Regisztráció Blogot indítok
Adatok
oblathg

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.03.10. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
nem a pék jóindulatától Jó-e a többlet? 2012.04.08 08:00:00
A gazdaság teljesítményének leírására az elemzők nagyon sokféle indikátort használnak. E mérőszámok mindegyikéhez kapcsolódik valamilyen kézenfekvő, bár gyakran túlságosan leegyszerűsítő értékítélet. Így például a termelés (GDP) vagy a foglakoztatás növekedését…..
oblathg 2012.04.09 18:13:36
Kedves Péter, néhány pontosítás:
A folyó fizetési mérleg azonosság másik oldalán nem a belföldön megtermelt jövedelmek (a GDP) és ezek felhasználásának különbsége, hanem a belföldön (pontosabban az ország rezidensei számára) rendelkezésre álló jövedelem (a GNDI) és a belföldi felhasználás különbsége áll. A GDP és a belföldi felhasználás különbsége nem a folyó mérleggel, hanem az áru-és szolgáltatásforgalom egyenlegével, a nettó exporttal azonos. Ha jól értem, a gondolatmeneted voltaképpen az utóbbi drámai javulásához kapcsolódik. (Tavaly a GDP 7,5%-át érte el az exporttöbblet, 2008-ban még 0 körül volt egyenleg.) Abban igazad van, hogy e javulás hátterében a belföldi felhasználás visszaesése áll, abban viszont tévedsz, hogy a termelés tavaly stagnált (1,7%-kal nőtt). Továbbá az összes beruházás visszaesett, de az üzleti (verseny-) szektor beruházásai nem csökkentek, hanem 3,7%-kal nőttek (a Mercedes hatása).
www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qb004.html
Üdv, Gábor
nem a pék jóindulatától Válság és makroökonómia: Madár István 2009.05.22 06:30:00
A szerzőről: Madár István a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika tanszékének adjunktusa. Amiről azonban még híresebb: a Világgazdaság újságírója és szerkesztője 2006-ig, majd a portfolio.hu vezető elemzője és rovatvezetője. 2005-ben elnyerte a Magyar Nemzeti Bank…..
oblathg 2009.05.25 00:30:51
Két észrevétel:
1. Szerintem félreértetted Rodrik hozzászólását a témához („zavartan olvasom azokat a véleményeket is, amikor önfelmentő feladatértelmezésekkel védekezik a közgazdász szakma.”) Itt nem önfelmentésről, hanem nagyon erős kritikáról, ill. önkritikáról van szó. Lásd pl.:
„The problem is that economists (and those who listen to them) became over-confident in their preferred models of the moment: markets are efficient, financial innovation transfers risk to those best able to bear it, self-regulation works best, and government intervention is ineffective and harmful.… They forgot that there were many other models that led in radically different directions. Hubris creates blind spots.”
Továbbá: „Instead of presenting menus of options and listing the relevant trade-offs – which is what economics is about – economists have too often conveyed their own social and political preferences. Instead of being analysts, they have been ideologues, favoring one set of social arrangements over others...stb.” Szóval Rodrik kifogásai hasonlóak azokhoz, amelyeket te is megfogalmaztál.

2. Mélyen egyetértek azzal a gondolattal, hogy a válság egyben lehetőség: egy darabig nem a meglévő elmélet alkalmazási lehetőségeinek kiterjesztésével, hanem a tapasztalatok feldolgozásával kellene foglalkozni. Ennek első lépése lehetne például Európa nyugati (Írország, Spanyolország) és keleti (balti országok) „tigrisei” gazdasági összecsuklásának feldolgozása. A válság lehetőséget adhat arra, hogy a sztereotípiáinkról is elgondolkodjunk.
nem a pék jóindulatától Válság és makroökonómia: Oblath Gábor 2009.05.08 08:26:00
A szerzőről: Oblath Gábor a Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1975-ben, majd a KOPINT-DATORG kutatóintézetnél helyezkedett el, melynek 1995 és 2000 között kutatási igazgatója, 2000 és 2002 között elnöke volt. 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Vendégkutatóként…..
oblathg 2009.05.11 21:35:46
@VIII. Nagyapó:
"(Nagy vonalakban, sarkosítva) a dezinfláció (és az ár mellett a bérnövekedés ütemének csökkentése) pont azt jelenti, hogy ugyanamellett a nominális árfolyam mellett a reálárfolyam ceteris paribus gyengül – vagyis a kezdetben erőből fenntartott, túlértékelt nominális árfolyam fokozatosan indokolttá válik."
Ehhez egy kissé megkésett, de fontos technikai pontosítás:
A kérdéses esetben „ugyanamellett a nominális árfolyam mellett a reálárfolyam ceteris paribus” nem gyengül (vagyis nem reálleértékelődés történik), hanem a reálfelértékelődés lassul (üteme csökken), egészen addig, amíg a hazai infláció (ill. fajlagos bérköltség-emelkedés) üteme le nem megy a referencia-országok szintjére. Amikor ez alá menne, akkor kezdődne meg a reálleértékelődés. De ennek bekövetkeztéig (amelynek időigénye nagyon bizonytalan) fokozódik a túlértékeltség, s a nominális árfolyam korrekciója bizony elkerülhetetlenné válhat

oblathg 2009.05.12 21:54:25
@VIII. Nagyapó:
Egyfelől félre vagyok értve, másfelől nem értem az utóbbi két hozzászólást. A "technikai pontosítás" nem a saját szövegemre, hanem a te hozzászólásodra vonatkozott.
Ebből pedig alig értek valamit:
"a dezinfláció nélküli egyensúlyi árfolyamnak folyamatosan gyengülnie kellene nominálisan, és még a fix árfolyam is folyamatos reálfelértékelődést jelent, akkor persze lehet, hogy még a dezinflációhoz szükséges pálya is nominálisan gyengülő. De akkor ez nem általában az árfolyam útján való dezinfláció, hanem a konkrét árfolyampálya kritikája…"
Miről van szó? Mit jelent az, hogy dezinfláció nélküli egyensúlyi árfolyamnak gyengülnie kell nominálisan? Ezt le tudnád írni képletekben? Mit jelent az, hogy "a konkrét árfolyampálya kritikája"?
oblathg 2009.05.14 01:01:04
@VIII. Nagyapó:
OK, azt hiszem, megértettelek, és szerintem nincs tartalmi nézetkülönbség közöttünk. Én egy jelentős túlértékeltség tartós fenntartására irányuló törekvés esetén lehetséges piaci korrekcióról (= jelentős spontán leértékelődésről), és az utóbbinak a dezinflációs igyekezetet potenciálisan aláásó következményéről beszéltem.
Te viszont arról, hogy ha a monetáris politika finom-hangolni tudná az árfolyam alakulását, akkor találhatna olyan nominális árfolyampályát, amelynek mentén időben gyengülő nominális és reálárfolyammal (= csökkenő mértékű túlértékeltséggel) érhetné el inflációs célját. Ez elméletben rendben van – bár tudjuk, hogy a gyakorlatban a jegybank csak az alapkamatot tudja változtatni, és az árfolyamot nem tudja közvetlenül befolyásolni. Viszont soha nem tudhatjuk, hogy a piacok mikor és milyen arányú túllövéssel korrigálják a túlértékeltséget

Ha lehet, itt el is vágnám ezt a témát; olvassuk inkább az újabb hozzászólásokat.
nem a pék jóindulatától A kutya jöjjön vissza! 2009.03.28 07:07:00
Mondják, hogy valaha, úri társaságban, ha valaki az asztalnál szellentett, kiküldték a kutyát. Az emberi természet már csak olyan, hogy könnyebb a lelkünknek, ha az elkövetett bűnnek bakját találjuk – valaki másban. Szemben azonban a kutyát kiküldőkkel, akik vélhetően…..
oblathg 2009.03.29 00:06:37
Egyetértek, hívjuk vissza a kutyát. De a kutyát a részegen dajdajozó úri társaság nemcsak szellentéssel vádolja, hanem azzal is, hogy ő (a kutya) törte össze az összes asztali porcelánt –ezen pedig az ablak kinyitása sajnos nem segít. Persze segítheti a kijózanodást.
Van viszont az írásban egy gondolatmenet, amit újra végig kellene gondolni: „Ha a nemzet hitelt akart felvenni, de megtakarítani nem óhajtott, akkor a forrás csak külföldről jöhetett. A külföldiek meg már csak olyanok, hogy ha devizában nyújtották a hitelt, akkor nem Kossuth-bankókban szeretnék a törlesztést sem viszontlátni.” Lehet, hogy rosszul olvastam a szöveget, de ezt a hazai devizahitelezés utólagos apológiájaként értettem. Alighanem azért, mert az utóbbi időben számos hasonló okoskodás látott napvilágot arról, hogy a háztartások devizában történt eladósodása nem óvatlanság volt, hanem ellenkezőleg: abban valamiféle mély makrogazdasági szükségszerűség jutott kifejezésre. Nos, abból, hogy egy nemzet külföldi megtakarításokat használ fel jövedelmét meghaladó költekezésének fedezésére, korántsem következik az, hogy a belföldi pénzben jövedelmet kereső, és üzletszerűen nem devizaspekulációval foglalkozó háztartásoknak külföldi pénzben kell eladósodniuk. A nyitott devizapozíciók felvétele nem az ő dolguk, hanem a profi spekulánsoké.
A megtakarítani nem óhajtó amerikai háztatások sem jüanban és jenben, hanem dollárban adósodnak el, pedig hiteleik mögött kínai- és japán-eredetű megtakarítások álltak. Az amerikai pénzügyi közvetítőrendszer kontóján a jüan/jen hitelezés helyett más természetű melléfogások állnak. Utólag azonban el kellene ismerni: a devizahitelezés vált a hazai bankrendszer „subprime”- problémájává, amelyért a bankok és az adósok egyaránt felelősek, s e mögött többnyire hibásnak bizonyult mikrogazdasági döntések állnak. A devizahitelezés expanziója mögött azonban nem áll semmiféle makrogazdasági azonosság, ill. szükségszerűség.
oblathg 2009.03.29 00:55:44
@oblathg: egy apró pontosítás (kimaradt az utolsó előtti mondatból): a hibásnak bizonyult mikro-döntések hátterében hibás makrogazdasági döntések nagyon hosszú sora áll. A költségvetési hiányt békeidőben nem lett volna szabad engedni a GDP 10%-ára nőni. Jórészt az erre adott monetáris politikai reakciók következménye a magas hazai kamat, amelynek megkerülésére kínált virtuális lehetőséget (egy spekulatív pozíció felvételével) a devizahitel.
oblathg 2009.03.30 00:43:42
Petepeter: Azt hiszem, félreértettél kutya-MNB- ügyben: én azt mondtam, hogy a kutyát nemcsak szellentéssel, hanem ezen felül – a felelősséget elhárítandó, és a figyelmet komolytalan témák felé terelendő – azzal is vádolják, hogy ő (a kutya-MNB) törte össze a berendezést, nem pedig a részegen dajdajozók (lásd pl. Róna Péter „Vádolom!” -szerű írását a Népszabadságban néhány hónapja). A Róna-féle megoldásról („minél alacsonyabb forint-kamatokkal a hitelexpanzió ellen!”) egyformán gondolkodunk. Úgy látom, hogy a hozzászólásom fő mondandójában is egyetértünk: abból, hogy külföldiek finanszírozzák a hazai gazdaság egészének túlköltekezését, egyáltalán nem következik, hogy természetes fedezettel nem rendelkező háztartásoknak devizában kell eladósodniuk. Sőt, a gondolat tovább is vihető (ill. meg is fordítható): a belföldi devizahitelezés expanziója valójában nem következménye, hanem oka lehetett annak, hogy az ország külső finanszírozási igénye emelkedett 2008-ban (ellensúlyozva a 2006-ban megindult fiskális korrekció hatását).
S itt következik az a nagyon is releváns gondolat, hogy melyek az egyéni döntések (nem erkölcsi, hanem gazdasági természetű) kollektív következményei. Az egyes bankok és hitelfelvevők egyenként dönthetnek racionálisan arról, hogy X addicionális EUR-ral (CHF-el, stb.-val) növelik a belföldi devizahitel-állományt, de hozzávetőleges elképzelésük sincs arról, hogy az egyéni döntések eredőjeként mennyivel nő az ország külső adóssága, és hogyan romlik néhány további makrogazdasági sebezhetőségi mutató (pl. a bankok hitel/betét aránya vagy a devizaadósság aránya az összes belföldi adósságon belül – ezek alapján minősülünk a legsérülékenyebbnek KKEU-ban). A dolog lényege: az egyéni optimális döntések a makrogazdasági szinten az optimálistól nagyon távoli pályákra terelhetnek.
Mi lett volna – utólagos ismereteink birtokában – a lehetséges megoldás? A témához hozzászólók már jelezték az irányt: a felügyeletnek (tartalék/fedezeti ügylet előírásával) jelentősen drágítania kellett volna a belföldi devizahitelezést, avégett, hogy mikroszinten is érzékelhetővé tegye a makroszintű kockázatokat. Ebben az MNB (a kutya) nem vehetett részt, mert neki az volt a szerepe, hogy az inflációs várakozásokat tompítsa, s ezzel az igyekezetével kevéssé lett volna összhangban, ha folyton a forint jelentős leértékelődésének lehetőségére figyelmeztet.
nem a pék jóindulatától Verbális intervenció a forint védelmében 2009.03.10 08:57:00
Tisztelettel megkérjük Bokros Lajost, Heim Pétert, továbbá minden olyan nagy tudású szakértőt, aki a valutaválság közeli veszélyével fenyeget, hogy szíveskedjenek e tevékenységüket átmenetileg szüneteltetni. Tudjuk, hogy csak a haza iránti felfokozott felelősség hevében…..
oblathg 2009.03.10 11:43:07
oblathg 2009.03.11 01:48:17
@petepeter: rendkívül jóindulatú értelmezésről tanúskodik a tűzoltás közbeni kiáltozás és ész nélkül való rohangálás metaforája. Csakhogy azok, akik fel-alá rohangálnak, ahelyett hogy a vizes vödröt megfogva, a tűzet oltanák, azt is kiabálják, hogy ameddig nem neveznek ki új tűzoltóparancsnokot (ill. őket ki nem nevezik parancsnoknak/alparancsnoknak), addig a tűz nem fékezhető meg - ezért a "tűz van" kiáltozása társadalmilag sokkal hasznosabb és hazafiasabb cselekedet, mint a vizes vödör megragadása és a tűz oltása.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása