Regisztráció Blogot indítok
Adatok
avlisz

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Beszélgetünk tovább, mondja mindjárt jön, elmegy pisilni.A kép innenSziasztok!!!Egyszer már írtam Nektek egy sztorit, Cukifiú volt a történet főszereplője. Akkor még volt barátom, de mindenki azt tanácsolta, szakítsak. Hát megtettem. Most viszont nem ezt a szakítást mesélném…..
avlisz 2009.03.24 20:58:15
Egy bizonyos napon, hideg téli reggelen, A Nap leste jóbarátját a bárányfelhők lágy szövenyén keresztül. Érezte, látta ahogy ébredezik. Kicsit nyugtalan volt, fiatal arcát lágyan simogatta egynéhány sugara. Onnan fentről vigyázta őt már időtlen-idők óta.
Különös csipogó zajra feleszmélt, A Nap félve figyelte a történést. A telefonjához nyújt ösztönösen mintha tudná miért és mit tesz oly magabiztos volt. A telefon mennyei fuvolaként hasított félbe a szoba magányos csendjét. A képernyő áttetsző fóliája mögött
a folyadékkristály atom-molekulái makacsul formálták a kirajzolódó karakterhalmazt.
A sürgő-mozgó, pörgő-forgó pontocskák szörnyen gonosz lények, tudta ezt a Nap is aki
nézte őket, miként rajzolják meg fegyver-művüket,a hűvös szöveget, mely barátjában különös életre kel majd. Ez a pár szó, pár betű mennyire nem képes....hűvös-álló-magányvalójából
az emberi test szövetébe vájja magát, és ott-igen ott legbelül- megkezdi a jégkristály-pusztítást, roncsolva szaggatnak, és megdermesztik a még lélegző elmét.
A folyadékkristály elkészült a szöveggel, víritott a képernyőn a maga kárpázatos világával,
az atomok majd megfőttek a rosszintulat-örömének érzésében.
Elolvasta a fekete szöveget.....csend.....olyan sablonos írás volt.....melyet azok küldenek kik dölyfös kényelemből vagy rideg racionalitástól vezérelve azt akarják hogy valaki őket hívja vissza. Az öreg Nap összevont szemöldökkel figyelt. A feladót sejetette, de nem ismerte....sose látta....
nagyon boldog volt....talán fontosnak, fontosabbnak érezte magát.
Csak az üzenettel bíbelődött, váratlanul érte , A Nap gyanúsan melengette fentről figyelmezetve,
a küldőt talán ezer-s-ezer éve látta valahol , talán álmodta, vagy csak egyszer képzelte, maga se tudta, de érezte hogy ez a személy Őt csakis őt, őt magát személyesen keresi..kipirult ettől az érzéstől. Úgy érezte és a vén kujonc szellő is ezt sugallta neki, hogy már száz , meg száz élettel megelőzően is ismert volt kedvenc szellem-barátja.
Hitt nekik. Beszélni kezdett a különös-különc-amorf-áttetsző-színtelen-mindent átlengő de semmi-szerű szellemmel. Társalgásuk átlagos hétköznapi beszélgetésnek látszott.
De a felszín-mélyen a lényeg meglapult, a közönséges szavak megteltek érzésekkel,
lángolt ismét, a vak remény árasztotta benzin szagát, megtelt vele a kis szoba.
Szinte égett minden. De a különös-különc-amorf-áttetsző-színtelen-mindent átlengő de semmi-szerű mégis "valami " felszívódott a ködbe. Nem rég még becézgette, dédelgette kedvenc szellemlényét, most egykedvűen állt szobája közepán és bámulta a havas udvart.
A négy fal ostoba ábrázata, hatalmas pofacsontja és merev homloka nézett vele farkasszemet,
kik gúnyosan tudatták vele, hogy jelölve-jelöletlen ösvény ez, melyen kozmikus bólyák közt terül szét a lét , a mi létezésünk. Igen...itt árad szét , mint valami lég-folyadék, melyet csapdában tart a mogorva gravitáció. A Nap sokat veszett erejéből, a vastag üvegtáblán át vérvörös fényfoltja közelgő bukását vetítette előre. Hélyét időről-időre átadja az ÉJ-hercegének a nagykirály.
Ekkor bujhatnak elő a csillagok éj-mély odújukból, mint kis alattvalók kiket elűzött a nagykirály
ki most lebukott. Az Éj-herceg megsajnálta őt, hiszen jól ismerte születéstől fogva, sőt régebbről
. Mint mindenkit, ő ismer mindeneket, neki senki nem más mint aki, a jólismert valami.
Reggelre vendégségbe hívta barátját palotájába az éj-égbe. Hosszú volt az út, hosszú lesz a vendégidő is neki, pereg a homok, folyik az óra.....körbe -körbe jár, végét nem ismeri más.
Vörös a márvány az éj-égbe, fekete a gránit folyosó, hatamas szélesedő a lépcső a felhőn túl....
ismerősen ismeretlen az út mindenkinek a valakinek.
Reggel a Nap és a vén szellő üveges tekinetettel bámulta a homályos és üres szobát.

És költővel sem.A kép innenHahó Szakítósok!Rövid leszek. :)Munkahely. Pasival találkozás, egy hullámhossz, beszélgetés orrba-szájba hónapokig. Aztán pasi szerelmet vall, én sokkolódok (miért is?!), nemet mondok. Közli, hogy nem érdekli, ő szerelmes belém és kész, udvarolni…..
avlisz 2009.03.24 20:34:20
@Full Metal Jacket ~ O.F.F.:
Az Idegen


Az állomásról éjjel hazafelé mentem
Felettem neonnal átszőtt bárányfelhők
Lebegtek.
Léptem alatt a friss hó recsegett.
Óriás Kopasz Fák mereven figyeltek.
Magamban voltam igazán magam.
Nem ámítottam s magam nem
Tagadhattam.
Üres volt a táj. Nézd!
Csak egy „Újságpapír” lebben.
Éjjel volt. Tévelyegtem.
Merre….merre?... hebegtem,
S egy csapásra nem is léteztem.
A táj élt, éreztem, az apró fűszál
A jeges tócsák útszéleken
Mind idegen.
Tévelyegtem.
Éjszaka volt mikor az utat kerestem.


-avlisz-