Regisztráció Blogot indítok
Adatok
chloé_

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.04.23. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Jezsuita Café 2009.09.14 07:40:00
  Hamarosan kezdődik egy nagyszabású programsorozatunk, amelyre már jó fél éve gyúrunk. A Jezsuita Café című jubileumi hét keretében két kávéházat fogunk működtetni, egy fiatalosat a Cefé Loyolát és egy közéletibbet a Jezsuita Udvart. Vendégeink lesznek Kozmann György kenus olimpikon, Ákos és sokan…..
chloé_ 2009.09.15 16:07:13
Én eddig azt látom, hogy nagyon-nagyon jó a szervezés! Két konkrét visszajelzés:
- Az információt - katolikus körökben legalábbis - abszolút hatékonyan elterjesztettétek: Tegnap beugrottam a Café Loyolába, és amerre néztem, ismerősök jöttek felém, minden irányból, a legkülönbözőbb ismeretségi körökből! Nagyon vicces volt ahogy "megrohantak", úgy éreztem magam, mint egy filmben...
- El vagyok ájulva hogy milyen lendületesen és mennyi helyen megjelenítitek, honlap, táblázat, cikkek, blog, Facebook, Twitter; bármi ami virtuális, kattintható, látszik, nézhető, olvasható, mozog vagy álló de színes, kommentálható, továbbadható - nagyon XXI. századi! Látszik a hatalmas belefektetett energia és fantázia.

Egyszóval kávéztam, beszélgettem, boldog voltam - ajánlom mindenkinek!
Jezsuita bloggerek Nem a pasi hozza a boldogságot... 2009.04.17 11:35:00
Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a…..
chloé_ 2009.04.23 11:47:34
Kedves HLB!
Többé-kevésbé az eredeti kérdéseidhez térnék vissza (én ott leragadtam – már ami az olvasást illeti! :) ) Először is, ha valamiben, hát abban tuti biztos vagyok, hogy kielégítő választ nem fogsz kapni senkitől, se itt, se másutt – gondold el, ha lenne logikus, érthető, racionálisan meggyőző válasz, hóttuti, hogy mind a hatmilliárd ember hívő lenne, méghozzá keresztény! :) De a keresztények hite szerint Isten szabad akaratot adott, nincs ránk „kényszerítve” még a logika vagy racionális érvelés által sem. Másfelől, ha csak úgy ukmukkfukk megértenénk Istent, akkor az egyben azt is jelentené, hogy nem hatalmas, az embereknél legalábbis nem „nagyobb”. A jelen felállásban egyelőre tehát amolyan elefántosan megy a megtapasztalás, ki a lábát tapogatja, ki a fülét…
Ami a Nadotu-s felvetést illeti, én egyetértek azokkal, akik írták hogy ezeket a kérdéseket többségünk felteszi magának és próbáljuk kezelni, viszonyulni hozzá valahogy. Nem gondolom, hogy egy egyszer átrágott, lezárt téma lenne – a hit sem az, mint ahogy az élet is változik, dinamikus. Amire én jutottam (remélem, nem botránkoztatok meg vele senkit):
Egyrészt a világban mindig is jelen volt/van/lesz a szenvedés. Mióta kiűzettünk a Paradicsomból, ez a következmény, mondhatni jól elbaltáztuk már rögtön az elején :) ; illetve mivel szabad akaratunk van, és bármikor választhatjuk a bűnt. Borzasztó, csak belegondolni is, hogy például mi történik Afrikában! Míg összességében nyilván nem tudjuk megváltani a világot és megoldani minden problémát, kicsiben hozzátehetjük a részünket.
Másrészt azonban a kereszténységnek a „botránya”, hogy a fájdalomnak értéke van. Ezt materialista gondolkodással nem lehet elmagyarázni, sem elfogadni (én a saját szempontomból érvelek). De olyannyira van értéke, hogy Jézus Istenként is vállalta, megtapasztalta, szenvedett, sírt, félt és magányos volt. Sőt odáig jutott, hogy a legkritikusabb pillanatban az Atyától is távol és elhagyva érezte magát a kereszten, és abban a pillanatban benne volt minden szenvedés, az egész világ és emberiség szenvedése,
az afrikai árva vérhasban haldoklása,
annak a fájdalma, akinek elütötte egy részeg állat a lányát,
annak a fájdalma, aki egyetlen egyszer részeg állat lett és halálra gázolt egy lányt,
a te szenvedésed, hogy elhagyott a barátnőd, meghalt a 75 éves nagyanyád, ellopták a vadiúj autód,
az én szenvedésem, ha nem tudom elmagyarázni érthetően/nem fogadod el a gondolatomat…minden. Az, ahogy reagálsz a fájdalmakra, nehézségekre, lehetőség, és ezáltal értékes, mert túlmutat önmagán, szeretetet szül. Ha meghalna a (jövőben megszületendő) gyerekem, biztosan őrjöngenék és nagyon-nagyon nehezen fogadnám el. Nekem halt meg egy barátom, huszonéves korában, gyakorlatilag szinte az egyik napról a másikra. Sőt a szüleimnek is volt ilyen élménye. A fájdalom mellett viszont azt is láttam, hogy mennyi jó született pont ennek kapcsán! Nem tudhatjuk, se te, se én, hogy az az afrikai kisfiú hogyan halt meg, hogyan viszonyult hozzá ő, a körülötte levők stb. Nyilván, azon a tényen, hogy meghal, ez semmit nem változtat, de a helyzete és az ebből fakadó helyzetek, tapasztalatok, igenek, (elvonatkoztatott értelemben vett) lépések igenis számítanak. (Ha mindebből pedig azt vontad le, hogy ezek szerint Isten direkt szenvedést küld, akkor nagyon félreértettél!)
Harmadrészt, a szeretet nem (feltétlenül) igazságos, sőt, néha „pofátlanul” nem az; gondolj vissza: az egész Szentírás tele van „jobbról előzős” sztorikkal! Nem is igazán tudja elfogadni a "jófiú" nagyobbik testvér, a rendesen az első órában elszegődött munkás, a 99 igaz, vagy igen, akár én magam... Egyáltalán nem egyformán szeret az Isten, mint ahogy te sem ugyanazon a módon fejezed ki a szeretetedet a barátnőd és mondjuk a gyereked felé, nem? És ezért nem tudom értelmezni, hogy kvázi bele vagyunk kényszerítve a vallásunkba, mert ide születtünk… Persze, ha másutt élnék, jó eséllyel muzulmán, zsidó, napimádó bantu néger, mittudomén mi lennék. De ez nem befolyásol semmit! Én úgy hiszem, hogy ha én jó muzulmánként éltem, komolyan vettem és szerettem (a legtöbb vallásban benne van valamilyen formában, hogy azt tedd másnak amit nekd szeretnéd hogy tegyenek, illetve ne tedd azt másnak amit nem szeretnéd hogy neked tegyenek), akkor ugyanolyan értékes volt az életem, Isten szemében is. Sőt, ateistaként is élhetsz hasonló értékek mentén, én ezért szupernek tartom, hogy keresel és kérdezel!
(Később – csak beleolvastam, nem vettem végig mindent – láttam még, hogy előjött az evolúció. Ezt nem igazán értem, bár tudom, hogy Amerikában léteznek radikális (kisebbségi) vélemények, itt Európában és a nagy többség szerint azért ez nem vagy-vagy kérdés…) Segítettem valamit?
chloé_ 2009.04.25 15:14:39
De jó, nagyon örülök, akkor érdemes volt írni (még ha első körben nem is tartom magam a blog célközönségének) :)
Még az jutott eszembe a témához és ahhoz, amit írtam, kiegészítésképpen:
dedifia.blogspot.com/2008/10/laci.html
dedifia.blogspot.com/2009/04/mai-szuret.html
Nem én írtam, de családban marad! :)) És persze alapvetően ugyanaz a véleményünk!

(Jezsu, nagyon rötyögtem, mert én már el is felejtettem a beírás eredeti témáját! :) Pedig az is jó!!)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása