Regisztráció Blogot indítok
Adatok
beszélő név

0 bejegyzést írt és 162 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
ras2 Trump 2024.11.06 18:40:05
(Mert az nem lehet, hogy pont csak én ne értékeljek.) Azt gondolom, hogy az amerikai választók Trumpra voksoló többsége az erőre szavazott, egy erős férfira egy ingatag, bizonytalan világban. Egy - a kampánya alapján - semmilyen nővel szemben. Eltekintve leghívebb, legelvakultabb - nem csekély…..
beszélő név 2024.11.07 12:35:12
Vegyük a következő gondolatmenetet. Egy vezető megválasztása mindig felelősséggel jár, aminek mértéke persze nagyban függ a csoport funkciójától és méretétől. Egy állam vezetőjének megválasztása esetében mind a funkció, mind a méret jelentősnek mondható. A felelősségből a tényleges döntési szituációban a körültekintés, az alapos mérlegelés követelménye adódik. Racionális és morális kritériumok számbavétele és összeegyeztetése a politika, a közéletiség porondján fennálló körülményekkel, illetve a választó személyes elképzeléseivel, attitűdjével.

Egyrészt vegyük észre, mennyire ideális és egyben mennyire elvont ez a gondolatmenet. Másrészt vegyük észre, hogy egy-egy tényleges választás eredményekor ennek az ideának a tükrében kapunk képet (avagy vélünk képet alkotni) a politikai közösség képességeiről. Milyen mértékben képviseli, működteti a gondolatmenetben felvonultatott kompetenciákat az adott közösség. Vegyük észre továbbá, hogy gondolatmenetünk, illetve a belőle kihámozható politikai éthosz felfogható kortól független normaként épp úgy, mint éppen mostanság korszerűtlenné váló elvárások csokraként.

Vegyük végül hazugság és politika kapcsolatát. Saját értelmezésem, saját éthoszom szerint a hazugság a politikusi eszköztár legitim része akkor, ha közösségi összefogás elérésére használják társadalmilag jelentős problémák kezelése érdekében. Végső soron és esetben a hazugság motiválásra használható, az állampolgárok passzivitásának megtörésére, valamely kritikus ügyben az elengedhetetlen kooperativitás kicsikarására, s mint ilyen, semmiképpen sem használható politikai szereplők hatalmi ambícióinak érvényesítésére. Demokráciában semelyik politikai szereplő nem tekintheti hatalmának megtartását, növelését társadalmilag kritikus ügynek.

Na most: ez a megfontolás korfüggetlen normát fogalmaz meg, vagy egy múlóban lévő korszakban szocializálódott egyén szellemi terméke? Nem tudom a választ.
ras2 Delon és én 2024.08.18 18:34:04
Alain Delon. Az ifjúkorom része. A halálhírére - nagy, jelentős filmjei helyett - elsőként az 1967-es Kalandorok ugrott be. Fura dolog az emlékezet, legalábbis az enyém. Sokkal jelentősebb eseményekre nem emlékszem, erre pontosan. Egyetemista voltam, valami csalódást (arra már nem emlékszem, mit)…..
beszélő név 2024.08.19 10:00:03
Valóban: ifjúságunk része volt! Ez a kulcs mostani érzelmeinkhez. A tanult, esztétikai értékelés ehhez képest másodlagos. Delon vagy épp a három éve, ugyanúgy 88 évesen eltávozott Belmondo másképp voltak "nagy" színészek, mint a korábbi nagy franciák, mondjuk egy Gabin vagy egy Marais. Utóbbiak, azt hiszem, többet tudtak a színészet eszközkészletéről, többet "játszottak" el egy-egy szerepből. Belmondo, és kiváltképpen Delon egy-egy stílusba álltak bele, testesítették meg. Olyan kiállásuk volt, amire az akkori fiatalok, azaz mi, könnyen tudtunk rezonálni. Életünket stílusosan élni: talán ez volt a filmjeik legfontosabb "üzenete" akkor és nekünk. És ez az üzenet egy szocialista és tenger nélküli ország eszmélődő fiataljának a filmjeikben feltűnő kulisszák (rengeteg fény, rengeteg tenger, rengeteg kávéházi terasz, rengeteg sportautó stb.) miatt meglehet, még rátett egy lapáttal. Ugyanakkor mostanra már jóval magunk mögött tudjuk az eszmélődés, a stíluskeresés időszakát. Lettünk, váltunk valamilyenekké. Ám amikor leülök egy-egy Delon vagy Belmondo elé – jómagam egyébként tegnap az 1960-as Ragyogó napfénnyel adóztam – nem csupán a filmet nézem és látom. És ez nem egyszerű nosztalgia, mert nem jár sóvárgással az iránt, ami elmúlt, sokkal inkább virtuális időutazás az előttem és a bennem pergő képek párhuzamában. Olyasmi, mint amikor a csillagászok valamely távoli galaxis fényét befogva, annak keletkezéstörténetére pillantanak. A galaxis itt saját identitásunk.

Na de ilyet, hogy Te meg pont a Kalandorokra estél be annak idején! Veled ellentétben szintén azok közé tartozom, akik nagy élményként tartják számon. Rám gyakorolt hatását így utólag abban látom, hogy fiatalként, de még a gyermekkor közelében, az ember hajlamos idilli világokban gondolkodni, ahol az élet játékként és kalandként valósítható meg, távol tartandó a nyers és brutális felnőttesdit. A három hős ebbe az illúzióba bonyolódik bele, és persze miatta buknak el. És szerintem az alkotásnak (rendező: Robert Enrico) igenis vannak esztétikai érdemei. A lány figurájának szimbolikuma például ritka finoman került kidolgozásra. Egyszerre erotikus és érinthetetlen (egyik férfi sem kapja meg), halála után pedig helyet cserél a mélyből felhozott kinccsel. Egyébként meg a mackós Ventura és a fiatal, kirobbanó Delon remek párost alkotnak. Persze az utóbbi hal meg, és az előbbi marad magára abban a monolitikus, magányos erődben, ami eggyé vált a szigetével. Zseniális helyszínválasztás a végkifejlethez.
ras2 Führerbunker 2024.06.26 22:15:06
Gyurcsány Ferenc ma egy hosszú Facebook-videóban bejelentette, hogy nem mond le, marad, sőt: visszajön. Mert szükség van rá, szükség van a DK-ra, a baloldalra.  A magam részéről biztos voltam benne, hogy marad. Egy (politikai) kalandor - húsz éve annak tartom - önszántából nem távozik, nem rombolja…..
beszélő név 2024.06.27 12:52:24
Valamikor talán pont ezen a blogon okoskodtam már egyszer arról, mekkora létjogosultsága maradt manapság a politikai térkép hagyományos bal-jobb felosztásának, illetve a politikai szereplők klasszikus ideológiák szerinti csoportosításának. Meglehetősen szkeptikus állásponton vagyok ezzel kapcsolatban. Gyurcsányra meg az ő "baloldaliságára" már nem is vesztegetném a szót, de a baloldaliság értelmes, azaz a politika mai gyakorlatában valóban használható körülírása számomra önmagában is kérdésessé lett. A klasszikus ideológiák nem csupán politikai eszmékből gyúrt, popularizált retorikai kellékek voltak fénykorukban, hanem olyan kényszerítő normarendszer hordozói is, amelyek morális dimenzióval látták el a politikacsinálás gyakorlatát. A szereplők persze ettől nem lettek ténylegesen morálisan érzékenyebbek vagy fejlettebbek a maiaknál, viszont igazodniuk kellett egy ilyen elvárásrendszerhez, politikai karakterként ezekből a normákból reprezentálniuk kellett többet-kevesebbet. A rendszerváltáskor ilyen figuraként volt jelen Antall József, ennek a típusnak őskövületeként húzta sokáig Mécs Imre, lett sajátos mártírja Dávid Ibolya, vagy legutóbb a szerep ellehetetlenülését pontosan detektáló és visszavonulót fújó Schiffer András. A jelen professzionális politikusai messze elkerülni igyekeznek a határozott ideológiai kontúrokat, melyek mind a retorika, mind a morális vonatkozások terén szűkítik a szerepformálás lehetőségeit. Orbán például előszeretettel használ heroikusságot, hazafiságot, etikai külön és felül állóságot hordozó retorikai elemeket anélkül, hogy ezek mögött koherens, a klasszikus palettán beazonosítható ideológiát találnánk. A politikai karakter esetlegessé válik, nem az életpálya egészére, hanem konkrét helyzetek, projektek köré szerveződik. Magyar Péter pedig egy példaértékű variációja a morális, ideologikus ballasztoktól megszabadult, kizárólag az aktuális politikai tér kínálta szituációra fókuszáltan építkező szereplőnek. De félreértés ne essék, mindez természetesen világtrend, melynek legeklatánsabb példája természetesen Trump.

A szónak az eredeti értelemben felfogott változatához közelítve baloldaliként előállni a mai színpadon, szerintem a bukás szinonimája. Életképesebbnek tartanám az ideológiai képviselet feladását egy általános és következetes morális szólam felerősítése javára. Egy olyan politikai csoportnak talán lenne keresnivalója, amely üzeneteiben erős morális sarokpontokat képes következetesen és hitelesen megjeleníteni, illetve képes távol tartani magát mind az elhasználódott szereplőktől, mind a korszerűtlen ideológiai keretrendszerektől. A morális hívószavaknak szerintem egyszer még komoly szerep juthat a politikában, és nem csak mifelénk.
beszélő név 2024.06.28 17:05:07
@rás: Inkább úgy fogalmaznék, hogy addig, ameddig az ideológiákra alapozott régi retorikának akadnak használói, a társadalompolitika terén kialakuló konfliktusoknak és meghozott intézkedéseknek lesznek hagyományos értelemben vett baloldalias olvasataik. Ugyanakkor azok a szereplők, akik ilyen olvasatokban vélik megragadhatónak a politikai eseményeket, egyre inkább a periférián, egyre kisebb hatalmat biztosító pozíciókban találják magukat. Maradjunk csak kis hazánknál. Akadt-e az utóbbi időszak fiatal (mondjuk negyvenöt év alatti) ellenzéki politikusai között bárki, aki következetesen és módszeresen tematizálta volna a társadalmi egyenlőtlenségeket? Felbukkanak még parlamenti hozzászólásokban vagy politikai influenszerek szájából olyan kifejezések, mint "kizsákmányolás", "munkás", "öntudat"? Hol vannak azok a politikusok, akik hiányolnák a szakszervezetiséget, a szakmák közötti szolidaritást, akik ezek feltámasztását programként emlegetnék? Képviseli-e bárki a megalázottakat és megszomorítottakat? Legfeljebb emlegeti, ami nagyon nem ugyanaz. A demokratikus politizálás lényegét tekintve képviselet, részeként a baloldaliság ethosza még hangsúlyosabban, vagy inkább még hangosabban az. Akad bárki is?

Valóban, ahogy mondod: a politikai morálnak osztálytartalma van. De mikor hallottuk utoljára ezt a kifejezést épkézláb politikus szájából? Ha lesz egyszer még koherens baloldali politikai képződmény ebben az országban, új szótárt fog alkotni magának.
Ami a filozófiát illeti, legfeljebb, némi jóindulattal, félműveltnek nevezhetem magam. Sznob is vagyok, tisztelem a tekintélyt, még ha nem is mindig tudom pontosan, min alapul a tekintély. Vajda Mihálytól a töredékét olvastam annak, amit róla. Most, hogy meghalt, megnéztem, van-e tőle valami itthon,…..
beszélő név 2023.12.12 22:42:51
Az évszám (1969) sokatmondó. Ez is azon kevés esztendő közül való, amelyek (még) a reformokról szóltak. A magyar filozófiai életben ez annyit tett, hogy az ún. polgári (értsd: nyugat-európai és amerikai) filozófia kortárs irányzatait lényegében diszkvalifikáló, a magát marxistának nevező, ám valójában ideológiai muníció-lerakatként funkcionáló végtelenül érdektelen szövegsivatagban előbukkanni engedtek néhány oázist. Néhány autonóm arcot, akiket egyrészt Lukács tanítványokként, másrészt a marxizmust nyugat-európai reprezentánsaival összemérhető színvonalon képviselő alkotókként könyvel el a késői emlékezet (vö. Budapesti-iskola). Közülük is Vajda ezzel a könyvével tette le az asztalra az első monográfiát, melynek lapjain kritikai szűrővel, mindazonáltal tisztességes játékszabályok szerint tett mérlegre egy meghatározó "polgári" életművet.

