Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Psyche86

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.02.28. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nemzeti Állatkert - Kortárs fabulák Kálmán Mária: KÁR! 2009.11.02 13:11:18
A madarak már régóta vitatkoztak arról, hogy melyikük hangja a legszebb. „Az én egyedülálló énektudásomhoz kétség sem fér, ezt már Andersen úr is megírta” – érvelt, ellenkezést nem tűrő hangon a Fülemüle. „Ettől van úgy oda? Az én hangomról, La…..
Psyche86 2009.11.03 22:13:29
Subba Hülye nevek üverload 2006.12.06 16:45:00
Elméletünk, mely szerint a hülye névvel megáldott magyar állampolgárok fokozottan hajlamosak az orvosi pályát választani, egyre erősebb lábakon áll. Dr. Hentes Tibor, a BM Központi Kórház sebészeti osztályának adjunktusa.Dr. Kuki Csaba, a miskolci Semmelweis Kórház…..
Psyche86 2009.09.06 00:48:00
Psyche86 2009.09.06 00:53:50
Sógorom, a zugügyvéd Rossz helyre nyúlt Apuci 2009.01.09 15:48:00
Az alábbi bejegyzést a pedofilnak tűnő, és a saját lányát kóstolgató tanár bácsiról csak erős gyomrúaknak ajánlja a Zugügyvéd. "azt tudtam, hogy az immár 3 éves lányom hisztijét gyermekorvos nagyikája és magasan kvalifikált nagypapája, apja, apja barátnője 2 kúppal…..
Psyche86 2009.07.16 21:59:05
Nem éppen elfogulatlanul szólnék hozzá a sztorihoz: a történetben szereplő "tanárember" húga vagyok, pszichológus és egyébként magam is gyakorló édesanya.
A posztot író hölgyet így van "szerencsém" 10-11 éve ismerni, jóllehet, először velem szakította meg a beszélő viszonyt a családunkból (akkor lehettem úgy 13, nyilván komolyan vétettem ellene).
A házasságukból - kiskamasz fejjel - nem sokat láthattam, már csak azért sem, mert a bátyám iszonyatos nyomás alatt volt: lényegében választania kellett a felesége meg a saját családja, barátai között, ő pedig inkább a hölgy elvárásainak próbált megfelelni, ezért akkoriban nagyon ritkán találkozhattam vele.
Annyit azért hallottam egyik rokonunktól (akivel a sógornőm is hajlandó volt tartani a kapcsolatot), hogy a bátyám felesége olykor fennhangon is kacérkodott a lehetőséggel, hogy ha teherbe esik, vajon a testvérem elvenné-e feleségül. - Nem sokkal később megfogant a nagyobbik unokahúgom, a házasság pedig végül is megköttetett.
A második babát, úgy tudom, már mindketten akarták, de többé-kevésbé nyilvánvaló volt (utólag mindenképpen...), hogy ez a gyerek sem menthette meg az igen-igen viharos kapcsolatot. (Lehet, hogy elhibázott lépés volt újabb gyereket vállalni - de aki már találkozott azzal a tündéri kiscsajjal, aki a kisebbik unokahúgom, az biztosan nem így gondolja...:)
A második kislány születése után pár héttel valóban felbomlott a kapcsolat, a sórgornőm Pestre utazott a gyerekekkel, eredetileg csak "gondolkodni", ideiglenesen - és azóta is ott él.
A következő pár év során (egészen fél évvel ezelőttig, amikor is a születendő gyermekem miatt elköltöztem) egy háztartásban éltem a bátyámmal meg a szüleinkkel, így valahányszor a lányok láthatáson voltak, én is a közelükben voltam éjjel-nappal, szemmel tarthattam őket, vigyázhattam rájuk, játszhattam velük.
Sajnos nem ment a dolog zökkenőmentesen - a volt sógornőm minden elkövetett, hogy megakadályozza ezeket a láthatásokat, olykor hosszú hónapokig nem tette lehetővé a bátyám találkozását a gyerekeivel. Ha mégis, a testvéremmel vagy a család más tagjaival sohasem állt szóba, következetesen elzárkózott még a köszönések viszonzásától is, csak kilökte a két kislányt a ház kapuján, és bevágta az ajtót.
A szülők érezhetően feszült (eufémizmus!) viszonya, a megalázó, sárdobálásokban bővelkedő válóper (ami ugyanolyan hosszú ideig tartott, mint maga a házasság!) nyilvánvalóan nem kímélte a két kislányt sem... Még egy viszonylag békés válás is megterhelő lenne olyan korú picik számára, mint ők! Arról nem is beszélve, hogy amikor egy gyerek azt érezheti, hogy az első számú kötődési személye, az édesanyja ellenez és megvet mindent, ami a másik szülővel kapcsolatos, akkor nehezen tud felszabadultan viselkedni az apukájával, vagy ha mégis jól érzi magát, azzal szükségszerűen együtt jár sajnos az anyával szembeni bűntudat... A magam részéről szinte természetesnek gondolom, hogy ilyenkor a pici gyerekekben felbuzog a jóvátételi szándék, szeretnének kedvükben járni az édesanyjuknak és olyasmiket mondani, mesélni neki, amit hallani szeretne...
Annak idején, a válóper alatt a bátyámat megvádolta a volt sógornőm, hogy molesztálta a nagyobbik unokahúgomat. Megalázó hercehurca kezdődött, aminek legnagyobb áldozata a gyerek volt. Természetesen nem emeltek vádat a testvérem ellen - nem találtak (nem is találhattak!) bizonyítékot arra, hogy bármiféleképpen bántalmazta volna őt. A számtalan megkérdezett pszichológus szakértő csak egy egészségesnek tűnő, ám nyilvánvalóan teljesen összezavarodott kislánnyal találkozott...
Azóta - hála Istennek - lezárult a közel három évig tartó válóper, és egy darabig zökkenőmentesen folytak a láthatások. A számos meghurcoltatás után az egész családunk abban reménykedett, hogy végre kialakulhat egy, ha nem is békés, de nagyobb konfliktusoktól mentes egymás mellett élés, és a lányokra is egy nyugalmasabb időszak vár, feldolgozhatják azt a sok megterhelést, ami óhatatlanul is érte őket.
Aztán az elmúlt két hónap során a volt sógornőm mindenféle kifogásokkal ismét akadályozta a láthatást, majd most a héten szembesülhettünk ennek okával: újabb feljelentést tett, ezúttal a kisebbik lány miatt... Mindezt előbb egy pár soros levélben tudatta, majd amikor a bátyám elutazott a lányokért, ott a két gyerek füle hallatára közölte, támadóan, mocskolódástól sem mentesen.
Most itt vannak a lányok nálunk, jó lenne bennük is oldani az érezhető feszültséget, de ez igazán emberpróbáló feladat ilyen helyzetben az egész család számára, amikor mindnyájunkat közelről érint az újabb támadás. - Az ilyen láthatásokban valóban nincs sok öröm egyik fél számára sem...
Mindenkinek szíve joga személyes bosszúhadjáratot és lejárató kampányt indítani vélt vagy valós sérelmei miatt, de amikor erre a saját gyerekeit használja fel eszközként, az már közel sem magánügy. Nem szeretek elkapkodottan és alaptalanul címkézni, de szerintem a maga módján ez is kimeríti a "bántalmazás" fogalmát.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása