Adatok
Bárányfelhőbodorító
0 bejegyzést írt és 19 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ezekben az órákban Barack Obama elnök látogatása zajlik az Egyesült Államok egyik leghíresebb, Notre Dame nevű katolikus egyetemének tanévzáró ünnepségén. Amint azt hírforrásokból már rég tudni lehetett, az ellentétes vélemények és a két táborra oszlottak szembenállása…..
Bárányfelhőbodorító
2009.05.26 10:59:08
@berciXcore: Önmagában az, hogy a statisztikába nem kerül bele a férfiak döntési súlya és szerepe egy abortusznál, nem indok arra, hogy a nőké legyen a felelősség szinte kizárólagosan. És erre szintén nem indok az, hogy a férfiaknak nincs méhük.
Nem a statisztikádat nehezményeztem, hanem a végkifejletet. Ez egyforma súlyú döntés és felelősség mindkét részről, ahogy a megcsinálás is az volt.
Nem a statisztikádat nehezményeztem, hanem a végkifejletet. Ez egyforma súlyú döntés és felelősség mindkét részről, ahogy a megcsinálás is az volt.
Nemrég említettem, hogy kölcsön kérem Dr. Csernus Imre A nő című könyvét. Megtörtént... Most olvasom, még teljes véleményt nem formálhatok, de eddig reális az, amiről beszél... De ha teljesen olvastam volna már, akkor is azt az utat választottam volna, amit így is... Megkértem…..
Bárányfelhőbodorító
2009.04.05 21:28:40
Ma egy érdekes összejövetelre csöppentem. A hallottak ébresztették gondolataimat, amelyeket most megosztok veletek, de nem több ez egy hangosan gondolkodásnál… Nyugaton egész komoly kérdés majd minden országban a születések számának csökkenése… Ez szép…..
Bárányfelhőbodorító
2009.03.30 17:33:53
Nemrégiben a Népszabadság hasábjain értesülhettünk arról, hogy az EU kötelezővé tenné, hogy a GYES vagy a GYED idejéből néhány hónapot az apa vegyen igénybe. Ha így lesz, akkor mi sem térhetünk ki előle – teszi hozzá az illetékes elvtársnő.
Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy ugyan már miért…..
Bárányfelhőbodorító
2009.03.25 18:18:01
@korizoli:
Ez rendben van. Ami engem a Te attitűdödben, és a belinkelt cikkekben is zavar, az az, hogy összemossátok a mindenféle szexuális aberrációk, nemi identitásvesztés és a családokon alapuló társadalmi modell összeomlását azzal, hogy igenis az apa és az anya egyformán vegye ki a részét a kötelezettségekből és a felelősségből. Egy torz társadalomban élünk, ez világos, ahol a nők rákényszerülnek arra, hogy anya-szerep mellett családfenntartó szerepet is vállaljanak sokszor, és emellett rájuk kerül egy elég erős nyomás a társadalom részéről, hogy építsenek egzisztenciát. Csakhogy ez az egzisztenciaépítés nincs definiálva, és például egy nagycsaládos főállású anya általában nem számít karrieristának, pedig 5-6-7 ne adj' Isten 8 gyerek felnevelése azért szerintem elég nagy karrier. Ez viszont nincs elismerve, így az apa kötelezettségeiből és felelősségéből is sok az anyára tolódik, amit elviselni a csodával határos. És ezzel párhuzamosan fellazult az apa szerep is, pont emiatt a felelősség- és kötelezettség-áttolódás miatt, és igenis szükség van arra, hogy az apákat jobban visszahúzzák a családba, ha ilyen rendelettel, akkor ilyennel. Ha többen megtapasztalnák a gyerekneveléssel járó közvetlen nehézségeket és örömöket egyaránt, azzal pont hogy az anyaszerepnek adnák vissza a becsületét. És attól nem válna senki szexuálisan aberrálttá, ha 2-3 hónapot apu ülne vele otthon (sőt, ettől apu se válna szexuálisan aberrálttá, és az aranygyűrű se esne le az ujjáról néhány pelenkacsere miatt), és emellett ahogy egységelem írta a legelején, ezzel a munkaerőpiaci erőviszonyok is kiegyensúlyozódnának. Nem kell mindjárt armageddont vizualizáni, a társadalom folyamatos mozgásban és fejlődésben van, a visszafejlesztés nem feltétlen a legjobb megoldás a problémákra. Pláne most, szerintem egyszerűen nem lehet már visszaszuszakolni a régi szerepekbe az embereket, mert az már nem működőképes. Még ha kár is érte, de így van. Panta rei.
Ez rendben van. Ami engem a Te attitűdödben, és a belinkelt cikkekben is zavar, az az, hogy összemossátok a mindenféle szexuális aberrációk, nemi identitásvesztés és a családokon alapuló társadalmi modell összeomlását azzal, hogy igenis az apa és az anya egyformán vegye ki a részét a kötelezettségekből és a felelősségből. Egy torz társadalomban élünk, ez világos, ahol a nők rákényszerülnek arra, hogy anya-szerep mellett családfenntartó szerepet is vállaljanak sokszor, és emellett rájuk kerül egy elég erős nyomás a társadalom részéről, hogy építsenek egzisztenciát. Csakhogy ez az egzisztenciaépítés nincs definiálva, és például egy nagycsaládos főállású anya általában nem számít karrieristának, pedig 5-6-7 ne adj' Isten 8 gyerek felnevelése azért szerintem elég nagy karrier. Ez viszont nincs elismerve, így az apa kötelezettségeiből és felelősségéből is sok az anyára tolódik, amit elviselni a csodával határos. És ezzel párhuzamosan fellazult az apa szerep is, pont emiatt a felelősség- és kötelezettség-áttolódás miatt, és igenis szükség van arra, hogy az apákat jobban visszahúzzák a családba, ha ilyen rendelettel, akkor ilyennel. Ha többen megtapasztalnák a gyerekneveléssel járó közvetlen nehézségeket és örömöket egyaránt, azzal pont hogy az anyaszerepnek adnák vissza a becsületét. És attól nem válna senki szexuálisan aberrálttá, ha 2-3 hónapot apu ülne vele otthon (sőt, ettől apu se válna szexuálisan aberrálttá, és az aranygyűrű se esne le az ujjáról néhány pelenkacsere miatt), és emellett ahogy egységelem írta a legelején, ezzel a munkaerőpiaci erőviszonyok is kiegyensúlyozódnának. Nem kell mindjárt armageddont vizualizáni, a társadalom folyamatos mozgásban és fejlődésben van, a visszafejlesztés nem feltétlen a legjobb megoldás a problémákra. Pláne most, szerintem egyszerűen nem lehet már visszaszuszakolni a régi szerepekbe az embereket, mert az már nem működőképes. Még ha kár is érte, de így van. Panta rei.
Bárányfelhőbodorító
2009.03.25 20:43:33
@Kivi39: Ne írd azért le a férfiakat, nem csökkent értelmű és érzelmű medvebocsok mind. A nők között is van elég idegbeteg. Sajnos. De nem is ez volt a lényeg a mondandómban, amit kiemeltél, hanem az, hogy nem kéne összemosni ezt a két dolgot: "Apák haza" nem egyenlő a "hajrá szexuális aberrációk"-kal, ezt akartam írni.
Bárányfelhőbodorító
2009.03.26 19:56:09
@Kivi39: Ha apu marad otthon a gyerekkel, az nem jelenti azt, hogy anyu 24 órában rá se hederít. Ha otthon van, akkor miért ne foglalkozhatna vele? Nem kell szent esküvéssel fogadnia, hogy addig a 3 hónapig vért izzadva nem hallja meg a gyerek hívását éjjel, mert nem ő van vele otthon napközben.
Szerintem azért nem érted a problémát, mert jó férj akadt a horgodra, aki meleg vacsorával és tiszta lakással vár, csak mert előbb ért haza, azért lássuk, be, hogy elég ritka. Két kézzel kapaszkodj belé, mert nagyon szerencsés vagy. De sajnos ez nem általános, és itt kezdődik a probléma, hogy igenis szükség van ilyen kezdeményezésekre, mint amit ez a rendelet leírt.
Szerintem azért nem érted a problémát, mert jó férj akadt a horgodra, aki meleg vacsorával és tiszta lakással vár, csak mert előbb ért haza, azért lássuk, be, hogy elég ritka. Két kézzel kapaszkodj belé, mert nagyon szerencsés vagy. De sajnos ez nem általános, és itt kezdődik a probléma, hogy igenis szükség van ilyen kezdeményezésekre, mint amit ez a rendelet leírt.
Jezsuita bloggerek
Alamizsna… “Ha akarnék, sem tudnék adni, nem gyártom otthon a pénzt!”
2009.03.18 16:53:00
Ma délelőtt korábban indultam az egyetemre, fénymásolnom kellett még egy s mást... Ma újra szembesültem azzal, amivel minden nap, Róma bármely pontján találkozhat az ember, és azt gondolom, nemcsak ma, hanem Szent Ignác idejében is így lehetett, amint az a jezsuiták akkori…..
Most rögtön elnézést kérek ezért a címért, de ez fejezi ki legjobban azt, amiről írok. Gondolom, ez a mondás nemcsak Erdélyben ismerős (most már biztosan).Alapvetően saját problémám az, amiről itt írni fogok, de sok embernél találkoztam, találkozom ezzel, és valójában nem…..
Bárányfelhőbodorító
2009.03.16 13:25:16
@homo secuiens secuiens:
A reakciódból ítélve jó helyen piszkálódtam, kényes pont. Tisztában vagyok a blog működésével, csak a cikkedet szerettem volna tágabb kontextusba elhelyezni, a kérdés erre irányult.
Hogy megvannak a "kereteitek", az nem zárja ki a szenvedést, de Maslow piramisából kiindulva elég nagy hendikeppel indultok akkor is, tekintve, hogy gyakorlatilag csak az önmegvalósítással kell foglalkoznotok.
A belső biztonságnak feltétele elég nagy fokban a külső biztonság. Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan spirituális magaslatokban szárnyal, hogy függetleníteni tudja a kettőt. Ha Te ilyen vagy, veled örülök ennek, és megkövetlek a kérdésfelvetésért, és kérlek, hogy taníts.
A kérdésedre a válaszom: szerintem semmit nem kell kontrollálni. Ha az ember a sötétségein keresztül elér a jó maghoz önmagában, a benne élő Istenhez, akkor a "mit szeretnék tenni?" és a "mit kell tennem?" nem különül el egymástól. Persze előtte még ott van a sötétség....és addig is megmarad nekünk a hit, a remény és a szeretet, és ezek közül is a legfontosabb a szeretet.
A reakciódból ítélve jó helyen piszkálódtam, kényes pont. Tisztában vagyok a blog működésével, csak a cikkedet szerettem volna tágabb kontextusba elhelyezni, a kérdés erre irányult.
Hogy megvannak a "kereteitek", az nem zárja ki a szenvedést, de Maslow piramisából kiindulva elég nagy hendikeppel indultok akkor is, tekintve, hogy gyakorlatilag csak az önmegvalósítással kell foglalkoznotok.
A belső biztonságnak feltétele elég nagy fokban a külső biztonság. Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan spirituális magaslatokban szárnyal, hogy függetleníteni tudja a kettőt. Ha Te ilyen vagy, veled örülök ennek, és megkövetlek a kérdésfelvetésért, és kérlek, hogy taníts.
A kérdésedre a válaszom: szerintem semmit nem kell kontrollálni. Ha az ember a sötétségein keresztül elér a jó maghoz önmagában, a benne élő Istenhez, akkor a "mit szeretnék tenni?" és a "mit kell tennem?" nem különül el egymástól. Persze előtte még ott van a sötétség....és addig is megmarad nekünk a hit, a remény és a szeretet, és ezek közül is a legfontosabb a szeretet.
Bárányfelhőbodorító
2009.03.16 17:46:12
@homo secuiens secuiens:
Nos, de kár, nyakamba hullhatna már egy nagy mester ;)
Ez a szerzetes rendek célja? Az a cél, hogy olyan biztonságot teremtsenek a tagjaiknak, hogy ráérjenek spirtualizálódni? Ez a megközelítés nekem meglehetően új. És még ezt a kérdéskört piszkálhatnám, de ha már így összebarátkoztunk... :P
Semmit nem kell kontrollálni, vagyis semmit nem kéne ideális esetben, csakhogy ezt kivitelezni nem épp egyszerű. Nehéz az egónk kezéből kiengedni az irányítást, mert mégiscsak úgy a frankó, ha én tudom, hogy nekem mi a jó. Nehéz elrugaszkodni az egyik parttól úgy, hogy nem látod a másikat, ahova ugrassz, legfeljebb bízni tudsz benne, hogy tényleg ott van, és nem fogsz leesni. A sötétség meg minden, ami az egóhoz kapcsolódik, tudatos, és tudat alatti, védekező mechanizmusok és a többi, ami mind akadályoz abban, hogy elrugaszkodj.
És aztán még ha el is tudjuk engedni az akaratos irányítást, akkor se történik feltétlenül egyből valami, és talán még nehezebb kivárni azt, hogy azt a bizonyos belső bizonyosságot megérezzük magunkban, hogy minden, ami van, az jól van, és ugyanezzel a belső bizonyossággal hozzunk döntéseket a továbbiakban. Vagyis, amit fennebb írtam, hogy a "mit szeretnék" és "mit kell tennem" egybeesik kétség nélkül.
Nos, de kár, nyakamba hullhatna már egy nagy mester ;)
Ez a szerzetes rendek célja? Az a cél, hogy olyan biztonságot teremtsenek a tagjaiknak, hogy ráérjenek spirtualizálódni? Ez a megközelítés nekem meglehetően új. És még ezt a kérdéskört piszkálhatnám, de ha már így összebarátkoztunk... :P
Semmit nem kell kontrollálni, vagyis semmit nem kéne ideális esetben, csakhogy ezt kivitelezni nem épp egyszerű. Nehéz az egónk kezéből kiengedni az irányítást, mert mégiscsak úgy a frankó, ha én tudom, hogy nekem mi a jó. Nehéz elrugaszkodni az egyik parttól úgy, hogy nem látod a másikat, ahova ugrassz, legfeljebb bízni tudsz benne, hogy tényleg ott van, és nem fogsz leesni. A sötétség meg minden, ami az egóhoz kapcsolódik, tudatos, és tudat alatti, védekező mechanizmusok és a többi, ami mind akadályoz abban, hogy elrugaszkodj.
És aztán még ha el is tudjuk engedni az akaratos irányítást, akkor se történik feltétlenül egyből valami, és talán még nehezebb kivárni azt, hogy azt a bizonyos belső bizonyosságot megérezzük magunkban, hogy minden, ami van, az jól van, és ugyanezzel a belső bizonyossággal hozzunk döntéseket a továbbiakban. Vagyis, amit fennebb írtam, hogy a "mit szeretnék" és "mit kell tennem" egybeesik kétség nélkül.
Bárányfelhőbodorító
2009.03.17 10:30:47
@ige: tyúk vagy tojás?
Több gondolat fut össze bennem, amiért ezzel a címmel írok blog-bejegyzést… Először is a március 8., ami ugyan sokak szerint szocialista hagyomány, pedig igazából épp az ellenkező forrásból, Amerikából érkezett. Aztán ezzel a címmel ("A nő") jelent meg Dr.…..
Bárányfelhőbodorító
2009.03.10 19:16:22
"@homo secuiens secuiens: De itt felmerül tényleg a kérdés, miért nem mondta el?"
Mondok egy egyszerű példát, hogy miért nem mondjuk el. Tegyük fel, hogy az ágyban nem stimmel minden, a nő nem tud eljutni az orgazmusig. Eleve ha sikerül magában leküzdeni azt a frusztrációt, hogy ez nem az ő gyári hibája, akkor se nagyon hozza fel, mert a férfiak az ilyen jellegű kritikát elég nehezen tudják kezelni. Mert nem az a válaszreakció sokszor, hogy dolgozzunk közösen az ügyön, változtassunk valamit, beszéljük meg, hanem a férfiben is frusztrációk lesznek, és már az ő testi öröme is megkeseredik. Lesz tehát két szexuálisan frusztrált egyén, még rosszabb "házas élettel". Így női logikával egyszerűbb nem szólni, és azt gondolni, hogy ez az asszonysors.
Persze nem minden eset így sül el, de létező probléma. Ezért írtam fennebb, hogy maximális empátia maximális őszinteséggel. De ezt nagyon nehéz megvalósítani, mert én is emberből vagyok mégiscsak és a másik is az, eképpen tehát gyarlóak vagyunk.
És vvths-sel is egyetértek, az önismeret hiánya is alapvető probléma.
Mondok egy egyszerű példát, hogy miért nem mondjuk el. Tegyük fel, hogy az ágyban nem stimmel minden, a nő nem tud eljutni az orgazmusig. Eleve ha sikerül magában leküzdeni azt a frusztrációt, hogy ez nem az ő gyári hibája, akkor se nagyon hozza fel, mert a férfiak az ilyen jellegű kritikát elég nehezen tudják kezelni. Mert nem az a válaszreakció sokszor, hogy dolgozzunk közösen az ügyön, változtassunk valamit, beszéljük meg, hanem a férfiben is frusztrációk lesznek, és már az ő testi öröme is megkeseredik. Lesz tehát két szexuálisan frusztrált egyén, még rosszabb "házas élettel". Így női logikával egyszerűbb nem szólni, és azt gondolni, hogy ez az asszonysors.
Persze nem minden eset így sül el, de létező probléma. Ezért írtam fennebb, hogy maximális empátia maximális őszinteséggel. De ezt nagyon nehéz megvalósítani, mert én is emberből vagyok mégiscsak és a másik is az, eképpen tehát gyarlóak vagyunk.
És vvths-sel is egyetértek, az önismeret hiánya is alapvető probléma.
Bárányfelhőbodorító
2009.03.10 20:30:28
@P.E.:
Azért ennyire nem idilliek a nők sem.
Az probléma szerintem, hogy másképpen vagyunk kódolva. Elég ha lemegyünk ösztönszintre: a férfi arra van kódolva, hogy minél többször és több helyen szórja a magjait, és átörökítse a génjeit. Itt ösztönszinten a történet véget is ér a hím részéről. A nő arra van kódolva, hogy a saját utódait felnevelje. A nő testileg is erre van kódolva, mivel az utódok benne fejlődnek ki, ő hozza világra, és táplálja is, valamint a következő tizenakárhány évben az említett utódok gyakorlatilag önállóan életképtelenek, tehát továbbra is függnek az anyától. Pont mint az állatvilágban. Ott is csak nagyon kevés fajnál vannak élethosszig tartó monogám kapcsolatok.
Persze nem vagyunk állatok. Pont az kéne minket emberré tegyen, hogy ezek felett az ösztönök felett magasabb igényeink is legyenek, mint szociális és érzelmi biztonság, amit egy jól működő családban meg is kaphatunk.
Már csak két baj van: ezek az ösztönök igen-igen erősek, főleg férfi kollégáink részéről, akik ezt meg is tudják nagyon hangzatosan ideologizálni, ilyenekkel, mint "férfi energiák" és a többi.
A másik baj, hogy kevés sajnos mostanában a jól működő család, mert a szándék sajnos szükséges, de nem elégséges feltétel. Emellett sokszor egyéb motivációkkal maradnak egy családban, mert kényelmes, mert félnek, mert tudom is én.
Játszmák, játszmák, játszmák.
Azért ennyire nem idilliek a nők sem.
Az probléma szerintem, hogy másképpen vagyunk kódolva. Elég ha lemegyünk ösztönszintre: a férfi arra van kódolva, hogy minél többször és több helyen szórja a magjait, és átörökítse a génjeit. Itt ösztönszinten a történet véget is ér a hím részéről. A nő arra van kódolva, hogy a saját utódait felnevelje. A nő testileg is erre van kódolva, mivel az utódok benne fejlődnek ki, ő hozza világra, és táplálja is, valamint a következő tizenakárhány évben az említett utódok gyakorlatilag önállóan életképtelenek, tehát továbbra is függnek az anyától. Pont mint az állatvilágban. Ott is csak nagyon kevés fajnál vannak élethosszig tartó monogám kapcsolatok.
Persze nem vagyunk állatok. Pont az kéne minket emberré tegyen, hogy ezek felett az ösztönök felett magasabb igényeink is legyenek, mint szociális és érzelmi biztonság, amit egy jól működő családban meg is kaphatunk.
Már csak két baj van: ezek az ösztönök igen-igen erősek, főleg férfi kollégáink részéről, akik ezt meg is tudják nagyon hangzatosan ideologizálni, ilyenekkel, mint "férfi energiák" és a többi.
A másik baj, hogy kevés sajnos mostanában a jól működő család, mert a szándék sajnos szükséges, de nem elégséges feltétel. Emellett sokszor egyéb motivációkkal maradnak egy családban, mert kényelmes, mert félnek, mert tudom is én.
Játszmák, játszmák, játszmák.
Bárányfelhőbodorító
2009.03.10 21:02:18
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szóval rendben van, hogy végsősoron a nő döntése, de azt a gyereket nem egyedül hozta össze, hol a másik fél, aki kiáll mellette és támogatja, és azt mondja, hogy "ez a gyermek az én vérem is, ne vegyük már el az életét, majd én segítek!"
Hol van ilyenkor az a sok-sok "férfi", aki megcsinálta azokat a gyerekeket? Mert róluk nem szól a fáma, csak a nők önzéséről.