Az idézet, vagyis Husserl aggodalmának tolmácsolása pedig arra a 19. századi folyamatra utal, amely során a presztízsükben egyre gyorsabb ütemben növekvő természettudományok akarva-akaratlan identitás-válságba sodorták a filozófiát. A tudomány akkor elképesztőnek számító hatékonysága, az igazolható tudás előállításának újfajta tömegtermelése arra késztetett számos gondolkodót, hogy átszabja a filozófia művelésének normarendszerét. Husserl az elsők között vetett számot egy ilyen fordulat kedvezőtlennek vélt következményeivel és indított útjára egy mai napig élő alternatívát, a fenomenológiát. Az a hasadtság, ami gyakorlatilag végig kísérte a 20. század filozófiájának történetét (analitikus versus kontinentális filozófia), ebből a konfrontációból eredeztethető. A fenomenológia elsősorban francia nyelvterületen tett szert hatalmas népszerűségre, de azért nekünk is van mire büszkélkednünk: a nemrég elhunyt Tengelyi László, illetve a hatvanas éveit taposó Mezei Balázs nemzetközileg jegyzett tekintélyei az irányzatnak.
ras2 Palesztina és Izrael 2023.11.17 20:20:41
Muszáj írnom róla, még ha semmi újat nem is tudok hozzátenni mindahhoz, amit mások már összeírtak erről a szörnyű háborúról. De foglalkoztat. Kb. három héttel ezelőtt – más időszámítás szerint három héttel a Hamász 1400 halottat követelő terrorakciója után – rövid bejegyzést tettem a Facebookon:…..
ras2 Könyvek (és szenilitás) 2023.07.29 22:38:06
(Peti rám szólt, úgyhogy muszáj írnom. Végül is, ha az ember blogger - értsd: exhibicionista - ez a dolga). Szóval: Valamikor már írtam róla, hogy ifjan (olyan ötvenéves koromig) azt gondoltam, mindent el kell olvasni. És évtizedeken át - értelmiségi kortársaimhpz hasonlóan - szinte mindent…..
beszélő név 2023.07.30 21:39:23
Gyermekkorom egyik meghatározó olvasmányélménye egy ifjúsági ismeretterjesztő munka (A világ és az ember) néhány oldalas bevezető szövege volt, amiben egy király mérhetetlen tudásszomjával fut tragikus versenyt az idővel. Tudósai segítségével előbb egy tökéletes, minden ismeretanyagot tartalmazó könyvtár összegyűjtésén fáradozik, majd öregedvén s a megvalósulás lehetetlenségével szembesülve egyetlen, tökéletes könyv megírásával bízza meg őket. Persze ez a mű sem fejeződhet be időben, ezért halálát érezvén legbölcsebb bölcsét hívja magához, hogy egyetlen mondatban foglalja össze, amit tudni érdemes. A bölcs egy lapos közhellyel válaszol, valami olyasmivel, hogy életünk és világunk rendkívül bonyolult. A király ennyivel kénytelen távozni.

Ez a tanmese rengetegszer jut eszembe, amikor azon morfondírozom, melyik olvasnivalót melyik kárára vegyem kézbe. Amióta azonban Borges is megfordult a kezemben (vö. Bábeli könyvtár), s ennek is már harminc éve legalább, azt is eszemben tartom, hogy jószerint mindegy is mit választunk és mit nem. Ami természetét tekintve eleve belakhatatlan, abba teljesen mindegy hol lépünk be és merre fordulunk. Van az a nézőpont, ahonnan egy közönséges lektűr is tanúskodik annyit az emberről és világáról, amennyit egy Shakespeare vagy egy Goethe öltöztet formába. Egy ilyen világban mekkora jelentőséggel bír elfelejteni egy olvasmányélményt? Pont akkorával, mint véletlenszerűen emelgetni darabokat a könyvespolcról.

A kezdetből ("azt gondoltam, mindent el kell olvasni"), mely számomra is oly ismerős, mára a bolyongás vágya lett. Kifejezett vágy a tervezetlen olvasás, az egymástól oly távol eső témák és megközelítésmódok szabad váltogatására. Mondjuk, ez is csak egy terv! Mindenesetre mélyen átérzem bevezető gondolataidat.
ras2 November 7. 2022.11.07 00:01:00
B. M. Kusztogyijev: Bolsevik  (1920)..
beszélő név 2022.11.08 11:14:38
@egy nagyi: Pedig a történelem megszemélyesítése abszolút napirenden volt akkortájt. Olyasmire, mint ipari forradalom, meg az a másik, a francia, meg olyasvalakire, mint Napóleon, aki néhány év alatt lett egy senkiből Európa ura, azért valahogy mégis csak gombot kellett varrni. Nem a változások ténye, hanem mértékük és gyorsaságuk kiáltott magyarázatért. Magyarázni kellett a már-már magyarázhatatlant. Ekkor mozdultak el az erről gondolkodók abba az irányba, hogy a történelemben valami irdatlan és emberfeletti erő megtestesülését, kibomlását, előrehaladását lássák, valamiét, amire az emberi fajnak nincs valós befolyása, ami csak egyfajta nyersanyagként használ fel kultúrákat, népeket, vagy akár egyéni sorsokat. Ennek a történetfelfogásnak Hegel, Goya kortársa a végpontja. Másrészt kiindulópontja a marxista történetfilozófiának, amelyből pedig a kommunista haladás-ideológia táplálkozott. Egyszóval a képi párhuzam egyáltalán nem légből kapott.
ras2 Abortusz 1973-2022 2022.09.14 18:23:13
1973 elején egyike voltam annak a több mint 1500 aláírónak, aki az országgyűlési képviselőkhöz intézett petícióban tiltakozott az abortusz megszigorítását célzó tervek ellen. Valószínűleg ez volt a Kádár-korszakban az egyik első nyilvános ellenzéki - jobban mondva a hivatalosság által ellenzékinek…..
beszélő név 2022.09.24 10:19:41
@rás: Oké.
beszélő név 2022.09.25 21:00:13
@látjátok feleim szümtükkel: Rendben, nem válaszolok. Csak egy kérdést, ha megengedsz. Abból, amit mondtam és ahogy mondtam, miért következik számodra, hogy nem vagyok nő?
ras2 Másnap 2022.04.04 00:44:11
The Day After - ez volt a címe a 70-es évek egyik nagysikerű filmjének az atomháború kitöréséről, annak másnapjáról. Természetesen nacionalista gőg egy atomháborúhoz hasonlítani a magyar választásokat, de ez jutott eszembe. Meg az, hogy ijesztő az, amit a Partizán műsorában Szabó Andrea szociológus…..
beszélő név 2022.04.05 17:49:30
Nagyjából csak megismételni tudom 2018-as szavaimat, hiszen az események is ismétlődnek. Az az ellenzék, aki beül egy ilyen parlamentbe eljátszani szerepét, a NER része. Bukott, alkalmanként többszörösen bukott figurák, azaz politikai hullák gyülekezete. Amikor rájuk szavazol, ugyanúgy Orbán rendszerére szavazol, mintha a Fideszre voksolnál. Aki bármilyen olyan politikai szándékkal lépne színre, hogy lebontja a meglévő rendszert, ezekkel nincs dolga.

Jövőkép. Várni, hogy Orbánra rádől saját rendszere, vagy jön egy puskagolyó – ja, egyébként az "If…" című 1968-as filmben, egy diáklázadás történetében hangzik el az ominózus mondat ("One man can change the world with a bullet in the right place.") az egyik főkolompos szájából – persze lehet, csakhogy ekkor lemondunk a politikai aktivitásról. Mozdulni viszont alapvetően a nálamnál fiatalabb generációknak kellene, kb. ötventől lefelé. A magamfajta, aki egyre kevésbé érzi otthonosan magát ebben a digitális dzsungelben, egész egyszerűen már nem rendelkezik azokkal az instrumentális és retorikai kompetenciákkal, amelyek elengedhetetlenek, hogy kezdeményezőként léphessen fel. A városi értelmiség megszólításából születő mozgalmak erősen felejtősek. Építkezni kizárólag parlamenten kívülről és vidékről indítva érdemes – ez megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Ha már várakozás, akkor inkább egy ilyesfajta mozdulásra érdemesebb várni.

Addig meg részemről lakonikusság, rezignáció, szarkazmus plusz médiahasználati szokások átalakítása. A hetvenes-nyolcvanas évek langyos kádári világában, aki kicsit is képben volt, tudta, hogy a napilapokat a sportrovatnál érdemes kezdeni.
Oroszország brutális agressziót követett el Ukrajna ellen, amit csak elítélni lehet. Ezt az evidenciát azért írtam le, hogy a most következőket nehogy valaki úgy értse, hogy mentegetni akarom Putyin háborúját. Megérteni próbálom. Csütörtök hajnalig meg voltam győződve arról, hogy csak diplomáciai…..
ras2 Véleményszabadság 2022.01.23 19:40:00
Két perccel ezelőtt elmenekültem egy élő youtube-adástól, mert beleolvastam az oldalt futó kommentekbe. (Jó. Olyan nagyon nyilván maga az interjú se érdekelt.) Ez adta meg a lökést ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárjam baloldaliként - a baloldali egyenlőségeszmény híveként - nehezen vállalható…..
beszélő név 2022.01.23 21:58:58
A kor, amelyben éldegélünk, többé-kevésbé a körül forog, hogyan legyünk egyre hülyébbek. A hülyeség végső soron mérhető, ezért a tökéletes megoldás elvileg az lenne, hogy papírt állítanának ki azok számára, akik elérnek egy bizonyos kritikus értéket. Ez persze ad absurdum, több szempontból is, plusz korrupció, mert azért annyira senki sem hülye.

Más. Igazából a választójog bármilyen korlátozása csak azzal együtt lehetne igazságos, ha a jelöltek indulását is korlátoznák. Persze, amennyiben csak a szellem valamilyen arisztokráciája voksolhatna, a hülyékre vajmi kevesen szavaznának. De ez az ügy gyakorlatias oldala, igazságos viszont kizárólag úgy lehetne a rendszer, hogy amennyiben a hülyéknek kuss van, akkor a hatalomgyakorlás minden ágensében legyen az. A hülyék ne gyakorolhassanak politikai hatalmat. Tulajdonképpen akkor lennénk igazán következetesek, ha azt is megakadályoznánk, hogy a hülyék visszaszivároghassanak a hátsó ajtón. Azaz: hülyék ne viselhessenek közhivatalt. A gondolatmenet végpontján pedig az áll, hogy a hülyék egyáltalán ne nyilvánuljanak meg a politikai térben, hiszen maga a megnyilvánulás szabadsága is olyan jog, ami a hatásgyakorlás hatalmával kecsegtet.

Most jöjjön egy párhuzam. Amikor egy párt sikereket ér el abban, hogy vallásos identitásuk alapján szólítson meg és vonzzon szavazótáborába embereket, akkor én, a hitetlen, mit is gondoljak erről? Ez irracionális, a politikai közösség ideális működésétől távol eső gyakorlat vagy sem? A vallásos elköteleződést primér érvvé emelni a szavazóurna előtt oké, a hülyeségnek engedni teret meg nem? A vallásnak persze megvannak a maga tradíciói – mondhatnánk. Igen, de megvannak a hülyeségnek is. És vegyük észre, aki például ebben a gondolatmenetben valami sértőt talál, ti. azt, hogy a hívőt egy szinten kezelem a hülyékkel, az ugyanolyan típusú érvet használ, mint az a laposföld-hívő, aki ugyancsak sértőnek találná a párhuzamot.

A hívők nem hülyék, viszont sokan vannak, a politikai közösség egyáltalán nem elhanyagolható részét alkotják. A megoldás ekkor nem az, hogy a hitet olyan motívumként írjuk le, ami tönkreteheti a játékot, hanem úgy alakítjuk a játékot, hogy benne ez a lap is egy legyen a sok megjátszható közül. Politikai racionalitásként kezeljük.

A politikai racionalitás egy másfajta racionalitás, mint azé a fickóé, aki úgy látja, a kor, amelyben éldegélünk, többé-kevésbé a körül forog, hogyan legyünk egyre hülyébbek. A fickó, amennyiben kellően racionális, különbséget tud tenni a között, hogyan működik egy valóban demokratikus politikai közösség, illetve a között, hogy a kulturális szocializáció egy bizonyos fajtájának valamely szintjén álló önmaga számára mi miért írható le irracionális, kerülendő politikai magatartásként.

A demokráciának nem a választás vagy éppen a választhatóság adja a tényleges értékét, hanem az, hogy a politikai közösség életében viszonylag békés formában teszi lehetővé a hatalom birtokosainak megváltoztatását. A demokrácia értéke a harc szimbolizálása és retorizálása. Éppen az az értéke, hogy még a hülyék is inkább papírdarabkákat dobálnak papírdobozokba, inkább szavakat használnak és nem fegyvereket. És ehhez képest még az is lényegtelen, hogy szavaiknak van-e értelmük. A demokrácia adja a legtöbb esélyt, hogy egy társadalom története ne kataklizmától kataklizmáig vezessen. Ez a viszonylagos politikai béke az alapja mindannak, amit a fejlettebb tömegdemokráciák más téren (gazdaság, technológia, jólét, kultúra) fel tudnak mutatni. A demokrácia láthatatlanná teszi valós hasznát, mivel hatékony működésekor természetesnek, magától értetődőnek látszik az, ami miatt kívánatos és védendő. A hozadék, amit a hülyék kizárása jelentene, valószínűleg nem ellensúlyozná annak a feszültség-mennyiségnek a társadalmi kockázatát, amit betáplálnánk a rendszerbe egy ilyesfajta változtatással. A hülyeség a szükséges rossz.

