Adatok
BeneJoe
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az úgy kezdődött, hogy a Bűvös szakácson megjelent egy írás a Maligán étteremről és ifjú séfjéről Litauszki Zsoltról. Én akkortájt fel is kerekedtem, de végül nem jutottam el az étterembe. Most viszont kiderült, hogy Zsolt új állásba megy, így a Maligán bezár,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Hadd osszam meg veletek egy egy hetes élményünket a Maligánból, melynek megírását ez a poszt is ihlette...
A történet három egyetemista első gasztrókalózkodásáról szól, apropóját a chef távozása körüli felhajtás, valamint a megfizethető ebédmenü adta.
Valójában már régóta barátkozunk egy éttermi ebéd ötletével, de valahogy eddig mindig elmaradt, pedig álldogáltunk már a Csalogány 26 előtt az étlapot mazsolázva, vagy a Costes (oké-oké, azt tudtuk, hogy esélytelen) "kirakatán" ámulva. És most mégis a Maligánba foglaltunk asztalt, talán az élmény pótolhatatlansága volt ami megadta az utolsó löketet.
Szóval asztalt foglaltunk, szigorúan időben meg is érkeztünk, azonban Before beszámolója után furcsa volt, hogy szinte minden asztalnál ültek, úgy látszik mindenki csütörtökre időzítette az utolsó vizitet.
A pulton túlra kellett kerülnünk (itt beszélgetett épp valakivel Zsolt), mire a pincérnő ránk talált, jeleztük, hogy mi foglaltunk asztalt, amihez oda is vezetett. Majd magunkra hagyott, úgy tíz percre...rendben, barátkozzunk a hellyel, de egy idő után kezdett zavaró lenni az étlap hiánya, és a már annyira várt kenyérszeleteket sem találtuk az asztalon, csak a vajgolyócskák árválkodtak előttünk. Kínunkban már a terítő minőségét kezdtük el elemezni...
A rövidebb pauza után étlapokkal érkezett az asztalunkhoz, majd konstatálta, hogy bizony három ebéd menüt rendeltünk. Ekkor az almában sült véres hurka hallatán újra összefutott a szánkban a nyál, ami már a lépcsőfordulóban az aznapi menüsor kiírás olvasásakor is megtörtént.
Mivel a Maligán borvendéglő ezért alapvetően úgy jöttünk, hogy kóstolunk egy-egy pohár bort a fogásokhoz. Azonban borlapunk még nem volt, s mielőtt ezt szóvá tettük, szinte kérés nélkül, már kaptunk is egy kancsó bodza szörpöt. Ami tényleg olyan frissítő és finom mint otthon, csak az ára horror, legalábbis egy egyetemista szemével nézve mindenképp.
Közben kérésre kaptunk kenyeret, amit a fogások előtt el is fogyasztottunk szépen. Nos, valóban mennyei. A kenyér friss, szinte még meleg, gyönyörű a textúrája, csak otthoni sütésű kenyereket ettem amik hasonló élményt jelentettek (Bogarmester vendégváró kenyere pl). A vaj is egy csoda, ritka minőség!
Aztán érkezett az első fogás. Saláta, hatalmas adag. Ruccola, madárszem, szép kompozíció, izgi dressinggel. Szokatlanul nagy adag, de nekem nagyon bejött, a kesernyés utóíz ellenére is, bár az egyik asztaltársam már csak azért nyomta be a végét, mert azért mégis, Maligánban kajálunk, na...:)
Itt végül nem variáltunk a borokkal, mert kitartott a szörp, azonban a hurkához már kerestük a delikvenst. Mindhárman más bort szemeltünk ki, magam egy kispincészetes egri bikavért, a két asztaltársam pedig egy kézműves soproni cuveét, illetve vmilyen szekszárdi vöröset. Tudtuk hát, hogy mit szeretnénk, de azért megkértük a pincérnőt, hogy ajánljon valamit a következő fogáshoz. Nos láthatóan meglepve a kérdéstől visszakérdezett, hogy "Valami vöröset, nem?". Mondani sem kell, hogy mi is meg voltunk lepve, egy borétteremben ez azért ott és akkor ütött. Nem erre számítottunk. Végül ott kötöttünk ki, hogy mindenki rendelt egy pohárral az előzetes kiszemeltből...
Ahogy megérkezett a hurka, minden döccenést elfeledtetett. A tálalás nagyon ötletes, a kompozíció egyszerű, mégis áll a lábán. Intenzív kóstolgatás kezdődött, a csend nagy koncentrációról árulkodhatott (volna) bárkinek aki minket figyelt, de senki sem figyelt.:) Így csak egymás közt bólogattunk elismerően. A hurkáról éreztük, hogy nem a magyar szokás szerint van fűszerezve, amit a tányérokat leszedő pincérnő meg is erősített, a hurka Ausztriából származott. Elismerő szavainkra látszott, hogy maga is nagyon büszke a chef remekműveire. Kicsit megnyílt, pár szó után azonban újra a boroknál kötöttünk ki. A desszerthez (kókuszos sütemény) szerettünk volna valami megfizethető alternatívát kérni Szepsy István :) borai ellenében. Félszáraz Zenit illetve Aranysárfehér közt vacilláltunk. Tanulva az előző körből, inkább rendeltünk, ekkor azonban valami égi csoda folytán a másik pincérnő vette át a rendelésünket. Láttuk egyébként, hogy a többi asztalnál ő vitte a boros dolgokat, és sokkal szimpatikusabb volt ahogyan csinálta, de azt gondoltuk, hogy ő az a'la carte vendégekkel foglalkozik. Szóval ki is hozta mind a két fehér tételt. ÉS MEGKÓSTOLTATTA, mindhármunkkal! Kérdezett, ajánlott...egy olyan tételt rendeltünk végül ami nem is volt az aktuális borlapon, csak a hűtőben volt megbontva...valami ilyesmit vártunk alapjáraton is. Már majdnem elhittük, hogy ez a kiszolgálás ebédmenüs vendégeknek nem jár, megnyugodtunk.
A desszert egy nagyon egyszerű, mégis igen ötletes kókuszos süti volt, könnyű piskótatésztával, hozzá habbal (tojásfehérje+cukor+vanília?+szegfűszeg??).
Nagyon jól domborított a borral, és a tálalás is fantáziadús volt.
Ezután egy kicsit ejtőztünk, emésztettük az ételt és az élményeket. A számla abszolút korrekt maradt, a menüsorokon kívül a legnagyobb tétel a bodzaszörp volt (ezért ennyi pénzt kicsit sajnáltunk, főleg, hogy azóta olvasgattuk a honlapot, ami szerint egy pohár szóda alapból tartozéka az ebédnek), a borok szépek voltak, felnőttek a remek ételekhez, ami nem kis szó.
Általános volt ez a megállapítás, Litauszki Zsolt munkája mindhármunkban maximális megelégedettséget keltett, s ha a mester nem épp a rendeléseken dolgozott volna épp, személyesen is megköszöntük volna neki ezt a nem mindennapi "ebédmenüt". De ő épp a konyhában tette ki szívét lelkét, és azt hiszem, ez így is volt rendjén.
A felszolgálás csalódást keltett, kezdve a várakozással, a kenyéren át, a borok terén való inkompetenciáig(?). A pincérnő váltás azonban megmutatta, hogy nem az a szint az általános, és ennek örülünk!
Visszatekintve úgy tűnhet, túl szigorú szemmel néztük a dolgokat, azonban egyvalami miatt tudjuk, hogy ez nem igaz, és az a felszolgált ételek minősége, színvonala. Ahhoz képest igenis minden más elmaradt.
Hatalmas tisztelet Litauszki Zsoltnak, és azért úgy összességében a Maligánnak is, egészen biztos tudják ők is, hogy min kell még dolgozni!