Regisztráció Blogot indítok
Adatok
bohralice

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Kocka 5 év körüli fekete angol cocker spániel kanocska    Kocka másfél évig várta a salgótarjáni gyepmesteri telepen, hogy valaki észrevegye szépségét, kedvességét, hihetetlen ragaszkodását. Ezalatt szépsége sajnos elmúlt, hisz szőre csak nőtt és…..
bohralice 2011.11.23 21:22:28
Holnap lezárul A szabadulóművész apológiája eseménysorozata. A befejezést munkával és felvonulással ünnepeljük május 1-én: találkozó május 1-jén délelőtt 10-kor a BÁV egykori székházának udvarán (Kinizsi u. 12.). Kérünk hozz magaddal valamit, amitől szabadulni…..
Vasárnap este Feldmár András vezette a Laborhotel utolsó beszélgetős eseményét, ezzel lezárult az április 10-én indult 11 előadásból és 3 beszélgetésből (ebből egy elmaradt) álló második felvonás. Képek a beszélgetésről: INDAFOTO.slideshow.run({…..
bohralice 2009.04.22 17:35:22
Nekem is az volt az egyik első gondolatom, hogy izgalmas, és mégannyira fontos helyzetet generált ez az alig egy óra. A másik első pedig az (hogy hová rohan ez is? elnézést), hogy talán nem volt szerencsés, hogy rögtön az előadás után tartott beszélgetést (bár ekkor még nem lehetett tudni, melyik ”ágra” kerül), és ha már bezsélgetés, miért az előadásra inkább alkalmas elrendezés (csatlakozva az előttem szólókhoz).
Vissza a helyzethez: érdekes, hogy mennyire érvényesült a pszichológus emberféltése, egyrészt a gyermeké, másrészt a befogadóé, a közönségé. Említette a bizalmi alapot, ami egy terápiában létfontosságú, tehát azt, hogy ha ő belevisz engem egy lelkileg, pszichikailag megterhelő helyzetbe, megvan ahhoz a kompetenciája, hogy abból ki tudjon hozni. Egy színházi előadástól elvárhatjuk-e ezt? A menekülési irány adott volt (vajon Myoken mesterrel mi történt, van róla hír azóta?), aki fenyegetve érezte lelkét, magát, elmehetett.
Kicsit válaszolva Feldmár András felvetésére, azt gondolom, hogy ez egy fontos színház. Nem biztos, hogy mindenkinek való, de még az se, hogy mindenkinek kell. A tükrözés kegyetlensége nem szükségszerűen azonos a kegyetlenség tükrözésével.
Schilling Árpád említette az ember kóros háríthatnékját. Érdekes, hogy a darabban (az 1-es csoportban voltam) olyan ok-okozati szálak futnak, amik szükségszerűen egymásra mutatnak (ld. a gyerekszoba, ahol az anya érzelmileg terrorizálja a lányát, hol jól felpofozza, hol a megalázkodásig a bocsánatáért esdekel, és később ez a lány egy hétköznapi helyzet során megtámadottnak érzi magát, hisztériás rohamot kap, holott nem fenyegette igazából senki), mégis az elbeszélés érvényesül, és nem ítéletalkotás folyik. Tóth Orsi fájdalmas, kényszerű mennybemenetele (legalábbis nekem ilyen volt) egyidőben zajlott egy másik lány pokoljárásával és halálával. Ez egy erősen megmaradt kép bennem.
Még valamit, amit egy barátnőm mondott, csak tolmácsolom: az a jelenet, amikor a fényképészt irányító ”mester” a barátnőjével beszél telefonon, az egész ”1-es vonal” metaforája lehetne: míg ő próbálja a legpontosabban, abban az egyetlen megfelelő pillanatban megragadni a valóságot a művészet által, és ezért barátnőjével nem tud igazán foglalkozni, addig megtörténik személyes életének, valóságának a tragédiája, a lány öngyilkos lesz. Persze ez felveti megint a felelősség (meg a valóság mibenlétének) kérdését, nem mondhatjuk azt, hogy a férfi miatt történt, vagy hogy a lány egyszerűen ideggyenge volt. Nem. És ettől is volt olyan fájdalmas az egész. Kimondatlanságok, hiányzó darabok a történetekből. Amennyire képesek vagyunk mi is nem tudni magunkról.

vinczeanna