Végül egy klasszikus Churchill: "Democracy is the worst form of Government except for all those other forms." Hát így valahogy.
Jókora felháborodást váltottak ki Jakab Péter szavai a polgári széplelkeknek a jobboldali libertárius Seres Lászlótól a neomarxista TGM-ig terjedő teljes spektrumán. A Jobbik pártelnök-frakcióvezető miniszterelnökjelöltje lényegében azt mondta a parlamentben, hogy ha kell, saját kezűleg rak majd…..
"Semmit se kérdeztem, nem néztem a szemébe, s nem kutattam a titkai után. De más okból sem. A nagy leszámolásokat én sohase szerettem, sem a végleges nyilatkozatokat.– Ha akarod, még őszintébb leszek – mondta nekem egyszer egy hevesvérű társam a tanfolyamon. S én már akkor is ezt feleltem neki: –…..
ras2 Pride és népszavazás 2021.07.21 15:31:53
Szombaton Pride felvonulás. Orbán ma egy kérdéseiben hazug népszavazás meghirdetésével új szintre emelte a homofób kampányt. Azt várom, hogy szombaton fideszes-mihazánkos csőcselék fog rátámadni a menetre. Ebben a helyzetben persze tiszteséges embernek szolidaritásból ott a helye a Pride-on. (De mi…..
Akit érdekel, részletesen tájékozódhatott már, hogy micsoda undort, felhördülést és tiltakozást váltott ki a mainstream (nyugat-) európai politikában az Orbán-kormány abszurd, homofób törvénye. (Ha mégse, itt egy összefoglaló, benne természetesen a Fidesz reakciójával is.) Az Európai Parlament…..
beszélő név 2021.07.09 15:50:10
"Szerintem a Fidesz választási kampányának központi eleme a nemzeti szuverenitás védelme lesz, és ebből a szempontból kifejezetten jól jönnek azok az európai támadások, amelyeket ugyan Orbánnak címeznek, de amelyeket a választók nagy része előtt Magyarország-elleni támadásnak lehet beállítani."

Ezzel maximálisan egyetértek. Annyira így van, hogy véleményem szerint egyenesen ezért keverték bele a melegeket egy eredetileg a pedofiliával, a gyermekvédelemmel foglalkozó törvénytervezetbe. Tudták, hogy erre Brüsszelben ugrani fognak.

A kelet-nyugati szembenállás kapcsán viszont különvéleményem van. Felfogásomban egyáltalán nem ördögtől való gondolat, hogy a közép-európai nemzetek saját politikai, gazdasági tömböt építsenek ki. Itt most nem részletezném, de geopolitikai, illetve a történelmi-kulturális hagyományokban gyökerező érvek mentén kellően védhetőnek látom egy ilyen külpolitikai orientációt reális opcióként láttatni. Lengyelországtól a Balkánig húzódhatna egy sajátos kooperációt és célokat magáénak tudó alakzat, illetve az erre kiépíthető politizálási gyakorlat és stílus. Az állam szerepének, a jogállamiság konkrétumainak, a demokratikus berendezkedésnek, végső soron tehát a politikai értékrendnek és identitásnak egy változatával lenne dolgunk, amellyel az itt élők többsége azonosulni képes, amelyet támogat. Egy ilyen politikai közösségben nyilván tartós kisebbségben lennének a liberális elvek, a nyugati típusú berendezkedés hívei, ahogy kisebbségben vannak Németországban a szélsőjobb, vagy Franciaországban a szélső bal képviselői. Jómagam nem szeretnék egy ilyen országban élni, de egyre inkább úgy látom, hogy valami ilyesmire igenis ki lehetne alakítani az igényt a közép-európai társadalmak jelentős részében. Orbán külpolitikája pedig – a vezér szerepét vindikálva – leírható lenne egyfajta törekvésként ebbe az irányba. Eszközei persze a magamfajtának gyomorforgatóak, de politikai keretek között a folyamat abszolút legitim.
beszélő név 2021.07.10 11:00:53
@rás: A minap épp arról diskuráltunk egy ismerősömmel, hogy a politikai szélsőség kategóriáját nincs sok értelme egy ideális skála alapján meghatározni, ahogy az a tankönyvekben áll. A szélsőséges nézet mindig az, ami a mindenkori centrummal a legkevésbé összeegyeztethető. Saját politika-felfogásomra, illetve a tankönyvi ábrákra tekintve magamat a baloldal centrumhoz közeli sávjába pozicionálnám, miközben hazám valós politikai közösségében egyre inkább a szélsőségesekhez tartozóként tekintek önmagamra. A demokrácia orbáni (kelet-európai) változatában a magamfajta figura egyfajta hordószónokként juthat csak szóhoz súlytalan fórumokon, ideológiai megbélyegzettséggel. A rendszer részeként teljes eszköztelenségben, hogy hatást gyakorolhasson annak működésére. Csalóka vigasza annyi, hogy legalább nem tüntetik el, mint még keletebbre.
beszélő név 2021.07.13 20:51:45
@egy nagyi: "Arról szól a mese, hogy relatíve hozzásegíti az országokat a kulturáltabb gazdasági folyamatokhoz,az alacsonyabb bérű munkaerővel, mint a MAG-országokban." Ezzel nagyjából egyetértek. A kelet-európai tömb egy olyan lehetőség, amely egyrészt ezt a helyzetet egyensúlyozná, másrészt teret nyújtana azoknak a politika-felfogásoknak, amelyek ebben az egyre globalizáltabb világban is a nemzet-állami létből fakadó eszmék népszerűsítésére bazíroznak. Szerintem ennek – ismerve az érintett népeknek kultúr- és mentalitástörténetét – van realitása. Az kétségtelen, hogy például olyasfajta tényezőkkel, mint a románok, szlovákok és szerbek körében magas szintű magyar-gyűlölettel, alkalomadtán majd kezdeni kéne valamit.

Viszont hozzászólásodból úgy tűnik, mintha azt gondolnád, egy ilyen orientációt jómagam üdvösnek tartanék. Egyáltalán nem. A nacionalista platformok szerintem csak olyan politikacsinálók eszköztárát képezik a jövőben, akik egyáltalán nem látják kívánatosnak a demokratikus intézmények magas szinten való működtetését, sokkal inkább csak egyfajta kulisszaként tekintenek ezekre. Ezzel semmiképpen sem tudok azonosulni. rás észrevételére írt válaszomban azt vizionáltam, hogy amennyiben az orbáni rendszer még tartósabbá válik, illetve Orbán valóban a keleti tömbösödés irányába halad, eljuthatunk oda, hogy az olyasfajta politikai értékrendeket, amelyek hagyományosan centrálisnak tekinthetők, képviselőik szélsőségesként tudják csak felmutatni.
Második napja vitatkozom egy kedves barátommal, és kicsi az esélye, hogy egyetértésre jussunk. Csalódott az ellenzékben, amiért ennek a szövetkezésnek része az a Jobbik, amely megszavazta tegnap a Fidesz által homofóbbá tett ún. "pedofil-törvényt". Fel van háborodva az elvtelenségen, nagyon egyetért…..
beszélő név 2021.06.19 13:18:40
Persze, engem is foglalkoztat, nagyon is. Ugyanakkor számomra a politikai cselekvésnek a "halvány remény"-nél több, kézenfekvőbb motiváció ad értelmet. Ha például halálos beteg lennék, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy meglehetősen irracionális lehetőségeket is komolyan fontolgatnék "halvány remény" címén, de amikor a közéletünk, a társadalmunk "beteg", akkor azért mégis csak egy metaforáról van szó. A morális züllöttség nem egyszerűen a politika csinálóit érinti, hanem a társadalom egészét. Végső soron mit lehet arról a politikai közösségről állítani, melynek jelentős többsége legitimálja azoknak a szereplőknek a működését, akik ennek a közösségnek az orra előtt olyanná kalibrálják államunk intézményes kereteit, hogy gátlástalan méretekben és büntetlenül lophassanak? Végső soron kivel, kikkel is van itt probléma? Milyen aktuálpolitikai esemény lenne képes megállítani, visszafordítani ezeket a folyamatokat? Egy parlamenti választás? Ugyan már!

Felnőtt lakosságunk többsége asszisztál. Jelenkori ellenzékünk ráadásul úgy, hogy ezt észre sem veszi, vagy úgy tesz, mintha észre sem venné (ez a különbség csak olvasat kérdése). Mivel pedig észre sem veszi (vagy úgy tesz), alkalmatlan feladata ellátására. Nincs választási opció. Nem lehet eldönteni, mivel ártok inkább a hazámnak, a politikai közösségemnek, ha Orbánra szavazok, vagy ha az "ellenzékére".
beszélő név 2021.06.20 18:23:18
@rás: Hozzáállásod és optimizmusod méltánylandó. A politikai aktivitás és a kompromisszumkészség meg amúgy is édestestvérek. Választani valóban csak abból lehet, ami kínálkozik, legfeljebb még annyi játéklehetőség adódhat, hogy a választásról való lemondás is értelmezhető megnyilvánulásként. Ez meg az én "halvány remény"-em.
A Facebookon magam is belebonyolódtam abba a vitába, amit a népszerű írónő, Tóth Krisztina azon kijelentése váltott ki, miszerint le kéne venni az iskolai kötelező olvasmányok listájáról Az arany embert (meg a Bárány Boldizsárt) a nemi szerepek nőkre nézve hátrányos, sértő ábrázolása miatt. Én ezt…..
beszélő név 2021.02.28 22:19:57
Továbbra is kísérem a blogot, csak ritkábban kommentelek, aminek viszont azt az előnyét látom, hogy amennyiben mégis, úgy bátrabban szánom magam hosszasabb fejtegetésekre. Engedelmet, most is ilyen következik.

(1) A költőnő feltételezését ("A gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek.") egyszerűen megmosolyogtatónak tartom, legalább egy jól elhelyezett "is"-sel tompíthatta volna kijelentése naivitását. Ezzel nem is foglalkoznék.

(2) Az olvasmánylista összetételére vonatkozó javaslatával foglalkoznék inkább, de általánosabb közelítésben. Véleményében Tóth csupán egyetlen szempont felemlítésével támasztja alá két mű eltávolítását. Irodalmi alkotások, vagy akár tágabban is, műalkotások értékének mérlegelésekor – és igazából mindegy is, milyen értékre gondolunk ilyenkor: esztétikai, kulturális, pedagógiai, stb. – szinte biztos, hogy túl kicsi egy ekkora látószög. Tehát nem a nyilatkozatban hangsúlyozott konkrét szempont, hanem bármely tetszőleges szempont egymagában. Egy értékes mű értéke elsősorban interpretációs gazdagságának köszönhető, ez pedig esztétikai kvalitásaitól és/vagy a hagyományozódása során magára szedett kultikus jegyeitől függ. Ennyi a költőnő véleményének formai kritikája.

(3) Nézzük a dolog tartalmi részét. A nemi szerepekre való hivatkozás tipikusan etikai normára való hivatkozás és kb. a következőkben rekonstruálható. Gyermekeink nevelése során kerüljük olyan műalkotások használatát, amelyek kritikátlanul (reflektálatlanul) ábrázolják valamely társadalmi csoport negatív diszkriminációját, mert ezzel megerősítést nyer(het) a diszkrimináció természetessége és tarthatósága az ifjú befogadók számára. Az ilyen művek tulajdonképpen elfedik, konzerválják az adott csoport diszkriminatív státuszát. Itt is általánosabb nézőpontból közelítenék: Alkotásaik létrehozásakor a művészeknek mennyiben kell tekintettel lenniük potenciális befogadóik – akár etikai – érzékenységére? Továbbá: Az érzékenység időben (és esetleg térben!) mutatkozó változékonysága miképpen egyeztethető össze a műalkotások vélt vagy valós változatlanságával?

Az alkotó autonómiájára vonatkozó kérdés szerintem, ha rejtettebben is, szintén történeti dimenziókból érthető igazán. Az, hogy a művészek hogyan tekintettek önmagukra, illetve, közönségük hogyan tekintett rájuk, többször is és jelentősen módosult az idők folyamán, amit itt nincs szándékomban még csak jelzés szerűen sem rekonstruálni. Egy azonban biztosnak tűnik: ez egy elcsúszás története. A művészek önértelmezése és önreprezentációja egyre radikálisabbá vált ahhoz képest, amit közönségük nagy átlaga gondolt róluk és elvárt tőlük. Időben az utolsó jelentős, hovatovább szuperszonikus lökést ehhez a távolodáshoz az avantgárd szolgáltatta. Körülbelül innentől számítható a művészi szabadság feltétel nélkülisége, korlátozhatatlanságának normává emelése, illetve egy olyan esztétika létjogosultsága, melynek kulcsfogalma a provokáció. A művész akarja és tudja szembesíteni a befogadói individumot saját racionális, érzelmi, vagy éppen morális korlátaival. A jó műalkotás elbizonytalanít, kérdésekre és válaszokra sarkall azzal kapcsolatban, hogyan is állunk világunkkal és önmagunkkal. Mai kedvelt kifejezéssel élve: kimozdít mindenkori komfortzónánkból, arra figyelmeztet, hogy sohasem vagyunk készen. Vagy filozófikusabban: rábízva magunkat a művész korlátlan szabadságára intellektuális felszabadulást kapunk cserébe. A művészet innen nézve maga a megtestesült szubverzió, mert eleve a normákat feltételező társadalmi gyakorlatok ellenében dolgozik, kizárólag ebben a működésmódban képes az lenni, ami. Vagy, hogy egy klasszikus által is summázam: "mert nincsen helye egy sem, mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!"

