Adatok
Fényérzékeny
43 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Vámpír
Hosszú haja leng a szélbenEltűnik a sötét éjben.Csak a szeme villan kékenMíg az égre nézett éppen.Fekete a bőrcsizmájaBőrkabátja, bőrnadrágja.Csak a bőre sápadt-fehérHiszen nem a napfényen él.Hosszú szemfoga kivillan,Áldozata után illan.A szíve csak vérrel…..
Jégkirály
Elérhetetlen és ridegA szíve kemény és hideg.Régóta nem tud szeretni,Senki sem látta nevetni.Jégkirály lett az ő neve,Mert jéggé fagyott a szíve.Dér csillog szép hosszú haján,Melynél fehérebb nincs talán.Kristálytiszta kék a szemeA tengert is látni benne.Bőre,…..
Vers egy idegenhez
Lelked belső rejtekébenDe szeretnék végre járni!Szemeid bús tengerébenTitkos vágyaidat látni!Lennék ágyad, pihe-puhaSzínes kép a szobád falán.Finom testeden a ruhaIsmernélek jobban talán.Lennék télen melegítő,Beburkoló szőrmekabát.Alkohol, mi…..
A sóhajok éjszakája
Titkos vágyak néma fátyla: A sóhajok éjszakája.Kínzó vágyban izzik a test,Régen várt enyhülést keres.Félve titkolt mély érzések- Elválasztanak fényévek -Magányosan ejtett könnyekMinduntalan előtörnek.Beteljesületlen marad,Hiába a néma harag.Éget,…..
Pokolbéli bukott angyal
Illess áruló csókoddalPokolbéli bukott angyal!Ölelj, hazudj szép szavakkalUtoljára vígy magaddal! Légy hát velem még ez éjjelElemésztő szenvedéllyel.Töltsd meg testeddel a testemCserébe tiéd a lelkem! Csókkal égess rajtam sebetBőrömön hagyva…..
A fénykép
Teljesen megsemmisülve állt fel a számítógépes asztaltól. A szék hangos csattanással adta meg magát a gravitációnak. Egy pillanatig még mereven bámulta a monitort, majd kényszerítette magát, hogy elinduljon. Bárhová. Már a szoba levegője is fojtogatta. Magához…..
A harcos halála Földre folyt a piros véremA hajnalt már meg sem élem.Sok ezernyi sebből vérzek,Fájdalmat már mégsem érzek.Látom a sok bátor harcost,Kik e helyen fogtak kardot.Nagy csatában esett el mind,Csak a szellemük maradt itt.Szabadulni már nem tudnak,Mindig e földön…..
Üzenet egykori iskolámba Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,Most gyertek szabad mellű örömökS pusztuljatok bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgetegS helyére ült a döbbent némaság:Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás,Komoly, nagy…..
Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész…..
Nem jön senkiKipp - kopp, mintha egy asszony jönne,Sötét lépcsőn, remegve, lopva:Szivem eláll, nagyszerüt várokŐszi alkonyban, bizakodva.Kipp - kopp, szivem megint megindul,Hallom megint: mély, nagy örömre,Halk tempóra, titkos ritmusraMintha jönne valaki, jönne.Kipp - kopp, most már…..
Lázban Kit rég kerülnek a szerelmes álmok: Szerelmes szívvel, álmodozva járok... Május sugarát itta bé a lelkem - Májusi fényben gyógyulásra leltem, - Még csak kétszer láttam... A sarkon állok lázban égve. Várva, Merről villan meg hófehér ruhája, Várom a régi, ifjú…..
Jobb nem vagyok Jobb nem vagyok, mint annyi sok más, Egy beteg kornak dalosa. Vergődöm az ellentétek közt, De irányt nem lelek soha. Magas, dicső eszmék hevítnek, De elkap a tömegnek árja: Bennem van a kornak erénye S bennem van minden léhasága... De néha, lázas éjszakákon Lehull…..
Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos…..
Akarom : Tisztán lássatok Akarom, hogy szeressetek, Az érdemem talán kevés: Akarom, hogy szeressetek. Ma: bárkinél külömb vagyok, Holnap: törpülhet érdemem, Ma bárkinél külömb vagyok. Holnapután: más jön talán, Ma: én vagyok a legkülömb, Holnapután:…..
El a faluból A kis harang a régi, Mely belezúg a csöndbe, A szürkeség a régi, Fölévirít a tavasz. Minden, minden a régi, De én hol élek, járok? Nem voltam ilyen messze, Nem voltam soha, soha. Belehalok, ha mondják, Hogy én itt szálltam útra, Megtagadom a csókot,…..
Karácsony Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén' a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma ugy kén', hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek - De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg... Kihült a szív, elszállt a…..
Ismerös érzés fog el, mikor olvasom ezt a verset… Ha… Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hütlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letünt boldogságom sötét…..
Öszi éjszakán A szél ha hüvös éjszakákon Lehüti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe én nekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztö fagyát. Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor... aztán…..
Mi köt ide?... Mi köt ide engem, Hol nem szeret senki? Ez idegen helyen Mit tudok szeretni? Ha elmegyek innen, Minek vágyom vissza? Lefekvö órámban, Felkelö órámban Mért fakadok sírva? Mért szebb itt a virág S illatosb, mint bárhol, Hangosabb az erdö Madárdalolástól? Dalos…..
Egy csókodért Elmúlt a régi, tiszta vágy, Amellyel egykor környezélek, Epesztö, forró, balga láz Égetö lángja sorvaszt érted, Egy csókodért mindent od'adnék Egy csókodért nem kell az élet! Egy forró csók, egy ölelés... Lázas szivünk összedobogna... Aztán jöhet, mit…..
Vajon milyennek láttál? Nagy és detüs kópéságom Véletlen, napos mezében Jobb szerettél volna látni? Csupán egyszer látni engem: Gondolod, hogy mindent láttál S hitted-e, hogy szívig-láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi…..
Még fájóbb könnyek Síró szerelmek gyötrö útja, Nem látom még mindig a véged, Pedig már nagyon maradoznak Boldog és tavaszos vidékek S az út is már egyre sötétebb. Valahol meg kellett vón' állnom Egy elhagyott, víg leány-arcnál, De nekem a könnyek kellettek, Mindig a…..
A hold megbocsájt Savanyun, csonkán, nagy mezök fölött, Talán tizedszer ílyképp, megrabolt, Balog utasként ballag át a Hold. Arcán vén kópék fáradt mosolya S alant szörnyedt, bús sóhajba veszö Kínjaival mered föl a mezö. Forradásos mezö, fukar, kopár, Rothasztó…..
Ember az embertelenségben Szívemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, erőm, Indulj föl megintlen a Földről. Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerön,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz