Adatok
szelephézag
0 bejegyzést írt és 574 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Izland egy egészen különleges hely, már csak méretei, és viszonylag kis lélekszáma miatt is. Itt töltött el fél évet Edina, és írta meg benyomásait, melyek közül talán a legérdekesebb, hogy mennyire közösségként működik az ország. Mindemellé fotókat is küldött, amiért…..
szelephézag
2016.04.18 11:32:35
Jó látni, hogy lehet azért egy határátkelést spirituális élményként is megélni, nem puszta létfenntartó szükségkérdésként. A fenti kommentek közt látom, egyeseknek milyen "szilárd" elképzelésük van arról, hogy a mai fiatalok szerintük mennyire "céltalanul" és "értéktelenül" lézengenek, mert nem "helyesen" választanak iskolát a továbbtanulásra, majd nem akarnak egyből(!) dolgozni menni, hanem "csak" maguk számára keresik az utat. Nos, itt lehetne egy generációváltás végre, ahol ki lehetne lépni a jól hipnotizált, de csúnyán egoista "menőállástdegyorsan"-állapotból, ami öntudatos, de elég szűk látókörű bérrabszolgákat termel, akik aztán feszes büszkeségüknél fogva hangosan kezdik ugyanezt a mentalitást számon kérni azokon, akik nem hajlandóak feladni a szabad döntéseiket olyan gyorsan arról, hogy hogyan éljenek. Kár, hogy a "siker" és az "élet" ennyire különváltak, és hogy az általános erőszak, ami a rabszolgamentalitásból fakad, nemhogy nem segíti, hanem kifejezetten akadályozza, hogy élni is lehessen... ez az írás szépen bemutatja, milyen sokat lehet nyerni azzal, ha az ember lelép a klasszikus társadalmi kényszerpályákról - olyan tapasztalatokat lehet vele szerezni önmagunkról és a világhoz való kapcsolatunkról, amit a "gyerünkegybőldolgoznikeményen"-figurák akkor sem tudnak majd megélni, ha évente háromszor utaznak két hétre bárhová bárki pénzén. Szóval, ami engem illet, nagyon örülök, hogy a mai fiataloknál ez egy kérdés: "mit kezdjek az életemmel?". És sajnálom azokat, akiknek ez kimaradt, mert helyettük ezt már mások tudták előre, ők pedig elhitték, és most nagy erőkkel vastagítják az illúziójukat arról, hogy ők tudják, mi a "helyes" és hogyan kell azt csinálni wink hangulatjel
Jó volt Magyarországon, de Európában még jobb – írja a Magyarország és én pályázat (amire szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet) mai szerzője, Rumitom, hozzátéve, hogy a maga részéről egy keserűbb időszakot követően mindent megbocsátott az országnak, akivel…..
szelephézag
2015.05.11 11:18:42
Még tart az ünnepi lassulás, úgyhogy ma inkább egy vitaindító jellegű posztot dobnék be, méghozzá a nagy-britanniai fizetésekről és ingatlanárakról, hiszen mindkét témakörben nemrégiben jelentek meg friss adatok, és amennyire elnéztem, érdekes látni az összefüggéseket.…..
A mai poszt később jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetőséget kapott arra, hogy (együttműködő partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok…..
Van a propaganda és van a valóság, és amennyire ez a hírekből követhető, egyre nehezebb előbbivel elfedni az utóbbit. A héten éppen a Közgazdász Vándorgyűlésen volt téma a határátkelők gazdasági hatása – mit mondjak, akadnak érdekességek.
Egyre nagyobb…..
Sokan csak külföldön csodálkoznak rá arra, hogy a Magyarországon általános igazságként elfogadott sztereotípiák (a magyar oktatás minőségéről például) nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak, és hogy másként is lehet csinálni a dolgokat. Így járt mai szerzőnk, Máté…..
szelephézag
2013.09.16 15:04:06
@vascsaba: Nagyon alapos ez az összefoglaló az angol oktatási életről, alá tudom támasztani minden megállapítását.
Otthonról nyolc év tanítás után jöttem el, idekinn nem szakmában dolgozom, de elkerülni nem tudtam, hogy a munka révén itt is folyamatosan belelássak, mi folyik iskoláztatás néven.
