Regisztráció Blogot indítok
Adatok
vikvik

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Észrevetted azt, hogy a megnézett videó végén, kérdés nélkül tolja neked a Jutúb a következő ajánlott filmet? Ha idegesít, kapcsold ki, mutatjuk hogy kell.  Sokat tanult a Youtube a politikából. Amíg nagy csinnadrattával megérkeztek a 360fokos videók a világ legnagyobb…..
Az antropikus elvet és a finomhangolást - vagyis hogy a világegyetem természeti törvényeinek, természeti állandóinak olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a földi élet és az ember létrejöttét- a kozmológiával foglalkozó tudományos népszerűsítő irodalomból ismertem meg egykor. Nyilván nehéz…..
vikvik 2019.11.06 15:41:13
Jellemző hamis dilemma, holott akár mezei logikával is messze elfogadhatóbb modellekhez jutunk. Nemrég bizonyosodott be, hogy a növények is képesek tanulni, emlékezni, kommunikálni - azaz, hogy a tudatosság nem egy neuronháló függő szenzáció. Persze agyon van ez is misztifikálva, holott az értelemszerűen a mindenség részeként létrejövő rendezett változás - az élet -, és annak rendszerei a reflexiók mentén épülnek fel, ezek tehát, mint a tudatosság építőkövei vannak jelen. S, ahogy kövekből lehet házat, várost, a különféle struktúrákba rendeződő, több szintű reflexiós hálózatok hoznak létre entitásokat, világokat, létrendszereket, mondhatni szükségszerűen. ( Pl.: tudatosabbnak számítok, ha reflektálok önmagamra = + 1 szint). Mivel környezetük a végtelen multiverzum, a folyamatos bonyolódás lehetősége is adott (ezt éljük meg aztán szabad akaratként), továbbá mindenki "hozott anyagból" dolgozik - a festőnek sem kell feltalálnia az ecsetet, vásznat, festéket, stb... - , hogy mi "valósul meg" adott esetben a hiány, az igény, és a lehetőség függvénye. Amiben élünk tehát önmaga egy tudatos rendszer, melynek formálásában azonban minden épp "jelenlevő" részt vesz - egy mindenható entitás léte pedig épp annyira ontológiai képtelenség, mint egy semmire sem hatóé. A végtelenhez képest minden, és mindenki mértékkel létezik. Abszurdum az is, hogy az élőlényekhez egyenként (valamely mértékkel való) intelligenciát rendelni teljesen (és joggal) elfogadott, ugyanakkor az élet egészét élő, intelligens rendszernek tekinteni mind a tudomány, mind a vallások részéről "blaszfémia". A lélek pedig az, ami az egészebb élőt a részebbel összeköti - kollektív tudatalatti, ösztön, és az élet egészének valamely mértékkel hozzáférhető tudása, mely megnyilvánulhat megérzésekben, ihletben, stb... Ki kellene vágni a búsba vallásokat, babonákat, és a tudomány paranoiáját mindattól ami nem ismételhető vagy mérhető, és egyszerűen tisztelni az életet - a környezetünkben, és önmagunkban is. Mindezzel messze "beljebb" lennénk.
Ateizmus definíciója:  Az ateizmus frappáns tudományfilozófia meghatározással nem más mint Rudolf Carnap-i értelemben vett Babig-tagadás. Magát az ateizmust is a judeo-kaotikusok terjesztették el a mai formájában, mert rájöttek, arra amit ma gerilla marketingnek hívunk. Ha az ellenzők is…..
vikvik 2019.07.21 12:42:34
Az "isten" az csak egy szó, ami mindenkinek mást jelent. Van olyan is, akinek azt jelenti, hogy egy, az emberinél potensebb tudati struktúra, ahogy az emberi is potensebb (magasabb szabadságfokkal rendelkezik), mint mondjuk a sejt (a sejt, ami nem mellesleg másodpercenként több ezer folyamatot koordinál, prioritásokat állít fel, emlékezik, anyagcseréje van, szaporodik, stb...). A kulcs itt megint a tudat, mint olyan megértése: elvonatkoztatni attól, hogy az csakis egy neuronháló függő szenzáció, és úgy kezelni, mint egy-egy élő rendszer rendező elvét. Felismerni, hogy építőkövei szükségszerű velejárói a létezésnek, mint reflexió, reflektív reflexió, stb... - különböző komplexitásokban, formákban, és szabadság fokokkal. A (z önmagában is élő) létrendszerünk egyre kiterjedtebbé, és bonyolultabbá válik, így egyre több a választási lehetőség, nő a szabadságfok. Az evolúció ugyan elvileg alkalmazkodást jelent csak, de, hogyan is ne lenne irányultsága - a nélkül nem lenne változás, amihez alkalmazkodni kellene, avagy rendre ugyan azokat a köröket írná. Ehhez képest az idő vektora mentén a kvarklevestől eljutottunk minimum az emberi komplexitású tudatossághoz. Az "isteni" tehát tulajdonképpen egy (pl.) idővel - megfelelő körülmények mentén - elérhető (relatív) állapot. Amit máshol, és máshol mások már lehet, el is értek. A lehetőség mindenesetre fennáll, ha garancia nincs is rá. Az "isteni minőség" jellegéből adódódan pedig hajlamos összemosódni a babonával, könnyű terepet biztosít a felelősség hárítására, a gondolkodásra való restségre, mesevilágok kiépítésére...
Az írás eredetileg megjelent: 2014. 06. 04. Bármilyen furcsa, valójában a történelem színpadán minden egy úgynevezett idő-nyomvonalon halad. Ennek sok-sok ember részese – ha akarja, ha nem. Az emberek tulajdonképpen rögzítve vannak a karmához. Az átlagos szülött lélektestei olyan fix és karmikus…..
Fontos, hogy a kultúrpolitika különböző szereplői képesek legyenek érdemi vitát folytatni egymással, bár a nyilvános pódiumbeszélgetéseken a párbeszéd iránti nyitottság gyakran nagyobbnak tűnik, mint a valódi „terepmunka” során. És persze az érintettek politikai vagy…..
vikvik 2013.04.21 20:59:46
A kérdés most az - csak senki sem nagyon meri kimondani : lesz-e egyáltalán élő kultúra? Ha nincs (és nincs) "alkotói életpálya modell",csak hobbisták,és lobbisták,a netről másodpercek alatt fillérekért letölthető életművek tömege,és kényelmes retrózgatás,ez meddig elég arra,hogy az emberiség,vagy a nemzet elmondhassa magáról,hogy különb egy (nem mellesleg a szervezettség tekintetben messze tökéletesebb) hangyabolynál? Tényleg a fogyasztó értékítéletére lehet bízni egy VanGoghot,vagy egy Schubertet?S ha nem,mit tehet a politika,mely ráadásul egyre inkább hitelét veszti (bolygó szerte) a szélesebb tömegek előtt? Egy sportoló,de talán egy mérnök teljesítménye is aránylag könnyen mérhető.A művészet eleve ingoványos terep,hát még azóta,hogy sokan komolyan elhiszik,bár mi lehet műalkotás,bár ki lehet művész,és különben is minden relatív. Kész rémálom,akár honnan nézzük is.
Én 45 éves vagyok,és művész.Úgy nőttem fel,hogy láttam élő zenészeket,írókat,költőket,festőművészeket.Abban a meggyőződésben nőttem fel,hogy ez nem csak egy "szép szakma" a sok közül,de fontos is...aztán Hamvas Béla bát olvasva végkép összeállt a kép - azt is tudtam már,miért fontos.
Most meg már lassan a tanítványok is elfogynak,a szakik menekülnek - ki nyugat felé pár év haladék reményében,ki alkoholba,ki valami idegölő robotba,melyhez se kedve,se affinitása.De akadnak olyanok is szép számmal,akik a művészet ürügyén,kapcsolati,vagy anyagi tőke lehetőségével inkább csak lejáratták a szakmát,elijesztették a szépet,felemelőt a szívük mélyén igenis éhező embereket.Nem csoda,hogy mára a leg többen már csak olcsó kikapcsolódásra vágynak - a média pedig leginkább ebben tettestárs,de legkevésbé felelős közvetítő közeg az alkotó,és közönsége között.
Valakit mindenesetre felelősség terhel,valakinek valamit tennie kell,és lehetőleg még tegnap.
Eklatáns példa: a művházat felújítják száz millióból,fűtik,takarítják,a fellépőnek/kiállítónak meg nem jut semmi.
Utak,szökőkutak,hidak,emlékművek,csupa halott beton,és vas.Csak az élő - az élő ember,na,ő veszett el.
És a művész is csak ember.
Ebből lehetne kiindulni...amíg nem késő.
Szabados György: Írások I. (Tanulmányok, esszék)B.K.L. KiadóSzabados György a magyar jazz doyenje 70 éves. És itt a „magyar jazz” kifejezés alatt nem a Magyarországon megszülető bármilyen jazzt kell értenünk, hanem azt a zenét, amely az afro-amerikai fekete zene és a…..
vikvik 2010.07.19 21:31:35
@336: Ahhoz most már egy-két médium is kell majd.
: /
Az előadás a Zenei Hálózatok című konferencián http://mokk.bme.hu/zeneihalozatok hangzott el 2008. október 11-én, pontosan így lett meghirdetve. A bemutatott modell részben kapcsolódik a Berlini Friei Universität Osteurope-Institute kezdeményezte, Jazz im „Ostblock” címmel…..