változás. (lásd feljebb)

„A magyar gazdaság legtöbb szektora valóban nem vált kellően versengővé, résztvevői nagyobb mértékben tudják kizsákmányolni a fogyasztókat, mint sok helyütt Nyugaton, nagy az „extraprofit”. Mindez a privatizáció menete, és az átalakulás egyéb zűrzavarai miatt.”

Ez lefordítva azt jelenti, hogy az eddigi rendszer kizsákmányolt. Ugye senki nem gondolja, hogy 1997 óta most sikerül ezt felismerni? Eddig is mindenki tudta, mégis törvénnyel köteleztek arra, hogy zsákmányoltassam ki magam. Még egyszer mondom: ha 0 Ft haszonnal fog működne az új nyugdíjrendszer, már jobban fogunk járni, mint a mostanival.
Hogy kell 0 Ft hasznot csinálni? A befizetett pénzt egyszerűen oda kell adni a mostani nyugdíjasoknak. Ennyi. És akkor kevesebb hitelt kell felvenni a hiányzó nyugdíjpénzekre, tehát kevesebbet kell visszafizetnem. Így persze kimarad a buliból az eddig szép pénzt kereső nyugdíjpénztári vállalkozás, de hát menjen a piacra, és fektesse be annak a pénzét, aki hajlandó rábízni. Ők úgy is a piacban hisznek.

„Erre azonban most nem a probléma gyökerének megtalálásával válaszol az állam – hogyan lehet szabályozással csökkenteni a belépési korlátokat, a magasabb verseny adminisztratív akadályait, emelni a transzparenciát – hanem ahol pénzt lát, azt elvonja.”

Miért kéne a piacot szabályozni? Hiszen az jól működik – nem? Vagy esetleg sok a tisztességtelenség? Akkor menjünk vissza néhány bekezdéssel, és az állomot ezek miatt szapuló részt húzzuk ki a cikkből – de legalább is ne keltsük azt a látszatot, mint ha a piaci kontroll egy kicsit is jobb lenne ilyen szempontból, mint az állam.

„Ez persze rövidlátó és kontraproduktív hozzáállás.”
Szerintem nem az. Viszont óriási összeget von ki egy olyan vállalkozásból, melyet 1997 óta az egész magyar társadalom kénytelen finanszírozni. Menjenek az urak a piacra, és szerezzék meg onnan a pénzüket.

„Az egyik legdrámaibb problémája a felállt új kormánynak a valódi szabályozási képesség hiánya – vagyis a valóban modern és erős állam hiánya.”
Az új kormány fél éve működik. Nekem – akit nem érdekel a politika – az alábbi jött le:
1. Abban reménykedtek, hogy az EU-s környezet ugyan úgy fog bánni velük, mint az előző kormánnyal (trükkök százai, hamis adatok benyelése, stb.). Első terveik erre épültek. Az EU-s környezet nem volt hajlandó együttműködni ezekkel a tervekkel.
2. Fokozatosan léptek vissza, és tesztelték, hol hajlandó az EU megállni. De az EU sehol nem volt hajlandó megállni. Az előző kormány által vállalt 3,8 és 3% kötelező céllá vált. Azok az országok diktálják ezt, ahol egy kis nyugdíjkorhatár-emelésért utcán van egymillió ember! Itt meg elvettek egy egész havi nyugdíjat, korhatárt emeltek, stb. De hát erősebb kutya …
3. Egy dolog biztossá vált: a zemberektől már nincs mit elvenni. Most jön az üzleti szféra, mely a szerző szerint is „kizsákmányoló” módon működik. Nekem nem baj, ha sír a piac, sőt! Ez azt jelzi, hogy a kormány most vet véget (egy kicsit) a kizsákmányolásnak. Az egyetlen kérdés, hogy jól számolták-e ki a következményeket. Erről vitázni jelenleg hit-kérdés, úgyhogy térjünk rá vissza két év múlva.
Szóval a kormány „szabályozási képessége” igen csak másodlagos ahhoz képest, ami valójában zajlik – a minisztériumi pozíciók betöltésével egyetemben.

„Csodálkozunk, hogy szabályozás helyett csapkodás folyik?”
Nézőpont kérdése. Nekem nem csapkodásnak tűnik, hanem egy óriási taktikai csatának, ahol az a kérdés: ki fizeti ki a z elmúlt évek válságának és szabadrablásának árát. Ismét a lakosság, vagy most már az üzleti szféra is kénytelen a kasszához járulni?

„A szabályozás helyett az erőből támadás rendkívül veszélyes.”
A jó pedagógus tudja, hogy mikor kell szépen beszélve ráhatni a gyerekekre, és mikor kell erőt demonstrálni. Ez a kettő nem zárja ki egymást. Most nincs idő és mód beszélgetni egy kizsákmányoló (copyright Holtzer Péter) rendszer képviselőivel.

„Amint a Véleményvezér megírta korábban, a valódi fékeket és ellensúlyokat a külföld, a piacok, és a választások jelentik. Az első és a második akcióterv is jól láthatóan ezek között igyekszik lavírozni. A nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos akciózást érdemes ebben a mezőben is értelmezni.”
Én is így gondolom. Mindenki tudja, hogy a kormánynak lavíroznia kell, mert emberfeletti problémahalmazt örökölt. Hagyjuk hát őket dolgozni, és inkább annak szurkoljunk, hogy jól jöjjünk ki a dologból! A szerző is pontosan tudja, hol válik el egymástól a filozofálgatás és a cselekvési kényszer útja. Neki – ezek szerint – az a dolga, hogy filozofálgasson. A kormánynak viszont cselekednie kell. Biztosan jól jön minden meglátás, minden segítség a kormánynak, de az ilyen cikkek szerintem nem azok.

Az előző nyolc évet kiszolgáló, bukott értelmiség helyett ki kell alakulnia egy új értelmiségnek, mely valóban képes lesz a társadalmat befolyásolni és vezetni. Ők azonban nem elvtelen, megélhetési megmondó emberek, hanem a szó valódi értelmében „értelmiségiek”!
Kedves Péter! Nem tudom, az elmúlt években hol helyezkedett el, de szerintem lehet csatlakozni az új csapathoz!
inyencmester 2010.10.18 12:26:23
Kedves AnnaKarenina!
1. A poszt kizárólag a nyugdíjrendszerrel foglalkozik, ezért nem érintettem a "honnan lesz sok új munkahely" kérdést. De a válasz viszonylag egszerű: kevesebb adó= több munkahely.
Tehát ha nagyobb mozgástere van a költségvetésnek, akkor ez a második fontos feladat nyugdíj ügyben.

2. A jelenlegi rendszer két lábon áll, és mégis kér pénzt az államtól. Ez nem a magánpénztárakon keresztül jut a rendszerbe, hanem az állam által felvett kölcsönökön keresztül.
Azt próbáltam érzékeltetni, hogy nem ördögtől való, ha egy nyugdíjrendszer kiegészítésre szorul, csak nem mindegy, menniyt kell beletolni pluszba az államnak.

3. A kizsákmnyolás szót nem én használtam csak idéztem. Véleményem szerint ennyire azért nem vicces a helyzet, mert itt kicsit sem a tőke és a piac viszonyáról van szó, hanem az állam által a törvényeken keresztült garantált biztos bevételek, és az ezzel szemben semmilyen felelősséget nem vállaló pénzügyi befektető viszonyáról. A világon nem sok helyen vannak a miénkhez hasonló helyzetben az emberek:-( És ez igaz az energiaszektortól kezdve a távközlésen át szinte minden területre.

4. Az értelmiség nem nyúl le semmit, azok a politikusok. Az értelmiség feladata józanul gondolkodva segíteni a társadalomnak megérteni, és ezáltal befolyásolni a folyamatokat. Az előző nyolc évben láthattad, mit sikerült letennie az "értelmiségnek" az asztalra. Olyan szakembereket, akik Gyurcsány bukása után el merték mondani, hogy bizony valamit nem jól csinált. Ebbe a mentalitásba bőven belefér, hogy amikor a kormány keményen odalép, akkor leírjuk, hogy a jelenlegi rendszer igen csak kizsákmányoló. Az értelmiség dolga ezt rögtön az elején kijelenteni, és folyamatosan tudatosítani az emberekben.
inyencmester 2010.10.18 12:47:18
@Aladár69:
4. Nem hiszem. Ha olyan szerencsés vagy, hogy a pénztárad egyenlege kimutat valami pluszt, akkor sem vagy nyerésben! Adj össze mindent, vond ki belőle a rád eső nyugdíj-hitel és kamattörlesztés összegét (amit adóban megfizetsz), és már is látod a konstrukció működésének végösszegét.

7. Éppen a fentiekből adódóan nincs igazad.

8. Ez azért némi naivitásra vall...
  „A nyugati filmek firmák/cégek, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen” lép fel a kétharmados Fidesz, mert új ellenség kell neki a baloldal legyőzése után - nyilatkozta a Süddeutsche Zeitungnak adott nagyinterjúban Kovalik Balázs, a budapesti Operaház…..
inyencmester 2010.07.22 12:08:12
inyencmester 2010.07.22 12:17:40
@genyamagyar:
1. Kovalik hülyeséget beszél. A legtöbb pénzt németek fektetik az "amerikai" filmekbe.
2. Egy csomó barátom él az USA-ban. Nem látom, hogy bármekkora befolyásuk is lenne ránk. Nincs "amerikai" befolyás. Kovalik demagóg módon fogalmaz.
3. A hitleri törvények szerint zsidónak számítok. Akkor most az én pénzemről is szó van?
Kovalik itt is demagóg módon fogalmaz.

Lelke rajta, ha úgy érzi, erre van szüksége ahhoz, hogy befogadja majd a rendezéseit a német közönség.
Kár, hogy rossz útra tévedt.