Intézményesített gyermekmegőrzés ez, még az elit, fizetős iskolákban is (azokkal van/volt inkább kapcsolatom), ahol irdatlan pénzekért cserébe jókedvű, de életképtelen gyerekeket nevelnek. Az egész csupa hamis visszajelzésekre épülő altatás, arra különösen vigyáznak, hogy a terhelésnek az árnéyka is elkerülje az intézményeket, mert az már jogi kategória és amúgy sem lép ez a nép ki a komfortzónájából önszántából soha.
Egy kilencven éves angol hölgy egyszer azt mondta nekem, amikor egy kertben sétálgattunk, hogy "this country has lost it's vision" - és ezzel nagyjából meg is magyarázta az egész jelenséget.
Visszamennék a gyarmati és gyarmatosító ország egyik alapvető különbségére, arra, hogy itt évtizedek óta nőnek föl olyan generációk, akikkel szemben a világon semmiféle követelés nem fogalmazódik meg az élet oldaláról: a saját részvételük és hozzáadott értékük az élethez gyakorlatilag értékelhetetlen. Megcsinálják nekik mások. Ezt tanulják otthon, ez a természetes, ezt tanítják a gyerekeiknek otthon is és az iskolában is. Pénzen és szociális rendszeren minden megvásárolható, a velük szembeni követelések nélküli élet pedig bármilyen önálló vagy intézményesített képességfejlesztést szükségtelenné tesz.
Én is kiemelném, hogy tisztelet a kivételeknek, vannak bőven, és ők ugyanettől látszanak szenvedni. A legfrusztrálóbb az, amikor végig kell nézni, hogyan siklik félre/megy tönkre valami, csak azért, mert pozicionálisan döntéshelyzetben lévők képességei kevesek ahhoz, hogy akár csak megértsék, mi is folyik egy adott területen valójában. De egy gyarmatosító országban hihetetlen mennyiségű pénz áll rendelkezésre arra is, hogy ilyen hibákat fedezzenek vele. Azt hiszem, gyarmatosítottnak lenni azért szerencsés, mert nekünk nincs rá fedezet, hogy elkerülhető hibákat vétsünk, így pedig kénytelenek vagyunk képességfejlesztésbe fogni...
Otthonról nyolc év tanítás után jöttem el, idekinn nem szakmában dolgozom, de elkerülni nem tudtam, hogy a munka révén itt is folyamatosan belelássak, mi folyik iskoláztatás néven.
Intézményesített gyermekmegőrzés ez, még az elit, fizetős iskolákban is (azokkal van/volt inkább kapcsolatom), ahol irdatlan pénzekért cserébe jókedvű, de életképtelen gyerekeket nevelnek. Az egész csupa hamis visszajelzésekre épülő altatás, arra különösen vigyáznak, hogy a terhelésnek az árnéyka is elkerülje az intézményeket, mert az már jogi kategória és amúgy sem lép ez a nép ki a komfortzónájából önszántából soha.
Egy kilencven éves angol hölgy egyszer azt mondta nekem, amikor egy kertben sétálgattunk, hogy "this country has lost it's vision" - és ezzel nagyjából meg is magyarázta az egész jelenséget.
Visszamennék a gyarmati és gyarmatosító ország egyik alapvető különbségére, arra, hogy itt évtizedek óta nőnek föl olyan generációk, akikkel szemben a világon semmiféle követelés nem fogalmazódik meg az élet oldaláról: a saját részvételük és hozzáadott értékük az élethez gyakorlatilag értékelhetetlen. Megcsinálják nekik mások. Ezt tanulják otthon, ez a természetes, ezt tanítják a gyerekeiknek otthon is és az iskolában is. Pénzen és szociális rendszeren minden megvásárolható, a velük szembeni követelések nélküli élet pedig bármilyen önálló vagy intézményesített képességfejlesztést szükségtelenné tesz.
Én is kiemelném, hogy tisztelet a kivételeknek, vannak bőven, és ők ugyanettől látszanak szenvedni. A legfrusztrálóbb az, amikor végig kell nézni, hogyan siklik félre/megy tönkre valami, csak azért, mert pozicionálisan döntéshelyzetben lévők képességei kevesek ahhoz, hogy akár csak megértsék, mi is folyik egy adott területen valójában. De egy gyarmatosító országban hihetetlen mennyiségű pénz áll rendelkezésre arra is, hogy ilyen hibákat fedezzenek vele. Azt hiszem, gyarmatosítottnak lenni azért szerencsés, mert nekünk nincs rá fedezet, hogy elkerülhető hibákat vétsünk, így pedig kénytelenek vagyunk képességfejlesztésbe fogni...
Egy hete olvashattátok Bence írását arról, milyen volt másfél év után Magyarországra látogatni Walesből. Nos, szerencsére azt is megírta, miként került ki (és miért éppen Walesbe és nem Londonba), úgyhogy ma olyanok leszünk kicsit, mint azok a hollywoodi filmek, ahol az…..
Vége a nyaralásoknak, lassan mindenki visszatér a normál kerékvágásba, de ilyenkor még egyszer végiggondoljuk, milyen élmények is értek minket a nyár folyamán. Így tett Bence is, aki Walesből látogatott haza és bár élményei inkább pozitívak voltak, a végkövetkeztetés mégis…..
„Talán mi vagyunk azok, a félmillió, akik miatt egyszer nálunk is normálisan lehet majd élni, dolgozni" – írja a mai posztban Öreghaver, akinek írásában sok olyan pont van, amivel egyet lehet érteni, és persze nyilván sok olyan is, amivel majd vitatkoztok. Egy biztos: ötven…..
A tematikából adódóan rengeteg szó esik a blogon arról, milyen elmenni, ám viszonylag kevesebbet beszélünk arról, milyen hazajönni – akár csak látogatóba is. Ezt írta meg Rozamami, aki tavalyi élményét osztotta meg. Már csak azért is érdekes, hiszen a dolgok természetéből…..
szelephézag
2013.02.10 11:41:05
@pamut: Ez egy nagyon érdekes komment, az első itt, amelyik a rendszeren kívül képes gondolkodni. Ezért is könnyű félreérteni azoknak, akik érzelmileg reagálnak rá.
Kint élek már jópár éve én is, és valóban, az emberben ott mocorog az önkéntelen önigazolás minden alkalommal. Hiszen mihez mérné a döntéseit, ha nem egy párhuzamosan haladó világhoz, amiben eredetileg részt vett? Nincs ebben semmi probléma, ez megint nem érzelmi kérdés, csak könnyebb azt csinálni belőle.
Ugyanakkor ha valakik éveket töltenek kint, majd hazalátogatnak, sokkal kontrasztosabban tűnnek fel olyan jelenségek, amelyek annak idején, míg itt élt (referenciapontok híján) rejtve maradtak. Ezt pedig ne vegye senki zokon, inkább használja mindenki bölcsen. Már ha tudja. És a legfőb probléma itt van: sokan nem tudják, és nem azért, mert esetleg nem akarják... na, itt lesz érzelmi kérdés az egész, mert a tehetetlenségnél frusztrálóbb dolog kevés van...
Kint élek már jópár éve én is, és valóban, az emberben ott mocorog az önkéntelen önigazolás minden alkalommal. Hiszen mihez mérné a döntéseit, ha nem egy párhuzamosan haladó világhoz, amiben eredetileg részt vett? Nincs ebben semmi probléma, ez megint nem érzelmi kérdés, csak könnyebb azt csinálni belőle.
Ugyanakkor ha valakik éveket töltenek kint, majd hazalátogatnak, sokkal kontrasztosabban tűnnek fel olyan jelenségek, amelyek annak idején, míg itt élt (referenciapontok híján) rejtve maradtak. Ezt pedig ne vegye senki zokon, inkább használja mindenki bölcsen. Már ha tudja. És a legfőb probléma itt van: sokan nem tudják, és nem azért, mert esetleg nem akarják... na, itt lesz érzelmi kérdés az egész, mert a tehetetlenségnél frusztrálóbb dolog kevés van...
szelephézag
2013.02.10 12:18:06
@pamut: Igen, pontosan ezek a méltatlan viszonyok azok, amik akár egy beszélgetésben legitimációs különbségeket tenni a beszélgetőpartnerek közt.
Én kicsit tovább is mennék, mint te (várom is a bárdokat a fejem fölé), de igenis vegyen mindenki magára mindent, amit csak lehet. Nem rosszból, és semmiképpen sem személyes szempontból, hanem mert ez az egyetlen lehetősége annak, hogy bármi és bárki is változzon. Amíg ma is mindenki ugyanazt és ugyanúgy csinálja, mint tegnap, addig az eredmény is az lesz, mint tegnap, vagy a természetes korrózió miatt esetleg kevésbé üdvös.
Mi magyarok veszélyeztetett faj vagyunk ilyen szempontból, mert az "igazam van" modul egy megkérdőjelezhetetlen, egyre vastagodó, tokosodó pszichés tartalom, ami kölönösen nehézzé teszi az adaptációt egy olyan alapvetően dinamikus környezethez, mint a világ. A magyar világhoz is és a külföldihez is. Amíg mindenki változtatni akar és nem változni, addig csak erősödő, csikorgó feszültségek nőnek ki a kapcsolatokból, nem pedig az együttműködés. Sajnos, szociális, társadalmi, mentális és kulturális szinten a magyarság ma olyan kényszerhelyzetben van, ahol feladni valamit valami másért már szinte az alapvető léthelyzetet veszélyezteti. Ebből könnyen lesz érzelmi reakció, ami megeteti az egót egy rövid időre, de érdembeli változást nem hoz, inkább még jobban betokosodik tőle a helyzet.
Emlékszem, mert nekem is volt pár elragadtatott évem, ami a egyre szűkülő tehetetlenségemből fakadt, és az egyik legfontosabb dolog, amit nyertem a kitelepüléssel, hogy újra megengedhetem magamnak a gondolkodás luxusát a tehetetlen érzelmi reakciók sodrása helyett. Óriási ajándék, tiszta levegő a tüdőnek.
Én is látom, mi nem stimmel odahaza, valahányszor hazamegyek, de már képes vagyok gondolkodni róla, és hálás vagyok, hogy nem kell megélnem ehelyett. Sajnálom az egészet. Főleg azt, hogy hiába akar mindenki változtatni, változni szinte senki, így a "gondolkodós" játékot nem tudjuk együtt játszani.
És megint: ennek - valljuk be - anyagi korlátai vannak. Agyonképzett és agyonhipnotizált emberként ("tanulj minél többet, és akkor sikeres leszel") a mindennapi árulásokkal és önmagunk drasztikus szembeköpködésével, a resziért és a parizerért futva nem lehet konstruktívnak lenni. Ez egy össztársadalmi probléma, és nemcsak magyar, de mi magyarok azért sikeresen tovább nehezítjük azzal a különös mentalitással, amivel a világot ki lehet fordítani a sarkából máskor, de egy ilyen helyzetben hatványozottan csak rombolunk vele... egymást.
Én kicsit tovább is mennék, mint te (várom is a bárdokat a fejem fölé), de igenis vegyen mindenki magára mindent, amit csak lehet. Nem rosszból, és semmiképpen sem személyes szempontból, hanem mert ez az egyetlen lehetősége annak, hogy bármi és bárki is változzon. Amíg ma is mindenki ugyanazt és ugyanúgy csinálja, mint tegnap, addig az eredmény is az lesz, mint tegnap, vagy a természetes korrózió miatt esetleg kevésbé üdvös.
Mi magyarok veszélyeztetett faj vagyunk ilyen szempontból, mert az "igazam van" modul egy megkérdőjelezhetetlen, egyre vastagodó, tokosodó pszichés tartalom, ami kölönösen nehézzé teszi az adaptációt egy olyan alapvetően dinamikus környezethez, mint a világ. A magyar világhoz is és a külföldihez is. Amíg mindenki változtatni akar és nem változni, addig csak erősödő, csikorgó feszültségek nőnek ki a kapcsolatokból, nem pedig az együttműködés. Sajnos, szociális, társadalmi, mentális és kulturális szinten a magyarság ma olyan kényszerhelyzetben van, ahol feladni valamit valami másért már szinte az alapvető léthelyzetet veszélyezteti. Ebből könnyen lesz érzelmi reakció, ami megeteti az egót egy rövid időre, de érdembeli változást nem hoz, inkább még jobban betokosodik tőle a helyzet.
Emlékszem, mert nekem is volt pár elragadtatott évem, ami a egyre szűkülő tehetetlenségemből fakadt, és az egyik legfontosabb dolog, amit nyertem a kitelepüléssel, hogy újra megengedhetem magamnak a gondolkodás luxusát a tehetetlen érzelmi reakciók sodrása helyett. Óriási ajándék, tiszta levegő a tüdőnek.
Én is látom, mi nem stimmel odahaza, valahányszor hazamegyek, de már képes vagyok gondolkodni róla, és hálás vagyok, hogy nem kell megélnem ehelyett. Sajnálom az egészet. Főleg azt, hogy hiába akar mindenki változtatni, változni szinte senki, így a "gondolkodós" játékot nem tudjuk együtt játszani.
És megint: ennek - valljuk be - anyagi korlátai vannak. Agyonképzett és agyonhipnotizált emberként ("tanulj minél többet, és akkor sikeres leszel") a mindennapi árulásokkal és önmagunk drasztikus szembeköpködésével, a resziért és a parizerért futva nem lehet konstruktívnak lenni. Ez egy össztársadalmi probléma, és nemcsak magyar, de mi magyarok azért sikeresen tovább nehezítjük azzal a különös mentalitással, amivel a világot ki lehet fordítani a sarkából máskor, de egy ilyen helyzetben hatványozottan csak rombolunk vele... egymást.
szelephézag
2013.02.10 12:22:28
@szelephézag: (ez is tele lett elírással... elnézést.)
Mielőtt nekivágtam, bőgtem egy évig, túl váláson... be kellett látnom, hogy nem vagyok képes biztonságos anyagi hátteret nyújtva ellátni a szülői feladataimat. A lelki súly alatt mentálisan sem vagyok megfelelő közeg a gyerekeimnek. Saman mai írása kommentnek indult egy minapi…..
Nehéz mit mondani egy olyan poszt előtt, aminek szinte minden szavával egyetért az ember, így nem is nagyon tehetek mást, mint hogy őszinte szívvel ajánlom mindenkinek: olvassa végig és (bár nem vagyok naiv, de nem adom fel) próbáljunk meg értelmes beszélgetést folytatni Z.…..
Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com…..
A blog indulásakor már említettem, hogy szívesen veszem vendégszerzők írásait is, mert a lényeg a beszélgetés, a vita és persze a saját tapasztalatok megosztása. Első vendégszerzőnk írását azért választottam, mert felsorakoztat hat olyan érvet, amelyek szerinte a maradás…..
Orbán Viktor csütörtökön kiszivárgott (kiszivárogtatott?) véleménye szerint a költségvetés rossz helyzete miatt jövőre és 2014-ben (a következő választások évében) "meg kellene szüntetni" a pártok állami támogatását. (Most ne menjünk abba bele, hogy mitől…..
A blog indulása utáni egyik első cikkünk volt – még tavaly ősszel – a brit konzervatív-liberális koalíciós kormány megszorító csomagjáról megjelent írásunk. Akkor azt mondtuk, ami amúgy mind a mai napig érvényes, hogy a George Osborne vezette Pénzügyminisztérium a…..
szelephézag
2011.03.26 12:03:21
@Mbraun: Sajnos így van. Mondjuk az egész világgazdaság spekulációra épül - nem létező, de tervezett értékek valósként kerülnek az asztalra. A bankok már saját maguknak adnak kölcsön cégeken és közembereken keresztül, aztán csodálkoznak, amikor a mérleg nem stimmel, mert közben a valódi kereslet is beleszól a képletbe. Az első válság 2008-ban ezt szépen megmutatta, de ahelyett, hogy szerkezeti változásokat csináltak volna, mennyiségi korrigálás történt (ugyanabba a szar rendszerbe belepakoltak egy rakás közpénzt a legtöbb országban), így logikus, hogy ez még súlyosabban visszajön. EZt már akkor emlegettem, amikor történt, ezért is jöttem ki. Magyarország esélyei ugyanis egy ilyen helyzet kezelésére a csekélynél is csekélyebb, míg itt azért abszolút értékben más a helyzet, még ha arányaiban kezd hasonló is lenni. Vagyis itt még van 5-10 év, amiből lehet tőkét kovácsolni az egyszerű emberfiának. Nem véletlenül jönnek még mindig ide az emberek máshonnan és nem innen mennek el máshová.
A másik dolog, ami egyfajta szeizmográf lehet, az a lakásbérlet ára. Amíg az ilyen irreálisan magas, addig nem kell aggódni, addig forog a pénz és van is belőle. Ha majd esnek a bérleti díjak, mert nincs piac (vagyis kevesebb a pénz), akkor ez a viszonyrendszer is realizálódik. A diákok pl. fontos elemei ennek, de nem annyira, mint odahaza.
A másik dolog, ami egyfajta szeizmográf lehet, az a lakásbérlet ára. Amíg az ilyen irreálisan magas, addig nem kell aggódni, addig forog a pénz és van is belőle. Ha majd esnek a bérleti díjak, mert nincs piac (vagyis kevesebb a pénz), akkor ez a viszonyrendszer is realizálódik. A diákok pl. fontos elemei ennek, de nem annyira, mint odahaza.
szelephézag
2011.03.26 12:31:39
@Droli: Sajna az írek már akkor nagyot zuhantak, amikor a válság első hulláma odacsapott 2008 őszén. A több turista-dologban nem annyira hiszek én sem, a több befektetőben viszont van fantázia. Csak legyen úgy...
Nemrég volt alkalmam belehallgatni egy angol nyersanyag-kereskedő és egy felvásárló beszélgetésébe, és úgy tűnt, a befektetési kedv nem lanyhult, inkább csak a helye kérdéses. Amennyi üzletet becsuknak egyik helyen, ugyanannyit ki is nyitnak a másikon. Ebből nekem az következik, hogy van annyi tőkéjük, amivel különösebb kockázat nélkül lehet játszani szondázási jelleggel. Vagyis ezt a válságot is a kereskedők oldhatják meg a leghatékonyabban (Ld. még Asmiov: Alapítvány), de az ő idejük még nem jött el igazán, mert a gazdasági törvénykezés lassan és kevésbé konzekvensen reagál a válságra. Szóval Írország nincs messze, és nemcsak az Egyesült Királysággal van összekötve ;) Ebben bizakodóbb vagyok, mint a magyar helyzetet illetően. Arra leszek még kíváncsi, hogy a két legfontosabb alapelem közül (pénz és potenciál) melyik fogja vezetni az átalakulást. Gyanítom, hogy a pénz lesz az, ami újfent szolgálatba állítja a potenciált, és a potenciál maga is pénzzé akar válni, hogy szolgálatba állíthasson bármit is. Vagyis Anglia, ahol a pénz van, fogja megszabni a vonalat, amit fel lehet tölteni közép-kelet-európai potenciállal. Ahogy az ma is működik... Feltéve, hogy az arab világ mostani púposodása nem rúgja föl a sakktáblát teljesen.
Nemrég volt alkalmam belehallgatni egy angol nyersanyag-kereskedő és egy felvásárló beszélgetésébe, és úgy tűnt, a befektetési kedv nem lanyhult, inkább csak a helye kérdéses. Amennyi üzletet becsuknak egyik helyen, ugyanannyit ki is nyitnak a másikon. Ebből nekem az következik, hogy van annyi tőkéjük, amivel különösebb kockázat nélkül lehet játszani szondázási jelleggel. Vagyis ezt a válságot is a kereskedők oldhatják meg a leghatékonyabban (Ld. még Asmiov: Alapítvány), de az ő idejük még nem jött el igazán, mert a gazdasági törvénykezés lassan és kevésbé konzekvensen reagál a válságra. Szóval Írország nincs messze, és nemcsak az Egyesült Királysággal van összekötve ;) Ebben bizakodóbb vagyok, mint a magyar helyzetet illetően. Arra leszek még kíváncsi, hogy a két legfontosabb alapelem közül (pénz és potenciál) melyik fogja vezetni az átalakulást. Gyanítom, hogy a pénz lesz az, ami újfent szolgálatba állítja a potenciált, és a potenciál maga is pénzzé akar válni, hogy szolgálatba állíthasson bármit is. Vagyis Anglia, ahol a pénz van, fogja megszabni a vonalat, amit fel lehet tölteni közép-kelet-európai potenciállal. Ahogy az ma is működik... Feltéve, hogy az arab világ mostani púposodása nem rúgja föl a sakktáblát teljesen.
szelephézag
2011.03.26 12:54:05
@fran7: bizonyos szinten igaz. A nyugdíjasok közül ugyanakkor leginkább azok mennek ki máshová LAKNI, akiknek van házuk/birtokuk máshol IS pár évtizede - Spanyolországban, Brazíliában, Franciaországban. Ettől még megmarad mindenük Angliában is, ahol az év egy részét töltik is függetlenül attól, hol töltik a többit :) Ezek azok, akik úgy élnek, mint a királyok a középkorban - van pár váruk, mindet fenntartják, ahogy lehet, de egyszerre csak az egyikben vannak. Nekünk pl. ajánlottak munkát angolok Olaszországban, Franciaországban és Írországban is. Nem számottevő az arányuk, de látványosak.
A bevándorlókra is igaz, amit mondtál - a lengyelek targoncával tolják haza a pénzt (és kb 3 millió lengyel munkaképesről beszélünk), ezzel odahaza plusz fogyasztást, de elhanyagolható termelést indukálva. Ez egyszerűen inflációt okoz Lengyelországban, ami az otthon maradottak helyzetét nehezíti, akik nemzetgazdaságot próbálnak építeni. Aztán persze miután megvan a házuk otthon, meg a kocsi, meg két év, ami alatt elment a pénz, szépen visszaszivárognak, mert rájönnek, hogy nem ezekben a kategóriákban kell gondolkodni. És lám, az albérletárak két válság közt újra az egekben... :)
Viszont egyre több olyan van, aki itt is marad. Elad otthon mindent és itt rendezkedik be, mert a hátrányai ellenére tervezhetőbb és élhetőbb. Ez is egyelőre elhanyagolható, de létezik.
Összetett kérdés ez, érdemes lenne jól körüljárni már csak azért is, mert ha Európában gondolkodunk, akkor itt nem országok közti bonyolult mozgások ezek, hanem inkább valamiféle ingázáshoz hasonló jelenség, aminek mások az előfeltételei és következményei, mint a röghöz kötöttségből levezethető értékelések...
A bevándorlókra is igaz, amit mondtál - a lengyelek targoncával tolják haza a pénzt (és kb 3 millió lengyel munkaképesről beszélünk), ezzel odahaza plusz fogyasztást, de elhanyagolható termelést indukálva. Ez egyszerűen inflációt okoz Lengyelországban, ami az otthon maradottak helyzetét nehezíti, akik nemzetgazdaságot próbálnak építeni. Aztán persze miután megvan a házuk otthon, meg a kocsi, meg két év, ami alatt elment a pénz, szépen visszaszivárognak, mert rájönnek, hogy nem ezekben a kategóriákban kell gondolkodni. És lám, az albérletárak két válság közt újra az egekben... :)
Viszont egyre több olyan van, aki itt is marad. Elad otthon mindent és itt rendezkedik be, mert a hátrányai ellenére tervezhetőbb és élhetőbb. Ez is egyelőre elhanyagolható, de létezik.
Összetett kérdés ez, érdemes lenne jól körüljárni már csak azért is, mert ha Európában gondolkodunk, akkor itt nem országok közti bonyolult mozgások ezek, hanem inkább valamiféle ingázáshoz hasonló jelenség, aminek mások az előfeltételei és következményei, mint a röghöz kötöttségből levezethető értékelések...
Sírva vigad a magyar. Ez van, sajnos ilyen egy búvalbaszott nemzet vagyunk mi. Létezik persze az a legendás mélyszláv bánat is, az az igazi keserűség - de hát azok mégis többnyire fiatal, győztes, szerencsésebb nemzetek. Ha össznemzeti érdekről van szó, azonnal összezárnak. Itt…..
Tegnap megvolt a Pixelhősök parti, ahol egyedülálló produkciót láthattak a nézők: egy asztalnál olyan veterán gamer újságírókat, mint CoVboy, Martin és Shy. Volt velük egy kicsit szétesett kerekasztalbeszélgetés is, ebből következik egy részlet. A kérdés az volt,…..
Igazán súlyos lehet a válság, ha az Egyesült Királyságban feleannyiba kerül a kaja a Lidlben, mint Aprajafalván: Megnyitottam a Lidl angol és magyar honlapját először örömmel láttam, hogy ugyanazok a termékek vannak akcióban nálunk és ott. Konkrétan ázsiai ízek. Örömöm…..
szelephézag
2010.09.06 23:57:14
@hiénaf1: a vécépapír drágább például. Abszolút értékben. A bérekhez viszonyítva az sem.
Már nem tudni, pontosan mikor kezdődött az egész, csak az, hogyan: a világ egyik – nem véletlenül – legismertebb filmkritkusa, Roger Ebert néhány írásában mintegy mellékesen megjegyezte, hogy a videojátékokat nem lehet művészetnek tekinteni. Ez eléggé bosszanthatta…..
Egy időben ez a térkép tananyag és propaganda anyag volt. A Trianon emléknap alkalmából azonban ezen már túl kellene lépni. Nem olyan fekete-fehér ez a történet, ezt be kell látnunk. Egyrészt a történelmi Magyarország területén már akkor kisebbségben volt a…..
szelephézag
2010.06.04 22:32:42
@Joe84: semmilyen múltat nem kell eltörölni (imádom, hogy milyen szépen tudnak egyesek szélsőségekben gondolkodni :)) - a múltat itt lenne az ideje ELFOGADNI úgy, ahogy volt. Nem tudom, ki mit vár attól a 400 faszagyerektől, akik most hülyét csinálnak magukból ott a palotánál, de sok reményt ne fűzzetek hozzá. Semmilyen magyarság nem lesz visszacsatolva. És ez nem azért van, mert bárki tagadná a múltat, hanem azért mert egyszerűen ez nem így megy. Ha netán valamilyen bohóság folytán esetleg mégis visszacsatolnák Erdélyt, vagy a szlovákokat hirtelen megszállná valami transzcendens tudat, hogy jaj, mégiscsak ők hibáztak és már talicskázzák is vissza a Felvidéket, szóljatok. De addig inkább azt a keveset kéne építeni, ami maradt, mert csúnyán rohad...
Persze lehet tovább anyázni, de ettől csak az ellenszenv nő, egyéb eredmény nem lesz.
(És ha mégis, megintcsak kérek mindenkit, szóljatok :))
Persze lehet tovább anyázni, de ettől csak az ellenszenv nő, egyéb eredmény nem lesz.
(És ha mégis, megintcsak kérek mindenkit, szóljatok :))
Miért dolgozom most Svédországban?Mi volt annyira rossz otthon?Nézzük! Ha az ember tudja meddig kell még tűrnie hogy fát vágjanak a hátán, akkor kibírja.Mi van azonban akkor, ha nem látjuk az alagút végét, sőt az egyre hosszabb és sötétebb lesz?Akkor bizony eljut oda, hogy…..
V.A. a pszichológia szak buktatóit mutatja be nekünk, elsősorban az intézmény elektronikus hátterének hiányosságaira helyezve a hangsúlyt. A tanárok értékelési szokásain lassan már meg sem lepődünk, talán az lenne szokatlan, ha olyan teszteket íratnak, aminek van megoldása,…..
A Torrentfreak.com éves összesítő listamániájának utolsó darabja hagyományosan a sorozatepizódok illegális (?) letöltésének összesítéséről szóló, alig vártuk már, hogy az idei toplistán a Hősök ne szerepeljen az első háromban (mint tavaly és tavalyelőtt), erre tessék:…..
Az Amerikai Természettudományi Múzeum készítette el az alábbi videót, mely a jelenlegi legpontosabb ismeretek szerint ábrázolja az Univerzumot. A kép folyamatosan tágul a Himalájától indulva a kozmikus horizontunkig, majd pedig vissza. Minden a tudomány mai állásához képest a…..
szelephézag
2009.12.19 15:17:18
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz