Adatok
veresmate
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Különbözőek vagyunk, máshogy látjuk a világot, más dolgokban hiszünk - van-e vajon egy olyan közös nyelv, egy olyan kódrendszer, amelyen keresztül beszélgetni, konstruktívan vitatkozni tudunk? Véleményem szerint van: ez a klasszikus görög filozófia. Amelynek bemutatására…..
Az Annales-körhöz tartozó híres francia történész, Georges Duby (Folytonos történelem címen magyarul is megjelent) visszaemlékezéseiben idéz fel egy tanulságos esetet. Miután írt egy részletes könyvet az 1214-es Bouvines-i ütközetről, felkérték, hogy a csatáról készülő…..
veresmate
2009.03.08 00:28:24
Gondolatébresztő, amit írsz, de sokféle megjegyzésem és kritikai észrevételem lenne. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne csomó minden, amivel többé-kevésbé egyetértek.
I.
Szép és jó, hogy a történész feladata a történeti tudat formálása, csakhogy ha valami formálja a történeti tudatot, az legkevésbé a szaktudomány. Tudom, hogy a javaslataid nagyrésze éppen arra irányul, hogy a történészek hajtsanak végre egyfajta profilváltást, és foglalkozzanak ezzel is. De azért ez sem ilyen egyszerű.
Rengeteg területen élénkek ugyanezek a problémák. Hogy magyarázzam el, hogy a magyar igenis finnugor nyelv, ha ezen olyan mértékű és olyan komplex szaktudás szükséges, amit sokszor még finnugrászok sem sajátítanak el? Hogyan magyarázzam el, hogy a kreacionista tanok legtöbbje félreértésen vagy tudatos csúsztatáson alapul, ha ehhez olyan mértékű információ ismeretére van szükség, amit még egy átlag biológus sem tud álmából felkeltve? Satöbbi, satöbbi.
Nyilván nem marad más megoldás, mint dogmatikusan hirdetni, igyekezni beleverni a fejekbe. Csakhogy van, hogy az ellenoldal sokkal jobb retorikai érvekkel operál. Nehéz mit tenni, ha az ember nyelvtankönyvvel házal, és az iskolaigazgatók azt kérdezik, van-e szó benne az "új, érdekesebb" elméletekről. Vagy ha a televíziós vitában nem lehet elmagyarázni, mert nincs rá idő, és mert talán a közönség jelentős része sem értené meg, hogy az irreducibilis komplexitás miért is nem irreducibilis.
Ilyenkor lehet azt mondani, amit te is mondasz, hogy hát akkor tessék a saját terepükön megverni őket. Filmek, képregények készítésében segédkezni, street artolni, meg a többi. Ez nagyon jól hangzik, de van vele legalább kétféle bajom.
Egyrészt éppen azáltal különböztetem meg a szaktudóst a médiahuszártól, hogy az előbbi argumentál. Igyekszik lehető legjobb tudása szerint összeszedni a tényeket, a lehető legbiztosabb magyarázatot találni rájuk, meg a többi régimódi dolog. És éppen azért bízom meg a tudásában, mert erre a szellemiségre nevelték. Ha viszont mostantól a 18 évesen egyetemre kerülő történészpalántát médiadebattőrnek fogják képezni, mi a garanciája annak, hogy el is hihetem, amit mond?
Másrészt pedig, feltéve, hogy valaki olyasfajta tevékenységbe kezd, amit te propagálsz, arra sincs garancia, hogy elég jól fogja csinálni ahhoz, hogy neki higgyek. Mert amikor az ember a diszkávöricsenelen a sokszázadik dokumentumfilmet nézi meg arról, hogy "a Vatikán által évszázadok óta eltitkolt igazság az, hogy Júdás Jézus kérésére árulta el a Megváltót", majd a következő képben bevágják a szakállas vallástudós professzort, hogy akkor legyen szíves 30 másodpercben elmagyarázni, hogy ez miért baromság, akkor talán érthetővé válik, hogy mi a baj.
És ezen az sem fog sokat változtatni, ha a professzornak saját műsort adnak, mert azt meg az emberek nem fogják megnézni. Nem izgi. Ha ezek után úgy dönt, hogy kalandfilmet forgat, akkor meg jó eséllyel belevész a részletekbe, és nem fog jó filmet csinálni.
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek: én sem tudom, hogy a magyar finnugor nyelv, csak elhiszem. Én sem tudom, hogy a természetes szelekció megmagyarázza mondjuk az ostoros akármicsoda felépítését, csak elhiszem. És igen, amikor megnéztem a Frost/Nixon c. filmet, én is beszoptam, hogy Nixon majdnem előjött a farbával, csak hát közbelépett a galád személyi titkár.
Mindez ugyanoda vezet: a szakértő problémájához. Ahhoz, hogy kinek hisz a laikus. Mert a világ 99%-át illetően még a legokosabb ember is laikus. Könyvajánló: www.typotex.hu/index.php?page=konyvek&book_id=668
II.
A másik érv, amivel vitatkoznék, az, hogy a történésznek igenis meg lehet szabni felülről, mit csináljon, mert hiszen állami fizetést kap. Azért ez is leegyszerűsítés.
Egyrészt nem biztos, hogy ha állambácsit megkérdeznénk, mit szeretne a történészeitől, olyan választ adna, amit szívesen hallanál.
Másrészt nagyon nem örülnék, ha állambácsi megmondhatná, a tudományos kutató mit kutasson tudományosan (piaci alapon versenyt teremthet, és meg is teszi, de nem diktálhat közvetlenül); az erre tett legenyhébb kísérlet kb. azt váltaná ki, ami most Franciaországban zajlik. Pedig itt nem szubsztantív kérdésekbe akar beleszólni a kormányzat, csupán formálisakba, pl. a kutatásra szánt időbe, az oktatás egységessének kérdésébe, stb.
Végül, habár ez tűnhet a legkevésbé életszerű érv nek, szerintem fontos, hogy "a tudományfilozófia állása szerint" (hahaha) sem lehet megjósolni, melyik kutatásnak lesz praktikus kifutása, melyiknek nem. Persze ezt mindenekelőtt és elsősorban a természettudományokra, illetve a matematikára találták ki. (Az antik görög filozófia kutatásából jó eséllyel nem lesz praktikus kifutás. De ki tudja :-))
III.
Még két apróság.
1. Áthallgatás. Nem trendi. Tudtommal épp most tettek jogi lépéseket az ún. "intercity-professzorok" ellen. Az egyetemek pedig igenis védik a saját territóriumukat, és nem akarják a riválisokat segíteni azzal, hogy a legjobb professzoraik, akiket ők fizetnek, a másik egyetem diákjának is átadják ugyanazt a tudást. Ez teljesen életszerűtlen.
2. Azt írod, "A letöltési adatok pontosan mutatnák, hogy hányan kíváncsiak a tudására". Erre is az vonatkozik, amint fentebb a szaktudomány vs. retorika kérdéskörben írtam: szerintem nagyon sok rossz tanár nagyon jó eredménnyel jönne ki ebből.
Akartam még ezt-azt, de már így is borzasztó hosszúra sikeredtem...
I.
Szép és jó, hogy a történész feladata a történeti tudat formálása, csakhogy ha valami formálja a történeti tudatot, az legkevésbé a szaktudomány. Tudom, hogy a javaslataid nagyrésze éppen arra irányul, hogy a történészek hajtsanak végre egyfajta profilváltást, és foglalkozzanak ezzel is. De azért ez sem ilyen egyszerű.
Rengeteg területen élénkek ugyanezek a problémák. Hogy magyarázzam el, hogy a magyar igenis finnugor nyelv, ha ezen olyan mértékű és olyan komplex szaktudás szükséges, amit sokszor még finnugrászok sem sajátítanak el? Hogyan magyarázzam el, hogy a kreacionista tanok legtöbbje félreértésen vagy tudatos csúsztatáson alapul, ha ehhez olyan mértékű információ ismeretére van szükség, amit még egy átlag biológus sem tud álmából felkeltve? Satöbbi, satöbbi.
Nyilván nem marad más megoldás, mint dogmatikusan hirdetni, igyekezni beleverni a fejekbe. Csakhogy van, hogy az ellenoldal sokkal jobb retorikai érvekkel operál. Nehéz mit tenni, ha az ember nyelvtankönyvvel házal, és az iskolaigazgatók azt kérdezik, van-e szó benne az "új, érdekesebb" elméletekről. Vagy ha a televíziós vitában nem lehet elmagyarázni, mert nincs rá idő, és mert talán a közönség jelentős része sem értené meg, hogy az irreducibilis komplexitás miért is nem irreducibilis.
Ilyenkor lehet azt mondani, amit te is mondasz, hogy hát akkor tessék a saját terepükön megverni őket. Filmek, képregények készítésében segédkezni, street artolni, meg a többi. Ez nagyon jól hangzik, de van vele legalább kétféle bajom.
Egyrészt éppen azáltal különböztetem meg a szaktudóst a médiahuszártól, hogy az előbbi argumentál. Igyekszik lehető legjobb tudása szerint összeszedni a tényeket, a lehető legbiztosabb magyarázatot találni rájuk, meg a többi régimódi dolog. És éppen azért bízom meg a tudásában, mert erre a szellemiségre nevelték. Ha viszont mostantól a 18 évesen egyetemre kerülő történészpalántát médiadebattőrnek fogják képezni, mi a garanciája annak, hogy el is hihetem, amit mond?
Másrészt pedig, feltéve, hogy valaki olyasfajta tevékenységbe kezd, amit te propagálsz, arra sincs garancia, hogy elég jól fogja csinálni ahhoz, hogy neki higgyek. Mert amikor az ember a diszkávöricsenelen a sokszázadik dokumentumfilmet nézi meg arról, hogy "a Vatikán által évszázadok óta eltitkolt igazság az, hogy Júdás Jézus kérésére árulta el a Megváltót", majd a következő képben bevágják a szakállas vallástudós professzort, hogy akkor legyen szíves 30 másodpercben elmagyarázni, hogy ez miért baromság, akkor talán érthetővé válik, hogy mi a baj.
És ezen az sem fog sokat változtatni, ha a professzornak saját műsort adnak, mert azt meg az emberek nem fogják megnézni. Nem izgi. Ha ezek után úgy dönt, hogy kalandfilmet forgat, akkor meg jó eséllyel belevész a részletekbe, és nem fog jó filmet csinálni.
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek: én sem tudom, hogy a magyar finnugor nyelv, csak elhiszem. Én sem tudom, hogy a természetes szelekció megmagyarázza mondjuk az ostoros akármicsoda felépítését, csak elhiszem. És igen, amikor megnéztem a Frost/Nixon c. filmet, én is beszoptam, hogy Nixon majdnem előjött a farbával, csak hát közbelépett a galád személyi titkár.
Mindez ugyanoda vezet: a szakértő problémájához. Ahhoz, hogy kinek hisz a laikus. Mert a világ 99%-át illetően még a legokosabb ember is laikus. Könyvajánló: www.typotex.hu/index.php?page=konyvek&book_id=668
II.
A másik érv, amivel vitatkoznék, az, hogy a történésznek igenis meg lehet szabni felülről, mit csináljon, mert hiszen állami fizetést kap. Azért ez is leegyszerűsítés.
Egyrészt nem biztos, hogy ha állambácsit megkérdeznénk, mit szeretne a történészeitől, olyan választ adna, amit szívesen hallanál.
Másrészt nagyon nem örülnék, ha állambácsi megmondhatná, a tudományos kutató mit kutasson tudományosan (piaci alapon versenyt teremthet, és meg is teszi, de nem diktálhat közvetlenül); az erre tett legenyhébb kísérlet kb. azt váltaná ki, ami most Franciaországban zajlik. Pedig itt nem szubsztantív kérdésekbe akar beleszólni a kormányzat, csupán formálisakba, pl. a kutatásra szánt időbe, az oktatás egységessének kérdésébe, stb.
Végül, habár ez tűnhet a legkevésbé életszerű érv nek, szerintem fontos, hogy "a tudományfilozófia állása szerint" (hahaha) sem lehet megjósolni, melyik kutatásnak lesz praktikus kifutása, melyiknek nem. Persze ezt mindenekelőtt és elsősorban a természettudományokra, illetve a matematikára találták ki. (Az antik görög filozófia kutatásából jó eséllyel nem lesz praktikus kifutás. De ki tudja :-))
III.
Még két apróság.
1. Áthallgatás. Nem trendi. Tudtommal épp most tettek jogi lépéseket az ún. "intercity-professzorok" ellen. Az egyetemek pedig igenis védik a saját territóriumukat, és nem akarják a riválisokat segíteni azzal, hogy a legjobb professzoraik, akiket ők fizetnek, a másik egyetem diákjának is átadják ugyanazt a tudást. Ez teljesen életszerűtlen.
2. Azt írod, "A letöltési adatok pontosan mutatnák, hogy hányan kíváncsiak a tudására". Erre is az vonatkozik, amint fentebb a szaktudomány vs. retorika kérdéskörben írtam: szerintem nagyon sok rossz tanár nagyon jó eredménnyel jönne ki ebből.
Akartam még ezt-azt, de már így is borzasztó hosszúra sikeredtem...
veresmate
2009.03.08 16:14:03
Apró helyesbítés: a művészeket nagyon is finanszírozza az állam, mi több, úgy finanszírozza őket, hogy a legjobban ők lennének felháborodva, ha a mecénás bele merne szólni abba, hogy mit művészkednek össze. A bélyeggyűjtőkről és az autószerelőkről gőzöm sincs.
Azt viszont továbbra is meglehetősen naiv elképzelésnek tartom, hogy az állam akár a legkevésbé is szeretné, hogy minél több kritikus és összefüggéseket átlátó polgára legyen. Ha az állam akar valamit, az talán az, hogy a lehető legköltséghatékonyabb módon a lehető legtöbb embert mentse meg az éhenhalástól, és a lehető legalacsonyabban tartsa a munkanélküli rátát. (Bár utóbbiban se vagyok biztos.)
A pedagógusképzés külön téma, de arról is ajánlanék egy cikket: www.es.hu/index.php?view=doc;17325
Az "alkalmazott történész" MA-t a legkevésbé sem tartom ördögtől való ötletnek, de én ezidáig is azt hittem, hogy a történész végzettségűek nagyobb hányadából lesz mondjuk újságíró, mint történész. Amúgy ide is van egy ajánlatom (bocsánat, hogy linkgyűjteményt játszom): index.hu/tudomany/palinkas1873/
Amiben szerinted eltér a véleményünk, abban nem tér el, vagy nem ott, ahol te gondolod. Egy pillanatig sem gondolom, hogy az embereket szakértővé kell képezni, és akkor majd jól fognak dönteni - épp ellenkezőleg, azt próbáltam hangsúlyozni, hogy a legtájékozottabb ember is szükségképpen tökéletesen tájékozatlan a világ ügyeinek 99%-ában. Amikor pedig döntenie kell, akkor a tekintély és a retorika alapján fog dönteni. Márpedig jó rétorok és tekintélyes (mondjuk tudományos fokozattal rendelkező) kóklerek bőven akadnak, és bizony az általuk nyújtott világkép gyakran "összefüggőbb és hitelesebb". Most itt is szívesen ajánlanék olvasnivalót, de már nem merek :-)
Abban szinte biztos voltam, hogy az IC-professzorokba bele fogsz kötni :-) Persze, hogy esetükben áttanításról van szó, de az üzenet ugyanaz: az egyetem nem tolerálja, hogy a tanár, akit ő fizet, máshol is átadja ugyanazt a tudásanyagot. Éppen ezért azt sem komálnák, hogy aki máshol szerez végzettséget vagy fokozatot, az az ő "erőforrásaikat" felhasználva jusson előre.
A legutolsó bekezdést pedig annyira, bocsánat, de naivnak tartom, hogy nem is tudom, hol kezdjek bele. A szakmai fórumok nem az egyes szaktudósok fölött álló entitások, hanem bizony ugyanazokból a kókler és nem-kókler tudósokból állnak össze. A kapcsolati háló pedig rettentő kusza. Egyszerűen túl kicsi szemétdomb vagyunk ahhoz, hogy értelmesen lehessen minőségellenőrzésről beszélni. Azt hiszem, ezt elég jól mutatja a mesterszakok akkreditációjának folyamata is.
Azt viszont továbbra is meglehetősen naiv elképzelésnek tartom, hogy az állam akár a legkevésbé is szeretné, hogy minél több kritikus és összefüggéseket átlátó polgára legyen. Ha az állam akar valamit, az talán az, hogy a lehető legköltséghatékonyabb módon a lehető legtöbb embert mentse meg az éhenhalástól, és a lehető legalacsonyabban tartsa a munkanélküli rátát. (Bár utóbbiban se vagyok biztos.)
A pedagógusképzés külön téma, de arról is ajánlanék egy cikket: www.es.hu/index.php?view=doc;17325
Az "alkalmazott történész" MA-t a legkevésbé sem tartom ördögtől való ötletnek, de én ezidáig is azt hittem, hogy a történész végzettségűek nagyobb hányadából lesz mondjuk újságíró, mint történész. Amúgy ide is van egy ajánlatom (bocsánat, hogy linkgyűjteményt játszom): index.hu/tudomany/palinkas1873/
Amiben szerinted eltér a véleményünk, abban nem tér el, vagy nem ott, ahol te gondolod. Egy pillanatig sem gondolom, hogy az embereket szakértővé kell képezni, és akkor majd jól fognak dönteni - épp ellenkezőleg, azt próbáltam hangsúlyozni, hogy a legtájékozottabb ember is szükségképpen tökéletesen tájékozatlan a világ ügyeinek 99%-ában. Amikor pedig döntenie kell, akkor a tekintély és a retorika alapján fog dönteni. Márpedig jó rétorok és tekintélyes (mondjuk tudományos fokozattal rendelkező) kóklerek bőven akadnak, és bizony az általuk nyújtott világkép gyakran "összefüggőbb és hitelesebb". Most itt is szívesen ajánlanék olvasnivalót, de már nem merek :-)
Abban szinte biztos voltam, hogy az IC-professzorokba bele fogsz kötni :-) Persze, hogy esetükben áttanításról van szó, de az üzenet ugyanaz: az egyetem nem tolerálja, hogy a tanár, akit ő fizet, máshol is átadja ugyanazt a tudásanyagot. Éppen ezért azt sem komálnák, hogy aki máshol szerez végzettséget vagy fokozatot, az az ő "erőforrásaikat" felhasználva jusson előre.
A legutolsó bekezdést pedig annyira, bocsánat, de naivnak tartom, hogy nem is tudom, hol kezdjek bele. A szakmai fórumok nem az egyes szaktudósok fölött álló entitások, hanem bizony ugyanazokból a kókler és nem-kókler tudósokból állnak össze. A kapcsolati háló pedig rettentő kusza. Egyszerűen túl kicsi szemétdomb vagyunk ahhoz, hogy értelmesen lehessen minőségellenőrzésről beszélni. Azt hiszem, ezt elég jól mutatja a mesterszakok akkreditációjának folyamata is.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Gyakran megtörténik vitairatok szerzőivel, hogy az indulat hevében avagy szándékosan félrevezető képet festenek arról az álláspontról, amit kritizálnak. Ez még nem a világ vége, többek között a cikkben felemlegetett szerzőkkel is megtörtént.
No de aki azt az "elméletet" sem képes helyesen kifejteni, amit ő maga védeni akar, az igazán megérdemli a kritikát.
Pontról pontra, mondatról mondatra lenne érdemes végigmenni ezen a szövegen, de erre nekem nincs energiám, sőt: kellő felkészültségem sem. Csupán általánosságban néhány kiragadott kérdésről.
1. Azért lenne jó közös ügyeink megbeszélésére a görög filozófia, mert tisztán észérvekre alapoz, írja a szerző; pár mondattal később megtudjuk, hogy ennek belátásához "élettapasztalatra és bölcsességre" van szükség; még később azt is, hogy "a bölcsekre" kell hallgatni. Erre csak annyit tudok felelni, némi ironikus éllel, hogy "a tekintélyérv a legrosszabb érv - mint azt Arisztotelész is megmondta."
2. A kereszténység és a görög filozófia "egybeolvadása" olyan kiirthatatlan toposz, amivel egyre nehezebb mit kezdeni. Nem, "a" kereszténységnek és "a" görög filozófiának (mely görög és nem görög keresztény, illetve mely nem-keresztény görög szerzőkről is van szó?) nagyrészt teljesen más kozmológiai, antropológiai, miegyébológiai elképzelései voltak, vannak.
Kezdetnek tudom ajánlani a klasszikus ("görög") neveltetésben részesülő Órigenész kapcsán, akit ugyebár a kereszténység első összefüggő teológiai rendszerének megalkotójaként szokás emlegetni, bizonyos Mark Edwards "Origen against Plato" c. könyvét, a kereszténység és a hellenizmus világtörténelmi találkozása kapcsán pedig Adolf von Harnack munkásságát.
Arról az irdatlan közhelyről nem is beszélve, hogy sem Ágoston, sem Aquinói Tamás nem volt teljesen korrekt a platóni, illetve arisztotelészi tanok bemutatásakor. Persze tudom, a korrektség eszménye liberális métely ...
3. ... ami átvezet a harmadik ponthoz.
A cikkben eléggé méltatlan bánásmódban részesült többek között az utilitarizmus, a deontológia (ami ugyan önálló irányzatként nem is létezik, hanem egyfajta elméleti gyűjtőnév), mivel azonban a szerző is ezzel foglalkozik legtöbbet, "a" liberalizmus kapcsán ejtenék pár szót.
Finoman szólva sem a legkifinomultabb vitastratégia, hogy vélt ellenfelünket eleve ostobának, műveletlennek, illetve a rosszabb fajta televíziós csatornák által elképzelt stílusban "vidékinek" állítjuk be.
"A" liberalizmus mint meglehetősen elnagyolt, eme elnagyoltságában már-már mitikus ellenfél szerzői közül - ha nem vagyok nagyon figyelmetlen - egyedül John Stuart Mill említtetett meg. Akiről történetesen nem ártana tudni, hogy igen fiatal korától kezdve eredetiben olvasta Platónt (ez ateista, "liberális" atyjának volt köszönhető, aki fiát igen nagy klasszikus műveltségű felnőtté akarta nevelni), és meglehetősen rajongó stílusú naplóbejegyzéseket írt róla.
Azt nem tudom, hogy - a szerző szófordulatával élve - "össze-vissza kefélt"-e, de ha igen, akkor legalább egy pont stimmel. Mindenesetre ördögi, világot tönkretevő gondolatait nem azért gondolta ki, mert műveletlen bunkó volt.
Továbbá, nagyon röviden, ténykérdések:
4. Nem, "a görög filozófia" kontextusában nem voltak ateisták. Mi több, maga a szó is mást jelentett. Persze értem én, hogy a szerző a mai ateistákról beszélt, de azért ez az apróság jól el lett hallgatva.
5. Nem, az eudaimonia nem azt jelenti, hogy "lelki jólét". Azt jelenti (bár ez is csak tentatív, és nem én vagyok az illetékes, hogy ilyeneket ex cathedra kijelentsen, de amennyire tudom, nem ismerjük pontos etimológiáját): "jó daimón oltalma alatt állni". Ennek megfelelően az archaikus felfogásban szó sincs lelki értékekről, kizárólag a "sikeresség" külső jegyeiről: nagy család, nagy vagyon, hosszú, boldog élet, amelyet a családtagok körében végrehajtott zökkenőmentes gyászszertartás tesz kerek egésszé.
6. Nem, az Eudémoszi Etikát minden valószínűség szerint nem Arisztotelész írta, noha a received opinion nagyjából ötévente megváltozik eme kérdésben.
7. Az Államról tett megalapozatlan kijelentések kapcsán mindenképpen javasolnám, hogy a szerző értesítse azokat, akik jó ideje vitatkoznak, hogyan is kell érteni a dialógust. Bizonyára érdekelné őket egy jól argumentált tanulmány arról, hogy "az különben is csak egy allegória".
8. Ha már az Állam: hogy is van az igazmondó juhász esete a nemes hazugsággal?
És így tovább, és így tovább, írhatnám még holnapig. (És az sem kizárt, hogy több pontban nem lenne igazam, nem vagyok sem a bölcsek köve, sem nyolcvanéves német filozófiaprofesszor.)
De ha már valaki erről ír, nem ártana legalább megemlíteni, hogy ha ennél milliószor szofisztikáltabban is, de vannak már régóta törekvések arra, hogy a görög erényetika újra komolyan legyen véve. Elég csak bizonyos MacIntyre nevét említeni, hogy tényleg csak azt mondjam, akitől legalább magyarul is olvasható valami.
És igen, ez a gondolatkísérlet, hogy ugyebár az erények előre meghatározott katalógusa szerint építsük társadalmainkat, évről évre megvitattatik például a neves Michael Sandel harvardi polfil-szemináriumán is. Sandel, aki történetesen az egyik legjobb cikket írta a rawlsi ("liberális") emberkép eszmetörténeti előzményeiről (szintén megvan magyarul), s aki maga sem feltétlenül "a liberalizmus" nagy híve, igen jó érveket szokott felhozni ez ellen is.
Szívesen mondanám, mert megnyugtatna, ha ezt írhatnám, hogy ezzel a dolgozattal, ennyi tárgyi tévedéssel és hibás interpretációval egy elsőéves egyetemi szemináriumon sem menne át az ember. Miután azonban jó néhány éve koptatok egyetemi padokat, nem mernék megkockáztatni egy ilyen kijelentést.