Adatok
hékabéka
0 bejegyzést írt és 14 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Igor több mint másfél évtizede él Franciaországban, és írásából sok minden mellett az is kiderült a számomra, hogy lelkesedése az ország és Párizs iránt finoman szólva is…..
Az első időszak sok szempontból a legnehezebb külföldön – ilyenkor kell valahogy megkapaszkodni, elintézni az elintézendőket és rádöbbenni, hogy tényleg belevágtunk. Adrienn és Laci két éve indultak el Németországba, és az első időszak nem volt egyszerű – erről szól a…..
Vajon hol van otthon az ember? Ez a kérdés jutott az eszembe, amikor elolvastam Tamás írását, amely a Magyarország és én pályázatra érkezett és szerintem nagyon sok elgondolkodtató felvetés, mondat van benne. Például az, ami reflektál az itt is gyakran felmerülő vitára,…..
hékabéka
2015.05.22 10:35:09
A mai poszt teljesen rendhagyó a Határátkelő történetében, de legalább ennyire rendhagyó az is, amiről szól. Ma ugyanis Digger beszámolóját olvashatjátok a blogjából készült darabról, amit a napokban mutatott be az Örkény Színház. Nem is húzom tovább a szót, átadom neki,…..
A héten jelentette be a kormány (egészen pontosan Czomba Sándor munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár), hogy százmillió forintot költenének 50 Londonban élő és dolgozó fiatal hazacsábítására. Én meg nem nagyon értem, de ti majd biztos elmagyarázzátok.
Ne…..
Mai történetünk főszereplője, Reni Magyarországon és Németországban is életet adott egy-egy gyermeknek, így van összehasonlítási alapja. Gondolom, senkit sem lep majd meg, hogy a két egészségügyi rendszer összehasonlításából melyik jön ki jobban, ettől függetlenül…..
Mivel úgy látom, elég komoly igény van rá, úgy gondoltam, indítok egy sorozatot arról, mit kell tennie annak, aki úgy dönt, külföldön keresi a megélhetést és a határátkelésre szavaz. Megpróbáltam összeszedni a legfontosabb alapinformációkat, de természetesen számítok…..
hékabéka
2014.09.25 13:42:15
Az egyik leggyakoribb vád a bloggal szemben, hogy túl sok a sikertörténet és kevesebb szó esik a nehézségekről, vagy a kudarcba fulladt határátkelésekről. Noha én ezzel nem értek feltétlenül egyet (szerintem ugyanis nagyon sok poszt szól a kezdeti időszak nehézségeiről), most…..
Ma egy országelemző összehasonlítást olvashattok Iván tollából, aki maga is határátkelő. Egyébként nem ez az első írása a blogon, (aki a korábbiakat olvasná, az itt és itt teheti meg), egy biztos, hogy meglátásai korábban is élénk vitát generáltak, vitatkozni (ha kérhetem…..
hékabéka
2014.07.16 13:31:43
@Zka: szerencsésebb, mint én, vagy a gyerekeim:) 82-ben volt Brezsnyev temetése, a szöuli olimpia 88-ban...végig gondolva a gyerekkoromat, valamit a lányom gyerekkorát nem emlékszem olyanra, hogy sportműsorra összejövetelt szerveztek. Tulajdonképpen a gyerekkorunk rendezvényeinek jelentős hányada a szabaságharcról szólt..és olyanok is lettünk:)
Igen nagy vihart kavart még a múlt héten az a poszt, melyben a Budapest Times távozó főszerkesztőjének írásából idéztem. (Egy mondatban összefoglalva: „Lady Hungary! Randizni veled kellemes, együtt élni viszont rohadtul lehetetlen.") A poszt kapcsán nem csak kommentek, levelek is…..
Párom utolsó szavai hozzám -„ Te vagy az én kincsem” Borzasztó ezt átélni!
Akkor én is elmesélem szomorú történetem, amit a mai napig nem sikerült feldolgoznom.Párom 39 éves sportember volt, versenyszerűen kerékpározott és kispályán focizott. Tehát mondhatnám, hogy…..
A devizahitel balhéval nagyjából helybe ment a lófaszért derék Viktorunk. Annyiszor sulykolták, hogy meg lesz itt oldva, kérem szépen, minden, hogy most már muszáj csinálni valamit. De úgy tényleg valamit, mert a végtörlesztés és az árfolyamgát nem nagyon érte el a valódi…..
Beérett egy válság. A „Hitel, hitel, tessék, hitel, olcsó!” bazári lendülettel osztogatott devizahitelek fojtogatják a lakosság egy részét, akik most jogosnak érzik, hogy kiálljanak a szemét globáltőke magyarokat megnyomorító eljárása ellen és a hiteleik eltörlését…..
hékabéka
2013.06.26 19:06:56
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Első alkalommal egy kamionfülkében ülve láttam a várost. Valamelyik körgyűrűn araszoltunk. A forgalom..igazából nem találok erre szavakat, borzalmas és egy olyan nőnek, mint én, aki egy csepp faluban nőtt fel és soha életében nem élt tízezernél több lélekszámot számláló településen, félelmetes. A férjem közben idegenvezetett.."nézz arra, ott egy pillanatra látszani fog a versailles-i kastély,nézd, ott állt valamikor a Bastille, ebben az alagútban halt meg Diana hercegnő"..nem is emlékszem, mert csak a francia sofőrök szuicid vezetési stílusára tudtam koncentrálni. Csak csodálkoztam, hogy minden harmadik autó megvan sérülve, lökhárító benyomódva, fényezés megkarcolva, ajtó behorpadva. Akkor nagyon vártam, hogy kikevergőzzünk és magam mögött tudjam álmaim városát. :)
Második alkalommal már célzottan városlátogatásra mentünk. Húsvét vasárnap volt. A Notre Dame-ban szentmisét celebráltak éppen. Mivel viszonylag korán érkeztünk, így nem volt sorban állás, csak ezért mentünk be. Sohasem múzeum látogatás vagy különféle emlékművek felkeresése volt a vágyam, én csak sétálni akartam az utcán. Csak érezni egy leheletnyit a hangulatából. Csodás napsütés volt, és Párizs azt nyújtotta, amit vártam. Színes, kaotikus, fegyelmezetlen,féktelen és bézs színű. Tökéletes volt. A Szajna parton sétáltunk végig a Notre Dame-tól az Eiffel toronyig, sok száz turista, koldusok, királyfik, Rejtő Jenő összes hőse, futók, görkorisok, festők, pantomim művészek, utca zenészek, táncosok, árusok, vásárlók, szelfizők, bámészkodók, katonák, rendőrök, tűzoltók, hajóskapitányok, gyufaáruslány, szerzetesek, hívők és hitetlenek, szélhámosok, zsebmetszők, romantikusan andalgók, részegek, józanok, fiatalok, öregek. Nem szeretnék, talán nem is tudnék ott élni, de bármikor elmennék sétálni még egyet, újra...és újra..és újra :)