Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Jezsu0 (törölt)

0 bejegyzést írt és 33 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2009.02.17. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Kifejezzük érzéseinket?! 2009.07.15 14:37:00
Már régóta foglalkoztat a kérdés, és emlegettem is már többször. Saját életemben kezdtem el felfigyelni arra tizenévesen, hogy nagyon vágyok hazajönni vakációra a gimiből (másik városban tanultam, messze az otthonunktól), mégis, amikor hazaérek, akkor valahogy felszínes lett a…..
Jezsu0 (törölt) 2009.07.17 20:01:03
Lehet olyat, hogy az ember nem beszél olyan érzésekről (problémákról), melyek komolyan foglalkoztatják? Nekem ez még soha nem sikerült. Sőt annyira nem, hogy rám szóltak: "Mi van, van valami bajod?" Mire rájöttem, hogy te jó ég, ez engem jobban aggaszt, mint kéne / gondoltam...!

Az nem úgy van, hogy nem verbális jelekből tudattalanul 80%-ban kódoljuk, hogy valaki hogy van?? És onnan már csak kozmetikázni lehet a valós okokat. Mondjam úgy, lehet festeni valamit...

Szerintem egy kapcsolatban egy bármilyen jellegű titok erőtlenné teszi a feleket - nemcsak azt, akié a személyes probléma. Inkább elmondani, és utána közösen tervezni jobban beválhat. Az más kérdés, hogy melyik a nagyobb kihívás! (Pl. az állásvesztés, vagy a baba várás.)

De a lényeg, hogy a kíméletből elhallgatott dolgok "energiája" valahol felszínre akar jönni. És ne ott és akkor jöjjön, amikor a legsz*rabb a helyzet!
Jezsu0 (törölt) 2009.07.17 23:35:21
HSS, csak néhány gondolat, ami elsőre talán hajmeresztő, - másodikra próbáld lereagálni:

1.) "Nekünk szerzeteseknek megvan a létbiztonságunk"
Szerintem addig van létbiztonsága egy szerzetesnek, amíg hite és hivatása él. Szerencsés esetben ez örökre szól. ... Csak ne az történjen, hogy a létbiztonság teljes hiánya helyettesíti a hitét és szerzetesi hivatását! - Nem, egyáltalán nincs több létbiztonságod ezen a világon, mint bárki másnak!

2.) "Nem lehet, hogy egy teljes és helyes kommunikáció motiválja a gazdasági helyzetet is?"
Ki lehet próbálni pl. egy alku szituációban, hogy milyen az érzelmek és az üzlet viszonya!
Legyen az egy lakás, autó, vagy egy bank eladása. Ha lenne a rókánál rókább, hazug, pókerarcú disznó, mint ilyen helyzetben az ember, akkor biztos meghívnák sokféle tanszékre előadónak...
A rendes munka és a tisztességes ár egyébként hosszú távon megéri - minden jó iparos tudja ezt. Csak van-e ma olyan fogalom, hogy hosszú táv?

3.) "Nem baj, ha gyengének látszunk?"
De.
Elméletileg tulajdonképpen nem lenne baj, mert nyilvánvaló, hogy az is gyenge, aki nem mutatja, és ez szolidárissá tehetné. Minden ember gyenge, - és ha nem túl ostoba, akkor ezt tudja is. De az ember az élet számos területén abból húz hasznot, ahol a másik ember gyenge.
Fizikailag - pl. gyorsabban fut, és lesz ülőhelye a buszon), vagy anyagilag - megveszi a jobb telket a szegényebb elől), vagy lelkileg: - kocsmát üzemeltet, és meggazdagszik azon, hogy sokan alkoholfüggők... (Ezzel nem ítélem el a kocsma tulajdonosokat, csak egy példát mondtam sok közül).

Kontrollálni kell az embernek a gyengeségét, mert megjárja. Családon belül elvileg lehetnénk őszinték, de ne kergessünk ábrándokat: nincs ideális család! Családon belül ugyanúgy kihasználják egymást az emberek. Férj-feleség, szülő-gyerek, stb. De ez már pszichológia - azon belül is a játszma elmélet(ek) mutatják jól, hogy akár nem szándékosan hogyan verjük át egymást.

Csak pszichésen teljesen ép és (mondjuk így) lelkileg művelt környezetben lehetne kifejezni a tényleges érzelmeket - de ilyen nem létezik.

--
ui: Ha az a kérdésed, hogy pl. lelki vezetőként mutasd-e meg a bukásaidat, kétségeidet, félelmeidet, örömeidet, - szerintem - egyértelműen igen! Csak ahhoz kell sok tapasztalat, hogy mikor, kinek - mert nem mindegy!
Jezsuita bloggerek Bizalom vagy kontroll? 2009.06.25 14:42:00
Néhány napja különös élményben volt részem. Egy számomra közeli emberrel éltem meg! Kértem tőle valamit, elmesélve a körülményeket és kérésem hátterét. Nem volt nagy kérés, komplikált háttér, semmi, egy kísérőlevélre volt szükségem csupán. Nagyon érdekes jelenetben…..
Jezsu0 (törölt) 2009.07.14 20:44:34
Északi szél, Uszo:

1.) Jó-e az, hogy nők vezetnek vállalatokat, vagy országokat?

2.) Kinek botrány, hogy nincsenek pap nők?

3.) Ki az 'egyház', aki dönt arról, hogy ki lehet pap?

Személyes vélemény, nem teológia:

Azt gondolom, hogy azok a nők, akik a közéletben, vagy vállalatok élén próbálnak érvényesülni, sokat veszítenek női természetükből. Vannak, akik kvázi szörnyszülöttekké válnak (pl. M. Thatcher), vannak, akik a döntések súlya alatt - mivel intuícióikat és érzelmeiket nem használhatják természetes módon, pl. nem sírhatnak, - neurotikusok lesznek.

A nő hivatása nem a vezetés! A nő nem lelki atya, hanem lelki anya. Vagyis nem irányít, hanem támogat, gondoz. Nem vezet (lökdös), hanem felsegít, ha elesel. Nagy különbség! Nehezen megfogalmazható, de jelentős minőségi különbség van a két nem között ebben, és a kettő egymás kiegészítője. Ha a nőt vezető pozícióba helyezzük, már nem számíthatunk rá a lénye igazi valójában.

A férfi a nő számára elfogadható (lelki) vezető, a nő (bármilyen hiteles is) sok férfi számára soha nem lehet az!

Miért jelentene megoldást a paphiányra a nők szentelése?? Nagyrészt ugyanazokkal a kihívásokkal néznének szembe, mint a férfiak. Ha csak nem attól lennének előnyben, hogy jobban bírják a magányt...

Egy fontos szempont: az egyház nem humanista kezdeményezés. Sokkal mélyebb összefüggések érvényesülnek benne, mint az emberi egyenlőség. Ezek közül kiemelkedő az engedelmesség, ami nélkül csak "egyesületi" szinten lehetne működni. Az egyház nem egyesület!
A döntéseket - a látszat ellenére - nem egy elit klub hozza meg, hanem Isten népe, melynek többé-kevésbé bölcs szószólója a papság. Ha ez a nép annyira akarna női papokat, akkor Isten gondoskodna megoldásról ebben a kérdésben (is).
Jezsu0 (törölt) 2009.07.15 18:05:37
Kis csirke:
Fenti mondataim a nőkről - pontosabban a nők vezető szerepre való alkalmasságáról - személyes (szubjektív) tapasztalatra vezethetők vissza.
Elgondolkodtam azon, hogy vállalom-e őket számos nőismerősöm előtt arccal és névvel...

Nos, szeretnék én jobb véleménnyel lenni (mint ahogy más területen vagyok is), de itt nem tudok. Idén, ha jól számolom, a negyedik női vezető következik a munkahelyemen, aki átveszi az irányítást. Az eddigiek elsősorban egymást, másodsorban önmagukat csinálták ki rendszeresen és módszeresen.
A (kifelé is látható, és a munkatársakra terhelt!) érzelmi labilitás, a hazudozás és egyéb - számomra - fölösleges és érthetetlen taktikák váltogatták egymást.
Csak remélni tudom, hogy a mostani seprű jobban fog seperni ... ha igen, úgy ezt akár egy doboz bonbonnal és bocsánatkérő levéllel tenném jóvá neked is.
(Csak az eddigi tények alapján ne borsódzana annyira már most a háta a hírtől mindenkinek!)

Egyébként éljenek a nők!
Jezsu0 (törölt) 2009.07.17 14:18:40
Kajla, Északi szél:
Értem én ezeket az érveket, de igazából nem alkalmassági szempontok miatt vagyok ezen az állásponton. A férfiak (tömegei) sem alkalmasak vezetni még önmagukat sem, nemhogy mást, ez nyilvánvaló!

Csak egyrészt nem látom a plébániák ajtaján dörömbölő egyedülálló nőket (lányokat), akik a társkeresés és az anyaság reményét papi hivatásra akarják cserélni. És azt sem értem, hogy ha a férfinak nehéz a cölibátus, akkor a nőnek hogy lesz könnyű a senkihez sem tartozás, - merthogy akkor gyerek sincs, nemcsak férj.
Az ilyen egyházkép engem ijeszt, és tulajdonképpen pont ellenkező irányúnak érezném, ezt a változást, mint ami valóban előre mutat.

Mert éppen hogy a (ffi) papokat kellene (vissza) integrálni a helyi közösségekbe, ha nem is egyből a családba, de legalább valós, konkrét emberi kapcsolatrendszerekbe, hétköznapi emberek közé. És nem csak vasár- és ünnepnapokon!

A fentebb is hivatkozott (klasszikus) modellt tartom életszerűnek: Jézus férfiakat hívott meg apostolnak, úgy, hogy egyrészt házasok voltak (nyilván a feladatok jelentősen elszakíthatnak a családtól, ami sok baj forrása). Másrészt a támogató asszonyok jelenléte biztosította azokat a gyakorlatias (!), ill. érzelmi-intuitív női meglátásokat, amire mindig, mindenhol szükség van. (Lásd Mária szerepe, aki többször szólt, hogy 'Fiam, csinálj már valamit, nem látod, hogy itt az ideje ...?!')

----
Ha a mostani rendszer nem így lenne ahogy, és valaki javaslatot tenne rá, - így a 21. században, - minimum komoly vitát váltana ki...
Számomra korántsem egyértelmű, hogy a megszokás, vagy a Szentlélek viszi-e tovább azt, ami most van.
Jezsuita bloggerek Douglas, prédikátor kilencven fokban 2009.07.10 12:03:00
IV. Előszó Amikor még gyerek voltam, emlékszem, hogy ujjal mutogattak az ateistákra, hitetlennek lenni olyan volt az emberek szemében, mint leprával élni, talán ez érthető is a kommunista elnyomás miatt – a vallást nemigen támogatták. Későbbi években írók, tanárok…..
Jezsu0 (törölt) 2009.07.14 13:57:25
Jezsu0 (törölt) 2009.07.15 18:08:50
Jezsu0 (törölt) 2009.07.16 14:16:21
A legtöbb komment tényleg elég OFF-fos (ez de rosszul hangzik), és a témavezető sem büntet. (?) Nagy a meleg, úgy látszik.
----------------------
Még a meleg előtt próbáltam elolvasni a pápai szöveget, mármint a hivatkozott értelmezést. (Beletörött az agyam teljesen...)

Két dolgot felemlítenék, ami lehet, hogy nem is így szerepel a cikkben, de ez jött le nekem:

1.) Miért jó (egy) egyháznak a globalizáció?
Mert egyetemes küldetést kap minden hívő a kinyilatkoztatás (Evangélium, stb.) továbbadására, aminek kedvez - elvileg - a kultúrák találkozása. Könnyebbé teszi a nézetek megosztását, még ha ez kezdetben (ahogy ma), inkább konfrontációt eredményez. A jó stratégia nem a globalizáció akadályozása, hanem a párbeszédes megoldások keresése.

2.) Mér jó nekünk a kapitalizmus?
A kapitalista eszmerendszer számos negatívuma ellenére - a kulturális vagy milyen evolúció mai szintjén - nem áll rendelkezésre jobb és / vagy megvalósítható társadalmi berendezkedés, és ideológia. Ha a tudás és a szorgalom versenyez, akkor ez klafa. Főleg, ha van társadalmi védőháló, meg minden.

TWÁ, konkretice mivel kapcsolatos a hiányérzeted?
Jezsuita bloggerek Még imádni sem tudtok 2009.06.21 23:41:00
Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a bálványimádás ügyét, amennyiben tudom és lehet, előmozdítom és teljes vállszélességgel melléállok. Igyekeztem valamennyire körüljárni magamban a témát, hátha találok valami kiutat ebből a helyzetből, de nem…..
Jezsu0 (törölt) 2009.07.15 18:15:10
Jezsu0 (törölt) 2009.07.06 16:06:50
Jezsu0 (törölt) 2009.07.07 12:37:24
Bonne, köszönöm az ihletett választ!

"van egy rakás tevékenységünk, ami ugyanezeket [éneklés, időzés, stb.] tartalmazza, mégis közmegegyezés, hogy az nem imádás."

Szerintem is, és jó lenne talán, ha ebben lenne valami elmozdulás. Mert az (ifjúsági) gyalogos zarándoklatokra, népviseletes körmenetekre való felhívások hatására a hétköznapi ember rutinból rangsorba állítja a dolgokat. Talán mert a vallásosnak mondott tevékenységek önmagunk előtt is könnyebben igazolhatók? Mert cselekedni = imádni? Erőt venni magunkon = imádni?

---
"Istent nem nézed hülyének, nem nyalod a talpát alamizsnáért, nem igyekszel ott lenni, ahol nem vagy, nem zavarod meg a zajt: imádás."

Ó! Igen. És mondjuk, egy ilyen mondat HELYESEN értése lehetne egy lelkigyakorlat, vagy a Szentségimádás (!) :-) mottója.

---
"felébresztette Jézust, hogy ő is csináljon valamit"
haha :-)
Jezsuita bloggerek Esélyegyenlőség = "szabadság, egyenlőség, ... buziság" 2009.06.03 22:29:00
Ha valaki azt gondolná, hogy Franciaország nemzeti mottóját önkényesen buzerálom, annak elárulom, hogy csak bizonyos hagyományokat követek. Mindannyian tudjuk, hogy a mottó  eredete visszamegy egy forradalomra (1789), hivatalos mottóvá azonban csak a Harmadik…..
Jezsu0 (törölt) 2009.06.04 14:37:55
"Az esélyegyenlőség túllihegése indítja bennem, hogy a "testvériség" szót "buziságra" változtassam, hogy kifejezzem életérzésemet korunk lelki és szellemi előrehaladottságával és a szekularizáció végső győzelmével kapcsolatban."

Nekem az a meglátásom, hogy baráti körben ez a fogalmazás, ill. látásmód még elmegy, de nyíltan, keresztény blogon ilyen indulatos beszólás nem. (Amennyiben jól érzékelem, hogy a "buzi" itt szitokszó, de legalábbis pejoratív.)

Ez a szöveg (még) azok számára is nagyaon bántó lehet, akik ugyan homoszexuálisok, de elfogadták azt az állapotot, hogy a keresztény tanítás szerint élik az életüket. Nekünk nem lenne szabad ilyen kifejezésekkel operálni, - főleg úgy, hogy nem is igazán ismerjük a "buzik" hétköznapjait.
Jezsu0 (törölt) 2009.06.04 20:05:29
Kitaláror: "Legalábbis nincs egy hivatalos és egy privát világnézetünk... " - Egyetértek!

Egyébként arra gondoltam, hogy indulataink, különféle érzelmeink lehetnek bármivel kapcsolatban, amit nem árt, ha néha bizalmasan megosztunk egymással. Épülhetünk is belőle.

De igazad van - magunkban se buzizzunk!

Szerintem nem tart ott az egyház, - azon belül az egyszerű (egyszeri) ember, hogy a tudomány mai állása szerint a maga teljességében lássa és értse a homoszexualitást és FŐLEG azt az embert, aki egy ilyen abszurd léthelyzetbe kerül.
Ennél fogva nem is tudunk (mi sem) irgalommal tekinteni rá.
Vannak persze erről cikkek, csak azt nem olvassa el senki. (Buzizni, meg projektálni egyszerűbb ... és itt nem a poszt szerzőjére utalok.)

"Úgy aposztrofáld felebarátodat, ahogy szeretnéd, hogy téged aposztrofáljanak", -mondja Jézus. (Ha nem is szó szerint.) Ez egy olyan elv, ami alól nincs kivétel. A törvény szellemét megtartva kellene esélyt adni, hogy láthassák az emberek, hogy itt valami (valaki) más van a háttérben.

Lehet persze társadalomfilozófiát meg munkajogot keríteni a kérdés köré, de ezek sokad rangú kérdések.
(És szekularizáció? Miért? Jót tett a kereszténységnek, hogy több száz évig államvallás volt?)

------------
Azt a kérdést miért nem teszi fel senki, hogy ilyen kevés politikai haszonért, amit néhány ezer homoszexuális szavazó jelent (ha egyáltalán!), miért szállnak síkra emberek?

A másik kérdés meg, hogy hetero-ként bármit megtehetsz, - bezzeg, ha buzi vagy, akkor véged!

(Áterpáter: Elnézést, nem rajtad akarom elverni ezt a sok port!)
Jezsuita bloggerek Pont a templomban ne lehetnék szabadon önmagam? 2009.05.05 19:31:00
A hétvégén kicsit kimozdultunk egy csoporttal a kollégiumból, és ott láttam a következő jelenetet, ami újra előhozott bennem gondolatokat, amik már korábban is foglalkoztattak. Egy templomba mentünk be, előttünk egy házaspár fogyatékos gyerekükkel. A gyerek (tizenéves lehetett)…..
Jezsu0 (törölt) 2009.05.06 12:55:59
Szocialisreflex: Nem bántódom meg egykönnyen. Mondtam és csináltam én magamtól is már annyi hülyeséget "hitélet" címén, ami jó alap mások maximális elfogadására... :-)
Az írott szó pedig csak töredéke a valós történetünknek - könnyű bármit féreérteni.
(Ahogy az alábbiakat is.)

---
Viszont miért van az, hogy azt kell mondanunk, hogy "vannak olyan helyek", ahol van lehetőség a gyerekek / fiatalok / idősek, stb. életszerű részvételére a misén? Mutatóba.
Nem kéne erre alkalmasnak lennie az egész "rendszernek"?

A pap személye, ékesszólása, dinamizmusa áldás. De ez a feltétele, alapja a keresztény életnek? Ha nem tetszik, odébbállunk?

A sokat emlegetett (nem vitatom most) "istenélmények" mellett az "emberélmények" keresése miért nem magától értetődő?
Ki hajol le a megfáradthoz, az özvegyhez, a beteghez, az elválthoz, a magányoshoz (stb)?
Az angyalok? Netán maga Isten? (Csak meg ne fájduljon a dereka, ha már neki kell helyettünk hajlongania!)

Egyébként most cinikus vagyok, mert egy elég nagy közösséghez tartozom, ahol megtesszük egymásért, ami erőnkből futja. Csak úgy érzem, a kevés "kiválasztott" között vagyok.
Ha csak vasárnap találkoznék az egyházzal (közösséggel), akkor 5-10 év alatt elveszíteném a hitem. Aki gondolkodik, az a mai körülémények között elveszíti a hitét!
Bármilyen szépen is beszél a pap. Bármilyen szépen is zeng a taizé (vagy más) ének. Mert ez létminimum (talán), de nem bőségben élt élet.
Jezsu0 (törölt) 2009.05.06 12:59:19
Jezsu0 (törölt) 2009.05.06 17:58:36
Kaktussz: Igen a templom megszentelt tere maradjon meg a liturgia, az átváltoztatás és a közös ima helyeként. (Oda ne vigyünk be pattogatott kukoricát ...)

"de akár egy farsangi bálnak, különböző előadásoknak teret lehet biztosítani. Az új templomok tervezésénél erre gondolni kell, a régebben épülteknél más megoldással kellene pótolni a hiányosságokat."

Akkor érted, nem is fejtegetem tovább.

----
szocialisreflex: Egyetértek,
szerintem:
"1. a pap vagy lelkész ezt engedi-e, vagy egy kimondottan autokrata karakter aki, még a rojtok állását is meghatározza a szőnyegen"

Ehhez változnia kell a mai (finoman fogalmazva) pap-központú egyházképnek a fejekben.
Inkább a papnak kéne a közösséghez tartoznia, nem a közösségnek a paphoz. Egészségesebb kölcsönösségben kéne léteznünk.
Ez a kérdéskör persze megér egy külön misét!

2. az aki elkezdi élővé gyúrni a közösséget, talál-e ehhez a feladathoz társakat, segítőket? Ez nagyban befolyásolja a következő pontot is:
3. van-e ereje végig csinálni, vagy csak harc lesz változás nélkül, és minden marad a régiben

Valóban nehéz, mert ár ellen úszik, aki nem hagyományos (népegyházi) keretekben gondolkodik. És az is tény, hogy elöljáró (pásztor) nélkül a juhok a jó szándék mellett is eléggé meg tudnak vadulni - furcsasággal kezdik, aztán szekta lesz belőlük ...


----
Ige: "Van tapasztalatom, hogy a családokon belüli jégverem a legnagyobb teher, és megfoszt a legbiztonságosabb földi gyakorlótértől."

Ismerős. Talán emiatt fordul a mai (?) ember olyan gyakran a láthatatlan Isten felé, mert amit lát, abban már végletesen csalódott.
Jezsuita bloggerek Nem a pasi hozza a boldogságot... 2009.04.17 11:35:00
Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a…..
Jezsu0 (törölt) 2009.04.21 08:44:58
Hot little bitch: Miattad (is) érdemes olvasni ezt a blogot! :-)

"Felőlem a Te istened egy kalap is lehet ami gőzölgő libafossal van feltöltve. Nem létezik, nem hiszek benne, nem imádkozom hozzá, sőt a hívőit is rendszeresen elbizonytalanítom, igyekszem őket megbolygatni hitükben"

Bizony őszinte hívő emberben nem is ritkán felmerülnek ilyen gondolatok... (libafos, stb.) Legfeljebb neveltetése vagy vérmérséklete - netán felettes énje(!) - kicsit szalonképesebbé teszi a kérdést.
De aki valami ilyet nem kérdez időnként, aki nem bizonytalan, akinek kész válasza van mindenre, az (ahogy mindani szokták), mindenre képes! Nem ritán a sokat emlegetett szenvedés előidézésére a világban ... bár nyilván ez csak egy kis része a valóságnak.

Azonban az igazságthoz tartozik, hogy nem feltétlenül "agyhalott" az, aki - bár lelke mélyén nagyon is érzi a szenvedésben rejlő érthetetlenségét és igazságtalanságot - nem ad, sőt nem is keres válaszokat erre. Talán mert már próbált, és neki is csak agyhalott válaszokat adtak, talán azért, mert sosem volt antennája erre.
Ami hiteles magatartásként talán elénk állítható, az pl. Teréz anya - sokat nem elmélkedett a dolgon, odament, ahol tudott valmit tenni, és tette. Ahogy mások is (egyháztól, vallástól függetlenül).

Szerintem nyugodtan "betámadhatod" a hívő emebreket bármilyen kérdéssel, de ha indulat van benne, (gúny, stb.), akkor indulatosak lesznek. Ez momentán az ő bajuk, csak így nem fogsz normális válaszokat kapni - abban sem, amiben esetleg kaphatnál. (Akkor meg minek itt vesződni!?)

... de mért kalap? :-)
Jezsu0 (törölt) 2009.04.21 19:09:08
Jezsu0 (törölt) 2009.04.24 17:43:03
Jezsuita bloggerek Szemlélődő ima, szemlélődő életforma 2009.04.13 10:15:00
Az imádság életforma. Senki sem tud (nagyon) másként imádkozni, mint ahogyan él. Az ima (és az élet) magasiskolájában egyetlen megtanulandó szabály van: nem beleszólni. Jálics Ferenc, aki sokunk számára tekintélynek számít ezen a téren - négy gyakorlatot javasol, amelyek…..
Jezsu0 (törölt) 2009.04.20 15:59:34
Jezsu0 (törölt) 2009.04.21 11:04:16
Pacsy, már a tapasztalat hiánya, a félműveltség, és az írott kommunikáció korlátai miatt sem áll meg talán fele sem annak, amit itt hebegek...

Az én kérdésem talán inkább arra irányul, (bár lehet, hogy még kérdezni sem tudok jól), hogy amior elkezded járni a szemlélődés rögös útját, akkor időnként szembesít-e valaki azzal, hogy a "hagyjuk magunkban lecsendesíteni a kitörni készülő vulkánt" elv mnden helyzetben élhető-e? Hasznosabb-e, mint kitörni, majd pedig - pár nap múlva - leírva viszontlátni önnön hülyeségünket, és tanulni belőle?

"Mondjam, vagy ne mondjam - az itt a kérdés!"
Jálics feltett mindent egy lapra, de hogy ezt receptként minden helyzetben alkalmazzam? Nekem meg ebben nem tetszik valami.

"Istenre kell hallgatnod úgy, hogy saját gondolataidnak nincs sok jelentősége."
Ez szerintem kétélű fegyver az avatatlan ember kezében.
Jezsu0 (törölt) 2009.04.24 15:10:47
Pacsy, én valóban "le akarok beszélni" egyeseket az imáról...! Pontosabban valamiről, ami az ima címszó alatt szerintem üres pótcselekvés.

Hogy merek ilyet mondani?

Volt-e már olyan, hogy valakinek azt mondtad lelkigyakorlaton (annak végén), hogy a szemlélődő ima gyakorlása helyett, amikor hazamegy inkább az élete fontos, megoldásra váró, látható problémáit kezdje el rendezni?

Mert megmondom őszintén, 10 emberből 6-8 (?) esetében én látok olyan hiányokat (laikusként), amikre az illető valamilyen imaformát gondol megoldásnak, ezt teljes erővel végzi is, viszont pl. emberi kapcsolatok minőségi javítása elmarad.
(Házastárssal, rokonnal, bárkivel.)

Régóta húzódó "ügyek" megbeszélése, kiengesztelődés, vagy éppen elmulasztott (és nem is nehéz) beszélgetésekre alkalom keresése.

Az ima valóban szent dolog. Túl mély és magas ahhoz, hogy jelentőségét felfogjuk. Csak van egy olyan hajlam bennünk szerintem, hogy amit emberileg kényelmetlen megtenni, azt áthelyezzük egy "magasabb szférába".
A dolog persze nem fekete vagy fehér - imádkozzál és dolgozzál, ugye, vagyis a tetteket kísérje a befelé fordulás és fordítva.

Ez a túlzott óvatosság talán idegesítő sokaknak amit itt képviselek, de az a véleményem, hogy tettek nélkül a hit halott, és nagyon sok mulasztás jellemzi a keresztény ember napi életvitelét - elsősorban nem dolgokban, hanem emberi kapcsolatokban.
Jezsuita bloggerek A Magyarázatok Istenének élete és halála 2009.03.23 03:23:00
Richard Dawkins és George Coyne SJ beszélgetése alatt elhangzott Coyne részéről, hogy Isten nem a Magyarázatok Istene, és ha Dawkinsnak ez az egyedüli elképzelése arról, ami Isten lehet, akkor nem csodálkozik, hogy annó kikelt magából. Az oxfordi professzor szemét lesütötte forró…..
Jezsu0 (törölt) 2009.03.24 13:53:18
A poszt - ahogy többen utalnak rá - szerintem is maradandó.
A sok hitéleti "résztéma" közül, amiről hosszan lehet intellektuális vitát folytatni, ez most talált!
Mert a hit fundamentumait érintI. Valóban sokaknak, sokunknak. (És ezt most ne vigyük el univerzumok létének, nemlétének vitája felé! Azt majd máskor. Ne most!)

Most inkább - főleg ha már nagyböjt van, de egyébként is - álljunk inkább meg ennek az istenképenk a vonzó, de őrült képtelensége előtt!
(Képzavar!)

Mi talált? Miért érezzük, ha merjük, hogy egy ilyen istenkép (mert persze az marad) időszerű, reális, élhető és éltető is lehet? Akkor is ha ez is csak egy újabb, esztelen szélsőség ahhoz képest, amit koragyerekkorunk óta hiszünk, vagy próbálunk hinni, de nem sikerül?

Talán azért, mert az élet "kegyetlenül" sok kivételt képez számunkra a mindent látó, mindent halló, végtelenül jó Isten hittankönyvi értelmezéséhez képest. Háború, nyomor, rák, ellenoldali kormány (...) sorolhatnánk. Hogy lesz ebben valaha rend? Például mikor hallgatja már meg az Isten a keresztény ember könyörgését? Aztán ha meghallgatja, meghallgatta? Nem csak jobban összejöttek a dolgok? (Nem inkább csak többet tanultam arra a fránya vizsgára?)

Lehet, hogy tényleg minden Isten "már létező ajándékának befogadása"? De durva!

És mégis: így logikai úton eljutunk oda, ahova a sanyarú sorsú, nagy kereszteket viselő szentek és Jézus Krisztus is eljutott. Úgy is Isten marad az Isten, ha a kerszten szenvedőhöz sem szól egy jó szót sem. És akkor is fiú marad a fiú, ha hiába kiáltozik. Az marad? Nos, csak essen egy kicsit az eső, és a buszmegálló is megtelik káromkodással, vagy heves fohászokkal...

Szóval, jó a poszt!
Ha nem kap gellert, akár komoly megtéréshez is vezethet...! :-)
Jezsuita bloggerek Teológia Európában és kis hazánkban - benyomások egy konferenciáról 2009.02.25 17:18:00
Nemrég jártam Eichstättben a német katolikus-teológiai főiskolák és egyetemi fakultások évi rendes találkozóján (katholisch-theologischer Fakultätentag). Mi tagadás, érdekes volt belekóstolni a tudománydiplomácia belső világának működésébe. Az Európában közel…..
Jezsu0 (törölt) 2009.02.26 15:15:15
Tetszett az udvari bolondról szóló rész...
---
Azt gondolom, hogy "kis hazánkban" (bocs dszg :-) talán két ok miatt idegenkednek az emberek a teológiától (meglehet, több ok is van...)

1.) Nem elég képzettek hozzá,
2.) Olyan sok a gyakorlati teendő, hogy üres "szócséplésre" nincs idő.

Talán nem is téved nagyot, aki így gondolja.

De a magam részéről azt (is) gondolom, hogy egy közérthető teológia, ill. ennek folyamatos értelmezése, ÉS az erről való párbeszéd fontos lenne - legalább annyira, mint az ima.
Azért, mert jelenleg az átlagember (templomba járó) tulajdonképpen "csak" a dogmák listájával rendelkezik. z van a fejében, ezt ismételgeti neki a pap, és ő is saját magának, amiből egy idő után egyszerűen nem lehet megélni.

Tehát azt hiányolom, hogy miután elfogadtam, hogy hány isteni személy van, és hogy szeplőtelen fogantatás, és ne lopj, meg minden, valahogy az egyház, mint közösség életére vonatkozó iránymutatás is jelenjen meg valahol! Azért, hogy tudjam, hogy egyáltalán miért érdemes az egyházban megmaradni, bármit is csinálni, és egyáltalán. Mi az a cél, vagy pedagógia, amit Isten eltervez és próbál - velem együtt is - megvalósítani.

Erről mit gondolnak a tudósok?
Jezsuita bloggerek Eucharisztia, a rituális kannibalizmus 2009.02.18 11:23:00
Eucharisztia, szentmise vagy oltáriszentség mind olyan katolikus szakszavak, amelyek protestáns testvéreinket (és másokat) egy csapásra padlóra terítenek. Nem is csoda. Csakhogy ezt az esési technikát nem ők gyakorolták elsőnek. Már az első századokban az híresült el a…..
Jezsu0 (törölt) 2009.02.20 11:20:20
Jó kis zsinat alakult itt ki egy "egyszerű" kérdésből. Klassz! Nekem az alábbi szempontok jöttek be a képbe:

1.) Ha egy indulatoktól teljesen mentes vitában egy katolikus és egy református teológus megpróbálná egyszer leírni, hogy mi is az áldozás / úrvacsora, lehet, hogy egységre jutnának?
A kérdés költői - talán igen, viszont amikor az eredményt a "nép" elé kéne vinni, ott már a kulturális és egyéb adottságok miatt nem lehetne egységesen alkalmazni a dogmát. Szerintem itt tartunk ma!

2.) A képet színesíti, hogy a felekezeteken belül is elég széles értelmezési spektrumok vannak. Ahogy valaki említi is a, a katolikusok jelentős része "nem tudja", hogy mi történik áldozáskor.
Vagyis van valamilyen tudattalan képzetünk arról, hogy most Isten VALAHOGY ott van, de hogy hogyan, azt meg sem próbáljuk értelmezni - hozzátenném: Talán nem is baj!

3.) Ha jól tudom, a katolikus tanításban fontos helyet kap a szentmisén négy összetevő, úgy mint: Eucharisztia, Evangélium, a pap személye és a jelen lévő emberek (testvérek) személye. Ezekben mind valóságosan van jelen Isten. Nem "csak úgy" emlékeztetőül. Hanem hogyan? Ha így van, akkor mélyebb értelmet kap az Eucharisztia, és látszik, hogy talán direkt nem köti az ember orrára Isten, hogy hogyan akarja megvalósítani ezt a jelenlétet.
"Elképzelni" persze szabad dolgokat, de Ő ettől függetlenül "garantálja", hogy ami rá tartozik, azt megteszi. Mi csak (szintén) legyünk ott.

4.) Szerintem elég sok hitvita - pláne az ember egyéni élete(!) - arról szól, hogy a bálványimádás és a teljes szimbólumtalanítás (lomtalanítás) spektrumon hol helyezzük el magunkat. Ebben van tanult (kulturális) összetevő, egyéni hitélmény és ráció. Ki tud arra válaszolni, hogy melyiknek adjon nagyobb szerepet?? Mikor melyiknek? És hogyan?
? :-)
Jezsuita bloggerek Agyvihar 2009.02.15 15:00:00
Amikor a nyáron elkezdtünk blogolni még nem gondoltam, hogy annak, ami itt folyik valami köze is lesz majd az élethez. Pontosabban fogalmazva, nem is reméltem, hogy a blogolók által értékes hozzájárulást kaphatunk az apostoli munkáinkra vonatkozóan. Az első meglepetésem az volt, amikor a…..
Jezsu0 (törölt) 2009.02.17 15:46:09
Sziasztok!

Mielőtt ötletrohamba kezdenénk, felteszem (magamnak is) a kérdést: Mi a cél? Mit is akar a "nép"? Vagy mit gondol, hogy mit akar? :-)

Ha lehet nagyobb célt kitűzni, akkor szóljatok, de most fogalmazzunk így: A cél a 21. század emberének segítése a helykeresésben, az önmagára találásban. (...)

Azért fogalmazok ilyen pontatlanul és grandiózusan, hogy lehetőleg sokféle értelmezés beleférjen. Ugyanakkor érzékeltetni szeretném, hogy bármilyen új terv, mozgalom, akció, stb. mindig abból az érzésből fakad (a szervezők részéről), hogy választ kell adni egy akutális igényre, problémára, bajra, vagy éppen lehetőségre! Vélt vagy valós hiányt kell betölteni, vagy egy helyzetre kell rámozdulni.

Nos, túl vagytok-e már ezen az ötletelésen?
Meg tudjátok-e mondani, hogy melyek a bajok és a lehetőségek? Mi a "baja" a 21. századi embernek? Más ez, mint a 19., 16. vagy 5. századi emberé?

Ha nem tudjátok, - vagy nem pontosan - akkor egy ilyen fórum is adhat válaszokat. Azonban szerintem nincs új a nap alatt, az emberi vágyak és törekvések szerencsére (?) nem változnak. Ismerjük őket, csak talán nem mindig tudjuk nevén nevezni ... vagy foyton más-más (trendi) nevet adunk nekik!

Lehet, hogy van 21. századi forma és nyelv, de a lelkünk mélyén megfogalmazódó (vagy meg sem fogalmazódó) vágyakat már jól ismerjük.
Kedves szerzetesek! Tudjátok-e mik ezek? Tudjátok-e mi foglalkoztatja az embert ősidők óta és ma is?

Vajon a jezsuiták csodálatos kultúra-szervező tevékenysége, a kiváló menedzsment, vagy az intellektuális teljesítmények éltetik a rendet?

Ha valakinek, nektek tudnotok kell, hogy a neves előadók, a programok, a lelkigyakorlatok leginkább azt a célt szolgálják, hogy a hallgatóság felismerje, hogy a két EMBER közötti kapcsolat, a szolidaritás, az elfogadás, és a konkrét hétköznapi segítés a motorja annak, amit mindannyian szeretnénk egyháznak nevezni. Vagy nem így van? Nem ezért próbálunk tenni mindannyian? Nem ezen fantáziálunk a szentbeszédeket hallgatva fűtetlen templomainkban?

Ha az új progamjaitok nem az emberi kapcsolatokról szólnak, hanem "istenkapcsolatról", "teológiáról", "imamódokról", vagy más, elmét gazdagító dolgokról, biztos sokan fognak örülni! Csak az a veszélye a VALAMIRŐL való beszédnek, hogy továbbra sem fogunk kilátszani a tömegből, mint ún. keresztények... és az életünk sem változik meg.

Vagyis:
- Tanítsatok embereket arra, hogy ne menjenek úgy misére, hogy van "elintézetlen" dolguk bárkivel.
- Szervezzetek sport hétvégéket, kirándulást, úszó-bajnokságot...!
- Csináljatok társkereső programokat egyedülállókank!
- Képezzetek közösség vezetőket, akik nem "imádkoztatják" állandóan a közösséget, hanem normális gondolkodásra és főleg cselekvésre ösztönzik!

Értitek?
Értitek, mert a felsorolt programokban ott vannak ezek. Szóval, ezt a vonalat erősíteném, ha van 21. századi feladat, akkor ez az.
Jezsu0 (törölt) 2009.02.18 10:51:10
Korizoli: "Ugyanakkor kizárólag az emberi kapcsolatokra helyezni minden súlyt azt egyoldalúnak találnám."

Teljesen egyetértünk! Nektek le merek ilyet írni, mert nem lesztek rögtön a plafonon...
Csúnya melléfogás, ill. eretnekség lenne, ha azt állítanánk, hogy az egyház = emberi kapcsolatok, az egyház megújítása pedig az emberi kapcsolatok megújítása.

Inkább arra akartam terelni az ötletelést, hogy ahogy az imádkozó ember (egyház) régen is megtalálta az egyház "szegényeinek", vagyis szükséget szenvedőinek igényeire a választ - pl. konkrét szociális tevékenység, betegápolás, rabok kiszabadítása (!), stb., így ma is fel kell tudni ismerni, hogy kihez kell odalépni, és azt mondani, hogy neked is van más lehetőség, más élethelyzet, más életállapot, dinamika, környezet, stb.

Nagyon komolyan kell vennünk a Krisztusi életnek való teljes - kompromisszumok nélküli- elköteleződést. (Szerintem ma ez sem egyértelmű...!)
De nem ismételgethetünk üres szólamokat az embereknek! Kevés a "térj meg és Krisztus rád ragyog" lelkület! Nagyon kevés! Ugyanis nem hiszik el, és az élet nem is így működik. Főleg akkor nem hiszik el, ha mi is úgy élünk, hogy "süttetni" akarjuk magunkat a napon, de az emberi részt, a munkánkat - a kenyeret és a bort - nem tesszük hozzá. Márpedig ebben nincs semmi titkos, semmi misztikus. Ehhez nem kell különleges megvilágosodás, mély imaélet, vagy akármi. Ez "mindössze" józan ész, helyzetfelismerés, kitartás, és többek között a pénz okos használni tudása.

Ehhez persze le kell számolni egy csomó életszerűtlen képzettel. Ezekről elég hosszú a lista ... Például a vallásos "érzület", "élmény" keresése szerintem mai keresztény "népbetegség". Valami védőoltás kéne ellene! Hogy a pl. a hívő embernek Istenről, a hitről, vagy mondjuk a szentmiséről ne az jusson eszébe, hogy ott olyan kellemes! Hanem az jusson eszébe mindenről, hogy felelős a másikért a szó legtágabb értelmében.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása