Adatok
Rottenmike
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
utcákon - melyek lejtenek, oldalba böknek, vágnak és magukba szívnak, ugyanis minden utcának megvan a maga külön gravitációja, és ezeknek az utcáknak nincs végük - korokon, éon-okon keresztül sétálhatsz és mindig új, ezernyi új, pompás és lepusztult részlet fogad, egyesek…..
Rottenmike
2009.06.09 10:20:46
@corpusz hiszti: miért ne mernél belegondolni ...tudom, hogy belegondolsz és érzed.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Asszem a sör kibontásához inkább valamelyik ujjadra lesz szükség, én legalábbis ezt tapasztaltam az előbb, két doboznál is ...majd még egyet leellenőrzök; ja, nem, a feleségem megitta???? Ez válóok!!!
Nem a nosztalgia az elsősorban, amit ki akartam fejezni. Én sem voltam sosem érzelgős tipus, legalábbis szentimentális sosem, ez viszont nem jelenti azt,hogy nincsenek dolgok,amik ne hatnának meg. (Kibaszott ambivalens vagyok, az biztos...) Ilyen az Iron Maiden Rock in Rió koncerten, ahogy Janik Gers a Brave New world utolsó hangja után egyik kezét ökölbe szorítva kiint a közönségnek, kvázi azzal a metakommunikációs tartalommal: basszátok meg, de kurva jót játszottunk! A másik jelenet, aminél a torkom mindig szabályosan összeszorul, amikor Bruce kiszól a Blood Brothers egyik gitárszólója előtt, kedveskéim! Van egy ötletem, valami új!! A jelenet persze nem új, a két taps után rézsút felfelé lendített két kar,de a hátamon feláll a szőr, amikor 250 ezer rajongó csápol így egyszerre ... közben a kamera becserkészik egy pillanatra egy kellemes arcú csajt, nyakba ülőt, mondhatnám,metállédi,ha a szemei nem csillognának annyira önfeledten, átszellemülten és szépen. Szóval átjön az erő,nyugodj meg, és az írásod olvasásakor ugyanazt az örömet éreztem, mint amikor még kardvívó voltam és egy szép akció, kontraparád-kontrariposzt után már majdnem mindegy volt, adtad vagy kaptad a találatot: a koreográfia szépsége, megismételhetetlen sponteneitása és gyorsasága számított. Hát, amikor elolvastam a várost, ami valahol az én szerelmem is, azt éreztem, végre valaki megírta amit éreztem és érzek, ha felidézem; pontosan úgy, amit én érzek, csak elmondani nem tudtam - talán azért sem, mert nem volt kinek. Nosztalgia? Bizonyos értelemben igen, mert napfény lesz még délen, csak a lábaim, azok egyre inkább nem, két betű az egész, egy nagy es és egy em. De az ilyen olvasói élmények visszaadják azt, ...ehhh. Mindegy, jó érzés olyan világban élni, ahol vannak még olyanok, akik így tudnak írni.
Mellesleg: én is szeretek felgyűrtujjú ingben lenni:-))