Adatok
atomheartfather
192 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mindenki életében megvannak azok a bizonyos témák, elemek, amik meghatározzák a személyiségét, a külső tényezők, környezeti hozzávalók, amik a belső jellemvonásokkal végül a lény egészét képezik.
Ezen elemek nagy része gyermekkorban épül belénk. Olyasmire gondolok, mint egy édesanya főztje, a…..
Húzok egy vonalat, aztán még egyet. És így tovább. Összesen hatot. Mindegyik egy kicsit vastagabb az előzőnél. Fémvonalak, kifeszítem őket. A kulcsok egyre nehezebben fordulnak. Végül már csak aprókat húzok, pendítem, tekerem, pendítem, tekerem. Végül megvan a hangzás.…..
Húzok egy vonalat. Csak finoman húzom, damil feszül az ujjaim között. Egy egész orsónyi. Horgászbotot tartok, kicsit eresztek a zsinóron, az úszó ringatózik a vízfelszínen. Paprikáskenyér a csalétek. A titok a pirospaprika, só és víz törékeny egyensúlya. Aztán már csak a…..
Húzok egy vonalat. Durva papírra. A ceruza nem is fontos. Nem fontos a színe, állaga. Csak a hangja fontos. Hallom, ahogy serceg a durva félfamentes felületen. Az idő lelassul, ropog, sistereg, olykor kattog egyet. A lemezjátszónál áll valaki, és feltesz egy lemezt. Kevés dal van,…..
Húzok egy vonalat. Ceruzával. Okkersárga, a vége barna. Koh-I-Noor, made in Czechoslovakia. 2B. A vonal hosszú, már nem is látom a kezdőpontot. Az óvodában imádtam rajzolni. Na persze ott szinte mindenki imádott rajzolni. Csak a legtöbben kinövik. Nem is kinövik, inkább kinevelik,…..
Meghúzom az első vonalat. A vonal bizonytalan. A kedvenc tollammal húzom. Töltőtoll, fém, Parker. Frissen cseréltem benne patront. A vonal, azt hiszem, jelentőséggel bír. Hiszek ebben a vonalban. Máshogy nem is húzhatnám meg. Mint egy első randevún. Amikor minden jól alakul, és…..
Bevalljam, eltitkoljam? Zárjam rövidre? Hirtelen tépjem le a ragtapaszt? Csak pár sor, hogy nyugodtan szunnyadjon. Csak annyi életet lehelek belé még, hogy felemelhesse verbális karját és pát intsen minden égtáj felé. A kivilágítatlan nézőtér kap egy meghajlást. Egy utolsó…..
Egyszer volt... így kezdem. A többi már mind igaz, a 'volt' helyére képzeld a jelent, s ott termek előtted. Papírrepülőt hajtogatok a jókedvemből. Szélirányba fordulok és erősen lendítem karom. Anyaga fehér papír, vakít a nyári napsütésben. Ha látjátok, majd elmosolyodtok, ha…..
Elkezdtem tollal írni a fehér papírra. Erősen rányomom, kitörölhetetlenül alkotok. Rólad írok, kifolysz belőlem. A számból párologsz, reggelente téged könnyezlek, s mikor tüsszentek, apró cseppekben kerülsz a légkörbe. Szaporodnak a telefirkált lapok, minden szavammal mondani…..
Küzdök. Az élet vagyok maga. Jelenleg. Majd kicsattanok, s aztán háborút folytatok. A kellemes fajtát. Amolyan földalatti, titkos viaskodást. Saját fülembe súgom a ravasz haditervet, meglepem ellenfelem, visszavonulok, aztán hajnalban támadok. Nesztelenül, az aljnövényzetben kúszva…..
Napról napra szépen lassan kikopom a köztudatból. Név, arc, frizura és csínytevések. Egyre halványabb leszek, aztán átlátszó. Könnyű és szagtalan. Az út pora vagyok immár, padlóra söpört, elhanyagolható tömeg és halmazállapot. Repedések közé bújok pár évszázadra,…..
Egy elfáradt éjszakán asztalhoz ülök, kockát vetek. Merre tovább. A gyökereid ne feledd, hangzik a sarokból, virágcserépben serkenő zöldhajtásos mély gondolat. Egy pohár víz tovább lendít, ha már az az üres palack nem tud. Száraz rizling szemet vet torkomra. Kongva blöfföl,…..
Valaki már hajnalban rád gondol. Valaki már hajnalban megkíván. A gondolat sebességével osonok egészen hozzád, az ágyad tövéig. Porszem sem rezzen, ügyesebb vagyok a hangtalan lopakodó macskánál. Pupilláim legnagyobb kapacitásával figyelem alakod a sötétben. Várok, megismerem…..
Azt hiszem elfáradtam. Szavak után kutatok zsebeimben. Kotorom, vakarom, a csücskeit pöckölöm. Bal oldal, jobb oldal, belső, far. Kacatok, szöszök, morzsák, zsebkendők, kulcs, apró. Csak megszólalni nehéz. Minden bizonytalan és értelmetlen így hirtelen. A keresést a végtelenbe…..
Nem akarom hallani, fogd be a fülem, én majd a szememre figyelek. A kezem jár, futkos a billentyűkön, morzsolja a sorokat, mint egy rózsafűzért, megvallja a bűnt, bevallja a titkot. A mutatóujjad ajkad elé nyomod, miközben szemeid tágra nyitod. Komolyan kell most venni a csöndet,…..
Csak fekszem. Ennyi biztos. Egy ágyon. Hajnal van. Nyári hajnal lehet. Meleg fények szűrődnek az ablak sötétítésmentes résein. Fekszem, ez viszont biztos. S te ott fekszel mellettem. Vagyis szemben. Talán a legpontosabban közel hozzám, a szemembe nézve. Mosolyogsz. Olyan őszinte…..
Becézz még utoljára. Mint halálos ágyamon, agyonízlelt szavaimon csüngve. Néhány kedves szó kell egy szép álomhoz. Finoman beleolvadni a múltba, megszokni a régi gramofon monoton recsegését. Aztán már csak a dallam marad. Csupaszon, ringatón. Finoman kifakulni hosszú évek…..
Ez itt most a szabadon engedés. A tiéd. Tőlem kapod. Életed ajándéka. Tedd ládába, ásd el. Akaszd a nyakadba, süllyeszd a tenger mélyére. Aztán el kell indulnod, kikerülni a kikerülhetőt. Találkozni, akivel kell. Emlékeket csipegetni, tapasztalni. Megsérülni, túlélni. Olykor…..
Csepp vagyok, vagy morzsa. Az éjjeli széllel érkezem halkan a küszöb alatt. Bekúszom, körülnézek, tovább megyek. Elmozdítok mindent, s ugyanoda teszek vissza. A finom porrétegben kirajzolódó talpak formájába. A padló felett néhány centivel vitorlázom. Végig a szobákon,…..
Téged nézlek. Titokban, csak a szoba sarkából. Az ajtókeretnek dőlve, félrehajtott fejjel. Mindig máshová élesítve a fókuszpontot. Feltérképezlek, meghatározom a koordinátáidat. Létrehozom fejemben pontos másod. Modellezem a hajlatokat, felkutatom a milliméteres…..
Egészen ritka pillanatra ébredek. Sötét és mozdulatlan a világ. Elfelejtetve az idő fogalmát, mindenki máshogy öregszik. Én úgy döntöttem kicsit maradok. Néhány évnyi időt nem mozdulok. Hanyatt fekve gyűjtöm a zsibbasztó tanulságokat. Erődöt dunyhából építve,…..
Már csak egy félálomban észlelt szellem vagyok. Egy karcos, füstös ablaküvegen keresztül felbukkanó amorf sziluett. Átlátsz a hátamon, s a szemembe nézel. Nem akarsz már semmit sem, megtanultál egyre kevésbé együtt élni velem. Az íróasztal alá bújok – a szokás hatalma,…..
Ez valami visszhangos mennyország. Kevesen vannak, hallom saját gondolataim. A másik sarokban is én állok. Átkiabálok, tanácsot adok, s egyre tisztábban töprengek. Fel s alá járkálok, egyre bonyolultabbnak tűnik minden. Gombolyagjáték, semmi több. Az ijesztő dolgokat elnevezem,…..
El kell rejteni, hogy belefáradtam. Mert ezek itt kicsinálnak. Ezek itt felfalnak éjjel, amíg megálmodom a holnapi félelmeim. Minden egyes szóval közelebb kerülök a pokolhoz, és én csak folytatom. Csak csikorog belül, hömpölyögnek a kibogozhatatlan körmondatok. Át fogom kódolni…..
Távozom, mielőtt kifordul a világ. Először feje tetejére borul, aztán körbe-körbe jár. Szépen lassan elcsitul, végignézem az utolsó giccses naplementét. Szép volt itt, egy kavicsot zsebre vágok és beleszagolok a levegőbe. Érzelgősen, csukott szemmel. Elsétálok, amikor mindenki…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz