Adatok
ipartelep
70 bejegyzést írt és 3161 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kis bevezetés a tárgyba:
A címben említett kérdés egy tipikusan filozófiai- etikai kérdés. Semmilyen más tudomány illetékességébe nem tartozik, sőt, azt is igen nehéz elképzelni, hogy valaha is lesz egy olyan tudományág, amely az ilyen etikai kérdéseket "elveszi" a filozófiától. Ez azért érdekes,…..
ipartelep
2022.11.19 23:25:30
@Draugr1257:
"Valóban nem. Ugyanakkor az következik belőle, hogy kultúra- és társadalomfüggő. Tehát gyerekek szexuális kizsákmányolása egyes kultúrákban "jó" lehet. Ez pedig elfogadhatatlan."
Így van. Elméletileg lehetnek olyan kultúrák, ahol az nem számít erkölcstelenségnek. Ilyenkor az számukra jó. És persze az azzal egyet nem értő kultúrákban elfogadhatatlan.
"Ezzel eleve feltételezed, hogy ha egy kultúrában valami elfogadott, akkor az automatikusan erkölcsös (abban a kultúrában). Nem?"
Csak akkor van így, ha az "elfogadott"-at, és az "erkölcsös"-t szinonimáknak tartjuk. Azért általában nem tartjuk annak, az elfogadott dolgok köre szélesebb, mint amiket direkt erkölcsösnek tartunk, hiszen az erkölcsös azt jelenti, hogy valamilyen pozitív erkölcsi érték kapcsolható hozzá. Az elfogadott meg ugye csak annyit jelent, hogy nem erkölcstelen, de nem is feltétlenül erkölcsös.
"Gyermekek szexuális kizsákmányolása rossz. Ez nem tény? Csak egy vélemény? Ha az utóbbi, ez a gondolatmenet nagyon embertelen eredményre vezetett minket..."
Ez nem tény, hanem egy erkölcsi szabály. Olyan szabály, ami alól a gyakorlatban nem nagyon tudunk kivételt mondani, emiatt azt hihetik róla, hogy annyira általánosan elfogadott, hogy "tény". De nem lehet tény, nem olyan a természete. Ismeretelméleti szempontból van különbség a világ tényei, és a világról (világban) alkotott ítéleteink, szabályaink között. A tények objektívek (ha ismertek, ha nem), a szabályok meg az ember által alkotott, szubjektív konstrukciók. A tények nem konstrukciók (ilyen értelemben), azok állapotok.
"Tehát ha van olyan kultúra, amelyben ez megengedett, akkor az úgy van jól? Nem érzed, milyen rosszul hangzik ez?"
Ki mondta azt, hogy az úgy van jól? Te itt valamit nagyon félreértettél. Az "úgy van jól" az mindig a helyi erkölcsben elfogadott szabályokra vonatkozik. A külső erkölcsök vagy elfogadják azokat a szabályokat (akkor nekik is "úgy van jól"), vagy nem fogadják el, és akkor nekik az rossz. Amin te lovagolsz, a gyerekmolesztálásra most hirtelen nem tudok példát mondani... ill. igen, egyek régi közel keleti "kultúrákban", de ezt hagyjuk, inkább másik példát: a pápuáknál még nem túl régen is bevett szokás volt az emberevés. És régen (az őskorban) meg valószínűleg az egész akkori emberiségnél. Nem túl kellemes szokás, el is hagytuk mára, de akkor megfelelt az erkölcsi szabályaiknak. Egy csomó olyan dolgot szokást csináltak, követtek az őseink régen, amire ma azt mondjuk, hogy erkölcstelen. Az erkölcs relatív...
"Tehát dönthetünk úgy is, hogy gyermekek szexuális kizsákmányolása mostantól jó? Ez elég nagy probléma, ha így lenne, nem gondolod?"
Látom, végig ezen lovagolsz... Elvileg persze dönthetnénk úgy is. De gyakorlatilag nem fogunk úgy dönteni. Legalábbis, amíg nem jön el az armageddon, és a civilizáció nem süllyed el a mocsárban. Akkor viszont esélyes lesz, hogy újra bevezetnek egy csomó ma teljesen erkölcstelennek tartott szabályt, és szokást. Ez így működik.
Tehát két dolgot kell megértened itt:
1. Az erkölcsi kérdések nem tények. Hanem morális szabályok.
2. Az erkölcsi szabályok nem abszolútumok. Nincsenek felírva sehova, egy lebonthatatlan falra, letörölhetetlen tintával. Mindig az adott civilizáció, kultúra alkotja meg őket, és azzal együtt változnak az időben.
3. Ettől még természetesen a józan, racionális ész (más itt nem játszik), bírálhatja őket aszerint, hogy mennyire felelnek meg a legfontosabb, alapvető erkölcsi elveknek (élet, életminőség, stb.). És ha úgy látja (a racionális ész), hogy nem felelnek meg azoknak, akkor kutya kötelessége (a racionális ésszel bíró embereknek), hogy módosítson, változtasson... Csak mivel ugye ezek többnyire nem jogszabályokban testesülnek meg, így a változás lassú, nehézkes lesz, az egész kultúrának kell változnia hozzá.
Javaslom, próbáld azt megérteni, amit a tények, és az erkölcsi szabályok ismeretelméleti különbségéről írtam, mert ha ezt nem sikerül megértened, akkor csak körben fogunk itt forogni.
"Valóban nem. Ugyanakkor az következik belőle, hogy kultúra- és társadalomfüggő. Tehát gyerekek szexuális kizsákmányolása egyes kultúrákban "jó" lehet. Ez pedig elfogadhatatlan."
Így van. Elméletileg lehetnek olyan kultúrák, ahol az nem számít erkölcstelenségnek. Ilyenkor az számukra jó. És persze az azzal egyet nem értő kultúrákban elfogadhatatlan.
"Ezzel eleve feltételezed, hogy ha egy kultúrában valami elfogadott, akkor az automatikusan erkölcsös (abban a kultúrában). Nem?"
Csak akkor van így, ha az "elfogadott"-at, és az "erkölcsös"-t szinonimáknak tartjuk. Azért általában nem tartjuk annak, az elfogadott dolgok köre szélesebb, mint amiket direkt erkölcsösnek tartunk, hiszen az erkölcsös azt jelenti, hogy valamilyen pozitív erkölcsi érték kapcsolható hozzá. Az elfogadott meg ugye csak annyit jelent, hogy nem erkölcstelen, de nem is feltétlenül erkölcsös.
"Gyermekek szexuális kizsákmányolása rossz. Ez nem tény? Csak egy vélemény? Ha az utóbbi, ez a gondolatmenet nagyon embertelen eredményre vezetett minket..."
Ez nem tény, hanem egy erkölcsi szabály. Olyan szabály, ami alól a gyakorlatban nem nagyon tudunk kivételt mondani, emiatt azt hihetik róla, hogy annyira általánosan elfogadott, hogy "tény". De nem lehet tény, nem olyan a természete. Ismeretelméleti szempontból van különbség a világ tényei, és a világról (világban) alkotott ítéleteink, szabályaink között. A tények objektívek (ha ismertek, ha nem), a szabályok meg az ember által alkotott, szubjektív konstrukciók. A tények nem konstrukciók (ilyen értelemben), azok állapotok.
"Tehát ha van olyan kultúra, amelyben ez megengedett, akkor az úgy van jól? Nem érzed, milyen rosszul hangzik ez?"
Ki mondta azt, hogy az úgy van jól? Te itt valamit nagyon félreértettél. Az "úgy van jól" az mindig a helyi erkölcsben elfogadott szabályokra vonatkozik. A külső erkölcsök vagy elfogadják azokat a szabályokat (akkor nekik is "úgy van jól"), vagy nem fogadják el, és akkor nekik az rossz. Amin te lovagolsz, a gyerekmolesztálásra most hirtelen nem tudok példát mondani... ill. igen, egyek régi közel keleti "kultúrákban", de ezt hagyjuk, inkább másik példát: a pápuáknál még nem túl régen is bevett szokás volt az emberevés. És régen (az őskorban) meg valószínűleg az egész akkori emberiségnél. Nem túl kellemes szokás, el is hagytuk mára, de akkor megfelelt az erkölcsi szabályaiknak. Egy csomó olyan dolgot szokást csináltak, követtek az őseink régen, amire ma azt mondjuk, hogy erkölcstelen. Az erkölcs relatív...
"Tehát dönthetünk úgy is, hogy gyermekek szexuális kizsákmányolása mostantól jó? Ez elég nagy probléma, ha így lenne, nem gondolod?"
Látom, végig ezen lovagolsz... Elvileg persze dönthetnénk úgy is. De gyakorlatilag nem fogunk úgy dönteni. Legalábbis, amíg nem jön el az armageddon, és a civilizáció nem süllyed el a mocsárban. Akkor viszont esélyes lesz, hogy újra bevezetnek egy csomó ma teljesen erkölcstelennek tartott szabályt, és szokást. Ez így működik.
Tehát két dolgot kell megértened itt:
1. Az erkölcsi kérdések nem tények. Hanem morális szabályok.
2. Az erkölcsi szabályok nem abszolútumok. Nincsenek felírva sehova, egy lebonthatatlan falra, letörölhetetlen tintával. Mindig az adott civilizáció, kultúra alkotja meg őket, és azzal együtt változnak az időben.
3. Ettől még természetesen a józan, racionális ész (más itt nem játszik), bírálhatja őket aszerint, hogy mennyire felelnek meg a legfontosabb, alapvető erkölcsi elveknek (élet, életminőség, stb.). És ha úgy látja (a racionális ész), hogy nem felelnek meg azoknak, akkor kutya kötelessége (a racionális ésszel bíró embereknek), hogy módosítson, változtasson... Csak mivel ugye ezek többnyire nem jogszabályokban testesülnek meg, így a változás lassú, nehézkes lesz, az egész kultúrának kell változnia hozzá.
Javaslom, próbáld azt megérteni, amit a tények, és az erkölcsi szabályok ismeretelméleti különbségéről írtam, mert ha ezt nem sikerül megértened, akkor csak körben fogunk itt forogni.
ipartelep
2024.03.08 12:30:56
@Draugr1257:
Nem, egyáltalán nem értünk egyet. Nincs "egyetemes erkölcs", vagy pláne "abszolút erkölcs". Ha ezt nem érted meg, akkor hiába mondom el tizedjére is, akkor sem fogod megérteni, vagy elfogadni. Azért nincs, mert csak az VAN, ami tény. A dolgok, és az események a tények. Az erkölcs egy képzetes valami, az ember találja ki. Az erkölcs egy szabály (sok szabály). Ilyen a természete, amely természet alapvetően másmilyen, mint a "dolgok" természete.
Ha ezt nem érted meg, akkor felesleges ezt tovább ragozni.
Nem, egyáltalán nem értünk egyet. Nincs "egyetemes erkölcs", vagy pláne "abszolút erkölcs". Ha ezt nem érted meg, akkor hiába mondom el tizedjére is, akkor sem fogod megérteni, vagy elfogadni. Azért nincs, mert csak az VAN, ami tény. A dolgok, és az események a tények. Az erkölcs egy képzetes valami, az ember találja ki. Az erkölcs egy szabály (sok szabály). Ilyen a természete, amely természet alapvetően másmilyen, mint a "dolgok" természete.
Ha ezt nem érted meg, akkor felesleges ezt tovább ragozni.
Na ilyen még nem volt itt. Mindig csak az elmélet, semmi gyakorlati, a gyanútlan szemlélő azt hinné (futottam már bele ilyenbe), hogy ennek a blognak az írója (vagyis én) egy "kávéházi Konrád". Pedig ez nagy tévedés lenne, semmilyen vendéglátóipari részegységet nem szeretek (nem mondom, régen...)…..
Bizonyára sokan hallottak már a Hinterkaifeck-i mészárlásról, aki nem, annak elmondanám, hogy a német történelem egyik legvéresebb, legijesztőbb gyilkosságáról van szó, melyet örök rejtély övez.
Hinterkaifeck egy kis tanya volt Bajorország vidéki részén, alig hetven kilométerre északra Münchentől.…..
ipartelep
2023.02.08 19:53:01
ipartelep
2023.02.11 18:54:12
@Csiribusz: Onnan gondolom, hogy évek óta ismerem a témát, és emiatt elég sokat tudok róla. Az első képen valami idegenek vannak, azt hiszem a közeli kis falu lakói, de semmiképpen nem a meggyilkolt család. Gondolj csak bele, az "öreg" Gruber 63 éves volt a halálakor, a képen meg egy fiatal gyerek van. A háttérben lévő ház sem a Hinterkaifeck-farm. Egyébként Gruberről, és a feleségéről van fénykép (de távoliak, a házuk udvarán állnak), de a lányukról Viktoriáról nincs ismert kép, és az unokáról meg csak iskolai osztálykép van, amelyen vitatott, hogy melyikük ő. Az új szolgálóról természetesen nincs ismert kép.
ipartelep
2023.02.13 18:17:20
Oké. Az ügy egyébként rendkívül bonyolult, és rejtélyes. Maga a témáról szóló Wikipédia oldal is tartalmaz tévedéseket. Ha valakit nagyon érdekel a téma, akkor van egy nagyon összeszedett oldal (www.hinterkaifeck.net/wiki/index.php?title=Personen:_Gruber_Andreas_sen.,), és egy fórum, 51000! hozzászólással (csak néhány hónapnyi olvasgatás): www.allmystery.de/themen/km31345
Majdnem olyan rejtély, mint a Gyatlov ügy. Azért annyira persze nem, azt semmi nem múlja felül ebben a műfajban.
Majdnem olyan rejtély, mint a Gyatlov ügy. Azért annyira persze nem, azt semmi nem múlja felül ebben a műfajban.
Életemben olvastam már néhány rejtélyes, megmagyaráz(hat)atlan, hátborzongatóan félelmetes igaz történetet, a villiscai baltás gyilkosságoktól, a Hinterkaifeck-esetig, de mondhatom, mind közül a legrejtélyesebb a Gyatlov-ügy. 1959 február elején történt, a Szovjetunióban, az Ural-hegységben, hogy…..
ipartelep
2022.12.21 09:09:05
Nem tudom, hogy igaz-e. Mindenesetre, ha csak mese, akkor elég fejlett az ürge mesélőizma.
Itt találtam: dyatlovpass.com/1079
Már évekkel ezelőtt megtaláltam, csak most megint eszembe jutott az ügy, ráadásul kurvára bosszantóak azok a hírek, hogy "megfejtették" a rejtélyt, hát rohadtul nem fejtettek meg semmit...
Itt találtam: dyatlovpass.com/1079
Már évekkel ezelőtt megtaláltam, csak most megint eszembe jutott az ügy, ráadásul kurvára bosszantóak azok a hírek, hogy "megfejtették" a rejtélyt, hát rohadtul nem fejtettek meg semmit...
Láncreakció
Hogyan lenne megoldható a Zaporizzsjai Atomerőmű válsága – egy szakértői javaslat
2022.08.21 21:04:39
Az egész világ aggodalommal figyeli, ami az elmúlt hónapokban Ukrajnában a Zaporizzsjai Atomerőműben és környékén történt és történik az orosz-ukrán háború eseményei során.
Legyen világos: a békés célokat szolgáló nukleáris létesítmények elleni fegyveres támadás és az ezzel való fenyegetés az…..
Ez most az eddigi témáimtól nagyon eltérő lesz. Azt hiszem, semmi politika nem lesz benne, és filozófia sem nagyon. Már ha az esztétika nem az... de majd igyekszem, hogy ne legyen benne olyasmi.
In medias res: óriási rajongója (bár ezt a szót nem szeretem, és nem is vagyok tipikus rajongó), a…..
Egy MI-val (mesterséges intelligencia), jövőkutatással, transzhumanizmussal foglalkozó svéd filozófus, Nick Bostrom, kitalált egy érvet. Így szól:
(1) Az ember utáni szintet elérő civilizációk száma (azoké, amelyek képesek nagy hűségű szimulációk futtatására), nagyon közel áll nullához. Vagy
(2)…..
ipartelep
2020.08.02 22:18:54
@szemet: Mint már említettem, én nem Bostrom cikkét olvastam, hanem annak az interpretációit. Azokban (vagy az egyikben) állt ez a "szükségszerűen" kitétel, én onnan vettem át.
A gond az itt, hogy ez nem számít semmit. Ha az kimarad, és csak annyit mond, hogy a 3 állítás közül valamelyik igaz, akkor annak ugyanaz az értelme.
A gond az itt, hogy ez nem számít semmit. Ha az kimarad, és csak annyit mond, hogy a 3 állítás közül valamelyik igaz, akkor annak ugyanaz az értelme.
ipartelep
2021.09.01 17:25:48
@Irbisz: Mivel mi csak a "Föld példáját" ismerjük, csak abból tudunk kiindulni. Vagyis abból, hogy a Földön mi, és hogyan történt. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi az esély arra, hogy a Földön történtek általános szabályszerűségek, de mégis van egy jó érv arra hogy azok. Egyszerűen az ez az érv, hogy a Föld biztosan nem egy különleges égitest a nagyvilágban. Hanem milliárd-számra lehetnek még ilyen bolygók, és ilyen naprendszerek. Természetesen ugyanezekkel a természeti törvényekkel működve. Akkor meg az a logikus, hogy ott is valami ilyenmi történik, és nagyjából így, mint a Földön. Azért csak nagyjából, mert azokat a tényezőket nem ismerjük pontosan, amelyek ugye meghatároztak bizonyos dolgokat, pl, az értelmes élet kialakulását. Ezek a tényezők valószínűleg részben véletlenszerűek, és esetlegesek, ezért ez a faktor ad a dologhoz némi bizonytalanságot. Hogy mekkorát, persze azt sem tudjuk. Erről most kb. ez mondható a mai tudásunkkal.
Az, hogy most nem látunk "csillagmérnöki jeleket", az egy másik érv a témában. De gyenge érv (arra, hogy nincsenek), hiszen számos oka lehet annak, hogy nem látunk ilyeneket, bár vannak idegen értelmes lények. Én a nagy számok alapján (csak a belátható világban 100 milliárd galaxis), azt gondolom, hogy biztosan vannak, csak - ahogy ebben, ill. nem is ebben, hanem egy még sokkal régebbi blogposztomban is írtam - ritkásan. Hogy miért, azt nem fejtem ki újra.
Az persze nem áll, hogy akár ebben a témában folytatott, kicsit is tudományos jellegű, érvelő beszélgetést egy napon lehetne említeni a teológusok nem "majdnem minden alapot", hanem minden alapot nélkülöző fantálziálgatásaival.
Az, hogy most nem látunk "csillagmérnöki jeleket", az egy másik érv a témában. De gyenge érv (arra, hogy nincsenek), hiszen számos oka lehet annak, hogy nem látunk ilyeneket, bár vannak idegen értelmes lények. Én a nagy számok alapján (csak a belátható világban 100 milliárd galaxis), azt gondolom, hogy biztosan vannak, csak - ahogy ebben, ill. nem is ebben, hanem egy még sokkal régebbi blogposztomban is írtam - ritkásan. Hogy miért, azt nem fejtem ki újra.
Az persze nem áll, hogy akár ebben a témában folytatott, kicsit is tudományos jellegű, érvelő beszélgetést egy napon lehetne említeni a teológusok nem "majdnem minden alapot", hanem minden alapot nélkülöző fantálziálgatásaival.
ipartelep
2021.09.06 14:42:49
@Irbisz: Én azt gondolom, hogy a kettős-csillagrendszerek nagy része stabil. Kivéve nyilván azokat, ahol az egyik, a másik légköréből szívja el az üzemanyagot. De ahol a tagok nincsenek túl közel egymáshoz, hanem mondjuk 0,1-0,7 fényévnyire (az még kettős rendszer), ott simán stabilak a bolygópályák, vagyis évmilliárdokig kitartanak, vagyis kialakulhat rajtuk az élet, ha amúgy a többi feltétele is adott. Az ilyen kettős rendszerekben a másik csillag (a kettes) olyan messze van a bolygótól (amely az egyes körül kering), hogy az nem zavar bele az életkeletkezés folyamatába. Ezért a kettős-rendszerek nagy része is potenciális élet-keltető lehet.
Az egyidejűség még ennél is érdekesebb kérdés. Amit ugye nagyon nem tudunk, hiszen erre még olyan támpontok, vagy meggondolások sincsenek, mint amilyenek az élet keletkezésére vannak. Egyszerűen nem tudjuk, hogy egy civilizációnak - és itt most civilizációról beszélünk, nem simán csak "az élet egy bolygón"-ról - mekkora esélye van bármekkora időtartamú létezésre. Nyilván erről csak az mondható, hogy minél hosszabb létezésre minél kisebb az esélye. De mennyi az annyi? Én erről azt gondolom, hogyha egy civilizáció túlél bizonyos gyerekbetegségeket, a társadalma annyira fejlett lesz, hogy egységes egészként próbál kitörni a bolygójáról, és aztán a csillagrendszeréből, akkor onnantól megnövekednek az esélyei a hosszú távú túlélésre. Már csak azért is, hiszen amikortól már több csillagrendszerben fog lakni, onnantól több lábon áll, és ha egy kozmikus katasztrófa (a napja nóvává válik, a közelben felrobban egy szupernóva, stb.) el is pusztítja az egyiket, a másik még fennmaradhat. Ezzel (a több lábon állással) persze az a probléma, hogy egy, egymástól több fényévnyi szigeteken elhelyezkedő civilizáció információs, és kommunikációs, és bármilyen kapcsolattartó szempontból széttagolt lesz. És minél nagyobbak lesznek a távolságok, annál széttagoltabb, annyira hogy hovatovább az egységes civilizációs fejlődése megtörik, vagyis különválnak egymástól a "szigetek", a civilizáció szétesik. No de ez még odébb lesz.
Az egyidejűség még ennél is érdekesebb kérdés. Amit ugye nagyon nem tudunk, hiszen erre még olyan támpontok, vagy meggondolások sincsenek, mint amilyenek az élet keletkezésére vannak. Egyszerűen nem tudjuk, hogy egy civilizációnak - és itt most civilizációról beszélünk, nem simán csak "az élet egy bolygón"-ról - mekkora esélye van bármekkora időtartamú létezésre. Nyilván erről csak az mondható, hogy minél hosszabb létezésre minél kisebb az esélye. De mennyi az annyi? Én erről azt gondolom, hogyha egy civilizáció túlél bizonyos gyerekbetegségeket, a társadalma annyira fejlett lesz, hogy egységes egészként próbál kitörni a bolygójáról, és aztán a csillagrendszeréből, akkor onnantól megnövekednek az esélyei a hosszú távú túlélésre. Már csak azért is, hiszen amikortól már több csillagrendszerben fog lakni, onnantól több lábon áll, és ha egy kozmikus katasztrófa (a napja nóvává válik, a közelben felrobban egy szupernóva, stb.) el is pusztítja az egyiket, a másik még fennmaradhat. Ezzel (a több lábon állással) persze az a probléma, hogy egy, egymástól több fényévnyi szigeteken elhelyezkedő civilizáció információs, és kommunikációs, és bármilyen kapcsolattartó szempontból széttagolt lesz. És minél nagyobbak lesznek a távolságok, annál széttagoltabb, annyira hogy hovatovább az egységes civilizációs fejlődése megtörik, vagyis különválnak egymástól a "szigetek", a civilizáció szétesik. No de ez még odébb lesz.
Több barátnőm, ismerősöm is van, aki 35 fölött sürgősen szeretne olyan pasit találni, akivel érdemes családot alapítani. Van köztük, aki már talált magának alkalmasnak tűnő jelöltet, és van, aki még mindig csak randizgat, de valahogy egyik férfi mellett se sikerül lehorgonyoznia...
ipartelep
2021.08.27 20:39:01
@Custertábornok: Ha a való életben így mernél hozzám szólni, akkor addig ütnélek, amíg meleg vagy. De beleolvasva a hozzászólásaidba, látom, hogy te egy beteg ember vagy. Te szegény. Ápolásra szorulsz, nem bántásra. Nem tehetsz róla.
A nacionalizmus a konzervativizmus ideológiájának az egyik tipikus eleme. Sosem értettem, hogy "mi a jó benne". (Egyébként a konzervativizmus többi elemének a "jóságát" sem látom be, de most maradjunk csak ennél.) Vajon mi értelme van a nacionalizmusnak (ha van), és hogyan viszonyul…..
ipartelep
2012.07.01 12:42:04
@Vortumnus:
Megpróbálom érteni ezt az érvet. Amely érv persze még mindig nem arról szól, hogy mi a bajod a blogbejegyzésem _tartalmi részével_, hanem arról, hogy "mások könyvelek írtak erről", én meg csak egy rövid blogbejegyzést. Ez a "LOL" itt kedves barátom, és nem más. Azért ugye megengeded nekem, hogy egy blogbejegyzésem ne érjen el egy egész könyvnyi szövegmennyiséget? Vajon te az egyes újságok elemző cikkeit és minden nyilvános politikai, filozófiai, közéleti megnyilvánulást is azon az alapon bírálsz, hogy azok nem érik el a könyvnyi terjedelmet? Ha javasolhatom (persze nem kell megfogadnod, szabad ember vagy) ilyet soha többé ne tégy, csak akkor, ha azt szeretnéd, hogy megmosolyogjanak, és ne vegyenek komolyan.
Tehát, kérdezek: Mi a gondod azzal, amit a nacionalizmusról írtam? Mivel nem értesz egyet? Mi van máshogy? Mi nem igaz? Mi benne a helytelen?
(Tudom, hogy az ilyen konkrét, nagyon lényegre törő kérdésekre igen nehéz válaszolnia annak, aki megszokta, hogy a különböző bloghozzászólásokban csak pár felületes mondatban riposztoz, de itt most kénytelen leszel átállni erre, ez a blog itt ugyanúgy másfajta műfaj, mint ahogy más műfaj a blog, és a könyv. Mert különben "LOL" lesz ám!) ;-)
Megpróbálom érteni ezt az érvet. Amely érv persze még mindig nem arról szól, hogy mi a bajod a blogbejegyzésem _tartalmi részével_, hanem arról, hogy "mások könyvelek írtak erről", én meg csak egy rövid blogbejegyzést. Ez a "LOL" itt kedves barátom, és nem más. Azért ugye megengeded nekem, hogy egy blogbejegyzésem ne érjen el egy egész könyvnyi szövegmennyiséget? Vajon te az egyes újságok elemző cikkeit és minden nyilvános politikai, filozófiai, közéleti megnyilvánulást is azon az alapon bírálsz, hogy azok nem érik el a könyvnyi terjedelmet? Ha javasolhatom (persze nem kell megfogadnod, szabad ember vagy) ilyet soha többé ne tégy, csak akkor, ha azt szeretnéd, hogy megmosolyogjanak, és ne vegyenek komolyan.
Tehát, kérdezek: Mi a gondod azzal, amit a nacionalizmusról írtam? Mivel nem értesz egyet? Mi van máshogy? Mi nem igaz? Mi benne a helytelen?
(Tudom, hogy az ilyen konkrét, nagyon lényegre törő kérdésekre igen nehéz válaszolnia annak, aki megszokta, hogy a különböző bloghozzászólásokban csak pár felületes mondatban riposztoz, de itt most kénytelen leszel átállni erre, ez a blog itt ugyanúgy másfajta műfaj, mint ahogy más műfaj a blog, és a könyv. Mert különben "LOL" lesz ám!) ;-)
ipartelep
2021.02.01 21:26:45
@Draugr1257: Ez egy rossz érv. Elméletileg mindent lehet rosszul csinálni, vagyis akkor - eme hamis érv szerint - semmit nem szabadna megpróbálni, hiszen ha rosszul csinálják...
A világállam gondolata és terve azért helyes, mert sok olyan problémát meg tudna oldani, amely problémák ma rendszerspecifikusak, vagyis a mostani berendezkedésből következnek, annak hozományai.
A világállam gondolata és terve azért helyes, mert sok olyan problémát meg tudna oldani, amely problémák ma rendszerspecifikusak, vagyis a mostani berendezkedésből következnek, annak hozományai.
ipartelep
2021.02.02 15:03:19
@Draugr1257: Ha az érv az a politikai (és persze végül is civilizációs) integráció ellen, hogy ha az rossz döntéseket hoz, akkor az mindenkinek rossz lesz, akkor (ha ez így helyes érv lenne) az következne belőle (nem logikailag, hanem az lenne a követendő), hogy a döntési központok a lehető legkevesebb emberre legyenek kihatással. A lehető legkevesebb ember elméletileg egy, gyakorlatilag meg mondjuk egy család, vagyis átlagosan 4 ember. Ugyanis - ha ez az érv helyes lenne, de nem az - akkor ha egy döntési központ (ami egy család) rossz döntést hoz is, az akkor is csak négy emberre vonatkozik.
De ez így persze képtelenség, és az argumentum ad absurdum, csak eme képtelenség megvilágítására szolgál. Természetesen már most is az van, hogy a döntési központok nagyon nagyok (van ahol pl. egymilliárd emberre vonatkozik - Kína), és így ugye az ott hozott helytelen döntéseknek ennyien látják a kárát.
Viszont nem csak az a kérdés, hogy egy döntési központ helytelenül dönt-e (dönthet úgy is persze), hanem főleg az, hogy a különféle döntési központok egymással ellenérdekeltek, és emiatt egymással harcban állnak, egymásnak kárt okoznak, így együttműködés helyett (világállam), ellentétek, szembenállás van. Ugyanis a világállam lényege a szembenállás helyetti együttműködés. Nem ellenérdekek léteznek, vagy ha léteznek is, azokat egy politikai kereten belül intézményesítve, és békésen lehet megbeszélni.
Az elfogadás egy másik kérdés. Az emberiség integrációja egy hosszú folyamat. Ma olyan nagy államok léteznek, amelyek esetenként sok különböző nyelvű, és kultúrájú embert foglalnak magukban, akik mégis elfogadják ama állam döntési rendszerét. Egyszerűen azért, mert az állam bizonyos érdekek mentén integrálja őket, vagy akár persze erőszakkal, és "történelmileg úgy alakult". Az integráció egy civilizációs folyamat, szétesése csak magának a civilizációnak a szétesése esetén valósulna meg, anélkül végig fog menni a teljes egységig. Ez éppenséggel lehetne rossz is, és bizonyos járulékos veszteségekkel is jár majd (sokszínűség elvesztése), de az előnyei sokkal számosabbak. Hogy mást ne mondjak a legfontosabb: a béke.
Egy harmadik politikafilozófiai kérdés az, hogy egyáltalán mi, és mekkora szükség van az államra (a világállamra is), és kell-e állam, és az állam funkcióit meg lehet-e oldani kis, autonóm közösségekkel. Nekem ez itt most nem témám, de erről röviden azt gondolom, hogy egy fejlett civilizációban a felmerülő globális problémák megoldásához, és az államigazgatási feladatok ellátásához szükséges valamiféle államhatalom, de azt annyira kell korlátozni, amennyire csak lehet, amilyen fokon még ellátja a feladatait, és ahol a lehető legkevésbé korlátozza az állampolgárok szabadságát.
De ez így persze képtelenség, és az argumentum ad absurdum, csak eme képtelenség megvilágítására szolgál. Természetesen már most is az van, hogy a döntési központok nagyon nagyok (van ahol pl. egymilliárd emberre vonatkozik - Kína), és így ugye az ott hozott helytelen döntéseknek ennyien látják a kárát.
Viszont nem csak az a kérdés, hogy egy döntési központ helytelenül dönt-e (dönthet úgy is persze), hanem főleg az, hogy a különféle döntési központok egymással ellenérdekeltek, és emiatt egymással harcban állnak, egymásnak kárt okoznak, így együttműködés helyett (világállam), ellentétek, szembenállás van. Ugyanis a világállam lényege a szembenállás helyetti együttműködés. Nem ellenérdekek léteznek, vagy ha léteznek is, azokat egy politikai kereten belül intézményesítve, és békésen lehet megbeszélni.
Az elfogadás egy másik kérdés. Az emberiség integrációja egy hosszú folyamat. Ma olyan nagy államok léteznek, amelyek esetenként sok különböző nyelvű, és kultúrájú embert foglalnak magukban, akik mégis elfogadják ama állam döntési rendszerét. Egyszerűen azért, mert az állam bizonyos érdekek mentén integrálja őket, vagy akár persze erőszakkal, és "történelmileg úgy alakult". Az integráció egy civilizációs folyamat, szétesése csak magának a civilizációnak a szétesése esetén valósulna meg, anélkül végig fog menni a teljes egységig. Ez éppenséggel lehetne rossz is, és bizonyos járulékos veszteségekkel is jár majd (sokszínűség elvesztése), de az előnyei sokkal számosabbak. Hogy mást ne mondjak a legfontosabb: a béke.
Egy harmadik politikafilozófiai kérdés az, hogy egyáltalán mi, és mekkora szükség van az államra (a világállamra is), és kell-e állam, és az állam funkcióit meg lehet-e oldani kis, autonóm közösségekkel. Nekem ez itt most nem témám, de erről röviden azt gondolom, hogy egy fejlett civilizációban a felmerülő globális problémák megoldásához, és az államigazgatási feladatok ellátásához szükséges valamiféle államhatalom, de azt annyira kell korlátozni, amennyire csak lehet, amilyen fokon még ellátja a feladatait, és ahol a lehető legkevésbé korlátozza az állampolgárok szabadságát.
Sokan megfeledkeznek a használt kések élezéséről és nem igazán figyelnek a megfelelő tárolásra vagy éppen használatra. Nem is gondolnánk, pedig rendkívül fontos a kések helyes kezelése és rendszeres élezése, hiszen klasszisokkal megkönnyítheti mindennapjainkat.
Cikkünkben ezúttal praktikus…..
Az emberek túlnyomó többsége általában nem tudja megkülönböztetni az éles késeket az életlenektől. Gyakran arra asszociálunk, hogy ha egy kés vágni tud, akkor az egyenlő azzal, hogy éles is. Nem is beszélve arról, hogy mennyien megfeledkezünk a rendszeres élezés fontosságáról.
Ezúttal bemutatunk…..
ipartelep
2020.09.01 07:57:51
@gigabursch: Egy parasztháznál (falun régebben minden ház "parasztház") volt, ált. nem pazaroltak, mindent megtartottak, mindent hasznosítottak, amit csak lehetett. Hiszen majdnem mindent saját maguk termeltek meg, csak a speciális iparosmunkákat nem maguk végezték. Egy paraszt egyben ezermester is volt, sőt hát sok helyen falun most is így van, bár sem állattartás, sem növénytermesztés nincs már a háztájiban (kivéve a kiskertet, de sok helyen már azt sem művelik), azért a ház körül nagyon sok, és sokféle munka van, amit kénytelenek maguk megcsinálni, hiszen a szaki sokba kerülne, a szaki esetleg kontár, stb.
Így hát természetes, hogy egy kiszolgált kaszát továbbhasznosítottak. Nem tipikus, de előfordulhat. Én magam, tavaly egy nagyon régi csoroszlyából(a csoroszlya az eke előtti kisebb, egyenes acél, ami elődolgozott az ekének) csináltam magamnak egy "bushcraft" kést (Kicsit késbuzi vagyok, vannak drága gyári késeim is.) 17 cm-es penge, 6 mm vastag, rohadtul masszív, erős, amikor erdőre megyek, már nem is viszem a machetémet, ha gombázó, erdőjáró botot kell vágni, vagy éppen paradicsomkarókat, ez is megteszi. És nagyon élesre ki lehet élezni, igaz nem túl kemény acélból van (nem speciális, modern késacél-ötvözet), de ez is borotválja az alkar szőrét, mint a kisangyal. Úgyhogy lehet ilyesmiket bűvészkedni, csak persze otthon a teakonyhában bajos, azért nem árt, ha megvannak hozzá a szerszámok.
Így hát természetes, hogy egy kiszolgált kaszát továbbhasznosítottak. Nem tipikus, de előfordulhat. Én magam, tavaly egy nagyon régi csoroszlyából(a csoroszlya az eke előtti kisebb, egyenes acél, ami elődolgozott az ekének) csináltam magamnak egy "bushcraft" kést (Kicsit késbuzi vagyok, vannak drága gyári késeim is.) 17 cm-es penge, 6 mm vastag, rohadtul masszív, erős, amikor erdőre megyek, már nem is viszem a machetémet, ha gombázó, erdőjáró botot kell vágni, vagy éppen paradicsomkarókat, ez is megteszi. És nagyon élesre ki lehet élezni, igaz nem túl kemény acélból van (nem speciális, modern késacél-ötvözet), de ez is borotválja az alkar szőrét, mint a kisangyal. Úgyhogy lehet ilyesmiket bűvészkedni, csak persze otthon a teakonyhában bajos, azért nem árt, ha megvannak hozzá a szerszámok.
ipartelep
2020.09.01 08:51:34
@gigabursch: Belenéztem néhány "hozzászólásába". Különböző embereknek, ilyeneket írt:
"Hazudik a tetves kurva édesanyád, faszkalap."
"Ugatni meg a tetves kurva anyád szokott, aki a világra szart."
"Ezt a tetves kurva édesanyádnak címezted, faszkalap?"
Ezt a trollt nagyon rosszul nevelte a kedves édesanyja.
"Hazudik a tetves kurva édesanyád, faszkalap."
"Ugatni meg a tetves kurva anyád szokott, aki a világra szart."
"Ezt a tetves kurva édesanyádnak címezted, faszkalap?"
Ezt a trollt nagyon rosszul nevelte a kedves édesanyja.
ipartelep
2020.09.01 09:25:32
@gigabursch: Nem, ő nem a Brendel. Láttam egy helyen, hogy a Brendelt is anyázta.
Szegedi Kattintós
Orbán Viktor továbbra is biztosítja a NER oligarchái számára a bomba üzleteket
2020.08.05 10:07:50
Ismét bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor és köre óriási üzleti lehetőséget lát Magyarországban. A politikai hatalom képviselői és a gazdasági térnyerésben jeleskedő oligarchák kéz a kézben építik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amely lassan olyan éhes szörnnyé változik, amelyik mindent elnyel,…..
Bizonyára te is, aggodalommal figyelted az elmúlt hét eseményeit és elgondolkoztál azon, hogy az indexszel történtek után mi lesz a blog.hu-val, mi lesz a blogoddal. Ennek kapcsán szeretnénk pár infót megosztani veled. Azért gondoljuk, hogy erre szükség van, mert az Index.hu szerkesztőségének…..
ipartelep
2020.08.03 13:48:59
Több mint 8 éve írok egy főleg filozófiai témájú blogot. Van benne néha politika,és közélet is, de összességében csak olyan 20%-ban. Ez alatt a 8 év alatt egyszer sem volt egy beírásom sem arra méltó, hogy kirakjátok a bloggyűjtőbe. Helyette napi szinten olyanok vannak ott, hogy hogyan reszelje a körmét a Gizike, és hasonlók. Egyszerűen gyengék vagytok ti ehhez a válogatáshoz is.
Amit a fenti megnyugtatóban írtok, az nettó átverés, csúsztatás. Ti a fideszes gazemberek tulajdonolta Indamedia alá tartoztok. Az Index, maga az újság nem volt az övéké, csak ugye az Index reklámbevételeivel tudták megzsarolni az újságot. Tehát az Indamediás Orbán-végrehajtók még egy elvileg tőlük független újságot is tönkre tudtak tenni. Ti pedig részei vagytok az Indamediának... akkor miről beszélünk?
A Blog.hu-nak vége lesz, vagy így, vagy úgy. Vagy azért, mert az orbánvérebek megszüntetik az Indexet - és akkor ugye a Blog.hu hol jelenjen meg? - vagy azért, mert elorigósítják, propaganda oldalt csinálnak belőle - akkor meg az agyhalott híveiken kívül senki nem olvassa.
Bloggerek, el kell költözni innen. Én már meg is tettem: ipartelep.blogspot.com/
Amit a fenti megnyugtatóban írtok, az nettó átverés, csúsztatás. Ti a fideszes gazemberek tulajdonolta Indamedia alá tartoztok. Az Index, maga az újság nem volt az övéké, csak ugye az Index reklámbevételeivel tudták megzsarolni az újságot. Tehát az Indamediás Orbán-végrehajtók még egy elvileg tőlük független újságot is tönkre tudtak tenni. Ti pedig részei vagytok az Indamediának... akkor miről beszélünk?
A Blog.hu-nak vége lesz, vagy így, vagy úgy. Vagy azért, mert az orbánvérebek megszüntetik az Indexet - és akkor ugye a Blog.hu hol jelenjen meg? - vagy azért, mert elorigósítják, propaganda oldalt csinálnak belőle - akkor meg az agyhalott híveiken kívül senki nem olvassa.
Bloggerek, el kell költözni innen. Én már meg is tettem: ipartelep.blogspot.com/
Gondolatkísérlet következik. Az előző írásokban kicsit sem kíméltem a Fideszt és az Orbán-kormányt, amire, persze, bőségesen szolgáltattak indokot. A világ azonban, bármit is igyekeznek a politikusok velünk elhitetni, nem fekete és fehér, nem a gonosz és a jó erők küzdelme. Ebből következően az…..
ipartelep
2020.07.31 20:39:46
Aki mostanáig nem egy kő alatti szatyorban tengette életét, az tudja, hogy az Index.hu-nak vége, kész, elfoglalták a fasiszták. Pontosabban, nem tudni még, hogy el akarják-e foglalni (Origo-megoldás), vagy megsemmisítik, mint a Népszabadságot. De ez már mindegy is, a lényeg, hogy vége az Indexnek…..
Amaryllis Fox, a CIA volt ügynöke, ma békeaktivista szerint a cégnél megtanult szokások némelyikétől nem lehet megszabadulni.
„Megpróbálok ezeken ösztönösen változtatni – írta könyvében, a Life Undercoverben – de azt hiszem, ezek már benne vannak a tudatalattimban.”
A CIA-ügynökök szert tesznek…..
ipartelep
2020.07.10 12:42:25
ipartelep mondja
Miért nem tudják a filozófusok megoldani a problémákat? (Ha nem tudják)
2020.06.12 19:12:10
Ez a blogbejegyzésem kicsit az előző továbbgondolása lesz. Inkább egyfajta szabadgondolkodás, mint egy konkrét probléma végleges megoldása. De ugye, hol vannak a filozófia végleges megoldásai? Ez a bejegyzés egyben egy kis bevezetés is lesz a filozófiában kevésbé járatosaknak abba, hogy micsoda…..
ipartelep
2020.06.13 18:53:08
@szemet: Igen, hát... nehéz megmondani csak úgy általában, hogy egy-konkrét probléma jó megoldásához milyen "paradigmaváltás" vezethet el. Sőt, ezt így általában lehetetlen megmondani. Hiszen mindig más, többféle-fajta paradigmaváltás is lehet, sőt az is lehet, hogy éppen nem kell semmiféle paradigmaváltás. De egyáltalán mi az a paradigmaváltás, ugye? Lehet, hogy egy teljesem más oldalú, más minőségű megközelítés, de az is lehet, hogy a halmozódó mennyiségek csapnak át egyszerre csak egy új minőségbe.
Igen, a "nyelvi fordulat" is egy paradigmaváltást jelentett. De az sem feltétlenül biztos (sőt), hogy egy paradigmaváltás megoldja a problémát. És hát igazából azt is nagyon nehéz megmondani, hogy mettől, vagy mitől lesz valami új paradigma.
De ugye, még ennél is alapvetőbb problémák, és kérdések vannak a filozófiában, és ezek sem tisztázottak megnyugtatóan. Hiszen (lásd eggyel korábbi blogposztomat) abban sincs konszenzus, hogy egyáltalán miféle kérdéseket vizsgál a filozófia (legalábbis a filozófia metafizika-ágára vonatkozik ez, a logikára, ismeretelméletre, etikára kevésbé), ezek miről szólnak, milyen helyük van a világban, stb. És hogy egyáltalán megválaszolható kérdések-e ezek, a válasz "igaz válasz" értelmében. Mit jelent a "filozófiai igazság"?
És ha ez sem tisztázott, akkor az ennél magasabb szintű kérdések, és problémák (még mindig a metafizika-témában), nyilván pláne nem. Tehát, lehet, hogy a tisztázást itt kellene kezdeni.
Van itt egy furcsa kettősség: egyfelől ugye csak a fizikai külvilág van, a sok-sok atom, részecske. A világ ezekből áll, és semmi másból nem áll. Aztán "vannak" a fizikai világ leírásai. Különféle típusú leírások ezek. A legegyszerűbbek (filozófiailag) a fizikai leírások. Ott nincs mese, valami vagy olyan, vagy nem olyan (mint a leírás) , vagy úgy működik, vagy nem. Az igazság korrespondencia-elmélete mutatja az érvényességét (a leírásnak). De vannak "nem leírások" is. Már ezt, már itt nehéz elképzelni. Ha a világ csak atomokból áll, csak "fizika", akkor hogy a fenébe szólhat valami másról, mint ennek a leírásáról? Hiszen bármit írunk, az nem tud másról szólni, csak a fizikai világ valamely jelenségéről, történéséről -hiszen minden "abban van benne".
Ennek a problémának a megoldása a világinterpretációk szintjeinek felépítése. Azzal párhuzamosan, ahogy világ atomjai nem egymástól elszigetelt részecskék, hanem egyre összetettebb, és bonyolultabb struktúrákat alkotnak, na úgy, és ahhoz kell igazodnia a mi leírásainknak is (mondjuk ezekről a struktúrákról). Ez még mindig (és sosem) zavarja meg a szubsztancia-kérdést - elképzelhetetlen, és képtelenség hogy kétféle szubsztancia létezzen. De a szerveződések bizonyos szintjei (pl. az értelmes lény, és annak mindenféle produktumai - pl. a filozófia is) már annyira összetettek, hogy másféle szubsztanciális állapotúnak tűnhetnek, mint egy atom, vagy egy darab kő. Persze nem azok, de ugye ennek a "cselnek" ma is bedől az emberiség nagyobb része (itt nem a vallásról, hanem az idealizmusról van szó).
Na most, eme "újfajta" képződmények vizsgálatához már újabb fajta eszközök kellenek. Azok adekvátak hozzá. Ha kardot kell gyártani, ahhoz kalapács kell. De a "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk" (Gauguin- festmény) megértéséhez, és elemzéséhez kevés lesz a kalapács. Ha úgy tetszik, ez is egy paradigmaváltás: a kalapácstól, mint eszköztől, az esztétikai elemzésig.
Látom, egy kicsit elszálltam a válaszommal. Elnézést, de hát... Jók a kérdéseid, jó a hozzászólásod, de megnyugtató, és egyszer-s mindenkorra megoldó válaszokat nehéz lesz adni. A filozófia "értelme" nem csak a válaszok jósága, helyessége, vagy igazsága (ha van olyanjuk), hanem a "közelebb kerülés" a megértéshez. Más műfaj mint a fizika, és ezt nehéz nagyon megérteni egy (kétségkívül) fizikai világban.
Igen, a "nyelvi fordulat" is egy paradigmaváltást jelentett. De az sem feltétlenül biztos (sőt), hogy egy paradigmaváltás megoldja a problémát. És hát igazából azt is nagyon nehéz megmondani, hogy mettől, vagy mitől lesz valami új paradigma.
De ugye, még ennél is alapvetőbb problémák, és kérdések vannak a filozófiában, és ezek sem tisztázottak megnyugtatóan. Hiszen (lásd eggyel korábbi blogposztomat) abban sincs konszenzus, hogy egyáltalán miféle kérdéseket vizsgál a filozófia (legalábbis a filozófia metafizika-ágára vonatkozik ez, a logikára, ismeretelméletre, etikára kevésbé), ezek miről szólnak, milyen helyük van a világban, stb. És hogy egyáltalán megválaszolható kérdések-e ezek, a válasz "igaz válasz" értelmében. Mit jelent a "filozófiai igazság"?
És ha ez sem tisztázott, akkor az ennél magasabb szintű kérdések, és problémák (még mindig a metafizika-témában), nyilván pláne nem. Tehát, lehet, hogy a tisztázást itt kellene kezdeni.
Van itt egy furcsa kettősség: egyfelől ugye csak a fizikai külvilág van, a sok-sok atom, részecske. A világ ezekből áll, és semmi másból nem áll. Aztán "vannak" a fizikai világ leírásai. Különféle típusú leírások ezek. A legegyszerűbbek (filozófiailag) a fizikai leírások. Ott nincs mese, valami vagy olyan, vagy nem olyan (mint a leírás) , vagy úgy működik, vagy nem. Az igazság korrespondencia-elmélete mutatja az érvényességét (a leírásnak). De vannak "nem leírások" is. Már ezt, már itt nehéz elképzelni. Ha a világ csak atomokból áll, csak "fizika", akkor hogy a fenébe szólhat valami másról, mint ennek a leírásáról? Hiszen bármit írunk, az nem tud másról szólni, csak a fizikai világ valamely jelenségéről, történéséről -hiszen minden "abban van benne".
Ennek a problémának a megoldása a világinterpretációk szintjeinek felépítése. Azzal párhuzamosan, ahogy világ atomjai nem egymástól elszigetelt részecskék, hanem egyre összetettebb, és bonyolultabb struktúrákat alkotnak, na úgy, és ahhoz kell igazodnia a mi leírásainknak is (mondjuk ezekről a struktúrákról). Ez még mindig (és sosem) zavarja meg a szubsztancia-kérdést - elképzelhetetlen, és képtelenség hogy kétféle szubsztancia létezzen. De a szerveződések bizonyos szintjei (pl. az értelmes lény, és annak mindenféle produktumai - pl. a filozófia is) már annyira összetettek, hogy másféle szubsztanciális állapotúnak tűnhetnek, mint egy atom, vagy egy darab kő. Persze nem azok, de ugye ennek a "cselnek" ma is bedől az emberiség nagyobb része (itt nem a vallásról, hanem az idealizmusról van szó).
Na most, eme "újfajta" képződmények vizsgálatához már újabb fajta eszközök kellenek. Azok adekvátak hozzá. Ha kardot kell gyártani, ahhoz kalapács kell. De a "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk" (Gauguin- festmény) megértéséhez, és elemzéséhez kevés lesz a kalapács. Ha úgy tetszik, ez is egy paradigmaváltás: a kalapácstól, mint eszköztől, az esztétikai elemzésig.
Látom, egy kicsit elszálltam a válaszommal. Elnézést, de hát... Jók a kérdéseid, jó a hozzászólásod, de megnyugtató, és egyszer-s mindenkorra megoldó válaszokat nehéz lesz adni. A filozófia "értelme" nem csak a válaszok jósága, helyessége, vagy igazsága (ha van olyanjuk), hanem a "közelebb kerülés" a megértéshez. Más műfaj mint a fizika, és ezt nehéz nagyon megérteni egy (kétségkívül) fizikai világban.
ipartelep
2020.06.13 19:42:34
@szemet: Azért megpróbálok egy kicsit konkrétabb választ is adni.
Az azonosság-problémánál alapvető kérdés, hogy az azonosságot valamely (valamilyen) tény-nek tekintjük-e, vagy definíciós kérdésnek. Mint fentebb említettem, egy fizikalistának (mint én) ezen a világon nehéz valamit nem tény-nek tekinteni. De attól, hogy bizonyos értelemben minden "dolog" (tárgy), vagy tény (esemény), attól még arról alkothatunk egy definíciót is. Az azonosság egy fogalom, amely dolgok közötti viszonyról mond valamit. De mivel fogalom, vagyis egy értelmi konstrukció, ezért csak akkor működik jól, és akkor használható, ha minél pontosabban tisztázzuk a fogalom értelmezési tartományát, és egyáltalán a működését.
Ez a pontos tisztázás is egy kis paradigmaváltás. És egyben definiálás is. Vagyis: meg kell határozni, definiálni, a fogalom (az azonosság) pontos jelentését, használhatóságát.
Meg van ez most határozva egészen pontosan? Nincs. Éppen emiatt lehetnek ezek a filozófiai viták róla.
Lehetne pl. azt mondani: a fizikai tárgyak atomi szintű azonosság-fogalma értelmetlen, használhatatlan - éppen a tárgyak állandó változása miatt. Ettől még lehet értelme egy nem fizikai (ilyen értelemben) azonosságfogalomnak, egyfajta gyakorlati azonosságfogalomnak. Amit egyébként a mindennapokban használunk is, lépten-nyomon. Tehát, ha a Józsi-haver bemegy a fodrászhoz, majd kopaszon jön ki, akkor nem mondjuk rá, hogy ő már nem a Józsi-haver csak mert nincs meg az eddigi Józsi-haver haja. Ez nyilvánvaló.
Tehát a mindennapi, praktikus azonosságfogalom (amely még mindig a fizikai tárgyakra vonatkozik), érthető, használható, nincs vele gond. Kérdés a is, mégpedig fontos, hogy a mindennapokban a Józsi-haveréhez hasonló esetekben szükség van-e az azonosságfogalom használatára? A kérdés triviális: nagyon is szükség van rá.
Akkor ugye, mi a probléma a Thészeusz-hajójával, ott miért nem tudja a mindennapi elemzés eldönteni, hogy mi a helyzet? Hát azért, mert míg a Józsi-haver esete egyszerű, mindennapi, a Thészeusz-hajó eset, szélsőséges, különleges, kiélezett. A Józsi-haver esetében az azonosság köznapi fogalmának (nem egzakt, és nem explicit) "definíciója", amely inkább természetes intuíció, magától értetődően eligazít. Ugyanez nem áll a másik esetben, hiszen az szándékosan úgy van kitalálva, hogy nincs rá érvényes definíció.
Hát legyen definíció arra is, ha az a filozófusoknak annyira kell. A lényed az (és itt ez a paradigmaváltás), hogy itt nem arra kell válaszolni, hogy mi ez, és hogan működik?, hanem azt kell megmondani (definiálni), hogy ez így és így működjön.
Ez egy nagyon alapvető kettősség, a dolgok kétféle megközelítése. Sok filozófiai, és egyéb elméleti probléma megértését segítené, ha észrevennék, egyáltalán tudnák, vagy elkülönítenék adott esetekben, hogy melyikről van szó (vagy melyik a megoldás).
Az azonosság-problémánál alapvető kérdés, hogy az azonosságot valamely (valamilyen) tény-nek tekintjük-e, vagy definíciós kérdésnek. Mint fentebb említettem, egy fizikalistának (mint én) ezen a világon nehéz valamit nem tény-nek tekinteni. De attól, hogy bizonyos értelemben minden "dolog" (tárgy), vagy tény (esemény), attól még arról alkothatunk egy definíciót is. Az azonosság egy fogalom, amely dolgok közötti viszonyról mond valamit. De mivel fogalom, vagyis egy értelmi konstrukció, ezért csak akkor működik jól, és akkor használható, ha minél pontosabban tisztázzuk a fogalom értelmezési tartományát, és egyáltalán a működését.
Ez a pontos tisztázás is egy kis paradigmaváltás. És egyben definiálás is. Vagyis: meg kell határozni, definiálni, a fogalom (az azonosság) pontos jelentését, használhatóságát.
Meg van ez most határozva egészen pontosan? Nincs. Éppen emiatt lehetnek ezek a filozófiai viták róla.
Lehetne pl. azt mondani: a fizikai tárgyak atomi szintű azonosság-fogalma értelmetlen, használhatatlan - éppen a tárgyak állandó változása miatt. Ettől még lehet értelme egy nem fizikai (ilyen értelemben) azonosságfogalomnak, egyfajta gyakorlati azonosságfogalomnak. Amit egyébként a mindennapokban használunk is, lépten-nyomon. Tehát, ha a Józsi-haver bemegy a fodrászhoz, majd kopaszon jön ki, akkor nem mondjuk rá, hogy ő már nem a Józsi-haver csak mert nincs meg az eddigi Józsi-haver haja. Ez nyilvánvaló.
Tehát a mindennapi, praktikus azonosságfogalom (amely még mindig a fizikai tárgyakra vonatkozik), érthető, használható, nincs vele gond. Kérdés a is, mégpedig fontos, hogy a mindennapokban a Józsi-haveréhez hasonló esetekben szükség van-e az azonosságfogalom használatára? A kérdés triviális: nagyon is szükség van rá.
Akkor ugye, mi a probléma a Thészeusz-hajójával, ott miért nem tudja a mindennapi elemzés eldönteni, hogy mi a helyzet? Hát azért, mert míg a Józsi-haver esete egyszerű, mindennapi, a Thészeusz-hajó eset, szélsőséges, különleges, kiélezett. A Józsi-haver esetében az azonosság köznapi fogalmának (nem egzakt, és nem explicit) "definíciója", amely inkább természetes intuíció, magától értetődően eligazít. Ugyanez nem áll a másik esetben, hiszen az szándékosan úgy van kitalálva, hogy nincs rá érvényes definíció.
Hát legyen definíció arra is, ha az a filozófusoknak annyira kell. A lényed az (és itt ez a paradigmaváltás), hogy itt nem arra kell válaszolni, hogy mi ez, és hogan működik?, hanem azt kell megmondani (definiálni), hogy ez így és így működjön.
Ez egy nagyon alapvető kettősség, a dolgok kétféle megközelítése. Sok filozófiai, és egyéb elméleti probléma megértését segítené, ha észrevennék, egyáltalán tudnák, vagy elkülönítenék adott esetekben, hogy melyikről van szó (vagy melyik a megoldás).
A szocialista politikusok egyre kínosabban magyarázkodnak. Mondván, hogy Korózs Lajos az egyik legjobb szakpolitikus, bár elképzelhető, hogy ezúttal elmulasztotta a magát mentősnek kiadó asszonyság ellenőrzését, különben sem ő tehet a botrányról, a kommunikációs stáb tagjai is közreműködtek a kissé…..
Klasszikus kérdés a Tórát, a Bibliát kritizáló részéről, hogy miként egyeztethető össze a vitathatatlan tudományos tény, mely szerint bizony léteztek dinoszauruszok a Földön és a Tórában leírt történet.
Korábbi írásomban beszéltem a zsidó hagyomány álláspontjáról, mely a Föld cca. 4,5 milliárd éves…..
Néhány ázsiai országban kezdenek elterjedni a 3D-s zebrák. A különféle festési technikákkal készült meghökkentő gyalogosátkelők hatékonyan lassítják le az arra tévedő autósokat. Legalábbis elsőre.
Az optikai csalódás életet menthet!
Nem lehet kellemes élmény autóval vagy motorral közelíteni…..
Elismerem, hogy a címről óhatatlanul beugrik Orbán Ráchel pelenkás kalandja 2018 augusztusában, egy horvátországi autópálya szélén. E képzet társítása azonban nem volt szándékomban, a címadásnak időszerűbb oka van. Brückner Gergely gazdasági újságíró tegnap este figyelemre méltó áttekintést közölt…..
ipartelep
2020.03.25 21:24:18
@zord íjász: Jó hogy nem baszol le, hogy egy posztban nem alkalmaztam precíz forrásmegjelölést. Odaraktam az idézőjelet, abból derül ki, hogy az valami idézet, és nem ott azon melegében találtam ki. Láttad az idézőjeleket?
Amúgy meg: Nem egyvalaki bonmotja. A szóban forgó blogposztot, ahol ezt először leírták, nem is az a valaki írta, akire te gondolsz. Akkoriban annak a blognak még több szerzője volt, csak sokkal később vált egyszerzőssé. De abból a blogposztból is kiderül, hogy nincs konkrét szerzője a szövegnek.
Úgyhogy kissé visszább az agarakkal!
Amúgy meg: Nem egyvalaki bonmotja. A szóban forgó blogposztot, ahol ezt először leírták, nem is az a valaki írta, akire te gondolsz. Akkoriban annak a blognak még több szerzője volt, csak sokkal később vált egyszerzőssé. De abból a blogposztból is kiderül, hogy nincs konkrét szerzője a szövegnek.
Úgyhogy kissé visszább az agarakkal!
ipartelep
2020.03.26 14:01:49
@zord íjász: Régen írtam oda rendszeresen. Már több éve ki vagyok tiltva végleg.
Totális a káosz a kormányzati kommunikációban, aminek legfőbb oka az, hogy mindenki ahhoz az emberhez próbál igazodni, aki reggel mást mond, mint este. Igen, Orbán Viktor totálisan összezavarja a sajátjait, így például a fáziskésésben lévő TV2 akaratlanul is beletörölte a lábát a miniszterelnökbe.…..
A nagy döntés
A nap kérdése 2020. 03. 05. - Szerinted lehessen valaki diploma nélkül államtitkár?
2020.03.05 06:16:47
Január nyolcadika óta az Emberi Erőforrások Minisztériumának fiatalokért felelős helyettes államtitkára Rácz Zsófia, aki jogi diplomája megszerzése előtt, mindössze 22 évesen tölti be ezt a pozíciót. Lassan két hónapja felel az ifjúságügyért, de a nagy ritkán meghirdetett nyilvános eseményeken és…..
Sok felnőtt – engem is beleértve – meghökkenve nézi azokat a kicsi lányokat, akiket az édesanyjuk – néha már pelenkás korukban – különböző szépségversenyekre nevez be. Kik ők? Apró kislányok a kifutón, magas sarkú cipőben, tornyozott frizurákkal, lakkozott körmökkel, dögös ruciban, öt kiló sminkkel…..
Nemrégen egy nagyon érdekes problémával keresett meg egy úriember, aki olvasta a blogot. A problémája azért egy lehelettel komolyabb a cikkhez mellékelt illusztrációnál, de a kisördög nem hagyott nyugodni, muszáj volt ezt a képet bevágnom ide. A magyar légvédelem azért remélhetőleg ennél magasabb…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Ha azt mondjuk, az erkölcs nem abszolút, akkor az azt jelenti,"...
Nem, nem azt jelenti. Ha az erkölcs nem abszolút (mint ahogyan tényleg nem az), akkor abból nem következik a "mindent szabad". Az "erkölcs nem abszolút", az csak annyit jelent, hogy nem abszolút. hanem valami másmilyen. Pl. relatív, viszonylagos, helyi, időbeli, kulturához kötött, stb. De ezek még mindig nem jelentik a "mindent szabad"-ot, mint ahogyan azt te gondolod. Tehát p. a gyerekek szexuális kizsákányolása kb. minden "helyi" erkölcsben rossz, és elítélendő, anélkül, hogy az (az erkölcs) abszolút lenne.
Vagyis, ha azt mondjuk, hogy az erkölcs egy "konstrukció", akkor azzal nem mondtunk semmi különöset, csak azt állapítottuk meg, hogy nem egy "ott kint" lévő mahában álló abszolút tény, ami tőlünk független. Az erkölcsöt mi konstruáljuk.
Mondád:
"Pusztán attól, hogy egy társadalom vagy társadalmak elfogadhatónak tart(anak) valamit, vagy éppenséggel tiltják... az nem azt jelenti hogy igazuk is van."
Hát persze, hogy nem jelenti azt. Nem is tudom, hányszor (hány blogposztban) mondtam ár el, hogy a tényekről szóló, és az értékekről szóló beszédek, azok egymástól minőségileg különböznek. A különbség abban kulminálódik, hogy aztényekről szólónak van igazságértéke, a másiknak meg nincs.
Úgyhogy addig ne beszélj érvelési hibáról, amíg meg sem érted a problémát. Illetve, beszélhetsz: a sajátodéról.
Ha ettől a kis tévedésedtől eltekintünk, akkor persze vizsgálhatjuk azt a problémát, hogy melyikek a "jó (vagyis nem igaz, hanem helyes) erkölcsök" (erkölcsi endszerek). Ezt valóban nem az dönti el, hogy melyik az elterjedtebb. No de hát hol mondtam én olyat? Ezt tulképpen "semmi nem dönti el", hiszen nem tény- vagy igazságkérdés, ami elvileg egyértelműen eldönthető. Ennek mérlegelésével foglalkozik tudományos szinten a filozófiai etika, nem tudományos szinten a vallások, és a kulétúrák, és amúgy meg minden egyes ember is kialakít magának (leginkább implicite, tudatlanul, és a szokásokat követve) egy "maszek" erkölcsi rendszert.