A befogadói érzékenység változékonysága tehát, legalább is a művész radikalizálódott szemlélete felől nézve, egyáltalán nem oszt, nem szoroz. A művészet a szabadság egy lehetséges változatát kínálja, egyedül az erre való érzékenységet tekinti legitimnek. És gondoljunk bele még valamibe. Erkölcsi normáink jelentős halmaza csak politikai színezettel, azaz esztétikai szempontból érdektelen elköteleződések árán tematizálható. A művészet, mint saját normái mentén működve értéket előállító folyamat, azonban tipikusan apolitikus. Amivel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy a jó művészet nem politizálhat – de, alkalomadtán nagyon is! – hanem azt, hogy benne az, ami értékessé alakítja, független az állásfoglalásától, attól a politikai tartalomtól, ami mellett vagy ami ellen szót emel.
Érdekes Világunk Mikronemzetek 2014.01.26 21:02:45
Vannak olyan gyerekek, akik arról álmodoznak, hogy egyszer lesz egy saját országuk, melyben ők uralkodhatnak, de amikor felnőnek, elfelejtik az egészet. Azonban mindig előfordulnak kivételek! Az államalapítás persze nem könnyű feladat. Az utóbbi évtizedekben egyre több mikronemzet…..
       A pandemia.hu adatai szerint április elején volt a legmagasabb a pozitív tesztek aránya Magyarországon. Ez valamivel 10 százalék alatt volt.     Nem tudom mennyi a magyar tesztelési kapacitás. Azt tudom, hogy még sohasem teszteltek napi 12000-et és mostanában előfordult hét százalék körüli…..
beszélő név 2020.09.13 13:48:50
ras2 Elegancia 2020.08.19 10:03:54
Tegnap valaki - akivel csak látásból ismerjük egymást, de persze tudtuk egymásról, hogy ki kicsoda - posztolt valamit a Facebookon, amivel nagyon nem értettem egyet. Jó szokásom szerint azonnal reagáltam. - És "jó" szokásom szerint szinte gondolkodás nélkül, miáltal sikerült tartalmilag valami…..
ras2 Index (és Arany János) 2020.07.27 00:15:49
Hát mégse járja, hogy ezen a blogon ne írjak az indexről, hogy úgy tűnjék, nincs véleményem a dologról. A helyzet az, hogy a Facebookon osztottam,/osztom az észt. A (lényegében) teljes szerkesztőség felállása után, péntek délelőtt tettem közzé azt az Arany-idézetet, amely elsőként jutott az eszembe…..
beszélő név 2020.08.01 22:37:35
Többféleképpen is lehetünk erkölcsösek, de mindig normákhoz viszonyítunk. Persze lehet, hogy mások nem osztják azokat a normákat, melyeket mi, s ezért egy adott szituációban másképp döntenének, de attól még ezek erkölcsi döntések. Az Index munkatársai két normával meghatározták, mit tekintenek függetlenségnek (tartalom alakítása + szerkesztőség összetétele), egy továbbival pedig azt, hogy mit tesznek, mint közösség akkor, ha ezt a két normát elháríthatatlan támadás éri (együttesen távoznak). Annak ellenére, hogy az Index tulajdonosi háttérjátszmáiban mi és hogyan alakult az elmúlt években, a fenti definíció értelmében a szerkesztőgárda úgy ítélte meg, a függetlenség normái nem sérültek. Míg a mutató átállításakor úgy, hogy veszély fenyegeti. Múlt pénteken végül úgy, hogy ez a veszély elháríthatatlan, ezért habozás nélkül életbe léptették a harmadik normát.

Számomra az erkölcsi tanulság ebben az olvasatban az, hogy bár kétségtelenül megtehették volna, NEM másították meg hozzáállásukat, a döntő pillanatban NEM pozicionálták át az eredetileg erkölcsiként felfogott problémát valamely jelzővel ("politikai", "taktikai") ellátható játszmává. Nem léptek ki az etikai dimenzióból egy olyan társadalom közéletében, ahol szinte minden tényező arra ösztökél, hogy lépj ki, add el magad, hódolj be, vagy legalább is olyan játékszabályok között játssz tovább, melyeket nem magad szabsz önmagadnak.

Ez igazi erkölcsi tett volt, kockáztatva, mindazt, amit magánemberként kockáztattak. Amennyiben harcra van szükség, ahogy rás gondolja, ez volt a harc eszköze. Mucius Scaevolát és a wales-i bárdokat választották nem a gerillaháborút. Személyes véleményem szerint a haszna is, mint példa, jóval több lesz emennél.

A függetlenséget pedig ne keverjük össze az objektivitással.
beszélő név 2020.08.01 23:11:35
@egy nagyi: Úgy érted néhány hónap és ebből a kilencven emberből, majd néhány visszasunnyog a megzabolázott Indexhez? Ezt kötve hiszem, de még ha lennének is ilyenek, az már egy másik történet. Itt az számít, hogyan viselkedtek, mint csapat, amit nem fog átírni, hogy hónapok, évek múlva ki-ki hol tart majd szakmai pályáján és ahhoz milyen kompromisszumokat köt másokkal és önmagával.
beszélő név 2020.08.01 23:41:55
@rás: Az a bizonyos metszéspont fordított előjellel is felbukkanhatna (politikai tett erkölcsi dimenzióval), sőt, egyenesen olyan társadalomban szeretnék inkább élni, és tettük alapján az Index volt újságírói is, amelyben inkább ennek a variációnak van jelentősége és nem a fordítottjának, amit Te emlegetsz. Épp azért nagyszerű, amit megléptek, mert felvállalták, amit oly kevesen, hogy egy politikai játszmát elhárítva a politikáról és azok alakítóiról nyilvánítottak erkölcsi véleményt. Tehát felrúgták azt a forgatókönyvet, amit ellehetetlenítőik vártak-reméltek, és amit gondolataid szerint Te is választottál volna. És mondom, itt többről van szó annál, hogy nem sétáltak be egy kelepcébe.
ras2 A Kaleta-ügyről 2020.07.04 19:52:49
Politikai határokon átívelő, "össznépi" felháborodás söpör végig a Facebookon (meg, gondolom, máshol is) a volt perui nagykövet bűnügyében hozott bírói ítélet nyomán. Mint ismert, egy nemzetközi pedofil hálózat felgöngyölítése során 19 000 gyermekpornó képet találtak a számítógépén, és a…..
beszélő név 2020.07.05 15:42:13
@egy nagyi: "a gyermekfotók birtoklása miért feltételez pedofiliát". Csak nem gondolod, hogy olyan képeket halmozott fel, melyeken gyerekek fújják el a szülinapi tortájukon a gyertyát?
ras2 Szobor-forradalom? 2020.06.22 12:17:55
A bejegyzés címe szándékom szerint egyszerre tükrözi, hogy fontos dolgok történnek Amerikában, illetve azt, hogy bizonytalan vagyok e fontos dolgok megítélésében. Az utóbbi napokban sok okosat olvastam arról a forrongásról, ami George Floyd meggyilkolása nyomán végbemegy az Egyesült Államokban. Sok…..
ras2 Trianon 2020.06.03 22:40:51
 „Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond.” Már régóta József Attilának ezek a sorai jutnak eszembe a hol őszinte, hol álságos trianonozásokról; tíz éve is ezzel kezdtem az évfordulós bejegyzésemet . A többségnek még ma is…..
beszélő név 2020.06.06 22:59:21
(Mivel az alábbiakkal túlfutottam volna a kommentelőknek megengedett 5000 karakteren – micsoda hülyeség ez! – így folytatom)

Ami pedig az értelmiség tájékozatlanságát illeti, két gondolat. Egyrészt az "értelmiség" szintén egy megkonstruált közösséget jelöl, egy olyat, amely meglátásom szerint manapság meglehetősen erodál. Eróziója azonban elsősorban nem felkészültségének minőségével hozható összefüggésbe, hanem sokkal inkább azzal az iszonyatos kulturális zajjal, ami körülveszi. Vagy egy kicsit pontosabban: azzal, ami manapság kultúraként igyekszik láttatni magát, annyira kusza, rendezetlen, ad hoc jellegű, ami sehogy sem kedvez az olyasfajta megszólalásoknak, melyek igénylik a megszólaló pozíciójának elvileg és végső soron morális konszenzus alapján igazolható kitüntetettségét. Végső soron az az értékrend tűnik el ebben a zajban, ami hivatkozási alapot biztosíthatna arra nézvést, hogy ilyesfajta megszólalásokra szükség van a közbeszédben. Az esetleges felkészületlenség – ha valóban tetten érhető – inkább erre az ellehetetlenülésre, tét nélküliségre épül rá.

TGM Trianon kapcsán előadott olvasmánylistájának neki ülni pedig nem az átlag-értelmiségi, de még csak nem is a közbeszédet alakítani szándékozó véleményformálók feladata (ahogy korábban sem volt), hanem a Trianonra szakosodott történészeké, akik – remélhetőleg – pontosan tudják mikre is utal cikkében a szerző. Az értelmiségivel szemben megfogalmazható elvárás annyi, hogy amennyiben véleményt szeretne nyilvánítani Trianon kapcsán, előzőleg vegyen kézbe kortárs történészeink erre vonatkozó munkáiból néhányat. Lépjen át a kulturális emlékezetre jellemző normarendszerből egy másikba, azaz szellemi értelemben azon legyen, hogy elkülönítse magát a többségtől. Ennyi elegendő.
beszélő név 2020.06.07 20:59:36
@egy nagyi: Ott tényleg kicsit homályosan fogalmaztam. Tehát: A történész természetesen figyelmeztetheti közönségét múltunk agyonhallgatott, sötét foltjaira. Az az állítás is értelmes, hogy ezek a sötét foltok messze nincsenek összhangban azzal a képpel, amit a nemzeti közösség önmagáról ápol. Az az állítás viszont már necces, hogy EZÉRT a nemzeti közösség önmagáról alkotott képe hamis. Ezzel ugyanis egy olyan kritériumot, nevezetesen a történelmi tényeknek való megfelelés mértékét kérjük számon a nemzet önképén, amely kritériumra az önkép kialakításáért felelős emlékezet-technika, ez a bizonyos "kulturális emlékezet" nagy fokú érzéketlenséget mutat. Mivel pedig az állítás egy félreértésből indul ki, az a további vélemény is irreleváns, hogy ártunk nemzetünk önképének, ha meghagyjuk ebben a hamisságban. A nemzet történelmi önképének hatékonysága, az tehát, hogy mennyire képes hozzájárulni a közösségi összetartozás erősítéséhez, független attól, mennyire pontosan feleltethető meg a történészek által feltárt tényeknek.
beszélő név 2020.06.08 22:16:20
Mindenekelőtt én is köszönöm a tartalmas választ. A hasznosság kérdésében valóban gyökeresen eltérő a hozzáállásunk, de előbb egy kis pontosítás. Azt, ahogy számba adod, nem állítottam, hogy "mindegy, mi a nemzettudat tartalma", hiszen példákat hoztam éppen azzal kapcsolatban, hogy adott esetben érdemes elgondolkodni azoknak, akiknek hatásuk lehet rá, milyen tartalmakat propagáljanak. Azt azonban tényleg úgy vélem, hogy a funkció ellátása, a nemzeti kohézió erősítése, illetve a történelmi hűség nem függnek össze egymással. A fasiszta Németország az egyik legegységesebb nemzetként funkcionált, amióta nemzetállamokról egyáltalán beszélhetünk, miközben kulturális emlékezete tele volt olyan elemekkel, amikhez egy valamirevaló történész nem adta, adná a nevét. Amit Te, ha jól értelek, szempontként hiányolsz, az egy ilyesfajta helyzet morális olvasata. Ez, mondjuk egy történész szemszögéből, aki ráadásul értelmiségiként is definiálja magát, valóban releváns olvasat. Magam is úgy gondolom, hogy egy történész nagyon is motivált lehet arra, hogy hasson a kulturális emlékezet működésére, a nemzet önmagáról alkotott történeti képzeteire. Állításom ezzel kapcsolatosan csak annyi, hogy ha ezt azért teszi, mert úgy gondolja, a történeti tényekhez közelebb álló tartalmakból összeállított kulturális emlékezet inkább erősíti nemzetét, mint azok, amelyek köszönő viszonyban sincsenek velük, akkor egész egyszerűen tévedésben van a kulturális emlékezet és csoportkohézió összefüggésében. Egy nemzet nem inkább nemzet, amikor történeti képzetei pontosabbak, és nem kevésbé, amikor pontatlanabbak. Véleményem szerint a morális olvasat a politika csinálói részéről merül fel sokkal súlyosabban: milyen irányba mozdítunk meg egy tömeget akkor, amikor egységes, amikor nemzetként megmozdítható: anakronisztikus törpeállamaink felszámolásával létrehozzuk az egységes Németországot, vagy rárontunk zsidó honfitársainkra.

A nemzet mint politikai fogalom használhatósága engem is izgat. Szerintem a progresszív fősodortól leszakadó államok és népek esetében nagyon is használható marad, mert remekül lehet ideologizálni (ellenségképet gyártani, külön utasságot megfogalmazni stb.) általa. A világ jobb helyein viszont hamar az eszmék szemétdombjára kerülhet. Egyrészt a tömegek egyre egyszerűbb hívószavakkal mobilizálhatók ("elveszik tőlünk az internetet", "megalázzák a nőket a munkahelyükön", "fölszántották a bicikliutat" és társaik), másrészt egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy a kapitalizmus további fejlődéséhez a fogyasztói szokások közötti különbségek radikális felszámolásán keresztül vezet az út. Végső soron ez utóbbi fogja megpecsételni a "nemzet" sorsát szerintem, ez utóbbi, amire tényleg az a bevett kifejezés: globalizáció.