Samba22 2020.07.01 14:40:29

Mastercard lounge? Újra jár a Wizz hitelkártyához a belépő vagy mi történt? Nem tudom elképzelni, hogy a Fapados Guru fizessen azért, hogy beüljön egy ilyen helyre, amikor egy lounge belépő árából legalább 3 görög kört kihoz :D

Samba22 2020.07.06 23:32:59

@Fillér B. Gusztáv: melyik az a jóárasított kártya? Szokatlan, de ez most valahogy kimaradt nekem, úgyhogy megköszönöm, ha itt le tudod írni - ami a kommentben van, az már remélem, nem számít reklámnak és le lehet írni a termék nevét. Azóta nem jártam a Mastercard váróban, mióta ellőttem az utolsó Wizz-es lehetőségemet tavaly - és azért jó lenne néha beülni oda. Ha nem is a csodás cateringért, de azért csak egy kicsit nyugodtabb ott, mint odakint. Bár mióta COVID van, valószínűleg sehol sincs túl nagy tömeg és zsivaj a reptéren :(

Samba22 2020.05.10 21:53:45

Ez szép, hogy már el lehet lassan utazni, de talán itt lenne az ideje annak is, hogy arról is elkezdjünk beszélni, hogy haza is lehessen jönni. Két hét hatósági karanténnal megspékelve a nyaralást nem hiszem, hogy beindulhatna a külföldi turizmus. Miért nem lehet az, hogy a hazaérkezőket is teszteljék és akinek negatív a tesztje, az ne üljön otthon két hétig, hanem pörgethesse másnaptól újra a magyar GDP-t? Másrészt ez a hatósági karantén is egy nagy marhaság ebben a formában. Nyilván könnyű egy politikusnak az 500 m2-es budai villában kitalálni, hogy üljön otthon az ember két hétig, én is megoldanám egy megfelelőképp nagy villában ezt, de megnézném, ahogy ezek a politikusok egy kis lakásban ülve letöltik a karantént... Én szívesen bevállalnám még azt is, hogy nem találkozok senkivel két hétig hazaérkezés után, meg mivel nekem szerencsére lehet, így dolgozok otthonról, de hadd lehessen lemennem minden nap egy jót futni vagy bringázni vagy csak sétálni olyan helyre, ahol nincs tömeg. Nem jelent nagyobb veszélyt a társadalomra, ha én külföldi út kimegyek a lakásomból, maszkban és távolságot tartva, mint amekkora veszélyt jelent az egészségemre az, hogy két hétig be vagyok zárva egy kis lakásba mozgás nélkül. Jó lenne elgondolkodni ennek a hatósági karanténosdinak a jövőjén, és hogy mi az, aminek van is értelme. Kíváncsi lennék arra is, ha elmondaná a kedves operatív törzs, hogy vajon hány pozitív eset lett azokból, akiket eddig csuktak hatósági karanténba - van egy olyan érzésem, hogy a külföldről hazaérkezők semmivel sem jelentenek nagyobb fertőzésveszélyt, mint akármelyik ember, aki járt szupermarketben az elmúlt héten - mégse zárunk mindenkit két hét hatósági karanténba a nagybevásárlás után...

Samba22 2020.05.13 01:07:08

@szódabár: abszolút egyet értek, nyilván külföldről érkezett a vírus és a hozzászólásom is erről szólt, hogy a megfelelő arányt kellene megtalálni, tesztelni sokat, maszkviselést szorgalmazni, de nem teljesen ellehetetleníteni a külföldi utazásokat és 2 hétre sokszor indokolatlanul karanténba zárni embereket. Szerintem van az az ideális egyensúlyi helyzet, amikor tudjuk korlátozni a vírus terjedését és ehhez nem kell teljesen bezárkózni. Csak el kellene, hogy jöjjön az a korszak, amit a XVIII. században felvilágosodás címszó alatt egyszer már kitaláltak és annyi volt a lényege, hogy józan paraszti ésszel racionálisan kellene gondolkodni és cselekedni. Sajnos ez mostanában kevés ország politikusainak jön össze. Rengeteg a látszat és a reflexből jövő intézkedés, de kevés a jól átgondolt és megalapozott, valóban hatékonyan működő intézkedés.

Samba22 2018.08.23 23:01:51

Utaztam én is a héten Wizz Airrel. Mióta ez a kapunál kézipoggyász-elvevős idiótaság megy, azóta mindig veszek priorityt - viszont láttam, hogy a többiek kaptak csomagcímkét a kézijükre, és azt le kellett volna adni a gépnél. Jó kis balkáni járatként az utazóközönség nagy része magasról tojt arra, hogy leadja a kis bőröndöt beszállás előtt - ezek után viszont a csúcsok csúcsa az volt, hogy amikor felszálltak a gépre, személyesen a stewardessek tépték le a poggyászcímkét a bőröndjükről... Eredmény: olyan szinten tele voltak a csomagtartók, hogy én priorityval 6 sorral arrébb tudtam csak nagy nehezen felvarázsolni a kis bőröndömet a felső csomagtárolóba, ahhoz képest, ahol ültem, az utolsó beszállóknál meg már annyira tele volt minden, és akkora káosz lett abból, hogy nem tudták hova tenni a bőröndjüket, hogy csak e miatt 10-15 percet pluszban késtünk az alapból is meglevő késésen felül. Ez a legremekebb rendszer, ahol már a Wizz által alkalmazott stewardessek arcán is csak azt látod, hogy nekik is kivan mindenük a folyton változó és betarthatatlan szabályokkal, úgyhogy már ők is tojnak az egészre magasról...

Samba22 2018.03.15 10:11:37

@Turbulencia: az kimaradt a cikkből, hogy nemcsak a szolgáltatási színvonal romlik, hanem a nyitva tartási idő is. Ugye, a reggel 6-os járatok előtt még pont nem lehet beülni, ez eddig is így volt, de semmi esetre sem nevezném utasbarátnak, hogy pont úgy van kitalálva a nyitás, hogy az pont ne legyen jó számos járat utasának. Az esti nyitva tartást viszont konkrétan megrövidítették. Most 19:30-ig van nyitva a váró, nem tudom, korábbam hogy volt pontosan, de emlékszem, hogy tavaly még a bakui járat indulása előtt is beültem, és ahhoz biztos, hogy 19:30-nál jóvál tovább kellett, hogy nyitva legyenek.

Ami egyébként ezen túl a legjobban idegesít, az az, hogy az utóbbi időben sokszor helyet sem lehet találni a váróban. Nekem bőven elég lenne szolgáltatásként, hogy kényelmesen be tudjak ülni 20-30 percre indulás előtt, nem vagyok az a tipikus "igyuk ki őket a vagyonukból" utas, néha csak egy narancslét iszok, viszont azt nagyon értékelném, ha nyugodtan le tudnék ülni. A legidegesítőbb az, hogy sokszor még ha van is hely, ahol le lehetne ülni, de az előző utas szemetét nem takarították el - a személyzet valahogy nem nagyon törekszik arra, hogy folyamatosan fenntartsák a kulturált környezetet.

Samba22 2017.04.17 18:35:25

@nyünyüge: pontosan. Sőt nem ártana az sem, ha nem elsőajtóztatnának a 200E-n, az egy vicc a sok bőrönddel a csuklós buszon. Főleg hogy mostanában a BKK legtrébb és legszűkebb buszai, a van Hoolok szolgálják ki azt a járatot...

Samba22 2011.01.03 00:14:04

Szerintem pont az maradt ki ebből az előadásból, ami a lényege: Schimmelpfennig, és az ő zsenialitása, az ahogy hagyja a képzeletünket dolgozni, és nem rág mindent a szánkba. Schimmelpfennig olyan, mint a Bagossy rendezte Arab éjszaka volt jó pár éve a Madách Kamarában: "Hollywood boldogan etetné a szemünket, ámde mi a képzeletünkkel szakácskodunk".

Pont ennek a "szakácskodásnak" az élményétől foszt meg Gothár Péter rendezése. Túl sok és túl egyértelmű a díszlet és a jelmez, nem maradt hely a képzelőerőnknek.

Ha valaki van olyan szerencsés, és meg tudja nézni a bécsi Akademietheaterben a darab Schimmelpfennig-rendezte ős-változatát, az rögtön megérti, mi a különbség a bécsi és a budapesti előadás között, és miért nem működik az utóbbi.

Ezen a linken van egy kis videó, meg pár kép a bécsi előadásról:
www.burgtheater.at/Content.Node2/home/spielplan/event_detailansicht.at.php?eventid=1178431

Ha nem is ért valaki németül, rögtön látszik, hogy a színpad egy nagy fehér tér, nincs semmi díszlet, csak néhány jelzésértékű kellék. Ugyanez vonatkozik a jelmezekre is: míg például a bécsi előadásban Johann Adam Oest és Falk Rockstroh számára bőven elég mintegy attribútumként egy sál meg a gurulós bőrönd ahhoz, hogy zseniális színészi erővel eljátszák a stewardess-szerepet, addig a Katonában Hajduk Károly és Kocsis Gergely, akármennyire jól is játszanak, abban a rettenetes stewardess-kosztümben, ráadásul kisminkelve egyszerűen nem tudják elérni azt a hatást, amit osztrák kollégáik. És hangsúlyozom, nem azért, mert ők rosszabb színészek lennének.

A Gothár-rendezés túl egyértelmű, túl szájbarágós, és nem csak a megjelenésében, de dramaturgiájában is. Például pont a tücsök és a hangya (avagy a szétbaszott kínai szexrabszolga) története volt az, ami a legnagyobb csalódás volt számomra a budapesti előadásban. A Schimmelpfennig-rendezte változatban nem jelent meg a színpadon ilyen erősen ez a brutalitás, és sokkal hangsúlyosabb volt ennek a történetnek a tücsök és a hangya történeteként való bemutatása, mint a kiskereskedő-szexrabszolga-szál. Bécsben Schimmelpfennig sokkal inkább a nézők képzeletére bízta, hogy mit jelent számukra a tücsök és a hangya története, míg a Katonában Gothár nem hagyott gondolkodni, hanem kőkeményen megmutatta, hogy szerinte miről is szól ez az egész. Számomra, aki mindkét rendezést láttam, mégis az előbbi, a Schimmelpfennig-féle volt a meggyőzőbb és az erőteljesebb.

Úgyhogy a budapesti bemutató erősen felejthető, csak azt sajnálom, hogy ilyen jó színészeknek kell benne szenvedniük, és nem mutathatják meg, hogy igazából mennyire jók is ők, pedig maga a darab kifejezetten alkalmas lenne erre.

Aki arra jár, és tud németül, az viszont feltétlenül nézze meg a bécsi előadást, hatalmas élmény. És rögtön megvilágosodik az is, akinek nem állt össze a katonás darab, hogy hol is volt a hiba.

Samba22 2011.01.03 00:17:29

Szerintem pont az maradt ki ebből az előadásból, ami a lényege: Schimmelpfennig, és az ő zsenialitása, az ahogy hagyja a képzeletünket dolgozni, és nem rág mindent a szánkba. Schimmelpfennig olyan, mint a Bagossy rendezte Arab éjszaka volt jó pár éve a Madách Kamarában: "Hollywood boldogan etetné a szemünket, ámde mi a képzeletünkkel szakácskodunk".

Pont ennek a "szakácskodásnak" az élményétől foszt meg Gothár Péter rendezése. Túl sok és túl egyértelmű a díszlet és a jelmez, nem maradt hely a képzelőerőnknek.

Ha valaki van olyan szerencsés, és meg tudja nézni a bécsi Akademietheaterben a darab Schimmelpfennig-rendezte ős-változatát, az rögtön megérti, mi a különbség a bécsi és a budapesti előadás között, és miért nem működik az utóbbi.

Ezen a linken van egy kis videó a bécsi előadásról:
www.burgtheater.at/Content.Node2/home/spielplan/event_detailansicht.at.php?eventid=1178431

Ha nem is ért valaki németül, rögtön látszik, hogy a színpad egy nagy fehér tér, nincs semmi díszlet, csak néhány jelzésértékű kellék. Ugyanez vonatkozik a jelmezekre is: míg például a bécsi előadásban Johann Adam Oest és Falk Rockstroh számára bőven elég mintegy attribútumként egy sál meg a gurulós bőrönd ahhoz, hogy zseniális színészi erővel eljátszák a stewardess-szerepet, addig a Katonában Hajduk Károly és Kocsis Gergely, akármennyire jól is játszanak, abban a rettenetes stewardess-kosztümben, ráadásul kisminkelve egyszerűen nem tudják elérni azt a hatást, amit osztrák kollégáik. És hangsúlyozom, nem azért, mert ők rosszabb színészek lennének.

A Gothár-rendezés túl egyértelmű, túl szájbarágós, és nemcsak a megjelenésében, de dramaturgiájában is. Például pont a tücsök és a hangya (avagy a szétbaszott kínai prostituált) története volt az, ami a legnagyobb csalódás volt számomra a budapesti előadásban. A Schimmelpfennig-rendezte változatban nem jelent meg a színpadon ilyen erősen ez a brutalitás, és sokkal hangsúlyosabb volt ennek a történetnek a tücsök és a hangya történeteként való bemutatása, mint a kiskereskedő-szexrabszolga szál. Bécsben Schimmelpfennig sokkal inkább a nézők képzeletére bízta, hogy mit jelent számukra a tücsök és a hangya története, míg a Katonában Gothár nem hagyott gondolkodni, hanem kőkeményen megmutatta, hogy szerinte miről is szól ez az egész. Számomra, aki mindkét rendezést láttam, mégis az előbbi, a Schimmelpfennig-féle volt a meggyőzőbb és az erőteljesebb.

Úgyhogy a budapesti bemutató erősen felejthető, csak azt sajnálom, hogy ilyen jó színészeknek kell benne szenvedniük, és nem mutathatják meg, hogy igazából mennyire jók is ők, pedig maga a darab kifejezetten alkalmas lenne erre.

Aki arra jár, és tud németül, az viszont feltétlenül nézze meg a bécsi előadást, hatalmas élmény. És rögtön megvilágosodik az is, akinek nem állt össze a katonás darab, hogy hol is volt a hiba.

Samba22 2010.12.21 23:18:40

Ezeknél az ajánlatoknál is a kerozin-pótdíj maradt le, vagy itt valami más hiba van? Hol lehet egyáltalán megnézni mondjuk a Travelocityn foglalás közben, hogy mikből tevődik össze a végső ár?
És egyébként honnan lehet értesülni ilyen hibákról (már ha épp nem kerülnek fel erre a blogra)? És miért van az, hogy a Travelocity kidobja ezt a 355 USD árat a fenti útra, míg a Matrix nem?
Előre is köszi a válaszokat, azt hiszem, van még egy-két apróság, amit meg kell tanulnom repjegyfoglalás-ügyben.

Samba22 2010.10.28 23:18:39

Erről a kantoni metróról nekem rögtön Rotterdam ugrott be, még ha nem is Kanton-méretű város. Az ottani E vonal északi végállomása a hágai főpályaudvar, ami jövőre már átszállás nélkül lesz elérhető Rotterdam belvárosából. A B metróvonal pedig 2013-ra a tengerpartig, Hoek van Hollandig fog elérni. Igaz, hogy ezek a vonalak eredetileg nem metrónak épültek, hanem vasútvonalakat metrósítottak/fognak metrósítani, de jól mutatják, hogy van létjogosultsága ilyen városokat összekötő metróvonalaknak, és meg is lehet őket valósítani. Egyébként azért hoztam fel pont a holland példát, mert szóba került, hogy hogyan tudna Budapest és Budaörs megosztozni egy metrón. Erről jutott eszembe, hogy Hollandiában van egyetlen chipkártyája az embernek, amivel bármelyik holland városban utazhat villamoson/metrón/buszon/trolibuszon, illetve a vasúton és helyközi buszokon is. Ez a valóság, 2010-ben. Vajon mikor lesz ugyanez Magyarországon is valóság? Az, hogy mondjuk kilépek a budapesti lakásomból, a chipkártyámmal használom a BKV-járműveket, aztán mondjuk a Nyugati-pályaudvarnál vonatra szállok, de nem kell sorban állni jegyet venni, csak érvényesítem a chipkártyát a bejáratnál, majd elutazom mondjuk Szegedre, ahol leszállok a vonatról és az állomásról kifelé menet újra leolvastatom a kártyám, a rendszer pedig levon annyi pénzt róla, amennyi távolságot megtettem. Majd felszállok egy szegedi villamosra, és ott is ugyanazt a chipkártyát használom, mint a BKV-n, meg a MÁV-nál. Miért van az, hogy van olyan ország, 16 millió lakossal, amelyik képes egy egységes tömegközlekedési tarifarendszert és fizetési módot kialakítani, máshol meg egy 2 milliós város tömegközlekedését sem sikerül értelmesen megszervezni?

Samba22 2010.10.25 18:58:45

@szucsadam: amikor olvastam a bejegyzést, szóról szóra ugyanaz jutott eszembe, mint amit Jukuci leírt. Gondolj vissza a jelenetre, ahol a vendég panaszkodik a hideg gazpachóra, na már itt elég egyértelmű, hogy a mi szakácsunk egyáltalán nem az a típus, aki kompromisszumokat kötne az étel tekintetében. Ő a film során mindvégig a tényleg minőségi konyha képviselője.
Egyébként tényleg jó film, nézd meg még egyszer :)