Adatok
Cypern
75 bejegyzést írt és 19 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hittem, hiszek, s jövőbeli nagy hitemmel téged is magammal viszlek! Enyém a Dal, a sodró lendület, enyém a vágy, hogy foghassam kezed, hogy együtt menjünk, s az Erő is velünk! Ha csüggednél, ha nem látod a Holnapot, remélj! Ha volt is bűn, mit e nép népek…..
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként; egy, kettő, három, négy, hajad lágy selymén táncol a lobogó fény. Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém, hiszen most szívünk beszél; kezedet fogva a szeretet árad szét. Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég! S ha…..
A halottak halkan járnak. Oszlott-foszlott rongycsapat, fény a ruhájuk, felhő-foltos holdragyogás. Hétpecsétes járom a bánat. Rínak a rímek, bér butikok küszöbén botlik az ének, kopogó könnyek szerte az utcán, söprik a gyémántszemetet. Ó, a remény! Bimbó kicsi Gyermek szeme…..
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek. Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhőtlen megakad. Az ősz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul... Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek a…..
Csillag csilingel, kristály szikrázik, szán repül az éjszakában, hópihe száll, minden ép most fázik, műút ropog talpunk alatt, szeretni, átölelni vágyunk a halott világot, fagyban, tűz-karácsonyt. Gesztenye és tök sül, forr a bor, zsibongnak a gyerekek, kulcsra zárt…..
Legyünk egy kicsit csendben!Födje mély csend a szíveket:mert a sötét, elgyötört földreKarácsony közeleg.Jó, ha most lelkünk messze hagyjaa hajsza, lárma mind.Ne siessünk hangos utakra!Karácsony lesz megint.Kezem a jászol előtt szépenimára kulcsolom.Nyomorúságom,…..
Jégbörtönben szenved a lélek,Ablakán fények nem ütnek léket
Halkan szóló ünnepi ének,Felriaszt sok mély emléket
Csorgó viasz gyertyákon,Fagyott könnyek arcokon
Tele szoba, üres tekintetek,Megváltás helyett fájdalom
..
A fákon az elmúlás szendereg,fagyos csillag fényemegváltással hiteget.Puha léptekkel közelegs barmok jászolánál,testet ölt a Szeretet.Napkeletről csillag érkezett,hirdetve a legszebb ünnepet.Békét hoz a fagyott Földre,megbocsátást bűneinkre.Szárnyat bont a szeretets elterül a…..
Bármilyen gonosz és bűnnel mételyezett is ez a világ, és bármennyire is érezzük megfáradt vállunkon napjaink súlyos terhét, és szenvedjük el feljebbvalóinktól a megaláztatást, a kizsákmányolás embertelenségét, mégis örömmel kell fogadnunk azt a tényt, hogy az Isten által…..
Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor.
A…..
Ezüstfenyő cserépben, egyetlen csillag az égen, egyedül van, de mára pont elég.
Mindent átjáró fénye maga a mindenség, ma fogjuk meg egymás kezét.
Így kéne egész évben, nem tudom, hogy máskor mért nem, mért tőlem várod, amit tőled én?
Felkerül a dísz a fára,…..
Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a…..
A Fényfia eljön szép Pannóniába, szeretetét hozza Nagy-Magyarországra. Táltosok jóslata mutatja a jelet, kisded jászolához csillagösvény vezet. Megváltónk, Jézusunk színed előtt állunk, töröld el bűneink, mentsd meg az országunk! Mi vétkünk, mi vétkünk, mi igen…..
Vándorcsillaggal volt viselős az éj, s lent a földi emberek élték szokásba fulladt napjaik.
A cézár, a felséges isten, márványpalotájában ült mozdulatlanul, márványarccal, márványszívvel.Nem ember volt, intézmény, melyért gurul az arany, folyik a vér.
A jelen arc: az…..
Jaj de szép a magyar fenyő,Szebb a földön sehol sem nő.Ágait most felénk tárja.Magyar ember állj alája!Ragyogjon fel büszke arcunk!Kisjézuska felé tartsunk!Gyalog menjünk és siessünk,Ajándékunk tiszta lelkünk.Terített asztallal várunk,Szánj meg minket, szállj meg…..
Égő csillagokkal
Angyalok kelnek
Fénylő ezüstszárnnyal,
Hófehér ruhában
Közénk sietnek.
Minden ember szívét
Érintve kopognak,
Fásult napokba,
S unott éltekbe is
Reménysugárt lopnak.
Titkot súgnak,
Melyet csak sejtesz.
Mély titkot; miért
Kell…..
Nagyasszonyunk, hazánk reménye!bús nemzeted zokogva esd,nyújtsd irgalomjobbod feléje,botlásidért óh meg ne vesd. -Mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz?Óh árvaságunk sírba hervaszt!Minden reményünk csak Te vagy,szent szűz Anyánk,szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!Hozzád sír a…..
Kell egy ilyen nap, ennek a maradék magyarnak,A maroknyi igaznak, kik megmaradtak magnak,És kell az a meghitt pillanat, a gyertya fénye,Hogy örüljünk, minket meghagytak élve.Kell a milliónyi fenyő díszes ravatala,Az ünnepi asztalon ételek garmada,Hogy becsülni tudjuk a keveset és…..
Új fagyok jönnek,kihűlnek a lelkek,fojtogatnak fekete fellegek,a világ színe elveszett,fojtogató szürke lett,fogynak az év napjai,fogynak éltünk évei,nincsenek már ünnepek,csak sötét, fagyos reggelek.
A barátok elmennek,a családok szétesnek,nemzetekből népek lesznek,nincs dallam…..
MI A HAZA? /1892/ Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket Isten már növeszti; a ki már figyelget, És kezd számot adni arról, a mit érez, Így szólott apjához, édes szülejéhez: "Kedves apám, lelkem, valamit nem értek; Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek, Szemetek - jól láttam -…..
Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő.…..
Tőlem ragyoghat más föld! Kandi szemmel Meg nem kivánom! S adhat mostoha Sorsot e hon: hordom szent türelemmel, De más nép tagja nem leszek soha! Hazám szép nyelve, csak téged csodállak, Erővel, bájjal, fönséggel tele! Bölcsőm felett magyar szót suttogának. Koporsómat magyar szó…..
- A segesvári csatatéren. -
Ki az, aki hamvát sírva össze szedte? Senki! Tán az Isten, ő maga temette.El sem is temette - föl vitte magának:Szabadság, szerelem kettős csillagának.Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért.Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért.Ám előbb a…..
Komor terem sötét zugában Agg, régi zászló áll magában, Búsan merengve, roskadozva, Minthogyha múltján álmodozva Meghajlanék az emlékek sulyától! Tépett szalagja, mint halotti fátyol Hosszan lecsüng... és néha összerendűl Bár a teremben fuvalom se lendűl, Minthogyha hozzá…..
Mennyi koldus, mennyi árva, Mennyi könny és mennyi bú!... Isten!... A te szép világod Még mindig be szomorú!.....
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz