Donpietro 2010.06.30 20:25:32

Kemény beszéd ez, valóban.Volt, aki kevesebbre is ráfázott, de valakinek fel kel tennie a kérdéseket. Még akkor is, ha aztán végül minden marad a régiben. Ne legyen cél a felfordulás, de az sem jó, ha azt gondoljuk, maradjon minden, mert mindíg is így volt.Kedves Posztoló, Te mit gondolsz? Beéred a téma beidézésével? Kíváncsian várom véleményed!

Donpietro 2009.04.02 18:35:16

@filosz: Örülök hogy leírtad a gondolataidat.Egy kicsit továbbgondoltam a dolgokat, már korábban a saját életemben. Négy gyermekes, most már hitben élő építész vagyok.A tornyos példa jó, és mindíg fejtörést okozott. A 127. zsoltár azonban megvilágította a dolgot. Hiába teszek akármit, csak a saját bölcsességemből-erőmből nem fog menni, az nem elég. Mérnökként nehéz volt ezt belátni.
Gyerekszám: szerintem soha senki nem mondta és nem is mondhatja azt , ennyi v. annyi gyereked legyen. Szerintem soha nem is mondta, csak szerencsétlen interpretálásokat lehet sokszor olvasni. Azt gondolom, a képességeihez, szellemi fizikai teljesítőképességéhez képest vállaljon mindenki gyereket.A szentségi házasság megkötésekor ígéretet teszünk arra, hogy nyitottak vagyunk a gyermekáldásra.értelmezésem szerint ez azt jelenti, egy gyerek mindenképp kell hogy legyen, már ha tud egyáltalán lenni. Aztán a későbbiekben lehet a családtervezésről beszélni, de a házaspár szexuális élete legyen nyitott a gyermekáldásra. Pl természete családtervezés.Ez nagyobbrészt jó is, igaz némi figyelmet igényel. Közös feladat a házaspár részére. Aztán ha nem sikerül minden teljesen, akkor születik pl. az embernek egy olyan tündéri lánya, mint nekünk, akiről álmodni sem mertünk volna. Az 5, 3, 1 éves fiúk mellett nem mertünk volna belevágni, de így viszont most lehet egy csodálatos négyesfogat, ahol a kislány nagyon jól kiegyensúlyozza a fiúkat. A bizonytalan napokon pedig kiegészítésnek még mindíg ott az óvszer , annak érdekében hogy ne egy lelki görcs legyen az együttlét. Ez gyakorlatilag egy térbeli elválasztódást jelent, míg a tcst egy időbeni elhatárolódás a házaspár között. Nekünk ez teljesen bejött, és javította a kapcsolatunk minőségét.

Donpietro 2009.04.02 18:37:05

@bölcsésztanár: Támogatom a leírtakat.Határozottan!

Donpietro 2009.03.23 19:48:29

Csak a posztot olvastam, az eredeti forrást nem. Amit én nem értek, miért kell azt kötelezővé tenni, amit a családban férj -feleség tud legjobban eldönteni? Miért nem lehet ez egy olyan kompetencia, amit rábíznak a családra? Az ötletet nem tartom rossznak, de amikor bejön a képbe az unió, meg az előírások,meg a kötelező, a korlátolt bürokratákkal, akkor a baj csak tetéződik.Mellesleg 4 gyermeket nevelünk, Istennek hála, békében -egyetértésben.Azt azért megnézném, amikor a kis családi cégét, mint pl. az enyém, otthagyja a mindenes cégvezető 3 hónapra, és nyári csúcsban a beosztott kőműves is bébit pesztrál. Amit egyébként szívesen megtettem volna!!!( De azt gondolom, ez az a kategória, mikor a 3 éves lányok azért irigykedtek az oviban , hogy állva pisilneka fiúk, a fiúk pedig nem tudták elképzelni, min sugdolóznak a lányok.)Nem lehet minden azonos! A sós legyen sós, az édes pedig édes, nem kell mindent egybemosni.

Donpietro 2009.03.23 19:55:56

@cziczmiczpindur: A mi gyerekeink szerencsére olyan későn mentek oviba, ahogy csak lehetett. Nem kényszer volt számukra. Nem azt érezték, hogy KELL. A kislányom heti 3 nappal kezdett, de az elég is volt neki. A másik 2 napon az anyjával volt, csak kettesben. Együtt mentek a 3 fiúért az oviba, főztek, stb. Aztán olyan életrevaló kislány lett, hogy simán elment épphogy 6 évesen iskolába, és prímán megállta a helyét. Istennek hála, a gyerekek gyakorlatilag nem betegek,amit szinte ajándéknak tekintek. Éves szinten 1-2 napot vannak otthon, az is igaz, mindegyik tudja, ha otthon akar maradni, egy évben 1 napot igazolunk nekik, nem kell szimulálni. A legritkább esetben élnek vele!