Regisztráció Blogot indítok
Adatok
szelephézag

0 bejegyzést írt és 574 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Izland egy egészen különleges hely, már csak méretei, és viszonylag kis lélekszáma miatt is. Itt töltött el fél évet Edina, és írta meg benyomásait, melyek közül talán a legérdekesebb, hogy mennyire közösségként működik az ország. Mindemellé fotókat is küldött, amiért…..
szelephézag 2016.04.18 11:32:35
Jó látni, hogy lehet azért egy határátkelést spirituális élményként is megélni, nem puszta létfenntartó szükségkérdésként. A fenti kommentek közt látom, egyeseknek milyen "szilárd" elképzelésük van arról, hogy a mai fiatalok szerintük mennyire "céltalanul" és "értéktelenül" lézengenek, mert nem "helyesen" választanak iskolát a továbbtanulásra, majd nem akarnak egyből(!) dolgozni menni, hanem "csak" maguk számára keresik az utat. Nos, itt lehetne egy generációváltás végre, ahol ki lehetne lépni a jól hipnotizált, de csúnyán egoista "menőállástdegyorsan"-állapotból, ami öntudatos, de elég szűk látókörű bérrabszolgákat termel, akik aztán feszes büszkeségüknél fogva hangosan kezdik ugyanezt a mentalitást számon kérni azokon, akik nem hajlandóak feladni a szabad döntéseiket olyan gyorsan arról, hogy hogyan éljenek. Kár, hogy a "siker" és az "élet" ennyire különváltak, és hogy az általános erőszak, ami a rabszolgamentalitásból fakad, nemhogy nem segíti, hanem kifejezetten akadályozza, hogy élni is lehessen... ez az írás szépen bemutatja, milyen sokat lehet nyerni azzal, ha az ember lelép a klasszikus társadalmi kényszerpályákról - olyan tapasztalatokat lehet vele szerezni önmagunkról és a világhoz való kapcsolatunkról, amit a "gyerünkegybőldolgoznikeményen"-figurák akkor sem tudnak majd megélni, ha évente háromszor utaznak két hétre bárhová bárki pénzén. Szóval, ami engem illet, nagyon örülök, hogy a mai fiataloknál ez egy kérdés: "mit kezdjek az életemmel?". És sajnálom azokat, akiknek ez kimaradt, mert helyettük ezt már mások tudták előre, ők pedig elhitték, és most nagy erőkkel vastagítják az illúziójukat arról, hogy ők tudják, mi a "helyes" és hogyan kell azt csinálni wink hangulatjel
Jó volt Magyarországon, de Európában még jobb – írja a Magyarország és én pályázat (amire szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet) mai szerzője, Rumitom, hozzátéve, hogy a maga részéről egy keserűbb időszakot követően mindent megbocsátott az országnak, akivel…..
szelephézag 2015.05.11 11:18:42
Néhány kommentet olvasva nagyjából ki is derül számomra, mi váltja ki az ilyen hangulatú posztokat. Arról még senki nem írt hosszabban talán (most én sem fogok, bár megérne egy pár sort), hogy miből ered az a fajta keserűség és frusztráció, ami ilyen posztokat szül.
Ez pedig a megfelelési kényszer, illetve annak elvárása.
A magyarság egyik nemzeti karaktere, hogy mindenki mindent tud, és a legtöbbször jobban. Van egy úgynevezett "helyes" megoldás mindenre, és ennek mindenki abszolút tudója, és ennek jogán aki ennek a tutibiztos értékrendnek (mind a kilencmilliónak) nem akar megfelelni, az már kapja is az elmarasztaló ítéletet a nyakába minden oldalról. És nemcsak szóban, hanem mindenféle hatalmi úton, amiven az ítélkező/jobban tudó rendelkezik: munkahelyen, társadalmilag, szociálisan, és így tovább.
Szóval van ez az elég zavaró magyar mentalitás, ami nem hagyja élni a másikat, nincs benne semmiféle elfogadás vagy kíváncsiság, helyette bírálat van, elvárások a "tuti" nevében, aminek ha valaki nem felel meg, akkor nem is értékes ember. Erősen mérgező környezet ez, ami a társadalom minden szintjén hatalmi és emberi visszaélésekhez vezet, és ez, bizony, nem támogató, hanem szegregáló és büntető viselkedési mintákat működtet. Vagy úgy csinálod, ahogy én ankarom (mert úgy helyes), vagy magadra vess.
Aki nem járt még Európában (abban az értelemben, ahogy a poszt soraiból kiolvasható, mit jelent Európa abban az értelemben), az nem nagyon érti ezt, aminek egyetlen oka van: a tapasztalat hiánya. Erről nem elég beszélni, tévében megnézni, gondolni róla valamit, azt elhinni és keresni még olyanokat, akik ugyanígy hisznek - ezt meg kell élni.
Sok ilyen posztot láttam már, és még sok is következik, de ennek oka van, és talán éppen az a kirekesztő attitűd, amit a ez a furcsa magyar öntudat generál.
Ha be lehetne fejezni az "én tudom, mi helyes és helytelen"-típusú gondolkodás mentén kialakuló ellenségkép-gyártást, az sokat segítene az együttélésben. Főleg azért, mert nem termelne veszteseket és a "győzteseknek" sem kellene romokon ünnepelni. Az együttműködés nem nagyon látszik menni, a helyette egyre élesedő, az értékektől teljesen független versengés eredménye pedig napról napra rányomja a bélyegét az élet szinte minden területére.
Magyarországon ma a túlélés az "érdem", és ez a mentalitás nem enged élni. Pedig bizonyára ezer olyan terület van, ahol lehetne élni a túlélés helyett, de egyelőre a túlélés egy erőszak, amit olyanok kényszerítenek egymásra, akik valaha remekül tudtak együtt élni.
Még tart az ünnepi lassulás, úgyhogy ma inkább egy vitaindító jellegű posztot dobnék be, méghozzá a nagy-britanniai fizetésekről és ingatlanárakról, hiszen mindkét témakörben nemrégiben jelentek meg friss adatok, és amennyire elnéztem, érdekes látni az összefüggéseket.…..
szelephézag 2015.01.03 10:59:39
Az ingatlanárak 2008-ban torpantak meg utoljára, azóta valami eszetlenül erőszakos emelkedés folyik. Ráadásul kialakult itt egy "buy to let landlord" réteg, akik lehetetlenné teszik az egyszerű földi halandónak, hogy ingatlanhoz jusson azzal, hogy magasabbra licitálja az adott árat. Az utóbbi időben csak a közvetlen ismerősiem majdnem 100%-a volt kénytelen költözni, mert gazdát cserélt alattuk a bérelt ingatlan, és az új tulajdonos első dolga volt jelentősen megemelni a bérelti díjat. Semmiféle törvényes szabályozás nem született (és mintha nem is akarna születni) arra, hogy ez a buy to let landlord réteg ne sajátítsa ki teljesen az ingatlanpiacot csak azzal, hogy van pénzük fölvásárolni bármit, amit akarnak. A bérleti díj, amit beszednek egy hónapban, bőven fedezi a házra/lakásra fölvett hitel összegét, sőt, jócskán meghaladja azt, amiből tőkét lehet képezni és egy újabb ingatlanba hasonlóképpen befekteteni.
A brit napilapokban a téma már majdnem napi szinten viszi a címlapot (variálódva a "bevándorlás", az "idősgondozás" és "segélyezés" címszavakkal), ugyanis odáig jutott a helyzet, hogy egy jól képzett angol fiatalnak már szinte esélye is alig maradt első ingatlanhoz jutni, ahol családot alapíthatna.
Nem tudom, mennyi idő, mire kidurran ez a lufi és hogy meddig mehetnek el a felvásárlók szabályozás nélkül, de amíg a nemzetgazdaság egy igen jelentős bevétele ebből származik (ami nem termel hozzáadott értéket), addig a kormánynak nem is érdeke szabályozás alá venni a kérdést.
A mai poszt később jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetőséget kapott arra, hogy (együttműködő partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok…..
Sokan csak külföldön csodálkoznak rá arra, hogy a Magyarországon általános igazságként elfogadott sztereotípiák (a magyar oktatás minőségéről például) nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak, és hogy másként is lehet csinálni a dolgokat. Így járt mai szerzőnk, Máté…..
szelephézag 2013.09.16 15:04:06
@vascsaba: Nagyon alapos ez az összefoglaló az angol oktatási életről, alá tudom támasztani minden megállapítását.
Otthonról nyolc év tanítás után jöttem el, idekinn nem szakmában dolgozom, de elkerülni nem tudtam, hogy a munka révén itt is folyamatosan belelássak, mi folyik iskoláztatás néven.
Intézményesített gyermekmegőrzés ez, még az elit, fizetős iskolákban is (azokkal van/volt inkább kapcsolatom), ahol irdatlan pénzekért cserébe jókedvű, de életképtelen gyerekeket nevelnek. Az egész csupa hamis visszajelzésekre épülő altatás, arra különösen vigyáznak, hogy a terhelésnek az árnéyka is elkerülje az intézményeket, mert az már jogi kategória és amúgy sem lép ez a nép ki a komfortzónájából önszántából soha.
Egy kilencven éves angol hölgy egyszer azt mondta nekem, amikor egy kertben sétálgattunk, hogy "this country has lost it's vision" - és ezzel nagyjából meg is magyarázta az egész jelenséget.
Visszamennék a gyarmati és gyarmatosító ország egyik alapvető különbségére, arra, hogy itt évtizedek óta nőnek föl olyan generációk, akikkel szemben a világon semmiféle követelés nem fogalmazódik meg az élet oldaláról: a saját részvételük és hozzáadott értékük az élethez gyakorlatilag értékelhetetlen. Megcsinálják nekik mások. Ezt tanulják otthon, ez a természetes, ezt tanítják a gyerekeiknek otthon is és az iskolában is. Pénzen és szociális rendszeren minden megvásárolható, a velük szembeni követelések nélküli élet pedig bármilyen önálló vagy intézményesített képességfejlesztést szükségtelenné tesz.
Én is kiemelném, hogy tisztelet a kivételeknek, vannak bőven, és ők ugyanettől látszanak szenvedni. A legfrusztrálóbb az, amikor végig kell nézni, hogyan siklik félre/megy tönkre valami, csak azért, mert pozicionálisan döntéshelyzetben lévők képességei kevesek ahhoz, hogy akár csak megértsék, mi is folyik egy adott területen valójában. De egy gyarmatosító országban hihetetlen mennyiségű pénz áll rendelkezésre arra is, hogy ilyen hibákat fedezzenek vele. Azt hiszem, gyarmatosítottnak lenni azért szerencsés, mert nekünk nincs rá fedezet, hogy elkerülhető hibákat vétsünk, így pedig kénytelenek vagyunk képességfejlesztésbe fogni...
„Talán mi vagyunk azok, a félmillió, akik miatt egyszer nálunk is normálisan lehet majd élni, dolgozni" – írja a mai posztban Öreghaver, akinek írásában sok olyan pont van, amivel egyet lehet érteni, és persze nyilván sok olyan is, amivel majd vitatkoztok. Egy biztos: ötven…..
szelephézag 2013.02.11 11:40:26
500 ezer egy nagyon szerény szám... ennyi lehet(?) a regisztráltak száma, amiről hivatalosan tudnak. Ennél sokkal nagyobb szám lesz a valóság.
A visszamenetel és annak hatása megint érdekes kérdés. Akik megpróbálták, szerintem látják már, hogy Magyarország nem befogadó, és az esetleges külföldi tapasztalat inkább irritáló tényező, semmint érték. Főleg, mert a külföldi tapasztalat egy olyan munkamorállal is társul, ami nehezen illeszthető vissza a magyar zsigereket tömlőként az alkarra föltekerő honi helyzetbe. Vagyis az egyszer külföldre távozónak többnyire esze ágában sincs visszamenni oda, ahonnan nem véletlenül jött el.
Magyarország még abban a fázisban van, amikor nyalkó nélkül szórja szét az értékeit. Hiába, sokan vagyunk/voltunk egy kis helyen, ennyi felé nem lehet hatékonyan elosztani a javakat. A következő fázis egy sajátos egyensúlyi állapot lehetne, majd maximum azután kerülhet napirednre az, hogy ki menjen vissza és pontossan hova. Az majd mentalitásbeli kérdés lesz, de nincsenek illúzióim...
Egy referenciapontot hadd említsek: a lengyelek milliószám vannak csak itt, Angliában, és természetszerűleg ők is haza készültek pár év után a pénzükkel. 2008 és 2010 között történt meg talán a legnagyobb hullám, hogy megpróbáltak hazamenni és visszailleszkedni. Nem ment. Most még többen jönnek úgy, hogy már ide terveznek, mert a hazamenetel illúziója - a sikertelen próbák alatt - csúnyán megcsappant...
Hazamenni egy olyan környezetbe, ahol nem egészséges versenytárs vagy, hanem zavaró tényező, aki ellen a puszta túlélésért ugyanúgy mindent el kell követni, mint az otthon maradottak ellen, nem alternatíva. Hazamenni egy országba, ahol a "milyen hazugságokat kell elhinnem azért, hogy az enyémet is elhiggyék"-mentalitás szinte már törvényes szinten mérgezi a mindennapokat, elég hiábavaló lenne. Át lehet ezt tolni az érzelmek körébe, lehet erről politikailag nyilatkozni, programokat hirdetni, de a mindennapi magyar élet egyszerűen nem támogatja sem a hazatérőt, sem az otthon maradót. És végül ez az, amiről döntünk, nem arról, hogy ki mit mond, vagy gondol arról, hogyan is van, hogyan is lesz az élet, ha...
Kíváncsi vagyok, mikor feslik föl a következő ötszázezer hivatalosan is. Elég hamar. És mire bejelentik, hogy már egymillió az az ötszázezer, addigra mindenki biztosra veheti a másfelet...
A tematikából adódóan rengeteg szó esik a blogon arról, milyen elmenni, ám viszonylag kevesebbet beszélünk arról, milyen hazajönni – akár csak látogatóba is. Ezt írta meg Rozamami, aki tavalyi élményét osztotta meg. Már csak azért is érdekes, hiszen a dolgok természetéből…..
szelephézag 2013.02.10 11:41:05
@pamut: Ez egy nagyon érdekes komment, az első itt, amelyik a rendszeren kívül képes gondolkodni. Ezért is könnyű félreérteni azoknak, akik érzelmileg reagálnak rá.
Kint élek már jópár éve én is, és valóban, az emberben ott mocorog az önkéntelen önigazolás minden alkalommal. Hiszen mihez mérné a döntéseit, ha nem egy párhuzamosan haladó világhoz, amiben eredetileg részt vett? Nincs ebben semmi probléma, ez megint nem érzelmi kérdés, csak könnyebb azt csinálni belőle.
Ugyanakkor ha valakik éveket töltenek kint, majd hazalátogatnak, sokkal kontrasztosabban tűnnek fel olyan jelenségek, amelyek annak idején, míg itt élt (referenciapontok híján) rejtve maradtak. Ezt pedig ne vegye senki zokon, inkább használja mindenki bölcsen. Már ha tudja. És a legfőb probléma itt van: sokan nem tudják, és nem azért, mert esetleg nem akarják... na, itt lesz érzelmi kérdés az egész, mert a tehetetlenségnél frusztrálóbb dolog kevés van...
szelephézag 2013.02.10 12:18:06
@pamut: Igen, pontosan ezek a méltatlan viszonyok azok, amik akár egy beszélgetésben legitimációs különbségeket tenni a beszélgetőpartnerek közt.
Én kicsit tovább is mennék, mint te (várom is a bárdokat a fejem fölé), de igenis vegyen mindenki magára mindent, amit csak lehet. Nem rosszból, és semmiképpen sem személyes szempontból, hanem mert ez az egyetlen lehetősége annak, hogy bármi és bárki is változzon. Amíg ma is mindenki ugyanazt és ugyanúgy csinálja, mint tegnap, addig az eredmény is az lesz, mint tegnap, vagy a természetes korrózió miatt esetleg kevésbé üdvös.
Mi magyarok veszélyeztetett faj vagyunk ilyen szempontból, mert az "igazam van" modul egy megkérdőjelezhetetlen, egyre vastagodó, tokosodó pszichés tartalom, ami kölönösen nehézzé teszi az adaptációt egy olyan alapvetően dinamikus környezethez, mint a világ. A magyar világhoz is és a külföldihez is. Amíg mindenki változtatni akar és nem változni, addig csak erősödő, csikorgó feszültségek nőnek ki a kapcsolatokból, nem pedig az együttműködés. Sajnos, szociális, társadalmi, mentális és kulturális szinten a magyarság ma olyan kényszerhelyzetben van, ahol feladni valamit valami másért már szinte az alapvető léthelyzetet veszélyezteti. Ebből könnyen lesz érzelmi reakció, ami megeteti az egót egy rövid időre, de érdembeli változást nem hoz, inkább még jobban betokosodik tőle a helyzet.
Emlékszem, mert nekem is volt pár elragadtatott évem, ami a egyre szűkülő tehetetlenségemből fakadt, és az egyik legfontosabb dolog, amit nyertem a kitelepüléssel, hogy újra megengedhetem magamnak a gondolkodás luxusát a tehetetlen érzelmi reakciók sodrása helyett. Óriási ajándék, tiszta levegő a tüdőnek.
Én is látom, mi nem stimmel odahaza, valahányszor hazamegyek, de már képes vagyok gondolkodni róla, és hálás vagyok, hogy nem kell megélnem ehelyett. Sajnálom az egészet. Főleg azt, hogy hiába akar mindenki változtatni, változni szinte senki, így a "gondolkodós" játékot nem tudjuk együtt játszani.
És megint: ennek - valljuk be - anyagi korlátai vannak. Agyonképzett és agyonhipnotizált emberként ("tanulj minél többet, és akkor sikeres leszel") a mindennapi árulásokkal és önmagunk drasztikus szembeköpködésével, a resziért és a parizerért futva nem lehet konstruktívnak lenni. Ez egy össztársadalmi probléma, és nemcsak magyar, de mi magyarok azért sikeresen tovább nehezítjük azzal a különös mentalitással, amivel a világot ki lehet fordítani a sarkából máskor, de egy ilyen helyzetben hatványozottan csak rombolunk vele... egymást.
szelephézag 2013.02.10 12:22:28
@szelephézag: (ez is tele lett elírással... elnézést.)
Nehéz mit mondani egy olyan poszt előtt, aminek szinte minden szavával egyetért az ember, így nem is nagyon tehetek mást, mint hogy őszinte szívvel ajánlom mindenkinek: olvassa végig és (bár nem vagyok naiv, de nem adom fel) próbáljunk meg értelmes beszélgetést folytatni Z.…..
A blog indulásakor már említettem, hogy szívesen veszem vendégszerzők írásait is, mert a lényeg a beszélgetés, a vita és persze a saját tapasztalatok megosztása. Első vendégszerzőnk írását azért választottam, mert felsorakoztat hat olyan érvet, amelyek szerinte a maradás…..
szelephézag 2012.07.27 14:15:41
Ez egy elég komolytalan poszt... :) De ha már feldobta a labdát:

6. Ez lényegtelen... tényleg az, majd meglátod, ha egyszer tétmeccset kell játszanod úgy igazán.

5. Ez nettó marhaság, ellenben mutatja, hogy nagyon felkészült vagy "elméletből", de hogy sosem jártál sehol, maximum nyaralni, az nem lesz elég... az intelligencia csak akkor működik jól, ha vannak megalapozott, védhető adatok, amiből táplálkozik. Különben előbújik a "firkász"-attitűd ;) (Az "állítólag" szó használata különösen kerülendő, ha valaki orákulumként kíván megjelenni...)

4. Ez igaz.

3. Ha te a celebvilág mentén éled az életed, neked nemhogy bármelyik országban, hanem ezen a bolygón nem lesz soha nyugodalmad. Ha az énképed is ezek mentén határozod meg, akkor pedig még erősebb részvétre vagy jogosult.
Abban igazad van, hogy a korrupció, a rasszizmus olyan ismérvek, amiket mindenhol megtalálsz (hacsak nem Atlantiszra készülsz éppen). A különbség az, hogy téged nem feltétlen fog érinteni, hacsak te magad nem keresed a lehetőségét. Magyarhonban a korrupció a társadalom legalsóbb szintjéig rágta már szét a lelkeket, egyszerű utcaseprőként is rá vagy kényszerítve, hogy részt vegyél benne, ha máshogy nem, akkor a munkaviszonyod bejelentésével kapcsolatban, de ha ingatlanod van, akkor meg pláne. Elkerülhetetlen, embertelen és romboló. Külföldön van választási lehetőséged, és ha úgy döntesz, hogy becsületes életet élsz, nemhogy nem halsz bele, hanem még támogatják is (nem beszélve arról, hogy mások korrumpálódása nincs hatással az életedre).
A rasszizmussal kapcsolatban pedig mintha rossz helyen gúgülöztél volna - megkockáztatom, "diszkriminációt" akartál írni.

2. Természetesen a beilleszkedés igényel némi alázatot és érdeklődést, aminek az átlagmagyar, mint ultimate megmondóember, jócskán híjával van. De ha hozzád vendégek jönnek, biztosan szívesebben hívod őket vissza, ha ebédkor (amit te tálalsz fel) nem rohannak el az összes kajával és evőeszközzel, hogy elbarikádozzák magukat a lakásod egyik sarkában, mert ők otthon így szokták és tuti, hogy nekik van igazuk. Aki nem akar beilleszkedni, megismerni valami mást, amit máshogy nem is tud, az ne menjen sehova. Nem azért, mert kellemetlen, hanem mert úgy fogják kezelni, hogy azonnal nekiáll 6., 5., 4., 3. és 1. pontokat írogatni ilyen határátkelős blogokba.

1. Az eddigiekre visszatekintve szerintem már nem is kell nagyon magyaráznom, miért nem lógok a honfitársaimmal, illetve miért csak nagyon kivételes esetekben sikerül egymásra találnunk idekinn. Tudom, ez nem nemzeti hovatartozás kérdése, inkább karakterjellemző, de vállalom a felelősségét. Azt, hogy otthon mi folyik, eszem ágában sincs megmondani, főleg nem megítélést választani az általad vázolt két lehetőség közül. Ugyanis erre sokkal több lehetőség van, de amíg egy egész ország csak ezt a kettőt tudja elképzelni magának, addig hiába is mondanám, hogy léteznek színek (gyönyörűek :)) a fekete és fehér között. Nem is mondom. (Hogy anyukád kövér, azt nem tudtam, de ha te mondod, elhiszem. És továbbra sem érdekes ez számomra, remélem, utóbb neked is sikerül feldolgozni és magad függetlenné tenni ettől a ténytől.)

FürgeDiák, azt látom, hogy feszül benned egy rakás indulat, aminek a forrását és célját nagyrészt még nem látod vagy érted, de bemozgatsz jól bevált címkéket, hogy csökkenjen a feszültség. Mivel ez a feszültség nem csökken (sőt, ha végigolvasok a kommenteket, inkább nőni is fog), ez arra mutat, hogy ez így még nem megoldás. Ha van igényed a keresésre, és idővel megtalálod, ki/kik beszél(nek) belőled, amikor úgy tűnik, hogy te beszélsz, eljutsz egy nagyon fontos pontjára az életednek: ahonnan elkezdheted felépíteni a független önmagad. Ehhez persze a televízió, rádió, internet kikapcsolása elkerülhetetlen, anélkül mindig az áradó zajjal való ilyen vagy olyan irányú azonosulások foglya leszel.
Sok sikert kívánok, és hidd el: van neked saját szemed, amivel láthatsz, saját kezed, amivel tapinthatsz, saját nyelved, amivel ízlelhetsz. Használd. Bár az életed nem lesz tőle könnyebb, csak vállalhatóbb.
Állítólag ;)
A blog indulása utáni egyik első cikkünk volt – még tavaly ősszel – a brit konzervatív-liberális koalíciós kormány megszorító csomagjáról megjelent írásunk. Akkor azt mondtuk, ami amúgy mind a mai napig érvényes, hogy a George Osborne vezette Pénzügyminisztérium a…..
szelephézag 2011.03.26 12:03:21
@Mbraun: Sajnos így van. Mondjuk az egész világgazdaság spekulációra épül - nem létező, de tervezett értékek valósként kerülnek az asztalra. A bankok már saját maguknak adnak kölcsön cégeken és közembereken keresztül, aztán csodálkoznak, amikor a mérleg nem stimmel, mert közben a valódi kereslet is beleszól a képletbe. Az első válság 2008-ban ezt szépen megmutatta, de ahelyett, hogy szerkezeti változásokat csináltak volna, mennyiségi korrigálás történt (ugyanabba a szar rendszerbe belepakoltak egy rakás közpénzt a legtöbb országban), így logikus, hogy ez még súlyosabban visszajön. EZt már akkor emlegettem, amikor történt, ezért is jöttem ki. Magyarország esélyei ugyanis egy ilyen helyzet kezelésére a csekélynél is csekélyebb, míg itt azért abszolút értékben más a helyzet, még ha arányaiban kezd hasonló is lenni. Vagyis itt még van 5-10 év, amiből lehet tőkét kovácsolni az egyszerű emberfiának. Nem véletlenül jönnek még mindig ide az emberek máshonnan és nem innen mennek el máshová.
A másik dolog, ami egyfajta szeizmográf lehet, az a lakásbérlet ára. Amíg az ilyen irreálisan magas, addig nem kell aggódni, addig forog a pénz és van is belőle. Ha majd esnek a bérleti díjak, mert nincs piac (vagyis kevesebb a pénz), akkor ez a viszonyrendszer is realizálódik. A diákok pl. fontos elemei ennek, de nem annyira, mint odahaza.
szelephézag 2011.03.26 12:31:39
@Droli: Sajna az írek már akkor nagyot zuhantak, amikor a válság első hulláma odacsapott 2008 őszén. A több turista-dologban nem annyira hiszek én sem, a több befektetőben viszont van fantázia. Csak legyen úgy...
Nemrég volt alkalmam belehallgatni egy angol nyersanyag-kereskedő és egy felvásárló beszélgetésébe, és úgy tűnt, a befektetési kedv nem lanyhult, inkább csak a helye kérdéses. Amennyi üzletet becsuknak egyik helyen, ugyanannyit ki is nyitnak a másikon. Ebből nekem az következik, hogy van annyi tőkéjük, amivel különösebb kockázat nélkül lehet játszani szondázási jelleggel. Vagyis ezt a válságot is a kereskedők oldhatják meg a leghatékonyabban (Ld. még Asmiov: Alapítvány), de az ő idejük még nem jött el igazán, mert a gazdasági törvénykezés lassan és kevésbé konzekvensen reagál a válságra. Szóval Írország nincs messze, és nemcsak az Egyesült Királysággal van összekötve ;) Ebben bizakodóbb vagyok, mint a magyar helyzetet illetően. Arra leszek még kíváncsi, hogy a két legfontosabb alapelem közül (pénz és potenciál) melyik fogja vezetni az átalakulást. Gyanítom, hogy a pénz lesz az, ami újfent szolgálatba állítja a potenciált, és a potenciál maga is pénzzé akar válni, hogy szolgálatba állíthasson bármit is. Vagyis Anglia, ahol a pénz van, fogja megszabni a vonalat, amit fel lehet tölteni közép-kelet-európai potenciállal. Ahogy az ma is működik... Feltéve, hogy az arab világ mostani púposodása nem rúgja föl a sakktáblát teljesen.
szelephézag 2011.03.26 12:54:05
@fran7: bizonyos szinten igaz. A nyugdíjasok közül ugyanakkor leginkább azok mennek ki máshová LAKNI, akiknek van házuk/birtokuk máshol IS pár évtizede - Spanyolországban, Brazíliában, Franciaországban. Ettől még megmarad mindenük Angliában is, ahol az év egy részét töltik is függetlenül attól, hol töltik a többit :) Ezek azok, akik úgy élnek, mint a királyok a középkorban - van pár váruk, mindet fenntartják, ahogy lehet, de egyszerre csak az egyikben vannak. Nekünk pl. ajánlottak munkát angolok Olaszországban, Franciaországban és Írországban is. Nem számottevő az arányuk, de látványosak.
A bevándorlókra is igaz, amit mondtál - a lengyelek targoncával tolják haza a pénzt (és kb 3 millió lengyel munkaképesről beszélünk), ezzel odahaza plusz fogyasztást, de elhanyagolható termelést indukálva. Ez egyszerűen inflációt okoz Lengyelországban, ami az otthon maradottak helyzetét nehezíti, akik nemzetgazdaságot próbálnak építeni. Aztán persze miután megvan a házuk otthon, meg a kocsi, meg két év, ami alatt elment a pénz, szépen visszaszivárognak, mert rájönnek, hogy nem ezekben a kategóriákban kell gondolkodni. És lám, az albérletárak két válság közt újra az egekben... :)
Viszont egyre több olyan van, aki itt is marad. Elad otthon mindent és itt rendezkedik be, mert a hátrányai ellenére tervezhetőbb és élhetőbb. Ez is egyelőre elhanyagolható, de létezik.
Összetett kérdés ez, érdemes lenne jól körüljárni már csak azért is, mert ha Európában gondolkodunk, akkor itt nem országok közti bonyolult mozgások ezek, hanem inkább valamiféle ingázáshoz hasonló jelenség, aminek mások az előfeltételei és következményei, mint a röghöz kötöttségből levezethető értékelések...
Modorosblog Búvalbaszott nemzetem 2011.03.15 08:08:00
Sírva vigad a magyar. Ez van, sajnos ilyen egy búvalbaszott nemzet vagyunk mi. Létezik persze az a legendás mélyszláv bánat is, az az igazi keserűség - de hát azok mégis többnyire fiatal, győztes, szerencsésebb nemzetek. Ha össznemzeti érdekről van szó, azonnal összezárnak. Itt…..
Tegnap megvolt a Pixelhősök parti, ahol egyedülálló produkciót láthattak a nézők: egy asztalnál olyan veterán gamer újságírókat, mint CoVboy, Martin és Shy. Volt velük egy kicsit szétesett kerekasztalbeszélgetés is, ebből következik egy részlet. A kérdés az volt,…..
Igazán súlyos lehet a válság, ha az Egyesült Királyságban feleannyiba kerül a kaja a Lidlben, mint Aprajafalván: Megnyitottam a Lidl angol és magyar honlapját először örömmel láttam, hogy ugyanazok a termékek vannak akcióban nálunk és ott. Konkrétan ázsiai ízek. Örömöm…..
Már nem tudni, pontosan mikor kezdődött az egész, csak az, hogyan: a világ egyik – nem véletlenül – legismertebb filmkritkusa, Roger Ebert néhány írásában mintegy mellékesen megjegyezte, hogy a videojátékokat nem lehet művészetnek tekinteni. Ez eléggé bosszanthatta…..
Tudtad? Trianon térképek 2010.06.04 07:00:00
Egy időben ez a térkép tananyag és propaganda anyag volt.     A Trianon emléknap alkalmából azonban ezen már túl kellene lépni. Nem olyan fekete-fehér ez a történet, ezt be kell látnunk. Egyrészt a történelmi Magyarország területén már akkor kisebbségben volt a…..
szelephézag 2010.06.04 15:18:34
No de kérem!...
Mi a hálajóistenér' nem lehet már végre a JELENNEL törődni? Annyira szép, hogy mindenki a húszas évektől akarja újrakezdeni, de az a szörnyű gyanúm van, hogy ez lehetetlen. Magyarázkodni, okokat keresni lehet. Azt is lehet, hogy ukmukfukk ötletekből ideológiát kovácsolunk, meg jól meglengetjük a zászlót, csak ne várjuk már, ugyan, hogy ez egy csöppnyit is jelent bárki másnak.
Először is tessék tanulni. Aztán belátni, hogy ennyi erővel a tatárjárás áldozatairól is tarthatnánk megemlékezést, mert bizony azon korszak jellemzően "magyar" vezetői is körülbelül annyira voltak kompetensek, mint a maiak.
Komolyan nem értem, hogy ha csak a tragédiákról emlékezünk meg, hogy a málnába' akarunk pozitív és energikus nemzettudatot.

Annak idején Dánia is csúnyán járt. Nekik is megvolt a maguk Trianonja. Viszont tessék csak megnézni - Európa egyik legstabilabb, legerősebb állama, csak mivel ott minden rendben van, nem hallani róla semmit. Amikor őket érte hasonló arányú veszteség, csak annyival voltak rugalmasabbak, hogy ők nem anyázni kezdtek, meg igazságot keresni (később meg osztani), hanem ELFOGADTÁK, hogy ez most a történelmi helyzet, lássuk, ezzel (ennyi területtel, emberrel, infrastruktúrával) mire megyünk. Nem sírnak, meg rínak, mert az számít legkevésbé ilyenkor, hogy kinek van igaza - hanem azt akarták, hogy Dánia így, az új keretei közt legyen ugyanolyan jó vagy jobb. És lett.
Egyszerű ez, és először is fejben dől el. Nálunk is fejben dőlt, csak nem el, hanem össze...

Kéne valami perspektíva. A múltat hiába gereblyézi bárki, az már úgy marad. És kár a pénzért kiutazni és ott verni a nyálat a palotánál... nem hiszem, hogy erre bárkinek van fölös munkaórája. Tipikus kidobott pénz.

Tessék már végre a jelennel törődni egy kicsit, mert az is mocskos szar - nem Trianon miatt, hanem a sok mérgezett elme miatt. De ha mindenki ezt akarja örökül hagyni a gyerekeire, ám, legyen. Nekem mindegy...
szelephézag 2010.06.04 22:32:42
@Joe84: semmilyen múltat nem kell eltörölni (imádom, hogy milyen szépen tudnak egyesek szélsőségekben gondolkodni :)) - a múltat itt lenne az ideje ELFOGADNI úgy, ahogy volt. Nem tudom, ki mit vár attól a 400 faszagyerektől, akik most hülyét csinálnak magukból ott a palotánál, de sok reményt ne fűzzetek hozzá. Semmilyen magyarság nem lesz visszacsatolva. És ez nem azért van, mert bárki tagadná a múltat, hanem azért mert egyszerűen ez nem így megy. Ha netán valamilyen bohóság folytán esetleg mégis visszacsatolnák Erdélyt, vagy a szlovákokat hirtelen megszállná valami transzcendens tudat, hogy jaj, mégiscsak ők hibáztak és már talicskázzák is vissza a Felvidéket, szóljatok. De addig inkább azt a keveset kéne építeni, ami maradt, mert csúnyán rohad...
Persze lehet tovább anyázni, de ettől csak az ellenszenv nő, egyéb eredmény nem lesz.
(És ha mégis, megintcsak kérek mindenkit, szóljatok :))
V.A. a pszichológia szak buktatóit mutatja be nekünk, elsősorban az intézmény elektronikus hátterének hiányosságaira helyezve a hangsúlyt. A tanárok értékelési szokásain lassan már meg sem lepődünk, talán az lenne szokatlan, ha olyan teszteket íratnak, aminek van megoldása,…..
Az Amerikai Természettudományi Múzeum készítette el az alábbi videót, mely a jelenlegi legpontosabb ismeretek szerint ábrázolja az Univerzumot. A kép folyamatosan tágul a Himalájától indulva a kozmikus horizontunkig, majd pedig vissza. Minden a tudomány mai állásához képest a…..