Adatok
Diguan
47 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Van az úgy, hogy feladni volna jó, hogy elfeledni, és tovább lepni. Esetleg leszarni mindent úgy, ahogy van, és csak menni elöre, tenni elöbb, és csak utána kérdezni. Aztán a realizálás, hogy nem, mert így, aztán meg tényleg úgy. Bullshit. Tenni kell, az tény, de hagyni a…..
Amikor már úgy érzed, hogy nem vagy messze a céljaidtól, de legalábbis tudni véled, hogy a sejtéseid helytállóak: felmerulnek kérdések, amik relevánsak, jogosak, és fontosak. Lehetne rájuk válasz, de persze nem azonnal. Megint az idö szentimentális kegyetlensége. Idövel, majd.…..
Van az úgy, hogy az ember pofára esik. Ilyenkor a kötelezö hisztis kört letudva több lehetösége is van: 1; tovább toporzékol a porban. 2; feláll, és szó nélkul elandalog. 3; feláll, leporolja magát, és elgondolkodik.Vagyok abban az igencsak megkérdöjelezhetö elöjelu helyzetben,…..
Újra vasárnap, holnpap meg nem csak egy új hét, hanem egy új hónap is kezdetét veszi. Kulönleges? Aligha. Sorsdöntö? Ki tudja...?Az mindenesetre bizonyos, hogy megyek elöre, és teszem azt, amit eddig is: követés helyett megvalósítom az álmaimat. Nem nagy álmok ezek, éppen csak a…..
Eddig is tudtam, hogy szeretek beszélni, söt, még azt is, hogy igényem van rá. Azzal is tisztában vagyok, hogy erösen agresszív az érvelésem. Mert a saját logikám szerint helyesen érzékelem a magam valóságát. Sosem tagadtam, hogy meggyözhetö vagyok, csak ezt nehezen lehet elérni.…..
Reggel rebegö szívvel ébredek,De elötte még veled álmodom,S a fáradt hajnali ékszerekMegpihennek a városon.Rózsaszín, és szikrázó aranyGomolyog a kékes vásznonHuvös, csendes kis szellöSzalad végig a háton.Szavakat suttog, reményt kelt,Ezzel a nappal is már kevesebb!S kitartón…..
Nagyon úgy tunik, hogy vonzom a baleseteket. Azt már tudom magamról, hogy az emberekben is ellenállhatatlan késztetés keltek arra, hogy a 15 méter sugarú körömbe manifesztájam öket. Akárhányszor boltban vagyok, vagy ulök egy téren, esetleg csak ennék egy jót, és a számomra…..
Kétségbeesés. Tehetetlenség. Duh. Elfojtott könnyek. Nem is tudom ki elöl szégyenlem öket. Talán magam elött? Talán a múltnak azon saras medrében rekedt kis pocsolyájának emlékét kergetem, ami már rég elporzott, elfajzott posvány. Ez vagyok én most. Egy darab…..
Hosszú lesz a nyár. És hideg. Nem biztos, hogy akarom. Feladni volna kedvem, noha ennek még csak a puszta gondolata is elkeserít. Ugyanis nem tehetem meg. Az egyetlen dolog, amit nem tehetek meg, azért, hogy utána öszintén állíthassam, hogy "mert megtehetem".
Némaság követ. Csak a…..
Van az úgy, hogy veretes dörgedelmeket két héttel ezelött megkomponálok, ellenben a felindultság igazolható béklyói csak azért is megakadályozzák érdemi megjelenésuket. Kulön ironikus, hogy az egészet a dátummal magával kezdem. Sebaj, már itt is van alább...
De ami volt,…..
Április 23. A nyár fennkölt napja, amit a természet, valamint a Sors afféle groteszk humorról tanúbizonyságot téve csak azért is a cinizmus esszenciájával abszolvál, kifejezetten dermesztö valójában reprezentál. Értem ez alatt a mínusz fokok önfeledt repkedését.Mindazonáltal…..
Debizony. Újfent a pontokkal ékesített u betuk teljes hiányában szenvedni éppenséggel nem szenvedö, de határozottan elvegetáló ország berkein belul volnék. Amint kitettem a lábam otthonról, persze csak jelképesen, a tavasz, mint évek elhivatott gyakorlásának tényszeru, és…..
Írhatnék mást, jobban, másképpen, esetleg céltudatosabban. De céltalan az írás, offenzív, akaratos, és dicsekvő. Szavakkal játszó, gondolattal elmélázó, mert megteheti.Új mottóm, már egy ideje, és eleddig cáfolata nem érkezett. Önnön zeném végtelenítettre állítva, mert…..
Amiért nem tudsz rólam, és megfelelszAmikor az elvárás rég elszeleltHegytetöre, eröt gyujtve újra kezdveSuvölthessen uvöltve övele.Amiért nem kérsz tölem, sem belölem,Csak magadat mentve mentegetözveMegremegve ajkaidon a tétova szó:Égig ér, végig mér, megígér,…..
Oly sok idő telt azóta el, és mégis...Eleven, megetet, eltemet. Szempillantás az egész, és sikolya már csak egy örökkévaló univerzum kétségbeesett Echoja. Az ember élete, sorsa ugyan az, mint a legapróbb neutronnak, vagy a legnagyobb klaszternek, amit talán nem is ismerünk. Fától…..
Csak ült, és vártMereven-némán.Füstbe szállt haloványMemorandum.Remegve biztatottHarciasan; s vacogottÉgig érő lángtenger volt:Hajnalnak hívták.Megalkuvásban idegenAcélos sodrású idegek,Súgógépek között hamisanCseng a végítélet:Lesújtó valóságMegfújó hatóság,Mi…..
Kín a távolból szavad fröcsögéseA tehetetlen vágy véres köhögéseA múlt miatt felemésztett jövőA pillanatért áldozó mindig szökő.Kín a halogatás - gregorián kánonKelletlen Keleten igazadat várod;Fájna, ha érteni-érezni akarnád,Ha delíriumodból kilépve nem azt…..
Hosszú hónapokig álmodoztam arról, hogy mi is lenne egy tökéletes szerelem. Mi az, amit meg lehet élni, amiben lehet élni, amiért lehet élni, és amiért érdemes élni. Vízióim követték egymást, de csak nem találtam jobb megfogalmazást annál, hogy: boldognak és elégedettnek…..
Alighanem eddigi pályafutásom legfejetlenebb, és legmarkánsabb 2 hónapja van mögöttem. Idővel igyekszem beszámolni mindenről, de most egyelőre még szoknom kell az infrastruktúrát, a billentyűzetet, és enblock mindent.....
Ködös a hajnal. Az óceán méltóságteljes tánca felveri a párát, és kitolja a partra. Gyorsan kúszik, fel a fövenyen, a házak közé, bokrok alatt, benéz minden ablakon. Nem lát mást, csak nyugodt arcokat az ágyakban. Közönyösen, és megállíthatatlanul kúszik tovább. Át a…..
Ugyan azok az indokok, ugyan azok az érvek, ugyan azok az utak. Mégis két ellentétes irány. Váltófutás az egész, az augusztus egy tiszteletbeli örségváltás lesz, amikor is tisztelegve átadjuk helyunket az esedékes posztnak. Az én köröm következik, míg nektek menni kell, várni…..
Sok víz lefolyt a Dunán. Még több a csatornákon, melyek legyenek szennyesek, vagy kommunikációsak, de buzlenek. Tudom, nem vagyok jó távkapcsolat-tartó, de azért nem teljesen igazságtalan elvárás az ún. "szeretteimtöl", ha néha-néha sugallják felém a létezésem…..
Van az úgy, hogy nem akarok semmit. Ez általában csak akkor fordul elö, amikor mindent akarok, de sehogy sem vagyok hajlandó tenni érte, és egy egyszeru csavarral lemondóan vágyakozom utána. Nem is oly sokára mégis ölembe hull. Vágyak, álmok, remények. Minden. Persze véletlenul sem…..
...kezében remegett a kulcs, de az ajtót csak nem találta. Reszketeg fáklyák derengtek a falakon, olajos csillogást szórva a nedves téglákra. Az egy szem kis ablakon át millió apró fényszilánk tévedt be elveszetten, és vágódott el a kopott köveken. Egyre kétségbeesettebben…..
Éjfélt ut az óra, a mutatók haptákba vágják magukat így tisztelegve a napnak, mely kíméletlenul megöli öket. A sodrás akarata elött meghajolnak, megalázkodnak, és zokszó nélkul behódolnak. Csend lesz úrrá a pillanaton. Zakatoló álmok, és gondolatok néma suvöltése cikázik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz