Regisztráció Blogot indítok
Adatok
solkim

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Ja, meg persze a szomszéd tehene is! Aki devizahitelt vett fel az mind felelőtlen, meggondolatlan, racionális gondolkodásra képtelen idióta.Az ilyeneknek nem, hogy nem kell segíteni de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kilakoltassák.Hátha akkor végre megtanul…..
solkim 2013.03.12 12:16:35
A történet szépen és logikusan le van vezetve, de már a legelején rossz feltétellel indul, így ha a legtöbb pontban igazság van az egész összességében nem mondható igaznak.
A dolog ezen a mondaton bukik meg:
"Aki hitelt vett fel, bármilyen alapú legyen is az a hitel, az az ő saját jelzálogának fedezete alatt új, eddig még nem létező, még soha nem volt pénzt bocsájtatott ki a hitelező bankkal"
Ez a gondolatsor "Pénz mint adósság" című filmecskében is visszaköszön mi sajnos téved, mert "Ez a pénzmultiplikátor hatás tökéletes és szándékos félreértése". Egy önálló bank közvetlenül nem tud olyan pénzt kölcsönadni, amivel ő maga nem rendelkezik.
Nem állítom, hogy a filmben látottak elképzelhetetlenek, de Magyarországon nem ezek a jogi körülmények, így ha nem külföldön vett fel valaki hitelt, akkor rá nem vonatkozik.
Mivel egy szimpla fórumhozzászólással nem igazán vagyok hiteles ezért itt egy szakértői vélemény a témával kapcsolatban:
kiszamolo.hu/a-bankok-maguk-teremtik-a-penzt/

Amúgy a fő témával kapcsolatban a felelősség két oldalú minden esetben, és a vita is erről megy. Nem igazán lehet korrektül megállapítani, hogy ki a felelős a kettő közül. A bank/értékesítő, aki törvényes keretek között csőbe húzta az ügyfelet, vagy maga az ügyfél.

Ilyenkor mindig előjön az az érv, hogy a bankoknál hozzáértő szakemberek vannak, a hitelt felvevői pedig általában nem hozzáértőek, így a bankok a hibásak.
Természetesen a bankok is védekeznek, hogy a szerződést az ügyfél is megkapta, és utánajárhatott volna a részletes kondícióknak.

Ez így eléggé patthelyzet, mert hát azt sem mondhatjuk jogilag, hogy a bank átverte az ügyfelet, másrészt meg az ügyfelet sem célszerű amiatt lehülyézni, mert nem ért a pénzügyi szerződésekhez.

A helyzet itt is olyan, mint két veszekedő gyerek, aki egymásra mutogat, holott a szülőnek kellett volna rendet tartania, azaz jelen esetben a felelősség a szebályozási rendszeren, konkrétabban a PSZAF-nél van.
Egyrészt a hitelek kondíciójának illetve az azok értékesítésére vonatkozó szabályokat a PSZAF-nek sokkal szorosabbra kellett volna húznia, mert szabályozatlan laza keretek között a bankok könnyen kitalálhatnak olyan "pénzügyi megoldásokat" amelyek az ügyfélre sokkal nagyobb kockázatokat hárítanak, mint azt ő gondolja.