Regisztráció Blogot indítok
Adatok
fbg

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Előre szólok, hogy ez nem tesztelős, hanem "nyavalygós" poszt lesz. Az ihletett a megírására, hogy szeretném, ha beszélgetni tudnánk az "apakérdésről", vagyis hogy ki mennyire, és milyen módszerrel tudja apát bevonni a gyerek körüli teendőkbe. A dolog…..
fbg 2009.02.19 22:39:04
Nem fogok csodákat mondani, de lehet, hogy Ti sohasem gondoltatok arra, hogyha valamit kényszerből kell csinálni, azt az ember nem teszi szívesen? Biztosan tudnék a friss anyukáknak olyan szituációt mondani, amit maguk szívből utáltak, a férjük meg - ha írna ide - nem értené, hogy mit nem értenek. A nők anyák lesznek és a kisdednek az első néhány hónapban rajtuk kívül másra nem nagyon van szüksége. Az az apa, aki úgy érzi, hogy szívesen segít a párjának, és pelenkáz, fürdet, éjszaka a szoptatások kivételével felkel a gyerkőchöz, nem fehér holló, de azért nem is a túlnyomó többség. Nem vagyunk egyformák, én például napi 4-6 óra alvással gond nélkül elvagyok, de ugyanezt nem várom el a páromtól, és azon sem csodálkozom, ha másnak több pihenésre van szüksége. És Lányok, azt se felejtsétek el, hogy apu minden reggel elmegy dolgozni, és ha elalszik a megbeszélésen, vagy foltos a nyakkendője, felemás a zoknija, az otthon lehet, hogy vicces, de a munkahelyeken általában nem díjazzák.
Tegyétek a szívetekre a kezeteket, Ti mindig minden feladatot ami a gyerekkel kapcsolatos, boldogan, teljes odaadással és sikerrel oldotok meg? Soha egyetlen "Na most meg miért ébredt fel, amikor hajnali fél kettő van?!"?
Apának lenni is meg kell tanulni, és ha a nyakunkba kapaszkodik a gyerekünk, higgyétek el, hogy az arra érzékenyeknek napról napra új csodák jönnek létre. Hiába 200 a vérnyomásom, a hazaérkezéstől a gyerekek elalvásáig ők vannak porondon, és akár cigánygyerekek is potyoghatnak az égből, az sem érdekel. És biztosan tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, bár az is igaz hogy nem vagyok tinédzser-apuka.
Száz szónak is egy a vége, segítsetek a férjeteknek apának lenni, és ha megérzik az ízét, akkor csak arról kell majd gondoskodni, hogy mindig legyen lehetőségük megélni, hogy a családban ők a gyerekek apukái. :-) Az meg egy okos nőnek simán megy, ugye?
fbg 2009.02.20 23:50:34
Lehet, hogy egyedül maradok ezzel, de akkor meg pláne vállalom. Szóval Én meg szoktam kérni a páromat, hogy menjen el a barátnőivel vacsorázni, ha van kedve akkor akár bulizni is, és minden gond nélkül elvagyok a lányaimmal. Nem mondom, hogy van időm akár csak arra is gondolni közben, hogy esetleg Én is megvacsoráznék, viszont amikor azt hallom, hogy békésen szuszognak a lányaim, akkor azért kihúzom magam, és közben arra gondolok, hogy ez jó volt, de szerencse, hogy nem kell minden nap egyedül csinálnom.
Minden tiszteletem a gyerekeiket egyedül nevelő szülőké.
És ez megvolt az első gyerekünk kiskorától kezdve (pár hónapos), és nem szándékozom változtatni rajta, mivel kifejezetten jól érzem magam velük. Inkább az szokott a probléma lenni, hogy a párom szívesen szórakozna (színház, mozi, koncert) velem együtt, de akkor meg a nagyszülőket kell mozgósítani, és mivel - hála a magyar foglalkoztatási rendszernek - mindannyian aktív korban vannak még, ez nem annyira nagyon egyszerű feladat az ő alap terhelési szintjüket is figyelembe véve.
Akiket Én közelről ismerek, ott az apukákról senki meg nem mondaná, hogy akár csak egyetlen percet is képes a gyerekével együtt lenni az anyja nélkül, pláne nem teljes ellátást biztosítani, és mégis így van. És tudom, hogy amikor találkozunk, egy pillanat alatt leveszem még Én is - pedig empátia területén közelítek a nullához - hogy ők olyan apukák, akik a gyerekeikért élnek. Az is igaz, hogy magamat is beleértve 3 ilyen szülőről tudok, és mindenhol lányok vannak. Az pedig szerintem túl sok magyarázatot nem igényel, hogy az apák IMÁDJÁK a lányaikat.
Nem szaladnék bele olyan okfejtegetésbe, hogy a fiúgyermekben az apa esetleg riválist lát, akivel az anya kedvesebb az Ő (apa) kárára. Biztos vagyok benne, hogy nem egyedi probléma ez, lehet, hogy érdemes esetleg elbeszélgetni egy szakemberrel (pszichológus), mert mindenki hajlamos azt hinni egy bizonyos problémáról, hogy az kizárólag vele történik meg a világtörténelemben, közben meg persze ez nagyon nem így van.
bölcsésztanárnak meg csak igazat tudok abban adni, hogy igen, a gyerekvállalás - főleg az anyák esetében - 20 éves 24 órás szolgálatot jelent. Aki ezt nem tudja elfogadni, az ne vállaljon gyereket. Tessék megnézni a természeti népeket, ott a nők nem sípolnak, hogy a szoptatástól megereszkedett a mellük, vagy a gyakori szüléstől szélesebb lett a csípőjük. Sőt, a most divatos "ropi" csajokat ott semmibe veszik, hiszen a vak is látja, hogy nem képesek felnevelni a gyerekeket. És igen, nem csak a "maciorrú" cicivel rendelkező nők kívánatosak.
Az emancipációval megváltozott a nemek szerepe, de mindenki tegye a szívére a kezét, és gondolkodjon el rajta, hogy neki szimpatikus-e egy férfiasan törtető nő, vagy egy szolgalelkű (puhapöcsű) férfi?
Mindenkinek nagyon ajánlom A szépség szimfóniája című kötet tanulmányozását.